2015. december 30., szerda

Az év utolsó beszerzései

Eljött hát az év utolsó hónapja, amikor tudtam, hogy úgysem leszek visszafogott beszerzések terén. Karácsonyra magamat is megleptem bár könyvvel és a barátaim sem tétlenkedtek. :) Így végül 13 szépség került hozzám, lássuk csak, melyek ezek!



Az első beszerzés egyben a legjobban vágyott könyv is volt: az S. teljesen lázba hozta a könyves világot, és aki csak tehette, lecsapott rá a 40%-os akcióban. Én is így tettem, ráadásul így eljutottam a Geopen boltjába is, ami bár eléggé messze esik tőlem, de csodálatos kis bolt, nagyon kedves kiszolgálásban volt részem és még egy Murakamis vászontáskát is kaptam pluszba, szóval maximálisan elégedett vagyok. :) A könyvet ráadásul karácsony alatt el is olvastam, majd külön bejegyzés is lesz róla.

Ezen kívül még a Libri 2+1 akciójára csábultam el, mert végre volt 3 nagyon vágyott regény, amelyre így lecsaphattam. A Stonert a molyos kritikák hatására tettem be a kosárba, a Rosie-update beszerzése alap volt, mert nagyon szerettem az első részt, a Lány a sötétbennek pedig a fülszövege csigázott fel. Ráadásul mindegyik gyönyörű élőben, annyira igényes kiadások, jó kézbe fogni őket.

Mást nem vettem magamnak decemberben, innentől már az ajándékok sora következik. Elsőre az én drága Sztimi barátnőm lepett meg a Tengeróceánnal, amire a Selyem után különösen kíváncsi vagyok. Ezek után következett a szokásos ötösfogat karácsony, amely már hagyománnyá vált számunkra. Az eleje izgalmasan indult, a barátink sikeresen megleptek minket egy költözéssel és ebből egy csodás átverés alakult ki (a teljes sztorit elolvashatjátok Amadeánál). Szerencsére a pizza, a kuglóf és a forralt bor, meg persze az ajándékok hamar elfeledtették velünk az átverés okozta felindultságot. :) A Fangirl, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, az Enyém a vár és a Javítások kerültek hozzám, néninemű édesség és egy dedikált könyvjelző kísértében. A hónap egyik legcsodálatosabb délutánja volt ez, amire szívmelengető visszagondolni.

A Közel a tűzhöz a Fumaxos fiúk ajándéka, akikkel idén nagyon jó barátság alakult ki köztünk, a Durrell könyv az én csodálatos Sister barátnőmtől érkezett hozzám, akinél jobb barátot nem is kívánhat magának az ember. A Rendíthetetlen egy másik szintén csodás barátnémtól kaptam, végül az Idő-Őrség egy sci-fi ajándékozás során került hozzám egy kedves molytól, ráadásul karácsonyi sütipecsétet is kaptam hozzá, amivel már régóta szemeztem, csak magamnak soha nem vettem meg.

Ebben a hónapban egész jól állok olvasásügyileg, 7 könyvet olvastam el és belekezdtem a Fangirlbe, bár azt szerintem csak jövőre fogom befejezni. Sci-fi többségű hónap volt ez, elolvastam egy SW regényt, az Elveszett csillagokat, az Armadát és A sötétség balkezét is. Volt ezen kívül még egy borzasztó mesekönyv, a Darth Vader és barátai; egy képregény, Gaimantől a Sandman második része, ami még mindig zseniálisan beteg; egy SW képes útmutató a hetedik részhez; és a már fentebb emlegetett S.

Amúgy a december szerencsére egy elég jó kis hónap volt, bár végig eléggé fáradt voltam. Sok-sok
A mánia tetőzése
programom volt és nagyon éreztem már, hogy év vége van és rég voltam normális szabadságon. Most még ráadásul karácsony előtt is dolgoztam, ami viszont a karácsonyi hangulatomat eléggé lerombolta, jövőre biztosan szabadságot veszek ki, hogy sikerüljön lelassulni egy kicsit.
A hónap egyik legvártabb eseménye, mint az olvasásaimból is látszik, a Star Wars megnézése volt. Végül december 20-án sikerült eljutni rá, szerencsére a spoilereket sikeresen elkerültem. Amennyire izgatott voltam, azért nem voltam maradéktalanul elégedett a filmmel, de ahogy Szirmai Gergő is mondta, nem lett szar, és ez a lényeg. :) Jövő héten megyek is újranézni, kíváncsi leszek, akkor milyen kép fog bennem kialakulni.



Volt ezen kívül még színház, koncert, babázás, adventezés Szegeden, baráti karácsonyozások, karácsonyi vásározás, és végre ezen a héten kedd óta szabadságon vagyok, január 5-én fogok csak visszamenni a mókuskerékbe. Addig meg igyekszem kipihenni és átgondolni az idei évet, várhatóan az év végi zárást is január elején fogom nektek hozni.

A január munka terén eléggé húzós lesz, ráadásul lesz még egy dolog 2016 elején, ami eléggé lefoglalja mostanában a gondolataimat és biztos, hogy sok napomat is ki fogja tölteni, mégpedig a költözés. Ugyanis ha minden jól alakul, februártól már Budapesten fogok élni. :) A barátommal költözünk össze egy kis lakásba, ahova jól át kell gondolni, mit viszek magammal, szóval a január valószínűleg a szelektálásról és arról fog szólni, mely könyvek is költöznek velem. Ez utóbbi nagy és fájdalmas feladat lesz, de hát egy garzonba nem fog elférni 700 könyv. Szerencsére itt Érden maradhatnak, amiket nem viszek magammal, de azért fájni fog utánuk a szívem. Cserébe viszont hivatalosan is megkezdem a felnőtt életet. :)

Azért izgulok ám, szóval ez az új mantrám.



2015. december 27., vasárnap

Csökkenj a várólista 2016-ban is!

Tény és való: eddig minden évben elbuktam Lobo várólista-csökkentő kihívását. Ez nem akadályoz meg abban, hogy mindig jelentkezzek rá. :) Játéknak fogom fel a dolgot, ráadásul idén például négy könyvet elolvastam a fő listáról és kettőt az alternatívról, ami nálam nem is rossz arány. :D

Azért 2016-ra igyekeztem kevésbé vaskos könyveket összeválogatni, tavaly nagy hiba volt, hogy sok 500+ oldalas regényt választottam ki, amikhez persze idén nem volt annyira kedvem.
A 2016-os listába olyan könyvek kerültek, amelyeket már nagyon szeretnék olvasni, de valamiért mindig hátrébb sorolódnak. Nem meglepő módon a lista java része sci-fi és fantasy regény, de azért akad itt szépirodalom és krimi is. Most nem terveztem be alternatív listát, vagy sikerül ezt teljesíteni, vagy nem, nincs menekülés. :)



A 12 könyv összesen 4692 oldal, vagyis átlagosan 391 oldal egy könyv. A legrövidebb a Bogar Bárd meséi, a leghosszabb pedig a Védett férfiak. A leghosszabb ideje ezek közül a Metró 2034 áll a várólistán, egészen pontosan 2011. november 30-a óta.

Természetesen megint elkapott a lelkesedés és a hév, hogy na, akkor 2016-ban én teljesítem a kihívást, és már olvasnám is a könyveket. Az elején mindig így szokott lenni, aztán az első pár hónap lendülete után sajnos eddig mindig kudarcba fulladt a dolog. És tudjátok mit: nem történik semmi akkor, ha jövőre sem sikerül. És persze megyek a 2017-esre is. :)


2015. december 24., csütörtök

Karácsony

Az Igazából szerelem szerint legalább most legyünk őszinték, hiszen karácsony van. Szóval ez sem egy szivárnyhópelyhektől hemzsegő bejegyzés lesz, de azért nem is egy sirám.

Nekem már évek óta nem jelenti ugyanazt a karácsony, mint régen. Már nem vagyok gyermek, és még nincs gyermekem, így valamiféle köztes állapotban ragadtam az ünnepet illetően. Idén valahogy különösen nem tudott elkapni az előtte lévő napokban a hangulat, valószínűleg amiatt, hogy még 23-án is dolgoztam. Jövő évi első fogadalom: a szabit karácsony előttre kivenni, nem utánra!

Azért nem mondom, hogy nem voltak pillanatok, amikor az ünnepi várakozás ne kapott volna el. Az első ajándékok beszerzése, a karácsonyi vásározások, egy jó kis beszélgetés egy forralt bor mellett, sétálni a kivilágított utcákon és mindenre külön rácsodálkozni, ezeket szerencsére nem veszítettem el. Ráadásul két nagyobb karácsonyozás is volt barátokkal és jó ismerősökkel, amelyek minden évben emlékezetesek maradnak. Például az alább látható csomagok miatt is, amelyeknek már a látványa is melengeti a szívet. :)



Érzelmileg eléggé zűrösre sikerült ez az év vége, és csak nehezen akarnak elülni a hullámok. Ilyen szempontból nem bánom, hogy a karácsony java részét itthon pihenve fogom tölteni. Mind lelkileg, mind testileg elfáradtam, és legszívesebben egész nap csak az ágyamban heverésznék. (Persze nemrég paníroztam, és nemsokára kezdődik a faállítás, de a köztes időket igyekszem az ágyammal tölteni. :D)

Szóval most én leginkább azért vártam a karácsonyt, hogy végre ne kelljen dolgozni, meg lehessen kicsit állni, le lehessen lassulni, és ne legyen azon kívül nagyobb dilemmám, hogy bejglit vagy mézeskalácsot egyek, és melyik könyvemet is olvassam a sok közül? :) (Végül persze az S és egy Star Wars Az ébredő erő kalauz nyert, csak hogy ne tagadhassam le geekségemet. :) ) Mostanában ezt értékelem az ünnepekben: le lehet egy kicsit állni, kiszakadni a hétköznapokból, együtt lenni a családdal, akik mostanában nem sokat láttak, ráadásul jövőre még kevesebbet fognak. Az ajándékok is örülök persze, de már rég nem rajtuk van a hangsúly.

Azért most, hogy átgondolom, nem is annyira sötét a kép, mint egyes pillanatokban hiszem. Itt van nekem a családom, csodás barátaim vannak és egy pörgős, mozgalmas év van mögöttem, amely alatt végig éreztem, hogy élek, hogy igazán élek! Jövőre pedig sok izgalom vár rám, de erről majd az év végi összefoglaló posztban írok.

Nem is szaporítom tovább a szót: minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak békés, vidám, boldog karácsonyt kívánok! Mindenkinek olyat, amilyet igazán szeretne. :)

Ezzel nagyon egyetértek :) (forrás: urban-eve.hu)



2015. december 6., vasárnap

Téli olvasmánytervek

Mivel életemben először van egy listám, amit teljesítettem is, nevezetesen az őszi terveim, ezért úgy döntöttem, miért ne írnék akkor már téli listát is? :)



Megint öt könyvet választottam ki, amit szeretnék még ezen a télen elolvasni. Javarészt szerintem erre az év végi szabim idején lesz időm, de azért reménykedem, hogy a hétköznapokon is marad időm az olvasásra.

De akkor lássuk az öt kiválasztottat!

  1. J. J. Abrams - Doug Dorst: S. - Ez egész egyszerűen alap. A héten végre enyém lett a drágaság, és alig várom már, hogy karácsonykor teljesen belefeledkezhessek.
  2. Lev Grossman: A varázslókirály - A varázslók elnyerte a tetszésemet, kíváncsi vagyok, mit fog Grossman alkotni a folytatásban.
  3. Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma - Egyre többször kacsint rám a polcról ez a könyv, be is válogattam a jövő évi várólista csökkentésbe. :)
  4. Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze - Régóta kíváncsi vagyok erre a regényre, nemrég beszereztem, szerintem még decemberben sorra fog kerülni.
  5. Mariam Pesztrojan: Abban a Házban - Számomra kedves emberek annyit dicsérték ezt a könyvet, ráadásul a szülinapomra meg is kaptam, hogy most már egyszerűen muszáj leszek belefogni az olvasásába. :)

A drágaSág :)


Remélem ezt is ugyanolyan sikeresen fogom teljesíteni, mint az őszi listát. :)
Olvastátok már ezeket a könyveket? És ti miket terveztek olvasni télen?

2015. november 29., vasárnap

Novemberi beszerzések

Az év utolsó előtti hónapja nekem inkább már arról szólt, mit kéne másoknak beszerezni, mint arról, hogy magamnak mit is veszek meg. Bár nem mondom, néha nagyon rám tört a könyvvehetnék, de ellenálltam, hiszen most jön a karácsony, megvárom, ki mivel ajándékoz meg. Utána meg jöhetnek a nagy év eleji akciók. :)



Ennek jegyében ebben a hónapban négy könyv vándorolt hozzám. A Sült zöld paradicsom angol nyelvű eredetijét még októberben rendeltem meg a Bookdepository-ról. Volt hozzá egy 10%-os kuponom, ráadásul itthon már nem nagyon lehet beszerezni magyarul a regényt, így bekerült a virtuális kosaramba. Amúgy meglepően picike és vaskos könyv.

A másik három könyv már előrendelés volt. A sötétség balkeze a Szukits-tól jött, mivel a kollégám kérdezte, nem szeretnék-e vele rendelni, hogy megússza a szállítási költséget, ilyen kérésekre meg nem nagyon mondok nemet. :) Nagyon meglepődtem, hogy kemény fedeles a regény, régóta kíváncsi vagyok rá amúgy, örülök, hogy a magaménak tudhatom.

Végül az Agave Könyvektől érkezett két rég várt könyv. A varázslók nekem nagyon tetszett, így alig vártam, hogy megjelenjen A varázslókirály, amelynek ráadásul gyönyörű a borítója, élőben még inkább, mint a képeken. Remélem képes lesz az első rész színvonalát tartani.
Az Armadát pedig még inkább szerettem volna már a kezeim között tudni, ugyanis a Ready Player One kellemes emlékeket hagyott bennem. Pont tökéletes olvasmány lesz szerintem ebben a téli zimankóban.
A képen látható könyvjelzőt pedig a Vörösmarty téren sikerült beszerezni a karácsonyi vásárban a Bomo Art standjáról, meglepően jó áron. Ha arra jártok, ne hagyjátok ki, gyönyörűséges dolgaik vannak!

Olvasás terén hét könyvet sikerült befejezni ebben a hónapban. Ebből ráadásul hatot mindössze 11 nap alatt olvastam el, köszönhetően annak, hogy ismét sikerült egy vírust elkapnom, és szinte csak az olvasáshoz volt erőm és kedvem. Elolvastam Blake Crouch Wayward Pines-trilógiáját, ami túl mély nyomokat nem hagyott bennem, de nagyon jól lekötötte a gondolataimat. Befejeztem Hannu Rajaniemi trilógiáját, ráadásul A kauzalitás angyala az utolsó volt az őszi listámon, így talán a blog története során először el is olvastam, amiket beterveztem. :) 
Sorra került még egy képregény, a Kóbor lovag, amely a Trónok harca világában játszódik, és nagyon kellemes meglepetés volt, hogy mennyire jó volt. Dan Wells-től Az ördög egyetlen barátja a John Cleaver-trilógia folytatása, egyben egy új trilógia nyitókötete. Szerintem hozza ugyanazt a színvonalat, mint a korábbi kötetek, de nagy változásokat vagy fejlődést sajnos nem várhatunk tőle.
Sajnos november további részében erősen megtorpant az olvasási tempóm, közel három hétbe telt, mire elolvastam a Gesztenye, a honalapítót. Erről egyébként külön bejegyzés írását is tervezem.

Minden más tekintetben a november először elég vacakul indult ezzel az újabb betegséggel. 3 hónap alatt háromszor betegnek lenni nem túl jó dolog. Azóta már szedek multivitamint, C-vitamint és igyekszem többet mozogni, hogy erősítsem az immunrendszerem. Viszont ezen kívül megint nagyon klassz kis zizegős hónapot tudhatok magam mögött. Voltam kétszer moziban, filmzenei koncerten, könyves eseményen, Országos Star Wars Találkozón, fedeztem fel ismét új helyeket, mint a Zoo Café vagy a Karácsonybolt, sőt, még íjászkodni és bulizni is eljutottam. Ezen a héten ráadásul szuper dolgok történetek velem, találkoztam Nikkinccsel, akivel olyan volt beszélgetni, mintha ezer éve ismernénk egymást; kiderült, hogy jövőre házasodik egy barátom, és felkértek koszorúslánynak; és költözés terén is nagyon jó híreket kaptam. :)


És akkor most következik a december, ahol könyvdömping várható, ugyanis én magamnak hiába csak két könyvet tervezek venni, a barátaim nagyon belehúztak, 9 könyv van bejelölve a kívánságlistámon, hogy megkapom ajándékba. Ez a hónap javarészt a karácsonyról fog persze szólni, több baráti karácsonyozás is vár rám, és szerencsére el tudok majd menni az év végén szabadságra, és remélem jó sok könyvet el tudok majd olvasni az ajándékba kapottakból. :) Jön mindemellett a Star Wars 7. része, és rám még egy szegedi utazás is vár, ahova barátokkal megyünk kicsit adventezni.
Reméljük méltó módon, boldogan és békésen zárhatom majd ezt az évet.




2015. november 1., vasárnap

Októberi zsákmányolás

Alig akarok hinni a naptárnak, hogy már az október is eltelt, és elkezdődött a november. Egyszerre mozgalmas és nehéz hónapot tudhatok magam mögött, voltak remek és nagyon rossz napok is. Nagyon rányomta a bélyegét a kedvemre, hogy elkaptam a fél városon végigsöprő torokfájós-orrfújós rettenetet, amivel majdnem két hétig szenvedtem.



Könyvbeszerzés szempontjából nagyon visszafogott hónapot tudhatok magam mögött, 4 könyv és egy képregény (a képregény nincs a képem, mert már el is adtam egy kollégámnak) került hozzám, ezek közül egy ajándék, három előrendelés és csak egy volt spontán vásárlás.

A most hatalma a gyakorlatban egy ismerősöm ajándéka, neki sokat változtatott elmondása szerint az életén. Eléggé szkeptikus vagyok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de adok azért neki egy esélyt, ha már csak egy-két dolgot tudok belőle hasznosítani, az is jó.

Az ördög egyetlen barátja, a Tear királynője és Az acél emléke is előrendelés volt. A John Cleaver-sorozat nagyon jó kikapcsolódás, az első három részt is szerettem, így erre a folytatásra is kíváncsi vagyok. A Tear királynőjét egy barátnőm ajánlotta, neki tavaly ez volt az egyik kedvenc regénye. Az acél emlékét pedig már csak a dedikálás miatt is be kellett szereznem, erről majd lentebb mesélek.

Az egy szem képregényt a Képregénybörzén szereztem be, amin életemben először voltam, de nem utoljára. Nagyon tetszett a hangulata, és bár eléggé sokan voltunk és zsúfoltság volt, én mégis nagyon élveztem. A Batman Hush sorozat első két részét könyvtárból olvastam, a harmadikat pedig pofátlanul olcsón árulták a Börzén, és mivel sejtettem, hogy a kollégám úgyis el tudja majd adni, miután elolvastam, lecsaptam rá. Az biztos, hogy fogok még Batman képregényeket olvasni, a Hush nagyon tetszett.

Ami az olvasást illeti, öt regényt és három képregényt olvastam, valamint belekezdtem még A császár pengéibe, amivel nagyon nyögvenyelősen sikerült haladni, valahogy nem kapott el a hangulata, most meg ráadásul apukám benyúlta tőlem, így végképp nem tudok haladni vele. :) És nemrég kaptam a Goodreads-től levelet, hogy szépen haladok a kihívásommal, melynek keretében 70 könyvet terveztem elolvasni idén. 

Mint fentebb is írtam, eléggé vegyesre sikeredett ez az október. Még nem teljesen hevertem ki főleg az elején a szeptemberi történéseket, szerintem ezért is sikerült megint lebetegednem. Szerencsére a végére kezdtem már összeszedni magam és nagyon jó dolgok történetek velem. Ebben a hónapban kétszer is eljutottam színházba, voltam Vissza a jövőbe mozivetítésen, házibuliban, egyetemi előadáson, amit egy ismerősöm tartott, kipróbáltam pár új kajás helyet Budapesten (a Zing Burgert csak ajánlani tudom, a Comix Coffee-nak még van hova fejlődnie, de van benne potenciál), és a hónap végén még wellness-ezni is eljutottam, ami isteni volt, haza sem akartam jönni. :)



A blog szempontjából legfontosabb esemény a Richard Morgan dedikálás volt. Az angol író október 28-án dedikált a Nyugati-téren lévő Alexandrában. Szerencsére egész sok érdeklődő volt, szép kis sor kígyózott az író előtt. Richard Morgan egyébként egy nagyon kedves, közvetlen, jó fej pasas, akinek minden olvasójához van pár jó szava. Nagy élmény volt találkozni vele, remélem látjuk még itt Magyarországon.

Már csak két hónap maradt az évből, remélem, sok jó olvasmányt és zsákmányt fog még hozni. Mondjuk én nem szeretem túlzottan a telet, de igyekszem a maximumot kihozni belőle. Novemberben már most van programom az összes szombatra, lesz itt Star Wars találkozótól kezdve Makcsakiállításon és koncerten át Molyszülinapig minden. Ráadásul ebben a hónapban lesz a könyvmegjelenési dömping és lassan azon is el kell gondolkodni, mit veszek azoknak, akik könyvet kapnak tőlem. Remélem, hogy a hideg és a korai sötétedés ellenére is klassz hónapnak nézünk elébe. :)


2015. október 25., vasárnap

Madarat tolláról, könyvet borítójáról?

Sokszor, sok helyen beszélgettünk már a könyvszeretőkkel a borítók témájáról. Szerintem ez az, ami mindig is aktuális lesz, és ami mindig is vita tárgyát fogja képezni az olvasók között.

Kezdjük egy vallomással: nekem igenis számít egy könyv borítója. Hogyne számítana, mikor elsőként azt látom meg, és rögtön ki is alakul ez alapján egy benyomásom. Egy szép vagy különleges borító rögtön felhívja magára a figyelmem, és kíváncsivá tesz, hogy vajon a beltartalom is olyan jó-e, mint a külső.
Szeretem azokat a kiadókat, akik igenis adnak a borítóra, időt és pénzt nem sajnálva próbálják megtalálni a megfelelőt, ami passzol a történethez. Nálam ebben a prímet most már az Agave Könyvek viszi, akiknél olyan 90%-ban elégedett szoktam lenni. Ráadásul ők az olvasói visszajelzésekre is figyelnek, a legutóbbi Anita Blake kötetnek például a sok negatív visszajelzés miatt módosítottak a borítóján.

Az Armada borítótervei, az utolsó lett a végleges verzió
Persze én azok közé tartozom, aki nem áll meg a borítónál. Sajnos nem egyszer, nem kétszer jártam úgy régebben, hogy elcsábított egy csinos borító, aztán óriási pofáraesés lett a vége. Ezért most már alaposabban utánajárok annak, miről is szól az adott könyv, vajon a külsején kívül más is tetszene-e. Részben fülszöveget olvasok, de most már inkább a hozzám hasonló ízlésű ismerősök véleményére adok.

És mi a helyzet a ronda, igénytelen vagy egyszerűen jellegtelen borítókkal? Nekem ezek eléggé el tudják venni a kedvem egyes regényektől, de itt inkább azokról van szó, amelyekről mondjuk előzetesen nem hallottam vagy nem ismerem egyáltalán a szerzőjüket. Ha van egy olyan könyv, amiről mondjuk már olvastam korábban, és végre megjelenik magyarul, akkor akár újságpapírban is megjelenhet, akkor is meg fogom venni. Viszont ha egy olyan műfajról vagy történetről van szó, amiben bizonytalan vagyok, hogy nekem való-e, ha egy baromira hozzá nem illő borítóval jelenik meg, az rendesen el tudja venni a kedvem az olvasástól.

Bár maga a könyv nem volt rossz, a borítón a mai napig nem tudok napirendre térni

Úgy látom, itthon mind a kiadók, mind az olvasók elég vegyesen állnak ehhez a témához. Igazából engem az zavar, ha azt látom, hogy a kiadó meg sem próbált igényes borítóval előállni. Ha amúgy egy nagyon kidolgozott megjelenésről van szó, csak mondjuk az én ízlésemmel nem passzol, azt sokkal jobban el tudom fogadni, mint amikor egyértelmű, hogy teljes igénytelenséggel állunk szemben. Megértem, hogy nem minden kiadónak van arra pénze, hogy hiper-szuper, csili-vili borítókat terveztessen, de azért ma már az internet sok lehetőséget kínál ezen a téren is, ráadásul néha a kevesebb több ezen a téren is.

Azt látom, hogy főleg azoknak az olvasónak, akik nem olvasnak túl sokat, csak ritkán vásárolnak
könyveket, igen is fontos, hogy egy borító szép és/vagy figyelemfelkeltő legyen. A Molyon is gyakran találkozom olyan véleményekkel, hogy "ennek nem szép a borítója, inkább el sem olvasom a fülszövegét". Ez már szerintem annak a tipikus esete, amikor átesünk a ló túloldalára. Ahogy egy embert is hiba lenne csak és kizárólag a külsejéről megítélni, úgy egy könyvet sem lehet.

Persze van olyan, amikor a külső egyértelműen utal a belbecsre, és egy szuper borító mögött tényleg egy remek regény bújik meg vagy egy borzasztó borító pocsék könyvet takar. Vannak olyan tipikus elemek, amiket például ha meglátok, részemről rögtön viszketést kapok, és tudom, hogy menekülni kell, mert ez nem az én olvasmányom lesz. Mostanában ezek főleg az egy négyzetcentiméterre eső magas számú meztelen testfelület/virág/csipke, vagy pedig a paintban megszerkesztett és a kilencvenes évekre jellemző tipóval bíró csodás alkotások.

Mostanában kezdem el jobban felfedezni a képregények világát, ahol viszont egyáltalán nem mindegy, milyen rajzokkal találkozik az ember. Hogy két példát mondjak a közelmúltból, a Batman Hush mindhárom része számomra képileg is ötcsillagos volt, ezzel szemben Neil Gaiman Farkasok a falban című gyerekkönyve, vagy nem is tudom, minek nevezzem, eléggé nagy csalódás volt a számomra túl szögletes rajzokkal. Felnőttként sem voltam lenyűgözve tőlük, gyerekként meg szerintem kimondottan taszítóak lehetnek ezek a rajzok.

Helló szépségem, megtudhatnám a becses műfaját?
Mivel úgy fest, a könyvpiacon évről-évre nagyobb és nagyobb lesz a választék, az olvasóknak pedig mindinkább meg kell gondolniuk, mely könyvekre adnak ki pénzt és melyekre nem, egyre inkább rá fognak kényszerülni véleményem szerint a kiadók, hogy ne vegyék félvállon a borítók kérdését (meg a marketingét, de erről a témáról egy könálló bejegyzést lehetne írni). Én részemről továbbra is azt mondom, ne csak borító alapján válogassunk, de azért nagyon reménykedem benne, hogy egyre több igényes alkotást láthatunk majd a hazai könyvpiacon.

És akkor várom a ti véleményeteket: számít nektek a borító? Volt már olyan könyv, amit csak amiatt vásároltatok vagy éppen nem vettetek meg?




