2019. augusztus 13., kedd

Őszi megjelenések, amelyek érdekelnek

Pupilla posztja meghozta a kedvemet hozzá, hogy én is összeszedjem egy bejegyzésbe, milyen könyveket is várok, amelyek ősszel fognak megjelenni. Megmondom őszintén, magát az őszt is eléggé várom már, olyankor sokkal jobban felpezsdül a könyves élet és több utazás is vár rám. De nézzük a könyveket! (A könyvcímekre kattintva elolvashatjátok a fülszövegüket.)

F. R. Kuang: Mákháború (Agave Könyvek)

Egyre jobban érdekelnek azok a művek, amelyeket nem európai vagy amerikai szerzők írtak. F. R. Kuang kínai írónő és nagyon izgalmas történetű művet rakott le az asztalra. Szerencsére az Agave gyönyörű keményfedeles kiadásban hozza el számunkra.




A Bronzvárost én nagyon szerettem olvasni, így nem kérdés, hogy a folytatása is kell. Ennek a borítója is csodálatos!




Egy jó kis történelmi regényt hoz el számunkra az Agave, amely a 19. század végén játszódik és az elektromos fény megszületése körüli háborút kíséri figyelemmel.




Atwood úgy döntött, folytatja A szolgálólány meséjét. Bár kicsit tartok tőle, hogy nem fogja elérni az első rész színvonalát, de számomra minden Atwood-könyv beszerzendő, valamint azért remélem, nem csak a felhajtás miatt született meg ez a mű, hanem van még a témában mondanivalója az írónőnek.




A Csokoládé immáron negyedik része jelenik meg most ősszel, aminek kivételesen nincs csoki a címében. A harmadik részét a sorozatnak még nem olvastam, de ez jó motiváció lesz hozzá.



Cixin Liu: A halál vége (Európa Kiadó)

A Háromtest-trilógia harmadik része is napvilágot lát. Az első részt én kimondottan szerettem, a második még vár az olvasásra, de hamarosan belevetem magam, hogy utána megtudhassam, hogyan is zárul ez a kínai sci-fi történet.




A medve és a csalogány bár nem volt tökéletes, de nálam betalált annyira, hogy a folytatása is érdekeljen. Pont jól fog esni ősszel egy kis mesés fantasy-t olvasni.



Elena Ferrante: Az elveszett gyermek története (Park Könyvkiadó)

Jön a Nápolyi-regények negyedik, egyben befejező része is, amit egyrészt nagyon várok, mert iszonyú kíváncsi vagyok a lányok történetének végére, másrészt sajnálom is, hogy nem kalandozhatok majd tovább Lináékkal. Mondjuk az újraolvasás szerencsére mindig ott lesz nekem.




A 21. század is egy nagyon érdekes regényt, amelynek eléggé szürreálisan hangzik a története, pont ezért hangzik izgalmasan. És hát macskák! 




Meséljetek, ti mit vártok a legjobban?

2019. július 31., szerda

Napsütötte július

Ha július, akkor meleg, Balaton, olvasás, szülinapozás. Szerencsére idén ezek mind meg is tudtak valósulni a hónapban.



A beszerzéseket nem vittem túlzásba, mindössze két könyv került hozzám. A Normális emberekre egyszercsak rákívántam, ezért a Book24-en nagyon jó áron az e-könyv verziójával együtt beszereztem. Karin Tidbeck novelláskötetét pedig Moskát Anita és Veres Attila ajánlja, így nem volt kérdés, hogy ennek a vékonyka és csodaszép borítójú kötetnek a polcomon a helye.

Bár számra nem olvastam sokat ebben a hónapban, én mégis elégedett vagyok, mert a három elolvasott könyvem közel 1500 oldalt tesz ki. Elena Ferrantétől az Aki megszökik és aki marad hozta a szokásos színvonalat szerencsére. Frances Mayes-től a Napsütötte Toszkána bár nem tökéletes, de mégis egy kicsit visszarepültem vele Toszkánába, és a hangulatot, valamint a tájleírásokat, az ételeket nagyon élveztem. A hónap csúcsa pedig egyértelműen Adrian Tchaikovsky-tól Az idő gyermekei, ami szerintem az év végi toplistámba is bekerült. Valamint folyamatban van Jenny Hantól A fiúknak, akiket valaha szerettem olvasása, és lehet amúgy még ma be is fogom fejezni, mert nagyon könnyed és gyorsan olvasható regényről van szó. Pont jó így a 32 fokban.



A július általában nem bővelkedik könyves eseményekben, én magam is csak a már megszokott sci-fi sörözésen és a Budapesti Molyklub ülésén vettem részt. De volt két utazásom is, ahol sikerült nagyon jól kikapcsolódni és sokat olvasni. Az egyik hely, ahol jártam egy barátnőméknél, Nagyszékely volt, és egyszerűen imádok arra visszagondolni, ahogy a csodálatos kertre nézve ültem a fonott bútoron a teraszon, és a Napsütötte Toszkánát olvastam. A másik hely pedig a Balaton volt, ahol a szülinapomat töltöttem, oda pedig Tchaikovsky pókjai jöttek velem.

Augusztusban egyelőre nem tervezek könyvet venni, de hát mint tudjuk, a könyvmoly bármikor rá tud kívánni valamire. De nem is baj, mert annyi klassz megjelenést jelentettek már be őszre, hogy jobb, ha az ember tartalékol rá egy kicsit. :) 

2019. július 8., hétfő

Júniusi könyvkánikula

Kicsit megkésve bár, de itt van az én júniusi zárásom. Sajnos a július hónap eleje nem a legjobban indult számomra, remélem ennél csak jobb dolgokat tartogat számomra a nyár.



Na de most még beszéljünk a júniusról, ami ráadásul a Könyvhét hónapja volt. Természetesen nem is zártam nullás hónapot, viszont magamhoz képest visszafogott voltam, hét könyvet vettem és egyet kaptam. Először a Gabótól érkeztek meg a rendeléseim, a Farkasországra és az Öröknyárra is nagyon kíváncsi vagyok. Majd a a Könyvhét csütörtökjén vettem meg a Locke&Key luxuskiadás második részét, amit nemrég el is olvastam, és még annál is jobb volt, mint amire emlékeztem. Ezen a napon jött még velem kíváncsiságból a Jelenkortól Egressy Zoltántól a Holdon, amiről sajnos azóta elég rossz kritikákat olvastam, de nem baj, maximum tanulságnak jó lesz.
Az Agave Könyvektől két könyvet vásároltam, az egyik az Elektronikus állam, amit még a Könyvhét alatt elolvastam és biztos a kezembe fogok még venni. A másik pedig Okorafortól A halálmegvető, amire nagyon kíváncsi leszek, mennyire tetszik majd.
Végül pedig Delia Owens-től az Ahol a folyami rákok énekelnek jött velem haza, aminek a címe, a borítója és a fülszövege is annyira megfogott, hogy nem hagyhattam ott. Valamint a hónap végén még Szilmariel barátnőm meglepett Rusvai Mónikától a Tündöklővel (ez az egy könyv hiányzik a képről).

