Sokszor, sok helyen beszélgettünk már a könyvszeretőkkel a borítók témájáról. Szerintem ez az, ami mindig is aktuális lesz, és ami mindig is vita tárgyát fogja képezni az olvasók között.
Kezdjük egy vallomással: nekem igenis számít egy könyv borítója. Hogyne számítana, mikor elsőként azt látom meg, és rögtön ki is alakul ez alapján egy benyomásom. Egy szép vagy különleges borító rögtön felhívja magára a figyelmem, és kíváncsivá tesz, hogy vajon a beltartalom is olyan jó-e, mint a külső.
Szeretem azokat a kiadókat, akik igenis adnak a borítóra, időt és pénzt nem sajnálva próbálják megtalálni a megfelelőt, ami passzol a történethez. Nálam ebben a prímet most már az Agave Könyvek viszi, akiknél olyan 90%-ban elégedett szoktam lenni. Ráadásul ők az olvasói visszajelzésekre is figyelnek, a legutóbbi Anita Blake kötetnek például a sok negatív visszajelzés miatt módosítottak a borítóján.
 |
| Az Armada borítótervei, az utolsó lett a végleges verzió |
Persze én azok közé tartozom, aki nem áll meg a borítónál. Sajnos nem egyszer, nem kétszer jártam úgy régebben, hogy elcsábított egy csinos borító, aztán óriási pofáraesés lett a vége. Ezért most már alaposabban utánajárok annak, miről is szól az adott könyv, vajon a külsején kívül más is tetszene-e. Részben fülszöveget olvasok, de most már inkább a hozzám hasonló ízlésű ismerősök véleményére adok.
És mi a helyzet a ronda, igénytelen vagy egyszerűen jellegtelen borítókkal? Nekem ezek eléggé el tudják venni a kedvem egyes regényektől, de itt inkább azokról van szó, amelyekről mondjuk előzetesen nem hallottam vagy nem ismerem egyáltalán a szerzőjüket. Ha van egy olyan könyv, amiről mondjuk már olvastam korábban, és végre megjelenik magyarul, akkor akár újságpapírban is megjelenhet, akkor is meg fogom venni. Viszont ha egy olyan műfajról vagy történetről van szó, amiben bizonytalan vagyok, hogy nekem való-e, ha egy baromira hozzá nem illő borítóval jelenik meg, az rendesen el tudja venni a kedvem az olvasástól.
 |
| Bár maga a könyv nem volt rossz, a borítón a mai napig nem tudok napirendre térni |
Úgy látom, itthon mind a kiadók, mind az olvasók elég vegyesen állnak ehhez a témához. Igazából engem az zavar, ha azt látom, hogy a kiadó meg sem próbált igényes borítóval előállni. Ha amúgy egy nagyon kidolgozott megjelenésről van szó, csak mondjuk az én ízlésemmel nem passzol, azt sokkal jobban el tudom fogadni, mint amikor egyértelmű, hogy teljes igénytelenséggel állunk szemben. Megértem, hogy nem minden kiadónak van arra pénze, hogy hiper-szuper, csili-vili borítókat terveztessen, de azért ma már az internet sok lehetőséget kínál ezen a téren is, ráadásul néha a kevesebb több ezen a téren is.
Azt látom, hogy főleg azoknak az olvasónak, akik nem olvasnak túl sokat, csak ritkán vásárolnak
Persze van olyan, amikor a külső egyértelműen utal a belbecsre, és egy szuper borító mögött tényleg egy remek regény bújik meg vagy egy borzasztó borító pocsék könyvet takar. Vannak olyan tipikus elemek, amiket például ha meglátok, részemről rögtön viszketést kapok, és tudom, hogy menekülni kell, mert ez nem az én olvasmányom lesz. Mostanában ezek főleg az egy négyzetcentiméterre eső magas számú meztelen testfelület/virág/csipke, vagy pedig a paintban megszerkesztett és a kilencvenes évekre jellemző tipóval bíró csodás alkotások.
Mostanában kezdem el jobban felfedezni a képregények világát, ahol viszont egyáltalán nem mindegy, milyen rajzokkal találkozik az ember. Hogy két példát mondjak a közelmúltból, a Batman Hush mindhárom része számomra képileg is ötcsillagos volt, ezzel szemben Neil Gaiman Farkasok a falban című gyerekkönyve, vagy nem is tudom, minek nevezzem, eléggé nagy csalódás volt a számomra túl szögletes rajzokkal. Felnőttként sem voltam lenyűgözve tőlük, gyerekként meg szerintem kimondottan taszítóak lehetnek ezek a rajzok.
 |
| Helló szépségem, megtudhatnám a becses műfaját? |
Mivel úgy fest, a könyvpiacon évről-évre nagyobb és nagyobb lesz a választék, az olvasóknak pedig mindinkább meg kell gondolniuk, mely könyvekre adnak ki pénzt és melyekre nem, egyre inkább rá fognak kényszerülni véleményem szerint a kiadók, hogy ne vegyék félvállon a borítók kérdését (meg a marketingét, de erről a témáról egy könálló bejegyzést lehetne írni). Én részemről továbbra is azt mondom, ne csak borító alapján válogassunk, de azért nagyon reménykedem benne, hogy egyre több igényes alkotást láthatunk majd a hazai könyvpiacon.
És akkor várom a ti véleményeteket: számít nektek a borító? Volt már olyan könyv, amit csak amiatt vásároltatok vagy éppen nem vettetek meg?
