Pages

2019. december 30., hétfő

A decemberi rekordszámú könyvbeszerzés

Sejtettem, hogy a december nem egy nullás hónap lesz könyvek terén, de ez a két torony még engem is meglepett. Nézzük csak, hogy is jött ez össze!



Összesen 20 könyv került hozzám, ebből 11-et kaptam ajándékba, 9-et pedig én szereztem be. Rögtön a hónap első napján heten karácsonyoztunk, és hat könyv került hozzám, a Hurok, az Árva Brooklyn, A lány a toronyban, Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019, Az epertolvaj és A halál vége. Barátoktól még négy könyv érkezett hozzám ezután, Az éjszaka fénye, a Kotnyeles kölykök, a Jótét lelkek és az Egyenlítői Magyar Afrika. Az egyik legszebb könyvet pedig édesapámtól kaptam, a Párizst.
Magamnak is szereztem be könyveket: A tél jegyesei folytatásait, mert nagyon szerettem az első részt. A Harry Potter hugrabugos kiadása is a polcomra került magyarul, jövőre szerintem újra is olvasom. A Fumax Kiadóban tettem egy látogatást, akkor velem jött a Monstress 2. része, a Locke&Key 3. része és A pusztulás gyermekei. Még novemberre vártam, de végül karácsony előtt pár nappal jött meg az Ezüstkéz. Végül pedig most az év végén még kihasználtam a Libri akcióját, és féláron velem jött a Szent helyek, a törzsvásárlói pontjaimat felhasználva pedig Az utazó macska krónikáit vettem még meg.

Olvasás terén nem zárok már ennyire szépen, de nagyon rosszul sem: három regényt olvastam el, egy negyedikbe belekezdtem, valamint lecsúszott egy képregény is. Andy Weirtől az Artemis egynek elment, Eowyn Ivey-tól A hóleány viszont már sokkal jobban tetszett. Szerintem utóbbi tökéletes téli olvasmány, újraolvasós lesz. A harmadik regény Margaret Atwoodtól a Testamentumok, aminek szerintem szánok majd egy külön bejegyzést. A negyedik pedig A tél jegyeseinek a folytatása, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, amiből még nem sokat olvastam, de már most nagyon élvezem, méltó az első részhez.
A képregény pedig a Monstress 2. része, amit talán még szebb képi világgal rendelkezik, mint az első, és végre egyre több mindent megtudunk a háttérvilágról és a szereplőkről is.

A december elég sűrűre sikerült, főleg a különböző karácsonyozások miatt, 3 hétig nem igazán volt megállás. Amit részben nem bántam, mert szuper találkozóim, programjaim voltak, másrészt viszont utána nagyon kellett az a másfél hét, amikor leginkább csak pihentem, olvastam, a családdal és a párommal voltam. 
Ami könyves vonalat érint, megnéztem A két pápa című filmet, ami az év egyik legnagyobb pozitív csalódása, igazi kis feelgood-film, amit nagyon élveztem nézni. Nagyban nézzük a barátommal a Vajákot is, már csak három rész van, és bár nem vagyok maradéktalanul elégedett vele, azért élvezem, és imádtam, hogy az ötödik rész szinte végig a tatai várnál játszódott. :)

Az éves összegzésre majd egy külön posztot szánok, ami vagy holnap, vagy elsején fog kikerülni a blogra, annyit viszont elárulhatok, hogy szeretnék egy nagyobb lélegzetvételű könyvvásárlási stopot tartani, hogy azokat a könyveket élvezzem és olvassam, amik a polcon várnak rám. Valamint most már januárban sor fog kerülni az év első utazására, amit nagyon várok, ugyanis életemben először el fogom hagyni a kontinenst. Szóval 2020 izgalmasan fog indulni!


2019. december 6., péntek

És mondd csak, te mikor olvasol?

A Témázás csapata novemberben azt a kérdést járta körbe, hogy kinek mikor jut ideje az olvasásra. Úgy döntöttem, én is csatlakozom a lányokhoz, mert szerintem ez egy olyan téma, ami mindig újra és újra felmerül egy könyvmoly életében.

Ugye vannak ezek a frázisok, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szán, amit szeretsz, úgyis belefér az életedbe stb. Ezekkel részben egyetértek, részben viszont tényleg lehet olyan időszak az ember életében, amikor tényleg nem tudsz a hobbijaidra annyi időt szánni, mint amennyit szeretnél. Vagy ami nálam gyakrabban előfordul, hogy egyszerűen erőm nem marad már az olvasásra, mikor végre időm lenne is.
Én leggyakrabban reggel és este olvasok, ugyanis reggel sokat utazom a munkahelyemre, és ha szerencsésen le tudok ülni, akkor egy fél óra is jut akár ilyenkor a könyvemre. Valamint este, amikor hazaértem, megcsináltam mindent, amit aznap akartam, akkor szoktam még elővenni az aktuális olvasmányom. Na és ilyenkor tud az leginkább közbeszólni, hogy van-e még erőm ténylegesen az olvasáshoz. Sajnos vannak olyan napok, amikor egészen egyszerűen csak a telefonomat van agyam görgetni, még ha tudom, hogy az időrabló tevékenység, de valamikor ez kapcsol ki.
Viszont mostanában elkezdtem törekedni rá, hogyha nagyon fáradtnak érzem magam, akkor is legalább egy fejezetet olvassak el, mert utána mindig rájövök, hogy ez milyen jól is esett, és még könnyebben el is alszom. Míg ha internetezek lefekvés előtt, akkor nagyon sokáig tud még pörögni az agyam.

Novemberben beszereztem Szabados Ági olvasónaplóját, amely december 1-jétől indul, és olvasásmérőt is tartalmaz, amit egyelőre szorgalmasan töltögetek. Nagyon remélem, hogy ez is egyfajta motivációt fog nekem jelenteni, hogyha pár oldalra is, de igenis vegyem kezembe a könyvemet a fárasztóbb időszakokban is.

Egyébként érdekes, hogy tőlünk, könyvmolyoktól kérdezik csak meg, mikor jut időnk a hobbinkra. Nem szokták megkérdezni például a sorozatfüggőktől, hogy mikor jut időd sorozatot nézni? Vagy a metálrajongóktól, hogy mikor jut időd koncertre járni? Furcsa, hogy ez mindig az olvasáshoz kapcsolódik, és valahogy az a sejtésem, hogy akik ezt megkérdezik, sokszor lelkifurdalásuk van, hogy ők maguk nem olvasnak, és a legkönnyebb ezt az időhiányra fogni. Persze tudom, hogy van, aki tényleg krónikus időhiányban szenved, mert a család-munka-háztartás-barátok mellett kell még a hobbikra is időt szakítani.

Ahogy többen is írták, az olvasás tényleg szenvedély és egy szuper kikapcsolódási mód. Az olvasás mellett nehezebben kalandozik el a figyelmed, nem jár ezer fele az agyad, csakis arra koncentrálsz, ami a lapokon szerepel. Olyankor nem nyomasztanak a számlák, az idióta főnök vagy más napi gondok, csak te és a könyved vagytok. Az egyik legjobb stresszoldó tevékenység besétálni egy másik világba a lapokon keresztül.

