Pages

Greag Egan: Diaszpóra

2013. május 17., péntek

Greg Egan neve eddig nem lehetett túl ismerős a magyar olvasók számára. Az ausztrál science fiction író leginkább hard sci-fiket ír, amelyekben meghatározó szerepe van a különböző matematikai - és kvantumelméleteknek. Bár volt már szerencsém keményvonalas sci-fikhez, bevallom, tartottam tőle, hogy bele fog törni a könyvjelzőm ebbe a regénybe. Nem így történt, de nem volt egyszerű menet sem.

A történet szerint a 21. században az emberiség java része az Introdus keretében csatlakozott a poliszokhoz, melyek szoftverré vált polgárok közösségei. A többség úgy gondolta, hogy ez lehet a túlélés egyetlen lehetséges útja. Bár eleinte csak élő emberek váltak szoftverré, később megszülettek a digitális árvák, akik sohasem éltek testben. Közéjük tartozik Yatima, akinek ráadásul rögtön az elején végigkövethetjük megszületését (ha ezt lehet annak nevezni), majd rajta keresztül nyerhetünk a poliszok világába és a diaszpóra menetébe betekintést.

Képzeld el, hogy egy olyan helyen élsz, ahol képesek vagy bármit megváltoztatni! Ahol a fizika nem szab  határokat, ahol önmagadat is átalakíthatod. Én szinte biztos, hogy kipróbálnám, milyen lehet muffinhegyek között élni, csokifolyóban megmerítkezni, és a madarak helyett könyvek szállnának körülöttem, amelyeket bármikor elkaphatnék és kezembe vehetnék (ebből is látszik, mi a két legnagyobb függőségem az életben :P).
Komolyra fordítva a szót, ez a szinte már isteni hatalom nagyon csábítóan és mámorítóan hangzik, de egyrészt egy idő után könnyen elunható, másrészt azok, akik valaha éltek igazi testben, kénytelenek arra rájönni, hogy a poliszok világában már sohasem fogják ugyanazokat az érzéseket, vágyakat, érzeteket megtapasztalni, mint azt tették a Földön. Bár ez egyesek számára lehet, hogy vonzó, számomra ez túl rideg, túlságosan messze van a valóságtól.

Mint azt említettem, nem volt könnyű menet Egan regényét elolvasni. Tényleg tele van különböző
elméletekkel a matematika, a fizika, és azon belül a kvantumfizika világából, amelynek a megértéséhez biztos vagyok benne, hogy több tudományos regényt kellett volna olvasnom. Jól mintázza ezt, hogy akkor értettem meg, milyen forma is az a tórusz, mikor egy barátom a lyukas közepű fánkhoz hasonlította. :) És bár 3 dimenzióban otthonosan mozgok, még a negyedikkel is megbarátkozom valahogy, a hat-kilenc-tizenhat dimenzió nekem már meghaladta a fantáziámat.
Olvasás közben észre-észrevettem, hogy az elolvasott fél-egy oldalból körülbelül semmit nem értettem. Ilyenkor vagy próbáltam magam még egyszer átrágni a szövegem, de a legtöbbször, hogyha a történet megértésében nem zavart a kimaradás, inkább haladtam tovább.

A történet maga egyébként kellően érdekes, csak a végére vált számomra túlzóvá. Olyan dolgok hajszolásába kezdtek bele szereplőink, amelyeket én már nehezen értem fel ésszel. Ennek ellenére sem mondanám azt, hogy kellemetlen olvasmányélmény lett volna, meg le a kalappal Egan előtt, hogy egy ilyen regényt képes volt megalkotni, de ha újra is olvasom a könyvet, az nem a közeljövőben fog történni. Maradok a borítója nézegetésénél, mert az, ahogy már lassan megszokott az Ad Astránál, remekül sikerült.

A könyvért köszönet az Ad Astra Kiadónak!

Lauren Beukes: Moxyland

Lauren Beukes első regénye, a Moxyland 2008-ban jelent meg, ezt követte 2010-ben a Zoo City. Nálunk viszont pont fordítva történt, az Ad Astránál először a Zoo City jött Sánta Kira elképesztően gyönyörű borítójával, nemrégiben pedig a Moxyland is megérkezett hozzánk. Furcsa, hogy én mégis az előbb megjelent regényét érzem kiforrottabbnak, mindjárt ki is fejtem, miért.

A jövőbeli Fokvárosban négy fiatal életének pár napját követhetjük végig. Kendra, a fotóművész, aki eladta a testét, és ezzel együtt a lelkét is egy üdítőital-gyártó cégnek; Lerato, aki egy multinál dolgozik, és belülről próbálja rombolni hackerként a rendszert; Toby, a Pinanaplók nevű egyszemélyes valóságshow főszereplője, aki akaratán kívül keveredik a lázadók közé; és Tendeka, aki az utcagyerekekért kíván kiállni, és csak későn veszi észre, hogy lázadásával elvetette a sulykot. Ők mind egy olyan világban élnek, ahol a telefonok SIM-azonosítói adnak személyiséget, anélkül senki vagy, és az állam minden egyes polgárát igyekszik megfigyelni és engedelmességre "nevelni".

Egy olyan világot tár elénk Beukes, ahol már mindent a nagy cégek uralnak, és nincs olyan felület a városban vagy az embereken, amely ne lenne eladó. Annak érdekében, hogy a fogyasztók őket válasszák, a cégek nanotechnológiát is bevetnek. A SIM-azonosítóknak köszönhetően pedig mindenkit nyomon tudnak követni, merre jár, és mit csinál, akiknek pedig nincs, azok a társadalom peremére kerülnek.

A legfélelmetesebb ebben a jövőben, hogy teljesen simán el tudom képzelni, hogy valóssággá váljon. A technikai feltételek egy része ma is adott, az államoknak pedig egyre nagyobb igényük lesz arra, hogy kordában tartsák polgáraikat, a multikról nem is beszélve. Az írónő az ezzel járó nyomasztó hangulatot remekül képes átadni regénye lapjain. A cím és a borító alapján akár azt is hihetnénk, itt valami vidám vagy legalább kevésbé húsba vágó történetről van szó, pedig ez közel sincs így. Beukes könyve már-már félelmetesen realista és valóságos, nem szépít semmit, a káromkodás és az erőszak ugyanúgy jelenik meg, mint a való világban.

Azért érem jóval kiforrottabbnak a Moxylandet, mint ahogy az elején említettem, mert egyrészt a cselekménye sokkal jobban felépített, izgalmasabb, mint a Zoo Citynek, és a karaktereket is kidolgozottabbnak érzem. Bár sokan nem kedvelik Toby nézőpontját a regényben, nekem ő lett a kedvencem, mert nagyon összetett személyiség, és sose lehet tudni, mit fog tenni a következő percben. Ráadásul nála tudhatjuk meg, miért is az a címe a regénynek, ami.

Bár az első 100 oldalnál még nem igazán akart számomra összeállni a történet, utána szép lassan helyükre kerültek a darabkák, és a hideg is kirázott a végkifejlettől. Reményeim szerint Beukes következő regénye, a Shining Girls, amelynek már a története megnyert magának, hasonlóan vagy akár még jobban meg fog majd fogni. Addig is nézegetem a hűtőmön lévő kis Moxyt, és imádkozok azért, hogy ne kelljen soha se nekem, se a gyerekeimnek Moxyföldön élnünk.

A könyvért köszönet az Ad Astra Kiadónak!

Könyvstop, avagy a hörcsögnek is kell egy kis pihenő

2013. május 2., csütörtök

Könyvstop. Minden könyvimádó legrettegettebb szava. Mert azt jelenti, nem lehet újabb drágaságokat megvenni, simogatni, kiélvezni, hogy most már a mi polcunkat díszítik. A rendelés bűnös öröme, és amikor megkapod az értesítést, hogy végre átveheted a zsákmányokat, simán felér egy orgazmussal.



De sajnos néha elszalad a (könyv)ló a könyvmollyal, és azt veszi észre, hogy már csak gyűjti és gyűjti be a könyveket, a polcok csak telnek, de alig halad a meglévő olvasmányokkal is. Valahogy úgy érzem, hogyha túl rövid idő alatt veszek túl sok könyvet, nem tudom igazán élvezni a beszerzésüket. Szó se róla, akkor is örülök nekik, de valahogy elvész a varázs. Ráadásul sajnos nem rendelkezem több kajmán-szigeteki bankszámlával, így kétszer is meg kell gondolni, mely könyveknek hagyom magam elcsábítani.

A Könyvfesztivál és egy borús hétfő úgy hozta, hogy rövid időn belül sikerült 9 regény gazdájává válnom,
ami egyrészt boldogsághormonok milliárdjaival tölt el, másrészt viszont heveny lelkifurdalásom támad, amint ránézek a rám váró könyvhalmokra, és a pénztárcám is jelzi, hogy nono, azért ebből nem kéne rendszert csinálni! (Pedig tudnék. :) )

Szóval most veszek egy nagy levegőt, tekintetemet a polcaimra vetem, és fogadalmat teszek. Április 30-án vettem utoljára könyvet (mennyivel jobban hangzik így, mint az, hogy tegnapelőtt :P), és a cél az, hogy a Könyvhétig vásárlásböjtöt tartsak. A recikönyv ez alól a kivételek, de mivel  mostanság úgy is jóval kevesebbet vállalok, ezért az nem lesz várhatóan olyan nagy várólistanövelő tényező. Cserélni nem tervezek mostanság, de még az is határesetként elfogadható.

Addig is marad a virtuális és való világban történő nyálcsorgatás. Mondjuk  az utóbbi időben keveset járok könyvesboltba, de sajnos vagy szerencsére az internet mindig kéznél van. Majd vigasztalom magam azzal, hogy a Könyvhéten viszont szabad rablás lesz, és a most el nem költött pénzt majd fordíthatom az akkor megjelenő könyvek beszerzésére. Egyelőre 6 könyv van a listámon, és még van bő egy hónap addig...

Kedves Olvasóim, kérlek titeket, szurkoljatok nekem, hogy a nagy elhatározást véghez tudjam vinni! :) Aki pedig kellően motivált vagy mazochista, az akár csatlakozhat is. :))

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS