Pages

Az év utolsói beszerzései

2014. december 30., kedd

Mondtam én, hogy a december erős hónap lesz... Jól éreztem, ugyanis, írd és mondd, 14 könyvvel lettem ebben a hónapban gazdagabb. A lenti képen láthatjátok is a szépségeket, mondanom se kell, alig fértek fel a képre. :)



Ebben a hónapban amúgy én magam jó kislány voltam, csak egyetlen egy darab könyvet vettem, a régóta várt folytatását a Fekete Tőr Testvériség sorozatnak, A királyt. Ez az én abszolút guilty pleasure-öm, nem is kívánom magyarázgatni, szeretem és kész. :) Szóval ha rajtam múlt volna, ennyiben maradnak a havi beszerzések.
Két recenziós példányom is érkezett a Maxim Kiadótól, a Nap nap után és az Ellopott pillanat. Mindkét könyvet olvastam már és írtam is róluk, de a papírkiadás még csak most landolt nálam.

És hát akkor elérkeztünk a maradék 11 könyvhöz. Mondtam már, hogy nekem vannak az univerzumban a legcsodálatosabb barátaim és szüleim? Természetesen tudják mindannyian, mire vágyom, ezért könyvet ajándékoztak nekem karácsonyra. (Félreértés ne essék, a nem könyv ajándékoknak is nagyon tudok örülni, még a legapróbb dolgoknak is. Ma teljesen meghatott azzal egy kollégám, hogy adott nekem egy nagyon szép karácsonyfadíszt meg egy darab szaloncukrot.)
Egyik könyvnek jobban örülök, mint a másiknak, nehéz lenne választani közülük. Az Egy könyvmoly regényes életét a karácsonyi szabi alatt el is olvastam, nagyon szerethető kis könyv, csak ajánlani tudom. A többinek még várnia kell az olvasásra, de nagyon fenem rájuk a fogam, remélem 2015-ben mindet sikerül is elolvasni. Aztán persze blogger tervez, Isten végez.

És hogy milyen volt az év utolsó hónapja? Szerintem a hullámzó a legjobb szó rá. Mint az előző posztomban is írtam, a munkahelyváltás eléggé megviselt lelkileg. Még most sem mondanám, hogy kihevertem a dolgot, szerintem hónapok fognak kelleni, míg megszokok mindent az új helyen. Mondjuk most már végre kezdek picikét otthonosan mozogni, és a kollégák is nagyon sokat segítenek. A régi kollégák közül azért néhányan nagyon hiányoznak, és vannak furcsaságai az új helynek, de hát tökéletes munkahely nincs, vagy csak nagyon kevés.
Szerencsére a karácsonyi időszak elég jól sikerült, jót pihentem, volt időm végre olvasni, sorozatot és filmeket nézni, társasozni. Jó lenne, ha az embernek több ideje jutna magára év közben is. Ahogy mostanában többektől is hallom, na, majd ha megnyerem a lottót...

2015. Még szoknom kell ezt a dátumot. Hogy vajon mit tartogat nekem ez az év? Csak reménykedni tudok, hogy sok jót és szépet, ami képes lesz a nehézségeket feledtetni, hiszen azok mindig vannak. Az olvasási terveimről majd egy külön posztban szólnék, de annyit megírok, jövőre szeretném még jobban lecsökkenteni a beszerzett könyvek számát. Idén 91 lett a végeredmény, ami nem rossz, de ahhoz képest, hogy mennyit olvasok és mennyi könyv van a várólistámon, még kicsit mindig sok.

Mivel nem biztos, hogy idén még lesz időm megírni az évösszegző posztot, szóval ezúton kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak nagyon boldog új évet! Remélem jövőre is velem tartotok!




Az idei év kedvenc olvasmányai

2014. december 27., szombat

Bár még nincs vége teljesen az évnek, úgy gondolom, idén már nem nagyon várható olyan olvasmány, amely felférne a toplistám elejére, így nyugodt szívvel írok nektek arról, mely könyvek is lettek az idei kedvencek.



Amikor ezt a posztot írom, pont kereken 90 olvasásom van. A tavalyi 76-hoz képest ez egy elég nagy növekedés. Ebből a számból összesen 5 könyv volt újraolvasás, a Tündérkrónikák sorozat részei, amelyeket piszkosul jól esett elolvasni. 
A hagyományoktól eltérően most 5 könyvet választottam ki, amelyek visszagondolva az év meghatározó olvasmányai voltak. A számozás nem jelöl sorrendet, nem tudnék rangsorolni ezen könyvek között és nem is szeretnék. De elég a felvezetésből, jöjjön a lényeg!

1. Andy Weir: A marsi - A marsi jött, látott és győzött. Szinte mindenki szerette itthon, aki olvasta,
a Goodreads olvasói pedig az év sci-fi-jének választotta. Én eleinte meg se akartam venni, mert tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, aztán valami bekattant, és előrendeltem. Abszolút nem bántam meg, nagyon jót szórakoztam és izgultam Mark Watney kalandjain. Remélem lesznek még a Fumax kiadónak hasonló sci-fi kiadványai, én biztos vevőjük vagyok.

2. Robert Galbraith: Kakukkszó - Pedig én nem is vagyok nagy krimirajongó! Ehhez képest teljesen magába szippantott J. K. Rowling álnéven írt regénye, amely még inkább meghozta a kedvem a Londonba való utazáshoz. Külön bejegyzést is szenteltem a könyvnek, a molyon pedig nem győztem a könyv színhelyeiről karcolni, szóval nem csoda, hogy helyett kapott ezen a listán is.

3. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - Mivel Amadea nagyon szereti ezt a furcsa című kis könyvet, tudtam, hogy nekem is kezembe kell vennem. Szerencsére beigazolódott az, hogy ő az én könyvboszorkám, mert ez volt talán az idei év legszebb nyelvezetű és történetű könyve, amit olvastam. Sütkéreztem a mondataiban, megszerettem a szereplőit és mélyen egyetértettem a mondanivalójával. A látszat szinte mindig csal.
4. China Miéville: Kraken - Tavaly a Konzulváros került a kedvencek közé, idén pedig a Krakennek sikerült ez a művelet. Jó érzés volt belemerülni ebbe a könyvbe, és mily meglepő, ez is Londonban játszódik, úgy fest, ebben az évben ez a város üldözött engem. :) Miéville teljesen elborult ötletekkel teletűzdelt regényeit nekem találták ki. Imádom, hogy enyhén őrült a pasas, mindenre vevő vagyok, amit ő ír.

5. James Clavell: A Tajpan - Magamtól soha az életben nem vettem volna a kezembe ezt a 938 oldalas monstrumot. Szerencsére vannak nekem olyan barátaim, mint fezer a molyról, aki tudja, mi való nekem. Az ő ajánlására olvastam el A Tajpant, ami újra eszembe juttatta, mennyire szeretem a történelmet, és mennyire izgalmas is volt a 19. század.

Azért ejtsünk szót arról is, hogy voltak nagy csalódások is az idei évben. Az abszolút első ezen a téren Rebeca Donovantől a Visszafojtott lélegzet. Tény és való, hogy kezdek kinőni a tinikönyvekből, de azért akad még olyan, amelyet kedvelek. Az Elakadó lélegzet is ilyen volt, ezért nagyon reménykedtem, hogy a második rész is tartani fogja a színvonalat. Ehhez képest ha nem a Kindlimen olvastam volna a könyvet, akkor tuti falhoz csapkodtam volna, annyira kiborítóan rossz volt.
A másik mélyrepülés a sokak által kedvelt és ezernyi díjjal elhalmozott Ann Leckie könyv, a Mellékes igazság. Rég unatkoztam ennyire könyvön, mint ezen, a sokat hangoztatott gendertémáról szinte alig van szó benne, és annyi ennél sokkal jobb és érdekesebb sci-fit olvastam már! A folytatást szerintem inkább messzire elkerülöm.

