Könyvgalaxis

A képregények reneszánszukat élik, elég csak a DC és Marvel-sorozatokra gondolni. Magyar képregényekből viszont nem vagyunk túlságosan ellátva, főleg nem jó képregényekkel, így mindenki nagyon várta már a Nyugat+zombik megjelenését.  Már csak azért is, mert Csepella Olivér 2014-ben közösségi finanszírozás keretében kért segítséget, hogy valaha megjelenhessen a képregénye. Az Indiegogón egy elég szép összeg össze is gyűlt, Olivér 2015 decemberére ígérte a megjelenést. Amiből végül 2017 decembere lett, ami sokakat felháborított, akik anyagilag támogatták a projektet. Nem tesz túl jót a közösségi finanszírozás megítélésének ez, de a lényeg, hogy végre elkészült a mű. Az alapötlet nekem is nagyon tetszett, hiszen ki ne szeretne egy képregényben Ady Endréről, Babits Mihályról és Kosztolányiról olvasni? Főleg, hogy közben még zombikat is irtanak? Igazából az első két fejezet elég jól is működik, jók a poénok, a rajzok, az egész kiindulás, ahogy az írók egymást ugratják a New Y...

Le sem tagadhatjuk, hogy mostanában az ifjúsági és a young adult, azaz a YA regények reneszánszát éljük. Nem csak a kamaszok, hanem a felnőttek is előszeretettel veszik ezeket kezükbe, a kiadók pedig nem győzik a hol jobb, hol rosszabb könyvekkel elárasztani a piacot. A legnépszerűbbek azok, amelyek egy olyan főhős vagy főhősnő köré épülnek, akik azt hiszik magukról, teljesen átlagosak, majd egyszer csak kiderül, hogy van valami különleges képességük, amivel minimum az életüket, de akár az egész világot is meg kell menteniük. Ilyenkor kérdezhetné meg az olvasó, hogy na de hol vannak a teljesen átlagos szereplők? Ilyenkor kapásból a Szent Johanna Gimi ugorhat be az embernek, ahol hétköznapi gimnazisták a főszereplők. De azért náluk is ott van az, hogy egy olyan magániskolába járnak, amelyről az ember csak nehezen tudja elképzelni, hogy létezhet, és a szereplők is kissé túlidealizáltak. Mindezek ellenére is nagyon szerethető kis sorozat persze, csak a valóságtól azért e...

Ma már egyre szkeptikusabb vagyok a vámpírregényekkel, ugyanis rengeteg okozott csalódást. Egyes könyveken nagyon látszik, hogy csak azért írták meg őket, hogy meglovagolják a mostani divathullámot. Nem csoda hát, hogy egy magyar író vámpírtörténetével szemben még szkeptikusabb voltam, de azért kíváncsi is. Még szerencse, hogy a kíváncsiság győzött. Borbíró Borbála (eleve az ő neve is nagyon ötletes már) vámpírológus, aki vámpírok vérével végez kutatásokat Budapesten, és neki köszönhetően jó hírnévre tett szert a magyar vámpírkutatás. Amikor viszont a projekteket befagyasztják, Bori hirtelen munka nélkül marad. Ekkor bukkan fel a semmiből Attila, aki egy nagyon érdekes ajánlattal keresi meg a lányt, és talán mondanom se kell, hogy ezzel életveszélyes kalandokba sodorja Borit. Ami a történetnek a legerősebb pontja, az maga a főhősnő. Bori egy igazi szabad szájú, vagány csaj, aki nem játssza meg az ártatlant, de nem is akar túl keménynek látszani, ki meri mutatni a félelmé...