2015. október 17., szombat

Claire North: Harry August csodálatos élete

Szegény Harry August története majdnem elkerülte a figyelmemet. Mint könyves blogger és szenvedélyes olvasó természetesen mindig tájékozódom az új megjelenésekről. Viszont ennek a könyvnek a címe és a borítója is eléggé semmitmondó volt elsőre számomra. Még szerencse, hogy vannak olyan barátaim, akik szólnak, ha valamit érdemes olvasni, így került fel a várólistámra ez a regény. És milyen különleges élmény volt!

Harry August elsőre egy teljesen átlagos angol kisgyereknek tűnik, aki vidéken nő fel, az apja után földbirtokos lesz, és csendesen éli életet, majd meghal. Hogy aztán újra megszülessen, ugyanott és ugyanúgy, ahogy először. Harry-nek időbe telik, míg sikerül megtanulnia, hogyan kezelje az újabb és újabb életeket, és megtalálja a hozzá hasonlókat. Mire végre beilleszkedne, váratlanul hír érkezik, hogy a világvége egyre közelebb kerül az időben. Harry versenyt fut az idővel és az életeivel, hogy megtalálja azt, aki sietteti az apokalipszist.

A magyar cím alapján azt gondolhatnánk, ez valami romantikus beütéssel rendelkező regény. Hát nem, ezt sürgősen verjük ki a fejünkből. Az eredeti cím, a The First Fifteen Lives of Harry August sokkal találóbb, bár értem, miért nem így lett átvéve magyarra.
Én magam a mágikus realizmus műfajába sorolnám a könyvet, és a realizmus szót kétszer aláhúznám. Kegyetlenül mutatja be, hogy ami másnak egy csodának tűnik, vagyis az újjászületés, annak milyen következményei lehetnek valójában. Hogy mennyi szenvedést kell átélni, mennyi bűnt elkövetni és mennyi mindenre gondolni, hogy az ember kezelni tudja ezt a dolgot. Ráadásul Harry története bemutatja, hogy még sok száz év tapasztalatával is nehéz néha eldönteni, mi a jó és mi a rossz, hogy melyik utat válassza az ember.

Szerettem ebben a történetben, hogy nem kiszámítható, nem tudhatod biztosan soha, mi fog történni. Nem oldódik meg minden egy csapásra, és főhősünk sokszor kénytelen a nehezebb utat választani. Nem volt egyszerű ezt a regényt olvasni, sokszor belefacsarodott a szívem annak ellenére, hogy a regény nem próbál hatásvadász lenni. Igazából még most is nehéz arról írni, mit éreztem az olvasásakor és milyen nyomokat hagyott bennem.

Jó érzés, amikor valami más, valami új kerül az ember kezébe. Ráadásul bár Harry maga különleges, sok olyan dolog történik vele, sok olyan dolgot kell mérlegelnie és eldöntenie, amellyel akár mi magunk is találkozhatunk a hétköznapjainkban. Szerintem mostanában például egyre nehezebb eldönteni, kiben bízhat meg az ember, kinek adhatja ki az érzéseit, ki az, aki nem fog visszaélni vele. Vajon elmondhatjuk az igazat, vagy a hazugság útja lesz az egyszerűbb?
Viszont Harry-nek olyan dolgokban is döntenie kell, amely átlagembernek nem adatik meg. Hogy akarja-e és mennyiben akarja befolyásolni a jövőt, hogy mit kezd azzal a rengeteg tudással és ismerettel, amit életei során felhalmozott. Itt is felmerül az örök kérdés, hogy játszhat-e egy ember Istent, és biztos, hogy a sok tudás annyira jó dolog?

Bátran ajánlom mindenki figyelmébe ezt a regény, főleg azoknak, akik szeretik a különleges történeteket. Nálam eddig a Harry August élete az év egyik legkiemelkedőbb olvasmánya.

A könyv olvasásának lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

2015. szeptember 30., szerda

Szeptemberi könyvhullás

Helló ősz, helló el nem múló könyvbeszerzési vágy! Avagy beköszöntött a hűvös idő, a vénasszonyok nyara épp csak beköszönt, hogy aztán már el is menjen, én meg még mindig nem tudok visszafogott lenni könyvbeszerzések terén.


Hét darab könyvet sikerült bezsákmányolni ebben a hónapban, de valamiért többnek tűnt ez nekem. Lehet azért, mert már csak toronyban férnek el egymáson... Az első beszerzés egy megkésett szülinapi ajándék, avagy a júliusi szülinap simán elhúzódhat szeptemberig esetemben. :) Egy kedves barátom lepett meg William Gibson Virtuálfényével. Eddig Gibson munkássága kimaradt nekem, csak egy novellát olvastam tőle, épp ideje lesz pótolni ezt a hiányosságot.

Viszont a többi beszerzésemet már csak részben foghatom másra. Van nekem egy Amadea barátném, aki előszeretettel hív fel azzal, hogy megtalálta valamelyik kívánságlistám könyvemet kedvező áron. Így került hozzám Az ajtó és a Solaris is (és tudom, hogy itt már Amadea tiltakozna is, hogy "Dehát az utóbbit a pasim találta, én csak felhívtalak téged!!"). 
Sajnos az Alexandra meghosszabbította a nyári akcióját, így még sikerült három drágaságot onnan is beszerezni. Ishiguoróval jóban lettem a Ne engedj el!-nek köszönhetően, remélem a Lebegő világ művészét is szeretni fogom. A párizsi feleséget már sokan ajánlották nekem, a Holdkórosok eposzát is, szóval ezeket sem lehetett egyszerűen otthagyni!
Meglepő módon új megjelenésből csak egy vándorolt hozzám, mégpedig az Ílion, ami kötelező beszerzés volt számomra, ráadásul egy kellemes délutánt töltöttünk el barátokkal a közös rendelés átadása apropóján.

Erre a hónapra összesen hat olvasás jutott (plusz kettő még átcsúszott augusztusról), ami nem hangzik soknak, de ebből a Tövisek Császára és a Kafka a tengerparton összesen több, mint 1100 oldal volt, szóval így már talán kicsit más a kép. :) Az abszolút mélypont a Hogyan legyünk egyedül? volt, kár, hogy nem olvastam róla előbb Katacita posztját, spóroltam volna magamnak egy kis pénzt. Az abszolút legjobb pedig a Kafka a tengerparton volt. Talán sosem olvastam még ennyire szürreális regényt, ami mégis gyönyörű, és tele van olyan gondolatokkal, amelyeket nagyon-nagyon igaznak érzek. Murakami szép lassan beférkőzik a szívembe! Ráadásként az őszi listával is haladok, a Selymet már elolvastam, most meg A selyemhernyóban merültem el, amiről már most tudom, hogy kedvenc lesz.

Amint azt már az őszi listázásnál írtam, sajnos a szeptember nem igazán az én hónapom volt. Évek óta ez szokott lenni az év mélypontja, idén sem tudtam ezt elkerülni. Mind a munkahelyen, mind a magánéletben adódtak problémáim, ezekről most itt nem szeretnék részletesebben írni, a lényeg, hogy most azért szereztem pár mélyebb sebet, amelyeket idő lesz, amíg feldolgozok. Mondjuk így a hónap végére már kicsit kezdenek javulni a dolgok, és remélem, innentől már csak felfele van! Például múlt hét pénteken láttam a West Side Story-t az Erkelben, szombaton sci-fi napon voltam, tegnap pedig láthattam premier előtt A marsi filmváltozatát, ma meg még az egyik kedvenc helyemen is voltam, a La Deliziában (a pohárkrémjeikért ölni tudnék!).

La Delizia, egy talpalatnyi mennyország
Remélem, hogy az október minden tekintetben jó dolgokat fog nekem hozni. Az már biztos, hogy A selyemhernyó jó kezdet olvasás szempontjából, vár rám két színház, egy házibuli, lesz hosszú hétvége és október utolsó hétvégéjén még wellnessezni is eljutok. Szóval igyekszem felemelt fejjel végigjutni ezen a hónapon! Úgyis tegnap ezt az idézetet kaptam Agatha Christie-től a Molyon sütiként: Én azt hiszem, a világ olyan, amilyenné az ember formálja.

2015. szeptember 19., szombat

Őszi olvasási tervek

Mert listák és tervek kellenek! Persze nem veszem ezeket azért túl komolyan, de mindig olyan jól esik megírni őket. :)

Lehetne, hogy én most teleportáljak ide? Köszi! (forrás: Pinterest)
Szép lassan bekúszik az ősz, még ha ezen a héten el is lettünk kényeztetve ezzel a jó idővel. Ősszel mintha mindenkinek több kedve lenne olvasni, ráadásul ilyenkor a kiadók is nagyon beindulnak a megjelenéseikkel. Én most épp Murakami Haruki Kafka a tengerparton című könyvét olvasom, és nagyon sok mondatára rezonál a lelkem, szóval jól esik olvasni.

De akkor lássuk csak, melyik az az öt könyv, amit mindenképp szeretnék ebben az évszakban olvasni!


  1. Alessandro Baricco: Selyem - Már egy ideje itt áll a polcom egy másik Baricco kötettel, a Vértelenüllel együtt, és valamiért úgy érzem, most van itt az ideje, hogy megismerkedjek az íróval.
  2. Paula McIan: A párizsi feleség - A Szandi akciójában zsákmányoltam ezt a regényt, annyian dicsérték már, akiknek az ízlésében bízok, hogy muszáj volt beszerezni. Ráadásul jön nemsokára az írónő másik regénye, a Napkeringő.
  3. Totth Benedek: Holtverseny - A szülinapomra kaptam meg a Holtversenyt, és mivel szégyentelenül kevés magyar kortárs regényt olvasok, szeretnék kicsit javítani ezen az arányon.
  4. Robert Galbraith: A selyemhernyó - Szegény könyv már a nyári listámban is benne volt, aztán valahogy mégsem jutottam el odáig, hogy elolvassam. Viszont a borítóra ránézve is rögtön őszi hangulatom lesz, így lehet most lesz a legjobb olvasni.
  5. Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala - Rajaniemi trilógiájának záró részét picit halogattam, valamiért nem szeretném, ha véget érne ez a sorozat. A második rész, a Fraktálherceg nekem nagyon bejött, remélem a befejezés sem okoz csalódást.


Egyébként eddig az ősz elég vegyesen indult, nekem már évek óta a szeptember egy elég vacak hónap. Remélem mikor a havi zárást megírom, már jobban leszek, de most jó pár dolgot át kell értékelnem magamban, és megemészteni néhány dolgot.

Meséljetek, ti olvastátok a listámon található könyveket, vagy tervezitek olvasni? Hogy telik eddig az ősz?

2015. szeptember 1., kedd

Augusztusi könyvkánikula

Ezt a beszerzéses bejegyzést most épp az ágyamból írom, mert hát mikor máskor betegednék le, mint az utolsó igazán meleg nyári napokon. Mondjuk azt nem bánom, hogy lemaradok a tanév eleji közlekedési káoszról.

De beszéljünk inkább az augusztusról! Beszerzések terén nem mondható, hogy nálam uborkaszezon lett volna. Míg a többség szépen visszafogta magát, azért én még használtam ki nyári akciókat, és a szülinapomra is becsúszott még pár könyv.



Az öngyilkos szüzek a Könyvudvarból jött velem, abból még ajándékoztam is pluszban egy példányt, a Locke Lamora a Szandi-akcióból van, a Hosszú Földet Delta Könyvroham eredménye és a Hogyan legyünk egyedül?-höz is olcsóbban jutottam hozzá. Az Alma Katsu regényt pedig Bookdepository-ról rendeltem, pár nappal azelőtt, hogy az Agave bejelentette volna, mégis megjelenteti magyarul a regényt. Így jártam, de nem baj, szép az angol kiadás is, és amúgy sem árt majd gyakorolnom a nyelvet.

Amellett, hogy rendesen kihasználtam mindenféle akcióit, vannak nekem csodás barátaim is, akik tudják, ha könyvet és tortát adnak nekem, akkor már boldog leszek. Tőlük kaptam A császár pengéit, A hollókirályt, az Abban a Házbant és A kérés művészetét. Az utóbbit már el is olvastam, nagyon tetszett, szóval lehet lesz belőle bejegyzés is. Emellett pedig egy narancsos baracktorta eltüntetésében kellett segédkeznem, nem okozott gondot. :)

Ebben a hónapban hat könyvet sikerült elolvasni, mondjuk hetediknek ide lehetne venni az Aurórát, aminek a 90%-át még elolvastam augusztusban. A Napnak fénye az első Goldenlane-m volt, de nem ájultam el tőle különösebben. A Nácik a dínók ellen című 88 oldalas kis szösszenetet csak poénból olvastam, így is megszenvedtem vele, eléggé fájt, de legalább jót szórakoztak a molyos figyelőim. A varázslók világában nagyon jól éreztem magam, nagyon örülök, hogy novemberben már jön is a folytatás. A Párválasztót egy kihívásra olvastam, annak ellenére, hogy egy baromi bugyuta regényről van szó, meglepően olvastatta magát, a végére még élveztem is. A kérés művészete arra sarkall, hogy még több non-fictiont olvassak, Fodor Ákostól pedig a Gyöngyök, göröngyök véletlenül jött velem szembe a könyvtárban. Ezer éve nem olvastam verseket, de ezek most nagyon jól estek, fogok még a költőtől olvasni.

Minden más tekintetben az augusztus megint egy jól sikerült, pörgős hónap volt. Több helyen is voltam kirándulni, meglátogattuk barátnőkkel a Bory-várt, a Velencei-tavat, kollégákkal Bács-Kiskun megyében voltunk több helyen is, például Szekszárdon, Kalocsán, Mélykúton, barátokkal pedig a Balatonhoz mentünk le egy nyárbúcsúztató hétvégére. Ezen kívül ami nagy élmény volt, az a Tosca a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Tavaly már láttam a darabot az Operában, de az új szereposztással és szabadtéren még nagyobb élményt adott. Ezen kívül volt még mozizás és mindenféle baráti találkák is, kihoztam szerintem a maximumot ebből a hónapból is.

A csodálatos Bory-vár (saját kép)

Összességében azt mondom, egy nagyon mozgalmas és izgalmas nyarat hagyok a hátam mögött. Több vágyamat is sikerült megvalósítani, és bár külföldre nem sikerült eljutni, azért belföldön így is sok szép dolgot láttam. Olvasás terén kicsit vegyesre sikerült ez az évszak, és sajnos blogbejegyzésből is kevesebb született, mint szerettem volna. Meglátjuk, talán ezen változtatni fog az ősz.

Amúgy egyelőre a szeptember is zizegős hónapnak tűnik, már van két koncert és egy színházjegyem, a hétvégén esküvőzöm, és mindenféle egyéb izgalmas programok is lesznek, amiket már alig várom. Persze először meg kell gyógyulni, addig is kihasználom olvasásra a kényszerű pihenőidőt.

Remélem mindenkinek olyan ősze lesz, amilyet szeretne magának!


2015. augusztus 25., kedd

Írók, olvasók, kiadók, avagy az igazság odaát van?

Érlelődik bennem egy ideje egy olyan bejegyzés, amelyben a mostanság a Molyon és más platformon ok felmerülő vitás kérdésekről elmondom a véleményem. Mindig ott van a késztetés bennem, hogy beszálljak a vitába komment formájában, de aztán inkább hagyom a dolgokat. Úgy döntöttem, itt fejtem ki, amit gondolok a témákról. Előre leszögezem, ez az én saját véleményem, nem kötelező vele egyetérteni.

Kezdjük az íróknál. Régebben is felbukkant az, hogy egy író nem volt képes megemészteni egy olvasói véleményt, kritikát, és ezt ki is fejezte az adott írásnál, általában eléggé hisztis formában. Reménykedtem benne, hogy ez a dolog hamar elhal, de sajnos egyre gyakrabban felüti a fejét a dolog. A leglátványosabb példa az A. O. Esther ügy volt, amelyről Tibinél olvashattok bővebben.

Már akinek, ugyebár

Sajnos azóta is egyre-másra bukkannak fel az írók, hogy jól kiosszák azokat az olvasókat, akik szerintük nem értették meg a művüket. Én erre csak azt tudom röviden mondani, hogy bullshit. Hosszabban: onnantól, hogy valakinek kiadják a művét, azt a művet jó esetben el fogják olvasni, és igenis vélemények fognak születni róla, jók-rosszak vegyesen. És ez így van rendben. Akár megalapozott az a vélemény, akár nem, az internet korában nem lehet megakadályozni, hogy megszülessen. Az írónak ezt el kell fogadnia, még ha szeretni nem is tudja. Annál szánalmasabbat keresve sem lehet találni, mikor egy író nekiáll magyarázni a művét és hisztizni, hogy védje magát és a portékáját. Nem értem, ilyenkor mire számít, hogy az olvasó majd azt mondja, bocsi, igazad van, mégis tetszett a könyv?? Ilyennel én még nem találkoztam. Vagy a többi leendő olvasó előtt próbálja bebizonyítani, hogy ne higgyetek neki, én megírtam A KÖNYVET, bárki bármit mond? Ez sem éppen hiteles. Amúgy is, hagy döntse el az olvasó, mit akar és mit nem akar olvasni.

Nem mondom, hogy nem eshet rosszul egy írónak, ha nem szeretik a könyvét, ha negatív kritikát kap. De nem háborogni kell, hanem átgondolni, hogy jogos-e az adott vélemény. Ha igen, akkor abból lehet tanulni, ha meg nem, akkor túl kell lépni rajta és kész.

Aztán itt van az olvasók kérdése. Az olvasóké, akik úgy fest, egyre többet követelnek a kiadóktól. Jelenjen meg minden, lehetőleg azonnal, hiperszuper borítóval, mindenkit kielégítő fülszöveggel, és persze minimum 50% kedvezménnyel kapásból, és ja, ha vidéki vagyok, szállítsátok már ki ingyen, köszi!
Azt azért mindenkinek látnia kell, hogy a kiadók nem nonprofit szervezetek. Egy könyvet sem lehet ingyen előállítani, fizetni kell a kiadási jogokért, a borítóért, a fordítónak, a szerkesztőnek, ki kell fizetni a nyomdát, és a kiadó munkatársai sem önkéntesek, nekik is enniük kell. A kiszállítást sem csinálja meg senki ingyen, szóval ott sem lehet elvárni a teljes ingyenességet.
Ami a kedvezményeket illeti, azért ma már főleg a kisebb kiadók igyekeznek mindenféle előrendelési kedvezményekkel az olvasókat arra serkenteni, hogy vegyék meg a könyveiket. Emlékszem, régen nem is álmodtunk 35%-os kedvezményről, a 15-20% volt az átlagos. Persze lehet mondani, hogy akkor még a könyvek sem voltak ilyen drágák. Ez igaz, de mi nem lett drágább?? Az már megint egy másik kérdés, hogy a fizetéseink meg nem emelkedtek úgy, hogy minden más,  de erről meg végképp nem a kiadók tehetnek.



Természetesen így is vannak kiadók, akik pofátlan árakon, pofátlan minőségű könyveket adnak ki. De ekkor meg azt lehet tenni, hogy nem veszed meg ezeket, ezzel is tiltakozva a rossz minőség ellen. Azt is megértem, hogy nincs mindenkinek annyi pénze, hogy megvegye az őt érdeklő könyveket. Higgyétek el, nekem sincs, bárcsak lenne! De még mindig ott van a könyvtár, a kölcsönkérés, és mind tudjuk, milyen alternatív utak vannak manapság az internet korában. A Molyon elég jól működik az utazókönyv funkció is, amikor valaki a saját példányát útnak indítja a könyvből, és fel lehet rá iratkozni, így meg egy kölcsönadási lánc indul be.

És akkor persze ott vannak az imádott-utált kiadók. Egyszerre istenek és bukott angyalok az olvasók szemében. Nálam a legtöbb jó pontot azzal tudja szerezni egy kiadó, hogyha jól kommunikál. A jó kommunikáció nálam az, amikor időben értesülök a megjelenésekről, amikor ha kérdezek, kapok választ a kérdéseimre, és azt mindig udvarias, normális formában kapom. Mindemellett a kiadóknak is tudniuk kell jól lereagálni a negatív kommenteket, véleményeket. Soha nem szabad visszamenniük támadóba, inkább érdemes visszakérdezni és az elégedetlenség mélyére ásni.
Ahogy az írónak, a kiadónak is fel kell készülnie rá, hogy nem minden könyvét fogják egyöntetűen szeretni az olvasók. Bár itt komplikálja az a kérdést, hogy nekik anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy jól menjenek a könyveik. Persze lehet jó marketinget csinálni, kiemelni a pozitív kritikákat, amit tegyenek is meg a kiadók, de itt sem veszi jól ki magát, ha nekitámadnak a véleménye miatt az olvasónak.

Nem könnyű a mai könyvpiaci helyzet egyik csoportnak sem. A nagyok felfalják a kicsiket, még mindig nem olvasnak elegen, és sajnos egyre több sorozat és író esik annak áldozatául, hogy nem tudják a kiadók eladni őket. Nekem is fáj, mikor nem jelenik meg a trilógia utolsó része vagy egy sorozat nem folytatódik, de mióta többet beszélgetek kiadói munkatársakkal, az ő szempontjaikat is meg tudom érteni. Én részemről amit nagyon szeretek, azt igyekszem angolul folytatni, tényleg érdemes ilyen szempontból is nyelvet tanulni.

Én nagyon örülnék, ha minél több író, olvasó és kiadó találna egymásra, ha sikerülne mindent rendesen lekommunikálni, ha a félreértések tisztázásra kerülnek, és mindegyik fél meghallgatná és megértené a másikat. Tudom, ez így eléggé utópiának hangzik, de szerencsére egyre több a pozitív példa a negatívak mellett. Az igazság meg részben mindenkinél ott van, és néha nem árt átnézni odaátra.

2015. augusztus 21., péntek

Őszi megjelenések, avagy pénztárcákat előkészíteni!

A kiadók szép lassan elkezdték csöpögtetni, milyen megjelenések is várhatóak ősszel. Én már most érzem, hogy az ellenállás értelmetlen, annyira ígéretes olvasmány van, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Az eddigi bejelentésekből szemezgetek kicsit.

Bár ez még nyár végi megjelenés, muszáj írnom arról, mennyire örülök, hogy újra kiadja az Agave Könyvek a Ready Player One-t, aminek az előző kiadása teljesen elfogyott a boltokból. Szomorú voltam, mikor tavaly az 500 Ft-os könyvek között láttam a Könyvhéten, de úgy fest azok után, hogy bejelentették, filmet készítenek belőle, újra fellángolt az érdeklődés iránta. Most a megszokott Agave méretben és új borítóval jelenik meg.

Fülszöveg: 2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
Ernest Cline első regénye a 2011-es megjelenését követően megkapta a rangos Prometheus-díjat, és mostanra a popkulturális irodalom egyik legfontosabb kortárs művévé vált. Több millió példányban adták el, világszerte óriási rajongótábora van, és készül belőle már a nagyköltségvetésű film is: Steven Spielberg rendezésében várhatóan 2017 végén mutatják be a mozik.

És akkor maradjunk is még az Agave háza táján, ugyanis újabb Simmons regényt vehetünk végre a kezünkbe, mégpedig az Íliont, amelyet sokan a 2000-es évek egyik legjobb sci-fijének tartanak. Mivel én a Hyperiont nagyon szeretem, az Ílion is kötelező beszerzés lesz.

Fülszöveg: Javában dúl a trójai háború a Marson, az Olympus hegy lábánál. A csúcsról Zeusz és halhatatlan családja figyeli és alakítja az eseményeket. Thomas Hockenberry, a 21. századi professzor, előbb krónikásként, majd egy fontos küldetés végrehajtójaként bosszúszomjas istenek és istennők ármányos magánháborújában találja magát.
A Földön az utolsó túlélő emberek kis csoportja az elveszett múlt és egy pusztító igazság után kutat, míg négy érző robotszerű lény elhagyja a Jupiter vidékét, hogy megtalálja és felszámolja egy katasztrofális sugárzás forrását valahol egy hegy csúcsán, kilométerekkel a terraformált vörös bolygó felszíne felett.
Hat évvel a Hyperion Cantos lezárása után Dan Simmons visszatért a sci-fihez, és az Ílion-duológiával ismét bemutatta, hogy képzelete és stílusa felülmúlhatatlan. Az Ílionban minden megtalálható, ami a Hyperion-sorozatban, sőt még annál is több. A regényt 2003-as megjelenése után Locus-díjjal tüntették ki.

Érkezik még az Agavénál Erika Johansen: Tear királynője című regénye, amelyet nekem egy barátnőm nagyon ajánlott, és Ernest Cline új regénye, az Armada.

Van egy sci-fi regény, amelynek a megjelenését évek óta ígéri a Cartaphilus Kiadó, de állítólag most szeptemberben már tényleg érkezik. A Robokalipszisből elvileg Steven Spielberg készít majd filmet, addig is lesz idő elolvasni a könyvet.

Fülszöveg: OTT VANNAK AZ OTTHONODBAN. OTT VANNAK A KOCSIDBAN. MINDENÜTT KÖRÜLÖTTED. ÉS MOST ELLENED FORDULNAK.
Az első néhány hónapban csak keveseknek tűnik fel egy-egy alkalmi zavar. Egy amerikai kongresszusi képviselő mindinkább úgy érzi, hogy kislánya okosbabája az utóbbi időben fenyegetően viselkedik. A magányos agglegényként élő japán feltalálót megtámadja az otthonában tartott robot. Egy Afganisztánban állomásozó amerikai katona tanúja lesz annak, ahogy a rábízott „békítőegység” megvadul.
A nem túl távoli jövőben a világunkat elárasztó és működtető fejlett technológia egyszer csak spontán módon tévútra kanyarodik. Az Archos nevezetű mesterséges intelligencia öntudatra ébred, kapcsolódik a világhálóra – és innentől nincs visszaút. Miközben a mit sem sejtő emberiség tovább éli mindennapjait, az Archos fokozatosan átveszi az uralmat mindazon globális rendszerek fölött, melyek immár életünk alapvető részét képezik.
Az emberek többsége csak akkor ébred rá, milyen veszély fenyegeti őket, amikor már túl késő. Az utóbb Nulladik órának elnevezett időpontban fellázad az emberiséget segítő technológia: a robotok váratlanul háborút indítanak. Ám ennek nem csupán az a következménye, hogy megtizedelik az emberiséget, hanem az is, hogy – első alkalommal a világtörténelemben – a bolygó összes lakója összefog egy közös cél érdekében.
A robotikából diplomázott Daniel H. Wilson gyerekkora óta rajong a sci-fikért. Robokalipszis című regényének a híre már félkész állapotban eljutott Hollywoodba, ahol a készülő kötetre rögtön le is csapott a DreamWorks stúdió.
Steven Spielberg így foglalta össze a szerzőnek elképzelését a tervezett filmről: „Olyasmi lenne, mint a Ryan közlegény megmentése, csak épp robotokkal.”

A Fumax Kiadó is szerencsére elég hamar bejelentette a várható megjelenéseit. Én két regénynek örülök a legjobban, az első Dan Wellstől Az ördög egyetlen barátja. A John Cleaver-sorozat nálam megelőzte a Dexter-regényeket, nekem tetszett az első trilógia, remélem ez a második is lesz legalább olyan jó.
A másik regény pedig a szépirodalmi sorozatban érkezik, Ryan Gattis-től az All Involved, amely
1992-ben Los Angeles-ben játszódik, és a mexikói bandák világába vezet be minket. Amire én felkaptam a fejem, hogy több, mint 20 nézőpontkarakter lesz. Nekem a World War Z-ben is tetszett a sok nézőpont, remélem itt is a regény javára válik ez.

Bár mostanában szkeptikus lettem a YA műfajjal kapcsolatban, Jandy Nelson Neked adom a napot című regényét nagyon sokan dicsérik külföldön, és reménykedem benne, hogy ez nem fog a tucatregények közé tartozni.

Fülszöveg: A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.
Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

Az Athenaeum Kiadónak mostanában vannak érdekes húzásai, furcsa megjelenései, de azért szerencsére egy-két érdekes is akad még. A Harry August csodálatos életére egy barátom hívta fel a figyelmem, szerintem kapni fog tőlem egy esélyt.


Fülszöveg: Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.
Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi.
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.”
A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.

A Geopen Kiadó fogja megjelentetni hazánkban Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! című művének a folytatását, a Menj, állíts őrt!. Bevallom, én még az első részt sem olvastam, de most meg fog jelenni csodás új kiadásban, így mindenképp pótolni fogom ezt a lemaradásomat.

Fülszöveg: A 26 éves, már New Yorkban élő Jean Louise Finch Scout meglátogatja az alabamai Maycomban idős apját, Atticust. Még mindig nem enyhültek az amerikai Délt formáló polgárjogi és politikai feszültségek, és a fiatal nő találkozásába szülőföldjével keserűség vegyül, amikor kellemetlen igazságok derülnek ki összetartó családjáról, szeretett városáról és a szívéhez legközelebb álló emberekről. Elárasztják gyerekkorának emlékei, kételyek ébrednek benne, vajon valódi értékek-e azok, amikben eddig hitt. A Ne bántsátok a feketerigót! és a Menj, és állíts őrt! érzékenyen megírt történet egy kamaszlányról, majd egy fiatal nőről, egy fájdalmakkal teli, de elkerülhetetlen átalakuláson áteső világról.
Az 1950-es években született és évtizedekig a fiókban őrzött Menj, és állíts őrt! közelibb képet ad Harper Lee emberi és írói erényeiről. Az eddig egykönyvesnek hitt író most végre közreadta a múlt illúzióival való leszámolás, a bölcsesség, az emberség és az érzelmek humorral, szeretettel, könnyed pontossággal megírt regényét. Megrendítő egyszerűséggel és őszinteséggel idéz fel egy több mint fél évszázaddal ezelőtti kort, amelynek nagyon is van üzenete a mához. Nem csak megerősíti a később alkotott és azonnal világhírt hozó Ne bántsátok a feketerigót! című regény elévülhetetlen értékeit, hanem kiegészíti, hozzátesz, mélyebb kontextusba helyezi az immár klasszikus művet.

Az Európa Kiadó pedig gigantikus bejelentést tett, nemcsak a 2015-ös, hanem már a 2016-os megjelenéseikből is jópárat felfednek. Hosszú lenne mindet felsorolni, inkább nézzétek meg a bejelentést itt és itt. Ha ezek tényleg mindig megjelennek, akkor végképp kiürül majd a pénztárcánk.

Nagy bánatom, hogy a Gabo Kiadó SFF sorozatából nem lehet még tudni, pontosan milyen címek jelennek meg, de a korábbi bejelentések alapján várható Emily St. John Mandeltől a Station Eleven, Jack Cambelltől a Lost Fleet, és reméljük Ben Aaronovich Peter Grant sorozata is folytatódik.

Meséljetek, ti melyik könyveket várjátok legjobban az ősszel?

2015. augusztus 8., szombat

Mid-Year Book Freak Out Tag, avagy egy kis félévi összesítés

Elindult újra a tag-szezon, a nyáron kevés ilyen bejegyzés keringett a blogos világban, de úgy fest, ahogy közeledik az ősz, újra megindul a körkérdések ideje.
A mostani taget kataticától és Babó Bucától kaptam, köszönöm nekik! :)

1. A legjobb 2015-ös olvasmányod



Hú, nem egyszerű választani, idén nagyon jó olvasmányokat fogtam ki eddig. Legyen a Horgonyhely, mert az motoszkált a legtöbbet a fejemben.

2. A legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastál

Rajanemitől a Fraktálherceg, engem a dzsinnes szállal teljesen megvett magának.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél



Az egyik nagy vágy A varázslók volt, de abba közben már belekezdtem, legyen mondjuk A selyemhernyó akkor. :)

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Ílion! Station Eleven! The Goldfinch! És még sorolhatnám.

5. Legnagyobb csalódás

A Kör. Tudom, hogy sokan szerették az ismerőseim közül, de nekem nagyon keveset adott.

6. Legnagyobb meglepetés



Az elvarázsoltak. Eleinte meg sem akartam venni, utána pedig én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire élveztem az olvasását. Fel is vettem az újraolvasós listára.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Kazuo Ishiguro belopta magát a szívembe a Ne engedj el!-lel, mindenképp szeretnék még tőle olvasni.

8. Legújabb könyves szerelem

Itt picit csalok, de mostanában egyre jobban érdekelnek a képregények. Elolvastam a Saga négy részét, és most azon gondolkodom, mit kéne még olvasni.

9. Legújabb kedvenc karakter

Mona Brightot nagyon bírtam a Horzsolásokban. Vagány, de sebezhető, igazi hús-vér karakter.

10. Egy könyv, amin sírtál

Ha jól emlékszem, a Ne engedj el! végét megkönnyeztem. Amúgy ritkán ríkat meg könyv, sokkal hamarabb síron el magam filmen.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Ahogy Pupilla is írta: minden jó könyv azzá tesz. :) De ha egyet kell kiválasztani, Dániel Andrástól a Szerintem mindenki legyen kufli!-t Debrecenben olvastam el egy barátnőmmel, és rengeteget nevettünk rajta, kedves emlék marad.

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál



A Watchmen, kétszer is megnéztem, odavagyok érte.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Sajnos a blogba kevés könyvről írtam, így inkább a molyról választok. Az időutazó felesége újraolvasás volt, de most írtam csak hozzá értékelést, amely még az Athenaeum Kiadó hírlevelébe is bekerült: http://moly.hu/ertekelesek/1668729

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)



Nem bírok egyet választani: a Horgonyhely, A varázslók és az Aurora is gyönyörű.

15. Melyik könyvet szeretnéd elolvasni az év végéig?

Ohó, nagyon-nagyon sok mindent, külön bejegyzést lehetne megtölteni a listával. Amit még biztos szeretnék az idén olvasni, az Murakami, az Aurora, az Ílion, Totth Benedektől a Holtverseny ésatöbbi. :)

16. Kiket jelölsz?

Akinek van kedve, töltse ki!

2015. augusztus 2., vasárnap

Júliusi könyvcsepergés

Az előző hónaphoz és ahhoz képest, hogy mennyi nyári akció ostromolja a könyvmolyokat, egészen visszafogott lett ez a július. Mindössze hat beszerzést tudhatok a magaménak, ebből hármat potom pénzért vettem, kettő ajándék volt, szóval ilyen szempontból még a pénztárcámat sem terheltem meg.


Szinte minden hónapra akad egy Agavés beszerzés, most sem alakult másképp. Az Aurora előrendelés volt, a Megszentelt életek pedig nemcsak akciós volt, hanem még kupont is felhasználtam rá, így kemény 302 Ft-ért lett az enyém.
Szerintem már minden olvasómhoz eljutott a hír, hogy ismét elindult az Alexandra nagy nyári akciója, amelynek idén különösen erős a kínálata. Nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy ne dobjak be legalább 10 könyvet a kosaramba... Végül a már régóta kinézett Jiddis rendőrök szövetsége jött velem, drága Blackettem pedig rábeszélt A halak jellemére, amit egyáltalán nem bánok, egy kis Durrell mindig jól jön a polcon. Tőle még A részeg erdő is szerepel az akcióban, lehet augusztusban azt is hazaviszem.

Ebben az évben sem úsztam meg az öregedést, ezzel együtt pedig a szülinapomat, amelyre egyelőre két könyvet kaptam ajándékba. Szerencsére a barátaim tudják, mit kell nekem választani (vagyis tudják, hogy létezik a molyon kívánságlistám), és mind a Holtversenynek, mind az Anansi fiúknak nagyon örülök.

Minden más téren nem igazán fogtam magam vissza júliusban. Volt itt megint mozizás, kiállítás, lakásavató, bulizás, evés-ivás. :) Kétszer sikerült eljutnom nyaralni is, egyszer a Balaton mellé Gyenesdiásra, egyszer pedig a Holt-Kőröshöz. Szerencsére ráéreztem, mikorra kell időzíteni a szabadságomat és július egyik legmelegebb hetében az volt a legnagyobb dilemmám, hogy olvassak vagy pancsoljak. :) Az egész hónap nagyon jól sikerült, olyan igazi nyári hónap volt, ahogy szeretem.

Az olvasással eléggé vegyesen haladtam, 8 könyvet sikerült elolvasnom, mondjuk ebből három képregény volt. Főleg a szabadságom alatt haladtam gyorsan, a hétköznapokon vagy időm, vagy erőm nem volt egyszerűen olvasni. Viszont nagyon jó könyvek is akadtak a kezembe, így összességében ezen a téren sem lehet azért panaszom.

És akkor érkezik a nyár utolsó hónapja, bár én még reménykedem benne, hogy a szeptember is kegyen lesz hozzánk. Nekem még augusztusra is maradt egy kis nyaralás, ismét a Balaton mellett, és ez a hónap is sűrűnek ígérkezik. Ha minden jól alakul, lesz egy kis kulturálódás, fesztiválozás, főzőverseny... Azért igyekszem az olvasásra is időt szánni, de nem akarok rágörcsölni a dologra.

Egy saját kép a Balatonról

2015. július 19., vasárnap

Szeretem a nyarat, mert...

Az inspirációt a Bikira Blog bejegyzése adta.



Nem mondom, hogy nekem nincs melegem, hogy imádom a 40 fokot, vagy hogy szeretem, mikor az izzadtság végigfolyik a lábamon. De mégis meg lehet találni a szépséget is ebben az évszakban, amit amúgy is gyerekkorom óta szeretek, meleg ide vagy oda.

Álljon hát itt a lista, miért is szeretem annyira.

Szeretem a nyarat, mert...

  • addig ehetem a cseresznyét, epret, málnát és dinnyét, amíg rosszul nem leszek,
  • rengeteget süt a nap,
  • még a dolgos hétköznapokon is szabadabbnak érzem magam és Budapestet,
  • kinyitnak a kávézók, sörözők teraszai,
  • nem kell indokot keresnem a fagyizásra, elég csak a hőmérőre ránéznem,
  • vízpart, vízpart és vízpart! Rajongok a vízért,
  • lehet szabadtéri koncertekre és más programokra járni,
  • az Alexandra nyári akciója sosem hagy cserben,
  • lehet este hétkor kiülni a teraszra és belemélyülni egy jó könyvbe vagy aktuálisan a színezésbe,
  • fel lehet venni a nyári ruhákat harisnya nélkül,
  • nyáron van a születésnapom, és most még nem siránkozok, hanem ünneplek :),
  • sokáig van világos,
  • bár a többi évszakban is lehet utazni, de nekem ez leginkább nyáron szokott sikerülni, és mindig szuper élményekkel térek haza,
  • bármilyen élénk körömlakkot felkenhetek, tökéletesen illik az évszakhoz,
  • elővehetem a tipikus nyári olvasmányokat.
Meséljetek, ti mit szerettek benne?


(A fotókat a weheartit.com oldalon találtam.)

2015. július 18., szombat

Capa in Color kiállítás

Arra gondoltam, megpróbálhatnám kicsit kitolni a Könyvgalaxis határait, és a könyveken kívül másról is írni. Úgy gondoltam erre tökéletes lesz a legutóbb látott kiállításomról egy kis élménybeszámoló.

Nem tudom, hány olvasóm tudja, hogy Magyarországon létezik Capa Központ a Nagymező utcában. A Központot 2013-ban nyitották meg az Ernst Múzeum helyén. Egyébként egy nagyon szép épületről van szó, amely sajnos kívülről eléggé el van hanyagolva.
Nem véletlen egyébként a Központ Budapesten valahova létrehozása, hiszen Robert Capa Friedmann Endre néven itt látta meg a napvilágot 1913-ban. A spanyol polgárháborúban és a normandia partraszállás napján készített fekete-fehér képei tették őt világhírű haditudósítóvá. Jelmondata ez volt: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."

Capucine francia modell és színésznő, Róma, 1951. augusztus


A Capa in Color kiállítás legnagyobb erénye, hogy Capa teljesen más oldalát is megismerhetjük. A kiállítás elején persze láthatóak a leghíresebb fekete-fehér fotói a második világháborúból, de utána áttérünk a színes képekre. Persze ezek között is vannak háborús témájúak, de itt már olyanok is feltűnnek, amelyen például Ernest Hemingway látható a családjával vadászat közben, vagy Picasso a tengerparton. Jár Indokínában, Japánban, Londonban, megörökítette az olasz elit hétköznapjait, láthatunk a svájci síparadicsomból is fotográfiákat.

Pablo Picasso fiával, Franciaország, 1948
Capa képeit alapvetően az ember a halállal, a félelemmel, a katasztrófával köti össze. Ehhez képest színes képei számomra tele voltak életszeretettel, nyugalommal, boldogsággal. Egy székben ülő kutya, az erkélyen könyöklő vörös ajkú nő, Picasso fürdőnadrágban, mind-mind a hétköznapok sokszínűségének egy-egy pillanata. 
Ma már nap mint nap több ezer színes fotót is megnézhetünk akár, de a negyvenes-ötvenes években még ritkaságszámba ment a színes fotózás, ugyanis a Kodak titokban tartotta az előhívási eljárást, így minden filmet az ő fotólaborjaikba kellett beküldeni, ahonnan akár több hét is eltelhetett, mire a fotós megkapta a képeit. És bár az újságírás közel sem volt annyira felgyorsult, mint napjainkban, de már akkor sem tudtak heteket várni egy-egy képre. Pedig Capa színes képei is mindenképp megérdemlik a figyelmet.

Capa utolsó színes fotója
A kiállítás végén egy angol nyelvű dokumentumfilm is megtekinthető, amelyben Capa életéről tudhatunk meg többet. Érdemes a képekre legalább egy jó órát rászánni, majd belenézni a videóba, hogy kicsit jobban megismerhessük őt.

A kiállításról bővebb információkat a Capa Központ oldalán találhattok.

(A képek a Capa Központ oldaláról és a Wikipédiáról származnak.)




2015. június 30., kedd

Júniusi könyvorkán

Lassan már nem tudom, milyen kifejezést használjak a bejegyzés címében, hogy kellően kifejezzem, mennyi könyvet szereztem be az adott hónapban. Az elmúlt időszak beszerzései amúgy sem voltak kispályások, de a június mindent visz: 18 beszerzett könyv, bíró úr, mentségem nincs. :)

A jobb oldalon a könyvheti beszerzések, bal oldalon az egyéb.

Természetesen mi más, ha nem a Könyvhét okozta volna a rengeteg beszerzést. Előtte és utána 5 könyvet sikerült beszerezni, míg a könyvheti megjelenésekből 13-at. Június elejére még átcsúszott egy májusi rendelésem, ez a Szép álmokat! színező. Végül ennek a megrendelése mellett döntöttem, és nem bánom, nagyon tetszenek a képek, és bár sokan furcsán néznek rám a színezés miatt, mindenképp szeretném kipróbálni.

Ezek után pedig következett a Könyvhét, ahol feltámadt bennem a könyvrozsomák, én pedig meg sem próbáltam ellenállni neki. A fenti képen a jobb oldalon láthatjátok a harácsolás eredményét (a Lolito hiányzik a képről, az épp kölcsönben van egy barátomnál). A könyvek java részét vagy előrendelésben szereztem meg, vagy pedig 500-1000 Ft-ért vettem meg. Egyedül a Horgonyhely volt, amit 20% kedvezménnyel vettem meg, a többi mind ennél nagyobb engedménnyel jutott hozzám.

A Könyvhét után először a legújabb Moly-antológia, a Magánvégtelen egy tiszteletpéldánya vándorolt hozzám. Részt vettem a könyvbemutatón is, segítettem az árusításban. Jó hangulatú este volt, hallhattunk néhány novellát, volt beszélgetés a szerkesztőkkel és a kötet illusztrátorával is.

Az utolsó három beszerzés a debreceni mininyaralásom eredménye. Mert hát nyaralásról kell valami emléket hozni, a könyvnél szebb emlék pedig nincs. :) A Majd' kiugrunk a bőrünkbőlt Sztimi drágától, a vendéglátómtól kaptam előszülinapi ajándékként, Szabó Magdától Az őz antikváriumból lett az enyém, a Mrs. Dalloway pedig Szandi akcióból vásárolt kötet. Utóbbi az első Virginia Woolf kötetem, remélem jó barátságot kötök az írónővel.

Amúgy milyen volt ez a június? Azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy volt pár nap a vége felé, amikor nagyon erőt vett rajtam a melankólia, az idei év egyik legjobb hónapja volt ez. Kezdődött ugye rögtön a Könyvhéttel, ami jobban nem is sikerülhetett volna, rengeteg baráttal és ismerőssel sikerült találkozni és jót beszélgetni. A barátommal most ünnepeltük a második évfordulónkat, voltam OneRepublic koncerten, ami örök élmény marad, és ez még csak június első hete volt. :) Voltam még moziban, Trófeában ünnepelni, futóversenyen szurkolni, könyvbemutatón, Győrben is eltöltöttem egy napot, sikerült eljutni először a Múzeumok Éjszakájára, és Jane Godallt is hallottam élőben előadni. Június utolsó hétvégéjét pedig a csodás Debrecenben töltöttem, ahol voltam szabadtéri színházban, várost nézni, jazzkoncerten, és mindenféle remek vendéglátóipari egységben. :) Szóval összességében egy igazán mozgalmas és kellemes emlékekkel teli hónap volt ez.

A július szintén tartogat mindenfélét, ami biztos, hogy két mininyaralás is lesz, ráadásul ebben a hónapban van a szülinapom, amit remélem sikerül kellőképpen megünnepelni. :) Remélem igazán jó idő lesz, hogy lehessen strandolni, fagyizni, teraszon ücsörögve olvasgatni. Más vágyam most nincs is.

Pages - Menu