Idén még várható tőlem egy évösszegző poszt, amelyben a jövő évi tervekről is szót ejtek, valamint a decemberi zsákmányok bevallása sem marad el természetesen. Addig is kommentben írjátok meg nekem, hogy olvastátok-e az általam említett könyveket, és hogy nektek mik voltak a kedvenceitek?

Karácsony

2014. december 23., kedd

26 évesen az ember már teljesen máshogy éli meg a karácsonyt, mint gyerekként. Gyerekként persze az ajándék számít a legjobban, a fények, és hogy lehet játszani a hóban (akkor még volt hó). Most, hogy már szinte felnőtt vagyok, és nincsenek még saját porontyaim, egyszerűen a pihenést a nyugalmat értékelem a karácsonyban. Persze kell ajándékokért járkálni, besegíteni a sütésbe-főzésbe, de mégis több pihenés jut ilyenkor, mint bármikor máskor. 24-e nálunk nyugodtan telik, faállítás, közös ebéd, ajándékozás, ezek mellett pedig mindenki pihen, olvas, filmet néz. A rokonozás is kimerül annyiban, hogy anyukám öccsének családja átjön hozzánk karácsony első napján.

Ez egy eléggé nehéz december lett számomra, amikor van is mit kipihennem. Igyekszem a gondjaimon való rágódást a minimálisra csökkenteni, hogy legalább ez ne rontsa el az ünnepet. Karácsonyi hangulatom nincs túlzottan, bár ma több kedves ismerőstől is érkeztek képeslapot, amelyek teljesen meghatottak, és több baráti társasággal is karácsonyoztunk.

Azért én minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak nagyon boldog, békés, könyvekben és sütiben gazdag karácsonyt kívánok! Lehet lassan az én rejtőzködő karácsonyi hangulatom is előbújik. :)


Az vagy, amit olvasol?

2014. december 21., vasárnap

Blackett keresett meg azzal, hogy mi lenne, ha mi is csinálnánk egy kis körbeposztolást. Ő kezdte a sort, itt elolvashatjátok három kérdésben a véleményét, amelyekről most én is írok néhány gondolatot.

Az első kérdés az, hogy számomra mi számít leginkább egy könyvben: az eredetiség, a karakterek, a
cselekmény vagy a stílus? Bevallom, nem tudnék ezek közül egyértelműen választani. Ha például van egy nem túl eredeti történet, de a karakterek jól kidolgozottak, az engem már boldoggá tud tenni. Vagy lehet, hogy valaminek nem olyan izgalmas a cselekménye, de a stílusa remek, akkor is magával tud ragadni. Persze az igazi az, amikor egy eredeti sztorit olvasol remek karakterekkel, izgalmas vagy elgondolkodtató cselekménnyel jó stílusban. Azért az ilyent szerencsésen ki kell fogni. Jó példa erre jelenlegi olvasmányom, A Tajpan, ami véleményem szerint remekel mindegyik pontban.

A második kérdés, hogy mi az a dolog, amivel egy könyv engem látatlanban is meg tud venni. A könyvválasztási szokásaim eléggé esetlegesek. Bár tudom, hogy a molyon és blogokon bűnös dolognak számít ezt bevallani, de igenis nem egy könyv volt, aminél a döntő érv a borító volt a beszerzésnél. Bár jó néhány regénynél megtévesztő a borító, de soknál viszont nagyon is árulkodik a történetről. Emellett általában fontos az is, melyik kiadó adta ki, mert tudom, mely kiadók azok, akik általában olyan könyveket adnak ki, amelyek az én tetszésemet is elnyerik. Sokszor pedig elég csak az, ha azok az emberek, akiknek adok a véleményére, lelkesednek egy megjelenésért, és már landol is a könyv a kívánságlistámon.

