Pages

Az év utolsói beszerzései

2014. december 30., kedd

Mondtam én, hogy a december erős hónap lesz... Jól éreztem, ugyanis, írd és mondd, 14 könyvvel lettem ebben a hónapban gazdagabb. A lenti képen láthatjátok is a szépségeket, mondanom se kell, alig fértek fel a képre. :)



Ebben a hónapban amúgy én magam jó kislány voltam, csak egyetlen egy darab könyvet vettem, a régóta várt folytatását a Fekete Tőr Testvériség sorozatnak, A királyt. Ez az én abszolút guilty pleasure-öm, nem is kívánom magyarázgatni, szeretem és kész. :) Szóval ha rajtam múlt volna, ennyiben maradnak a havi beszerzések.
Két recenziós példányom is érkezett a Maxim Kiadótól, a Nap nap után és az Ellopott pillanat. Mindkét könyvet olvastam már és írtam is róluk, de a papírkiadás még csak most landolt nálam.

És hát akkor elérkeztünk a maradék 11 könyvhöz. Mondtam már, hogy nekem vannak az univerzumban a legcsodálatosabb barátaim és szüleim? Természetesen tudják mindannyian, mire vágyom, ezért könyvet ajándékoztak nekem karácsonyra. (Félreértés ne essék, a nem könyv ajándékoknak is nagyon tudok örülni, még a legapróbb dolgoknak is. Ma teljesen meghatott azzal egy kollégám, hogy adott nekem egy nagyon szép karácsonyfadíszt meg egy darab szaloncukrot.)
Egyik könyvnek jobban örülök, mint a másiknak, nehéz lenne választani közülük. Az Egy könyvmoly regényes életét a karácsonyi szabi alatt el is olvastam, nagyon szerethető kis könyv, csak ajánlani tudom. A többinek még várnia kell az olvasásra, de nagyon fenem rájuk a fogam, remélem 2015-ben mindet sikerül is elolvasni. Aztán persze blogger tervez, Isten végez.

És hogy milyen volt az év utolsó hónapja? Szerintem a hullámzó a legjobb szó rá. Mint az előző posztomban is írtam, a munkahelyváltás eléggé megviselt lelkileg. Még most sem mondanám, hogy kihevertem a dolgot, szerintem hónapok fognak kelleni, míg megszokok mindent az új helyen. Mondjuk most már végre kezdek picikét otthonosan mozogni, és a kollégák is nagyon sokat segítenek. A régi kollégák közül azért néhányan nagyon hiányoznak, és vannak furcsaságai az új helynek, de hát tökéletes munkahely nincs, vagy csak nagyon kevés.
Szerencsére a karácsonyi időszak elég jól sikerült, jót pihentem, volt időm végre olvasni, sorozatot és filmeket nézni, társasozni. Jó lenne, ha az embernek több ideje jutna magára év közben is. Ahogy mostanában többektől is hallom, na, majd ha megnyerem a lottót...

2015. Még szoknom kell ezt a dátumot. Hogy vajon mit tartogat nekem ez az év? Csak reménykedni tudok, hogy sok jót és szépet, ami képes lesz a nehézségeket feledtetni, hiszen azok mindig vannak. Az olvasási terveimről majd egy külön posztban szólnék, de annyit megírok, jövőre szeretném még jobban lecsökkenteni a beszerzett könyvek számát. Idén 91 lett a végeredmény, ami nem rossz, de ahhoz képest, hogy mennyit olvasok és mennyi könyv van a várólistámon, még kicsit mindig sok.

Mivel nem biztos, hogy idén még lesz időm megírni az évösszegző posztot, szóval ezúton kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak nagyon boldog új évet! Remélem jövőre is velem tartotok!




Az idei év kedvenc olvasmányai

2014. december 27., szombat

Bár még nincs vége teljesen az évnek, úgy gondolom, idén már nem nagyon várható olyan olvasmány, amely felférne a toplistám elejére, így nyugodt szívvel írok nektek arról, mely könyvek is lettek az idei kedvencek.



Amikor ezt a posztot írom, pont kereken 90 olvasásom van. A tavalyi 76-hoz képest ez egy elég nagy növekedés. Ebből a számból összesen 5 könyv volt újraolvasás, a Tündérkrónikák sorozat részei, amelyeket piszkosul jól esett elolvasni. 
A hagyományoktól eltérően most 5 könyvet választottam ki, amelyek visszagondolva az év meghatározó olvasmányai voltak. A számozás nem jelöl sorrendet, nem tudnék rangsorolni ezen könyvek között és nem is szeretnék. De elég a felvezetésből, jöjjön a lényeg!

1. Andy Weir: A marsi - A marsi jött, látott és győzött. Szinte mindenki szerette itthon, aki olvasta,
a Goodreads olvasói pedig az év sci-fi-jének választotta. Én eleinte meg se akartam venni, mert tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, aztán valami bekattant, és előrendeltem. Abszolút nem bántam meg, nagyon jót szórakoztam és izgultam Mark Watney kalandjain. Remélem lesznek még a Fumax kiadónak hasonló sci-fi kiadványai, én biztos vevőjük vagyok.

2. Robert Galbraith: Kakukkszó - Pedig én nem is vagyok nagy krimirajongó! Ehhez képest teljesen magába szippantott J. K. Rowling álnéven írt regénye, amely még inkább meghozta a kedvem a Londonba való utazáshoz. Külön bejegyzést is szenteltem a könyvnek, a molyon pedig nem győztem a könyv színhelyeiről karcolni, szóval nem csoda, hogy helyett kapott ezen a listán is.

3. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - Mivel Amadea nagyon szereti ezt a furcsa című kis könyvet, tudtam, hogy nekem is kezembe kell vennem. Szerencsére beigazolódott az, hogy ő az én könyvboszorkám, mert ez volt talán az idei év legszebb nyelvezetű és történetű könyve, amit olvastam. Sütkéreztem a mondataiban, megszerettem a szereplőit és mélyen egyetértettem a mondanivalójával. A látszat szinte mindig csal.
4. China Miéville: Kraken - Tavaly a Konzulváros került a kedvencek közé, idén pedig a Krakennek sikerült ez a művelet. Jó érzés volt belemerülni ebbe a könyvbe, és mily meglepő, ez is Londonban játszódik, úgy fest, ebben az évben ez a város üldözött engem. :) Miéville teljesen elborult ötletekkel teletűzdelt regényeit nekem találták ki. Imádom, hogy enyhén őrült a pasas, mindenre vevő vagyok, amit ő ír.

5. James Clavell: A Tajpan - Magamtól soha az életben nem vettem volna a kezembe ezt a 938 oldalas monstrumot. Szerencsére vannak nekem olyan barátaim, mint fezer a molyról, aki tudja, mi való nekem. Az ő ajánlására olvastam el A Tajpant, ami újra eszembe juttatta, mennyire szeretem a történelmet, és mennyire izgalmas is volt a 19. század.

Azért ejtsünk szót arról is, hogy voltak nagy csalódások is az idei évben. Az abszolút első ezen a téren Rebeca Donovantől a Visszafojtott lélegzet. Tény és való, hogy kezdek kinőni a tinikönyvekből, de azért akad még olyan, amelyet kedvelek. Az Elakadó lélegzet is ilyen volt, ezért nagyon reménykedtem, hogy a második rész is tartani fogja a színvonalat. Ehhez képest ha nem a Kindlimen olvastam volna a könyvet, akkor tuti falhoz csapkodtam volna, annyira kiborítóan rossz volt.
A másik mélyrepülés a sokak által kedvelt és ezernyi díjjal elhalmozott Ann Leckie könyv, a Mellékes igazság. Rég unatkoztam ennyire könyvön, mint ezen, a sokat hangoztatott gendertémáról szinte alig van szó benne, és annyi ennél sokkal jobb és érdekesebb sci-fit olvastam már! A folytatást szerintem inkább messzire elkerülöm.

Idén még várható tőlem egy évösszegző poszt, amelyben a jövő évi tervekről is szót ejtek, valamint a decemberi zsákmányok bevallása sem marad el természetesen. Addig is kommentben írjátok meg nekem, hogy olvastátok-e az általam említett könyveket, és hogy nektek mik voltak a kedvenceitek?

Karácsony

2014. december 23., kedd

26 évesen az ember már teljesen máshogy éli meg a karácsonyt, mint gyerekként. Gyerekként persze az ajándék számít a legjobban, a fények, és hogy lehet játszani a hóban (akkor még volt hó). Most, hogy már szinte felnőtt vagyok, és nincsenek még saját porontyaim, egyszerűen a pihenést a nyugalmat értékelem a karácsonyban. Persze kell ajándékokért járkálni, besegíteni a sütésbe-főzésbe, de mégis több pihenés jut ilyenkor, mint bármikor máskor. 24-e nálunk nyugodtan telik, faállítás, közös ebéd, ajándékozás, ezek mellett pedig mindenki pihen, olvas, filmet néz. A rokonozás is kimerül annyiban, hogy anyukám öccsének családja átjön hozzánk karácsony első napján.

Ez egy eléggé nehéz december lett számomra, amikor van is mit kipihennem. Igyekszem a gondjaimon való rágódást a minimálisra csökkenteni, hogy legalább ez ne rontsa el az ünnepet. Karácsonyi hangulatom nincs túlzottan, bár ma több kedves ismerőstől is érkeztek képeslapot, amelyek teljesen meghatottak, és több baráti társasággal is karácsonyoztunk.

Azért én minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak nagyon boldog, békés, könyvekben és sütiben gazdag karácsonyt kívánok! Lehet lassan az én rejtőzködő karácsonyi hangulatom is előbújik. :)


Az vagy, amit olvasol?

2014. december 21., vasárnap

Blackett keresett meg azzal, hogy mi lenne, ha mi is csinálnánk egy kis körbeposztolást. Ő kezdte a sort, itt elolvashatjátok három kérdésben a véleményét, amelyekről most én is írok néhány gondolatot.

Az első kérdés az, hogy számomra mi számít leginkább egy könyvben: az eredetiség, a karakterek, a
cselekmény vagy a stílus? Bevallom, nem tudnék ezek közül egyértelműen választani. Ha például van egy nem túl eredeti történet, de a karakterek jól kidolgozottak, az engem már boldoggá tud tenni. Vagy lehet, hogy valaminek nem olyan izgalmas a cselekménye, de a stílusa remek, akkor is magával tud ragadni. Persze az igazi az, amikor egy eredeti sztorit olvasol remek karakterekkel, izgalmas vagy elgondolkodtató cselekménnyel jó stílusban. Azért az ilyent szerencsésen ki kell fogni. Jó példa erre jelenlegi olvasmányom, A Tajpan, ami véleményem szerint remekel mindegyik pontban.

A második kérdés, hogy mi az a dolog, amivel egy könyv engem látatlanban is meg tud venni. A könyvválasztási szokásaim eléggé esetlegesek. Bár tudom, hogy a molyon és blogokon bűnös dolognak számít ezt bevallani, de igenis nem egy könyv volt, aminél a döntő érv a borító volt a beszerzésnél. Bár jó néhány regénynél megtévesztő a borító, de soknál viszont nagyon is árulkodik a történetről. Emellett általában fontos az is, melyik kiadó adta ki, mert tudom, mely kiadók azok, akik általában olyan könyveket adnak ki, amelyek az én tetszésemet is elnyerik. Sokszor pedig elég csak az, ha azok az emberek, akiknek adok a véleményére, lelkesednek egy megjelenésért, és már landol is a könyv a kívánságlistámon.

A harmadik kérdés szerint be kell vallanom a legrosszabb könyves szokásom. Fogós kérdés. Talán az, hogy az évek során rengeteg-rengeteg könyvet vásároltam össze, amelynek aztán egy részén még olvasás előtt túladok, ugyanis rájövök, hogy nem is érdekel annyira... Nem egy könyvnél jártam így, hogy beszereztem, vágytam rá, aztán egy év múlva ránéztem a polcon, hogy jé, nem is értem, ez engem miért is érdekel annyira. Erről jó lenne leszokni, és tényleg azokat a könyveket csak beszerezni, amit a közeljövőben el is szeretnék olvasni.


Novemberi zárás

2014. december 7., vasárnap

Tudom, hogy már egy hét is eltelt a decemberből, és rendesen megcsúsztam a novemberi zsákmányos poszttal, de ez a hónap elég zűrösen indult. Eleve azóta zűrössé vált az életem, mióta meghoztam a nagy döntést, hogy felmondok a munkahelyemen, és egy másik helyen folytatom pályafutásom. December elsején kellett volna kezdenem, de sajnos elkaptam egy elég makacs hasmenéses betegséget, melynek köszönhetően három napig az ágyam és a vécé között tudtam csak ingázni. Gondolhatjátok, hogy élni nem volt erőm, nemhogy kezdeni az új helyen meg posztot írni.... Aztán végül pénteken sikerült bemenni az új helyre, egyelőre vegyesek az érzéseim, remélem hamar megszokom, és akkor már inkább a jó dolgokat fogom látni.



No de nézzük csak, mi volt novemberben könyves szempontból! A nagy decemberi könyveső előtt (8 könyv van beajándékcsomagozva a listámon!) 5 könyv azért becsúszott még az előző hónapban. Az első kettő két Agavés szépség, a Patkánykirály és az Álmatlanok, sajnos olvasni még nem volt időm őket. Ezek után két recikönyv következett, az egyik az Egyezer tündöklő nap, amire nagyon kíváncsi vagyok. Még nem olvastam semmit Hosseinitől, de régóta érdekelnek a regényei. A másik pedig a Gyacsenko párostól az Andrej és a Föld zarándokai, a Metamorfózis-trilógia utolsó része, melynek még a második könyvét sem olvastam el... Igen, vannak néminemű lemaradásaim.

A hónapban az utolsó könyv egy nagyon váratlan meglepetés volt. Gimis barátnőkkel találkoztunk, amikor is az egyikük a kezembe nyomott egy csomagot, hogy hát ezt valószínűleg még a (júliusi) szülinapomra vette, de nem biztos benne, viszont az a cetli volt rajta, hogy Nitának, így hát elhozta. És hát mi más lett volna a csomagban, ha nem könyv! Bevallom, erről a Bronte regényről eddig nem hallottam, de azért egy olvasást remélem meg fog érni.

Személyes szempontból a november legfontosabb eseménye a bevezetőben is említett felmondás volt, búcsúbulival, könyvekkel és minden egyébbel karöltve. Valahogy ez a november úgy elment, mintha nem is igazán lett volna. Azért voltak benne szerencsére klassz dolgok, sikerült a kipróbálandó éttermek és pubok listájáról néhány helyet kipipálni, voltak jó kis beszélgetős esték is, moziba is sikerült eljutni, szóval nem panaszkodhatom.

Hogy a december mit hoz? Betanulást az új helyen, úristenmégnekisemvettemkarácsonyiajándékot-rohangálást, remélhetőleg legalább pici havat, és nagy pihenést karácsony környékén. Komolyan, az a legnagyobb vágyam, hogy napokig csak olvassak, netezzek, sorozatot nézzek és egyek! Na meg csodáljam a szép új könyveimet, amiből szerintem nem lesz hiány a következő hónapban. :)

Könyvmolyproblémák, avagy miért is aggódunk, ha már nincs jobb dolgunk?

2014. november 29., szombat

Theodorától kaptam ezt a jópofa kérdéssort, amelyben mindenféle szerintem őrült kérdésre kell válaszolni az olvasással és a könyvekkel kapcsolatban. Íme hát a válaszaim!

1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit
olvasol el legközelebb?
Általában hangulatfüggő, mit olvasok, persze azért a recikönyvek és a kihívások bele tudnak variálni ebbe. De az a legjobb, amikor egyszer csak rákívánok egy könyvemre, kezembe veszem és már merülök is el benne. Ilyen volt legutóbb a Veszedelmes viszonyok, és tényleg telibe is talált nálam, kedvenc lett.

2. Már elolvastad, több mint a könyv felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod, vagy folytatod?
Általában abbahagyom, de tény, hogy igyekszek úgy könyveket választani, hogy szinte biztosan tetsszen nekem. Persze ez nem mindig jön be, ha valamivel nagyon szenvedek, akkor nem pocsékolom rá az időt.

3. Közeledik az év vége és oly közel, mégis távol vagy az olvasási kihívásod teljesítéséhez. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?
Most is pont ezt teszem... De most az élet közbeszólt, éppen olyan időszakban vagyok, mikor az olvasás háttérbe szorult, így nem haladok olyan tempóban a kihívásokkal, mint szerettem volna. De mivel nem akarok rágörcsölni semmire, ezért úgy döntöttem, nem fogok belehalni, ha nem teljesítek valamit. Egyre inkább én is azt vallom, legyen az olvasás szórakozás, ne pedig kényszer.

4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói. Nem. Egyeznek!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?
Világtragédia, kivetem magam a hatodikról! Természetesen nem, de azért zavar, főleg ha egy kiadónál van a sorozat, és önkényesen változtatnak a borító koncepcióján. Amúgy inkább örülök, ha egyáltalán folytatnak magyarul sorozatokat, innentől már az lesz a legkisebb problémám, ha más a borító.
5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?
Általában a molyon, blogokon és a könyvszerető ismerősökkel élőben osztom meg ezeket a világrengető problémáimat. Néha nagyon hevesen bele tudok merülni egy-egy könyv szidalmazásába. :)

forrás
6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mit kezdesz magaddal?
Volt már ilyen, igyekszem valahogy elfedni, visszafojtani a könnyeket. Bár szerintem ez abszolút nem ciki, én már magánéleti dolog miatt is sírtam buszon. Egyszer egy sírásnál megszólított egy nő, aki adott nekem zsebkendőt és még tök aranyosan meg is vigasztalt. Szóval nem kell feltétlenül elszégyellni magunkat, inkább örüljünk, hogy hatással van ránk egy adott könyv.

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?!
Ó, nekem rendszeresen az szokott lenni, hogy mire eljutok odáig, hogy folytassak egy sorozatot, kb. alig emlékszem valamire az előző részből/részekből. De ebből nem csinálok problémát, általában mindig eszembe jutnak a fontosabb részletek olvasás közben.

9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”?
Nálam ritkán van ez mondjuk most pont egy ilyen időszakban vagyok. Szerintem nem szabad erőltetni az olvasást ilyenkor, el kell foglalni magunkat mással, sorozatnézéssel, netezéssel, bármilyen hobbival. Egy idő után úgyis visszatér az olvasási kedv, sőt, ilyenkor van, hogy az ember még nagyobb hévvel veti magát a betűk közé.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni? 
Mostanában egyre kevesebb van ilyen, szerintem mindenre lehet várni, úgyis van más, amit addig olvasok. Jelenleg egyetlen könyvet várok, Wardtól A királyt, remélem még karácsony előtt megjelenik.
11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon mire elolvasod őket?
Sokáig. Na jó, nem mindig, de általában sokáig. Szegény Rúnajelek már öt éve várja, hogy elolvassam, ő a legrégebbi várólistán csücsülő könyv. Sokszor történik meg sajnos az, hogy megveszek könyveket, hogy jaj, ez engem mennyire érdekel, majd egy-két év múlva azt veszem észre, hogy már nem is izgat...

Remélem mindenkit maradéktalanul kielégítenek a válaszaim. :) Tovább már nem adom ezt a körkérdést, akinek van kedve, az töltse ki!

