Sarah Addison Allen: A barackfa titka
A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelent meg 2014. december 12-én a Barackfa titka című könyv, ami visszaröpít az időben minket.
Január 13 és január 25 között öt blogturné tag értékelését olvashatjátok végig, extrákkal fűszerezve. A turné során játszhattok is és megnyerhetitek a három példány egyikét!
Sarah Addison Allen A csodálatos Weaverly-kerttel teljesen megvett magának. Végre egy olyan romantikus történetet olvashattam, amely nem volt túl szirupos, teljesen emészthető mennyiségű cukormáz került bele, ráadásul minden sorát átlengte a mágia. Lelkem rózsaszín fele örvendezik, mikor ilyen könyvekre lel rá. A The Sugar Queen is hasonló hatással volt rám, bár az egy leheletnyit talán kevésbé tetszett, de még mindig volt a maga SAA zamata.
Nagyon vártam tehát A barackfa titka megjelenését. Nem tudom, hogy én változtam meg a legutóbbi regény olvasása óta, vagy A barackfa titka van gyengébben megírva, de sajnos nem tudtam úgy élvezni, mint az előző két könyvet.
A regény Walls of Waterben játszódik, egy csendes kis városban, amely leginkább a hegyek vonzotta turistákból él. Itt vezeti boltját Willa, aki itt nőtt fel, és soha nem hagyta el a várost. Éli átlagos, unalmas életét, amíg egy meghívó és egy városba visszatérő rég nem látott ismerős fel nem forgatja az életét.
Paxton Ossgod tipikus királykisasszony, akinek csodálatos életet jutott: gazdag szülők, jó állás, társadalmi megbecsülés. A lány valójában mégsem boldog, mert képtelen elszabadulni a szülői házból, ráadásul a meleg barátjába, Sebastianba szerelmes. Ráadásul veszélybe kerül az általa a Nőegylet megalapításának évfordulójára rendezendő estély is, amikor egy csontvázat találnak a Blue Ridge Madam, az estély helyszíne kertjében.
Szerintem ez volt ez eddigi legkiszámíthatóbb és legsablonosabb Allen könyv, amit olvastam. Nem mondom, hogy nem faltam a sorokat, nem mosolyogtam néha jókat, sőt, volt, amibe még bele is sajdult a szívem. Mégis úgy éreztem, ebből az alaptörténetből sokkal többet ki lehetett volna hozni.
A mágia is eléggé háttérbe szorul az írónő ezen regényében, sokkal kevesebb a misztikus jel és utalás, és bár lehet, hogy sokaknak ez fogyaszthatóbbá teszi, nekem pont hogy hiányzott, hogy többet kapjak belőle. Már maga a Blue Ridge Madam szálloda is annyi kihagyott ziccert tartalmaz, amiért kár volt, és a múltbeli vonalról is szívesen olvastam volna akár többet is.
A két szálból nekem Willáé tetszett jobban, ő sokkal közelebb áll hozzám, mint Paxton. Az ő történetén többet lehetett derülni is és a szerelmi szálat is jobban sikerültnek érzem. Ráadásul átérzem, mikor valaki inkább fánkot enne, minthogy kiránduljon. :D Na jó, azért ha mellettem lenne egy csodálatos hegy tele szebbnél szebb látnivalókkal, akkor tuti nem porszívózással tölteném a péntekem.
A Paxton szállal az volt a fő bajom, hogy sok minden megalapozatlanul, hirtelen történik benne, én legalábbis úgy éreztem. Ráadásul ő egy eléggé sablonosan megírt karakter, ilyennel nem nagyon találkozunk szerintem az életben, vagy lehet csak Amerikában rohangálnak ilyen lányok, mint ő. Sebastian is túl tökéletes, bár persze neki is sötét múltja van, amiből aztán felnőtt férfiként úgy jön ki, hogy ő a mindenki által csodált szépfiú. Sablon sablon hátán...
Mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy akik szeretik a romantikus történeteket és akik szerették az eddigi SAA könyveket, azok adjanak neki mindenképp egy esélyt, lehet őket sokkal jobban magával fogja ragadni, mint engem. Én továbbra is vevő maradok az írónő regényeire.
Borítómustra
A Könyvmolyképző Kiadó, megtörve az első két borító hagyományát, most egy másik külföldi borítót vettek át. Én részemről nem bánom, mert nagyon tetszik ez a borító. Viszont más országokban is nagyon szépek születtek, ebből mutatok most nektek néhányat.
Nagyon vártam tehát A barackfa titka megjelenését. Nem tudom, hogy én változtam meg a legutóbbi regény olvasása óta, vagy A barackfa titka van gyengébben megírva, de sajnos nem tudtam úgy élvezni, mint az előző két könyvet.
A regény Walls of Waterben játszódik, egy csendes kis városban, amely leginkább a hegyek vonzotta turistákból él. Itt vezeti boltját Willa, aki itt nőtt fel, és soha nem hagyta el a várost. Éli átlagos, unalmas életét, amíg egy meghívó és egy városba visszatérő rég nem látott ismerős fel nem forgatja az életét.
Paxton Ossgod tipikus királykisasszony, akinek csodálatos életet jutott: gazdag szülők, jó állás, társadalmi megbecsülés. A lány valójában mégsem boldog, mert képtelen elszabadulni a szülői házból, ráadásul a meleg barátjába, Sebastianba szerelmes. Ráadásul veszélybe kerül az általa a Nőegylet megalapításának évfordulójára rendezendő estély is, amikor egy csontvázat találnak a Blue Ridge Madam, az estély helyszíne kertjében.
Szerintem ez volt ez eddigi legkiszámíthatóbb és legsablonosabb Allen könyv, amit olvastam. Nem mondom, hogy nem faltam a sorokat, nem mosolyogtam néha jókat, sőt, volt, amibe még bele is sajdult a szívem. Mégis úgy éreztem, ebből az alaptörténetből sokkal többet ki lehetett volna hozni.
A mágia is eléggé háttérbe szorul az írónő ezen regényében, sokkal kevesebb a misztikus jel és utalás, és bár lehet, hogy sokaknak ez fogyaszthatóbbá teszi, nekem pont hogy hiányzott, hogy többet kapjak belőle. Már maga a Blue Ridge Madam szálloda is annyi kihagyott ziccert tartalmaz, amiért kár volt, és a múltbeli vonalról is szívesen olvastam volna akár többet is.
A két szálból nekem Willáé tetszett jobban, ő sokkal közelebb áll hozzám, mint Paxton. Az ő történetén többet lehetett derülni is és a szerelmi szálat is jobban sikerültnek érzem. Ráadásul átérzem, mikor valaki inkább fánkot enne, minthogy kiránduljon. :D Na jó, azért ha mellettem lenne egy csodálatos hegy tele szebbnél szebb látnivalókkal, akkor tuti nem porszívózással tölteném a péntekem.
A Paxton szállal az volt a fő bajom, hogy sok minden megalapozatlanul, hirtelen történik benne, én legalábbis úgy éreztem. Ráadásul ő egy eléggé sablonosan megírt karakter, ilyennel nem nagyon találkozunk szerintem az életben, vagy lehet csak Amerikában rohangálnak ilyen lányok, mint ő. Sebastian is túl tökéletes, bár persze neki is sötét múltja van, amiből aztán felnőtt férfiként úgy jön ki, hogy ő a mindenki által csodált szépfiú. Sablon sablon hátán...
Mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy akik szeretik a romantikus történeteket és akik szerették az eddigi SAA könyveket, azok adjanak neki mindenképp egy esélyt, lehet őket sokkal jobban magával fogja ragadni, mint engem. Én továbbra is vevő maradok az írónő regényeire.
Borítómustra
A Könyvmolyképző Kiadó, megtörve az első két borító hagyományát, most egy másik külföldi borítót vettek át. Én részemről nem bánom, mert nagyon tetszik ez a borító. Viszont más országokban is nagyon szépek születtek, ebből mutatok most nektek néhányat.
 |
| Az amerikai kiadás kemény fedeles változata |
 |
| A puha amerikai kiadás |
 |
| A bolgár borító |
 |
| A szerintem gyönyörű görög kiadás |
 |
| A hangoskönyv változat borítója is szépséges |
 |
| Német borító |
 |
| És a végére egy portugál |
Nyereményjáték
Számos festő jelenített meg képein barackot, barackfát, mivel a gyümölcshöz számos történet és
A játék végén, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három szerencsés nyertes kerül kiválasztásra, akik a könyv 1-1 példányával lesznek gazdagabbak.
(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Ha a nyertes kiértesítést követően 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk!)
a Rafflecopter giveaway
A turné állomásai
01.13.: Könyvgalaxis
01.16.: Bibliotheca Fummie
01.19.: Dreamworld
01.22.: Insane Life
01.25.: MFKata gondolatai
Megjegyzések
Megjegyzés küldése