2012. december 30., vasárnap

Év végi szösszenet

Alig eszméltem fel, és megint eltelt egy év. Az idén a blogom már óvodás lett, így az év végén elmondhatom, hogy már több, mint 3 és fél éve írom a Könyvgalaxist.

A legnagyobb változás a blog életében az volt, amikor a freeblogtól elköszöntem, és átjöttem a blogspotra, mely döntésemet a mai napig sem bántam meg. Sokkal áttekinthetőbb és megbízhatóbb ez a felület, és végre bátrabban tudom magam is alakítgatni a sablonomat.

De térjünk rá 2012-re és a könyvekre! Egy kis statisztika következik, remélem nem fogok vele senkit sem halálra untatni. :)

  • 2012-ben végül 92 könyvet sikerült elolvasni (az Újjászületett szerető még folyamatban van, de biztos, hogy nem fogom már idén befejezni). A kitűzött 100 olvasást nem sikerült elérni, annyira ezt nem is bánom, mivel nem akarom, hogy mindenáron a mennyiségre hajtsak csak.
  • Ez a 92 könyv összesen 34330 elolvasott oldalt jelent, amely átlagosan napi 94 oldal. Az azért szerintem nem rossz. :)
  • A legrövidebb könyv, amit olvastam (nem számítom ide a csak képekből álló The Arrivalt) Sarah Khantól A csokoládé kis könyve volt a maga 64 oldalával, a leghosszabb pedig a maga 670 oldalával Brent Weeks-től az Árnyak útján.
  • Idén összesen 79 bejegyzés született a blogon, ebből 60 már az új helyen. Tudom, ez nem túl sok, de mióta dolgozom, sajnos kevesebb időm jut mindenre...
  • Végül 133 könyvet sikerült beszereznem, ebből 52-őt én vettem magamnak, 36 recenziós példány, 8 cserekönyv, 7 happolás, 27 ajándékkönyv, 3 pedig nyereménykönyv volt.
És hogy mely olvasmányok voltak a legjobbak és legrosszabbak számomra idén? Úgy döntöttem, írok egy Top 3-as listát mindkettőből, de ezek nincsenek szigorú sorrendben.

Az év legjobbjai:

  1. John Scalzi: Vének háborúja - egyértelműen ez volt nálam az év sci-fije. A története, a humora, az egész felépítése pont olyan volt, mintha nekem írták volna.
  2. Stephen King: Tortúra - mert King ezzel a regényével bebizonyította számomra, hogy nem csak a horrorhoz, hanem az emberi lélekhez is nagyon ért, és szépirodalmi színvonalon képes a legnagyobb félelmeiddel szembesíteni.
  3. Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos - a sorozatgyilkosok és a szociopaták mindig is érdekeltek, azért persze nem olyan szinten, mint a főhősünket, Johnt, ráadásul Wells nem bagatellizálja el a témát, kihozza a legtöbbet belőle, és egy olyan antihőst ad nekünk John személyében, akit egyszerre lehet szeretni és rettegni tőle.
Az év csalódásai:
  1. John Boland: Magyarországról szeretettel - sajnos ez a könyv nagyon nem feküdt az ízlésemnek. Sem a témája, sem az írásmódja nem tudott magával ragadni.
  2. E. L. James: A sötét ötven árnyalata - a trilógia első részével én még egészen ki voltam békülve, a második rész viszont óriási csalódás volt. Ezt már angolul olvastam, de bárcsak ne tettem volna: tele volt folyamatos ismétléssel (Ana harapdálja a száját - Christian beletúr a hajába- dugnak, Ana elpirul - Christian kemény vonallá préseli a száját - dugnak; Ana harapdálja a száját...), bugyutaságokkal, és ez egész egy kemény kezű szerkesztőért kiált.
  3. Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed - eddig a részig nagyon szerettem Cat és Bones történetét, de itt olyan stílusváltás történik, amit már nem vesz be az én gyomrom. És mivel azt olvastam, ez a következő részekben sem fog változni, így félbe is hagyom a sorozatot.
Sajnos Lobo idei várólista-csökkentő játékát ismét bebuktam, ha nem is ezért, de rengeteg olvasatlan könyv vár rám a polcon. A jövő év kitűzése az lesz, hogy minél több olyan könyvet olvassak el, amelyek már hónapok vagy akár évek óta is arra várnak, hogy végre kézbe vegyem őket.

Nagyon köszönöm nektek, hogy az idén is olvastátok a bejegyzéseimet, remélem jövőre is velem lesztek. Tervbe van véve egy újabb interjú, hogy kivel, az legyen titok, tervezek bejegyzést a számomra meghatározó könyvélményekről, nyereményjáték is lesz, és persze a "szimpla" könyves bejegyzések is megmaradnak.

Szeretnék ezúton is minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak nagyon boldog, jó olvasmányokban gazdag 2013-as esztendőt kívánni!



2012. december 24., hétfő

Have yourself a merry little christmas!

Kedves Olvasóim!
Szeretnék nektek nagyon boldog, békés, könyvekben és szeretetben gazdag, sütitől illatozó és ételtől roskadozó karácsonyt kívánni! Remélem mindenkinek úgy fog telni az ünnepe, ahogy szeretné, és a fa alatt megtalálja majd a szívének kedves könyvet.
Karácsonyi zeneként ajánlom a címben is szereplő számot, a Digital Christmas feldolgozásában.


2012. december 23., vasárnap

Ilona Andrews: Mágikus találkozás

Mielőtt azt hinné valaki, hogy Ilona Andrews személyében egy újabb női írót köszönthetünk, aki paranormális-fantasyt ír, akkor rögtön ki kell ábrándítsam: a név ugyanis egy íróházaspárt fed, akik közül a feleség orosz, a férj pedig amerikai származású. Több sorozatot is írnak közösen, ezek közül az egyik a Világok peremén sorozat, amelynek első két része egyszerre jelent meg magyarul az Egmont Kiadónál.

A Mágikus találkozás főhősnője Rose, aki egyedül neveli nagymamája segítségével két öccsét. Ők nem egy átlagos család, ugyanis a Peremben élnek, amely a Töredék, vagyis a mi világunk és Mágia között fekszik. Itt is rendelkeznek mágikus képességekkel az emberek, de nem olyan erősekkel, mint Mágia lakói, és ha átmennek a Töredékbe, elvesztik azokat. Amikor furcsa lények és egy Mágia-beli nemes, Declan is feltűnik a színen, Rose-nak minden erejét és tudását össze kell szednie, hogy meg tudja menteni azokat, akiket szeret.

Nagyon sokáig nem tudtam hova tenni magamban ezt a regényt. Az eleje nagyon jól indult, a fantasy-szál érdekes és kellőképpen kidolgozott. Aztán egyszer csak belépett a képbe a szívdöglesztően jóképű Declan, hogy ősemberként kijelentse, hogy Rose márpedig az ő felesége lesz, unga-bunga. Mondom na ne, köszönöm szépen, én ebből nem kérek! Aztán szerencsére, ahogy haladunk előre a történetben, és egyre többet tudunk meg a szereplőkről, és egyre izgalmasabb fordulatokat vesznek az események, a kőbalta is eltűnik Declan kezéből.

Rose nem csak a nevében, hanem személyiségre is hasonlít a Vámpírakadémia-sorozat főhősnőjére: benne is ugyanaz a makacsság és mindenek feletti igazságérzet dolgozik, a szeretteit pedig mindenáron meg szeretné védeni. Declanben és Dmitrijben pedig az a közös, hogy mindketten igyekeznek megakadályozni azt, hogy ez a két nőszemély meggondolatlanul megölesse magát.

Az írópáros szerencsére nem fedi fel előttünk a Perem és Mágia minden titkát, sőt, utóbbiból csak éppen hogy ízelítőt kapunk. Míg a Peremben a túlélés a lényeg, és mindenki a saját háza tájáért felelős, addig Mágiában szigorú törvények uralkodnak. Mágiában még élnek nemesek, akik a különböző tartományokat irányítják, a Peremben viszont nincsenek se uralkodók, se semmilyen tisztségek. A családok maguk bosszulják meg, ha valaki árt nekik, vagyis a szemet szemért elv uralkodik. Mindemellett kénytelenek a megélhetésért átjárni a Töredékbe, amely csak növeli a lakók feszültségét.

Összességében tehát egy érdekes felépítésű világgal van dolgunk, amelyhez sikerült az íróknak egy elég izgalmas történetet kitalálniuk. Természetesen az erotika és a szerelem nem maradhatott ki a regényből, de még egész emészthető mennyiséget kapunk belőle. Amiért viszont egy nagy fekete pont jár a kiadónak, az a rengeteg szerkesztési és helyesírási hiba. Hemzseg tőlük a könyv, és ez rontja is kicsit az olvasás élményét.




Nevada Barr: Ördögkatlan

Bevallom őszintén, mielőtt a Cor Leonis elkezdte volna reklámozni,  én nem hallottam az Anne Pigeon sorozatról. Nevada Barrtól (aki mint megtudtam, nő és nem férfi, mint ahogy én hittem :) ) a 13 1/2 című, magyarul is megjelent könyvét olvastam csak, amely bennem vegyes érzéseket hagyott maga után.
Az Anna Pigeon sorozatnak kint már 17 része jelent meg, a legutóbb pont az Ördögkatlan  2012-ben, amely egy előzménytörténet. A kiadó úgy gondolta, ezzel érdemes  Magyarországon a sorozatot bevezetniük.