 

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

2014. november 24., hétfő



A Blogturné Klub ezúttal az élet sötétebb oldalára viszi el olvasóit. Sorozatgyilkosok, lecsúszott emberek, elszúrt sorsok közé, ahol a remény csak nagyon halványan pislákol. Mégis ott vannak a tündöklő lányok, akik valami többet képviselnek. Rájuk vadászik Harper, aki ráadásul nem is átlagos sorozatgyilkos, hanem képes az időben is utazni… Tarts velünk a három állomásos turnénk, hogy minél többet megtudj erről a különös történetről! A GABO Kiadó jóvoltából 3 olvasó pedig maga is megismerkedhet a Tündöklő lányokkal.

Lauren Beukes egyike volt azoknak az íróknak, akit az Ad Astra Kiadónak köszönhetően fedeztem
fel, és akiért nem lehetek eléggé hálás. Mind a Zoo City-t, mind a Moxylandet szerettem tőle, így eléggé elszomorodtam, amikor kétségessé vált az, fogunk-e még tőle olvasni magyarul regényt. Végül a GABO Kiadónak hála megjelent a Tündöklő lányok, amely az általam olvasott Beukes-könyvek közül magasan a kedvencem lett.

Csak két szó hangzott el még a regényről, amire rögtön sokan felkaptunk a fejünket: időutazó sorozatgyilkosos. A történet szerint Harper az 1930-as években rátalál a Házra, melynek ajtaja mindig más időre nyílik. Minden egyes időben várja őt egy tündöklő lány, akinek neki kell elvenni az életét. Az egyik lánynál hiba csúszik a tervébe, és a megtámadott Kirby életben marad. De vajon milyen árat kell fizetnie azért, hogy megúszta a halált, és képes lesz-e megállítani Harpert?

A Tündöklő lányok esetében az időutazás csak plusz kiegészítőként, mondhatni háttérként szolgál, akárcsak Az időutazó felesége esetében. A regény központját inkább maga Harper személyisége és a lányok adják. Le a kalappal Beukes előtt, hogy sok íróval ellentétben nem próbálja meg megsajnáltatni a sorozatgyilkost, nem keres számára mentségeket az öléshez. A szeretni való Dexterrel és a nem is sorozatgyilkos John Cleaverrel ellentétben Harper egy egyszerű féreg, egy beteg elme, akit meg kell állítani. Csak keveset tudunk meg a múltjáról, így hiába is próbálnánk kifogást találni számára a tetteihez, Beukes nem nyújt ilyen fogódzkodót. Ez az egyik oka, hogy olyan hátborzongató ez a regény.

Ami a tündöklő lányokat illeti, ők mind olyan lányok és nők, akik nagy dolgokra hivatottak és valami olyat tesznek, amit a nőknek az adott korban nem szokás. Beukes több korból ragad ki nőket, mutatja be a szerepüket, amit az adott társadalomban betöltenek és azt, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Hálalukat szintén nem próbálja szépíteni vagy ahogy arról Kleinheincz Csilla is beszélt egy előadáson, szexualitással megtölteni. Fájdalmas, mocskos és megalázó halált halnak, amelyben nincs semmi szépség vagy fenségesség.

Beukes úgy tud írni a valóságról, hogy az igazán torokszorító, de mégsem érezzük azt, hogy túlságosan sokkolni akarnának bennünket. Lehet, hogy ez furcsa paradoxonnal hangzik, de játszi könnyedséggel ír a sötétségről. Úgy vezet bennünket, mint aki jártas ezeken a helyeken, olyan sarkokba pillant be, ahova egyébként nem szokás. Szereplőit szereti, de nem kíméli, minden szépségüket és hibájukat megmutatja.

Aki elolvass a Tündöklő lányokat, biztosan sokáig nem tud majd szabadulni a történettől és annak atmoszférájától. Remélem hamarosan megjelenik a szerző legutóbbi regénye, a Broken Monsters is, amelyről azt írják, még sokkal jobban sikerült, mint a Tündöklő lányok.

Borítómustra



Mindenféle elfogultság nélkül azt kell írjam, hogy szerintem a Tündöklő lányok magyar kiadásának borítója sikerült a legjobban. A különleges betűtípusok és az egész összbenyomás nagyon nyomasztó, amely remekül lefesti a regény hangulatát. (Sajnos nekem még nincs papírpéldányom a könyvből, a neten pedig nem találtam információt róla, ki a borítótervező, amint megtudom, kiegészítem a posztot.)

És akkor íme pár külföldi kiadás borítója:

Amerikai borító
Az angol kiadás borítója
Gyűjtői kiadás
Többek között Olaszországban és Dél-Afrikában is ezt a borítót választották 
Az eddigiektől teljesen eltérő stílusú német borító

A számomra furcsa spanyol kiadás
És egy kis különlegesség: a kínai kiadás borítója


Nyereményjáték

Aki szeretne egy kis időutazást tenni Lauren Beukes vezetésével, annak nincs már dolga, mint három nagyon egyszerű kérdésre válaszolni a Rafflecopterben.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.24 Könyvgalaxis
11.27. CBooks
11.30. Always Love a Wild Book

Benyák Zoltán: Csavargók dala

2014. november 20., csütörtök



Az életünk pillanatok sokasága. Pillanatoké, melyeket különböző emberekkel töltöttünk, történeteké, melyeket ezek az emberek hoztak magukkal. Körbevesznek, egybegyűlnek, egésszé tömörülnek, végül így alkotják meg a saját történetünket. 
Mert mindenkinek van egy története…

Benyák Zoltánnak is volt egy, melyből egy nagyszerű és felkavaró könyv született: a Csavargók dala. Tarts velünk november 7-19-ig, hogy Te is részese lehess a könyv nyújtotta élménynek, olvass interjút az íróval, és nyerd meg a regény egy példányát!


Benyák Zoltánnak immár ez a harmadik regénye, amely a kezembe került. Mind az Ars Fatalis, mind Az idő bolondjai különleges olvasmányélmény volt, így nagyon kíváncsi voltam már a Csavargók dalára. Ez viszont egy egészen más hangulatú könyv, mint amit eddig Zolitól megszoktam.

Elhagytuk a mágikus realizmus talaját, és maradt csak a realizmus. A történet szerint három hajléktalan egy csecsemőt talál egy kukában, és úgy döntenek, felnevelik. De vajon milyen esélye van egy ilyen gyermeknek az életben? Fog-e valaha rendes ételt enni, rendes ruhát viselni, fedélt tudni a feje felett? Nem csak ezekre a kérdésekre kaphatunk választ, hanem több csavargó történetét is megismerhetjük, hogy hogy jutottak az utcára, és hogy próbálnak ott élni és túlélni.

Hihetetlen fojtogató könyvvel állunk szemben. Nem csak azért, mert a benne leírt történetek brutálisan őszinték és nyersek, hanem azért is, mert tudhatjuk, hogy ennek a jó része valóság. Nap mint nap látjuk ezeket az embereket az utcán. Szeretjük azt gondolni, hogy mind a saját hibájukból kerültek ki, hogy alkoholisták, bűnözők, asszonyverők stb. Arra már kényelmetlenebb gondolni, hogy egy rossz döntésük vagy egyszerűen a körülményeik juttatják őket az utcára. Már csak azért sem jó ebbe belegondolni, mert akkor retteghetünk attól, hogy egyszer mi is eljutunk idáig... Bevallom, nekem a hajléktalanság simán benne van a top 3 rémálmaim között.

Egyrészt minden elismerésem Zolié, hogy hozzá mert nyúlni ehhez a kényes témához, és foglalkozni mert vele. Egyetlen regényt olvastam, aminek kimondottan ez a központi témája, a No és Ént, de mivel az ifjúsági regény, kevésbé szívfacsaró, mint a Csavargók dala. És itt jön az, amit muszáj megemlítenem, hogy szerintem az író már túlzásba is vitte a súlyosabbnál súlyosabb tragédiák sorát. Néhol már hatásvadásznak éreztem azt, hogy mindenki a sora csak rosszabbra és rosszabbra fordul, hogy mindenki öngyilkos lesz, kirabolják, megölik stb. Tudom, hogy az élet nem habostorta, de szerintem a regénynek nem válik az előnyére ez a rengeteg-rengeteg sötétség. Mondom ezt úgy, hogy nemrég olvastam a Tündöklő lányokat, ahol szintén elég sok elszabott sors van, ott mégis sokkal hitelesebbnek éreztem a tragédiák ábrázolását, és sokkal több reményt is láttam.

Mindemellett azt mondom, fontos lenne, hogy a Csavargók dala minél több ember kezébe kerüljön. Hátha akkor többen megértenék a hajléktalanok helyzetét, sorsát. Úgy érzem, Magyarországon is egyre sürgetőbb az utcán élők helyzetének megoldása, mert attól még, hogy elfordítjuk a fejünket, nem oldódik meg semmi.


Nyereményjáték
Benyák Zoltán egészen egyedi stílusú író, keze alól mégsem kerülnek ki sohasem hasonló témájú, de még csak hasonló műfajúnak nevezhető könyvek sem.
Nyereményjátékunk során minden blogon elrejtettük egy-egy már megjelent regényének fülszövegét és borítóját. Feladatotok az lesz, hogy írjátok meg nekünk - a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez -, hogy az egyes blogokon található könyvének ki volt a főszereplője.
(Némely könyv esetében több válasz is elfogadható!)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

6. könyv:

Szent Kron nyugalmas sziget az óceánban, távol a partoktól, távol a száguldó világtól. Egyszerű emberek lakják, bár néhányukat nem lehet hétköznapinak nevezni.
Mimi Lafarge, a fiatal lány kegyetlen betegségének köszönhetően egy sebesen öregedő testbe zárva kénytelen élni. Manfred, a sziget furcsa idegene olyan titkok tudója, melyek a történelem előtti korokba nyúlnak vissza. Tak Lachensky, a sziget egyetlen órásmestere múltjában számos olyan nap van, amiről nem szívesen beszél.
Egy egyszerű napon különös szemű jövevény érkezik a szigetre, és a világ kizökken a menetéből. Az öröklét ígéretének árnyékában a szigetnek és minden lakójának el kell gondolkoznia a halandóságán, és fel kell fednie igazi arcát.
Szeptember tizenhetedikén megáll az idő…
Évek, napok, percek. Az idő bolondjai az elmúlás könyve. Egyszerre tekint előre és vissza, próbál értelmet és érzelmet találni az időben. Megkapaszkodni és elengedni. Benyák Zoltán regénye olyan nyomot hagy az olvasóban, akárcsak a sziget lakóiban a visszafordíthatatlan szeptember tizenhetedikei események.


a Rafflecopter giveaway


A turné állomásai
11/07. Roni Olvas
11/09. Deszy Könyvajánlója
11/11. Bibliotheca Fummie
11/13. Kelly & Lupi Olvas
11/15. Könyvszeretet
11/17. MFKata Gondolatai
11/20. Könyvgalaxis

Ian McDonald: Síkvándor

2014. november 19., szerda



Gondolkodtál már azon, vajon léteznek-e párhuzamos univerzumok, és benne számtalan hasonmásod? Everett Singh sem tette, míg nem tudta meg, hogy szinte végtelen számú világ létezik…
Ha szereted az intelligens ifjúsági regényeket, a kalandokat és a steampunk világát, akkor mindenképp meg kell ismerkedj a Síkvándorral! Mi is ezt tesszük november 19-e és november 23-a között, amelyben a véleményünk mellett sok más extrával is igyekszünk meghozni a regényhez a kedveteket! 3 szerencsés olvasónk pedig könyvet is nyerhet a GABO Kiadó jóvoltából.


Nagyon örülök neki, hogy Ian McDonaldnak egy másik oldalát is megismerhetjük. Az Ad Astra
Kiadónál a felnőtteknek szóló sci-fi regényei jelennek meg, míg a Síkvándor egy vérbeli ifjúsági regény, szerencsére a jobbik fajtából.

A történet szerint Everett Singh tanúja lesz édesapja elrablásának, és nem nyugodhat addig, amíg meg nem találja őt. Erről még akkor sem tesz le, mikor rájön, hogy az apját egy másik világ, egy párhuzamos univerzum Londonjába hurcolták el. Ahol nincs benzin, de léghajók szegik az eget...

A Síkvándor legnagyobb erénye számomra az, hogy intelligensen kíván szórakoztatni. Rengeteg dolgot megtudhatunk a párhuzamos univerzumokról, miközben izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat élhetünk át. Azért néha szeretnék 13 éves fiú lenne, akkor biztos még jobban élveztem volna. :)

További pozitívum a regénye, hogy még a mellékszereplőknek is elég részletesen megismerhetjük az életét, a háttértörténetét. A könyv egyik meghatározó momentuma volt számomra, amikor Anastasia elmeséli az ő múltját. Egy több oldalas monológról van szó, amibe teljesen bele tudtam élni magam. Ez is egy a regény pillanatai közül, mikor érezzük, hogy itt egy alaposan kidolgozott koncepcióról van szó, nem csak egy tessék-lássék módon megírt műről.

Ami egyedül zavart a regényben, az az, hogy nem igazán sikerült a főhősünket, Everetett-et
Kép forrása
megkedvelni. Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért, de ő végig nagyon távol maradt tőlem, és egy kicsit ez rontott a történet élvezeti értékén. Szerencsére ott volt helyette Sen, az egyik legvagányabb lány, akivel könyvlapokon találkoztam. Imádtam a szókimondását, az antilányosságát, azt, hogy minden helyzetben képes bátor lenni. Kicsit emlékeztet Derynre a Leviatán-trilógiából, de nála sokkal tökösebb.

Ami a Síkvándor elméleti részét illeti, nem igazán értek se a matematikához, se a fizikához, így nem tudom megállapítani, mennyire helytálló vagy elfogadható-e egyáltalán a tudományos rész, de nekem rutinosabb sci-fi olvasóként nem voltak kifogásaim. A számomra kimondhatatlan Infindubulumot meg kimondottan izgalmas elméletnek találom.

És akkor még nem is meséltem a léghajókról, a légiek sajátos nyelvéről, és még annyi mindenről! De nem akarom tovább húzni a bejegyzést, annyit írnék, hogy McDonald bebizonyította számomra, hogy tinik számára is képes olyan regényt érni, ami végig fenntartja az érdeklődésüket és még a tudásukat, látókörüket is szélesíti. Remélem a sorozat többi része is ilyen jó, és azokat is olvashatjuk majd magyarul.

Extra - A tarot

Kép forrása
A könyvben Sen egyedi tarotkártyával jósol a többieknek. De mi is az a tarot? A tarot egy 78 lapból álló kártyacsomag, amelynek nem teljesen tisztázott az eredete. Egyesek szerint az ókori Egyiptomból származik, valakik pedig úgy gondolják, atlantiszi örökség.

A tarot két részre osztható, 22 lap sorolható a Nagy Arkánumba, 56 lap pedig a Kis Arkánumban, melyen belül is több csoportra vannak osztva a lapok. A tarotot elsősorban jóslásra szokták használni, de akár álomfejtés is lehetséges vele. Mindegyik lapon egy-egy kép található, amelyek mást és mást jelentenek, ráadásul az sem mindegy, egy-egy jóslásnál mely lapok kerülnek egy kirakásba. Többféle tarotpakli is létezik, a legismertebb lapok például A Szeretők, A Halál, A Torony vagy A Mágus.

(Az extra forrásai: http://let.ucoz.hu/load/cikkek/a_tarot_kartyarol/6-1-0-42 és http://hu.wikipedia.org/wiki/Tarot)

Nyereményjáték

Ha szeretnétek, hogy hozzátok is behajózzon a Síkvándor, nincs más dolgotok, mint három nagyon egyszerű kérdésre válaszolni a Rafflecopterben!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.





A turné további állomásai

11.21. Könyvszeretet
11.23.: Bibliotheca Fummie

Októberi zárás

2014. október 31., péntek

Azt kell, hogy mondjam, októberben nem voltam épp jó kislány. Ahogy a kiadók is beindultak, úgy az én pénztárcám is megnyílt, és hogy, hogy nem, 8 könyvvel gyarapodott a magánkönyvtáram.



Rögtön három beszerzéssel indult a hónap. Moningtól A hajnalra várva kalandosan jutott el hozzám végül Szegedről, mivel Pesten lefosztották a Könyvudvar készletét. A lényeg viszont az, hogy így végre teljesen a magyar Tündérkrónikák sorozatom. :) James Dashner Az útvesztője recikönyvként került hozzám, már el is olvastam, sőt, a filmet is láttam. Ha minden igaz, nemsokára olvashatjátok a kettőről az összehasonlító véleményem az Ekultúrán.Orson Scott Cardtól A hetedik fiú pedig a szokásos Deltás rablás eredménye.

A Bolondok hercegét is megvettem, annak ellenére, hogy Mark Lawrence Széthullot Birodalom-trilógiájának a harmadik részét még nem olvastam. Sajnos túl csábítóak a Fumax előrendelési kedvezményei. :)
A Mellékes igazság és A Rosie-projekt a Libriből került hozzám egy kedves moly segítségével. Mindkét könyvre nagyon kíváncsi vagyok, remélem beváltják a hozzájuk fűzött reményeimet.
Dan Wells-től a Romok bár már régebben megjelent, én még csak most szereztem be. Utolsóként pedig Benyák Zoltántól a Csavargók dalát kaptam meg az írótól. Zoli előző két könyvét is nagyon szerettem, remélem ez sem lesz kivétel.
Szerencsére pár helyen már októberben volt forralt bor :) (kép forrása)

Az október minden más tekintetben egy egész klassz kis hónap volt. Rengeteg baráti találkán voltam, sikerült eljutni az Olvasás Éjszakájára, a 4 napos hétvégén pihenésre is maradt időm, és megszereztem az álomlakkomat is. :)  Költözik a munkahelyem, ez is kellő izgalmat adott a hónapra, és jó kis könyveket is sikerült elolvasnom, mint a Tündöklő lányok vagy a Síkvándor.

A november nem a kedvenc hónapom. Korán sötétedik, nincs semmilyen munkaszüneti nap, hideg van... Viszont kezdődik a karácsonyi készülődés, lesz sci-fi nap, moziba is érdemes lesz menni és jó kis olvasmányokat spájzoltam be erre a nem túl barátságos hónapra. Aztán ki tudja, mi minden jót tartogathat még. :)

Kép forrása



Halloween turné - Locke&Key és Halloween manikűrök



Üdvözlet minden szellemnek, ghoulnak, vámpírnak, boszorkánynak és minden egyéb entitásnak a Blogturné Klub szellemes Halloween turnéján. 
Nem tudod mit csinálj Halloweenkor? Nekünk van ötletünk: OLVASS!
Jó, jó…Na, de mit?
Segítünk:
Kövesd az egész napos turnét és tudd meg ki milyen könyvet ajánl a félelmetes estére! Széles választék, nem csak horror kedvelőknek! Különleges könyvajánlatok mellett még különlegesebb ünnepi recepteket, dekorációkat (és mindent, ami szem, szájnak ingere) találhatsz. 
Tarts velünk, ha mersz!

1. Melyik könyved ajánlod Halloweenra?

Az én választásom most rendhagyó, ugyanis nem regényt ajánlok, hanem egy képregénysorozatot, mégpedig a Joe Hill és Gabriel Rodriguez alkotását, a Lock&Key-t. Ez a sorozat hat gyűjteményes könyvből és két kiegészítőből áll. Sajnos az utolsó részhez még nem sikerült hozzájutnom, de remélem legfeljebb jövő év elején olvashatom.

2. Miért ezt a könyvet választottad?

Mert szerintem tökéletesen illik ez a képregény a Halloweenhoz. Alapvetően egy horrorsztoriról van szó, amely szerencsére azért nem nélkülözi a mélyebb mondanivalót sem. A történet szerint miután megölik a Locke gyerekek apját, a család a beszédes nevű Lovecraftbe költözik, ott is a Keyhouse-ba. Szép lassan fedezik fel, hogy ez nem egy átlagos ház, mindenhol kulcsok rejlenek, melynek segítségével többek között ki lehet szállni a testünkből vagy akár az agyunkat is felnyithatjuk. Az Omega kulcs pedig mindenki vesztét okozhatja...

Joe Hill egy igazán kegyetlen és zseniális sztorit agyalt ki, amelyet tökéletesen kiegészítenek Rodriguez rajzai. Sajnos ez a képregény magyarul nem érhető el, de szerintem nem túl nehéz a nyelvezete, érdemes angolul belevágni.

 

3. Milyen italt ajánlanál hozzá?

Mivel a történet egy részén bizonyos szereplők szellemmé váltak, szerintem tökéletesen illene hozzá ez a Folyékony Szellem Koktél névre hallgató ital. Aki esetleg elkészítené, az itt talál receptet.


Mindemellett úgy döntöttem, Halloween manikűröket is mutatok nektek. Aki közelebbről ismer, az tudhatja, hogy az utóbbi körülbelül egy évben nagy körömlakkrajongó lettem. Minden héten más szín pompázik a körmeimen, és lelkesen követek szépségbloggereket, akik szebbnél-szebb alkotásokat mutatnak be a blogjukon.
Most úgy gondoltam, nem külföldi, hanem kizárólag magyar alkotásokat mutatok nektek. Aki még csak most készülődik a Halloween buliba, annak jó inspiráció lehet, de akár az ősz folyamán bármikor megállják a helyüket.

Az Mdollas Nails blog írója lenyűgöző körömlakk- és nyomdázópaletta gyűjteménnyel rendelkezik.


A Sminknapló írója, Carmenesque is csodálatos festéseket készít, ez az egyik kedvencem most tőle.


A Sakklakk blog írója eléggé válogatós lakkok terén. Rendhagyó módon kék alapú Halloween manikűrt is készített idén.


Persze van, aki marad a klasszikus színeknél és témáknál, mint Nikkii, aki szerintem egy csodálatos narancsos árnyalatot talált ehhez az alkotáshoz.


Utolsónak pedig következzék a kedvencem, Glitterfinger Lexa alkotása, amely egyszerűen zseniális! Ráadásul ezek  csontok nem matricák, hanem kézzel festette őket.



Remélem tetszett nektek ez a kissé rendhagyó poszt. :)

Nyereményjáték

Egy turné sem maradhat nyeremény nélkül. Ismét nyerhettek, csupán pár csepp vért a lelketeket kérjük cserébe. Na jó, vért nem...

Nem Halloween a Halloween töklámpás nélkül. Mi is faragtunk pár virtuális tököt, méghozzá
népszerű könyvek szimbólumait faragtuk ki. A Ti feladatotok, hogy kitaláljátok melyik tök melyik könyvet vagy könyvsorozatot reprezentálja. Három szerencsés játékos jutalma nem csoki, hanem egy-egy könyv lesz ezúttal is, méghozzá a.) Richelle Mead - A szukkubusz dala c. könyve (a felajánlást köszönjük Kellynek!), b.) Lara Adrian - A vámpír vére c. könyv (köszönet  érte Toffynak!). c.) Tarryn Fisher: The Opportunist - Kihasznált alkalom (köszönet érte Lupinak!)

a Rafflecopter giveaway

Könyves-csokis párosítások

2014. október 19., vasárnap

Pupilla és Amadea is voltak olyan édesek, hogy továbbadják nekem ezt a TAG-et, amelyben a csokikhoz kell könyveket párosítani. Sajnos mindkettőt nagyon szeretem, mondjuk mindkettőnél igyekszek egyre jobban arra figyelni, hogy ne a mennyiség, hanem inkább a minőség domináljon. Előbbiből például nagyon szeretem a Milkát, a Lindt csokikat, a Sthümmereket és persze egy jó forró csoki is bármikor jöhet. :)

No de nézzük csak, mely csokikról mi jut eszembe. Vigyázat, a poszt étvágygerjesztő képeket is fog tartalmazni!



Étcsokoládé - egy sötét témájú könyv:
Most erről egyértelműen a Tündöklő lányok ugrott be, amelyet ma fejeztem be és egy eléggé sötét felkavaró témájú könyv, ami biztos velem lesz még egy darabig.



Fehér csokoládé - egy vidám könyv:
A legtöbben itt Durrelt említették, én ha még nevetésre vágyom nagyon szívesen olvasom Vavyan Fable könyveit, de például John Scalzinak is nagyon jó humora van.

Tejcsokoládé - egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni:
Valójában a Tündöklő lányokra vágytam most nagyon, de legyen mondjuk a Selyemhernyó, mert a Kakukkszót is szerettem, szívesen fogok visszatérni abba a világba.

Csokoládé, aminek karamell van a közepén - egy könyv, ami ellágyított:
Nem gondoltam volna, de Rachel Joyce Ellopott pillanat című könyvének végén nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne sírjam el magam. De ilyenek nekem Julia Quinn könyvei, amelyek lelkem rózsaszín felét elégítik ki.

Ostyamentes Kit Kat - egy könyv, ami meglepett téged:
Ide egyértelműen Andy Weirtől A marsi kívánkozik, mert abszolút nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni.



Snickers - egy könyv, amiért megőrülsz (a book you're going "nuts" about - így érted a csokiválasztást:):
Amúgy elárulom, a Snickers-ért például megőrülök, a kis csokik közül ez a kedvencem. :) (Mert persze a rendes csokoládé 10 dkg-nál kezdődik. :)) )
Mint azt fentebb írtam, annyira nem őrülök meg semmiért most, de hogy egy másik könyvet is említsek, várom már Karen Marie Moningtól a Burned-öt. Most olvastam újra a Tündérkrónikák könyveket, ami annyira jól esett, hogy akarok belőle még-még-még!

Forrócsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral - egy könyv, amit bármikor újraolvasol (comfort read):
Ritkán szoktam újraolvasni, de pont az előbb említett Tündérkrónikákat pl. biztosan fogom még. Emellett karácsonykor van egy olyan szokásom, hogy bizonyos sorozatrészeket és filmeket mindig újranézek, ezt tervezem könyvekkel is. Idén a Szennyből az angyalt tervezem ismét elővenni.



Bonbon - egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet:
A Harry Potter sorozat mindenképp idekívánkozik, de mondok egy másikat is: Scott Westerfeld Levitán-trilógiája. Szerintem az idősebbeket ugyanúgy képes elvarázsolni, mint a fiatalokat.

Remélem tetszett nektek ez a TAG, én élvezettel válaszoltam a kérdésekre. :)


Donna Tartt: A titkos történet

2014. október 12., vasárnap

Vannak könyvek, amelyekkel csak véletlenül találkozik az ember. Nem jön szembe az utcán óriásplakáton, nem rendeznek belőle filmet, nem olvasni róla úton-útfélen. De azért csak akad végül valaki, aki megmutatja neked a könyvet az antikváriumban vagy a könyvtárban, és találhatsz olyan embereket, akik között megvan a maga kis kultusza a műnek. Ilyen regény számomra A titkos történet.

Richard Papen nagy reményekkel indul neki az egyetemnek, mint minden fiatal. Akkor még nem tudja, hogy milyen irányba és emberek közé fogja sodorni az élet. Az ógörög nyelv - és történelem csak egy szűk társaságot vonz, akiket egyfajta misztikum leng körül. Végül Richardnak sikerül bekerülni közéjük, és innentől olyan magasságokat és mélységeket tapasztal meg, mint még soha életében. Szerelem, tudásvágy, árulás, hazugságok, halál...

Nemrégiben beszélgettünk róla molyokkal, hogy mennyivel egyszerűbb olyan könyvről írni, amit nem szerettünk, mint arról, amely kedvencünkké vált. Legszívesebben annyit írna csak az ember, hogy jaj, én ezt mennyire imádtam, olvassátok el ti is! De persze, ha már blogger vagyok, ennyivel csak nem szúrhatom ki a szemeteket.
Donna Tartt az emberi élet egy olyan időszakát választotta, amelyen mindenki átmegy. Ez az a kor, amikor már nem vagy gyermek, de nem is nőttél fel: ott toporogsz a felnőttlét kapujában, de még minden zavaros és bonyolult. Richard épp csak elszabadul otthonról, hogy kiélvezze a szabadságot, amikor egy olyan társaságba kerül, ahol újra íratlan szabályok kötik meg a kezét. Ráadásul a csapat tagjai gazdag szülők gyermekei, akik megtehetik, hogy szórják a pénzt, míg Richard szegény családból, ösztöndíjjal kerül be az egyetemre. Ez már eleve kirekesztetté, mássá teszi őt.

Tartt nagyon érdekes szereplőket alkotott, akik egytől egyig egyszerre szerethetőek és utálhatóak. Az én kedvencem Henry lett, akire mindenki felnéz, így amikor rosszra fordulnak a dolgok, mindenki tőle várja a megoldást. Az ikrek az eleve már titokzatos csoport tagjai között is a legtitokzatosabbak: egymáshoz és másokhoz való viszonyuk is folyton megkérdőjeleződik. Bunny pedig kicsit olyan, mint Richard, aki nem igazán illik ezek közé az emberek közé, mégis valahogy hozzájuk kezd tartozni.

Ami nekem legjobban tetszett, az a regény hangulata. Rajongok az ilyen fojtogató légkörű, titkokkal és árulással teli könyvekért! Amikor először csak annyit érzünk, valami lóg a levegőben, valami nincs rendben, aztán szép lassan kibontakozik, mi is áll emögött a nyomasztó hangulat mögött. Erre még rárak egy lapáttal maga az ógörög nyelv - és történelem, amely fontos szerepet játszik. Mind a kettő nagyon misztikus, távoli, és a beavatottak úgy érezhetik, olyan tudással bírnak, amellyel mások nem.

A tavaly év egyik kedvence volt nálam A titkos történet, nem is értem, miért nem született róla blogbejegyzés. Az regény amúgy sajnos csak egyetlen kiadást ért meg itthon, azt is 1996-ban, így már tényleg csak az antikváriumok polcain található meg, vagy ott sem. Az antikvarium.hu oldalán itt például előjegyezni tudjátok.


Szeptemberi duhajkodás

2014. október 3., péntek

A címről gondolom a többség rögtön arra asszociál, hogy őrült módjára vásároltam szeptemberben. Azért ez nem így történt az most épp októberben zajlik, na de erről majd jövő hónapban, de azért öt könyv mégis vándorolt hozzám.

A Fantomfény kötelező beszerzés volt, hiszen tudnom kellett, mi lesz a zárása a Déli Végek-trilógiának. Azt túlzás lenne állítani, hogy maradéktalanul elégedett vagyok, de még ezt a kötetet élveztem a legjobban.
A marsin bevallom, sokáig gondolkodtam, hogy kell-e nekem, végül győzött a kíváncsiság, és előrendeltem. Azt hiszem, az év egyik legjobb döntését hoztam meg: A marsi simán benne van eddig az éves Top 3-ban.

Szeptemberben még nyaraltam egyet Esztergomban, és ha már arra jártam, muszáj volt egy antikváriumba is benéznem. A könyv is lehet szuvenír, így jött hát velem a Bogar bárd meséi. Nekem ez a kis könyvecske eddig kimaradt, most viszont pótolom, és így teljes is a magyar nyelvű Rowling gyűjteményem (jó, a két kis Harry Potteres füzetke nincs meg, de azt nem is tekintem könyvnek).



Az utolsó két könyv egy különleges esemény alkalmával került hozzám. Néhány moly indította útjára a kONfetti kezdeményezést, melynek első állomása egy jótékonysági ruhagyűjtés volt. Végre volt okom arra, hogy átnézzem, mely ruháimat hordom és melyeket nem. Döbbenetes, hogy mennyi mindent tartottam meg, amiket már évek óta nem hordtam, és volt olyan ruhadarab is, amire nem is emlékeztem! Szóval elvittem egy jó adag ruhát, cserébe pedig részt vehettem a Rukkola által támogatott könyvcserén. 5 könyvet vittem, annyit hozhattam, végül néggyel távoztam, de ebből kettőt anyukám számára zsákmányoltam. Magamnak végül A vérgrófnőt hoztam el, mert az első része is megvan a trilógiának és H. G. Wells-től A láthatatlan embert.

És hogy milyen hónap is volt ez a szeptember? Elsőre az jutott eszembe, hogy szar, de azért hál' istennek akadt néhány értékelhető momentuma is. Sajnos rögtön szinte az elején meghúztam a derekam, ami több, mint két hétig a kínok kínját okozta nekem. Utána szerencsére jött Esztergom, ami azért jelentősen javított a kedvemen, onnan viszont sajnos sikerült betegen hazatérni, ez újabb hét kidőlést jelentett. Nagyon nem így terveztem ezt a hónapot, több, számomra nagyon kedves programot is le kellett mondanom. A hónap végét azért még megmentette az Operaház, ahova először sikerült eljutnom, és remélem nem utoljára.

Eddig az október egészen biztatóan indul, de inkább lekopogom. Remélem, ez egy igazán jó kis hónap lesz, rám fér egy ilyen szeptember után.


Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS