2019. május 3., péntek

Áprilisi beszerzések

Szerintem senki sem fog meglepődni, ha azt írom, áprilisban több könyv került hozzám, mint az év első negyed évében összesen. Ilyen, amikor Könyvfesztivál van. :)



Összesen 12 könyv került fel a polcomra, ebből kettő az, ami nem kapcsolódik a Könyvfesztiválhoz. Az első még a barcelonai utamhoz kötődik, ott vettem 2 euróért és a Güell Parkot mutatja be rengeteg fotóval. A második pedig Elena Ferrantétól a Tékozló szeretet, amely az egyetlen magyar nyelvű regény az írónőtől, ami még hiányzott a gyűjteményemből.
Utána pedig jött a dömping. Két könyv előrendelésben érkezett hozzám, mindkettő várva várt beszerzés: Robert Galbraith-tól a Halálos fehér és Moskát Anitától az Irha és bőr, amit a Könyvfesztiválon dedikáltattam is. Nagyon jó volt látni, mekkora sor állt Anitához, örülök, hogy ekkora sikere van, megérdemelten.
Magán a Feszten hat darab könyvet vettem: a pénteki napon csaptam le a Fumax standjánál a Monstress képregényre és egy csomagra a 21. századnál, amiben 4 KULT Könyv lapult. A szombati napon pedig hiába nem volt kint rá nagy kedvezmény, mégis megvettem a Kirkét, mert már nagyon rég elterveztem, hogy haza fog jönni velem.
Ezeken kívül a Széll Kálmán téren található automatából vettem meg a POKET első verseskötetét, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából-t, valamint a drága, most már csak volt lakótársamtól megkaptam Margaret Atwoodtól a MaddAddamet.

Olvasás terén gyatrán sikerült ez a hónap. Csak egy regényt, Madeline Millertől az Akhilleusz dalát olvastam el, valamint egy képregényt, az Orgyilkos osztályt. Ezek mellett belekezdtem még Carlos Ruiz Zafóntól az Angyali játszmába, valamint a POKET verseskötetbe, de egyiknek sem értem a végére. Mondjuk amiket befejeztem, azok legalább nagyon jók voltak, nem véletlenül szereztem be Millertől a Kirkét is.

Most kivételesen nem kedv, hanem idő nem jutott az olvasásra. Április elején elutaztam Barcelonába, amit imádtam, de nem az olvasáson volt a hangsúly. Ezekre a nyaralásokra már csak ritkán viszek könyvet, mert tudom, hogy nem fog előkerülni. A barcelonai útról külön bejegyzést tervezek, de annyit már most írhatok, hogy engem megfogott a város, nagyon jól éreztem magam. Utána pedig amint hazaértem, Húsvétkor várt rám a Balaton, valamint a költözésemet kellett intéznem. Május elsejétől Budapesten már egy másik kerültben lakom, ami azért nagy változás nekem, ez életemben a második költözésem.



Nem panaszkodni akarok, de nem szeretem, mikor ennyire nem jut időm és erőm az olvasásra. Na de mostantól többet fogok utazni a munkahelyemre, és remélem, ezt az időt tudom majd erre fordítani. Főleg, mert lassan kb. két és fél Billy könyvespolcnyi könyv van nálam csak fent Pesten, és ezeknek a java részét nem olvastam. Azt hiszem, egy darabig a könyvtárat is hanyagolni leszek kénytelen.

A Könyvfesztivál nekem most elég vegyesre sikerült olyan szempontból, hogy nagyon kevés időt tudtam kint tölteni, inkább előrendeltem könyveket, kevesebbet vettem kint, mint szoktam, az időjárás is elég gyatra volt, valamint most tényleg valahogy más volt a hangulata, mint a korábbi években. De lehet a fáradtság is rányomta a bélyegét részemről az egészre.



A május hónap felkészülés lesz a Könyvhétre, ami idén a Vörösmarty tér helyett a Dunakorzón fog helyet kapni. Azért addig is érkeznek még érdekes könyvek és reméljük még májusban kapunk egy adagot a szép tavaszi időből.

2019. április 23., kedd

Könyvfesztivál kívánságlista 2019

Ha április, akkor Könyvfesztivál! Én minden évben nagyon várom ezt az eseményt, nemcsak a megjelenések, hanem az egésznek a hangulata miatt. Ilyenkor van lehetőségem találkozni olyanokkal, akikkel év közben kevésbé jut idő összefutni, és sok minden egy helyen van, amit igazán szeretek.

Persze a rengeteg friss megjelenés közül is imádok válogatni, szemezgetni, ebben a bejegyzésben pedig bemutatom nektek, nekem mik is keltették fel legjobban az érdeklődésem.

Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók (Agave Könyvek)

Bár még nem olvastam el az előző Ken Liu novelláskötetet, de ennek megszavazom a bizalmat, ugyanis olvastam már kínai sci-fi novellákat, és azt kell mondjam, nagyon különlegesek.

Fülszöveg: Ken ​Liu, A papírsereglet és más történetek című novelláskötet Hugo-, Nebula-, World Fantasy- és Locus-díjas írója ezúttal szerkesztőként tér vissza egy olyan antológiával, ami a kínai science fiction egyedi és különleges világát mutatja be. A Láthatatlan bolygókban hét szerző tizenhárom novellája található – köztük már a nemzetközi irodalmi vizeket meghódító, díjnyertes alkotások, valamint kevésbé ismert írások, melyek Liu személyes kedvencei –, és Cixin Liu kivételével kizárólag a feltörekvő nemzedék kap lehetőséget benne. Mindegyik történet Kína lehetséges jövőit mutatja be a sci-fi széles eszköztárával, legyen szó akár a társadalom feletti uralkodásról, világépítő patkányokról, vagy olyan robotokról, akik túlélték az építőiket.
A történetek mellett három komolyabb terjedelmű esszé is helyet kapott az antológiában: A lehetséges univerzumok legrosszabbika és a lehetséges földek legjobbikában Cixin Liu, A Háromtest-probléma Hugo-díjas szerzője a kínai sci-fi irodalom történelmét mutatja be, és reflektál arra, hogy milyen jelenleg az ország leghíresebb szerzőjének lenni a műfajban; Csen Csiu-fan A szétszakított nemzedék című írásában a fiatalabb generációk folytonos küzdelméről ír az ország radikálás átalakulásának következtében; Hszia Csia, a kínai sci-fiben végzett kutatásaiért az országban elsőként Ph.D.-vel kitüntetett szerző pedig arról értekezik tanulmányában, hogy Mitől lesz kínai a kínai science fiction?

S. A. Chakraborty: Bronzváros (Agave Könyvek)
Fantasy, dzsinnek, keménykötés, csodás borító? Ide vele!

Fülszöveg: Nahri ​sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi.
Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.
Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. 2017 egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.

Robert Galbraith: Halálos fehér (Gabo Kiadó)

Bár ez a regény végül már megjelent, mégsem hagyhatom ki ebből a válogatásból. A Cormoran Strike-sorozat negyedik része az eddigi vélemények alapján nem fog csalódást okozni.

Fülszöveg: Egy ​zavart fiatalember, Billy felkeresi Cormoran Strike-ot, hogy a segítségét kérje egy bűnügy felderítésében, aminek azt hiszi, gyerekként tanúja volt. Strike-ot mélységesen felzaklatja a történet. Bár Billy nyilvánvalóan mentálisan beteg, és nem is emlékszik sok konkrét részletre, van benne és a történetében valami nagyon őszinte. Csakhogy mielőtt Strike alaposabban is kikérdezhetné, Billy rémülten elrohan.
Strike és Robin Ellacott (aki eredetileg a titkárnője volt, mostanra pedig a társa a nyomozóiroda vezetésében) igyekeznek a történet végére járni: az ide-oda kanyargó nyomozás pedig elvezeti őket London kis sikátoraitól a Parlament titokzatos legbelső irodáin keresztül egy gyönyörű, de vészjósló vidéki kúriáig.
Ráadásul a nyomozás labirintusában dolgozó Strike magánélete sem olyan egyszerű: újdonsült magánnyomozó-sztárként már nem tud olyan észrevétlenül dolgozni, mint valaha. Egykori titkárnőjével is bonyolultabb a viszonya, mint eddig bármikor. Robin már a nyomozóiroda pótolhatatlan dolgozójává nőtte ki magát, de személyes viszonyuk ennél sokkal összetettebb…
Az eddigi legnagyobb léptékű Robert Galbraith-regény, a Halálos fehér egyszerre érdekes krimi és letehetetlen újabb fejezet Cormoran Strike és Robin Ellacott történetében.

Moskát Anita: Irha és bőr (Gabo SFF)

Ha csak egyetlen könyvet vehetnék a Fesztiválon, biztosan ez lenne az. Anitában egyszer sem
csalódtam eddig és tudom, hogy ez a regény számára is nagyon fontos.

Fülszöveg: Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet. 
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan. 
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Sam J. Miller: Orkaváros (Gabo SFF)

A Gabo SFF sorozata is belehúz a Könyvfesztiválra, az Orkaváros egy igazán ígéretes, nagyon fontos kérdéseket boncolgató műnek tűnik nekem.

Fülszöveg: A ​klímaháborúk után egy úszó várost építenek az Északi-sarkkörön, geotermikus fűtéssel és fenntartható energiával: a hely valóságos építészi és társadalommérnöki csoda, egyúttal túlzsúfolt tér, ahol kíméletlen küzdelem folyik az életben maradásért. A város egy idő után a bűn és korrupció melegágya lesz, a vagyonosok és nincstelenek közötti szakadék egyre jobban mélyül, és egy „omlás” néven ismert járvány tizedeli a népességet.
Miután rejtélyes látogató érkezik a városba – egy nő, akinek a csónakját egy gyilkos bálna vontatja és egy jegesmedve kíséri –, gyorsan elterjed a híre. Az „orkabűvölő” néven emlegetett idegen szép lassan összehoz négy embert, hogy korábban nem látott ellenállást valósítson meg. Miközben ezek a peremre szorult alakok összeállnak, hogy megmentsék városukat a biztos pusztulástól, sokkoló igazságokat tudnak meg magukról.
Sam J. Miller izgalmas új hang a sci-fiben: a novelláival hamar befutott szerző Orkaváros című regénye nagyon aktuális történetet mesél egy hátborzongatóan ismerős közeljövőről, a szervezett bűnözésről, a klímaváltozás következményeiről és az összetartás erejéről.


Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 1. – Ébredés (Fumax Kiadó)

Szerencsére képregények terén sem maradunk megjelenés nélkül. Ezek közül most engem leginkább
a Monstress izgat, biztosan belelapozok és gyanús, hogy haza is fog jönni velem.

Fülszöveg: Farkasvérű ​Maikát szörnyetegnek csúfolják… és nem is állnak messze a valóságtól.
A világot felforgatta a szörnyű háború, amit az emberek gyűlölt ellenségeik, az arkánok ellen vívtak. Maika nem csak a fél karját, de szabadságát is elvesztette a harcokban, rabszolgaként adják el Zamora boszorkányainak, akik az arkánok véréből nyerik erejüket. Azt azonban még a nagyhatalmú mágusnők sem tudják, hogy a lány testében egy ősi, kozmikus erejű, éhező fenevad szunnyad, amely csak az alkalomra vár, hogy kitörhessen…
A MONSTRESS – FENEVAD az utóbbi évek egyik legnagyobb fantasy szenzációja, amely egyszerre lopta be magát a képregényolvasók és a fantasy-rajongók szívébe. Marjorie Liu és Sana Takeda sorozata hihetetlen díjesőt söpört be: többek között kétszeres British Fantasy-, ötszörös Eisner- háromszoros Hugo- és Harvey-díjjal jutalmazták, de a Washington Post mellett a Newsweek és az Entertainment Weekly is többször az év legjobb könyvének választotta.

Margaret Atwood: MaddAddam (Jelenkor Kiadó)

Még az Európa Kiadó gondozásában olvastam a MaddAddam-trilógia első két részét, és már le is tettem róla, hogy megjelenik a harmadik rész, de a Jelenkor szerencsére kiadja az első két részt újra és a lezárást is. Alig várom, hogy belemerüljek ebbe a fura disztópikus világba újra.

Fülszöveg: A ​MaddAdam-trilógia befejező kötetének főszereplői Az Özönvíz évében megismert Zeb és Toby, akik a többi túlélővel együtt új életet kezdenek az elpusztult civilizáció romjain. A táborukba érkeznek a guvatkák, akiknél épp kezdődik a párzási időszak. A Guvat és Gazellában megismert Hóember súlyos sérüléséből lábadozik, így Tobyra hárul a feladat, hogy átvegye a próféta szerepét a guvatkák közt. A járvány előtti világról szóló történeteiből lassan kiderül, mi és hogyan okozta valójában az emberiség pusztulását. A tábor lakóinak mindennapjai folyamatos küzdelemben telnek: a börtönként szolgáló gladiátorarénából kiszabadult vérszomjas bűnözők mellett a hiperintelligens hibrid disznófaj, a gömböcök is támadásra készülnek ellenük.
Margaret Atwood egyik legnagyobb szabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az Özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, a befejező kötet, a MaddAddam pedig most először olvasható magyarul.
"Igen, vissza fogunk jönni ide. Remélem, hogy vissza fogunk jönni. 
A remény az, amikor valamit nagyon akarunk, de nem tudjuk, hogy az a dolog, amit akarunk, valóban bekövetkezik-e. 
Most jó éjszakát fogok kívánni. 
Jó éjszakát."

Anne Cathrine Bomann: Agathe (Jelenkor Kiadó)

Ez a rövid kis kötet a fülszövegével és a borítójával is felpiszkálta a radaromat. Amúgy is érdekelnek
az ilyen terapeuta - páciens viszonyról szóló művek.

Fülszöveg: Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin.
Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével.


Markus Zusak: Clay hídja (Európa Kiadó)

Zusak számomra egy regényével sem okozott még csalódást, a Clay hídja pedig egy nagyon érdekes családregénynek ígérkezik.

Fülszöveg: Kezdetben ​csak egy gyilkos, egy öszvér és egy fiú volt. Aztán egy kígyótetem, egy döglött kutya és egy régi írógép. És jött az anya és az öt testvér, majd a lány, aki zsokénak készül, meg a lóversenyek. Később a halál, a gyász, a futás és a fájdalom, a híd és a megtisztulás. De ez még nem a vég. 
A Dunbar fivérek a saját törvényeik szerint élnek a világban. Az anyjuk meghalt, és az apjuk is magukra hagyta őket. Szeretnek és gyűlölnek, gyászolnak és élnek, küzdenek a felnőttvilág kihívásaival az elhagyatott lóversenypálya tövében. Egy nap azonban az apjuk váratlanul hazatér, és segítséget kér tőlük egy híd megépítésében. Az öt testvér közül egyedül Clay vállalja a feladatot, és ezzel örökre megváltoztatja az életüket. Clay hidat épít a múltjából, a családjából, fájdalomból és szeretetből, a csodákból és a csalódásokból, az életéből, mindabból, ami egy élet kötőanyagát képezi. És közben feltárul a család múltja: a Homérosz iránt rajongó nagyapa emléke, a Kelet-Európából menekült anya és a festőművésznek készülő, megtört apa találkozása egy eltévedt zongoránál, valamint a fiúk ígéretekkel teli gyermekkora. De vajon elég kitartó-e Clay? Lesz-e elég ereje befejezni? 
Markus Zusak új regénye az áradó történetek és az elfeledett titkok nagyszerű szövedéke. Gyönyörűen megírt könyv a veszteségről, a családi szeretetről és a felemelő megbocsátásról.

Jean-Christophe Rufin: Vad ​tengereken - Benyovszky gróf kalandos élete (Libri Kiadó)

Nem csak utazni szeretek, hanem utazásról olvasni is. Benyovszky gróf kalandjai nagyon izgalmasnak tűnnek, remélem ebben az esetben sem fog csalni a radarom.

Fülszöveg: A ​köszvénytől szenvedő Benjamin Franklin zsémbesen futja át az aznapi kérvényezők listáját. A szeme egyszer csak megakad két néven: Móric gróf és A. grófné. Az amerikai politikus fogadja a vendégeket, s így ismerkedik meg Benyovszky Móric gróf hihetetlenül kalandos élettörténetével.

Benyovszky már igen ifjan katonának áll, véres csatákban harcol, majd a lengyelek szabadságáért küzd az oroszok ellen, s ezért Szibériába száműzik. Társaival azonban megszökik a fegyenctelepről, és magával viszi szerelmét, a kormányzó lányát, Afanáziát. Hajójukkal bejárják a fél világot – az Északi-tenger vidékét, Alaszkát, Kínát, Tajvant és Japánt –, hogy végül a gróf Franciaországban felajánlja szolgálatait a királynak. Itt aztán megbízást kap, hogy létesítsen kereskedelmi telepet Madagaszkáron, Benyovszky pedig útnak indul, hogy teljesítette küldetését.

Jean-Christophe Rufin Benyovszky Móric franciául írt emlékiratait szabadon kezelve rajzolja meg egy különleges, a világot megismerni vágyó férfi és orosz szerelme, Afanázia portréját. Az eredmény egyszerre kalandregény, regényes életrajz, megrendítő szerelmi történet és a korabeli filozófiával, eszmékkel átitatott korrajz a 18. századról, amelynek politikai intrikáiban, emberi sorsaiban, jellemeiben nemegyszer saját korunkra ismerhetünk.


Meséljetek, ti mit vártok legjobban? 


2019. április 1., hétfő

Márciusi könyvvirágzás

Minden szempontból szeszélyes márciusunk volt - sajnos az olvasási kedvem is az volt. Valószínűleg ez köszönhető a nem túl jó könyvválasztásnak is a hónap elejére, de erről mindjárt mesélek lentebb.

Beszerzések terén nagyon visszafogott voltam, mindössze két könyv került hozzám. Nagyon sokan dicsérték Madeline Millertől az Akhilleusz dalát, én meg amúgy is szeretem az ókorban játszódó regényeket, így amikor végre újra lehetett kapni a Könyvudvarban, gyorsan le is csaptam rá. Octavia E. Butlertől a Hajnallal kapcsolatban voltak kétségeim, nekem való-e, azért bekértem a kiadótól, és de jól tettem! A hónap legjobb olvasmánya és olvasási kedvem megmentője volt.



Amint azt a bevezetőben írtam, sajnos nem sikerült a hónap első felére a legjobb olvasmányt kifognom. Ian McDonald Lunája abszolút nem talált meg magának, idegennek éreztem a szereplőket, nem tudott igazán lekötni a történet. Végül majdnem egy hónap szenvedés után fel is adtam és félbehagytam. Nem tudom, elő fogom-e még valaha venni... Szerencsére jött közben a Hajnal, amit viszont pár nap alatt felfaltam és nagyon szerettem. Ha tavasszal csak egy sci-fit vennétek meg, ez legyen az.
Ezek után egy képregény került sorra, még pedig Joe Hilltől a Locke&Key luxuskiadásának első része. A sorozatot olvastam már angolul, de élvezem a magyar újraolvasását, már csak azért is, mert vannak részletek, amelyek most kerülnek a helyére számomra. Képregényből még egyet olvastam a hónapban, Sarah Andersentől rákívántam a Felnőni kiábrándítóra. Az újraolvasásánál legalább olyan jól szórakoztam, mint az elsőnél.
Végül pedig Kavagucsi Tosikadzutól a Mielőtt a kávé kihűl került sorra. Ez egy nagyon különleges hangulatú regény, amely négy történetből áll és ezek a végére szépen összefonódnak. Nagyon szívesen beülnék a kávézóba, ha nem is időutazni, de megismerkedni a furcsa, de szerethető szereplőkkel.

Sajnos a márciusra eléggé rányomta a bélyegét, hogy sokat betegeskedtem. Ennek az oka részben biztosan lelki, sok változás állt be az életembe, például a májust költözéssel fogom elindítani. Szerencsére 2 hét alatt sikerült albérletet találni, de eléggé megszenvedtem azt a két hetet is. Ráadásul nem nagyon volt időm kipihenni a betegségeket, így egyikből estem a másikba, végül a múlt hetet kénytelen voltam betegszabadságon tölteni. De remélem ezzel megelőzöm azt, hogy újra beteg legyek és végre élvezhetem teljesen a tavaszt.

Pózolj pandával!

Azért így sem panaszkodom, március 15-én ellátogattam Bécsbe, jártam a Balatonon is, voltam moziban, színházban, szülinapi bulin, amire a fél városon át vittem egy unikornisos tortát tortadoboz nélkül, és a Füvészkertet is meglátogattam. Kihúzhatok pár elemet a bakancslistámról, mint pandát látni és tavasszal elmenni a Balatonra.

Az április pedig minden szempontból izgalmas hónapnak ígérkezik. Jön a Könyvfesztivál, amire már három könyvet előrendeltem, de félek, ennyinél tutira nem fognak megállni a beszerzéseim. Alig várom, hogy pár napig megint tobzódhassak a könyvek és könyvmolyok között. Előtte viszont vár még rám az év első hosszabb útja, ami nem máshova lesz, mint Barcelonába. El sem tudom mondani, milyen izgatottan várom. :) Tervben van még egy újabb Balatonozás és koncert is, valamint április végén másfél év után összepakolom megint az életem és május elsejétől új helyre költözöm a magánykönyvtárammal együtt. 

A többiek márciusa:
Amadea
Pupilla
Sister
Dóri
Heloise
Nikkincs

2019. március 27., szerda

10 éves a Könyvgalaxis!

2009. március 27-én gondoltam egyet, és a Freeblogon létrehoztam a Könyvgalaxist. Előtte is volt már egy blogom, de ott vegyesen foglalkoztam mindenféle sci-fit érintő témával. Viszont úgy éreztem, szeretnék többet mesélni az olvasmányaimról. Akkor még nem voltam fent Facebookon, se Molyon, Instagramom sem volt, így a blog tűnt erre a legjobb felületnek. 

Nem bántam meg ezt a döntésemet, rengeteg szuper olvasmányt, barátot és jó ismerőst köszönhetek a blogomnak, sőt, a mostani lakótársamat is a blognak köszönhetően ismertem meg. :) Sajnos mióta dolgozom, jóval kevesebb időm jut rá, meg sokszor más platformok elveszik tőle az időt, de akkor is itt van nekem ez a hely, ahova akkor térek be, amikor csak szeretnék.

Köszönöm azoknak, akik az elmúlt tíz évben velem voltak, biztattak, olvastak, kommenteltek. Miattatok is éri meg csinálni ezt az egészet. Remélem a következő években is velem lesztek.

Kép forrása 

2019. február 28., csütörtök

A rövid február lezárása

Nem tudom, hogy csak a kevesebb napnak, vagy a jobb időjárásnak köszönhető, de a februárt sokkal gyorsabbnak éreztem, mint a vánszorgó januárt.


Saját kép

Egészen a hónap közepéig azt hittem, hogy nullás hónapot fogok zárni, aztán végül három könyvet mégis sikerült beszerezni. Az egyik Michelle Obamától az Így lettem, ami addig-addig piszkálta a csőrömet, hogy a kosaramba került. Beszereztem a Vaják-sorozat második részét is, mivel az első az utóbbi idők legjobb fantasy olvasmánya volt számomra. Végül pedig egy antikvárium-túrának köszönhetően került hozzám Andersentől a Mesék kötet, amely gyönyörűen illusztrált és annyira jó áron adták, hogy nem hagyhattam ott.

Olvasni nem sikerült annyit, mint januárban, de szerintem a hat olvasás sem számít éppen rossznak. A hónapot megint két kuflimesével kezdtem, mind A kuflik a hóban, mind A kuflik és a mohamanyi kellemes perceket okozott. Andrzej Sapkowskitól Az utolsó kívánság pedig visszadta a hitemet a fantasy-ben, szóval már csak ezért is odaadhatom neki a hónap olvasmánya-címet.
Ezután olvastam Donnie Eichartól a Halálhegyet, ami eléggé megfogott, elég sok embernek meséltem róla és többször eszembe jut a történet azóta is. Alastair Reynolds-tól a Lassú lövedékek részemről egy korrekt, de nem túl mély nyomot hagyó sci-fi volt. Kár, hogy a Gabo SFF zsebkönyv sorozata úgy néz ki, nem folytatódik, szívesen olvasnék még ilyen kisregényeket. Végül pedig Helen Hoangtól A szerelem egyenlete került sorra, ami elég szirupos romantikus olvasmány, de azért vannak benne olyan elemek, amelyek miatt megérte elolvasni.
Két olvasmányom van jelenleg folyamatban, Hararitól a Sapiens, ami eddig tetszik, csak nem nagyon tudtam mostanság koncentrálni rá, valamint Ian McDonaldtól a Luna - Újhold, aminek nagyon az elején járok még.

A február egy elég zsúfolt és izgalmas hónap volt, jártam többek között Corvina kiállításon, a megújult Szépművészeti Múzeumban, láttam két színházi darabot, az Urániában közvetítve a Lear királyt, és Budaörsön a színházban Az arab éjszakát, mindkettőt maximálisan ajánlani tudom csak. Utazni most nem utaztam, csak egy napot voltam egy barátnőméket meglátogatni Csányban. 

Saját kép


Márciusban már jobban be fog indulni a könyvkiadás, lehet készülődni lassan a Könyvfesztiválra is. Utazás szempontjából is mozgalmas hónap várható, a Balaton mellett Bécsbe is készülök ellátogatni. És már nincs olyan messze az év első hosszabb utazása sem Barcelonába, ami régóta óriási álmom. Addig is remélem a márciusi hónapba is belefér jópár maradandó olvasmány.

2019. február 22., péntek

Alapművek, divatkönyvek - kínos-e, ha nem olvastad?

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Témázós csapat meghívott engem, hogy csatlakozzak a mostani témájukhoz, ami a Kínos vallomások - kimaradt "alapművek" vagy épp divatkönyvek címet viseli. Mivel érdekel ez a kérdéskör, úgy döntöttem, csatlakozom és megírom a véleményemet.

Először is szögezzük le, hogy szerintem senkinek nem kell szégyellnie magát, ha valamit olvasott vagy éppen nem olvasott. Én bevállalom, hogy 20 éves koromban olvastam az Alkonyat-tetralógiát és szerettem a könyveket, még ha ma már nem is venném kézbe őket újra. Az ember ízlése változik, és attól még, hogy valami nem népszerű vagy trendi fikázni, nem szégyen, ha te szereted vagy olvastad.

A világ top 10 legolvasottabb könyve
De először beszéljünk az alapművekről! Igazából szerintem ez mindenkinek mást jelent, attól is függ, hogy szépirodalomról vagy zsánerirodalomról beszélünk, de még az önsegítő könyvek világában is más számít alapnak. Persze sokan az iskolai kötelezőkről gondolják azt, hogy azokat tényleg mindenképp mindenkinek olvasnia kell.
Részemről a kötelezők nagy része megvolt, de kevésnél érzem azt, hogy gáz lenne, ha kimaradt volna. Inkább azt mondanám, hogy sajnálnám, ha például nem olvastam volna az Anna Kareninát vagy a Vörös és Feketét, mert ezeket például őszintén szerettem. Számomra a kötelezők olvasásának még annyi értelme volt, hogy képet kaptam, mi az, ami fekszik nem, és mi nem, valamint a gimnáziumi érettségin megdicsértek a választékos beszédemért, amit azért részben ezeknek a műveknek köszönhetek.

Viszont például sokak számára alapműnek számít a Gyűrűk Ura, vagy A Mester és Margarita, ezek nekem teljesen kimaradtak, és úgy vagyok velük, hogy majd egyszer talán elolvasom őket. Amivel viszont nagyon sokat szoktam találkozni, az az, hogy az emberek valahogy úgy gondolják, hogy amiket ők alapműnek gondolnak, azokat másik is biztosan olvasták már. Többször volt, hogy beszélgetés közben előjött egy könyv, én meg közöltem, hogy nem olvastam, amin a másik ember meglepődött, mert ő úgy gondolta, én azon már régen túl vagyok. De talán ez mindannyiunkban működik, főleg, ha mondjuk egy hasonló korú molytársunkkal beszélgetünk, feltételezzük, hogy ugyanazokat a műveket vettük már a kezükbe.

Ami a divatkönyveket illeti, itt nincs olyan állandóság, mint a kötelezők terén. Trendek jönnek-mennek, ha belegondoltok, 15 éve a történelmi könyvek mentek nagyon, 10 éve a vámpíroknak volt divatja, pár éve a YA és NA könyvek vitték a piacot. Persze ezek részben fennmaradnak, de már nem akkora tömegben, mint a divathullám elején. 
Én ebben a kategóriában abszolút nem érzem azt, hogy kínos lenne, ha nem olvastál valamit. Inkább az emberben egyfajta "kimaradás" érzése lehet. Például ha nem olvastad vagy láttad a Harry Potter, rengeteg internetes mémet, utalást nem fogsz érteni. De ugyanezt elmondható például a Trónok harcáról vagy olyan regényekről, amelyek szélesebb körben ismertek lesznek. 
Szerintem ezeknél csak az kéne számítson, hogy érdekel-e az adott téma vagy sem. Ha utálod az erotikus könyveket, felesleges elolvasnod a Szürke ötven árnyalatát, ha nem bírod a fantasy-t, miért olvasnád a Trónok harcát, ha pedig az életmódkönyvek nem neked valók, valószínűleg kár a kezedbe venned Marie Kondo vagy Elizabeth Gilbert könyveit. Persze ez sincs kőbe vésve, hiszen lehet, hogy pont egy ilyen felkapott könyv fogja meghozni valaki kedvét ahhoz, hogy egy adott műfajba sokkal jobban beleássa magát, amit még nem ismert.

Én a divatos könyveknek azt a pozitívumát látom, hogy egyrészt az olvasás általuk fókuszba kerülhet, és nem kell már azt érezned, hogy kínos az, hogy egyáltalán olvasol. A másik az, amit fent is említettem, hogy új műfajokkal, új történetekkel ismerkedhetsz meg. Mondjuk én azt is meg tudom érteni, akik kimondottan irtóznak az ilyen könyvektől, mert túl felkapottak lesznek, túl sokat beszélnek róla. De azért nem kell bezárkózni az elefántcsonttoronyba sem, ha úgy érzed, valami érdekel, csak azért ne mondj le róla, mert sokan olvassák. És az ellenkezője is igaz, neked nem kell felülnöd a "hype-vonatra", ha valamit abszolút nem érzel a magadénak.

Azért néha így érzem magam :D

Részemről nem tagadom, hogyha valamiről sokat beszélnek, vagy még inkább ha olyanok beszélnek róla, akiknek adok a véleményére, akkor könnyen lehet, hogy el fogom olvasni. Legutóbb például a sok pozitív ajánlás hatására A tél jegyeseit vettem meg, remélem nem fogok befürödni vele. De ha belegondolok, nekem is jól esik, mikor valaki azért vesz egy művet a kezébe, mert én dicsértem. Ráadásul nem minden divatkönyv feltétlenül gagyi, lehet köztük is simán gyöngyszemeket találni, amelyekért méltán rajonganak sokan. Ha meg rosszat fogunk ki, akkor persze szívjuk a fogunkat, de az sem árt viszonyítási pontnak, hogy tudjuk, mi az, amit szeretünk, és mi az, amit inkább elkerülünk.

A többiek is témáznak:
Dóri
Nikkincs
Anett
Pupilla
Absractelf
Nima

Utóvéd, avagy a később csatlakozók:
Sister
Mandi
Vicky

2019. február 1., péntek

A hosszú január beszerzései

Eddig mindig azt éreztem, hogy a hónapok csak úgy rohannak, elkezdődik, és már véget is ér, amiben vagyunk. Na a január több dolog miatt sem volt ilyen, azt éreztem, hogy csak vánszorognak előre a hetek. Hiába írunk ma már februárt, még mindig olyan, mintha még hetekig január várna ránk.



De beszéljünk inkább a könyvekről! A január általában visszafogott hónap szokott lenni, most azért a szokásosnál több könyv került hozzám. Egyrészt két karácsonyi ajándék átadása átcsúszott, így Az év magyar science fiction és fantasy novelláit és Emmi Itarantától A teamesternő könyvét a múlt hónapban kaptam meg, és nagyon örültem nekik. És mivel karácsonyra kaptam ajándékutalványt, így én magam is vásároltam: velem jött Adrian Tchaikovsky-tól a Hadállat, Joe Hilltől a Locke&Key luxuskiadása és Christelle Dabostól A tél jegyesei. A Lock&Key-t már olvastam angolul, de magyarul kellett a polcomra; a Hadállatról és A tél jegyeseiről meg annyi jót hallottam, hogy úgy döntöttem, adok nekik egy esélyt.

Az olvasások terén nem lehet panaszom, 10 olvasmány jutott januárra, és egy tizenegyediknek a felénél járok. Még december végén kezdtem bele Elena Ferrantétól Az új név történetébe, amit egyszerűen imádtam, a folytatását még tartogatom, de még idén sorra fog kerülni. Utána belekezdtem a várólistacsökkentésbe, és két regényt is befejeztem ennek keretén belül, mégpedig Gulyás Pétertől Az örök térségek hallgatását és Sarah Addison Allentől A varázslat tavát. Előbbi elég súlyos olvasmány volt, így utána jót tett az utóbbi könnyebbsége, de tény, hogy az írónőnek vannak ennél sokkal jobb regényei is. A harmadik vcs-s könyvet még most is olvasom, ez pedig Andrej Zapkowskitól Az utolsó kívánság, amit eddig nagyon szeretek. 
Ezek mellett elolvastam még négy kuflis mesekönyvet, már csak három van, amit nem olvastam, és annyira jól szórakozom rajtuk, remélem, sikerül a kimaradtakat is levadászni könyvtárból. Valamint elolvastam három képregényt: a Blacksad eddigi utolsó részét, az Amarillót, ami sokkal jobban tetszett, mint a kicsit gyengébb negyedik rész; a Batman: A nevető ember/Arkham elmegyógyintézetből A nevető embert már olvastam korábban, akkor is tetszett, az Arkham viszont új volt, de bevallom, nekem sem a rajzolása, sem a sztorija nem tetszett különösebben. Végül pedig pont sikerült január 27-én, a Holokauszt áldozatainak emléknapján elkezdenem Art Spiegelmantól A teljes Maust, ami eléggé letaglózott. Bár a képregényforma egy kicsit talán enyhít rajta, de így is eléggé nyomasztó, viszont nagyon jól megírt és és fontos történet.


A január azért is tűnt nekem hosszú hónapnak, mert sajnos az első felét végigbetegeskedtem, hol dolgoztam, hol nem, és ez eléggé rányomta mindenre a bélyegét. Szerencsére a második fele már sokkal jobb volt, az év első külföldi utazása is megvolt: egy napra mentünk barátokkal Semmeringre, ami gyönyörű hely, ráadásul egész nap havazott, így abszolút megvolt a téli csodaország hangulata. Újra és újra rájövök, hogy engem még ezek az egy napok is nagyon ki tudnak kapcsolni és fel tudnak tölteni, valamint utána olyan jó visszagondolni rá.

A február mozgalmas hónapnak ígérkezik, de remélem jut azért időm olvasásra is. Most már a könyvkiadók is egyre több izgalmas megjelenést jelentenek be, igyekszem majd ezeket egy posztban összegyűjteni.

A többiek januárja
Nikkincs
Sister
Heloise
Dóri

2019. január 25., péntek

A könyves világ sem tökéletes, avagy dolgok, amik irritálnak

Alapvetően törekszem arra, hogy a jó dolgokat lássam meg, de lássuk be, igenis mindig lesznek olyan emberek, kijelentések, akár írók/könyvek, akik zavarnak, idegesítenek minket. Nézzük csak, nálam mi, az ami ki tudja verni a biztosítékot! A poszt ötletét Pupilla bejegyzése adta. 
Kép forrása

A könyv jobb volt!

Az adaptáció nem egyszerű műfaj, elsülhet nagyon jól és nagyon rosszul is, legyen szó filmről, színházi darabról, hangjátékról, akármiről. De egyetemesen kijelenteni, hogy a könyv minden esetben jobb, nem lehet. Persze ha a könyv az eredeti, akkor bármilyen feldolgozásnak nehéz dolga lesz, de vannak, akik ezt teljesen jól megoldják. Legutóbb a C. B. Strike sorozat harmadik évadát néztem meg, ami Robert Galbraith-tól a Gonosz pályából készült, és teljesen elégedett voltam.

Az olvasói hiszti

Tudjátok, vannak azok, akiknek semmi sem jó. Ha megjelenik e-könyvben a könyv, miért olyan drága, ha nem jelenik meg, miért nem. De jó, akció van, de van szállítási díj, akciós a szállítás, de miért ilyen drága a könyv? Ezek azok, akik minden egyes kiadói bejelentés alá odamennek siránkozni valamiért, ami senkit sem érdekel. Persze nem azt mondom, hogy nem lehet jelezni egy kiadónak, ha problémánk van, de akit már csak maga a panaszkodás éltet, attól részemről kitépem a hajam.

Akkor írj jobbat! 

A személyes kedvencem. Mikor jön a Rajongó a negatív értékelésed alá, hogy már pedig ez a világ legjobb könyve, és ha neked nem tetszik, akkor írj ennél jobbat. Nem, nem kell ahhoz valami jobbat alkotnom, hogy kijelenthessem egy könyvről, hogy nekem tetszik vagy sem. Ahogy ha beülök egy étterembe, attól még nem kell, hogy ízletesnek találjam az ételt, mert én nem tudok olyat főzni. Nem író vagyok, hanem olvasó, megvannak egy egyéni preferenciáim, ízléseim. Nem kell velem egyet érteni, de nem is kell senki számára semmit bizonyítanom.

Az írói hiszti

Ez leginkább a Molyon, de máshol is valamennyire megfigyelhető, mikor egy író egyszerűen nem tudja elviselni, ha kritizálják a művét. Ilyenkor a legrosszabb, amit tehet, hogy az értékelés/blogposzt/vélemény alá odakommentel, és kifejti, miért is nincs igaza az olvasónak, vagy elmondja mindennek a véleményezőt. Ennél már csak az a szebb, mikor ezt a saját Facebook oldalára is kirakja, majd jönnek a Rajongók, akik megvédik a kedvencüket.
Szerintem a legjobb, amit egy író tehet, hogy vagy szépen csöndben telesírja a kispárnáját, vagy megköszöni a véleményt, vagy csak elolvassa, levonja a következtetéseket, és szépen alkot tovább.


Dolgok, amik a könyvekben zavarnak
  • ocsmány borító: Tudom, hogy a belbecs a lényeg, de engem igenis zavar, mikor valamihez kimondottan ronda borító készül, vagy olyan, ami teljesen félrevezeti az olvasót.
  • rengeteg helyesírási, gépelési hiba: Én az egy-egy elütést, hibát teljes mértékben el tudom nézni, de mikor oldalanként egy vagy több hibát is találok, az már zavarni tud.
  • a magyar cím elrejtése: Kövezettek meg, de engem igenis bánt, hogyha egy magyar nyelvű könyvön az angol cím van óriásiban, a magyart pedig éppenhogy nagyítóval lehet látni. Nincs bajom azzal, ha feltüntetik az eredeti címet, de könyörgöm, azért ha már magyar nyelvű olvasnivalóról beszélünk, hadd lehessen ezt első ránézésre látni.
  • spoileres fülszöveg: Szerintem erről nem is kell többet írnom. Maga szeretném felfedezni a csavarokat, köszi!
  • túl szoros kötés: Rettentően tud zavarni, mikor azért nem tudok egy könyvet normálisan olvasni, mert alig lehet anélkül kinyitni, hogy attól kéne félni, hogy csúnyán megtöröm a gerincét vagy hogy atomjaira esik, ha kicsit erősebben próbálkozom.

Meséljetek, titeket mi tud zavarni a legjobban?

2019. január 1., kedd

Ilyen volt 2018

Fejben még abszolút 2018-ban járok, de a naptár már azt mutatja, eljött 2019. Nekem ilyenkor még kell pár nap-hét, amíg átállok arra, hogy már új évet írunk, és hogy lezárjam az előző évet. Ebben az egyik első lépés szokott lenni, hogy megírom ezt a bejegyzést.

Olvasás

Forrás
A 2017-es év gyászosan kevés olvasása után azért a tavalyi évben már sikerült egy kicsit javítanom a számokon. A Moly alapján 2018-ban 64 könyvet olvastam el, ami összesen 13 264 oldalt jelent. Darabszámban 28 %-ot, oldalszámban 33 %-ot javítottam, és tudom, hogy nem elsősorban a mennyiség számít, azért én örülök, hogy sikerült többet olvasnom. 

29 regényt, 8 verseskötetet, 25 képregényt és 2 mesekönyvet sikerült sorra kerítenem. Annak nagyon örülök, hogy a verseskötetek és a képregények ilyen szép számot képviselnek, annak kevésbé, hogy ennyire kevés regényt sikerült elolvasni. Ezen mindenképp szeretnék idén javítani.

Ami a kihívásokat illeti, egyet sikerült teljesítenem, a Goodreads Reading Challenge-t, amelyen 52 olvasást lőttem be magamnak, amit szerencsére simán meglett. Sajnos a várólista-csökkentést, valamint az Amit főztél, eddig meg-kihívást, vagyis hogy elolvasom az összes azévben beszerzett könyvemet, nem sikerült abszolválni, de egy ideje elengedtem az ezen való aggódást. 

Top 3 kedvenc és top 3 csalódás

A kedvencek
  1. Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van - Még tavaly év elején olvastam el Eleanor történetét, és már akkor éreztem, hogy itt lesz a helye az év végi kedvencek között. Így is lett.
  2. Elena Ferrante: Briliáns barátnőm - Ferrante ezzel a regényével teljesen megnyert magának. Még év végén belekezdtem a második részbe, ami szerencsére ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint az első. Nápoly, szegény és gazdag családok élete, és két lány barátsága, akik mernek a Telepen nagyot álmodni.
  3. Brandon Hackett: Xeno - Sajnos tavaly nem olvastam elég sci-fit, ezen is szeretnék változtatni, már csak azért is, mert a Xeno például teljesen magába tudott szippantani. Remélem sok ilyen regényt olvashatunk még Hackett-től.
A csalódások
  1. J. K. Rowling: Az élet dolgai - Nem tudom, mit vártam egy 60 oldalas kis kötettől, de biztos nem azt, amit kaptam. Részemről teljesen feledhető olvasmány, már meg is szabadultam tőle. 
  2. Tisza Kata: Aki nem sírnak rendesen - Tisza Katának a Facebook-oldalán megosztott gondolatait nagyon kedvelem, de ezzel a kötettel nem találtuk a közös hangot, nyűglődtem vele.
  3. Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit - A szép borító és a baromi érdekes fülszöveg elcsábított - nem kellett volna. Bár az elején még jól indult, a Minden szív kaput nyit tipikusan annak a példája, mikor egy írónak van egy remek ötlete, utána pedig baromira nem tudja, mit is kezdjen vele. 


Beszerzések


Úgy alakult, hogy 2018-ban kereken 70 könyv került hozzám. Tavaly ez a szám 71 volt, szóval nem könyvelhető el túl nagy változás, de szerintem ez még egy kezelhető szám, főleg, hogy ezt is eléggé megdobták idén a képregények. 45 darab volt saját beszerzés, 24 kaptam ajándékba, egyet pedig nyertem. A beszerzett könyvekből összesen 22 darabot olvastam, ezt nem tartom túl jó aránynak, határozottan javítani szeretnék rajta.

2018 nem könyves szempontból

Szerintem 2018-ra az a legjobb kifejezés, hogy hullámvasút. Voltam nagyon fent és nagyon lent. De az biztos, hogy rengeteget tanultam ebben az évben önmagamról, arról, hogy merjem sokkal jobban felvállalni azt, ki vagyok. Nem mondom, hogy már tökéletesen megy, még egy hosszú út elején állok, de az első kis lépéseket megtettem. Remélem, ez a fejlődés 2019-ben is folytatódik majd.
Sajnos sokszor kis hazánk és a nagyvilág hírei is tettek róla, hogy elmenjen az életkedvem. Nem tudom, fog-e ez valamit is változni, de én bízom benne, hogy több pozitív hír lesz vagy csak én jobban tudok majd ezekre figyelni.

Utazás, programok szempontjából egy szuper évet zártam, hétszer jártam külföldön, ezek az alkalmak pedig mindig feltöltöttek és igazán jó visszagondolni rájuk. Remélem idén is hasonló számokkal zárok majd, idénre egyelőre egy út biztos, egy másik pedig már határozottan körvonalazódik, valamint remélem, sikerül megint eljutni Svédországba Eszti barátnőmhöz. :)

A blogolás sajnos megint nem úgy ment, ahogy szerettem volna, csak eggyel született több bejegyzés, mint tavaly, szám szerint 27. Mondjuk ezeknek a megírását viszont igazán élveztem, és ez fontos, de szeretném motiválni magam arra, hogy azért ennél aktívabban visszatérjek a blogolás útjára.

Tervek 2019-re 

Tudom, hogy mostanában divatos azt hangoztatni, ki mennyire nem szeret tervezni, meg élvezetből kell olvasni stb. Én azért igenis szeretek valamennyire tervezni, de fenntartom a jogát, hogy ne tartsam be a terveimet, és ne szabjak magamnak túl szigorú feltételeket. 

Pont mikor ehhez a részhez értem, úgy döntöttem, csak két kihíváson fogok részt venni ebben az évben. Az egyik a Goodreads Reading Challenge, amire idénre 65 könyvet lőttem be, hogy tényleg legyen benne azért kihívás. A másik pedig Lobo várólista-csökkentése, amit bár még egyszer sem sikerült teljesíteni, de már hagyomány, hogy jelentkezem, és azért mindig sikerül rá pár könyvet elolvasnom, amik amúgy lehet feledésbe merültek volna.

Van egy saját kis kihívásom ezek mellett, mégpedig szeretném megszerezni a Molyon a sci-fi rajongó plecsnit, amihez 200 darab sci-fi elolvasása szükséges. Én ettől a számtól már csak 9 könyvnyire járok.

Nagyon szeretnék jobban a saját magánykönyvtáramra koncentrálni, és azokat a könyveket olvasni, amik itt várnak a polcon, és amiket olyan lelkesen szereztem be. Persze emellett nem fogok tudni lemondani a könyvtárról és a kölcsönkérésről (még csak elseje van, de már ma hazahoztam egy kölcsönkönyvet).

Sajnos rám is igaz az, amit úgy láttam, már a többiek is megtapasztaltak, hogy a fáradtság és az internet nagyon le tudja csökkenteni az ember olvasásra szánt idejét. Én is mostanában előbb rakok be egy Youtube-videót vagy pörgetem végig az Instát, minthogy kezembe fogjak egy könyvet. Ezen viszont határozott szándékomban áll változtatni, hogy a netes töltelékidőt lecsökkentsem.

Azt hiszem, én lassan le is zárom itt ezt a bejegyzést. Azt kívánom nektek, hogy akár vannak terveitek, akár nincsenek, legyen jó olvasmányokban gazdag és igazán szép boldog új évetek!

Forrás