Könyvgalaxis

Katacita bejegyzése megihletett, és úgy gondoltam, én is összeszedem azokat az írókat, akiktől még nem olvastam semmit, de szeretnék, vagy akikkel már megismerkedtem, de jó lenne más műveiket is megismerni. Randizni kéne már velük Új szerzőket felfedezni mindig jó dolog, még ha végül arra is jutsz, hogy valaki nem neked ír. Legalább tudod, merre ne keresgélj tovább. Persze ez még jobb, ha egymásra találtok egy íróval. Nézzük csak, kik várnak arra, vajon új kedvencek lesznek-e: David Mitchell: A Felhőatlasz ezer éve a várólistámon van, tavaly pedig Londonban hirtelen felindulásból beszereztem tőle a Slade House-t is. Szerintem utóbbival fogok kezdeni, ha már lúd, legyen kövér alapon. Jonathan Franzen: A Javítások már vár rám, mindenképp ezt szeretném először olvasni tőle, aztán meglátjuk, rákívánok-e másra is. Bill Bryson: Bryson nagyon érdekes könyveket ír, a Majdnem minden rövid történetére sokáig vágytam, az idei évre be van tervezve, csak le kell győznöm a rettegé...

Érlelődik bennem egy ideje egy olyan bejegyzés, amelyben a mostanság a Molyon és más platformon ok felmerülő vitás kérdésekről elmondom a véleményem. Mindig ott van a késztetés bennem, hogy beszálljak a vitába komment formájában, de aztán inkább hagyom a dolgokat. Úgy döntöttem, itt fejtem ki, amit gondolok a témákról. Előre leszögezem, ez az én saját véleményem, nem kötelező vele egyetérteni. Kezdjük az íróknál. Régebben is felbukkant az, hogy egy író nem volt képes megemészteni egy olvasói véleményt, kritikát, és ezt ki is fejezte az adott írásnál, általában eléggé hisztis formában. Reménykedtem benne, hogy ez a dolog hamar elhal, de sajnos egyre gyakrabban felüti a fejét a dolog. A leglátványosabb példa az A. O. Esther ügy volt, amelyről Tibinél olvashattok bővebben. Már akinek, ugyebár Sajnos azóta is egyre-másra bukkannak fel az írók, hogy jól kiosszák azokat az olvasókat, akik szerintük nem értették meg a művüket. Én erre csak azt tudom röviden mondani, hogy bullsh...