Talán a címből már kitaláltátok, hogy ez is egy mérsékelt hónap volt: egy, azaz egy darab könyv vándorolt csak hozzám. Ráadásul az is régóta kívánságlistás volt.
A párizsi feleséget nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy a Napkeringőnek is a polcomon a helye. Amint eljött az Alexandra Kiadó maratonja, Amadea barátnémmal karöltve meg is rendeltük, és végül mindkettőnknek ez az egy beszerzése lett ebben a hónapban.
Sajnos olvasás terén sem tudok túl sok mindenről beszámolni. Mint arról mindjárt mesélek majd, ez a hónap nem a könyvekről szólt. Három könyvet sikerült elolvasnom és egy negyedikbe belekezdeni, mondjuk ezekről legalább azt gondolom, hogy megérte őket kézbe venni. Robert Jackson Benettől a Lépcsők városáról még a héten tervezek blogbejegyzést írni, akik nem szerették a Horzsolást, azoknak is érdemes ennek a regénynek esélyt adni, mert egészen más. Aziz Ansari Modern románcáról az Ekultúrán fog cikkem megjelenni, most csak annyit írnék, hogy meglepően jó volt ez a könyv, vicces és informatív egyszerre. A harmadik pedig Markus Zusaktól Az üzenet, amelyet kettő nap alatt befaltam, és felsorakozott az év kedvenceinek sorába. Róla is muszáj leszek írni. Emellett Lauren Beukestól kezdtem el olvasni a Torzókat, erről még nem nyilatkoznék, de az első oldalak alapján jóban leszünk.
És akkor térjünk rá arra, milyen is volt ez a május. Egyszerre szép és nehéz, fájdalmas, mindent felforgató és mindent újrarendező. Mint azt írtam, áprilisban beköltöztem Budapestre és nagyon szerettem bent lenni Pesten. Igen, ez már csak múlt idő, ugyanis véget ért a párkapcsolatom és pár nap alatt visszaköltöztem Érdre. Erről itt a blogon nem szeretnék részletesen írni, legyen elég annyi, hogy egy fájdalmas szakításon vagyok túl, de valahol meg is könnyebbültem, hogy vége lett. Viszont az egész költözés meg a többi, ami vele járt, nagyon felzaklatott lelkileg, és az olvasás talán érthető módon háttérbe szorult. Leginkább zenét hallgattam, az sokszor segített megőrizni az ép eszemet.
Amúgy a május ezen kívül nem volt rossz hónap, voltam két koncerten, bulizni, moziban, sokat beszélgettem barátokkal, akik ismét bebizonyították, hogy ők a legszuperebbek a világon. Ezen kívül eljutottam egy klassz fesztiválra Tatára is, életemben először kipróbáltam a falmászást, jártam színházban, voltam kirándulni... Szerencsére rengeteg program adódott, hogy lefoglaljam magamat. Ezek nélkül biztosan sokkal nehezebben lennék túl ezen az egészen, ami történt.
 |
| Még egy könyves szökőkúttal szemben is olvasgattam |
És hogy mit hoz a június? Az már biztos, hogy Könyvhetet! :) Emellett van már egy koncertjegyem, megyek ballagásra, érkezik a névnapom, jön Magyarországra Chris Hadfield, és persze jöhetnek a szokásos baráti találkozók. Remélhetőleg sokszor leszek a szabadban is, imádom, hogy most már este is lehet a teraszos helyeken üldögélni! Ráadásul most már csak másfél hónap, és jön a londoni utazásom, amit még mindig alig akarok elhinni, hogy ott leszek az egyik álomvárosomban. Gondolkodom rajta, hogy júliusban tartok egy tematikus London-hónapot, vagyis csak olyan könyveket olvasok, amik ebben a városban játszódnak.
Szóval remélhetőleg a jó idő és a jó olvasmányok, jó programok segítenek majd, hogy újra teljesen őszinte lehessen a mosolyom. És ki tudja, milyen kalandok várnak még rám. :)
 |
| Próbálom mostantól ehhez tartani magam, még ha nem is egyszerű. |
