Pages

Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap

2015. január 31., szombat

Néhány hete jelent meg a Libri Kiadó gondozásában Khaled Hosseini regénye, az Egyezer tündöklő nap  második kiadása. A blogturnénk során három blogger véleményét olvashatjátok erről a csodálatos történetről, amely megható emberi sorsok bemutatásával  hozza közel az olvasóhoz a közelmúlt Afganisztánjának történetét.
A miniturnénk végén a kiadó jóvoltából egy példányt sorsolunk ki ebből a világsikerű könyvből.

etnbanner1 copy.jpg

Khaled Hosseiniről sokat olvastam már, de valahogy mégis elmaradt az, hogy bármelyik regényét is a kezembe fogjam. Pedig szeretek más kultúrákban játszódó könyveket olvasni, amelyek olyan helyre repítenek, ahova nem biztos, hogy valaha el fogok jutni.

Az Egyezer tündöklő nap Afganisztánban játszódik és két nő, Marjam és Leila sorsát mutatja be. A történetünk ott kezdődik, amikor a szovjetek kiterjesztik Afganisztánra befolyásukat, majd végigkísérhetjük a tálibok hatalomátvételét, a hadurak véres küzdelmeit és az Egyesült Államok sereginek bevonulását. Közel sem volt mindegy, ki uralkodott, hiszen ez nagy befolyással volt az átlagemberek sorsára is. A nők sorsa is folyamatosan változott, de sajnos a többségnek még mindig a férje akarata szerint kellett és kell a mai napig viselkednie. Marjam és Leila sorsa először teljesen külön szálakon fut, majd egyszer csak összefonódik, úgy, ahogy egyikük sem várja.

Nagyon fájdalmas és szenvedésekkel teli regény az Egyezer tündöklő nap, de mindemellett gyönyörű
Kabul

is. Hosseini mesterien forgatja a pennát, élmény olvasni a sorait. Remekül ért ahhoz, hogy megfesse az emberek lelkiállapotát, karaktereiről nehéz elhinni, hogy csak kitaláltak. Bár biztos vagyok benne, hogy sajnos rengeteg Leilához és Marjamhoz hasonló sorsú nő van, nem csak Afganisztánban, hanem szerte a világon. Hiszek benne, hogy nők és férfiak egyenlőnek születnek és elsősorban nem a nemet kéne figyelembe venni, hanem azt, hogy mindannyian emberek vagyunk.

Bárcsak azt írhatnám, a családon belüli erőszak Európában és azon belül Magyarországon ismeretlen, de sajnos nem az. Ráadásul egyesek még mindig hajlamosak ezt magánügyként kezelni, az érintettek számára pedig nem nagyon van kiút, nincs sokszor hova menekülniük a bántalmazás elől. És itt nem csak a fizikai, hanem a lelki terrorról is beszélek, mert az még sokszor rosszabb tud lenni. Bár legtöbbször aki az utóbbit alkalmazza, az előbbihez is eljut. 

Miközben megismerhetjük Marjam és Leila életét, a háttérben szépen kirajzolódik Afganisztán múltja, a történelmi hányattatások, melyeken a lakóknak át kellett menniük és a különböző szokások is. A háborút is a maga valójában festi le, nem szépítve a szenvedést és a borzalmakat. Lelkileg nagyon megviselő volt ezekről olvasni, főleg, hogy amikor az olvasó már azt hiszi, na most minden jóra fordul, akkor újabb szörnyűséget történik szereplőinkkel.

Mégsem mondanám sötétnek ezt a regényt, inkább csak nagyon valóságosnak. Hosseini azért igyekszik a nyomorúságban is felmutatni a szépséget és azért a remény is felvillan az oldalakon. A középpontban a nők sorsa áll, de azért sokféle férfisorsot is megismerhetünk és nem állítja be őket kizárólag gonoszként. Köztük is vannak és voltak is olyanok, akik hittek abban, hogy a nőknek nem kell, nem szabad elnyomásban élniük és ők is meg tudnak tenni bármit, amit egy férfi megtesz.

Nagyon ajánlom mindenkinek az Egyezer tündöklő napot, mert általa szélesíthetjük a látókörünket és egy teljesen más kultúrát és eszmerendszert ismerhetünk meg. Ráadásul átértékelhetjük a saját életünket is, hogy milyen jó dolgunk is van a többségünknek, hogy nem kell például burkát hordanunk vagy hogy járhatunk iskolába és szabadon járhatunk-kelhetünk a világban. Reméljük eljön az a kor, amikor ez minden nőtársam számára természetes lesz.