A harmadik kérdés szerint be kell vallanom a legrosszabb könyves szokásom. Fogós kérdés. Talán az, hogy az évek során rengeteg-rengeteg könyvet vásároltam össze, amelynek aztán egy részén még olvasás előtt túladok, ugyanis rájövök, hogy nem is érdekel annyira... Nem egy könyvnél jártam így, hogy beszereztem, vágytam rá, aztán egy év múlva ránéztem a polcon, hogy jé, nem is értem, ez engem miért is érdekel annyira. Erről jó lenne leszokni, és tényleg azokat a könyveket csak beszerezni, amit a közeljövőben el is szeretnék olvasni.


Novemberi zárás

2014. december 7., vasárnap

Tudom, hogy már egy hét is eltelt a decemberből, és rendesen megcsúsztam a novemberi zsákmányos poszttal, de ez a hónap elég zűrösen indult. Eleve azóta zűrössé vált az életem, mióta meghoztam a nagy döntést, hogy felmondok a munkahelyemen, és egy másik helyen folytatom pályafutásom. December elsején kellett volna kezdenem, de sajnos elkaptam egy elég makacs hasmenéses betegséget, melynek köszönhetően három napig az ágyam és a vécé között tudtam csak ingázni. Gondolhatjátok, hogy élni nem volt erőm, nemhogy kezdeni az új helyen meg posztot írni.... Aztán végül pénteken sikerült bemenni az új helyre, egyelőre vegyesek az érzéseim, remélem hamar megszokom, és akkor már inkább a jó dolgokat fogom látni.



No de nézzük csak, mi volt novemberben könyves szempontból! A nagy decemberi könyveső előtt (8 könyv van beajándékcsomagozva a listámon!) 5 könyv azért becsúszott még az előző hónapban. Az első kettő két Agavés szépség, a Patkánykirály és az Álmatlanok, sajnos olvasni még nem volt időm őket. Ezek után két recikönyv következett, az egyik az Egyezer tündöklő nap, amire nagyon kíváncsi vagyok. Még nem olvastam semmit Hosseinitől, de régóta érdekelnek a regényei. A másik pedig a Gyacsenko párostól az Andrej és a Föld zarándokai, a Metamorfózis-trilógia utolsó része, melynek még a második könyvét sem olvastam el... Igen, vannak néminemű lemaradásaim.

A hónapban az utolsó könyv egy nagyon váratlan meglepetés volt. Gimis barátnőkkel találkoztunk, amikor is az egyikük a kezembe nyomott egy csomagot, hogy hát ezt valószínűleg még a (júliusi) szülinapomra vette, de nem biztos benne, viszont az a cetli volt rajta, hogy Nitának, így hát elhozta. És hát mi más lett volna a csomagban, ha nem könyv! Bevallom, erről a Bronte regényről eddig nem hallottam, de azért egy olvasást remélem meg fog érni.

Személyes szempontból a november legfontosabb eseménye a bevezetőben is említett felmondás volt, búcsúbulival, könyvekkel és minden egyébbel karöltve. Valahogy ez a november úgy elment, mintha nem is igazán lett volna. Azért voltak benne szerencsére klassz dolgok, sikerült a kipróbálandó éttermek és pubok listájáról néhány helyet kipipálni, voltak jó kis beszélgetős esték is, moziba is sikerült eljutni, szóval nem panaszkodhatom.

Hogy a december mit hoz? Betanulást az új helyen, úristenmégnekisemvettemkarácsonyiajándékot-rohangálást, remélhetőleg legalább pici havat, és nagy pihenést karácsony környékén. Komolyan, az a legnagyobb vágyam, hogy napokig csak olvassak, netezzek, sorozatot nézzek és egyek! Na meg csodáljam a szép új könyveimet, amiből szerintem nem lesz hiány a következő hónapban. :)

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS