Könyvgalaxis

A Témázás ebben a hónap az Irodalmi helyszínek nevet viseli, amelyben célunk bemutatni, milyen érdekes, irodalmi vonatkozású helyeken jártunk és miket szeretnénk még megnézni. Én olyan szempontból kicsit rendhagyó leszek, hogy mivel elég sok külföldi irodalmi helyszínen jártam már, azokat is szeretném megmutatni. Belföldi helyszínek De kezdjük először a hazai helyszínekkel, azon belül is Budapesttel! Budapesten elég sok irodalmi vonatkozást fedezhetünk fel, ezek közül most a kedvenceimről fogok mesélni nektek. A legfrissebb felfedezésem a Glüchlick Vilma-lépcső, melyre 46 magyar írónő kötetének címét festették fel nőnap alkalmából. Nagyon színes látnivaló, abszolút megér egy sétát.   Még 2018-ban volt alkalmam eljutni egy olyan tematikus városnézésre, amely a Leányrablás Budapesten útvonalait igyekezett felfedezni, az akkori korról tudhattunk meg többet. A Nagykörútról indultunk, és az Oktogonon át egészen a Vajdahunyad váráig jutottunk el. Nekem a legérdekesebb a kávéházi kultúrár...

Meghívást kaptam a mostani Témázásra, amelyben a "Hullámzás - sorozatkötetek egyenetlen színvonaláról"témát vesézzük ki ezúttal. A Moly nyilvántartása szerint 215 sorozatba kezdtem bele, és mindössze 40 van, amit befejeztem. Sok oka lehet annak, hogy az ember nem fejez be egy sorozatot: időhiány, az, hogy túl sok az olvasnivaló, vagy hogy egyszerűen időközben elveszíti az érdeklődését a történet iránt. Én régen elkövettem azt a hibát, hogy hiába nem tartott még csak mondjuk az első vagy második kötetnél csak egy sorozatban, de már jó előre megvettem a köteteket azzal a felkiáltással, hogy úgyis el fogom olvasni. Mondanom sem kell, jópár ilyen végezte úgy, hogy eladtam végül vagy csak áll olvasatlanul a polcon. Szerintem azért a legtöbb sorozatról általában kijelenthetjük, hogy az első kötet(ek) erősebbek, a közepe felé ugyanolyanok vagy gyengülnek, és azért általában a végére vagy beerősödik, vagy végleg kudarcba fullad a történet. Azért ez alól akad bőven szerencsére kivétel...

A Témázás csapata novemberben azt a kérdést járta körbe, hogy kinek mikor jut ideje az olvasásra. Úgy döntöttem, én is csatlakozom a lányokhoz, mert szerintem ez egy olyan téma, ami mindig újra és újra felmerül egy könyvmoly életében. Ugye vannak ezek a frázisok, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szán, amit szeretsz, úgyis belefér az életedbe stb. Ezekkel részben egyetértek, részben viszont tényleg lehet olyan időszak az ember életében, amikor tényleg nem tudsz a hobbijaidra annyi időt szánni, mint amennyit szeretnél. Vagy ami nálam gyakrabban előfordul, hogy egyszerűen erőm nem marad már az olvasásra, mikor végre időm lenne is. Forrás Én leggyakrabban reggel és este olvasok, ugyanis reggel sokat utazom a munkahelyemre, és ha szerencsésen le tudok ülni, akkor egy fél óra is jut akár ilyenkor a könyvemre. Valamint este, amikor hazaértem, megcsináltam mindent, amit aznap akartam, akkor szoktam még elővenni az aktuális olvasmányom. Na és ilyenkor tud az leginkább ...

A Témázás csapata a  Mit rejtenek a polcok? - könyvtárakról és könyvtárhasználatról témát választotta ebben a hónapban, és úgy gondoltam, csatlakozok hozzájuk és én is kifejtem a véleményem. A könyvtár már gyerekkorom óta része az életemnek. Általános iskolásként és középiskolásként is az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtárba jártam. A könyvtár épülete sajnos elég kis rozoga, ráadásul képesek voltak a vasút mellé betenni, ennek ellenére mindig szerettem odajárni. Náluk külön épületben van a gyerek-és a felnőttrészleg. Először természetesen csak az előbbibe jártunk barátnőmmel, a romantika részlegen kb. mindent elolvastunk, amit csak lehetett. :) Meg persze a kötelezőket is, de abból elég sok mindent megvettek nekem a szüleim. Utána idősödve fedeztem fel a felnőtt könyvtárat, ahol nem csak magamnak, hanem a szüleimnek is mindig zsákmányoltam könyveket. Ahhoz képest, hogy eléggé kevés hely van az érdi könyvtárban, mindig igyekeznek beszerezni az újdonságokat, van folyóirat ...

Még augusztus végén volt a Témázzunk csapatnak egy borítós témája, amelynek az volt a lényege, hogy válasszunk ki szerintünk nem olyan jól sikerült borítókat és tervezzük újra. Sajnos éppen betegeskedtem akkor, de nagyon érdekelt a téma, szóval úgy döntöttem, most csatlakozom. Tervezni sajnos nem tudok, de megmutatom, hogy én mely külföldi borítót választottam volna inkább a magyar helyett. Az első választottam Scott Hawkinstól Az Égett-hegyi könyvtár. Ezt a könyvet különösen sajnálom, mert a borítója miatt mindenki egy 90-es évekből származó bugyuta kalandregénynek gondolhatja, miközben egyáltalán nem az! Egy nagyon érdekes, izgalmas, összetett regény, de sajnos nagyon-nagyon félrevezető a külseje. Mondjuk ebben az esetben nekem az eredeti borító sem tetszik, viszont találtam a Redditen egy olyan borítót, ami elvileg a kínai kiadásé és váó! Na ez már borító, kérem szépen.  A második választottam Marina és Szergej Gyacsenkótól az Andrej és a Föld Zarándokai. Már az Ale...

A Témázás csapata ismét felkért, hogy csatlakozzak hozzájuk, én pedig mivel izgalmasnak és elgondolkodtatónak találtam a témát, igent mondtam. Ebben a hónapban arról vallunk, hogy mely témák azok, amelyekről nem szívesen olvasunk a könyvekben, amiket elkerülünk. Nálam csak kisebb részben vannak azok a témák, amiktől kimondottan félnék és ezért nem szívesen olvasok róluk. Nálam ezek amúgy a horrorok: nem olvasok és nem is nézem őket. Ennek az az oka, hogy tizenévesként egy időben nagyobb mennyiségben néztem őket, és egyszercsak elkezdtek rémálmaim lenni akár még a legkevésbé félelmetes horroroktól is. Azóta egy-két kivételtől eltekintve inkább nem erőltetem ezt a műfajt. Én inkább azoktól a témáktól menekülök, amik egyszerűen nem érdekelnek vagy unom őket. Ilyenek például a klasszikus romantikus regények vagy az NA-k: egyszerűen ha a központi téma csak az, szereplőink hogy jönnek össze egy csomó nyűglődés meg szex után, nem tud lekötni. Ráadásul azokat a történeteket meg ...

A Témázós csapat bloggerei mostani témájuknak a könyves csalódásaikat választották, és úgy döntöttem, utóvédként én is leírom a véleményemet. Bárcsak úgy működne az olvasmányaink kiválasztása, hogy a nekünk megfelelő könyvek villognának a könyvesboltok polcain, vagy online azonnal a kosarunkba ugranának. Persze az ember próbál körültekintően választani, megvannak a jól bevált írói, vagy elolvas kéttucat véleményt, esetleg a kedvenc kiadójától vesz könyvet. Ettől még igenis érik az embert csalódások sajnos, amikor közel sem azt kapja, amit várt volna. Kinőttem belőlük Vannak regények, amelyek a 15 évesz kamasz Nitát nagyon boldoggá tudták volna még tenni, de a 25, a jó, 30 éves Nitát már kevésbé. És ezek tipikusan mostanában a YA művek. Az egyik, amit idén olvastam, az Catherine Ridertől a Csók New Yorkban, amely egyszerűen túl blőd volt számomra, a másik pedig a sokak által kedvelt Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyve. Sajnos utóbbinál is azt éreztem, hogy én ebbő...

A bloggerlányok legújabb körükben a  TABUTÉMA? - a felvilágosítókönyvektől a mamipornókig témáról írták meg a véleményüket, és annyira tetszettek a bejegyzéseik, hogy úgy döntöttem, én is csatlakozom. A szex is azon témák közé tartozik, ami bizonyos szempontból túlságosan is szem előtt van, más szempontból viszont agyon van hallgatva. Mert a reklámokból, a filmekből, a sorozatokból, az erotikus regényekből ömlik az erotikus tartalom, a másik oldalon a legtöbb fiatal meg úgy veszíti el a szüzességét és kezd neki a testiségnek, hogy fogalma sincs, egyáltalán mit csinál. Hosszan belemehetnénk abba, hogy milyen felelőssége van a szülőnek, a környezetnek, az iskolának ebben, de ez túl messzire vinne el. Az biztos, hogy akár beszélünk róla, akár nem, a szex, a szexualitás igen is fontos része a mindennapoknak, a párkapcsolatnak. Ha nincs, vagy ha csak kevés vagy rossz minőségű van, az kihat az ember egész lényére. Persze kérdezhetitek, mit csináljon az, akinek nincs például pá...

A Témázós lányok ezen a héten az alábbi témával jelentkeztek: ANEKDOTÁK - Amikor a macskám lepisálta nagyanyám zsoltároskönyvét. Tudtam, hogy ezt a kört én sem hagyhatom ki. :) Jöjjenek hát a történetek, ahogy éppen eszembe jutnak. Az első természetesen egy rettentően ciki történet. :) A nappaliban is vannak nálunk természetesen könyvek, gyerekkoromban mindig előszeretettel nézegettem a gerincüket, már akkor is, amikor még olvasni sem tudtam. Később elkezdtem felfedezni, hogy mik is ezek a könyvek, és többször megakadt a szemem A szerelem lexikona című opuszon. Egyszer mikor egyedül voltam otthon, levettem a polcról, és elkezdtem nézegetni. Hát mit ne mondjak, a szerelemnek leginkább a testi formája jelent meg benne... És naná, hogy anyukám előbb ért haza, mint szokott, és pont rajtakapott olvasás közben. :D Annyira emlékszem csak, hogy nagyon kellemetlen volt az egész szituáció,  és bár azóta már sok év telt el, mai napig nem vettem kezembe azt a könyvet. A köve...

A bloggerek újra Témáznak, és úgy döntöttem, ehhez a körhöz én is becsatlakozom. A mostani téma a FÉLBEHAGYVA - Út a könyv közepéig és nem tovább.  Én és a félbehagyás egész érdekes viszonyban vagyunk. Gimnazista koromban sokkal könnyebben hagytam félbe könyveket, mint mostanában. A legemlékezetesebb akkori félbehagyásom az volt, amikor az Odüsszeiát olvastam, majd úgy a 120. oldal környékén elegem lett, és egy laza mozdulattal elhajítottam a könyvet és nem folytattam többé. Hát igen, a kamaszkor. :D A kötelezők közül amúgy szinte mindent elolvastam, ezt és a Candide-ot egyszerűen viszont nem bírtam. Ugyanebben a korszakban nagy klasszikusok is megfeküdték a gyomromat. A rózsa neve feldühített, a Lolita pedig rettenetesen untatott. Orhan Pamuknak pedig két könyvébe is belekezdtem, a Hóba és A fehér várba, de egyszerűen képtelen voltam őket befejezni. Őt azóta is kerülöm, két csalódás bőven elég volt ahhoz, hogy ne akarjam megismerni az életműve többi részét. Vannak...