Anna Pigeon New Yorkból érkezik meg a Glen Canyon Nemzeti Parkba idénymunkásként. Hirtelen eltűnésekor mindenki azt hiszi, hogy hazautazott, de valójában egy víznyelő mélyén ébred fel betört fejjel, meztelenül, teljesen kiszolgáltatva a sivatag szeszélyeinek. Nem emlékszik, hogy került oda, és a túlélési esélyei óráról órára csökkennek. Arra kérdésre egyértelmű a válasz, hogy Annával mi lesz, ha nem jut ki, de mi történik, ha túléli? Mivel és kivel kell majd szembenéznie?

Nem tudom, hogy azért-e, mert a regényt betegen olvastam, de végig úgy éreztem, van egy nagyon sajátos atmoszférája a szövegnek, egy olyan zamata, amit semmihez sem tudok hasonlítani. Végig ott marad veled a félelem, a szorongás, a rettegés érzete, de mindemellett a sivatag végtelen szabadsága, a természete ereje teljesen lenyűgöz. Anna is ugyanezekkel az érzésekkel küzd, amikor megérkezik Glen Canyonba, és sok mindenen kell keresztülmennie, hogy felszabaduljon.

A legérdekesebb számomra, és szerintem a könyv olvasói java részének is az volt, ahogyan főhősnőnk felébred a víznyelőben, és egyre inkább felfogja, mekkora bajba került. Ahogy szépen lassan visszatérnek az emlékei és felfedezi a víznyelő rejtette titkokat, úgy szorul el az ő és a mi torkunk is egyre inkább. Ebben a legjobb Nevada Barr: tapinthatóvá tenni a rettegést, és az ember legzsigeribb félelmeinek feltárásában.

Az írónő remek karaktereket alkotott meg, mindemellett mégsem voltam teljesen elégedett: talán a furcsára sikeredett befejezés miatt, amely bennem egyértelműen hiányérzetet hagyott. Lehet, hogy ez csak azért van, mert a folytatásokban tudhatunk meg majd többet, én mégis jobban szeretem, ha egy sorozat kötetei kerek egészként érnek véget.

A következő Anna Pigeon történet 2013-ra várható, Oroszlánkarmok címmel. Annak ellenére, hogy Nevada Barr még mindig nem tudott teljesen lenyűgözni, mindenképp vevő leszek erre a  kötetre is.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

2012. december 9., vasárnap

Itó Projekt: Harmónia

Akik rendszeresen olvasnak, tudhatják, hogy az egyik szívem csücske kiadóvá vált az Ad Astra. Olyan könyvek jelennek meg náluk, amelyet más kiadók nem mernek behozni a piacra, és az eddigi olvasásaim alapján azt kell mondjam, hogy biztos kézzel válogatnak.
Így nagy várakozással tekintettem elébe Itó Projekt japán sci-fi író (akit én mindig Irtó Projektnek olvasok) Harmóniájának (a bejegyzés címe nem szerette a html kódokat, így ezeket elhagyom), amely már a címe alapján különleges regénynek ígérkezett.

A Harmónia három lány története egy olyan világban, ahol már csak kevés helyen ismerik a betegségeket, az elhízást, a korai halált. Ahol ökormányok irányítanak, ott mindenkinek, amint eléri a felnőttkort, beültetik a WatchMe-t, amely folyamatosan figyeli a teste állapotát, és folyamatosan "javítja" azt. Mindenki egészséges, mindenki hasonlóan szép bőrrel és alakkal rendelkezik, az odafigyelés és a szeretet a fő jelszavak. Idillinek hangzik, nem? Három kamasz lány mégis inkább menekülne ebből a világból. Az egyiküknek sikerül. A másik két lány éli tovább az életét, és még egyikük sem sejti, hogy kamaszkori barátságuk miként fogja az egész világ életét megváltoztatni.

Itó Projekt regénye olyan, mintha Orwell 1984-ben megjelenő rémlátomását szőné tovább. Itt a Nagy Testvér már belülről figyeli minden lépésedet és terel a helyes irányba téged. Az érdekes az, hogy mégsem tudsz annyira irtózni ettől az egész világtól, mint az 1984 esetében.
Én az egész regény folyamán végig azon viaskodtam, hogy vajon szeretnék-e egy olyan társadalom részévé válni, ahol mindenki mindent tud a másikról, mindenki odafigyel mindenkire, és ahol a boldogságot mindenki elvárja tőled. Annyira szépnek hangzik az egész, szinte már-már túl tökéletesnek. Ahogy a Mátrixban is megfogalmazza Smiths ügynök, az emberek nem képesek elfogadni egy tökéletes világot, érzik, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik. Nekem is valahogy ilyen érzésem volt ezzel a társadalommal kapcsolatban.

Azt mindenképp leszögezném, hogy erős lélek szükségeltetik ehhez a könyvhöz: az öngyilkosságról, a halálvágyról rég olvastam ennyire kíméletlenül, ennyire őszintén. A Harmónia nem egy vidám könyv: súlyos történet, amely rátelepszik a mellkasodra, és nehezebben lélegzel tőle, de mindemellett folyamatosan gondolkodásra késztet. Néhol engem azért zavart, hogy egyes gondolatok túl sokszor térnek vissza, mintha a szánkba akarná rágni a szerző, de ez a mű sajátos stílusának is betudható.

A disztópia műfaj rajongói legalább a kilenc és fél ujjukat megnyalhatják ezután a könyv után, de talán mind a tízet is.  Ezért is sajnálatos, hogy Itó Projekt  2009-ben elhunyt, és csak három regényt hagyott maga után. Ha a másik két könyve csak fele ennyire jó, akkor nagyon remélem, hogy ezek is megjelennek majd magyar nyelven.

A könyvért köszönet az Ad Astra Kiadónak!

2012. december 8., szombat

A kommentelésről

Először is elnézést kérek olvasóimtól, hogy hosszú ideje nem adtam életjelet, de a munka teljesen elborított, most még betegeskedtem is, jön a karácsony, és teljesen el vagyok havazva. Holnap már igyekszek összehozni egy rendes bejegyzést, addig is egy szolgálati közlemény.

Mivel feltűntek az én blogomon is a spammelők, akiket a rendszer ráadásul nem is mindig szűr ki, kénytelen voltam a névtelen kommentelést megszüntetni. Remélem ezzel egyetlen olvasómnak sem okozok kellemetlenséget.

2012. november 25., vasárnap

Dan Simmons: Endymion

Eltelt egy újabb év, eljött a szeptember, és végre kezünkbe foghattuk a Hyperion tetralógia harmadik kötetét, az Endymiont. Az első két rész után elég nagyok voltak az elvárásaim, magasra került az a bizonyos léc, és sajnos nem is sikerült maradéktalanul elégedetté tennie a regénynek.

Az Endymion nem közvetlen folytatása a Hyperion bukásának, azt pár száz évvel később követi. Főszereplőink a kacsavadászatokat vezető ifjú, Raul Endymion; a fiatal lány, Aenea, akiből később majd a Tanítómester válik, de itt még csak egy önfejű, különleges gyermek; és A. Bettik, a kék bőrű android. Az ő kalandjaikat, útjukat kísérhetjük figyelemmel a megváltozott világegyetemben, ahol a Pax, az egyház uralkodik, és mindenkit igyekeznek rávenni, hogy vegye fel a keresztséget, így teremtve meg az ember halhatatlanságát.

Az a helyzet, hogy a regény első fele engem rettentőmód untatott. Lehet, hogy ennek az is volt az oka, hogy csak alig pár tíz oldalakat tudtam vele egy-egy nap haladni, így még lassabbnak tűnt az események folyása. Viszont tény, hogy a többoldalas fegyverleírás, az események centiről-centire való taglalása számomra unalmassá tették a regényt, és alig vártam, hogy végre tényleg történjen is valami szereplőinkkel. Kicsit olyan volt, mintha egy olyan útinaplót olvasnánk, amelyben a mesélő megfeledkezik arról, hogy közönsége is van.

Mindemellett sokkal mélyebb tekintést nyerhetünk a Pax, az egykori Háló világába, új bolygókat, népeket, sorsokat ismerhetünk meg. A Számkivetettekről és az MI-kről való kép is sokkal árnyaltabbá válik, és olyan összefüggésekre derül fény, amelyek az előző részek egyes történeseinek is teljese más színezetet adnak. A csitcsatukok világa volt az én személyes kedvencem, az ő népüket, kultúrájukat, bolygójukat tartottam a legérdekesebbnek. Rajtuk keresztül mutatja meg Simmons, az ember mennyi mindent képes megtenni a túlélésért, és hogy a legzordabb körülményekhez is képes alkalmazkodni, ha az élete múlik rajta.

A szereplők közül érdekes módon A. Bettiket, az androidot kedveltem még a leginkább. Ő az, aki a legracionálisabb a három szereplő közül, aki tudja, hogy hova tart, és hogy hol van a helye. Aenea idegesített a folyamatos hisztijeivel, és valahogy Rault sem tudtam megkedvelni, túlságosan távol áll tőlem a személyisége.

Annak ellenére, hogy a regény második fele már sokkal jobban megfogott, mégis vegyes érzésekkel tettem le a könyvet olvasás után. Reménykedem benne, hogy a befejező kötet, az Endymion felemelkedése (ez csak az én fordításom, nem biztos, hogy ezt a címet fogja kapni) képes lesz meggyőzni arról, hogy érdemes volt folytatni az első két kötetet, és egy olyan lezárást nyújtani, ami után mind a tíz ujjamat megnyalom majd.

A könyvért köszönet az Agave Kiadónak!

2012. november 18., vasárnap

Benyák Zoltán: Ars Fatalis - A végzet játszmája

Már azelőtt felkeltette az érdeklődésemet az Ars Fatalis, hogy az író felkeresett volna, hogy elolvasnám-e és írnék-e a regényéről a blogomban. A cím és a borító is rögtön megfogott, de féltem tőle, hogy csalódás fog érni. Viszont Benyák Zoltán megkeresésére rögtön rábólintottam, és úgy döntöttem, mindenképp érdemel egy esélyt a könyv.

Anton Pal világcsavargó, aki akkor érzi jól magát, ha egyik helyről vándorolhat a másikra. Nem szándékozik gyökeret ereszteni, hajtja a vére, és sehol sem ragad le túl sokáig. Viszont feltűnik az életében egy nő, akivel utazásai során rendre összefut, és kezdi sejteni, hogy nem a véletlen hozza őket folyton össze. Anton Pal nem sok mindenben hisz önmagán kívül, így a csodában, a sorsban és Istenben sem. De a nő felbukkanása egy olyan kalandot indít el, ami Anton egész addigi életfelfogását megváltoztatja.

Az Ars Fatalis azon könyvek közé tartozik, amelyeknek már rögtön az első oldalakon érezhető, hogy nagyon különleges hangulatuk van. Nekem valamiért rögtön A szél árnyéka ugrott be róla, annak éreztem ennyire markánsnak a miliőjét. Isztambul ráadásul nagyon jó kezdőhelyszín, mert az ember ehhez a városhoz valahogy akaratlanul is a misztikumot köti, és tényleg elhiszi, hogy itt bármi megtörténhet.

A regény központi kérdései, hogy mennyire vagyunk hajlandóak hinni a csodákban vagy a sorsban. Bevallom akkor most nektek, Kedves Olvasóim, hogy én egyre jobban hiszek az utóbbiban. Egyre inkább érzem, hogy nem véletlenül történnek velem azok a dolgok, amik, és hogy célja van annak is, hogy kik és mikor lépnek be az életembe, legyen szó barátokról vagy szerelemről. Nem mondom, hogy nincsenek véletlenek, de nagyon sok esemény egyszerűen úgy történik meg az életemben, olyan időpontban, hogy nem tudom nem a sors kezét látni benne.

Benyák Zoltán a sorsnak és a csodáknak egy nagyon különös értelmezést ad, amit inkább nem lőnék le, álljon itt annyi, hogy sose gondoltam még így ezekre a dolgokra, ahogy ő ábrázolja őket. Érdekes és kissé szürreális emberek történetét tárja elénk, akik valahogy mind kapcsolódnak egymáshoz, még ha nem is tudnak róla. Az életeiket végül pedig egy egész mozaikot adnak ki és mindegyik részletnek nagy jelentősége van.

Mindenkinek tudom ajánlani a regényt, aki szereti a mágikus realizmust, és szeret elgondolkodni azon, hogyan is működik a világunk, ki vagy kik mozgatják a szálakat, egyáltalán mozgatja-e valaki? Remélem kapunk még Benyák Zoltántól hasonlóan érdekes és mély regényeket.

A könyvet köszönöm a szerzőnek és a Grafoman Kiadónak!

2012. november 11., vasárnap

Mit kérjen a könyvszerető karácsonyra?

Természetesen könyvet! De azért ez így nem elég, hiszen nem mindegy, milyen könyvet.
Karácsony előtt a kiadók belehúznak, és jobbnál jobb köteteket jelentetnek meg, az ember lány vagy fia meg nem győzi kapkodni a fejét, hogy mit is látna legszívesebben a fa alatt. Én most adok néhány tippet.

Azoknak, akik női sorsokról és szerelemről olvasnának:

Alice Hoffman: Galambok őrizői

Miért?
Mert Hoffman remekül ért a női lélek ábrázolásához, és történeteiben mindig van valami különleges.
Fülszöveg: Az időszámításunk szerinti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. Az ókori történész, Josephus Flavius szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Masadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néhai pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.
Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.


Alma Katus: Halhatatlan

Miért?
Mert az Agave Kiadó eléggé megbízható könyvválasztás terén, és mert a fülszövege és a borítója is rabul ejti az embert.
Fülszöveg: Amikor Dr. Luke Findley éjszakai műszakba érkezik a St. Andrew nevű kisváros kórházába, csak egy újabb apró sérülésekkel és családon belüli erőszakkal terhes éjszakára számít. Ehelyett találkozik Lanore McIlvrae-vel, aki örökre megváltoztatja az életét. Mert Lannynek múltja van…
Lanny McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, ami örökkévaló, kivéve, ha Lanny démonai végre nyugalmat találnának. A kétszáz év alatt, amit a Földön töltött, úgy tűnik, mind a dekadencia, mind pedig az erőszak megkísértette, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.
Alma Katsu nagy kritikai visszhangot kiváltó könyve felejthetetlen történet a viszonzatlan szerelemről, ami nem csak megerősíti és nagy tettekre sarkallja az embert, de ugyanakkor el is vakítja és akár a teljes pusztulásba is vezetheti, hiszen a saját megváltásunkhoz vezető út megtalálásáért kizárólag mi magunk vagyunk felelősek.


Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

Miért?
Mert mostanában Nyáry Krisztiántól hangos minden, aki azt szeretné az olvasóknak bebizonyítani, hogy híres íróink is ugyanúgy éltek és szerettek, akár csak mi. Ráadásul egy nagyon igényes kötetről van szó, amely tökéletesen fog mutatni az irodalom és a szerelem szerelmeseinek karácsonyfái alatt.
Fülszöveg: Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből mára több mint tizenötezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához.
40 történet Petőfitől Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig, múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

Ha valaki még az ünnep tájékán is az űrbe vágyna

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Miért?
Mert egyre több jó kritikát kap ez a YA regény, amelynek főhősei egy űrhajón élnek. Természetesen egy trilógia első részéről van szó, de ez ne rettentsen el senkit.
Fülszöveg: Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.

Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben


Miért?
Mert az Ad Astra Kiadó jobbnál jobb könyvekkel örvendeztet meg minket, és a többszörös díjnyertes Vernor Vinge űroperájával sem valószínű, hogy mellényúltak volna. Ráadásul a borítófestmény még kívánatosabbá teszi a regényt.
Fülszöveg: Távoli jövő. A fejlett fajok már megértették a világűr igazi természetét. Felfedezték a galaxist tagoló, eltérő fizikai törvényeknek engedelmeskedő gondolati zónákat. Kegyetlen intelligencia üldöz egy űrhajót, melynek rakterében az emberiség megváltásának kulcsa van. A hajót, melyen csak gyermekek utaznak.




Azoknak, akik a mozi előtt még kíváncsiak az eredeti, könyves alapanyagra is

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Miért?
Mert a film első előzetese is nagyon magával ragadó, és a könyv is annak ígérkezik. Ráadásul Emma Watson van a borítón. :)
Fülszöveg: Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

David Mitchell: Felhőatlasz

Miért?
Mert rajongói szerint David Mitchell nagyon különleges szövegeket alkot, és a filmverziónak pedig olyan szereplői vannak, mint Tom Hanks, Halle Berry vagy Hugh Grant.
Fülszöveg: MINDEN ÖSSZEFÜGG
Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban.
David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat?

Yann Martel: Pi élete

Miért?
Mert bár a regény már 2010-ben megjelent, de most a filmváltozatnak köszönhetően az Európa Kiadó újra megjelentette. Mind a regény, mind a film különös élménynek ígérkezik.
Fülszöveg: Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14.
Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris!
Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?

Az ifjúsági irodalom és a YA örök szerelmeseinek:

Mats Strandberg-Sara B. Elfgren: A kör

Miért?
Mert nem csak az amerikaiak, hanem a svédek is alkotnak például ifjúsági regényeket, ráadásul boszorkányok szerepelnek a történetben. Kell ennél több?
Fülszöveg: Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…

Dan Wells: Partials - Részben emberi

Miért?
Mert az író magyarul megjelent első regényével, a Nem vagyok sorozatgyilkossal már bizonyította, hogy tud írni, ráadásul a disztópia műfaja már nem is lehetne népszerűbb.
Fülszöveg: Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Mary Lu: Legenda

Miért?
Valamiért már a címe is vonzó ennek a könyve, hát még a borítója! Itt is disztópiáról van szó, és állítólag a jobb fajtából.
Fülszöveg: A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Akiknek a szépirodalom a kenyere

Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában

Miért?
Mert Barcelonából sosem elég! A méltán népszerű író visszatér A szél árnyékában megismert szereplőihez, hogy többet tudhassunk meg róluk.
Fülszöveg: Az Elfeledett Könyvek Temetője újabb kötettel bővül…
Zafón első világsikerű regényének, A szél árnyékának két főhőse, Daniel és Fermín, néhány hónap elteltével újabb kalandokra indul Barcelona utcáin, egy rejtélyes idegen nyomát követve. De az út valójában a múltba vezet. Milyen titkokat rejteget Fermín élete? Mindent tud-e Daniel a családja történetéről? Nem lenne-e jobb, ha bizonyos dolgok örökre rejtve maradnának? Úgy látszik, eljött az idő, hogy megtudjuk az igazságot, és a keserű emlékek felidézése közben fény derül az Angyali játszma című rejtélyes kézirat keletkezésének körülményeire is.

Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Miért?
Mert annyira abszurdnak tűnik a története, hogy ezt muszáj elolvasni!
Fülszöveg: Egy kiégett író téma hiányában meglepő üzletet ajánl Salme Malmikunnasnak, egy apró fonalkereskedés tulajdonosának: hétezer euróért megvásárolja az asszony hosszú életének igaz történetét. A nyugdíjas nő pedig mesélni kezd, és az író elé tár mindent, ahogy ő emlékszik rá: férje, Paavo némaságát, Helena lányának tragédiáját, Maija lánya házasságát, Pekka fia üzleti sikereit. De vajon az író valóban úgy írja meg a történetet, ahogy megállapodtak? És Salme vajon a teljes igazságot mondja el? Kari Hotakainen könyve megindító és humoros regény a jelen korról, amelyben minden adás-vétel tárgya, és amelyben valódi dolgok helyett egyre inkább csak szavakkal és képekkel kereskedünk. Ha pedig már a szavakból is kifogytunk, elérkezik a cselekvés ideje…

Marilynne Eobinson: Gilead - Az apák - tékozló fiúk

Miért?
Mert a Magvető Kiadó mindig megörvendezteti valami csemegével olvasóit, és mindig élvezet apák és fiúk történetét olvasni.
Fülszöveg: Látszólag az amerikai boldog ember regénye, valójában a boldogság kereséséé.
John Ames – egy képzeletbeli, ám biblikus amerikai kisváros, Gilead városának lelkésze – 1957-ben, hetvenhét évesen visszatekint a saját és az ősei életére, hogy a testamentumát hátrahagyhassa hét éves fiának. Ennek a megrázó, meditatív, személyes és istenkereső számvetésnek a dokumentuma Marilynne Robinson regénye.
Apák és fiúk egymásba kapcsolódó történetei a folytonos egymásrautaltság és a kölcsönös meg nem értettség láncolataként bontakoznak ki előttünk. Az apák tékozló fiúk is egyben. John Ames történetében a családtagok és a barátok történetei épp úgy a világ megértésére lehetőséget adó példázatok, ahogy a teológiai eszmefuttatások is a legszemélyesebb kérdésekre keresik a válaszokat. Egy első látásra harmonikus világ fájdalmas töréspontjai tűnnek fel, hogy a hétköznapi drámák mögött újra megmutatkozzon a megnyugvás lehetősége.
Visszafogottságában is feltűnő könyv a Gilead, amely nem csak gyönyörködteti olvasóját, de szinte észrevehetetlen következetességgel készteti őt is számvetésre.

Akik egy kis édesre vágynak, a karácsonyi sütiken kívül:

Joanne Harris: Csokoládés barack - Csokoládé 3.

Miért?
Harris regényei legalább olyan kényeztetőek, mint az igazán jó csokoládé: boldogsághormonnal töltenek fel és kimenekítenek a hétköznapok valóságából.
Fülszöveg: Vianne Rocher-t egy másvilágról érkezett levél Lansquenet-be, a dél-franciaországi kisvárosba vezeti, ahol nyolc éve csokoládéboltot nyitott.
Minden képzeletet felülmúl, amit ott talál: fekete fátylas nők, fűszerek illata, borsmenta tea és a Saint-Jerôme templom karcsú, csontszínű tornya – egy ezüst félholddal a tetején…Nem csak az észak-afrikai bevándorlók hoztak nagy változásokat a kis közösség életébe. Reynaud atya, Vianne hajdani riválisa kegyvesztett lett és veszélyben az élete. Lehet, hogy csak Vianne képes megmenteni?

Sarah Addison Allen: A Cukor Királynő

Miért?
Mert A csodálatos Waverly-kerttel az írónő már bizonyította, hogy ért a mágikus realizmushoz, és ez a története is kecsegtető. A borítóról nem is beszélve. :)
Fülszöveg: Josey Cirrini három dologban biztos: a tél a legkedvesebb évszaka, a Déli Szépség tökéletes ellentéte, és kedvenc ételei között van az összes édesség. Mikor Josey az anyja eseménytelen házába költözik, az egyetlen vigasza egy rakat édesség és a romantikus történetek, amik segítségével elmenekülhet az éjszakába. Egészen addig, míg meg nem ismeri Della Lee Bakert, aki egy részben a végzet, két részben a tündér keresztanya. Della Lee kitartó szeretetével Josey addigi élete kiszélesedik. Még Chloe Finly-vel is össze kapcsolódik, aki megmagyarázhatatlanul feltűnik a könyveivel, mikor szükség van rá – és akinek kapcsolata van Josey álmainak alakjával. Josey hamarosan egy olyan életet kezd élni, ahol a piros szín egy ijesztő hatalom, és ahol az indulattal tojást lehet sütni, mégpedig a dobozban is.
Meleggel, értelemmel és egy kevéske varázslattal csordultig telve, itt a lenyűgöző mese a barátságról, szeretetről – és a mindennapok elbűvölő lehetőségeiről.



Oláh Gábor: Holnap más leszek

Le sem tagadhatjuk, hogy mostanában az ifjúsági és a young adult, azaz a YA regények reneszánszát éljük. Nem csak a kamaszok, hanem a felnőttek is előszeretettel veszik ezeket kezükbe, a kiadók pedig nem győzik a hol jobb, hol rosszabb könyvekkel elárasztani a piacot. A legnépszerűbbek azok, amelyek egy olyan főhős vagy főhősnő köré épülnek, akik azt hiszik magukról, teljesen átlagosak, majd egyszer csak kiderül, hogy van valami különleges képességük, amivel minimum az életüket, de akár az egész világot is meg kell menteniük.

Ilyenkor kérdezhetné meg az olvasó, hogy na de hol vannak a teljesen átlagos szereplők? Ilyenkor kapásból a Szent Johanna Gimi ugorhat be az embernek, ahol hétköznapi gimnazisták a főszereplők. De azért náluk is ott van az, hogy egy olyan magániskolába járnak, amelyről az ember csak nehezen tudja elképzelni, hogy létezhet, és a szereplők is kissé túlidealizáltak. Mindezek ellenére is nagyon szerethető kis sorozat persze, csak a valóságtól azért ez is elrugaszkodik.

És itt jön képbe Oláh Gábor regénye, aki tényleg egy olyan lány érzéseit, gondolatait, élményeit osztja meg velünk, aki akár létezhetne is. Olyan problémákkal, kihívásokkal küzd, mint a legtöbb mai kamasz. Nincs benne semmi különleges, ha csak azt nem vesszük annak, hogy a szülei pár napos eltűnése miatt pszichológushoz küldik. A regényben azt olvashatjuk, amit Nóra az orvosnál elmesél magáról és az életéről.

Hátborzongatóan mai történet, amelynek a környezete a mi környezetünk, és a Nórához hasonló gyerekek, akikkel a szüleik nem törődnek, és akik nem képesek sehol sem sikerélményt felmutatni, mert nem figyelnek eléggé oda rájuk, mind köztünk járnak. Ráadásul ezeknek a kamaszoknak csak a töredéke képes mondjuk a könyvek világában vagy más, biztonságos körben kiutat találni magának. A legtöbbjük inkább a fékevesztett bulizás, az anorexia, a bulimia, az öncsonkítás, súlyosabb esetben az öngyilkosság útjára lép.

Bár én már korosztályilag, ha nem is sokkal, de messzebb vagyok Nórától, mégis meg tudott érinteni a története, a problémái. Kicsit olyan, mintha az átlagos magyar kamasz lenne egy személybe összegyúrva. Ezért is lenne jó, ha minél több szülőhöz, tanárhoz jutna el a könyv, hogy kicsit jobban megértsék, mi is zajlik az ő lelkivilágukban, és mivel segíthetnének abban, hogy könnyebb legyen ezt az érzelmi hullámvasúttal tarkított időszakot a gyermeknek átvészelni.

A könyvért köszönet a Ciceró Kiadónak!

2012. november 2., péntek

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

Mivel Jeff Lindsay Dexter-könyvsorozatának is nagyon rajongója vagyok, nem csoda, hogy amint megláttam Dan Wells könyvének címét, rögtön felcsillant a szemem, és éreztem, hogy nekem ez kell. Szeretem az ilyen kissé elborult történeteket, amelyeknek a főhőse különleges, olyan ember, aki nem képes beilleszkedni a társadalomba, így kívülről tudja szemlélni azt.

A regény főhőse a 15 éves John Wayne Cleaver, aki most kezdte a középiskolát, és szabadidejében az édesanyja halottasházában segít be és sorozatgyilkosok életét és profilját tanulmányozza. Nem éppen átlagos hobbik, de John sem egy átlagos srác. Érzi, hogy valahol mélyen rejtőzik benne valami, valami nagyon gonosz, amelyet ha szabadjára enged, kő kövön nem marad... Ennek pedig nagy lesz a veszélye, amikor nyugis otthonában hirtelen egy sorozatgyilkos tűnik fel.

Dan Wells nagyon sok hibát elkövethetett volna a regény írásakor. Ma nagyon nehéz kliséktől mentes, ifjú főszereplővel rendelkező történetet írni. De félreértés ne essék, itt nem ifjúsági regényről van szó! Wells könyve egyértelműen felnőtteknek íródott, és főleg az elején, amikor a hullák előkészítéséről olvashatunk, rendesen forgott a gyomrom. Itt még erősen kételkedtem benne, hogy meg fogom-e szeretni a Nem vagyok sorozatgyilkost, de a kétségeim szerencsére hamar elmúltak.

John Wayne Cleaver az egyik legizgalmasabb regényalak, akivel mostanában találkoztam. 15 évesen olyan gondolatai vannak, amelyek még egyes felnőtteknek sem jutnak eszébe, és hol szeretni való az, hogy mennyire kívülálló, hol pedig inkább félelmetes. Érdekes megfigyelni azt, milyen a viszonya a többi emberhez: a társaihoz, a tanáraihoz, és legfőképp az édesanyjához és a pszichológusához. Nem meglepő módon az utóbbinak képes a leginkább megnyílni, a regény számomra legérdekesebb részeihez tartoznak az ő beszélgetéseik.

Kicsit olyan, mintha Wells regényének két rétege lenne: a felszínen ott a nyomozás a gyilkos után, a véresebbnél véresebb halálesetek, a kisváros hangulatának ábrázolása, amint mindenkin eluralkodik a "soha nem tudhatod, mit követett el a szomszédod" érzés. A mélyben viszont ott áll egy srác, aki képtelen részt venni abban, ami körülötte folyik, és az ő érzései, hol átlagos, hol beteges vágyai és a környezetének értetlensége áll itt a középpontban.
Egy barátom mesélte, hogy régebben észrevette magán, hogy mennyire rosszindulatú, így mostanában igyekszik mindenkit megvédeni és a jót látni benne. John Cleaver ezt egy más szinten műveli: ha úgy érzi, meg akarna ütni vagy ölni valakit, elkezd neki és róla kedveseket mondani. Amikor főantihősünk ezt teszi, akkor figyelhető meg leginkább, hogy miként ütközik össze az álarca és a mélyben szunnyadó valódi énje.

Ráadásul az író nagyon gördülékeny stílusban ír, alakjai akár köztünk is járhatnának. Talán az a bejegyzésből is érződik, hogy engem maximálisan megvett magának regényével, amelynek szerencsére van két folytatása is, amelyek megjelenésére remélem, nem kell már sokat várnunk.
Addig is bátran ajánlom a könyv olvasását azoknak, akiket szintén érdekelnek (ha nem is olyan szinten azért, mint Johnt) a sorozatgyilkosok, egy nem átlagos kamasz lelkivilága, mindemellett nem ijednek meg egy adag misztikumtól, és szeretik az izgalomtól tövig rágni a körmüket.

A könyvet köszönöm a Fumax Kiadónak!

2012. október 23., kedd

Karen Marie Moning: Új nap virrad

A Cor Leonis Kiadó betartotta, amit ígért: a Könyvhéten kezünkbe vehettük a Tündérkrónikák sorozat negyedik részét, most pedig megérkezett a várva várt ötödik kötet is! Azért nem írom, hogy az utolsó, mert bár szinte minden titokra fény derül, itt koránt sem ér véget Mac története.

Figyelem! Annak, aki nem olvasta az előző köteteket, spoilert tartalmazhat ez a bejegyzés!

Miután a negyedik rész hatalmas függővéggel ért véget, kíváncsian vártam, hogy fog tovább alakulni szereplőink sorsa, és hogy Moning hogyan lesz képes továbbvinni a történetet. Szerencsére nem kellett csalódnom, sőt, az írónő most már elérte nálam, hogy a Tündérkrónikák az egyik kedvenc sorozatommá váljon. Az első két kötetet elolvastam, és úgy voltam vele, hm, ez nem is rossz, ez nekem tetszik, majd a harmadik résznél éreztem azt, hogy basszus, ez a nő sokkal bátrabb, mint gondoltam! A negyedik részt már körömrágva olvastam végig, az ötödik pedig simán kedvenc könyvvé lépett elő.

Moning már rögtön azzal megvett, hogy az egyik kedvenc együttesemtől idéz az első fejezet nyitóoldalán. Utána pedig indul a hullámvasút: Mac történetét hullámhegyek és hullámvölgyek tarkítják, izgulhatunk érte, a családjáért, a barátaiért, Dublin lakosaiért, és legfőképpen persze Barronsért. Az írónő szereti azt csinálni, hogy abba a hitbe ringat minket, hogy minden rendben, az élet most szép Macnek, hogy aztán hirtelen a sötétség mélyére taszítsa főhősnőnket, és fordítva: már azt hisszük, minden kilátástalan, amikor egyszer csak a fény utat tör magának, és újra feléled a remény.

Talán azért is élveztem annyira a negyedik és ötödik kötetet olvasását, mert érdekes volt megfigyelni, milyen hely lett Dublin, milyen hely lett a Föld most, hogy a tündérek elárasztották. Nem gondoltam volna, hogy Moning valaha meg meri húzni azt, hogy ledönti a falakat, de mégis megtette, ezzel egy merőben új világot teremtve az olvasó számára. Érdemes megfigyelni, hogy a karakterek hogyan reagálnak a változásokra, mennyire mások még, amikor a nyugalom, és amikor a káosz Dublinában kell élniük.

Az ötödik kötetre az írónő már teljesen eggyé tudott válni a világával, úgy passzol rá, mint Barronsre az Armani öltöny. És ha már Barrons, a Barrons-Mac párbeszédeket és párharcokat végig hihetetlen élmény volt olvasni, annyi szikrát, annyi szenvedélyt és feszültséget tudott Moning belevenni a kapcsolatukba! Tényleg egyre jobban bánom, hogy egyes könyvhősöket nem lehet átemelni a valóságba. :)

Szóval az ötödik Tündérkrónikák kötet véleményem szerint egyben a legjobb is, tele váratlan eseményekkel, izgalmas új szereplőkkel, olyan fordulatokkal, hogy az álladat egy hét múlva is csak keservesen vadászod össze a padlóról, és kellő mennyiségű humorral és szexualitással. Mindez gyönyörű kivitelben, imádtam nézegetni a borítót, és a fejezetek elejének díszítését is.

Szóval kedves olvasóm, ha eddig nem találkoztál volna Moning történetével, és vevő vagy a dögös urban fantasykre, akkor ne habozz, csapj le a sorozat köteteire! Ígérem, nem fogod megbánni. :)

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

Ui.: És aki már most elvonási tünetektől szenved, annak jó hír, hogy napokon belül megjelenik Dani trilógiájának első része, az Iced, persze egyelőre csak angolul. Reménykedjünk, hogy magyarul is minél hamarabb megkaparinthatjuk!

Ui.2: Amint pedig Dani trilógiája véget ér, még két kötet erejéig újra Macék társaságát élvezhetjük. Csak győzzük kivárni!

2012. október 20., szombat

Hírmorzsák

Sajnos mostanában kevesebb időm jut olvasni és a blogra is, a könyves hírekkel sem győzöm magam utolérni. Szerencsére itt a hosszú hétvége, és terveim szerint nemsokára lesz végre olvasmányról is poszt. Addig is nézzük csak meg, a héten milyen érdekességekre akadtam rá.

Az első hír, amin a Libri Kiadó után már meg sem kell lepődnünk, hogy a Shopline, amely régen csak Bookline-ként üzemelt, is könyvkiadót indít, a XXI. Század kiadóval közösen. A Bookline könyvek néven futó regényekből évente 20-25-öt terveznek megjelentetni. A Shopline terveiről bővebben itt olvashattok: http://index.hu/kultur/2012/10/18/konyvkiado_lett_a_bookline/

Bár eleinte furcsán tekintettük rájuk, mostanában már egyre több kiadó készít trailereket újonnan megjelenő könyveikhez. Szeptember elején a prae.hu rendezte meg az Első Jövőnéző Könyvtrailerversenyt, amelynek nyertes alkotásait itt megnézhetitek: http://prae.hu/prae/articles.php?aid=5443&cat=67 .
Az én személyes kedvencem jelenleg a Tündérkrónikák sorozathoz készült ajánló, amely nagyon jól elkapta a könyvek hangulatát, érdemes megnézni: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=nB2u_QgAj-E

Nemrég osztották ki az Irodalmi Nobel-díjat és a Man Booker-díjat is. Az előbbit Mo Jen kapta, akiről nemhogy Magyarországon, de eddig Európában sem hallottak túl sokat, bár ez valószínűleg elég hamar meg fog változni (http://gittegylet.com/2012/10/11/mo-jen-kapta-az-irodalmi-nobel-dijat/ ). Azt utóbbit pedig Hilary Mantel második regénye, a Bring Up the Bodies kapta (http://www.themanbookerprize.com/news/hilary-mantel-wins-2012-man-booker-prize ). Az írónő első regénye, a Farkasbőrben nálunk is kapható, pár hete az Alexandrában még le volt akciózva (én marha akkor lebeszéltem magam róla, lehet most már nem is lesz akciós, de a remény hal meg utoljára).

Sajnos az utóbbi időszakban eléggé rendszeressé váltak a kiadói csúszások megjelenések terén. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy már nagyon várom J. R. Wardtól az Újjászületett szeretőt, amelyet még szeptember elejére ígért az Ulpius Kiadó, de azóta is csak tolódik és tolódik a megjelenés. Az Alexandrán most október 30-ai megjelenés szerepel, de tudjátok, hiszem, ha látom.

Nagy port kavart a hír, hogy egy németországi cég körülbelül 3000 Ft-ba kerülő e-book olvasót készül piacra dobni. A gyártó úgy reklámozza termékét, hogy az olvasás élménye ahhoz lesz hasonlítható, mintha okostelefonon olvasnánk. A Pdafanclub oldalán lelkendeznek az olvasóról, ezzel szemben az Origónál jóval szkeptikusabbak: http://www.origo.hu/techbazis/20121011-bloff-lehet-a-szuperolcso-txtr-beagle-ekonyvolvaso.html Én is az utóbbi táborba tartozom, főleg mert nincs okostelefonom, és a használatához valószínűleg az is fog kelleni, de akkor meg nem látom túl sok értelmét így az olvasónak.

Végül felhívnám egy figyelmeteket egy nyereményjátékra, amelyet a Maxim Kiadó indított újonnan megjelent regényeivel kapcsolatbanHa megvásároljátok a Dream válogatás vagy a HiStory válogatás legalább egy kötetét (Angyalsors, Angyalfény, Álmok bandája, Árnyalatnyi remény, Galambok őrizői, Gyönyörű sorscsapás - kemény- vagy puhatáblás kivitel, Kezünkben a jövőnk, Ragyogás vagy Vajon létezik szerelem első látásra?), utána már nincs más dolgotok, mint elolvasni és elfogadni a nyereményjáték szabályzatát és regisztrálni a vásárlást igazoló blokk vagy számla sorszámával, amelyet a kiadó Facebook oldalán tehettek meg. A nyeremény pedig nem más, mint egy két éjszakás wellness hétvége két fő részére. A részletesebb szabályokról itt olvashattok.



2012. október 14., vasárnap

Jeff Lindsay: Dupla Dexter

A Dexter-szerelem nálam már a könyvsorozat első részével elkezdődött, és azóta is, bár hullámzásokkal, de tart. A filmsorozattal is szemeztem már, de félek, hogy a regényekhez képest csalódást okozna, így még nem kezdtem neki. Az Agave Kiadó szorgosan jelenteti meg a Dexter-köteteket, idén már a hatodik részt vehettük kezünkbe.

Dexter éli a békés életét kis családja és gyilkolásai körében. Az idillnek viszont hamar vége lesz, amikor valaki szemtanúja lesz Dexter egyik mókájának, és árnyékként kezdi daliásnak csak nehezen nevezhető főhősünket követni. Vajon meg kell ismerkednie Démoni Dexternek a Vén Szikrással (alias villamosszék), vagy megúszhatja tetteit ismét büntetlenül?

A regény első pár oldala feliratkozott nálam a legzseniálisabb regénykezdetek közé. Annyira szép képet vetít elénk Lindsay, és annyira jól megírva, amire csak kevés író képes. Sajnos ezt a hangulatot nem képes végig fenntartani a regényben.
A szokásos sötét humor persze itt is meg van, egy jó adag arcunkba vágott kendőzetlen igazságot is kapunk az emberi természetről, mégis valahogy a Dacos, Dermedt Dextert jóval kevésbé kedvelem, mint a Sötét Utas által vezérelt társát. Kicsit sok volt már nekem az a panaszáradat, amit ebben a kötetben kaptunk. Persze Lindsay azt próbálja érzékeltetni, hogy főhősünk milyen nehezen birkózik meg azzal, hogy kezd érző lénnyé válni, de ez leginkább hisztikben nyilvánul meg, amelyek egy idő után rettenetes idegesítőek.

A történet szerencsére azért megállja ezek mellett is a helyét, bár elviseltem volna több dexteri játékot, de így is volt min izgulni, főleg a történet második felében. Bár a lezárás nem lepett meg annyira, lehetett érezni, hogy Lindsay milyen kártyát fog kijátszani.

Összességében Dexter könyvei még mindig jó kikapcsolódást jelentenek számomra, még akkor is, ha már egykori fényük kissé megkopott. És még nincs vége: 2013-ban érkezik a hetedik regény, a Dexter's Debut, melyben a fülszöveg alapján a filmipar fogja megkapni a maga kritika- és véradagját.

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!


2012. szeptember 28., péntek

Jon Sprunk: Az Árny fia

Még a nyaralás alatt kezdtem el olvasni Jon Sprunk fantasyjét, aztán csak a hazaúton sikerült végül befejeznem. Úgy érzem, pont tökéletes választás volt ez a regény a tengerpartra, mely az író első regénye.

Az Árny fiában Caim, az árvává vált fiúból lett bérgyilkos kalandjait követhetjük Othirban, ahol a korrupció és a kapzsiság uralkodik mindenen. Caim nem átlagos bérgyilkos: képes beolvadni az árnyak közé, és Kit, a fehér hajú rejtélyes lány segíti őt, akit rajta kívül senki sem lát. Amikor egy összeesküvésnek köszönhetően Caim üldözőből üldözötté válik, minden emberi és emberfeletti képességére szüksége lesz, hogy mentse önmagát és a lányt, akit a Sors fintora sodor mellé.

Talán már a regény történetéből is kitűnik, hogy Jon Sprunk a tipikus fantasy elemeket gyúrja össze, és ez végigvonul az egész könyvön. Ez szerintem a regény legnagyobb gyengesége, hogy nem képes kilépni a sablonokból, ezért a nyájas olvasó mindvégig sejtheti, merre fog tartani a történet, és a csavarok sem ütnek akkorát, mint amekkorát üthetnének. Valahogy a karakterek is tipikusak: a megtört szívű bérgyilkos, aki bosszút esküszik, a szívtelen, a kapzsi, és a szintén csak bosszúra szomjazó főgonoszok, az elkényeztetett leányka, akinek nagyon gyorsan kell felnőnie.

Ami mégis megmenti a regényt, az az, hogy nagyon hangulatos, nagyon jó stílusban íródott, amit könnyű megszeretni. Mindamellett pedig, hogy a cselekmény kiszámítható, mégis magával tudnak sodorni Caim kalandjai, és kikapcsolhatunk a hétköznapokból, hogy Othir középkorra emlékeztető díszletei között landoljunk. Vagyis Jon Sprunkban megvan a tehetség, csak még sokat kell csiszolnia a karakterein, a történetvezetésen, és bátrabban ki kell lépnie a keretek közül.

Az Árny fia is természetesen trilógia, amelynek folytatásai angolul már elérhetőek, és reménykedem benne, hogy hamarosan magyarul is olvashatjuk őket. Igazán kíváncsi leszek, képes lesz-e a fejlődésre az író, vagy megelégszik azzal, amit ezzel a regényével is nyújt az olvasónak.

A könyvet köszönöm a Fumax Kiadónak!

Ui.: Nagyon örülök, hogy a kiadó az amerikai borítót tartotta meg, élvezettel nézegettem két olvasás között.

2012. szeptember 9., vasárnap

A könyveken túl - Stephen King

A visszajelzésekből úgy látom, szeretitek ezt a rovatot, szóval itt is van a folytatás!

Mivel elkezdtem olvasni egy Stephen King regényt, a Tortúrát, úgy döntöttem, az író regényeihez kapcsolódó ereklyéket gyűjtök össze.

Az első könyv, amit az írótól olvastam, a Ragyogás volt. Álljon hát itt egy, a könyvhöz kapcsolódó póló:



King Az című könyvéről szerintem az is hallott, aki még sosem olvasta, a gyilkos bohóc sokaknak okozott már rémálmokat. Aki viszont szeretné, hordhatja a rémet fülbevalóként:



Aki viszont inkább Christine rajongó, annak ajánlom ezt a bájos táskát:



A méltán híres Állattemetőhöz pedig koponyás kulcstartó dukál:



Aki egyszerre több King könyvnek is szeretne adózni, előrendelheti ezt a könyv formájú táskát, mindössze 45 dollárért:


Aki magának a mesternek adózna, az választhat King egyik idézetével elátott könyvjelzőt is:


És akár kitűzőként is magunkra aggathatjuk az írót vagy valamelyik művét:


Hozzászólásban várom az ötleteiteket, mely könyvhöz vagy íróhoz kapcsolódó relikviákat látnátok szívesen a rovatban?

A képek az etsy.com-ról származnak, ott meg is vásárolhatók.

2012. szeptember 6., csütörtök

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Egy időben a könyvtárunkban lelkesen keresgéltem, hátha találok Wilde aforizmagyűjteményt. Ugyanis nagyon tetszettek azok az idézetei, amelyekbe lépten-nyomon belefutottam. Végül ilyen könyvet nem találtam, de egy kedves barátomtól megkaptam a Dorian Gray arcképét. Nagy várakozásokkal vágtam neki a regények, hiszen oly sokan szeretik. Sajnos én nem tartozom közéjük.

Az alaptörténet szerintem zseniális. Adott egy hiú ifjú, akinek leghőbb vágya, hogy mindig szép és fiatal maradjon, és a róla készült festmény öregedjen helyette. És egyszerre csak azt veszi észre, hogy amit kívánt, valóra vált. Éli tehát tovább kicsapongó életét, de a festmény így is folyamatosan kísérti. Vajon létezik számára boldog befejezés?

Kérem szépen, ez eddig rendben is lenne. Nita lelkesen nekivág a könyvnek, és az első öt oldal után érzi, hogy valami nincs rendben. A 20. oldalon gyanúja még inkább fokozódik. Aztán az 50. oldal környékén rájön, hogy szép-szép, hogy tele van okos idézetekkel Wilde, de muszáj ezeket folyamatosan az arcunkba nyomnia, nagyon unalmas körítéssel? Volt olyan pillanat, amikor szívesen megröptettem volna a könyvet, de aztán erős voltam, és inkább csak gondoltban cincáltam ízekre.

A mélypont akkor jött el, amikor oldalakon keresztül különböző híres vagy kevésbé híres emberek köveiről, meg függönyökről olvashatunk. Itt már erősen gondolkodtam rajta, hogy velem van-e a baj, hogy ezt halálosan unom, és hogy ezen már az alaptörténet erőssége sem tud segíteni. Mindemellé nekem egy elég ízléstelen borítójú példányom van belőle, amin annyira undorító Dorian Gray, hogy rossz volt ránézni, és ez tovább rontotta számomra az olvasás élményét.

A legvége volt az, amire aztán azt mondtam, hogy na jó, ezt azért még érdemes volt kivárni, de összességében nekem a Dorian Gray arcképe óriási csalódást okozott. Nem vagyok biztos benne, hogy ezután bármi mást is szeretnék olvasni Wilde-tól. Lehet jobban jártam volna egy aforizmagyűjteménnyel.

Ui.: Nem szeretném, hogy olvasóim mentálisan sérüljenek, ezért a posztba egy másik kiadás borítóját raktam fel.

2012. augusztus 25., szombat

Lissa Price: A testbérlők

Úgy tűnik, még egy jó darabig nem fog elmúlni a disztópiás YA könyvek hulláma. Erre az Agave Kiadó is ráérzett, és Az éhezők viadala trilógia után Lissa Price könyvét választották a műfajban. Nagy várakozás előzte meg a könyvmolyok és bloggerek körében a regényt, én magam is kíváncsi lettem rá, de azért tartottam is rendesen tőle a mostanában ért csalódások után. Aztán sikerült hozzájutnom, és úgy gondoltam, megérdemel egy esélyt, mert az Agave ritkán szokott mellényúlni.

A történet szerint Callie egy olyan világban él, ahol az emberek már akár 200 évet is megélhetnek, és az időseket szépkorúaknak hívják. Rajtuk kívül egy vegyi fegyvernek köszönhetően csak a 18 éven aluli korosztály maradt életben, akik csak akkor tudnak jó életet élni, ha valamelyik szépkorú hozzátartozójuk életben maradt. Callie-nek nincs ilyen szerencséje, neki csak az öccse maradt, akivel különböző elhagyatott épületekben húzzák meg magukat. Ám amikor a kisfiú megbetegszik, Callie végzetes lépésre szánja el magát: elmegy az Elsőrendű Állomásra, hogy bérbe adja a testét szépkorúak számára, akik így újraélhetik fiatalságukat. De az egyik bérlésnél hiba történik, és Callie öntudatára ébred, majd rájön, hogy egy összeesküvés kellős közepébe csöppent. Kérdés, képes lesz-e élve kijutni belőle.

Nekem a háttérvilág, a történet nagyon tetszett, érdekes azzal a gondolattal eljátszani, mi lenne, ha egy egész korosztály eltűnne a Föld felszínéről, és ha az idősek vennék át az irányítást a fiataloktól. Teljesen kifordult világ ez: itt a szépkorúaknak van jövője, és a fiataloknak nincs, nem úgy, mint manapság. A hideg rázott attól, hogy a fiatalokkal ennyire ne törődjenek a társadalomban, de ha belegondolunk, most meg az idősek nem kapnak elég figyelmet, mert mindenki úgy gondolja, ők már éltek úgyis eleget. Ha belegondolunk, ez egy nagyon téves felfogás, hiszen pont, hogyha valaki nyugdíjba vonul sok-sok év munka után, akkor lesz lehetősége arra, hogy az eddig a család és a munka miatt kimaradt álmait megvalósítsa.

Ami számomra a könyv nagy pozitívuma, hogy itt kérem egy thrilleről van szó, végre nem szerelmes történetet kapunk. Persze itt is van szerelemi szál, de nem annyira hangsúlyos. Amikor kezembe vettem a regényt, egyszuszra elolvastam a felét, ugyanis annyira izgatott, hogy mi fog történni, hogy képtelen voltam lerakni. Az írónő újabb és újabb fordulatokkal lep meg minket, a regény csak a háromnegyede táján ül le egy kicsit, hogy aztán a vége úthengerként száguldjon át rajtad. Némi negatívum az, hogy egyes dolgok túl sokszor ismétlődnek, már-már szájbarágósan, de ez elnézhető a könyvnek.

Az utolsó oldalt legalább ötször elolvastam, mert képtelen voltam elhinni, ami ott állt. Olyan cliffhanger van a végén, hogy úgy éreztem, ide nekem azonnal a folytatást! Ugyanis a regénynek lesz még egy része, aminek az angol címe Enders, és sajnos még kint is csak 2012 decemberében fog megjelenni. Remélem itthon még 2013 első felében kezünkbe vehetjük majd.

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak és Patriciának!

2012. augusztus 23., csütörtök

Életjeladás

Gondoltam rittyentek nektek gyorsan egy rövid bejegyzést, hogy lássátok, nem tűntem ám el!
Mindössze annyi történt, hogy egy hete elkezdtem dolgozni, és egyelőre még szokom, a munkát is és az időbeosztást is. Még ki kell találnom, mire mikor tudok időt szakítani, ez meg nem egyszerű művelet.

Könyvügyileg éppen a Fifty Shades Darkert olvasom, már csak 100 oldalt kell legyűrnöm, és szabadulok tőle. Ahhoz képes, hogy az első rész mennyire tetszett, ez a második rész az agyamra megy. Lehet szidni a Tótisz-féle fordítást, de hogy az eredeti sem jobb, na az biztos. Ennyi Holy shit!-et még életemben nem olvastam...

Ezek után a Fumax Kiadó új megjelenését, Az árny fiát tervezem olvasni, és már most izgatottan nézek az ősz elébe, ami nekem most nem az iskolát, hanem a könyvmegjelenési dömpinget jelenti. Különösen várom az Agave Kiadó, a Fumax, a Könyvmolyképző és a Maxim Kiadó új megjelenéseit, az utóbbiról már írtam egy posztot, lehet a többieknek is fogok, hogy ti is lássátok, mi fogja apasztani a pénztárcánkat. Rám most ez, hogy fogok végre fizetést kapni, különösen veszélyes lesz... Valakit meg kéne kérnem, hogy ellenőrizze a vásárlásaimat, és ha elszalad a ló, kötözze le a kezem. :D

Szóval itt lesz az ősz, itt lesz újra, de azért én még előtte a jövő héten megejtem a magam nyaralását, ami eddig váratott magára. Várni rám a tengerpart! :) Azért az elutazás előtt még reményeim szerint fogok nektek rendes posztot is írni. Addig is olvassatok és blogoljatok sokat! :)


2012. augusztus 11., szombat

E L James: A szürke ötven árnyalata

A szürke ötven árnyalatával még akkor találkoztam, amikor még meg sem jelent külföldön. Már akkor botrány - és sikerkönyvnek jósolták meg, ami végül be is jött. Akkor még a címe és a borítója alapján azt hittem, valami Amerikai psycho beütésű könyv lesz. Nem kicsit lőttem ezzel mellé, mint később kiderült.

Az alaptörténetet szerintem szinte mindenki ismeri, de azért leírom. James eredetileg Alkonyat fanfic-nek szánta ezt a történetet, de végül úgy döntött, megalkotja belőle saját trilógiáját, amiben azért elég sok Twilight elem fellelhető. Anastasia egy meglehetősen naiv, a főiskolán frissen végzett leányzó, aki barátnőjét helyettesíti, amikor meginterjúvolja Christian Greyt, a sikeres, ám rejtélyes üzletembert. Az interjú után képtelen lesz a férfit elfelejteni, aki pedig elkezdi Anát ostromolni. Aztán szép lassan kiderül, hogy Greynek furcsa szexuális szokásai vannak, és a partnereitől is érdekes, szinte már vállalhatatlan dolgokat kér. Vajon Ana belemegy a játékba, vagy nem ér meg számára Christian ennyit?

Erre a könyvre már a létező összes jelzőt ráragasztották: Alkonyat-másolat, mamipornó (személy szerint ezt utálom a legjobban), botránykönyv, a BDSM könyve (általában a BDSM megnevezést használják minden olyan, elsősorban szexuális tevékenységre (sokszor nem kizárólag szexről van szó, ennél sokkal összetettebb a dolog), ahol az egyik fél a fölérendelt, a másik az alárendelt szerepet játssza.- forrás: http://valakimas.transindex.ro/index.php?p=501), erotikus ponyva stb. Óriási hisztéria és hírverés kerekedett körülötte, amelynek köszönhetően rengetegen el szeretnék olvasni E L James könyvét. És sokan itt követnek el hibát.

Ugyanis ez a könyv tényleg egy erotikus ponyva, amely nem túl sok magvas gondolatot tartalmaz, inkább a szórakoztatásra megy rá. Akinek pedig ez a műfaj teljes mértékben nem jön be, az ezt a könyvet se fogja szeretni. Innentől csak arra lesz jó az olvasása, hogy ő is beállhasson a szidalmazók közé, mert az ugyebár olyan menő, össze lehet kacsintani a többi pocskondiázóval, hogy mi milyen jó fejek is vagyunk. Természetesen nem mindenki ilyen, szokás szerint tisztelet a kivételnek, de sajnos sokan vannak ilyenek is. A kedvenceim azok, akik el sem olvassák a könyvet, de máris szidalmazzák. Erre csak ráerősítenek a manapság megjelenő bugyutábbnál bugyutább cikkek, amelyek olyanokat hirdetnek, mely szerint a könyv miatt több nő kölcsönöz magának férfi partnert, meg több játékszert vesznek, sőt, egyenesen a könyv miatt fog több gyerek születni!

Na már most én úgy állok vele, hogy a könyv elolvasása után se kívánom megostorozni kicsit a párom, más férfit sem fogok kölcsönözni, és nem támadt hirtelen kedvem hármasikreket szülni. Egyszerűen csak én részemről jól szórakoztam a könyvön, főleg az e-mail váltásokon, és engem magába tudott annyira szippantani, hogy érdekeljenek a folytatások. Nem állítom, hogy ez a könyv tökéletes lenne, mert közel sem az, de nem is szabad tőle elvárni dosztojevszkiji magaslatokat. Sajnos a nagy hírverés irreálisan magas elvárásokat állít fel, amit nem kéne, mert a könyv az emberek többségénél ezt nem képes megugrani.

Bár úgy tűnhet, védőbeszédet írtam a könyvnek, nem állt szándékomban, csak le akartam írni, mit gondolok erről az egész felhajtásról, ami A szürke ötven árnyalatát körbeveszi. Szóval a fentiek megfontolását ajánlom mindenkinek, mielőtt kezébe venné a regényt. Utána már csak annyit mondhatok: én szóltam. :)

Ian McDonald: A dervisház

Lassan teljes mértékben igaz lesz az, hogy az Ad Astra Kiadó neve egyenlő a minőségi olvasmányokkal. A felhúzhatós lány és a Zoo City után A dervisház lett tőlük a következő olvasmányom, már csak azért is, mert a könyvbemutató, amely még a Könyvhéten volt, elég rendesen felcsigázta az érdeklődésemet iránta. Ráadásul annak ellenére, hogy Törökország valamennyire Európához tartozik, számomra akkor is egzotikus térségnek számít.

A regény hat ember öt napját mutatja be, hétfőtől péntekig, akik mind az Adam dede téri dervisházban laknak, Isztambulban, ebben a különleges atmoszférájú városban. Köztük van a nagy üzletre készülő tréder, a felesége, aki műkincskereskedő, és a mézzé vált embert keresi; a marketing végzettségű lány, aki egy feltörekvő nanocégnek igyekszik segíteni, akiknek a találmánya egy egészen újfajta embert hozhat létre; a görög bevándorló, aki terrorcselekményeket jósol meg; a múltja terhét viselő és a bátyjával lakó férfi, aki egy villamosan történő bombarobbantás után dzsinneket kezd el látni; és a 9 éves kisfiú, akinek a szíve nem bírja a hangos zajokat, ezért füldugót kell viselnie, és csak a robotjával képes felfedezni a körülötte lévő világot. Az ő sorsuk fonódik össze szépen lassan 2027 Isztambuljában, miután Törökország csatlakozott az EU-hoz.

Ian McDonald el se tudom képzelni, mennyit kutatott ehhez a könyvhöz, vagy hogy alapvetően mennyi ismerettel rendelkezik, de hihetetlen, mennyi minden megtalálható ebben a regényben. A nanotechnológiától kezdve a valláson át a tőzsdei ügyletekig bezáróan millió és millió témát érint, ráadásul nem csak felületesen, hanem mélyen, de azért nem annyira belemenve, hogy az olvasó ne követhesse azt, miről is van szó. Nekem a kedvenc a mézzé lett ember története lett, ahogy folyamatosan feltárul előttünk Ayse kutatása során. Remekül ötvöződnek benne a szinte már meseszerű elemek és a török kultúra jellegzetességei.

Egy nagyon összetett történetről van szó, amelynek igyekezni kell odafigyelni minden részletére, hogy összeállhasson a nagy kép, mindemellett felhőtlenül lehet élvezni a jövő Isztambuljának pezsgő hangulatát. Miután elolvastam a könyvet, kíváncsi lettem, hogy a valóságban vajon úgy fest-e egy dervisház, mint ahogy én elképzeltem magamnak. Sikerült is találnom egy Isztambulban lévőt, amely fedi nagyjából az elképzeléseimet, ezt láthatjátok a lenti képen, a jobb oldali pedig egy boszniai dervisház, amely egészen más, de nekem nagyon tetszik.














Ian McDonald regényét bátran ajánlom azok számára, akik érdeklődnek a török kultúra iránt, és a sci-fi sem áll távolt tőlük, de azoknak is, akik csak vágynak egy egzotikusabb, igazán jó regényre. Remélem olvashatunk még más regényt is az írótól magyar nyelven.

Köszönte a könyvért az Ad Astra Kiadónak!

Ui.: Ennek a regénynek is gyönyörűséges a borítója, ráadásul minél többet nézi az ember, annál több apró, addig észre sem vett részlet tárul fel rajta.

2012. augusztus 8., szerda

A könyveken túl - Trónok harca

Arra gondoltam, egy új rovatot indítok a blogomban. Még nem tudom, mennyire fog rendszeresen jelentkezni, de azért igyekszem majd havi 1-2 posztot összehozni. A rovat ihletője egy külföldi bloggerina, Lisa, a Read. Breath. Relax blog írója, aki szokott néha olyan bejegyzéseket írni, amelyben könyvekhez vagy írókhoz kapcsolódó ékszereket, tárgyakat vagy ételeket szed össze.
Szóval ki fogok választani minden alkalommal egy könyvet vagy könyvsorozatot, és azzal kapcsolatosan szép és érdekes ékszereket és tárgyakat fogok nektek hozni. Kezdésnek nézzük pár, George R. R. Martin Trónok harca regényciklusához kapcsolódó dolgot.

Először néhány ékszert mutatok be. Itt van rögtön egy karkötő, amelyen a különböző házak jelképei találhatóak meg:



Ha valaki inkább a házak jelmondatait aggatná magára, azt is megteheti eme nyaklánc formájában:



Nagyon népszerűek a Daeneryshez kapcsolódó ékszerek, rögtön itt van egy Khaleesi-s medál és egy sárkányos gyűrű:





Végül egy olyan ékszer, amely Westeros térképének egy szeletét mutatja:


Ezek után pedig nézzünk néhány különlegesebb tárgyat! Ugyanis nem csak pólókat és posztereket lehet kapni, hanem például sárkánytojásokat:



Ha valaki arra vágyik, hogy még evés-ivás közben is közelében legyen kedvenc könyvsorozata, beszerezhet Trónok harca poharakat is:



Egyáltalán nem meglepő módon a Vastrónt is lehet szerezni, mindössze 10 000 dollárt kell kicsengetni érte:



Ha valaki viszont nem kíván ennyi pénzt kiadni érte, olcsóbban is megúszhatja ezzel a matricával, megteremtve saját trónusát:


Végül pedig álljon itt néhány nagy szép könyvjelző, amelyek illeszkednek a könyv világához:



Szeretném, ha kommentben megírnátok, mi a véleményetek a rovatról, erről a bejegyzésről, és hogy szeretnétek-e, hogy folytassam.

A képek mind az etsy.com-ról származnak, a képekre kattintva eljuthattok a tárgyak adatlapjára.



Pages - Menu