Forrás

Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember felállítsa a saját kis prioritási listáját, hogy mi az, ami bele kell férjen az életébe, és mi az, ami elhagyható, mi az, amivel időt tud felszabadítani. Meg hogy éppen egy bizonyos időszakban éppen mire van szüksége a lelkének. Télen kevesebb jobb dolog van, mint bebújni a vastag paplan alá és csak olvasni úgy, hogy maximum csak a bal oldalamról fordulok át a jobbra és ki sem kelek egy-két órán át.

Meséljetek, és ti mikor olvastok?

A többiek bejegyzése a témában:

2019. november 30., szombat

Novemberi beszerzések

A november utolsó napja még napfényes, de megjött az a fajta hideg, amitől nekem már tél érzetem van. De most még beszéljünk inkább az ősz utolsó hónapjáról.



Beszerzések terén meglehetősen visszafogott voltam: mindössze négy könyvet vásároltam magamnak (annál többet ajándékba). Pontosabban hármat, ugyanis a Rézkirályság recenziós példányként érkezett hozzám. Az Átváltozás és a Testamentumok előrendelés volt, Szabados Ágitól pedig a Van már időd olvasni? olvasónaplót az Írók Boltjában szereztem be. Utóbbit már el is kezdtem kicsit töltögetni, holnaptól pedig elkezdem használni az olvasásmérőt is benne. Egyelőre nem bántam meg, hogy beszereztem szerencsére. A Testamentumok pedig úgy tervezem, december első olvasmánya lesz, mert már nagyon kíváncsi vagyok rá. 

Olvasás terén elég gyenge hónapot zárok. John Banville-től A tenger várólista-csökkentős könyv, és amilyen rövid, ahhoz képes elég sokáig olvastam. Bevallom, nem igazán azt kaptam tőle, amit vártam, eléggé szenvedtem vele, de a végére azért összeállt a kép, és azért úgy már elégedettebben tettem le, de nem lesz életem olvasmánya.
Ezzel ellentétben Christelle Dabostól A tél jegyesei sokkal jobban tetszett, mint vártam. Annyira, hogy nemsokára átveszem a két folytatását is. A főszereplőnk korán kívül nem is igazán mondanám ifjúsági regénynek, inkább fantasy-nek mondanám, és abból is az a fajta, amiben el tudsz veszni, ami tényleg teljesen kiszakít a valóságodból. 
Végül Andy Weirtől az Artemis-be kezdtem bele, ami szintén várólista-csökkentős, és még elég vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban így 100 oldal után. Az biztos, hogy sajnos annyira nem lesz kedvenc, mint A marsi volt.

Egyébként izgalmas hónap volt ez a november, kétszer is utaztam, a hónap elején 3 napot töltöttem a Tátrában, a hónap közepén pedig Bécsben néztem meg pár dolgot, amit eddig még nem, és visszalátogattam ismerős helyekre is. Ráadásul utóbbiban végre először életemben jártam egy külföldi könyvtárban, mégpedig az Osztrák Nemzeti Könyvtárban, annak is az egyik hatalmas dísztermes könyvtárszobáiban, hát egyszerűen elképesztő látvány volt! Mindkettő nagyon jó élmény volt, és megerősítette bennem azt, hogy nem kell mindig messzire utazni ahhoz, hogy szép dolgokat lássunk.
Könyves programokból végül csak a szokásosakra sikerült eljutnom, decemberben viszont bloggerlányokkal szeretnénk megnézni a PIM karácsonyi könyvvásárát, valamint remélem jövőre több mindenre sikerül eljutnom, ugyanis egyre jobb és több szerveződik mostanában.



Novemberben is töretlen maradt a Joker-rajongásom, elmentem negyedszerre is megnézni a filmet, és az ötödik megnézés is csak betegség miatt maradt el. Emellett végre belekezdtem két sorozatba, amire nagyon kíváncsi voltam: a The Mandalorian eddig megnyert magának, a Watchmennel kapcsolatban kicsit vegyesek az érzéseim, de mindenképp végignézem az évadot. Decemberben remélem sikerül pár karácsonyi filmet megnézem a Netflixen, valamit tervbe van véve Az ír megnézése is, valamint néhány Batman újrázása.

A december egyelőre nagyon sűrű hónapnak ígérkezik, és hát könyves beszerzések terén is úgy érzem, ez a hónap fog rekordot dönteni. Nagyon remélem, hogy egy igazán emlékezetes és szép év-és évtizedzárás lesz. 

2019. október 31., csütörtök

Októberi könyvhalom

Csodálatos volt ez az október. A fények, a színek, a csodás idő, imádtam az egészet. Csak kapkodom a fejem a könyves megjelenések és programok kapcsán, és számomra az év filmjét is ebben a hónapban mutatták be.



Könyves szempontból ez a hónap nem tűnik annyira visszafogottnak, de a beszerzések java részét ajándékba kaptam. Amit magamnak vettem, az a Margó Fesztiválon a Ha a macskák eltűnnének a világból és A sziget, mindkettőt olvastam már, előbbi elég nagy csalódás, utóbbit viszont szerettem. A harmadik saját szerzemény pedig Elena Ferrante Nápoly-regényeinek az utolsó része, amit viszont tartogatok még kicsit, lehet majd a karácsonyi szabi alatt fogom elolvasni.
Mindemellett voltak olyan barátok, akikkel még csak most sikerült szülinapot ünnepelni, tőlük kaptam az Orkavárost, a Láthatatlan bolygókat, az Űroperát és a Menny és pokol trilógiát. Mindegyiknek nagyon örülök, de különösen az utolsónak, A sziget után szívesen olvasok még izlandi irodalmat.

Olvasás terén sem lehet panaszom. Elolvastam életem első Lovecraft novelláskötetét, az Onnan túlról-t, ami ha nem is lett kedvenc, de kellemes csalódás volt. Közben belekezdtem Joanne Harris-tól A St. Oswald fiúiskolába, ami nekem nem érte el az első rész színvonalát, de jó volt kicsit visszatérni a St. Oswaldba. Ezek után két havi beszerzést olvastam, ahogy fentebb is írtam, a Ha eltűnnének a macskák nekem csalódás, A sziget viszont sokkal jobban tetszett, mint vártam. Végül még belekezdtem a 10. várólistacsökkentős regényembe is, John Banville-től A tengerbe.

Erre a hónapra végre jutottak könyves programok is, a szokásos sci-fi sörözésen és könyvklubon kívül jártam a Margó Fesztiválon, ahol a Próza Nostra által tartott, a kínai sci-firől szóló beszélgetésen vettem részt, ami nagyon-nagyon tetszett. Vettem ugye két könyvet is, találkoztam barátokkal, ismerősökkel is. Sajnos több napon nem tudtam menni, pedig nagyon erős programja volt a Margónak, és azt kell mondjam, hogy kinőtte magát a rendezvény.
Forrás: Pinterest

Ami nekem még a hónap legje volt, az a Joker film. Sejtettem, hogy tetszeni fog, de azt nem, hogy
ennyire. Már háromszor láttam moziban, rengeteg videót, cikket, fanartot megnéztem róla, és amikor ezt a bejegyzést írom, akkor is épp a zenéje szól. Nekem amúgy is a Batman az egyik kedvenc képregényvilágom, ha szuperhősökről van szó, Joker meg aztán abszolút a kedvenc karakteremmé nőtte ki magát. Most épp azon szurkolok, hogy jelenjen meg valami könyv a filmről, szívesen olvasnék kulisszatitkokat a forgatásról, a történetről.

Holnap pedig indulok a Tátrába, hogy még kihasználjam az ősz maradékát. Bár már hamarabb sötétedik és kezd egyre hidegebb lenni, még nem hullottak le teljesen a levelek, így még lehet gyönyörködni a természetben. Aztán pedig jöhetnek a kuckózós-olvasós téli esték.

2019. október 25., péntek

A könyvtárak és én - avagy a lány, aki még könyvtárhasználati versenyre is járt

A Témázás csapata a Mit rejtenek a polcok? - könyvtárakról és könyvtárhasználatról témát választotta ebben a hónapban, és úgy gondoltam, csatlakozok hozzájuk és én is kifejtem a véleményem.

A könyvtár már gyerekkorom óta része az életemnek. Általános iskolásként és középiskolásként is az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtárba jártam. A könyvtár épülete sajnos elég kis rozoga, ráadásul képesek voltak a vasút mellé betenni, ennek ellenére mindig szerettem odajárni. Náluk külön épületben van a gyerek-és a felnőttrészleg. Először természetesen csak az előbbibe jártunk barátnőmmel, a romantika részlegen kb. mindent elolvastunk, amit csak lehetett. :) Meg persze a kötelezőket is, de abból elég sok mindent megvettek nekem a szüleim.


Utána idősödve fedeztem fel a felnőtt könyvtárat, ahol nem csak magamnak, hanem a szüleimnek is mindig zsákmányoltam könyveket. Ahhoz képest, hogy eléggé kevés hely van az érdi könyvtárban, mindig igyekeznek beszerezni az újdonságokat, van folyóirat rész is, valamint 100 Forintos polc is. Én részemről szerettem odajárni, a könyvtárosok kedvesek voltak, és sok mindent olvastam onnan.

Ráadásul nekem van egy olyan kötődésem is a könyvtárhoz, hogy jártam könyvtárhasználati versenyre is! Nem tudom, hallottatok-e erről, de nekem jó buli volt, és kétszer eljutottam a megyei versenyre is, sőt, egyszer harmadik helyet lettem. Ez még akkor volt, mikor csak kartotékrendszer volt, számítógépes nem, és ezekben is ki kellett ismerned magad, valamint a lexikonok, folyóiratok és a számozások világában is.

Később persze a gimis és az egyetemi könyvtárba is jártam, sőt, az egyetemen két könyvtárba is, de egy nagy áttörés az volt, amikor elkezdtem szakdolgozatot írni, és amit beiratkoztam a Központi Szabó Ervin Könyvtárba. Emellett még a CEU könyvtárába is jártam, de ott csak helyben lehetett olvasni, viszont ott volt egyedül fellelhető egy, a szakdogám témájába vágó angol nyelvű könyv.
De visszatérve a Szabó Ervinre, egészen ledöbbentett, mekkora választék van ott, hogy mennyi csodát rejt az a könyvtár. Imádom csodálni a bölcseleti olvasótermet, nagyon szuper a gyerekkönyvtár is, a böngészde és a szabadpolcos rész pedig a leggyakrabban látogatott helyeim az épületen belül. Itt találkoztam először azzal, hogy önkiszolgálóan kölcsönzöm ki a könyveket és hogy interneten nagyon egyszerűen tudok hosszabbítani.

Viszont az utóbbi években már eléggé kevés dolgot vettem ki a könyvtárból, mert amik igazán nagyon érdekelnek, abból beszerzek saját példányt. Leginkább az útikönyvek és képregények azok, amelyeket a leggyakrabban kölcsönzök, utóbbiból egyre jobb a gyűjtemény, aminek különösen örülök. Most legutóbb szeptemberben járt le az olvasójegyem, azóta még nem hosszabbítottam, de novemberben tervezem, hogy újabb egy évre könyvtárhasználó legyek, ugyanis egyre többször jut eszembe, hogy ezt vagy azt ki kéne kölcsönözni, és szomorúan jut eszembe, hogy épp nincs érvényes beiratkozásom.


A könyvtárak nekem ahhoz is kötődnek, hogy több, általuk szervezett eseményen is részt vettem már, például író-olvasó találkozón, könyvbemutatón és tematikus sci-fis rendezvényen is. Ezeket mind-mind nagyon szerettem, annyira örülök, amikor van pénz és kapacitás erre. Ugyanis sajnos az tudvalevő, hogy a legtöbb könyvtár anyagi gondokkal küzd, sokszor nincs pénz könyvre, vagy az épület javítására, arról meg ne is beszéljünk, milyen nevetséges fizetést kapnak a dolgozók. Ráadásul ahogy ismerősöktől hallom, leginkább a gyerekesek és az idősek járnak könyvtárba, valamint az egyetemisták szakirodalomért. A többség inkább letölti az e-könyveket, vagy megveszi, kölcsönkéri őket, valamint be kell látnunk, hogy bár sok olvasásnépszerűsítő kezdeményezés van, rengetegen még mindig nem olvasnak el akár évente egy könyvet sem.

Könyvtárba járni szerintem szuper dolog, ugyanis sokat lehet vele spórolni, ha meg valami igazán a szíved csücskévé válik, akkor még mindig megveheted magadnak az adott könyvet. Én nagyon szeretek csak úgy nézelődni a polcok között, akár azt is megfigyelni, mások miket olvasnak, miket kölcsönöznek ki. Többször volt már, hogy ismerőssel is összefutottam ott, és szerencsére nekem olyan baráti köröm van, ahol nem ciki egyáltalán könyvtárba járni. Ugyanis ebbe is belefutottam nem egyszer: gyerekként gúnyoltak érte minket barátnőmmel, egyetemen pedig még az egyik oktatóm is rácsodálkozott, hogy én nem csak szakirodalomért járok oda.

Ez egy osztrák apátság könyvtára

Amúgy mindig nyálcsorgatva nézem a képeket, mennyire hatalmas és gyönyörű könyvtárak is
vannak külföldön. Nem azt mondom, szerencsére itthon is vannak szépek, de azért lenne még hova fejlődnünk. Be kéne vonzani a fiatalabb korosztályt is a könyvtárba, segíteni nekik, hogy mit is olvassanak, és nem csak a kötelezőket lenyomni a torkukon. Kedvet kelleni csinálni az olvasáshoz és a könyvtárba járáshoz, hogy senki ne legyen ciki vagy furcsa azért, ha van olvasójegye.

Akik a témázásban részt vesznek:

Pupilla, Dóri, Anett, Sister, Nikkincs, Czenema



2019. október 3., csütörtök

Madarat tolláról - könyvet borítójáról?

Még augusztus végén volt a Témázzunk csapatnak egy borítós témája, amelynek az volt a lényege, hogy válasszunk ki szerintünk nem olyan jól sikerült borítókat és tervezzük újra. Sajnos éppen betegeskedtem akkor, de nagyon érdekelt a téma, szóval úgy döntöttem, most csatlakozom. Tervezni sajnos nem tudok, de megmutatom, hogy én mely külföldi borítót választottam volna inkább a magyar helyett.

Az első választottam Scott Hawkinstól Az Égett-hegyi könyvtár. Ezt a könyvet különösen sajnálom, mert a borítója miatt mindenki egy 90-es évekből származó bugyuta kalandregénynek gondolhatja, miközben egyáltalán nem az! Egy nagyon érdekes, izgalmas, összetett regény, de sajnos nagyon-nagyon félrevezető a külseje. Mondjuk ebben az esetben nekem az eredeti borító sem tetszik, viszont találtam a Redditen egy olyan borítót, ami elvileg a kínai kiadásé és váó! Na ez már borító, kérem szépen. 



A második választottam Marina és Szergej Gyacsenkótól az Andrej és a Föld Zarándokai. Már az Alexandra és a Teremtés növendékeinek sem volt túl szerencsés a borítóválasztása, hiába szép az a borító, köze nincs a történethez. Itt meg hiába egy történetbeli esemény van rajta, egyszerűen botrányosan ocsmány. Ha nem szeretném annyira Gyacsenkóékat, soha nem vettem volna a kezembe. Itt is akkor inkább már a külhoni borító.




A harmadik a Gólem és a dzsinn, aminek a magyar borítója engem valami gyászkeretre emlékeztet, ráadásul a szereplők is nagyon furcsán vannak megrajzolva. Ehhez képest az egyik külföldi kiadás borítója annyival szebb és misztikusabb! 




A negyedik Oscar Wilde-tól a Dorian Gray arcképe, amely már több kiadást is megért magyarul, és nekem a csodálatos bal oldali kiadásban van meg, ami szerintem egész egyszerűen visszataszító. Az már csak a hab a tortán, hogy én a történetet sem szerettem. A jobb oldali kiadás viszont szerintem már sokkal-sokkal szebb.



Végül az ötödik pedig legyen Brandon Hackettől Az ember könyve. Bár ez egy elég furcsa regény, amihez gondolom furcsa borító dukált, de ez sajnos nem a jó értelemben vett furcsa. Szerencsére az Agave ritkán hibázik, ha borítóról van szó, de itt eléggé sikerült mellélőniük. Ehelyett a beteges kinézetű alak helyett valami más, kicsit művészibb figurát tudtam volna elképzelni.



Akik témáztak még:
Dóri (nála szuper alternatív borítókat találtok, amelyeket ő maga álmodott meg!)
Anett (aki rengeteg példát hoz jó és rossz borítókra egyaránt)

2019. szeptember 30., hétfő

Szeptemberi zárás

Itt van az ősz, itt van újra, és én nagyon élvezem, hogy ma is kellemes 24 fok és napsütés van. Nincs már túl meleg, de nem is fagysz meg napközben, ez nagyon nekem való. 



De beszéljünk inkább a könyvekről! Erre a hónapra 4 beszerzés jutott. Egészen másfél hónapig nem is vettem könyvet, szeptemberben viszont kedvet kaptam a Helikon Zsebkönyveim számát bővíteni. Így kerület hozzám H. P. Lovecrafttől az Onnan túlról, aminek pont ma kezdtem el az olvasását. Hazajött még velem Babits Mihálytól A gólyakalifa, amire már régóta kíváncsi vagyok, valamint Mária Sándortól az Eszter hagyatéka, amiről már sok jót hallottam. A 3 könyv 2500 Ft-ba került, szóval a költségvetésemet sem sodorták veszélybe. :) 
Ezen kívül egy előrendelésem jött még meg, mégpedig R. F. Kuangtól a Mákháború, ami egy nagyon ígéretes fantasy-nek tűnik. Még az ősszel szeretném is elolvasni.

Az olvasás sajnos elég nehezen ment szeptemberben, hála egy elhúzódó kötőgyulladásnak, amivel nem igazán volt komfortos könyvet venni a kezembe. De azért így is befejeztem Terry Pratchett-től A mágia színét, ami egy teljesen agyament fantasy. Utána egy képregényt kerítettem sorra, mégpedig Albert Camus - Jacques Ferrandez Az idegen című művét, amely Camus azonos című regényén (ami eredetileg a Közöny címen jelent meg először) alapszik. Én az eredeti könyvet nem olvastam, a képregényt viszont eléggé tetszett és kedvet is csinált hozzá.
A hónap második felében sorra került Delila Owenstől az Ahol a folyami rákok énekelnek, amit én kifejezetten szerettem olvasni. Nem életem könyve, de ez elég jó olvasmány, amely végig le tudott kötni. Ahogy fentebb írtam, Lovecraft novelláskötetébe is belekezdtem, de ennek java része már októberre fog tolódni.

Szeptemberben sajnos a betegségem és más körülmények miatt nem tudtam részt venni semmilyen könyve programon, a szokásos havi események és az Olvasás Éjszakája is kimaradt. Viszont a hónap első hetét Dél-Olaszországban töltöttem, ami azért eléggé kárpótol még a betegségért is. Csodálatos egy hét volt rengeteg tengerben fürdéssel, jó ételekkel, városnézéssel, pihenéssel.
Viszont eljutottam egy nagyon könyves helyre, a Massolit Books&Café-ba, ahol angol nyelvű könyveket lehet javarészt beszerezni, de emellett beülhetsz csak beszélgetni egy jót is egy kávé/kakaó/tea mellé. Mi ez utóbbit tettük egy barátnőmmel, hangulatos volt a polcok között beszélgetni, igazi kis könyvmoly búvóhely. Ezen kívül részt vettem egy kedves blogger barátnőm esküvőjén is a mi kis blogger csapatunkkal (bloggersquad!), akikkel a könyvek szeretetének köszönhetjük, hogy megismertük egymást.

Ostuniban ilyen hangulatos fehér utcák vannak

Októberben szeretnék több könyves eseményre eljutni, jó sokat olvasni és eléggé izgalmas megjelenések is várhatóak. Remélem lesznek még jó kis napsütéses hétvégék, amikor el lehet menni valahova sétálni, kirándulni is.

2019. augusztus 31., szombat

Augusztusi zsákmány

Tudom, közhely, de mégis le kell írnom, hogy ez a nyár annyira gyorsan elszáguldott mellettem, hogy fel sem fogtam, hogy holnap már szeptember. Mondjuk még pár napig 30 fok felett van a hőmérséklet, szóval nem paplanba csavarba búcsúztatom még a meleget, sőt, csak ventilátor mellett tudok megmaradni a lakásban.



Az augusztusi beszerzéseim nem valami izgalmasak, ugyanis egyetlen könyvet sem vettem, csak Amadea barátnémtól kaptam meg Naomi Novik Ezüstfonását a szülinapomra, aminek nagyon örülök. :) Néha eszembe jutott, hogy de jó lenne venni valamit, aztán ez valahogy mindig elmúlt, meg most jobban motivál az, hogy az itthoni olvasatlan könyveket fogyasszam. A várlólista-csökkentéssel is elég jól állok például, már a nyolcadik könyvet olvasom, szerintem idén végre teljesíteni is fogom.

Az augusztus egészen olvasós hónapra sikeredett, ahogy reméltem, hat könyvet sikerült befejeznem. Először is Karin Tidbeck novelláskötetét olvastam el, a Rénszarvashegy és más történetek a peremlétről egy elég nyugtalanító, furcsa kötet, bár nálam nem érte el Veres Attila szintjét. Mondjuk ennek az is lehet az oka, hogy a magyar flórklórt jobban ismerem, mint a skandinávokét. 
A döröskei nyaralásomon kezembe került egy újabb kuflik kötet, amin jól szórakoztam. Tudom, sokan, furának tartják Dániel András meséit, de én jókat nevetek rajtuk. Ezalatt a nyaralás alatt még elolvastam Victor LaValle-tól a Fekete Tom balladáját, ami kellemes csalódás volt. Ha nem is életem olvasmánya, de egynek határozottan nem volt rossz.
Moskát Anitától az Irha és bőrt még július utolsó napján kezdtem el, de a 90%-át augusztusban olvastam el. Nem csak azért olvastam két hétig, mert 610 oldal, hanem mert hagyni akartam érlelődni, ülepedni magamban a történetet. Abszolút a hónap, de valószínűleg az év egyik legjobbja is. 
Alessandro Barricotól a Mr. Gwyn várólista-csökkentős olvasás volt, és bár nagyon berántott a hangulata, maradéktalanul nem vagyok elégedett vele. Talán ez a Baricco tetszett eddig a legkevésbé, mégis úgy döntöttem, szeretném az egész eddigi életművét elolvasni.
De nem ez volt a hónap legnagyobb csalódása, hanem sajnos Sally Rooney-tól a Normális emberek. Annyira vágytam erre a könyvre, annyira reméltem, hogy jó lesz, de sajnos nem tudtam megszeretni. Ettől még a 21. Század Kiadónak továbbra is rettentően színvonalasak a kiadványai, egy élmény kézbe venni őket.
Még Terry Prattchettől A mágia színébe kezdtem bele, ez a nyolcadik váróslistacsökkentős könyvem, de erről majd szeptemberben mesélek bővebben.

A döröskei tó

Azt kell mondjam, az augusztus hónapom igazán jól sikerült. Az öt hétvégéből 3 hétvégén elutaztam, sokat találkoztam barátokkal, nagyon tartalmas heteim voltak. Bár a munkahelyen egy nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, aminek talán még nincs teljesen vége, a munkán kívüli dolgok kárpótoltak ezért. 

Az ősz pedig nagyon izgalmasnak ígérkezik, jövő héten Olaszországba utazom, valamint vár még rám Németország és a Tátra is. Eközben beindul az élet a könyvkiadóknál, valamint újra lesznek olyan könyves események, mint az Olvasás éjszakája vagy a Margó Fesztivál. Szóval részemről jöhet az új évszak!

A többiek havi zárása:
Dóri
Pupilla
Nikkincs
Amadea
Heloise

2019. augusztus 13., kedd

Őszi megjelenések, amelyek érdekelnek

Pupilla posztja meghozta a kedvemet hozzá, hogy én is összeszedjem egy bejegyzésbe, milyen könyveket is várok, amelyek ősszel fognak megjelenni. Megmondom őszintén, magát az őszt is eléggé várom már, olyankor sokkal jobban felpezsdül a könyves élet és több utazás is vár rám. De nézzük a könyveket! (A könyvcímekre kattintva elolvashatjátok a fülszövegüket.)

F. R. Kuang: Mákháború (Agave Könyvek)

Egyre jobban érdekelnek azok a művek, amelyeket nem európai vagy amerikai szerzők írtak. F. R. Kuang kínai írónő és nagyon izgalmas történetű művet rakott le az asztalra. Szerencsére az Agave gyönyörű keményfedeles kiadásban hozza el számunkra.




A Bronzvárost én nagyon szerettem olvasni, így nem kérdés, hogy a folytatása is kell. Ennek a borítója is csodálatos!




Egy jó kis történelmi regényt hoz el számunkra az Agave, amely a 19. század végén játszódik és az elektromos fény megszületése körüli háborút kíséri figyelemmel.




Atwood úgy döntött, folytatja A szolgálólány meséjét. Bár kicsit tartok tőle, hogy nem fogja elérni az első rész színvonalát, de számomra minden Atwood-könyv beszerzendő, valamint azért remélem, nem csak a felhajtás miatt született meg ez a mű, hanem van még a témában mondanivalója az írónőnek.




A Csokoládé immáron negyedik része jelenik meg most ősszel, aminek kivételesen nincs csoki a címében. A harmadik részét a sorozatnak még nem olvastam, de ez jó motiváció lesz hozzá.



Cixin Liu: A halál vége (Európa Kiadó)

A Háromtest-trilógia harmadik része is napvilágot lát. Az első részt én kimondottan szerettem, a második még vár az olvasásra, de hamarosan belevetem magam, hogy utána megtudhassam, hogyan is zárul ez a kínai sci-fi történet.




A medve és a csalogány bár nem volt tökéletes, de nálam betalált annyira, hogy a folytatása is érdekeljen. Pont jól fog esni ősszel egy kis mesés fantasy-t olvasni.



Elena Ferrante: Az elveszett gyermek története (Park Könyvkiadó)

Jön a Nápolyi-regények negyedik, egyben befejező része is, amit egyrészt nagyon várok, mert iszonyú kíváncsi vagyok a lányok történetének végére, másrészt sajnálom is, hogy nem kalandozhatok majd tovább Lináékkal. Mondjuk az újraolvasás szerencsére mindig ott lesz nekem.




A 21. század is egy nagyon érdekes regényt, amelynek eléggé szürreálisan hangzik a története, pont ezért hangzik izgalmasan. És hát macskák! 




Meséljetek, ti mit vártok a legjobban?

2019. július 31., szerda

Napsütötte július

Ha július, akkor meleg, Balaton, olvasás, szülinapozás. Szerencsére idén ezek mind meg is tudtak valósulni a hónapban.



A beszerzéseket nem vittem túlzásba, mindössze két könyv került hozzám. A Normális emberekre egyszercsak rákívántam, ezért a Book24-en nagyon jó áron az e-könyv verziójával együtt beszereztem. Karin Tidbeck novelláskötetét pedig Moskát Anita és Veres Attila ajánlja, így nem volt kérdés, hogy ennek a vékonyka és csodaszép borítójú kötetnek a polcomon a helye.

Bár számra nem olvastam sokat ebben a hónapban, én mégis elégedett vagyok, mert a három elolvasott könyvem közel 1500 oldalt tesz ki. Elena Ferrantétől az Aki megszökik és aki marad hozta a szokásos színvonalat szerencsére. Frances Mayes-től a Napsütötte Toszkána bár nem tökéletes, de mégis egy kicsit visszarepültem vele Toszkánába, és a hangulatot, valamint a tájleírásokat, az ételeket nagyon élveztem. A hónap csúcsa pedig egyértelműen Adrian Tchaikovsky-tól Az idő gyermekei, ami szerintem az év végi toplistámba is bekerült. Valamint folyamatban van Jenny Hantól A fiúknak, akiket valaha szerettem olvasása, és lehet amúgy még ma be is fogom fejezni, mert nagyon könnyed és gyorsan olvasható regényről van szó. Pont jó így a 32 fokban.



A július általában nem bővelkedik könyves eseményekben, én magam is csak a már megszokott sci-fi sörözésen és a Budapesti Molyklub ülésén vettem részt. De volt két utazásom is, ahol sikerült nagyon jól kikapcsolódni és sokat olvasni. Az egyik hely, ahol jártam egy barátnőméknél, Nagyszékely volt, és egyszerűen imádok arra visszagondolni, ahogy a csodálatos kertre nézve ültem a fonott bútoron a teraszon, és a Napsütötte Toszkánát olvastam. A másik hely pedig a Balaton volt, ahol a szülinapomat töltöttem, oda pedig Tchaikovsky pókjai jöttek velem.

Augusztusban egyelőre nem tervezek könyvet venni, de hát mint tudjuk, a könyvmoly bármikor rá tud kívánni valamire. De nem is baj, mert annyi klassz megjelenést jelentettek már be őszre, hogy jobb, ha az ember tartalékol rá egy kicsit. :) 

2019. július 8., hétfő

Júniusi könyvkánikula

Kicsit megkésve bár, de itt van az én júniusi zárásom. Sajnos a július hónap eleje nem a legjobban indult számomra, remélem ennél csak jobb dolgokat tartogat számomra a nyár.



Na de most még beszéljünk a júniusról, ami ráadásul a Könyvhét hónapja volt. Természetesen nem is zártam nullás hónapot, viszont magamhoz képest visszafogott voltam, hét könyvet vettem és egyet kaptam. Először a Gabótól érkeztek meg a rendeléseim, a Farkasországra és az Öröknyárra is nagyon kíváncsi vagyok. Majd a a Könyvhét csütörtökjén vettem meg a Locke&Key luxuskiadás második részét, amit nemrég el is olvastam, és még annál is jobb volt, mint amire emlékeztem. Ezen a napon jött még velem kíváncsiságból a Jelenkortól Egressy Zoltántól a Holdon, amiről sajnos azóta elég rossz kritikákat olvastam, de nem baj, maximum tanulságnak jó lesz.
Az Agave Könyvektől két könyvet vásároltam, az egyik az Elektronikus állam, amit még a Könyvhét alatt elolvastam és biztos a kezembe fogok még venni. A másik pedig Okorafortól A halálmegvető, amire nagyon kíváncsi leszek, mennyire tetszik majd.
Végül pedig Delia Owens-től az Ahol a folyami rákok énekelnek jött velem haza, aminek a címe, a borítója és a fülszövege is annyira megfogott, hogy nem hagyhattam ott. Valamint a hónap végén még Szilmariel barátnőm meglepett Rusvai Mónikától a Tündöklővel (ez az egy könyv hiányzik a képről).

Olvasás terén abszolút nem panaszkodhatok erre a hónapra. Regények terén befejeztem Robert Galbraith-től a Halálos fehéret, S. A. Chakraborty-tól a Bronzvárost és Szvetlana Alekszijevicstől a Csernobili imát. Ezek közül a Bronzvárost szerettem a legjobban, a Halálos fehér picikét csalódás volt, de még így is ez a kedvenc krimisorozatom, a Csernobili ima meg eléggé padlóra tett, szeretnék majd írni róla, de iszonyatosan nehéz.
Képregény-képes regény fronton Stan Lee fantasztikus életéről olvastam, erről már fent is van a bejegyzés a blogon. A fent említett Elektronikus államot és Locke&Key második kötetet is sorra kerítettem. Ezen kívül tőlem szokatlan módon egy drámát olvastam még el, mégpedig a Tizenkét dühös embert, mégpedig azért, mert a Budapesti Molyklubban július hónapban a drámákkal fogunk foglalkozni.
Ezen kívül belekezdtem még Elena Ferrantétől az Aki megszökik és aki maradba, ami a Nápolyi-regények harmadik része.

Június hónapban persze a fő esemény a Könyvhét volt, bár oda most inkább az ismerősök, barátok és a hangulat miatt mentem, mint a programokért. De voltam még Budapesti Molyklubban, ahol nagyon jól éreztem magam, valamint a szokásos havi sci-fi sörözés sem maradt el. Emellett pedig ismét meghívtak a Témázásba, amiben arról kellett vallanunk, ki milyen témákról nem olvas szívesen. Nagyon érdekes volt a többiek válaszát olvasni, hogy akit az egyik témakör vonz, a másikat taszítja, de azért közös pontokat is találtunk bőségesen.

Júliusban eléggé uborkaszezon van könyves téren, ilyenkor próbálja az ember olvasás terén behozni magát. Én is ezt tervezem, remélem jobbnál jobb könyvek fogják kísérni ezt a hónapomat is.

2019. június 24., hétfő

Témázunk: Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk

A Témázás csapata ismét felkért, hogy csatlakozzak hozzájuk, én pedig mivel izgalmasnak és elgondolkodtatónak találtam a témát, igent mondtam. Ebben a hónapban arról vallunk, hogy mely témák azok, amelyekről nem szívesen olvasunk a könyvekben, amiket elkerülünk.

Nálam csak kisebb részben vannak azok a témák, amiktől kimondottan félnék és ezért nem szívesen olvasok róluk. Nálam ezek amúgy a horrorok: nem olvasok és nem is nézem őket. Ennek az az oka, hogy tizenévesként egy időben nagyobb mennyiségben néztem őket, és egyszercsak elkezdtek rémálmaim lenni akár még a legkevésbé félelmetes horroroktól is. Azóta egy-két kivételtől eltekintve inkább nem erőltetem ezt a műfajt.



Én inkább azoktól a témáktól menekülök, amik egyszerűen nem érdekelnek vagy unom őket. Ilyenek például a klasszikus romantikus regények vagy az NA-k: egyszerűen ha a központi téma csak az, szereplőink hogy jönnek össze egy csomó nyűglődés meg szex után, nem tud lekötni. Ráadásul azokat a történeteket meg kimondottan nem szeretem, aminek az a mondanivalója, hogy az általában női főszereplő egyszerűen nem tud élni a szerelme nélkül. Szerintem ez amúgy nagyon káros példát is mutat, a "meghalok, ha elhagysz" hozzáállás egyszerűen taszít. Nem csak a párkapcsolat és a szerelem létezik az ember életében, ott a család, a barátok, a hobbik, egy csomó minden, ami miatt akkor is érdemes élni, ha valaki valamilyen okból elveszíti a párját.

Egy időben párat elolvastam, de ma már rettentően nem érdekelnek az erotikus romantikus regények. Főleg azok, amelyekben bunkó gazdag palik jönnek össze naiv főhősnőkkel, és persze mindenki lelkileg sérült, meg a bunkó nem is bunkó ám, csak terrorizálták gyerekkorában. Aha, még reklámozzuk meg népszerűsítsük is a bántalmazó kapcsolatokat! Na az ilyenektől én rosszul vagyok.

Igazából engem a ma nagyon divatos női thrillerek sem tudnak megérinteni, ezekből is olvastam egyet-kettőt, de valahogy abszolút nem vonzanak be. Lehet, hogy ezzel kihagyok pár izgalmas olvasmányt, de azért van így is bőven könyv, amit olvashatok. Emellett valahogy engem a skandináv krimik sem tudtak annyira beszippantani, hogy faljam őket.



Amiről amúgy nem szívesen vagy nehezen olvasok, az az, amikor állatok vagy emberek szenvednek. Utóbbin főleg értem a nagyobb háborúkat, népirtásokat vagy például Csernobilt. Utóbbiról most olvasom a Csernobili imát, de lassan haladok vele, nehezen veszem kézbe, mert rettentően fájdalmas látni, mennyit szenvedtek ezek az emberek. De azt is tudom, hogy ez fontos téma és igenis tudni és olvasni kell róla.

Emellett ami még nagyon kimaradt az életemből, azok a szerepjátékokhoz kapcsoló regények, kézikönyvek. Sosem RPG-ztem élőben, online is csak nagyon keveset, így a Dungeons&Dragons meg a Mágus és társai számomra nem jelentenek vonzó tényezőt

Ezek azok a fő irányvonalak, amelyek most eszembe jutottak. Meséljetek, ti milyen könyveket kerültök el?

A többiek vallomásai, mitől is menekülnek:

Pupilla:http://pupillaolvas.blogspot.com/2019/06/thanks-but-no-thanks.html







2019. június 21., péntek

Stan Lee - Peter David: Fantasztikus életem

Magyarországon főleg az elmúlt egy évben nagyon felpörgött a képregénypiac, sorra jelennek meg az olyan címek magyarul, amiről a legtöbb rajongó nem is mert álmodni, hogy valaha kijönnek. Én magam olyan 2011 környékén kezdtem el komolyabb képregényeket olvasni, de engem is az utóbbi egy-két évben szippantott be jobban ez a közeg.

A Marvel filmek közül azt hiszem egy kivételével az összeset láttam, így Stan Lee neve nem volt ismeretlen számomra. Viszont bevallom, azon túl, hogy mindenki a Marvel atyjaként és rengeteg szuperhős megálmodójaként hivatkozik rá, nem igazán tudtam, ki ő pontosan és hogyan is jutott el a csúcsra. Ezért is figyeltem fel rá, mikor megjelent magyarul az életéről szóló képregény.

Mert hát mi is mesélhetne jobban Stan Lee életéről? Már a Mausnál is láttam, hogy igaz történetek elmesélése is remekül működhet képregényként, és ez szerencsére a Fantasztikus életemnél is így van. Nekem nagyon bejöttek a rajzok, annyira színes, mint amilyen színes volt Stan Lee élete is. Nem a legegyszerűbb körülmények közül indult el, mégis sok-sok küzdelem árán elérte az álmát. Pedig a Marvel sokszor cserélt gazdát, jöttek-mentek az emberek, maga Lee is egyszer majdnem kilépett, de aztán mégis megszülethetett például Pókember.

Szerencsére a képregény nem veszi igazán komolyan magát, rengeteg vicces jelenet található benne. Stan Lee ráadásul meri bemutatni a kudarcait is. Viszont őszinte leszek, azért nekem nem tűnt ő éppen egy szerény embernek, de könnyen lehet, hogy ami Amerikában természetes önbizalom, az itt nekünk már nagyképűségnek tűnhet. Az biztos, hogyha nincs meg a magába vetett nagyon természetes hite, akkor sose jutott volna el odáig, ahova sikerült neki.

Ami nekem még nagyon érdekes volt, az az, ahogy leírja azt, hogy az édesanyja mennyire rajongott
érte, és már csak azt is szerette nézni, ahogy olvas. Valószínűleg teljesen másfajta hozzáállása lesz az élethez annak, akiben ennyire mélyen hisznek. Így talán még az akadályokat is könnyebb venni.

Ami nagyon nagy erénye még a képregénynek, hogy nem kell hozzá mélyen ismerni a Marvel világát, mert eléggé részletesen bemutatják benne, hogy mi hogyan keletkezett és melyik képregényhős kicsoda is. A rajongóknak viszont biztos még nagyobb élmény belelátni a részletekbe, hogy hogyan is alakultak és születtek meg a hőseik. Nekem például nagy kedvencem Pókember, és érdekes volt látni, hogy eleinte mennyire tiltakoztak a kiadóban a gondolata ellen is, hogy egy ilyen karakter egy képregény főhőse lehessen. Aztán az idő mégiscsak Stan Lee-t igazolta.

A képregény megjelenésének ugye szomorú apropója, hogy Stan Lee már nincs köztünk. Viszont tényleg velünk marad a munkássága és ez az életében még elkészült önéletrajz. Marvel-rajongóknak kötelező, de azoknak is ajánlom, akik csak szimplán érdeklődnek a képregények világa iránt.

A könyvet meg tudjátok vásárolni a Kossuth Kiadó honlapján.

Forrás

2019. június 6., csütörtök

Könyvheti megjelenések, amik érdekelnek

Jövő hét csütörtökön kezdődik a 90. Ünnepi Könyvhét, ami most a Dunakorzón kerül majd megrendezésre. Természetesen a könyvkiadók erre az alkalomra is sok megjelenést időzítenek. Megmutatom nektek, engem mik fogtak meg. Az eddigiektől eltérően nem fogom a fülszöveg bemásolni, hanem azt a könyvek címére kattintva érhetitek majd el.




Volt szerencsém jópár évvel ezelőtt Rajaniemivel találkozni egy Könyvfesztiválon, és azóta nem csak a könyveiért, hanem ő magáért is rajongok. Nagyon szimpatikus író, akinek alig várom, hogy egy újabb különleges történetét ismerjem meg.





Tünde Farrand magyar származású írónő disztópiája nekem elsőre felkeltette a figyelmem, így úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Külön köszönet a kiadónak, hogy végül nem Ordasország lett a címe és a klassz borítóért.




Első könyves magyar írónőről beszélünk, akinek már jelent meg a Gabónál a magyar sci-fi és fantasy antológiában novellája, amelyet sokan szerettek. Ennek is pazar borítója van, a története pedig nagyon ígéretes. Sárkánykígyók, mi kell más? :)




Egyre jobban kedvelem az olyan regényeket, amelyek nem amerikai színtéren játszódnak. Okorafor regénye egy posztapokaliptikus Afrikát mutat be számunkra. Az átvett borító itt is csodálatos.




Az Agave Könyvek különleges műveket hoz el számunkra a Könyvhétre. Okorafor mellett az Elektronikus állam nem tematikájában, hanem megjelenésében lesz különleges, ugyanis a képek és a szöveg szoros egységet alkotnak, de másképp, mint egy képregény esetében. A beleolvasó engem kellően meggyőzött, hogy ez nekem kell.

Joe Hill-Gabriel Rodriguez: Locke&Key Luxuskiadás 2. (Ehhez még nincs feltöltve magyar borító és fülszöveg)

Nem kérdés, hogy a Locke&Key luxuskiadásának mindhárom részére igényt tartok. Még annak idején angolul olvastam az egész képregénysorozatot, de magyarul is élvezem az újraolvasását.




A Jelenkor érdekes regényeket ad ki, a Gyönyörű bestiák is egy egészen furcsa történetnek tűnik. Vajon mi lehet egy olyan történet vége, mikor két unatkozó, nyaralgató gazdag lány talál egy szír menekültet, és megpróbálnak segíteni neki?




Szeretem az elcseszett családi sorsok meséit, ez a regény is olyannak tűnik, ami simán belefér ebbe. És a borító, nem tehetek róla, nagyon bejön.




A másik, amivel engem könnyű lenyűgözni, azok a szép címek. Delia Owens regényének már a címe is énekel, a történet pedig igazán különlegesnek tűnik az elszigetelten, a mocsárban élő lánykával, akihez hirtelen tör be a külvilág. Vetni fogok rá egy pillantást, az biztos.

Meséljetek, titeket mely megjelenések érdekelnek?


2019. június 5., szerda

Májusi zárás

Furcsa belegondolni, hogy az őszies májusra már a júniusi nyárból nézek vissza. Nehezen emésztem meg, hogy egy hete még kabátban jártam, most meg már a kardigán sok. De inkább ez, mint fordítva.
És amúgy is, beszéljünk inkább a könyvekről!



Ebben a hónapban négy szépség került hozzám. Először is S. A. Chakraborty-tól a Bronzvárost kaptam meg, aminek bár még az elején járok, már ki merem jelenteni, hogy egy igazán különleges történettel van dolgunk. Ted Chiangtól a Kilégzés nem is volt kérdés, hogy kell, azok után, hogy mennyire szerettem az Érkezés novelláit. Adrian Tchaivkovsky-tól a Pókfény megvásárlásáról akkor döntöttem, amikor elolvastam a Hadállatot. Végül egy képregény került hozzám, Stan Lee-tól a Fantasztikus életem, aminek szomorú aktualitása van.

Olvasás terén bár a május elég hektikus volt, azért ha visszatekintek, azt látom, nagyon jó művek kerültek a kezembe. Befejeztem Zafontól az Angyali játszmát, mondjuk ezzel pont nem voltam annyira megelégedve, nem varázsolt el úgy, mint annak idején A szél árnyéka. Viszont Barcelona után olvasni mégis jó érzés volt, főleg, hogy a főhős arrafelé él, amerre a mi szállásunk volt. A fent emlegetett Tchaivkovsky-tól a Hadállat viszont maradéktalanul tetszett, pedig nem vártam tőle annyira sokat. Ezen kívül sorra került még Robert Galbraith-től a Halálos fehéret, amit végül június másodikán sikerült befejeznem, de javarészt májusban olvastam. Sajnos nem vagyok maradéktalanul elégedett vele, nekem a közepe kicsit túlnyújtott lett, viszont a végén már faltam a sorokat.
Ezeken kívül három képregényt is kezembe vettem. Az első Marjorie Liutól a Monstress, amit  a Könyvfesztiválon vettem még, és teljesen lenyűgözött a képi világa, valamint a történet is biztatónak tűnik. Tuti vevő leszek a további részekre. Mark Waidtól a Kingdome Come - A te országod egy nagyon érdekes szuperhőstörténet, amiben Superman és társai már kiöregedtek, és fiatal, zabolázatlan hősök veszik át a helyüket, akik a káosz szélére taszítják a bolygót. Végül Catana Chatwyndtől a Szerelmes pillanatokat olvastam, ami egy nagyon bájos kis képregény, egy fél órás kikapcsolódásnak pont megfelel, és volt, amiben sikerült magunkra ismerni a barátommal. :)

Ami amúgy a május hónapot illeti, kicsit kaotikusra sikerült. Költözés, mellette sok munka, az új albérlet megszokása... Azért nem panaszkodom, mert emellett megint sok remek programban is volt részem. A két legjobb a Velencei-tavon való vitorlázás volt, életemben az első és a nálam immár hagyományos tatai Patara Fesztivál. Ráadásul ezeken a hétvégékén csodálatos idő volt, ami felüdülés volt a rengeteg eső után, ami nekem még az életkedvemet is elvette.

Ha június, akkor Könyvhét! Idén a Dunakorzón kerül megrendezésre az egyik legnagyobb könyves rendezvény, kíváncsi leszek erre az új helyszínre. Emellett a Margó Fesztiválra is tervezek kinézni, ami a Petőfi Irodalmi Múzeumban kerül megrendezésre. És reményeim szerint Balatonon már a víz mellett fogok tudni olvasgatni. :)

2019. május 3., péntek

Áprilisi beszerzések

Szerintem senki sem fog meglepődni, ha azt írom, áprilisban több könyv került hozzám, mint az év első negyed évében összesen. Ilyen, amikor Könyvfesztivál van. :)



Összesen 12 könyv került fel a polcomra, ebből kettő az, ami nem kapcsolódik a Könyvfesztiválhoz. Az első még a barcelonai utamhoz kötődik, ott vettem 2 euróért és a Güell Parkot mutatja be rengeteg fotóval. A második pedig Elena Ferrantétól a Tékozló szeretet, amely az egyetlen magyar nyelvű regény az írónőtől, ami még hiányzott a gyűjteményemből.
Utána pedig jött a dömping. Két könyv előrendelésben érkezett hozzám, mindkettő várva várt beszerzés: Robert Galbraith-tól a Halálos fehér és Moskát Anitától az Irha és bőr, amit a Könyvfesztiválon dedikáltattam is. Nagyon jó volt látni, mekkora sor állt Anitához, örülök, hogy ekkora sikere van, megérdemelten.
Magán a Feszten hat darab könyvet vettem: a pénteki napon csaptam le a Fumax standjánál a Monstress képregényre és egy csomagra a 21. századnál, amiben 4 KULT Könyv lapult. A szombati napon pedig hiába nem volt kint rá nagy kedvezmény, mégis megvettem a Kirkét, mert már nagyon rég elterveztem, hogy haza fog jönni velem.
Ezeken kívül a Széll Kálmán téren található automatából vettem meg a POKET első verseskötetét, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából-t, valamint a drága, most már csak volt lakótársamtól megkaptam Margaret Atwoodtól a MaddAddamet.

Olvasás terén gyatrán sikerült ez a hónap. Csak egy regényt, Madeline Millertől az Akhilleusz dalát olvastam el, valamint egy képregényt, az Orgyilkos osztályt. Ezek mellett belekezdtem még Carlos Ruiz Zafóntól az Angyali játszmába, valamint a POKET verseskötetbe, de egyiknek sem értem a végére. Mondjuk amiket befejeztem, azok legalább nagyon jók voltak, nem véletlenül szereztem be Millertől a Kirkét is.

Most kivételesen nem kedv, hanem idő nem jutott az olvasásra. Április elején elutaztam Barcelonába, amit imádtam, de nem az olvasáson volt a hangsúly. Ezekre a nyaralásokra már csak ritkán viszek könyvet, mert tudom, hogy nem fog előkerülni. A barcelonai útról külön bejegyzést tervezek, de annyit már most írhatok, hogy engem megfogott a város, nagyon jól éreztem magam. Utána pedig amint hazaértem, Húsvétkor várt rám a Balaton, valamint a költözésemet kellett intéznem. Május elsejétől Budapesten már egy másik kerültben lakom, ami azért nagy változás nekem, ez életemben a második költözésem.



Nem panaszkodni akarok, de nem szeretem, mikor ennyire nem jut időm és erőm az olvasásra. Na de mostantól többet fogok utazni a munkahelyemre, és remélem, ezt az időt tudom majd erre fordítani. Főleg, mert lassan kb. két és fél Billy könyvespolcnyi könyv van nálam csak fent Pesten, és ezeknek a java részét nem olvastam. Azt hiszem, egy darabig a könyvtárat is hanyagolni leszek kénytelen.

A Könyvfesztivál nekem most elég vegyesre sikerült olyan szempontból, hogy nagyon kevés időt tudtam kint tölteni, inkább előrendeltem könyveket, kevesebbet vettem kint, mint szoktam, az időjárás is elég gyatra volt, valamint most tényleg valahogy más volt a hangulata, mint a korábbi években. De lehet a fáradtság is rányomta a bélyegét részemről az egészre.



A május hónap felkészülés lesz a Könyvhétre, ami idén a Vörösmarty tér helyett a Dunakorzón fog helyet kapni. Azért addig is érkeznek még érdekes könyvek és reméljük még májusban kapunk egy adagot a szép tavaszi időből.