Olvasás terén abszolút nem panaszkodhatok erre a hónapra. Regények terén befejeztem Robert Galbraith-től a Halálos fehéret, S. A. Chakraborty-tól a Bronzvárost és Szvetlana Alekszijevicstől a Csernobili imát. Ezek közül a Bronzvárost szerettem a legjobban, a Halálos fehér picikét csalódás volt, de még így is ez a kedvenc krimisorozatom, a Csernobili ima meg eléggé padlóra tett, szeretnék majd írni róla, de iszonyatosan nehéz.
Képregény-képes regény fronton Stan Lee fantasztikus életéről olvastam, erről már fent is van a bejegyzés a blogon. A fent említett Elektronikus államot és Locke&Key második kötetet is sorra kerítettem. Ezen kívül tőlem szokatlan módon egy drámát olvastam még el, mégpedig a Tizenkét dühös embert, mégpedig azért, mert a Budapesti Molyklubban július hónapban a drámákkal fogunk foglalkozni.
Ezen kívül belekezdtem még Elena Ferrantétől az Aki megszökik és aki maradba, ami a Nápolyi-regények harmadik része.

Június hónapban persze a fő esemény a Könyvhét volt, bár oda most inkább az ismerősök, barátok és a hangulat miatt mentem, mint a programokért. De voltam még Budapesti Molyklubban, ahol nagyon jól éreztem magam, valamint a szokásos havi sci-fi sörözés sem maradt el. Emellett pedig ismét meghívtak a Témázásba, amiben arról kellett vallanunk, ki milyen témákról nem olvas szívesen. Nagyon érdekes volt a többiek válaszát olvasni, hogy akit az egyik témakör vonz, a másikat taszítja, de azért közös pontokat is találtunk bőségesen.

Júliusban eléggé uborkaszezon van könyves téren, ilyenkor próbálja az ember olvasás terén behozni magát. Én is ezt tervezem, remélem jobbnál jobb könyvek fogják kísérni ezt a hónapomat is.

2019. június 24., hétfő

Témázunk: Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk

A Témázás csapata ismét felkért, hogy csatlakozzak hozzájuk, én pedig mivel izgalmasnak és elgondolkodtatónak találtam a témát, igent mondtam. Ebben a hónapban arról vallunk, hogy mely témák azok, amelyekről nem szívesen olvasunk a könyvekben, amiket elkerülünk.

Nálam csak kisebb részben vannak azok a témák, amiktől kimondottan félnék és ezért nem szívesen olvasok róluk. Nálam ezek amúgy a horrorok: nem olvasok és nem is nézem őket. Ennek az az oka, hogy tizenévesként egy időben nagyobb mennyiségben néztem őket, és egyszercsak elkezdtek rémálmaim lenni akár még a legkevésbé félelmetes horroroktól is. Azóta egy-két kivételtől eltekintve inkább nem erőltetem ezt a műfajt.



Én inkább azoktól a témáktól menekülök, amik egyszerűen nem érdekelnek vagy unom őket. Ilyenek például a klasszikus romantikus regények vagy az NA-k: egyszerűen ha a központi téma csak az, szereplőink hogy jönnek össze egy csomó nyűglődés meg szex után, nem tud lekötni. Ráadásul azokat a történeteket meg kimondottan nem szeretem, aminek az a mondanivalója, hogy az általában női főszereplő egyszerűen nem tud élni a szerelme nélkül. Szerintem ez amúgy nagyon káros példát is mutat, a "meghalok, ha elhagysz" hozzáállás egyszerűen taszít. Nem csak a párkapcsolat és a szerelem létezik az ember életében, ott a család, a barátok, a hobbik, egy csomó minden, ami miatt akkor is érdemes élni, ha valaki valamilyen okból elveszíti a párját.

Egy időben párat elolvastam, de ma már rettentően nem érdekelnek az erotikus romantikus regények. Főleg azok, amelyekben bunkó gazdag palik jönnek össze naiv főhősnőkkel, és persze mindenki lelkileg sérült, meg a bunkó nem is bunkó ám, csak terrorizálták gyerekkorában. Aha, még reklámozzuk meg népszerűsítsük is a bántalmazó kapcsolatokat! Na az ilyenektől én rosszul vagyok.

Igazából engem a ma nagyon divatos női thrillerek sem tudnak megérinteni, ezekből is olvastam egyet-kettőt, de valahogy abszolút nem vonzanak be. Lehet, hogy ezzel kihagyok pár izgalmas olvasmányt, de azért van így is bőven könyv, amit olvashatok. Emellett valahogy engem a skandináv krimik sem tudtak annyira beszippantani, hogy faljam őket.



Amiről amúgy nem szívesen vagy nehezen olvasok, az az, amikor állatok vagy emberek szenvednek. Utóbbin főleg értem a nagyobb háborúkat, népirtásokat vagy például Csernobilt. Utóbbiról most olvasom a Csernobili imát, de lassan haladok vele, nehezen veszem kézbe, mert rettentően fájdalmas látni, mennyit szenvedtek ezek az emberek. De azt is tudom, hogy ez fontos téma és igenis tudni és olvasni kell róla.

Emellett ami még nagyon kimaradt az életemből, azok a szerepjátékokhoz kapcsoló regények, kézikönyvek. Sosem RPG-ztem élőben, online is csak nagyon keveset, így a Dungeons&Dragons meg a Mágus és társai számomra nem jelentenek vonzó tényezőt

Ezek azok a fő irányvonalak, amelyek most eszembe jutottak. Meséljetek, ti milyen könyveket kerültök el?

A többiek vallomásai, mitől is menekülnek:

Pupilla:http://pupillaolvas.blogspot.com/2019/06/thanks-but-no-thanks.html







2019. június 21., péntek

Stan Lee - Peter David: Fantasztikus életem

Magyarországon főleg az elmúlt egy évben nagyon felpörgött a képregénypiac, sorra jelennek meg az olyan címek magyarul, amiről a legtöbb rajongó nem is mert álmodni, hogy valaha kijönnek. Én magam olyan 2011 környékén kezdtem el komolyabb képregényeket olvasni, de engem is az utóbbi egy-két évben szippantott be jobban ez a közeg.

A Marvel filmek közül azt hiszem egy kivételével az összeset láttam, így Stan Lee neve nem volt ismeretlen számomra. Viszont bevallom, azon túl, hogy mindenki a Marvel atyjaként és rengeteg szuperhős megálmodójaként hivatkozik rá, nem igazán tudtam, ki ő pontosan és hogyan is jutott el a csúcsra. Ezért is figyeltem fel rá, mikor megjelent magyarul az életéről szóló képregény.

Mert hát mi is mesélhetne jobban Stan Lee életéről? Már a Mausnál is láttam, hogy igaz történetek elmesélése is remekül működhet képregényként, és ez szerencsére a Fantasztikus életemnél is így van. Nekem nagyon bejöttek a rajzok, annyira színes, mint amilyen színes volt Stan Lee élete is. Nem a legegyszerűbb körülmények közül indult el, mégis sok-sok küzdelem árán elérte az álmát. Pedig a Marvel sokszor cserélt gazdát, jöttek-mentek az emberek, maga Lee is egyszer majdnem kilépett, de aztán mégis megszülethetett például Pókember.

Szerencsére a képregény nem veszi igazán komolyan magát, rengeteg vicces jelenet található benne. Stan Lee ráadásul meri bemutatni a kudarcait is. Viszont őszinte leszek, azért nekem nem tűnt ő éppen egy szerény embernek, de könnyen lehet, hogy ami Amerikában természetes önbizalom, az itt nekünk már nagyképűségnek tűnhet. Az biztos, hogyha nincs meg a magába vetett nagyon természetes hite, akkor sose jutott volna el odáig, ahova sikerült neki.

