2018. december 30., vasárnap

Decemberi könyvzuhatag

A december mindig erős hónap nálam könyvbeszerzések terén, főleg természetesen az ajándékok miatt, de arra azért én sem számítottam, hogy 15 kötettel fog bővülni a könyvtáram.

A hónap elején még én magam szereztem be három művet, egyrészt a kilencedik Poket zsebkönyvet, ami Bohumil Hrabaltól a Gyöngéd barbárok. A második még egy májusi előrendelésem, ami végül nagy nehezen csak megjelent még az idén, Art Spiegelmantól A teljes Maus. Mostanában eléggé rákaptam a képregényekre, remélem ez is jó lesz. Végül pedig megjelent Elena Ferrantétól a Nápolyi-regények harmadik kötete, az Aki megszökik, és aki marad, amit természetesen nem hagyhattam ki.

A karácsonyra kapott könyvek , kivéve Szentesi Évát

Aztán pedig jöttek a baráti karácsonyozások, ahol tíz szépséggel leptek meg a többiek. Kavagucsi Tosikadzutól a Mielőtt a kávé kihűl ígéretes olvasmánynak tűnik; Almási Kittitől a Bátran élnire már nagyon kíváncsi vagyok; Naomi Aldermantól az Engedetlenség remélem lesz olyan jó, mint A hatalom volt; Imogen Hermes Gowartól A hableány és Mrs. Hancock az év egyik legszebb könyve; Zachary Maisontól a Void Star és Kim Stanley Robinsontól a Vörös Hold fel kellett kerüljön a polcomra, szóval örülök, hogy megkaptam őket; a 444 jó hely Budapesten a Mesélő Budapest után tovább bővítheti majd a tudásom, mit érdemes felkeresni a fővárosban; Joanne Harristól a Partvidékiek ha minden igaz, teljessé tette a Harris-regényeim sorát; Tim Marshalltól A földrajz fogságában egyszer már majdnem a kosaramba került, szóval különösen örülök neki, hogy ezt is megkaptam; Lev Grossmantól A varázsló birodalmával meg teljes lett A varázslók-trilógiám.

Ezen kívül még karácsony előtt sikerült a Menő Könyvektől megnyernem az Egy feminista nem jár rózsaszínben - És egyéb hazugságok című esszékötetet, amiről már többfelől hallottam, remélem lesznek benne érdekes gondolatok. Végül pedig édesapám lepett meg az első Szentesi Éva könyvemmel, a Pedig olyan szépen éltekkel, amit még szenteste el is olvastam, valamikor januárban szeretnék is írni róla.

A decemberi karácsonyra készülődés és egyebek eléggé maga alá temettek engem is, és sajnos közel sem olvastam annyit, mint szerettem volna. Tittel Kinga Mesélő Budapestjét fejeztem be, elolvastam az első Alias képregényt, valamint amint fent említettem, Szentesi Éva regényét. Emellett belekezdtem Ed McDonaldtól az Éjszárnyba, valamint Elena Ferrantétól Az új név történetébe, de ezeket szerintem idén már nem fejezem be.



Az év utolsó hónapja még sokkal sűrűbb volt, mint gondoltam volna, ami egyrészt sok szuper programot is jelentett, viszont a hónap, és az év végre eléggé elfogyott az energiám, így sajnos karácsonyra sikerült lebetegednem. Azért így sem sikerült rosszul az ünnep szerencsére, de megvallom őszintén, már alig várom, hogy 2019 legyen, és egy új kihívásokkal teli évbe foghassak bele. Szeretem, hogy ilyenkor kicsit úgy érzem, tiszta lapot nyithatok, hogy új lendületet vehetek ahhoz, hogy megvalósíthassam a céljaimat. Már csak egy időnyerőre lenne szükségem, másra nem is. :)

Az egész év összefoglalásáról és a jövő évi tervekről majd egy külön évzáró bejegyzésben fogok írni, és bevallom, alig várom, hogy elseje környékén olvashassam majd másokét is.

A többiek decembere

2018. december 2., vasárnap

Novemberi zárás

A novemberrel együtt az egész őszt is le kell zárjam, hiszen most már hivatalosan is eljött a tél, és az időjárás is ennek megfelelően viselkedik végre. November 1-jén még simán teraszon ebédeltem, szóval még kaptunk egy kis időt abból az igazi szép őszből.


 


Ebben a hónapban nem estem túlzásba a beszerzés terén, csak két könyv vándorolt a magánkönyvtáramba. Stílusosan november 5-én jelent meg Alan Moore képregény, a V mint vérbosszú, aminek mivel imádom a filmváltozatát, az eredetijének is a polcomon a helye. A másik Robin Norwood Women Who Loves Too Much című írása, amelyet e-könyvben vettem meg az Amazonon. Nagyon érdekes pszichológiai esetek vannak benne, bár nem egyszerű angolul olvasni, de a magyar verziót nem ajánlották belőle, amit nem csodálok azután, hogy a 90-es évek elején jelent meg, és a szerzőt Robinról Robertre keresztelték át... 

Olvasások terén nem ez volt a legerősebb hónapom, viszont jó könyvek kerültek a kezembe. Befejeztem Brandon Hackettől a Xenót, ami az év egyik kedvenc sci-fije lett számomra. Kölcsönben járt nálam Mathias Énardtól a Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról, ami nagyon megfogott a hangulatával, elbeszélésmódjával. Amúgy is mióta Firenzében jártam, rajongok mindenért és mindenkiért, aki a reneszánsz Itáliához kötődik, így szívesen olvastam Michelangelóról is.
Szintén kölcsönkaptam Simon Mártontól a Rókák esküvőjét. Érdekes kötet volt, nem éreztem teljesen magaménak, de azért volt egy-két vers, ami betalált. Két könyv van most folyamatban nálam, a Women Who Loves Too Much, valamint Tittel Kingától a Mesélő Budapest, ami segít abban, hogy kicsit máshogy lássam a várost, ahol élek.

A november nagyon sűrű és izgalmas hónap volt. A csúcspontja a hónap eleji Tátrában tett 3 napos út
volt, aminek minden pillanatát imádtam, segített igazán feltöltődni, kikapcsolni. Idén ez volt az utolsó külföldi utam, és azt kell mondjam, méltó zárás volt. Elég sokat voltam moziban ebben a hónapban, a Bohém rapszódiát kétszer is láttam például. De természetesen nem maradt ki a Legendás állatok folytatása sem, aminek bár a sztorijába bele lehet kötni, nekem mégis jobban tetszett, mint az első rész. Életemben először pedig voltam egy medencés szülinapi buliban, ami még sokkal jobban sikerült, mint vártam volna.

És akkor elérkeztünk a decemberhez. Az első három hete már most látom, hogy nagyon sűrű lesz, de remélem karácsonyra sikerül kicsit lelassulnom, és tudom majd a maga teljességében élvezni az ünnepet. Karácsony alatt és a két ünnep között remélem olvasni is jut majd elég időm, és arra is, hogy találkozzak azokkal, akik fontosak számomra. Nyugalom és együttlét: én ezeket kérném idén karácsonyra.

A többiek novembere:

Heloise
Pupilla
Amadea
Dóri
Sister
Nikkincs