Donna Tartt: A titkos történet

Vannak könyvek, amelyekkel csak véletlenül találkozik az ember. Nem jön szembe az utcán óriásplakáton, nem rendeznek belőle filmet, nem olvasni róla úton-útfélen. De azért csak akad végül valaki, aki megmutatja neked a könyvet az antikváriumban vagy a könyvtárban, és találhatsz olyan embereket, akik között megvan a maga kis kultusza a műnek. Ilyen regény számomra A titkos történet.

Richard Papen nagy reményekkel indul neki az egyetemnek, mint minden fiatal. Akkor még nem tudja, hogy milyen irányba és emberek közé fogja sodorni az élet. Az ógörög nyelv - és történelem csak egy szűk társaságot vonz, akiket egyfajta misztikum leng körül. Végül Richardnak sikerül bekerülni közéjük, és innentől olyan magasságokat és mélységeket tapasztal meg, mint még soha életében. Szerelem, tudásvágy, árulás, hazugságok, halál...

Nemrégiben beszélgettünk róla molyokkal, hogy mennyivel egyszerűbb olyan könyvről írni, amit nem szerettünk, mint arról, amely kedvencünkké vált. Legszívesebben annyit írna csak az ember, hogy jaj, én ezt mennyire imádtam, olvassátok el ti is! De persze, ha már blogger vagyok, ennyivel csak nem szúrhatom ki a szemeteket.

Donna Tartt az emberi élet egy olyan időszakát választotta, amelyen mindenki átmegy. Ez az a kor, amikor már nem vagy gyermek, de nem is nőttél fel: ott toporogsz a felnőttlét kapujában, de még minden zavaros és bonyolult. Richard épp csak elszabadul otthonról, hogy kiélvezze a szabadságot, amikor egy olyan társaságba kerül, ahol újra íratlan szabályok kötik meg a kezét. Ráadásul a csapat tagjai gazdag szülők gyermekei, akik megtehetik, hogy szórják a pénzt, míg Richard szegény családból, ösztöndíjjal kerül be az egyetemre. Ez már eleve kirekesztetté, mássá teszi őt.

Tartt nagyon érdekes szereplőket alkotott, akik egytől egyig egyszerre szerethetőek és utálhatóak. Az én kedvencem Henry lett, akire mindenki felnéz, így amikor rosszra fordulnak a dolgok, mindenki tőle várja a megoldást. Az ikrek az eleve már titokzatos csoport tagjai között is a legtitokzatosabbak: egymáshoz és másokhoz való viszonyuk is folyton megkérdőjeleződik. Bunny pedig kicsit olyan, mint Richard, aki nem igazán illik ezek közé az emberek közé, mégis valahogy hozzájuk kezd tartozni.

Ami nekem legjobban tetszett, az a regény hangulata. Rajongok az ilyen fojtogató légkörű, titkokkal és árulással teli könyvekért! Amikor először csak annyit érzünk, valami lóg a levegőben, valami nincs rendben, aztán szép lassan kibontakozik, mi is áll emögött a nyomasztó hangulat mögött. Erre még rárak egy lapáttal maga az ógörög nyelv - és történelem, amely fontos szerepet játszik. Mind a kettő nagyon misztikus, távoli, és a beavatottak úgy érezhetik, olyan tudással bírnak, amellyel mások nem.

A tavaly év egyik kedvence volt nálam A titkos történet, nem is értem, miért nem született róla blogbejegyzés. Az regény amúgy sajnos csak egyetlen kiadást ért meg itthon, azt is 1996-ban, így már tényleg csak az antikváriumok polcain található meg, vagy ott sem. Az antikvarium.hu oldalán itt például előjegyezni tudjátok.