Nyereményjáték

Khaled Hosseini regénye, az Egyezer tündöklő nap igazán megérdemli az ünneplést. A Blogturné Klub megalakulása óta éppen most érkezett a kétszázadik turnéhoz, ezért most különleges nyeremények várnak. Egyrészt a Libri Kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a könyvből, valamint egy meglepetés könyvcsomag a blogturné klubtagok felajánlásában. 
A nyereményjátékon megemelheted az esélyeidet, ha megosztod a turné bármelyik állomását és a rafflecopter doboz megfelelő sorába belinkeled. 
Figyelem! A kiadó és a BTK is kizárólag magyarországi címre postáz. Kérjük a nyerteseket, hogy 72 órán belül jelentkezzenek a megküldött emailre válaszolva. Sok szerencsét!


a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:
01.27. Kelly és Lupi olvas
01.29. Deszy könyvajánlója
01.31. Könyvgalaxis

Januári beszerzések - Kincs, ami nincs

A blog történetében ez az első zsákmányos beszerzés, amiben azt írhatom: ebben a hónapban nem vettem könyvet! De nem csak hogy nem vettem, hanem nem is cseréltem, nem kaptam recit, ajándékot stb. Azaz idén még semmi sem került a könyvespolcromra.

Eddig minden év elején elcsábítottak az év eleji akciók, és hörcsögként gyűjtöttem be a pofazacskómba a könyveket. Tavaly ilyenkor már 5 beszerzésem volt, szóval ez a nulla teljes haladás. :) A vicces az, hogy ez eleinte nem volt tudatos elgondolás, hogy akkor én most nem szerzek be semmit januárban, csak így alakult. Utána viszont úgy gondoltam, nem is baj, ha így kezdem az év elejét.

Ahelyett, hogy tornyoztam volna fel a könyveket, inkább az itthoni olvasatlanokat fogyasztottam. Ebben a hónapban 9 könyvet olvastam, ebből 2 ráadásul várólista-csökkentős volt. Még így is 205 könyv várja itthon, hogy elolvassam őket, így a februárt sem kívánom túlzásba vinni. Nálam 2015 a visszafogottság éve, egyesekkel ellentétben, akik szabad rablást hirdettek. :)

Más téren se nagyon költekeztem ki ebben a hónapban. Se ruhát, se cipőt nem vettem, viszont bevallom, körömlakktéren még mindig nehéz visszafognom magam. Lassan kijelenthetem, a körömlakk az új könyv. :) Tavaly előtt augusztusban kezdtem el szépségblogokat olvasni, és akkor indultam el a lejtőn: azóta szépséges manikűrökről és mindenféle kencékről álmodom... Azért igyekszem visszafogott lenni, és olyan termékeket beszerezni, amit utána el is használok. Ezalól a kivételek a körömlakkok, amelyhez még jó pár kezet kéne növesztenem, hogy elhasználjam őket...

Amúgy az év eleje abszolút nem úgy indult, ahogy én reméltem. Eddig 2015 nem volt túl kegyes hozzám, lelkileg rettentően megviselt ez az időszak. Nem fogok átmenni személyes blogba, de azt megírhatom, hogy mind munka tekintetében, mind magánéletileg nagyon nehéz időszakot élek meg. Eléggé össze vagyok zuhanva, és szerintem több hónapnak kell majd eltelnie, hogy teljesen összeszedjem magam.

Szerencsére egyre több tervem van, hogy is fogok kimászni a gödörből. Az egyik, hogy újra elkezdek rendszeresen mozogni, ugyanis a feszültséglevezetésben is rengeteget segít, meg a rengeteg ülést is ellensúlyozni kell valahogy. A másik, hogy egy olyan emberhez fogok fordulni, aki már régebben is segített nekem, és remélem, hogy most is tud segíteni. A harmadik, hogy szeretnék olyan könyveket olvasni, amelyek segítenek átformálni a gondolkodásom és kiutat mutatni a szorongásból és folyamatos kétségbeesésből. Ha van ötletetek ilyen könyvekre, szívesen várom őket kommentben!

Ha már változások, végre sikerült egy olyan sablont találnom, amilyet nagyjából kerestem. Még ő sem teljesen az igazi, de vele már egészen elégedett vagyok, remélem ti is fogjátok szeretni!

Remélem februárban már egy sokkal vidámabb és akár könyvekkel is szolgáló bejegyzéssel térek vissza ide. Ma például süt a nap, édesanyám palacsintát sütött, szombat van és igyekszem ezeket az apróságokat is kiélvezni. Legyen a február az újrakezdés hónapja!


Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock!

2015. január 23., péntek

Matthew Quick, a Napos oldal írójának új regénye egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek. A végletekig izgalmas regény komoly témákat jár körbe, a feszültség szinte tapintható, a végkifejlet pedig mondhatni epikus. Tarts velünk a blogturné során, ahol az értékelések és extrák mellett a könyvet is megnyerheted!



Matthew Quick első regénye, a Napos oldal, melyből film is készült Jennifer Larence és Bradley Cooper főszereplésével, engem teljesen megnyert magának, így nem is volt kérdés, hogy a Bocsáss meg, Leonard Peacockot is el fogom olvasni, még ha egy teljesen más műfajba is tartozik.

A Bocsáss meg, Leonard Peacock! ott kezdődik, hogy Leonard a reggelinél épp élete utolsó napjára készül, amikor is a számára kedves néhány embernek ajándékokat tervez adni, a volt legjobb barátját és önmagát pedig fejbe készül lőni. Ahogy végigkövetjük a napját, szép lassan kibomlik, mi is áll a tette hátterében, és a mai fiatalok problémáival és az iskolarendszer tehetetlenségével ezekkel kapcsolatban is szembesülhetünk.

Csak ebben az évben már három ifjúsági könyvet olvastam, amelyben problémás fiatalok a főszereplők, akiket a szülei elhagytak, elhanyagolnak vagy családon belüli erőszak és szexuális zaklatás áldozatai. Sajnos egy nagyon jól mutatja ezt, mekkora problémát okoz ez napjainkban, főleg az, hogy ezek a fiatalok egyszerűen sehol sem kapnak segítséget. Leonard sem érzi úgy, hogy elmondhatná bárkinek is, mi is történt vele, amitől zárkózott és furcsa kamasz lett. Az apja elhagyta őket, az anyja a saját karrierjét építi, az iskolai tanácsadó azt hiszi, hogy a kólás nyalóka mindent megold, a kortársak pedig elfordulnak tőle.

Mindig furcsállva hallgatom egy-egy iskolai lövöldözés után a szomszédok és a szülők nyilatkozatát arról, hogy már pedig a Pisti milyen egy áldott jó gyerek volt! Csöndes, szófogadó, hát senki se gondolta volna, hogy ilyet tenne! Valójában mindig vannak jelek, csak az emberek inkább homokba dugják a fejüket, mint hogy észrevegyék ezeket. Pedig hány és hány fiatalt meg lehetne menteni, ha időben szakszerű segítséget kapnának!

A Bocsáss meg, Leonard Peacock egy nagyon furcsa hangulatú regény. A mentálisan zavarodott Leonard gondolatai ide-oda csaponganak, amit néha nehéz követni, főleg, hogy sokszor lábjegyzetben fejti a véleményét egy-egy témáról vagy személyről, így tesz megjegyzéseket rájuk. Kicsit azt a torokszorítást éreztem az olvasása közben, mint a Beszélnünk kell Kevinről esetén, de itt azért talán enyhébb formában.
A kedvenc részeim a jövőbeli levelek voltak, amelyeket Leonard önmagának ír egy iskolai feladat keretében úgy téve, mintha a leendő családtagjai írnának neki. Szívszorító olvasni, amint ezekkel próbálja önmagát megmenti. A másik kedvencem az volt, amikor Leonard ellóg az iskolából, öltönybe öltözik és úgy tesz, mintha ő maga is dolgozni menne, így figyeli meg a felnőtteket. Ő azt a következtetést vonja le, hogy a felnőttek elfelejtik, hogyan is kell boldognak lenni, és mindennel csak a boldogtalanságukat táplálják. Én még mindig próbálok benne hinni, hogy ez nem így van.

Matthew Quick ember regénye nálam nem éri utol a Napos oldalt, de az biztos, hogy egy fontos olvasmányról van szó. Amit abszolút nem értek, hogy hogy kerülhetett ez a könyv a Vörös Pöttyös kategóriába, ugyanis abszolút nem egy nyálas tinitörténetről van szó, hanem egy nagyon komoly kérdéseket boncolgató, nehezen emészthető regényről.


Nyereményjáték

A Bocsáss meg, Leonard Peacock! főhőse egy zavarodott, súlyos lelki problémákkal küzdő tinédzser fiú, akit állandó zaklatás ér a közvetlen környezetétől. Sajnos sok esetben előfordul az, hogy a zaklatott tini az öngyilkosság mellett dönt.A mostani Blogturné során az ő emlékükre szeretnénk felhívni a figyelmet. Minden állomáson találtok pár információt egy-egy fiatalról, aki sajnos nem kapott megfelelő segítséget. A nevüket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, és megnyerhetitek a három példány egyikét!

Lelaah Alcorn Joshua Ryan Alcorn néven látta meg a napvilágot. Ez a fiú a saját Tumblr blogján tette közzé, hogy öngyilkosságot fog elkövetni, és azt írta, reméli, hogy a tette segíthet azon, hogy meginduljon a társadalomban egy párbeszéd a transzneműek diszkriminációjáról, zaklatásáról és a támogatásuk hiányáról.
Leelah egy szigorúan katolikus családban nőtt fel. Már elég fiatalon rájött, hogy ő belül lánynak érzi magát, hiába született fiúnak. 14 évesen ezt közölte a szüleivel is, akik képtelenek voltak ezt elfogadni, egy keresztény angolul "conversation therapy"-nak nevezett terápiára íratták be, amelynek lényege, hogy a homoszexuálisokat visszatereljék a heteroszexuális útra, a transzneműeket pedig rávegye, hogy elfogadják a nemi identitásukat.
Ő ennek ellenére sem változott meg, 16 évesen műtétnek akarta alávetni magát, hogy lánnyá válhasson, de a szülei természetesen ehhez nem járultak hozzá. Miután az iskolában bevallotta az osztálytársainak, hogy a fiúkhoz vonzódik, a szülei kiíratták és az online felületekről is letiltották, ahol szintén őszintén vállalta identitását.
Leelah végül tavaly december 28-án lett öngyilkos, autó elé lépett egy forgalmas főúton.


 
a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
01.15: Media Addict
01.17: Bibliotecha Fummie 
01.19.: Roni olvas

Sarah Addison Allen: A barackfa titka

2015. január 13., kedd



A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelent meg 2014. december 12-én a Barackfa titka című könyv, ami visszaröpít az időben minket.
Január 13 és január 25 között öt blogturné tag értékelését olvashatjátok végig, extrákkal fűszerezve. A turné során játszhattok is és megnyerhetitek a három példány egyikét!


Sarah Addison Allen A csodálatos Weaverly-kerttel teljesen megvett magának. Végre egy olyan romantikus történetet olvashattam, amely nem volt túl szirupos, teljesen emészthető mennyiségű cukormáz került bele, ráadásul minden sorát átlengte a mágia. Lelkem rózsaszín fele örvendezik, mikor ilyen könyvekre lel rá. A The Sugar Queen is hasonló hatással volt rám, bár az egy leheletnyit talán kevésbé tetszett, de még mindig volt a maga SAA zamata.
Nagyon vártam tehát A barackfa titka megjelenését. Nem tudom, hogy én változtam meg a legutóbbi regény olvasása óta, vagy A barackfa titka van gyengébben megírva, de sajnos nem tudtam úgy élvezni, mint az előző két könyvet.

A regény Walls of Waterben játszódik, egy csendes kis városban, amely leginkább a hegyek vonzotta turistákból él. Itt vezeti boltját Willa, aki itt nőtt fel, és soha nem hagyta el a várost. Éli átlagos, unalmas életét, amíg egy meghívó és egy városba visszatérő rég nem látott ismerős fel nem forgatja az életét.
Paxton Ossgod tipikus királykisasszony, akinek csodálatos életet jutott: gazdag szülők, jó állás, társadalmi megbecsülés. A lány valójában mégsem boldog, mert képtelen elszabadulni a szülői házból, ráadásul a meleg barátjába, Sebastianba szerelmes. Ráadásul veszélybe kerül az általa a Nőegylet megalapításának évfordulójára rendezendő estély is, amikor egy csontvázat találnak a Blue Ridge Madam, az estély helyszíne kertjében.

Szerintem ez volt ez eddigi legkiszámíthatóbb és legsablonosabb Allen könyv, amit olvastam. Nem mondom, hogy nem faltam a sorokat, nem mosolyogtam néha jókat, sőt, volt, amibe még bele is sajdult a szívem. Mégis úgy éreztem, ebből az alaptörténetből sokkal többet ki lehetett volna hozni.

A mágia is eléggé háttérbe szorul az írónő ezen regényében, sokkal kevesebb a misztikus jel és utalás, és bár lehet, hogy sokaknak ez fogyaszthatóbbá teszi, nekem pont hogy hiányzott, hogy többet kapjak belőle. Már maga a Blue Ridge Madam szálloda is annyi kihagyott ziccert tartalmaz, amiért kár volt, és a múltbeli vonalról is szívesen olvastam volna akár többet is.

A két szálból nekem Willáé tetszett jobban, ő sokkal közelebb áll hozzám, mint Paxton. Az ő történetén többet lehetett derülni is és a szerelmi szálat is jobban sikerültnek érzem. Ráadásul átérzem, mikor valaki inkább fánkot enne, minthogy kiránduljon. :D Na jó, azért ha mellettem lenne egy csodálatos hegy tele szebbnél szebb látnivalókkal, akkor tuti nem porszívózással tölteném a péntekem.

A Paxton szállal az volt a fő bajom, hogy sok minden megalapozatlanul, hirtelen történik benne, én legalábbis úgy éreztem. Ráadásul ő egy eléggé sablonosan megírt karakter, ilyennel nem nagyon találkozunk szerintem az életben, vagy lehet csak Amerikában rohangálnak ilyen lányok, mint ő. Sebastian is túl tökéletes, bár persze neki is sötét múltja van, amiből aztán felnőtt férfiként úgy jön ki, hogy ő a mindenki által csodált szépfiú. Sablon sablon hátán...

Mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy akik szeretik a romantikus történeteket és akik szerették az eddigi SAA könyveket, azok adjanak neki mindenképp egy esélyt, lehet őket sokkal jobban magával fogja ragadni, mint engem. Én továbbra is vevő maradok az írónő regényeire.

Borítómustra

A Könyvmolyképző Kiadó, megtörve az első két borító hagyományát, most egy másik külföldi borítót vettek át. Én részemről nem bánom, mert nagyon tetszik ez a borító. Viszont más országokban is nagyon szépek születtek, ebből mutatok most nektek néhányat.

Az amerikai kiadás kemény fedeles változata

A puha amerikai kiadás
A bolgár borító

A szerintem gyönyörű görög kiadás

A hangoskönyv változat borítója is szépséges

Német borító

És a végére egy portugál


Nyereményjáték

Számos festő jelenített meg képein barackot, barackfát, mivel a gyümölcshöz számos történet és
szimbólum fűződött. Nektek a különböző állomásokon összekevert betűkből és egy festmény alapján öt különböző híres festőművész nevét kell kitalálnotok.
A játék végén, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három szerencsés nyertes kerül kiválasztásra, akik a könyv 1-1 példányával lesznek gazdagabbak. 
(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Ha a nyertes kiértesítést követően 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk!)


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

01.13.: Könyvgalaxis
01.16.: Bibliotheca Fummie
01.19.: Dreamworld
01.22.: Insane Life
01.25.: MFKata gondolatai

A nagy 2014-es összegző poszt

2015. január 2., péntek


Január másodika. Szilveszteri buli kiheverve (na jó, igazából nem volt nagyon mit kiheverni benne, maximum azt, hogy fent voltunk fél ötig, én meg nehezen bírom az éjszakázást), szerencsére dolgozni még nem kell, van idő rápihenni az év elejére és megírni az évösszegző posztot. Az előző bejegyzésekben már olvashattatok az év utolsó beszerzéseiről és a kedvencekről is, így most jöjjenek a fincsi statisztikák! :)

Dobpergést kérek: tavaly 89 könyvet sikerült elolvasnom! 2013-ban ez a szám 76 volt, szóval elég rendesen belehúztam. Mondjuk ez sajnos köszönhető annak is, hogy többször voltam beteg, a derékbecsípődésem két hét kényszerszabadságot jelentett például, és ezekben az időkben az olvasás (és a sorozatnézés) volt a gyógyszerem. De így is örülök, hogy a Goodreads-es kihívásomat is sikerült teljesíteni, mely szerint elolvasok 80 könyvet 2014-ben. Egyébként ez a 89 könyv összesen 30800 oldalt jelentett.

2014-ben nálam a férfi írók nyertek, 64 %-ban általuk írt könyvet olvastam. Még mindig a külföldi írók vannak felülreprezentálva nálam, magyar íróktól 16 művet olvastam csak. A leghosszabb könyv a 928 oldalas A Tajpan volt, a legrövidebb pedig a két Emil mesekönyv a maguk 26-26 oldalával. Újraolvasásom 5 darab volt, a Tündérkrónikák sorozat, és abszolút nem bántam meg, hogy ismét időt szántam rájuk. Mint kiderült, rengeteg dologra nem emlékeztem, és sok olyan apró utalást fedeztem fel, amelyek első olvasásra nem tűntek fel. Az angol nyelven olvasás szinte teljesen elmaradt idén, keményen 2 darab regényt olvastam el angolul.

A beszerzéseim száma végül 91-nél állt meg, ami már sokkal jobb, mint a tavalyelőtti 116, de még így is kissé soknak tartom. Nyertem is vele egy 20 kilométeres túrát, hála az ötös baráti társasággal közös kihívásunknak. :) Ezekből 53 volt saját vétel, 18 ajándék, 18 reci és 2 csere. Érdekes, hogy míg régen sokat cseréltem, mostanában ez a szám teljesen lecsökkent, inkább eladom a könyveimet. A beszerzett könyvekből pedig 37-et olvastam, ami még a fele sem sajnos.

Sajnos a Várólista-csökkentést tavaly sem sikerült teljesíteni, de az ötös fogat általi Egymásnak ajánljuk kihívást igen. Az előző évben amúgy sem nagyon csúsztak nekem a kihívások, nyűgnek éreztem őket. Ehhez képest 2015-re is többre feljelentkeztem, de erről mindjárt írok bővebben.

Tavaly 48 bejegyzésre futotta az erőmből, sajnos még a heti egyet sem sikerült teljesítenem, remélem, ez idén azért több lesz.  Azt nem ígérem, hogy minden olvasmányomról külön bejegyzést fogok írni, de szerintem kipróbálom Katacita módszerét, és több könyvet fogok egy bejegyzésben értékelni. Így időt is spórolok, és olyan könyvekről is tudok nektek írni, amelyekről esetleg csak pár mondatot tudok mondani.

Megnéztem, tavaly mit fogadtam meg az olvasás terén. Az egyik az volt, hogy többet fogok olvasni Fannin, az e-olvasómon. Ez részben az e-ben kapott recikönyveknek sikerült, de még így is rettentően keveset használtam. A várólista-csökkentést mint írtam, elbuktam, és az sem jött össze, hogy több könyvet olvassak, mint vegyek, de már csak kicsi volt a különbség a két szám között, szóval én ezt sikernek tartom. :)

Az utóbbi időben több bejegyzésben is kicsit több belátást engedtem a magánéletembn. Most csak annyit írnék itt, hogy a 2014-es év eléggé vegyesre sikerült, dee próbálom a pozitív oldalát nézni, hogy mennyi sok új jó fej embert ismertem meg, hogy mennyi új dolgot próbáltam ki, nagyon szép helyekre utaztam el és megléptem az oly rettegett munkahelyváltást is. Annak is örülök, hogy újra jobban belefolytam a bloggeréletbe, többeket olvasok rendszeresen vagy rendszertelenül, kommentelek is, és ti is jöttök ide hozzám kommentelni és beszélgetni. Remélem ez a tendencia idén is megmarad.



És akkor nézzük a 2015-ös terveket! Mert azok persze mindig vannak...

1. Olvasni, olvasni, olvasni!
2. Most már tényleg teljesíteni a várólista-csökkentő kihívást.
3. Csak azokat a könyveket beszerezni, amikre nagyon-nagyon vágyok, a többit kölcsönkérni vagy könyvtárból kivenni.
4. Többet olvasni Fannin.
5. A 2015-re bevállalt 5 kihívást teljesíteni: Várólista-csökkentés; Amit főztél, edd is meg, avagy az idén beszerzett könyvek elolvasása; A fantasy ma; A sci-fi ma; és az ötös fogat Egymásnak ajánljuk kihívása.
6. Igyekezni az itthon régóta várakozó angol nyelvű könyveket elolvasni, hogy rendelhessek újabbakat lelkiismeret-furdalás nélkül a Bookdepositoryról. :))
7. Idén év végén egyáltalán nem sajnálni, ha ezek nem sikerülnek maradéktalanul.

A magánéletben arra vágyom, hogy idén is többször is utazhassak, a munkahelyváltás meghozza a
maga gyümölcseit, sikerüljön az idei év várhatóan legnagyobb kihívása, az itthonról való elköltözés Budapestre. Mindemellett szeretném, ha végre tényleg csak azok véleményére koncentrálnék, akik számítanak és ha tudnám értékelni azt, amim van. Tudom, hogy ezek a dolgok első sorban rajtam múlnak, remélem megkapom a kellő erőt és kitartást ezekhez.

Akkor kezdődjön hát 2015!


Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS