Madarat tolláról, könyvet borítójáról?

Sokszor, sok helyen beszélgettünk már a könyvszeretőkkel a borítók témájáról. Szerintem ez az, ami mindig is aktuális lesz, és ami mindig is vita tárgyát fogja képezni az olvasók között.

Kezdjük egy vallomással: nekem igenis számít egy könyv borítója. Hogyne számítana, mikor elsőként azt látom meg, és rögtön ki is alakul ez alapján egy benyomásom. Egy szép vagy különleges borító rögtön felhívja magára a figyelmem, és kíváncsivá tesz, hogy vajon a beltartalom is olyan jó-e, mint a külső.

Szeretem azokat a kiadókat, akik igenis adnak a borítóra, időt és pénzt nem sajnálva próbálják megtalálni a megfelelőt, ami passzol a történethez. Nálam ebben a prímet most már az Agave Könyvek viszi, akiknél olyan 90%-ban elégedett szoktam lenni. Ráadásul ők az olvasói visszajelzésekre is figyelnek, a legutóbbi Anita Blake kötetnek például a sok negatív visszajelzés miatt módosítottak a borítóján.

Az Armada borítótervei, az utolsó lett a végleges verzió

Persze én azok közé tartozom, aki nem áll meg a borítónál. Sajnos nem egyszer, nem kétszer jártam úgy régebben, hogy elcsábított egy csinos borító, aztán óriási pofáraesés lett a vége. Ezért most már alaposabban utánajárok annak, miről is szól az adott könyv, vajon a külsején kívül más is tetszene-e. Részben fülszöveget olvasok, de most már inkább a hozzám hasonló ízlésű ismerősök véleményére adok.

És mi a helyzet a ronda, igénytelen vagy egyszerűen jellegtelen borítókkal? Nekem ezek eléggé el tudják venni a kedvem egyes regényektől, de itt inkább azokról van szó, amelyekről mondjuk előzetesen nem hallottam vagy nem ismerem egyáltalán a szerzőjüket. Ha van egy olyan könyv, amiről mondjuk már olvastam korábban, és végre megjelenik magyarul, akkor akár újságpapírban is megjelenhet, akkor is meg fogom venni. Viszont ha egy olyan műfajról vagy történetről van szó, amiben bizonytalan vagyok, hogy nekem való-e, ha egy baromira hozzá nem illő borítóval jelenik meg, az rendesen el tudja venni a kedvem az olvasástól.

Bár maga a könyv nem volt rossz, a borítón a mai napig nem tudok napirendre térni

Úgy látom, itthon mind a kiadók, mind az olvasók elég vegyesen állnak ehhez a témához. Igazából engem az zavar, ha azt látom, hogy a kiadó meg sem próbált igényes borítóval előállni. Ha amúgy egy nagyon kidolgozott megjelenésről van szó, csak mondjuk az én ízlésemmel nem passzol, azt sokkal jobban el tudom fogadni, mint amikor egyértelmű, hogy teljes igénytelenséggel állunk szemben. Megértem, hogy nem minden kiadónak van arra pénze, hogy hiper-szuper, csili-vili borítókat terveztessen, de azért ma már az internet sok lehetőséget kínál ezen a téren is, ráadásul néha a kevesebb több ezen a téren is.

Azt látom, hogy főleg azoknak az olvasónak, akik nem olvasnak túl sokat, csak ritkán vásárolnak

könyveket, igen is fontos, hogy egy borító szép és/vagy figyelemfelkeltő legyen. A Molyon is gyakran találkozom olyan véleményekkel, hogy "ennek nem szép a borítója, inkább el sem olvasom a fülszövegét". Ez már szerintem annak a tipikus esete, amikor átesünk a ló túloldalára. Ahogy egy embert is hiba lenne csak és kizárólag a külsejéről megítélni, úgy egy könyvet sem lehet.

Persze van olyan, amikor a külső egyértelműen utal a belbecsre, és egy szuper borító mögött tényleg egy remek regény bújik meg vagy egy borzasztó borító pocsék könyvet takar. Vannak olyan tipikus elemek, amiket például ha meglátok, részemről rögtön viszketést kapok, és tudom, hogy menekülni kell, mert ez nem az én olvasmányom lesz. Mostanában ezek főleg az egy négyzetcentiméterre eső magas számú meztelen testfelület/virág/csipke, vagy pedig a paintban megszerkesztett és a kilencvenes évekre jellemző tipóval bíró csodás alkotások.

Mostanában kezdem el jobban felfedezni a képregények világát, ahol viszont egyáltalán nem mindegy, milyen rajzokkal találkozik az ember. Hogy két példát mondjak a közelmúltból, a Batman Hush mindhárom része számomra képileg is ötcsillagos volt, ezzel szemben Neil Gaiman Farkasok a falban című gyerekkönyve, vagy nem is tudom, minek nevezzem, eléggé nagy csalódás volt a számomra túl szögletes rajzokkal. Felnőttként sem voltam lenyűgözve tőlük, gyerekként meg szerintem kimondottan taszítóak lehetnek ezek a rajzok.

Helló szépségem, megtudhatnám a becses műfaját?

Mivel úgy fest, a könyvpiacon évről-évre nagyobb és nagyobb lesz a választék, az olvasóknak pedig mindinkább meg kell gondolniuk, mely könyvekre adnak ki pénzt és melyekre nem, egyre inkább rá fognak kényszerülni véleményem szerint a kiadók, hogy ne vegyék félvállon a borítók kérdését (meg a marketingét, de erről a témáról egy könálló bejegyzést lehetne írni). Én részemről továbbra is azt mondom, ne csak borító alapján válogassunk, de azért nagyon reménykedem benne, hogy egyre több igényes alkotást láthatunk majd a hazai könyvpiacon.

És akkor várom a ti véleményeteket: számít nektek a borító? Volt már olyan könyv, amit csak amiatt vásároltatok vagy éppen nem vettetek meg?

Claire North: Harry August csodálatos élete

Szegény Harry August története majdnem elkerülte a figyelmemet. Mint könyves blogger és szenvedélyes olvasó természetesen mindig tájékozódom az új megjelenésekről. Viszont ennek a könyvnek a címe és a borítója is eléggé semmitmondó volt elsőre számomra. Még szerencse, hogy vannak olyan barátaim, akik szólnak, ha valamit érdemes olvasni, így került fel a várólistámra ez a regény. És milyen különleges élmény volt!

Harry August elsőre egy teljesen átlagos angol kisgyereknek tűnik, aki vidéken nő fel, az apja után földbirtokos lesz, és csendesen éli életet, majd meghal. Hogy aztán újra megszülessen, ugyanott és ugyanúgy, ahogy először. Harry-nek időbe telik, míg sikerül megtanulnia, hogyan kezelje az újabb és újabb életeket, és megtalálja a hozzá hasonlókat. Mire végre beilleszkedne, váratlanul hír érkezik, hogy a világvége egyre közelebb kerül az időben. Harry versenyt fut az idővel és az életeivel, hogy megtalálja azt, aki sietteti az apokalipszist.

A magyar cím alapján azt gondolhatnánk, ez valami romantikus beütéssel rendelkező regény. Hát nem, ezt sürgősen verjük ki a fejünkből. Az eredeti cím, a The First Fifteen Lives of Harry August sokkal találóbb, bár értem, miért nem így lett átvéve magyarra.

Én magam a mágikus realizmus műfajába sorolnám a könyvet, és a realizmus szót kétszer aláhúznám. Kegyetlenül mutatja be, hogy ami másnak egy csodának tűnik, vagyis az újjászületés, annak milyen következményei lehetnek valójában. Hogy mennyi szenvedést kell átélni, mennyi bűnt elkövetni és mennyi mindenre gondolni, hogy az ember kezelni tudja ezt a dolgot. Ráadásul Harry története bemutatja, hogy még sok száz év tapasztalatával is nehéz néha eldönteni, mi a jó és mi a rossz, hogy melyik utat válassza az ember.

Szerettem ebben a történetben, hogy nem kiszámítható, nem tudhatod biztosan soha, mi fog történni. Nem oldódik meg minden egy csapásra, és főhősünk sokszor kénytelen a nehezebb utat választani. Nem volt egyszerű ezt a regényt olvasni, sokszor belefacsarodott a szívem annak ellenére, hogy a regény nem próbál hatásvadász lenni. Igazából még most is nehéz arról írni, mit éreztem az olvasásakor és milyen nyomokat hagyott bennem.

Jó érzés, amikor valami más, valami új kerül az ember kezébe. Ráadásul bár Harry maga különleges, sok olyan dolog történik vele, sok olyan dolgot kell mérlegelnie és eldöntenie, amellyel akár mi magunk is találkozhatunk a hétköznapjainkban. Szerintem mostanában például egyre nehezebb eldönteni, kiben bízhat meg az ember, kinek adhatja ki az érzéseit, ki az, aki nem fog visszaélni vele. Vajon elmondhatjuk az igazat, vagy a hazugság útja lesz az egyszerűbb?

Viszont Harry-nek olyan dolgokban is döntenie kell, amely átlagembernek nem adatik meg. Hogy akarja-e és mennyiben akarja befolyásolni a jövőt, hogy mit kezd azzal a rengeteg tudással és ismerettel, amit életei során felhalmozott. Itt is felmerül az örök kérdés, hogy játszhat-e egy ember Istent, és biztos, hogy a sok tudás annyira jó dolog?

Bátran ajánlom mindenki figyelmébe ezt a regény, főleg azoknak, akik szeretik a különleges történeteket. Nálam eddig a Harry August élete az év egyik legkiemelkedőbb olvasmánya.

A könyv olvasásának lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!