Könyvgalaxis

Sejtettem, hogy a december nem egy nullás hónap lesz könyvek terén, de ez a két torony még engem is meglepett. Nézzük csak, hogy is jött ez össze! Összesen 20 könyv került hozzám, ebből 11-et kaptam ajándékba, 9-et pedig én szereztem be. Rögtön a hónap első napján heten karácsonyoztunk, és hat könyv került hozzám, a Hurok, az Árva Brooklyn, A lány a toronyban, Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019, Az epertolvaj és A halál vége . Barátoktól még négy könyv érkezett hozzám ezután, Az éjszaka fénye, a Kotnyeles kölykök, a Jótét lelkek és az Egyenlítői Magyar Afrika . Az egyik legszebb könyvet pedig édesapámtól kaptam, a Párizst. Magamnak is szereztem be könyveket: A tél jegyesei folytatásait , mert nagyon szerettem az első részt. A Harry Potter hugrabugos kiadása is a polcomra került magyarul, jövőre szerintem újra is olvasom. A Fumax Kiadóban tettem egy látogatást, akkor velem jött a Monstress 2. része, a Locke&Key 3. része és A pusztulás gyermekei . Még

A Témázás csapata novemberben azt a kérdést járta körbe, hogy kinek mikor jut ideje az olvasásra. Úgy döntöttem, én is csatlakozom a lányokhoz, mert szerintem ez egy olyan téma, ami mindig újra és újra felmerül egy könyvmoly életében. Ugye vannak ezek a frázisok, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szán, amit szeretsz, úgyis belefér az életedbe stb. Ezekkel részben egyetértek, részben viszont tényleg lehet olyan időszak az ember életében, amikor tényleg nem tudsz a hobbijaidra annyi időt szánni, mint amennyit szeretnél. Vagy ami nálam gyakrabban előfordul, hogy egyszerűen erőm nem marad már az olvasásra, mikor végre időm lenne is. Forrás Én leggyakrabban reggel és este olvasok, ugyanis reggel sokat utazom a munkahelyemre, és ha szerencsésen le tudok ülni, akkor egy fél óra is jut akár ilyenkor a könyvemre. Valamint este, amikor hazaértem, megcsináltam mindent, amit aznap akartam, akkor szoktam még elővenni az aktuális olvasmányom. Na és ilyenkor tud az leginkább

A november utolsó napja még napfényes, de megjött az a fajta hideg, amitől nekem már tél érzetem van. De most még beszéljünk inkább az ősz utolsó hónapjáról. Beszerzések terén meglehetősen visszafogott voltam: mindössze négy könyvet vásároltam magamnak (annál többet ajándékba). Pontosabban hármat, ugyanis a Rézkirályság recenziós példányként érkezett hozzám. Az Átváltozás és a Testamentumok előrendelés volt, Szabados Ágitól pedig a Van már időd olvasni? olvasónaplót az Írók Boltjában szereztem be. Utóbbit már el is kezdtem kicsit töltögetni, holnaptól pedig elkezdem használni az olvasásmérőt is benne. Egyelőre nem bántam meg, hogy beszereztem szerencsére. A Testamentumok pedig úgy tervezem, december első olvasmánya lesz, mert már nagyon kíváncsi vagyok rá.  Olvasás terén elég gyenge hónapot zárok. John Banville-től A tenger várólista-csökkentős könyv, és amilyen rövid, ahhoz képes elég sokáig olvastam. Bevallom, nem igazán azt kaptam tőle, amit vártam, eléggé szen

Csodálatos volt ez az október. A fények, a színek, a csodás idő, imádtam az egészet. Csak kapkodom a fejem a könyves megjelenések és programok kapcsán, és számomra az év filmjét is ebben a hónapban mutatták be. Könyves szempontból ez a hónap nem tűnik annyira visszafogottnak, de a beszerzések java részét ajándékba kaptam. Amit magamnak vettem, az a Margó Fesztiválon a Ha a macskák eltűnnének a világból és A sziget, mindkettőt olvastam már, előbbi elég nagy csalódás, utóbbit viszont szerettem. A harmadik saját szerzemény pedig Elena Ferrante Nápoly-regényeinek az utolsó része, amit viszont tartogatok még kicsit, lehet majd a karácsonyi szabi alatt fogom elolvasni. Mindemellett voltak olyan barátok, akikkel még csak most sikerült szülinapot ünnepelni, tőlük kaptam az Orkavárost, a Láthatatlan bolygókat, az Űroperát és a Menny és pokol trilógiát. Mindegyiknek nagyon örülök, de különösen az utolsónak, A sziget után szívesen olvasok még izlandi irodalmat. Olvasás terén sem

A Témázás csapata a  Mit rejtenek a polcok? - könyvtárakról és könyvtárhasználatról témát választotta ebben a hónapban, és úgy gondoltam, csatlakozok hozzájuk és én is kifejtem a véleményem. A könyvtár már gyerekkorom óta része az életemnek. Általános iskolásként és középiskolásként is az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtárba jártam. A könyvtár épülete sajnos elég kis rozoga, ráadásul képesek voltak a vasút mellé betenni, ennek ellenére mindig szerettem odajárni. Náluk külön épületben van a gyerek-és a felnőttrészleg. Először természetesen csak az előbbibe jártunk barátnőmmel, a romantika részlegen kb. mindent elolvastunk, amit csak lehetett. :) Meg persze a kötelezőket is, de abból elég sok mindent megvettek nekem a szüleim. Utána idősödve fedeztem fel a felnőtt könyvtárat, ahol nem csak magamnak, hanem a szüleimnek is mindig zsákmányoltam könyveket. Ahhoz képest, hogy eléggé kevés hely van az érdi könyvtárban, mindig igyekeznek beszerezni az újdonságokat, van folyóirat rész

Még augusztus végén volt a Témázzunk csapatnak egy borítós témája, amelynek az volt a lényege, hogy válasszunk ki szerintünk nem olyan jól sikerült borítókat és tervezzük újra. Sajnos éppen betegeskedtem akkor, de nagyon érdekelt a téma, szóval úgy döntöttem, most csatlakozom. Tervezni sajnos nem tudok, de megmutatom, hogy én mely külföldi borítót választottam volna inkább a magyar helyett. Az első választottam Scott Hawkinstól Az Égett-hegyi könyvtár. Ezt a könyvet különösen sajnálom, mert a borítója miatt mindenki egy 90-es évekből származó bugyuta kalandregénynek gondolhatja, miközben egyáltalán nem az! Egy nagyon érdekes, izgalmas, összetett regény, de sajnos nagyon-nagyon félrevezető a külseje. Mondjuk ebben az esetben nekem az eredeti borító sem tetszik, viszont találtam a Redditen egy olyan borítót, ami elvileg a kínai kiadásé és váó! Na ez már borító, kérem szépen.  A második választottam Marina és Szergej Gyacsenkótól az Andrej és a Föld Zarándokai. Már az Alexand

Itt van az ősz, itt van újra, és én nagyon élvezem, hogy ma is kellemes 24 fok és napsütés van. Nincs már túl meleg, de nem is fagysz meg napközben, ez nagyon nekem való.  De beszéljünk inkább a könyvekről! Erre a hónapra 4 beszerzés jutott. Egészen másfél hónapig nem is vettem könyvet, szeptemberben viszont kedvet kaptam a Helikon Zsebkönyveim számát bővíteni. Így kerület hozzám H. P. Lovecrafttől az Onnan túlról , aminek pont ma kezdtem el az olvasását. Hazajött még velem Babits Mihálytól A gólyakalifa , amire már régóta kíváncsi vagyok, valamint Mária Sándortól az Eszter hagyatéka , amiről már sok jót hallottam. A 3 könyv 2500 Ft-ba került, szóval a költségvetésemet sem sodorták veszélybe. :)  Ezen kívül egy előrendelésem jött még meg, mégpedig R. F. Kuangtól a Mákháború , ami egy nagyon ígéretes fantasy-nek tűnik. Még az ősszel szeretném is elolvasni. Az olvasás sajnos elég nehezen ment szeptemberben, hála egy elhúzódó kötőgyulladásnak, amivel nem igazán volt komfo

Tudom, közhely, de mégis le kell írnom, hogy ez a nyár annyira gyorsan elszáguldott mellettem, hogy fel sem fogtam, hogy holnap már szeptember. Mondjuk még pár napig 30 fok felett van a hőmérséklet, szóval nem paplanba csavarba búcsúztatom még a meleget, sőt, csak ventilátor mellett tudok megmaradni a lakásban. Az augusztusi beszerzéseim nem valami izgalmasak, ugyanis egyetlen könyvet sem vettem, csak Amadea barátnémtól kaptam meg Naomi Novik Ezüstfonásá t a szülinapomra, aminek nagyon örülök. :) Néha eszembe jutott, hogy de jó lenne venni valamit, aztán ez valahogy mindig elmúlt, meg most jobban motivál az, hogy az itthoni olvasatlan könyveket fogyasszam. A várlólista-csökkentéssel is elég jól állok például, már a nyolcadik könyvet olvasom, szerintem idén végre teljesíteni is fogom. Az augusztus egészen olvasós hónapra sikeredett, ahogy reméltem, hat könyvet sikerült befejeznem. Először is Karin Tidbeck novelláskötetét olvastam el, a Rénszarvashegy és más történetek a p

Pupilla posztja meghozta a kedvemet hozzá, hogy én is összeszedjem egy bejegyzésbe, milyen könyveket is várok, amelyek ősszel fognak megjelenni. Megmondom őszintén, magát az őszt is eléggé várom már, olyankor sokkal jobban felpezsdül a könyves élet és több utazás is vár rám. De nézzük a könyveket! (A könyvcímekre kattintva elolvashatjátok a fülszövegüket.) F. R. Kuang: Mákháború  (Agave Könyvek) Egyre jobban érdekelnek azok a művek, amelyeket nem európai vagy amerikai szerzők írtak. F. R. Kuang kínai írónő és nagyon izgalmas történetű művet rakott le az asztalra. Szerencsére az Agave gyönyörű keményfedeles kiadásban hozza el számunkra. S. A. Chakraborty: Rézkirályság  (Agave Könyvek) A Bronzvárost én nagyon szerettem olvasni, így nem kérdés, hogy a folytatása is kell. Ennek a borítója is csodálatos! Graham Moore: Az éjszaka fénye  (Agave Könyvek) Egy jó kis történelmi regényt hoz el számunkra az Agave, amely a 19. század végén játszódik és az elekt

Ha július, akkor meleg, Balaton, olvasás, szülinapozás. Szerencsére idén ezek mind meg is tudtak valósulni a hónapban. A beszerzéseket nem vittem túlzásba, mindössze két könyv került hozzám. A Normális emberekre egyszercsak rákívántam, ezért a Book24-en nagyon jó áron az e-könyv verziójával együtt beszereztem. Karin Tidbeck novelláskötetét pedig Moskát Anita és Veres Attila ajánlja, így nem volt kérdés, hogy ennek a vékonyka és csodaszép borítójú kötetnek a polcomon a helye. Bár számra nem olvastam sokat ebben a hónapban, én mégis elégedett vagyok, mert a három elolvasott könyvem közel 1500 oldalt tesz ki. Elena Ferrantétől az Aki megszökik és aki marad hozta a szokásos színvonalat szerencsére. Frances Mayes-től a Napsütötte Toszkána bár nem tökéletes, de mégis egy kicsit visszarepültem vele Toszkánába, és a hangulatot, valamint a tájleírásokat, az ételeket nagyon élveztem. A hónap csúcsa pedig egyértelműen Adrian Tchaikovsky-tól Az idő gyermekei , ami szerintem az é

Kicsit megkésve bár, de itt van az én júniusi zárásom. Sajnos a július hónap eleje nem a legjobban indult számomra, remélem ennél csak jobb dolgokat tartogat számomra a nyár. Na de most még beszéljünk a júniusról, ami ráadásul a Könyvhét hónapja volt. Természetesen nem is zártam nullás hónapot, viszont magamhoz képest visszafogott voltam, hét könyvet vettem és egyet kaptam. Először a Gabótól érkeztek meg a rendeléseim, a Farkasországra és az Öröknyárra is nagyon kíváncsi vagyok. Majd a a Könyvhét csütörtökjén vettem meg a Locke&Key luxuskiadás második részét , amit nemrég el is olvastam, és még annál is jobb volt, mint amire emlékeztem. Ezen a napon jött még velem kíváncsiságból a Jelenkortól Egressy Zoltántól a Holdon , amiről sajnos azóta elég rossz kritikákat olvastam, de nem baj, maximum tanulságnak jó lesz. Az Agave Könyvektől két könyvet vásároltam, az egyik az Elektronikus állam, amit még a Könyvhét alatt elolvastam és biztos a kezembe fogok még venni. A másik pe

A Témázás csapata ismét felkért, hogy csatlakozzak hozzájuk, én pedig mivel izgalmasnak és elgondolkodtatónak találtam a témát, igent mondtam. Ebben a hónapban arról vallunk, hogy mely témák azok, amelyekről nem szívesen olvasunk a könyvekben, amiket elkerülünk. Nálam csak kisebb részben vannak azok a témák, amiktől kimondottan félnék és ezért nem szívesen olvasok róluk. Nálam ezek amúgy a horrorok: nem olvasok és nem is nézem őket. Ennek az az oka, hogy tizenévesként egy időben nagyobb mennyiségben néztem őket, és egyszercsak elkezdtek rémálmaim lenni akár még a legkevésbé félelmetes horroroktól is. Azóta egy-két kivételtől eltekintve inkább nem erőltetem ezt a műfajt. Én inkább azoktól a témáktól menekülök, amik egyszerűen nem érdekelnek vagy unom őket. Ilyenek például a klasszikus romantikus regények vagy az NA-k: egyszerűen ha a központi téma csak az, szereplőink hogy jönnek össze egy csomó nyűglődés meg szex után, nem tud lekötni. Ráadásul azokat a történeteket meg

Magyarországon főleg az elmúlt egy évben nagyon felpörgött a képregénypiac, sorra jelennek meg az olyan címek magyarul, amiről a legtöbb rajongó nem is mert álmodni, hogy valaha kijönnek. Én magam olyan 2011 környékén kezdtem el komolyabb képregényeket olvasni, de engem is az utóbbi egy-két évben szippantott be jobban ez a közeg. A Marvel filmek közül azt hiszem egy kivételével az összeset láttam, így Stan Lee neve nem volt ismeretlen számomra. Viszont bevallom, azon túl, hogy mindenki a Marvel atyjaként és rengeteg szuperhős megálmodójaként hivatkozik rá, nem igazán tudtam, ki ő pontosan és hogyan is jutott el a csúcsra. Ezért is figyeltem fel rá, mikor megjelent magyarul az életéről szóló képregény. Mert hát mi is mesélhetne jobban Stan Lee életéről? Már a Mausnál is láttam, hogy igaz történetek elmesélése is remekül működhet képregényként, és ez szerencsére a Fantasztikus életemnél is így van. Nekem nagyon bejöttek a rajzok, annyira színes, mint amilyen színes volt Stan L

Jövő hét csütörtökön kezdődik a 90. Ünnepi Könyvhét, ami most a Dunakorzón kerül majd megrendezésre. Természetesen a könyvkiadók erre az alkalomra is sok megjelenést időzítenek. Megmutatom nektek, engem mik fogtak meg. Az eddigiektől eltérően nem fogom a fülszöveg bemásolni, hanem azt a könyvek címére kattintva érhetitek majd el. Hannu Rajaniemi: Öröknyár Volt szerencsém jópár évvel ezelőtt Rajaniemivel találkozni egy Könyvfesztiválon, és azóta nem csak a könyveiért, hanem ő magáért is rajongok. Nagyon szimpatikus író, akinek alig várom, hogy egy újabb különleges történetét ismerjem meg. Tünde Farrand: Farkasország Tünde Farrand magyar származású írónő disztópiája nekem elsőre felkeltette a figyelmem, így úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Külön köszönet a kiadónak, hogy végül nem Ordasország lett a címe és a klassz borítóért. Rusvai Mónika: Tündöklő Első könyves magyar írónőről beszélünk, akinek már jelent meg a Gabónál a magyar sci-fi és

Furcsa belegondolni, hogy az őszies májusra már a júniusi nyárból nézek vissza. Nehezen emésztem meg, hogy egy hete még kabátban jártam, most meg már a kardigán sok. De inkább ez, mint fordítva. És amúgy is, beszéljünk inkább a könyvekről! Ebben a hónapban négy szépség került hozzám. Először is S. A. Chakraborty-tól a Bronzvárost kaptam meg, aminek bár még az elején járok, már ki merem jelenteni, hogy egy igazán különleges történettel van dolgunk. Ted Chiangtól a Kilégzés nem is volt kérdés, hogy kell, azok után, hogy mennyire szerettem az Érkezés novelláit. Adrian Tchaivkovsky-tól a Pókfény megvásárlásáról akkor döntöttem, amikor elolvastam a Hadállatot. Végül egy képregény került hozzám, Stan Lee-tól a Fantasztikus életem , aminek szomorú aktualitása van. Olvasás terén bár a május elég hektikus volt, azért ha visszatekintek, azt látom, nagyon jó művek kerültek a kezembe. Befejeztem Zafontól az Angyali játszmát , mondjuk ezzel pont nem voltam annyira megelégedve, nem