Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

Ma már egyre szkeptikusabb vagyok a vámpírregényekkel, ugyanis rengeteg okozott csalódást. Egyes könyveken nagyon látszik, hogy csak azért írták meg őket, hogy meglovagolják a mostani divathullámot. Nem csoda hát, hogy egy magyar író vámpírtörténetével szemben még szkeptikusabb voltam, de azért kíváncsi is. Még szerencse, hogy a kíváncsiság győzött.

Borbíró Borbála (eleve az ő neve is nagyon ötletes már) vámpírológus, aki vámpírok vérével végez kutatásokat Budapesten, és neki köszönhetően jó hírnévre tett szert a magyar vámpírkutatás. Amikor viszont a projekteket befagyasztják, Bori hirtelen munka nélkül marad. Ekkor bukkan fel a semmiből Attila, aki egy nagyon érdekes ajánlattal keresi meg a lányt, és talán mondanom se kell, hogy ezzel életveszélyes kalandokba sodorja Borit.

Ami a történetnek a legerősebb pontja, az maga a főhősnő. Bori egy igazi szabad szájú, vagány csaj, aki nem játssza meg az ártatlant, de nem is akar túl keménynek látszani, ki meri mutatni a félelmét. Az átélt események közben nem érezzük őt valami utolérhetetlen szupernőnek, hanem látjuk, hogy ő is csak egyszerű halandó. A különlegesebb képességeit is külső segítségnek köszönheti, és azok sem tartósak. Ráadásul Bori nem akar lefeküdni minden útjába kerülő bokorral, mint Anita Blake.

Maga a cselekmény is teljesen rendben van, különösen élveztem, hogy magyar helyszíneken járunk, magyar közegben mozgunk. Gaura Ágnes sok olyan dolgot írt le a könyvében, amelyek a mai magyar helyzetre nagyon igazak, tán lehet nem ártana a politikusainknak is kezébe nyomni a regényt.... Ráadásul Bori történetében a vérszívók nem válnak a történet végére kedves, jószívű vegavámpírokká, hanem ugyanazok a rohadékok maradnak, mint az elején. Nincs szerelmes nyáladzás, se szemfogpuszi, és így sokkal több hely marad az izgalomnak és a humornak. Utóbbiban is jeleskedik szerencsére a könyv.

Hibának nem is igazán tudok mit felhozni, ha azt nem, hogy már megint egy sorozatról van szó, és újból várhatók majd arra, mikor kaparinthatom meg a folytatást. Mert hogy továbbra is kíváncsi vagyok Borbíró Borbála történetére, az biztos.

A könyvet köszönöm Kleinheincz Csillának és a Delta Vision Kiadónak!

Ui: Sánta Kira megint egy remek borítót alkotott, remélem sok regényen viszontláthatjuk még a munkáit.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy 2023-as évzárás

A nagy 2022-es évzárás

J. J. Abrams - Doug Dorst: S.