Ami nekem még nagyon érdekes volt, az az, ahogy leírja azt, hogy az édesanyja mennyire rajongott
érte, és már csak azt is szerette nézni, ahogy olvas. Valószínűleg teljesen másfajta hozzáállása lesz az élethez annak, akiben ennyire mélyen hisznek. Így talán még az akadályokat is könnyebb venni.

Ami nagyon nagy erénye még a képregénynek, hogy nem kell hozzá mélyen ismerni a Marvel világát, mert eléggé részletesen bemutatják benne, hogy mi hogyan keletkezett és melyik képregényhős kicsoda is. A rajongóknak viszont biztos még nagyobb élmény belelátni a részletekbe, hogy hogyan is alakultak és születtek meg a hőseik. Nekem például nagy kedvencem Pókember, és érdekes volt látni, hogy eleinte mennyire tiltakoztak a kiadóban a gondolata ellen is, hogy egy ilyen karakter egy képregény főhőse lehessen. Aztán az idő mégiscsak Stan Lee-t igazolta.

A képregény megjelenésének ugye szomorú apropója, hogy Stan Lee már nincs köztünk. Viszont tényleg velünk marad a munkássága és ez az életében még elkészült önéletrajz. Marvel-rajongóknak kötelező, de azoknak is ajánlom, akik csak szimplán érdeklődnek a képregények világa iránt.

A könyvet meg tudjátok vásárolni a Kossuth Kiadó honlapján.

Forrás

2019. június 6., csütörtök

Könyvheti megjelenések, amik érdekelnek

Jövő hét csütörtökön kezdődik a 90. Ünnepi Könyvhét, ami most a Dunakorzón kerül majd megrendezésre. Természetesen a könyvkiadók erre az alkalomra is sok megjelenést időzítenek. Megmutatom nektek, engem mik fogtak meg. Az eddigiektől eltérően nem fogom a fülszöveg bemásolni, hanem azt a könyvek címére kattintva érhetitek majd el.




Volt szerencsém jópár évvel ezelőtt Rajaniemivel találkozni egy Könyvfesztiválon, és azóta nem csak a könyveiért, hanem ő magáért is rajongok. Nagyon szimpatikus író, akinek alig várom, hogy egy újabb különleges történetét ismerjem meg.





Tünde Farrand magyar származású írónő disztópiája nekem elsőre felkeltette a figyelmem, így úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Külön köszönet a kiadónak, hogy végül nem Ordasország lett a címe és a klassz borítóért.




Első könyves magyar írónőről beszélünk, akinek már jelent meg a Gabónál a magyar sci-fi és fantasy antológiában novellája, amelyet sokan szerettek. Ennek is pazar borítója van, a története pedig nagyon ígéretes. Sárkánykígyók, mi kell más? :)




Egyre jobban kedvelem az olyan regényeket, amelyek nem amerikai színtéren játszódnak. Okorafor regénye egy posztapokaliptikus Afrikát mutat be számunkra. Az átvett borító itt is csodálatos.




Az Agave Könyvek különleges műveket hoz el számunkra a Könyvhétre. Okorafor mellett az Elektronikus állam nem tematikájában, hanem megjelenésében lesz különleges, ugyanis a képek és a szöveg szoros egységet alkotnak, de másképp, mint egy képregény esetében. A beleolvasó engem kellően meggyőzött, hogy ez nekem kell.

Joe Hill-Gabriel Rodriguez: Locke&Key Luxuskiadás 2. (Ehhez még nincs feltöltve magyar borító és fülszöveg)

Nem kérdés, hogy a Locke&Key luxuskiadásának mindhárom részére igényt tartok. Még annak idején angolul olvastam az egész képregénysorozatot, de magyarul is élvezem az újraolvasását.




A Jelenkor érdekes regényeket ad ki, a Gyönyörű bestiák is egy egészen furcsa történetnek tűnik. Vajon mi lehet egy olyan történet vége, mikor két unatkozó, nyaralgató gazdag lány talál egy szír menekültet, és megpróbálnak segíteni neki?




Szeretem az elcseszett családi sorsok meséit, ez a regény is olyannak tűnik, ami simán belefér ebbe. És a borító, nem tehetek róla, nagyon bejön.




A másik, amivel engem könnyű lenyűgözni, azok a szép címek. Delia Owens regényének már a címe is énekel, a történet pedig igazán különlegesnek tűnik az elszigetelten, a mocsárban élő lánykával, akihez hirtelen tör be a külvilág. Vetni fogok rá egy pillantást, az biztos.

Meséljetek, titeket mely megjelenések érdekelnek?


2019. június 5., szerda

Májusi zárás

Furcsa belegondolni, hogy az őszies májusra már a júniusi nyárból nézek vissza. Nehezen emésztem meg, hogy egy hete még kabátban jártam, most meg már a kardigán sok. De inkább ez, mint fordítva.
És amúgy is, beszéljünk inkább a könyvekről!



Ebben a hónapban négy szépség került hozzám. Először is S. A. Chakraborty-tól a Bronzvárost kaptam meg, aminek bár még az elején járok, már ki merem jelenteni, hogy egy igazán különleges történettel van dolgunk. Ted Chiangtól a Kilégzés nem is volt kérdés, hogy kell, azok után, hogy mennyire szerettem az Érkezés novelláit. Adrian Tchaivkovsky-tól a Pókfény megvásárlásáról akkor döntöttem, amikor elolvastam a Hadállatot. Végül egy képregény került hozzám, Stan Lee-tól a Fantasztikus életem, aminek szomorú aktualitása van.

Olvasás terén bár a május elég hektikus volt, azért ha visszatekintek, azt látom, nagyon jó művek kerültek a kezembe. Befejeztem Zafontól az Angyali játszmát, mondjuk ezzel pont nem voltam annyira megelégedve, nem varázsolt el úgy, mint annak idején A szél árnyéka. Viszont Barcelona után olvasni mégis jó érzés volt, főleg, hogy a főhős arrafelé él, amerre a mi szállásunk volt. A fent emlegetett Tchaivkovsky-tól a Hadállat viszont maradéktalanul tetszett, pedig nem vártam tőle annyira sokat. Ezen kívül sorra került még Robert Galbraith-től a Halálos fehéret, amit végül június másodikán sikerült befejeznem, de javarészt májusban olvastam. Sajnos nem vagyok maradéktalanul elégedett vele, nekem a közepe kicsit túlnyújtott lett, viszont a végén már faltam a sorokat.
Ezeken kívül három képregényt is kezembe vettem. Az első Marjorie Liutól a Monstress, amit  a Könyvfesztiválon vettem még, és teljesen lenyűgözött a képi világa, valamint a történet is biztatónak tűnik. Tuti vevő leszek a további részekre. Mark Waidtól a Kingdome Come - A te országod egy nagyon érdekes szuperhőstörténet, amiben Superman és társai már kiöregedtek, és fiatal, zabolázatlan hősök veszik át a helyüket, akik a káosz szélére taszítják a bolygót. Végül Catana Chatwyndtől a Szerelmes pillanatokat olvastam, ami egy nagyon bájos kis képregény, egy fél órás kikapcsolódásnak pont megfelel, és volt, amiben sikerült magunkra ismerni a barátommal. :)

Ami amúgy a május hónapot illeti, kicsit kaotikusra sikerült. Költözés, mellette sok munka, az új albérlet megszokása... Azért nem panaszkodom, mert emellett megint sok remek programban is volt részem. A két legjobb a Velencei-tavon való vitorlázás volt, életemben az első és a nálam immár hagyományos tatai Patara Fesztivál. Ráadásul ezeken a hétvégékén csodálatos idő volt, ami felüdülés volt a rengeteg eső után, ami nekem még az életkedvemet is elvette.

Ha június, akkor Könyvhét! Idén a Dunakorzón kerül megrendezésre az egyik legnagyobb könyves rendezvény, kíváncsi leszek erre az új helyszínre. Emellett a Margó Fesztiválra is tervezek kinézni, ami a Petőfi Irodalmi Múzeumban kerül megrendezésre. És reményeim szerint Balatonon már a víz mellett fogok tudni olvasgatni. :)

2019. május 3., péntek

Áprilisi beszerzések

Szerintem senki sem fog meglepődni, ha azt írom, áprilisban több könyv került hozzám, mint az év első negyed évében összesen. Ilyen, amikor Könyvfesztivál van. :)



Összesen 12 könyv került fel a polcomra, ebből kettő az, ami nem kapcsolódik a Könyvfesztiválhoz. Az első még a barcelonai utamhoz kötődik, ott vettem 2 euróért és a Güell Parkot mutatja be rengeteg fotóval. A második pedig Elena Ferrantétól a Tékozló szeretet, amely az egyetlen magyar nyelvű regény az írónőtől, ami még hiányzott a gyűjteményemből.
Utána pedig jött a dömping. Két könyv előrendelésben érkezett hozzám, mindkettő várva várt beszerzés: Robert Galbraith-tól a Halálos fehér és Moskát Anitától az Irha és bőr, amit a Könyvfesztiválon dedikáltattam is. Nagyon jó volt látni, mekkora sor állt Anitához, örülök, hogy ekkora sikere van, megérdemelten.
Magán a Feszten hat darab könyvet vettem: a pénteki napon csaptam le a Fumax standjánál a Monstress képregényre és egy csomagra a 21. századnál, amiben 4 KULT Könyv lapult. A szombati napon pedig hiába nem volt kint rá nagy kedvezmény, mégis megvettem a Kirkét, mert már nagyon rég elterveztem, hogy haza fog jönni velem.
Ezeken kívül a Széll Kálmán téren található automatából vettem meg a POKET első verseskötetét, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából-t, valamint a drága, most már csak volt lakótársamtól megkaptam Margaret Atwoodtól a MaddAddamet.

Olvasás terén gyatrán sikerült ez a hónap. Csak egy regényt, Madeline Millertől az Akhilleusz dalát olvastam el, valamint egy képregényt, az Orgyilkos osztályt. Ezek mellett belekezdtem még Carlos Ruiz Zafóntól az Angyali játszmába, valamint a POKET verseskötetbe, de egyiknek sem értem a végére. Mondjuk amiket befejeztem, azok legalább nagyon jók voltak, nem véletlenül szereztem be Millertől a Kirkét is.

Most kivételesen nem kedv, hanem idő nem jutott az olvasásra. Április elején elutaztam Barcelonába, amit imádtam, de nem az olvasáson volt a hangsúly. Ezekre a nyaralásokra már csak ritkán viszek könyvet, mert tudom, hogy nem fog előkerülni. A barcelonai útról külön bejegyzést tervezek, de annyit már most írhatok, hogy engem megfogott a város, nagyon jól éreztem magam. Utána pedig amint hazaértem, Húsvétkor várt rám a Balaton, valamint a költözésemet kellett intéznem. Május elsejétől Budapesten már egy másik kerültben lakom, ami azért nagy változás nekem, ez életemben a második költözésem.



Nem panaszkodni akarok, de nem szeretem, mikor ennyire nem jut időm és erőm az olvasásra. Na de mostantól többet fogok utazni a munkahelyemre, és remélem, ezt az időt tudom majd erre fordítani. Főleg, mert lassan kb. két és fél Billy könyvespolcnyi könyv van nálam csak fent Pesten, és ezeknek a java részét nem olvastam. Azt hiszem, egy darabig a könyvtárat is hanyagolni leszek kénytelen.

A Könyvfesztivál nekem most elég vegyesre sikerült olyan szempontból, hogy nagyon kevés időt tudtam kint tölteni, inkább előrendeltem könyveket, kevesebbet vettem kint, mint szoktam, az időjárás is elég gyatra volt, valamint most tényleg valahogy más volt a hangulata, mint a korábbi években. De lehet a fáradtság is rányomta a bélyegét részemről az egészre.



A május hónap felkészülés lesz a Könyvhétre, ami idén a Vörösmarty tér helyett a Dunakorzón fog helyet kapni. Azért addig is érkeznek még érdekes könyvek és reméljük még májusban kapunk egy adagot a szép tavaszi időből.

2019. április 23., kedd

Könyvfesztivál kívánságlista 2019

Ha április, akkor Könyvfesztivál! Én minden évben nagyon várom ezt az eseményt, nemcsak a megjelenések, hanem az egésznek a hangulata miatt. Ilyenkor van lehetőségem találkozni olyanokkal, akikkel év közben kevésbé jut idő összefutni, és sok minden egy helyen van, amit igazán szeretek.

Persze a rengeteg friss megjelenés közül is imádok válogatni, szemezgetni, ebben a bejegyzésben pedig bemutatom nektek, nekem mik is keltették fel legjobban az érdeklődésem.

Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók (Agave Könyvek)

Bár még nem olvastam el az előző Ken Liu novelláskötetet, de ennek megszavazom a bizalmat, ugyanis olvastam már kínai sci-fi novellákat, és azt kell mondjam, nagyon különlegesek.

Fülszöveg: Ken ​Liu, A papírsereglet és más történetek című novelláskötet Hugo-, Nebula-, World Fantasy- és Locus-díjas írója ezúttal szerkesztőként tér vissza egy olyan antológiával, ami a kínai science fiction egyedi és különleges világát mutatja be. A Láthatatlan bolygókban hét szerző tizenhárom novellája található – köztük már a nemzetközi irodalmi vizeket meghódító, díjnyertes alkotások, valamint kevésbé ismert írások, melyek Liu személyes kedvencei –, és Cixin Liu kivételével kizárólag a feltörekvő nemzedék kap lehetőséget benne. Mindegyik történet Kína lehetséges jövőit mutatja be a sci-fi széles eszköztárával, legyen szó akár a társadalom feletti uralkodásról, világépítő patkányokról, vagy olyan robotokról, akik túlélték az építőiket.
A történetek mellett három komolyabb terjedelmű esszé is helyet kapott az antológiában: A lehetséges univerzumok legrosszabbika és a lehetséges földek legjobbikában Cixin Liu, A Háromtest-probléma Hugo-díjas szerzője a kínai sci-fi irodalom történelmét mutatja be, és reflektál arra, hogy milyen jelenleg az ország leghíresebb szerzőjének lenni a műfajban; Csen Csiu-fan A szétszakított nemzedék című írásában a fiatalabb generációk folytonos küzdelméről ír az ország radikálás átalakulásának következtében; Hszia Csia, a kínai sci-fiben végzett kutatásaiért az országban elsőként Ph.D.-vel kitüntetett szerző pedig arról értekezik tanulmányában, hogy Mitől lesz kínai a kínai science fiction?

S. A. Chakraborty: Bronzváros (Agave Könyvek)
Fantasy, dzsinnek, keménykötés, csodás borító? Ide vele!

Fülszöveg: Nahri ​sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi.
Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.
Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. 2017 egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.

Robert Galbraith: Halálos fehér (Gabo Kiadó)

Bár ez a regény végül már megjelent, mégsem hagyhatom ki ebből a válogatásból. A Cormoran Strike-sorozat negyedik része az eddigi vélemények alapján nem fog csalódást okozni.

Fülszöveg: Egy ​zavart fiatalember, Billy felkeresi Cormoran Strike-ot, hogy a segítségét kérje egy bűnügy felderítésében, aminek azt hiszi, gyerekként tanúja volt. Strike-ot mélységesen felzaklatja a történet. Bár Billy nyilvánvalóan mentálisan beteg, és nem is emlékszik sok konkrét részletre, van benne és a történetében valami nagyon őszinte. Csakhogy mielőtt Strike alaposabban is kikérdezhetné, Billy rémülten elrohan.
Strike és Robin Ellacott (aki eredetileg a titkárnője volt, mostanra pedig a társa a nyomozóiroda vezetésében) igyekeznek a történet végére járni: az ide-oda kanyargó nyomozás pedig elvezeti őket London kis sikátoraitól a Parlament titokzatos legbelső irodáin keresztül egy gyönyörű, de vészjósló vidéki kúriáig.
Ráadásul a nyomozás labirintusában dolgozó Strike magánélete sem olyan egyszerű: újdonsült magánnyomozó-sztárként már nem tud olyan észrevétlenül dolgozni, mint valaha. Egykori titkárnőjével is bonyolultabb a viszonya, mint eddig bármikor. Robin már a nyomozóiroda pótolhatatlan dolgozójává nőtte ki magát, de személyes viszonyuk ennél sokkal összetettebb…
Az eddigi legnagyobb léptékű Robert Galbraith-regény, a Halálos fehér egyszerre érdekes krimi és letehetetlen újabb fejezet Cormoran Strike és Robin Ellacott történetében.

Moskát Anita: Irha és bőr (Gabo SFF)

Ha csak egyetlen könyvet vehetnék a Fesztiválon, biztosan ez lenne az. Anitában egyszer sem
csalódtam eddig és tudom, hogy ez a regény számára is nagyon fontos.

Fülszöveg: Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet. 
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan. 
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Sam J. Miller: Orkaváros (Gabo SFF)

A Gabo SFF sorozata is belehúz a Könyvfesztiválra, az Orkaváros egy igazán ígéretes, nagyon fontos kérdéseket boncolgató műnek tűnik nekem.

Fülszöveg: A ​klímaháborúk után egy úszó várost építenek az Északi-sarkkörön, geotermikus fűtéssel és fenntartható energiával: a hely valóságos építészi és társadalommérnöki csoda, egyúttal túlzsúfolt tér, ahol kíméletlen küzdelem folyik az életben maradásért. A város egy idő után a bűn és korrupció melegágya lesz, a vagyonosok és nincstelenek közötti szakadék egyre jobban mélyül, és egy „omlás” néven ismert járvány tizedeli a népességet.
Miután rejtélyes látogató érkezik a városba – egy nő, akinek a csónakját egy gyilkos bálna vontatja és egy jegesmedve kíséri –, gyorsan elterjed a híre. Az „orkabűvölő” néven emlegetett idegen szép lassan összehoz négy embert, hogy korábban nem látott ellenállást valósítson meg. Miközben ezek a peremre szorult alakok összeállnak, hogy megmentsék városukat a biztos pusztulástól, sokkoló igazságokat tudnak meg magukról.
Sam J. Miller izgalmas új hang a sci-fiben: a novelláival hamar befutott szerző Orkaváros című regénye nagyon aktuális történetet mesél egy hátborzongatóan ismerős közeljövőről, a szervezett bűnözésről, a klímaváltozás következményeiről és az összetartás erejéről.


Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 1. – Ébredés (Fumax Kiadó)

Szerencsére képregények terén sem maradunk megjelenés nélkül. Ezek közül most engem leginkább
a Monstress izgat, biztosan belelapozok és gyanús, hogy haza is fog jönni velem.

Fülszöveg: Farkasvérű ​Maikát szörnyetegnek csúfolják… és nem is állnak messze a valóságtól.
A világot felforgatta a szörnyű háború, amit az emberek gyűlölt ellenségeik, az arkánok ellen vívtak. Maika nem csak a fél karját, de szabadságát is elvesztette a harcokban, rabszolgaként adják el Zamora boszorkányainak, akik az arkánok véréből nyerik erejüket. Azt azonban még a nagyhatalmú mágusnők sem tudják, hogy a lány testében egy ősi, kozmikus erejű, éhező fenevad szunnyad, amely csak az alkalomra vár, hogy kitörhessen…
A MONSTRESS – FENEVAD az utóbbi évek egyik legnagyobb fantasy szenzációja, amely egyszerre lopta be magát a képregényolvasók és a fantasy-rajongók szívébe. Marjorie Liu és Sana Takeda sorozata hihetetlen díjesőt söpört be: többek között kétszeres British Fantasy-, ötszörös Eisner- háromszoros Hugo- és Harvey-díjjal jutalmazták, de a Washington Post mellett a Newsweek és az Entertainment Weekly is többször az év legjobb könyvének választotta.

Margaret Atwood: MaddAddam (Jelenkor Kiadó)

Még az Európa Kiadó gondozásában olvastam a MaddAddam-trilógia első két részét, és már le is tettem róla, hogy megjelenik a harmadik rész, de a Jelenkor szerencsére kiadja az első két részt újra és a lezárást is. Alig várom, hogy belemerüljek ebbe a fura disztópikus világba újra.

Fülszöveg: A ​MaddAdam-trilógia befejező kötetének főszereplői Az Özönvíz évében megismert Zeb és Toby, akik a többi túlélővel együtt új életet kezdenek az elpusztult civilizáció romjain. A táborukba érkeznek a guvatkák, akiknél épp kezdődik a párzási időszak. A Guvat és Gazellában megismert Hóember súlyos sérüléséből lábadozik, így Tobyra hárul a feladat, hogy átvegye a próféta szerepét a guvatkák közt. A járvány előtti világról szóló történeteiből lassan kiderül, mi és hogyan okozta valójában az emberiség pusztulását. A tábor lakóinak mindennapjai folyamatos küzdelemben telnek: a börtönként szolgáló gladiátorarénából kiszabadult vérszomjas bűnözők mellett a hiperintelligens hibrid disznófaj, a gömböcök is támadásra készülnek ellenük.
Margaret Atwood egyik legnagyobb szabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az Özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, a befejező kötet, a MaddAddam pedig most először olvasható magyarul.
"Igen, vissza fogunk jönni ide. Remélem, hogy vissza fogunk jönni. 
A remény az, amikor valamit nagyon akarunk, de nem tudjuk, hogy az a dolog, amit akarunk, valóban bekövetkezik-e. 
Most jó éjszakát fogok kívánni. 
Jó éjszakát."

Anne Cathrine Bomann: Agathe (Jelenkor Kiadó)

Ez a rövid kis kötet a fülszövegével és a borítójával is felpiszkálta a radaromat. Amúgy is érdekelnek
az ilyen terapeuta - páciens viszonyról szóló művek.

Fülszöveg: Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin.
Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével.


Markus Zusak: Clay hídja (Európa Kiadó)

Zusak számomra egy regényével sem okozott még csalódást, a Clay hídja pedig egy nagyon érdekes családregénynek ígérkezik.

Fülszöveg: Kezdetben ​csak egy gyilkos, egy öszvér és egy fiú volt. Aztán egy kígyótetem, egy döglött kutya és egy régi írógép. És jött az anya és az öt testvér, majd a lány, aki zsokénak készül, meg a lóversenyek. Később a halál, a gyász, a futás és a fájdalom, a híd és a megtisztulás. De ez még nem a vég. 
A Dunbar fivérek a saját törvényeik szerint élnek a világban. Az anyjuk meghalt, és az apjuk is magukra hagyta őket. Szeretnek és gyűlölnek, gyászolnak és élnek, küzdenek a felnőttvilág kihívásaival az elhagyatott lóversenypálya tövében. Egy nap azonban az apjuk váratlanul hazatér, és segítséget kér tőlük egy híd megépítésében. Az öt testvér közül egyedül Clay vállalja a feladatot, és ezzel örökre megváltoztatja az életüket. Clay hidat épít a múltjából, a családjából, fájdalomból és szeretetből, a csodákból és a csalódásokból, az életéből, mindabból, ami egy élet kötőanyagát képezi. És közben feltárul a család múltja: a Homérosz iránt rajongó nagyapa emléke, a Kelet-Európából menekült anya és a festőművésznek készülő, megtört apa találkozása egy eltévedt zongoránál, valamint a fiúk ígéretekkel teli gyermekkora. De vajon elég kitartó-e Clay? Lesz-e elég ereje befejezni? 
Markus Zusak új regénye az áradó történetek és az elfeledett titkok nagyszerű szövedéke. Gyönyörűen megírt könyv a veszteségről, a családi szeretetről és a felemelő megbocsátásról.

Jean-Christophe Rufin: Vad ​tengereken - Benyovszky gróf kalandos élete (Libri Kiadó)

Nem csak utazni szeretek, hanem utazásról olvasni is. Benyovszky gróf kalandjai nagyon izgalmasnak tűnnek, remélem ebben az esetben sem fog csalni a radarom.

Fülszöveg: A ​köszvénytől szenvedő Benjamin Franklin zsémbesen futja át az aznapi kérvényezők listáját. A szeme egyszer csak megakad két néven: Móric gróf és A. grófné. Az amerikai politikus fogadja a vendégeket, s így ismerkedik meg Benyovszky Móric gróf hihetetlenül kalandos élettörténetével.

Benyovszky már igen ifjan katonának áll, véres csatákban harcol, majd a lengyelek szabadságáért küzd az oroszok ellen, s ezért Szibériába száműzik. Társaival azonban megszökik a fegyenctelepről, és magával viszi szerelmét, a kormányzó lányát, Afanáziát. Hajójukkal bejárják a fél világot – az Északi-tenger vidékét, Alaszkát, Kínát, Tajvant és Japánt –, hogy végül a gróf Franciaországban felajánlja szolgálatait a királynak. Itt aztán megbízást kap, hogy létesítsen kereskedelmi telepet Madagaszkáron, Benyovszky pedig útnak indul, hogy teljesítette küldetését.

Jean-Christophe Rufin Benyovszky Móric franciául írt emlékiratait szabadon kezelve rajzolja meg egy különleges, a világot megismerni vágyó férfi és orosz szerelme, Afanázia portréját. Az eredmény egyszerre kalandregény, regényes életrajz, megrendítő szerelmi történet és a korabeli filozófiával, eszmékkel átitatott korrajz a 18. századról, amelynek politikai intrikáiban, emberi sorsaiban, jellemeiben nemegyszer saját korunkra ismerhetünk.


Meséljetek, ti mit vártok legjobban? 


2019. április 1., hétfő

Márciusi könyvvirágzás

Minden szempontból szeszélyes márciusunk volt - sajnos az olvasási kedvem is az volt. Valószínűleg ez köszönhető a nem túl jó könyvválasztásnak is a hónap elejére, de erről mindjárt mesélek lentebb.

Beszerzések terén nagyon visszafogott voltam, mindössze két könyv került hozzám. Nagyon sokan dicsérték Madeline Millertől az Akhilleusz dalát, én meg amúgy is szeretem az ókorban játszódó regényeket, így amikor végre újra lehetett kapni a Könyvudvarban, gyorsan le is csaptam rá. Octavia E. Butlertől a Hajnallal kapcsolatban voltak kétségeim, nekem való-e, azért bekértem a kiadótól, és de jól tettem! A hónap legjobb olvasmánya és olvasási kedvem megmentője volt.



Amint azt a bevezetőben írtam, sajnos nem sikerült a hónap első felére a legjobb olvasmányt kifognom. Ian McDonald Lunája abszolút nem talált meg magának, idegennek éreztem a szereplőket, nem tudott igazán lekötni a történet. Végül majdnem egy hónap szenvedés után fel is adtam és félbehagytam. Nem tudom, elő fogom-e még valaha venni... Szerencsére jött közben a Hajnal, amit viszont pár nap alatt felfaltam és nagyon szerettem. Ha tavasszal csak egy sci-fit vennétek meg, ez legyen az.
Ezek után egy képregény került sorra, még pedig Joe Hilltől a Locke&Key luxuskiadásának első része. A sorozatot olvastam már angolul, de élvezem a magyar újraolvasását, már csak azért is, mert vannak részletek, amelyek most kerülnek a helyére számomra. Képregényből még egyet olvastam a hónapban, Sarah Andersentől rákívántam a Felnőni kiábrándítóra. Az újraolvasásánál legalább olyan jól szórakoztam, mint az elsőnél.
Végül pedig Kavagucsi Tosikadzutól a Mielőtt a kávé kihűl került sorra. Ez egy nagyon különleges hangulatú regény, amely négy történetből áll és ezek a végére szépen összefonódnak. Nagyon szívesen beülnék a kávézóba, ha nem is időutazni, de megismerkedni a furcsa, de szerethető szereplőkkel.

Sajnos a márciusra eléggé rányomta a bélyegét, hogy sokat betegeskedtem. Ennek az oka részben biztosan lelki, sok változás állt be az életembe, például a májust költözéssel fogom elindítani. Szerencsére 2 hét alatt sikerült albérletet találni, de eléggé megszenvedtem azt a két hetet is. Ráadásul nem nagyon volt időm kipihenni a betegségeket, így egyikből estem a másikba, végül a múlt hetet kénytelen voltam betegszabadságon tölteni. De remélem ezzel megelőzöm azt, hogy újra beteg legyek és végre élvezhetem teljesen a tavaszt.

Pózolj pandával!

Azért így sem panaszkodom, március 15-én ellátogattam Bécsbe, jártam a Balatonon is, voltam moziban, színházban, szülinapi bulin, amire a fél városon át vittem egy unikornisos tortát tortadoboz nélkül, és a Füvészkertet is meglátogattam. Kihúzhatok pár elemet a bakancslistámról, mint pandát látni és tavasszal elmenni a Balatonra.

Az április pedig minden szempontból izgalmas hónapnak ígérkezik. Jön a Könyvfesztivál, amire már három könyvet előrendeltem, de félek, ennyinél tutira nem fognak megállni a beszerzéseim. Alig várom, hogy pár napig megint tobzódhassak a könyvek és könyvmolyok között. Előtte viszont vár még rám az év első hosszabb útja, ami nem máshova lesz, mint Barcelonába. El sem tudom mondani, milyen izgatottan várom. :) Tervben van még egy újabb Balatonozás és koncert is, valamint április végén másfél év után összepakolom megint az életem és május elsejétől új helyre költözöm a magánykönyvtárammal együtt. 

A többiek márciusa:
Amadea
Pupilla
Sister
Dóri
Heloise
Nikkincs

2019. március 27., szerda

10 éves a Könyvgalaxis!

2009. március 27-én gondoltam egyet, és a Freeblogon létrehoztam a Könyvgalaxist. Előtte is volt már egy blogom, de ott vegyesen foglalkoztam mindenféle sci-fit érintő témával. Viszont úgy éreztem, szeretnék többet mesélni az olvasmányaimról. Akkor még nem voltam fent Facebookon, se Molyon, Instagramom sem volt, így a blog tűnt erre a legjobb felületnek. 

Nem bántam meg ezt a döntésemet, rengeteg szuper olvasmányt, barátot és jó ismerőst köszönhetek a blogomnak, sőt, a mostani lakótársamat is a blognak köszönhetően ismertem meg. :) Sajnos mióta dolgozom, jóval kevesebb időm jut rá, meg sokszor más platformok elveszik tőle az időt, de akkor is itt van nekem ez a hely, ahova akkor térek be, amikor csak szeretnék.

Köszönöm azoknak, akik az elmúlt tíz évben velem voltak, biztattak, olvastak, kommenteltek. Miattatok is éri meg csinálni ezt az egészet. Remélem a következő években is velem lesztek.

Kép forrása 

2019. február 28., csütörtök

A rövid február lezárása

Nem tudom, hogy csak a kevesebb napnak, vagy a jobb időjárásnak köszönhető, de a februárt sokkal gyorsabbnak éreztem, mint a vánszorgó januárt.


Saját kép

Egészen a hónap közepéig azt hittem, hogy nullás hónapot fogok zárni, aztán végül három könyvet mégis sikerült beszerezni. Az egyik Michelle Obamától az Így lettem, ami addig-addig piszkálta a csőrömet, hogy a kosaramba került. Beszereztem a Vaják-sorozat második részét is, mivel az első az utóbbi idők legjobb fantasy olvasmánya volt számomra. Végül pedig egy antikvárium-túrának köszönhetően került hozzám Andersentől a Mesék kötet, amely gyönyörűen illusztrált és annyira jó áron adták, hogy nem hagyhattam ott.

Olvasni nem sikerült annyit, mint januárban, de szerintem a hat olvasás sem számít éppen rossznak. A hónapot megint két kuflimesével kezdtem, mind A kuflik a hóban, mind A kuflik és a mohamanyi kellemes perceket okozott. Andrzej Sapkowskitól Az utolsó kívánság pedig visszadta a hitemet a fantasy-ben, szóval már csak ezért is odaadhatom neki a hónap olvasmánya-címet.
Ezután olvastam Donnie Eichartól a Halálhegyet, ami eléggé megfogott, elég sok embernek meséltem róla és többször eszembe jut a történet azóta is. Alastair Reynolds-tól a Lassú lövedékek részemről egy korrekt, de nem túl mély nyomot hagyó sci-fi volt. Kár, hogy a Gabo SFF zsebkönyv sorozata úgy néz ki, nem folytatódik, szívesen olvasnék még ilyen kisregényeket. Végül pedig Helen Hoangtól A szerelem egyenlete került sorra, ami elég szirupos romantikus olvasmány, de azért vannak benne olyan elemek, amelyek miatt megérte elolvasni.
Két olvasmányom van jelenleg folyamatban, Hararitól a Sapiens, ami eddig tetszik, csak nem nagyon tudtam mostanság koncentrálni rá, valamint Ian McDonaldtól a Luna - Újhold, aminek nagyon az elején járok még.

A február egy elég zsúfolt és izgalmas hónap volt, jártam többek között Corvina kiállításon, a megújult Szépművészeti Múzeumban, láttam két színházi darabot, az Urániában közvetítve a Lear királyt, és Budaörsön a színházban Az arab éjszakát, mindkettőt maximálisan ajánlani tudom csak. Utazni most nem utaztam, csak egy napot voltam egy barátnőméket meglátogatni Csányban. 

Saját kép


Márciusban már jobban be fog indulni a könyvkiadás, lehet készülődni lassan a Könyvfesztiválra is. Utazás szempontjából is mozgalmas hónap várható, a Balaton mellett Bécsbe is készülök ellátogatni. És már nincs olyan messze az év első hosszabb utazása sem Barcelonába, ami régóta óriási álmom. Addig is remélem a márciusi hónapba is belefér jópár maradandó olvasmány.

2019. február 22., péntek

Alapművek, divatkönyvek - kínos-e, ha nem olvastad?

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Témázós csapat meghívott engem, hogy csatlakozzak a mostani témájukhoz, ami a Kínos vallomások - kimaradt "alapművek" vagy épp divatkönyvek címet viseli. Mivel érdekel ez a kérdéskör, úgy döntöttem, csatlakozom és megírom a véleményemet.

Először is szögezzük le, hogy szerintem senkinek nem kell szégyellnie magát, ha valamit olvasott vagy éppen nem olvasott. Én bevállalom, hogy 20 éves koromban olvastam az Alkonyat-tetralógiát és szerettem a könyveket, még ha ma már nem is venném kézbe őket újra. Az ember ízlése változik, és attól még, hogy valami nem népszerű vagy trendi fikázni, nem szégyen, ha te szereted vagy olvastad.

A világ top 10 legolvasottabb könyve
De először beszéljünk az alapművekről! Igazából szerintem ez mindenkinek mást jelent, attól is függ, hogy szépirodalomról vagy zsánerirodalomról beszélünk, de még az önsegítő könyvek világában is más számít alapnak. Persze sokan az iskolai kötelezőkről gondolják azt, hogy azokat tényleg mindenképp mindenkinek olvasnia kell.
Részemről a kötelezők nagy része megvolt, de kevésnél érzem azt, hogy gáz lenne, ha kimaradt volna. Inkább azt mondanám, hogy sajnálnám, ha például nem olvastam volna az Anna Kareninát vagy a Vörös és Feketét, mert ezeket például őszintén szerettem. Számomra a kötelezők olvasásának még annyi értelme volt, hogy képet kaptam, mi az, ami fekszik nem, és mi nem, valamint a gimnáziumi érettségin megdicsértek a választékos beszédemért, amit azért részben ezeknek a műveknek köszönhetek.

Viszont például sokak számára alapműnek számít a Gyűrűk Ura, vagy A Mester és Margarita, ezek nekem teljesen kimaradtak, és úgy vagyok velük, hogy majd egyszer talán elolvasom őket. Amivel viszont nagyon sokat szoktam találkozni, az az, hogy az emberek valahogy úgy gondolják, hogy amiket ők alapműnek gondolnak, azokat másik is biztosan olvasták már. Többször volt, hogy beszélgetés közben előjött egy könyv, én meg közöltem, hogy nem olvastam, amin a másik ember meglepődött, mert ő úgy gondolta, én azon már régen túl vagyok. De talán ez mindannyiunkban működik, főleg, ha mondjuk egy hasonló korú molytársunkkal beszélgetünk, feltételezzük, hogy ugyanazokat a műveket vettük már a kezükbe.

Ami a divatkönyveket illeti, itt nincs olyan állandóság, mint a kötelezők terén. Trendek jönnek-mennek, ha belegondoltok, 15 éve a történelmi könyvek mentek nagyon, 10 éve a vámpíroknak volt divatja, pár éve a YA és NA könyvek vitték a piacot. Persze ezek részben fennmaradnak, de már nem akkora tömegben, mint a divathullám elején. 
Én ebben a kategóriában abszolút nem érzem azt, hogy kínos lenne, ha nem olvastál valamit. Inkább az emberben egyfajta "kimaradás" érzése lehet. Például ha nem olvastad vagy láttad a Harry Potter, rengeteg internetes mémet, utalást nem fogsz érteni. De ugyanezt elmondható például a Trónok harcáról vagy olyan regényekről, amelyek szélesebb körben ismertek lesznek. 
Szerintem ezeknél csak az kéne számítson, hogy érdekel-e az adott téma vagy sem. Ha utálod az erotikus könyveket, felesleges elolvasnod a Szürke ötven árnyalatát, ha nem bírod a fantasy-t, miért olvasnád a Trónok harcát, ha pedig az életmódkönyvek nem neked valók, valószínűleg kár a kezedbe venned Marie Kondo vagy Elizabeth Gilbert könyveit. Persze ez sincs kőbe vésve, hiszen lehet, hogy pont egy ilyen felkapott könyv fogja meghozni valaki kedvét ahhoz, hogy egy adott műfajba sokkal jobban beleássa magát, amit még nem ismert.

Én a divatos könyveknek azt a pozitívumát látom, hogy egyrészt az olvasás általuk fókuszba kerülhet, és nem kell már azt érezned, hogy kínos az, hogy egyáltalán olvasol. A másik az, amit fent is említettem, hogy új műfajokkal, új történetekkel ismerkedhetsz meg. Mondjuk én azt is meg tudom érteni, akik kimondottan irtóznak az ilyen könyvektől, mert túl felkapottak lesznek, túl sokat beszélnek róla. De azért nem kell bezárkózni az elefántcsonttoronyba sem, ha úgy érzed, valami érdekel, csak azért ne mondj le róla, mert sokan olvassák. És az ellenkezője is igaz, neked nem kell felülnöd a "hype-vonatra", ha valamit abszolút nem érzel a magadénak.

Azért néha így érzem magam :D

Részemről nem tagadom, hogyha valamiről sokat beszélnek, vagy még inkább ha olyanok beszélnek róla, akiknek adok a véleményére, akkor könnyen lehet, hogy el fogom olvasni. Legutóbb például a sok pozitív ajánlás hatására A tél jegyeseit vettem meg, remélem nem fogok befürödni vele. De ha belegondolok, nekem is jól esik, mikor valaki azért vesz egy művet a kezébe, mert én dicsértem. Ráadásul nem minden divatkönyv feltétlenül gagyi, lehet köztük is simán gyöngyszemeket találni, amelyekért méltán rajonganak sokan. Ha meg rosszat fogunk ki, akkor persze szívjuk a fogunkat, de az sem árt viszonyítási pontnak, hogy tudjuk, mi az, amit szeretünk, és mi az, amit inkább elkerülünk.

A többiek is témáznak:
Dóri
Nikkincs
Anett
Pupilla
Absractelf
Nima

Utóvéd, avagy a később csatlakozók:
Sister
Mandi
Vicky

2019. február 1., péntek

A hosszú január beszerzései

Eddig mindig azt éreztem, hogy a hónapok csak úgy rohannak, elkezdődik, és már véget is ér, amiben vagyunk. Na a január több dolog miatt sem volt ilyen, azt éreztem, hogy csak vánszorognak előre a hetek. Hiába írunk ma már februárt, még mindig olyan, mintha még hetekig január várna ránk.



De beszéljünk inkább a könyvekről! A január általában visszafogott hónap szokott lenni, most azért a szokásosnál több könyv került hozzám. Egyrészt két karácsonyi ajándék átadása átcsúszott, így Az év magyar science fiction és fantasy novelláit és Emmi Itarantától A teamesternő könyvét a múlt hónapban kaptam meg, és nagyon örültem nekik. És mivel karácsonyra kaptam ajándékutalványt, így én magam is vásároltam: velem jött Adrian Tchaikovsky-tól a Hadállat, Joe Hilltől a Locke&Key luxuskiadása és Christelle Dabostól A tél jegyesei. A Lock&Key-t már olvastam angolul, de magyarul kellett a polcomra; a Hadállatról és A tél jegyeseiről meg annyi jót hallottam, hogy úgy döntöttem, adok nekik egy esélyt.

Az olvasások terén nem lehet panaszom, 10 olvasmány jutott januárra, és egy tizenegyediknek a felénél járok. Még december végén kezdtem bele Elena Ferrantétól Az új név történetébe, amit egyszerűen imádtam, a folytatását még tartogatom, de még idén sorra fog kerülni. Utána belekezdtem a várólistacsökkentésbe, és két regényt is befejeztem ennek keretén belül, mégpedig Gulyás Pétertől Az örök térségek hallgatását és Sarah Addison Allentől A varázslat tavát. Előbbi elég súlyos olvasmány volt, így utána jót tett az utóbbi könnyebbsége, de tény, hogy az írónőnek vannak ennél sokkal jobb regényei is. A harmadik vcs-s könyvet még most is olvasom, ez pedig Andrej Zapkowskitól Az utolsó kívánság, amit eddig nagyon szeretek. 
Ezek mellett elolvastam még négy kuflis mesekönyvet, már csak három van, amit nem olvastam, és annyira jól szórakozom rajtuk, remélem, sikerül a kimaradtakat is levadászni könyvtárból. Valamint elolvastam három képregényt: a Blacksad eddigi utolsó részét, az Amarillót, ami sokkal jobban tetszett, mint a kicsit gyengébb negyedik rész; a Batman: A nevető ember/Arkham elmegyógyintézetből A nevető embert már olvastam korábban, akkor is tetszett, az Arkham viszont új volt, de bevallom, nekem sem a rajzolása, sem a sztorija nem tetszett különösebben. Végül pedig pont sikerült január 27-én, a Holokauszt áldozatainak emléknapján elkezdenem Art Spiegelmantól A teljes Maust, ami eléggé letaglózott. Bár a képregényforma egy kicsit talán enyhít rajta, de így is eléggé nyomasztó, viszont nagyon jól megírt és és fontos történet.


A január azért is tűnt nekem hosszú hónapnak, mert sajnos az első felét végigbetegeskedtem, hol dolgoztam, hol nem, és ez eléggé rányomta mindenre a bélyegét. Szerencsére a második fele már sokkal jobb volt, az év első külföldi utazása is megvolt: egy napra mentünk barátokkal Semmeringre, ami gyönyörű hely, ráadásul egész nap havazott, így abszolút megvolt a téli csodaország hangulata. Újra és újra rájövök, hogy engem még ezek az egy napok is nagyon ki tudnak kapcsolni és fel tudnak tölteni, valamint utána olyan jó visszagondolni rá.

A február mozgalmas hónapnak ígérkezik, de remélem jut azért időm olvasásra is. Most már a könyvkiadók is egyre több izgalmas megjelenést jelentenek be, igyekszem majd ezeket egy posztban összegyűjteni.

A többiek januárja
Nikkincs
Sister
Heloise
Dóri