Pages

Lissa Price: A testbérlők

2012. augusztus 25., szombat

Úgy tűnik, még egy jó darabig nem fog elmúlni a disztópiás YA könyvek hulláma. Erre az Agave Kiadó is ráérzett, és Az éhezők viadala trilógia után Lissa Price könyvét választották a műfajban. Nagy várakozás előzte meg a könyvmolyok és bloggerek körében a regényt, én magam is kíváncsi lettem rá, de azért tartottam is rendesen tőle a mostanában ért csalódások után. Aztán sikerült hozzájutnom, és úgy gondoltam, megérdemel egy esélyt, mert az Agave ritkán szokott mellényúlni.

A történet szerint Callie egy olyan világban él, ahol az emberek már akár 200 évet is megélhetnek, és az időseket szépkorúaknak hívják. Rajtuk kívül egy vegyi fegyvernek köszönhetően csak a 18 éven aluli korosztály maradt életben, akik csak akkor tudnak jó életet élni, ha valamelyik szépkorú hozzátartozójuk életben maradt. Callie-nek nincs ilyen szerencséje, neki csak az öccse maradt, akivel különböző elhagyatott épületekben húzzák meg magukat. Ám amikor a kisfiú megbetegszik, Callie végzetes lépésre szánja el magát: elmegy az Elsőrendű Állomásra, hogy bérbe adja a testét szépkorúak számára, akik így újraélhetik fiatalságukat. De az egyik bérlésnél hiba történik, és Callie öntudatára ébred, majd rájön, hogy egy összeesküvés kellős közepébe csöppent. Kérdés, képes lesz-e élve kijutni belőle.

Nekem a háttérvilág, a történet nagyon tetszett, érdekes azzal a gondolattal eljátszani, mi lenne, ha egy egész korosztály eltűnne a Föld felszínéről, és ha az idősek vennék át az irányítást a fiataloktól. Teljesen kifordult világ ez: itt a szépkorúaknak van jövője, és a fiataloknak nincs, nem úgy, mint manapság. A hideg rázott attól, hogy a fiatalokkal ennyire ne törődjenek a társadalomban, de ha belegondolunk, most meg az idősek nem kapnak elég figyelmet, mert mindenki úgy gondolja, ők már éltek úgyis eleget. Ha belegondolunk, ez egy nagyon téves felfogás, hiszen pont, hogyha valaki nyugdíjba vonul sok-sok év munka után, akkor lesz lehetősége arra, hogy az eddig a család és a munka miatt kimaradt álmait megvalósítsa.

Ami számomra a könyv nagy pozitívuma, hogy itt kérem egy thrilleről van szó, végre nem szerelmes történetet kapunk. Persze itt is van szerelemi szál, de nem annyira hangsúlyos. Amikor kezembe vettem a regényt, egyszuszra elolvastam a felét, ugyanis annyira izgatott, hogy mi fog történni, hogy képtelen voltam lerakni. Az írónő újabb és újabb fordulatokkal lep meg minket, a regény csak a háromnegyede táján ül le egy kicsit, hogy aztán a vége úthengerként száguldjon át rajtad. Némi negatívum az, hogy egyes dolgok túl sokszor ismétlődnek, már-már szájbarágósan, de ez elnézhető a könyvnek.

Az utolsó oldalt legalább ötször elolvastam, mert képtelen voltam elhinni, ami ott állt. Olyan cliffhanger van a végén, hogy úgy éreztem, ide nekem azonnal a folytatást! Ugyanis a regénynek lesz még egy része, aminek az angol címe Enders, és sajnos még kint is csak 2012 decemberében fog megjelenni. Remélem itthon még 2013 első felében kezünkbe vehetjük majd.

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak és Patriciának!

Életjeladás

2012. augusztus 23., csütörtök

Gondoltam rittyentek nektek gyorsan egy rövid bejegyzést, hogy lássátok, nem tűntem ám el!
Mindössze annyi történt, hogy egy hete elkezdtem dolgozni, és egyelőre még szokom, a munkát is és az időbeosztást is. Még ki kell találnom, mire mikor tudok időt szakítani, ez meg nem egyszerű művelet.

Könyvügyileg éppen a Fifty Shades Darkert olvasom, már csak 100 oldalt kell legyűrnöm, és szabadulok tőle. Ahhoz képes, hogy az első rész mennyire tetszett, ez a második rész az agyamra megy. Lehet szidni a Tótisz-féle fordítást, de hogy az eredeti sem jobb, na az biztos. Ennyi Holy shit!-et még életemben nem olvastam...

Ezek után a Fumax Kiadó új megjelenését, Az árny fiát tervezem olvasni, és már most izgatottan nézek az ősz elébe, ami nekem most nem az iskolát, hanem a könyvmegjelenési dömpinget jelenti. Különösen várom az Agave Kiadó, a Fumax, a Könyvmolyképző és a Maxim Kiadó új megjelenéseit, az utóbbiról már írtam egy posztot, lehet a többieknek is fogok, hogy ti is lássátok, mi fogja apasztani a pénztárcánkat. Rám most ez, hogy fogok végre fizetést kapni, különösen veszélyes lesz... Valakit meg kéne kérnem, hogy ellenőrizze a vásárlásaimat, és ha elszalad a ló, kötözze le a kezem. :D

Szóval itt lesz az ősz, itt lesz újra, de azért én még előtte a jövő héten megejtem a magam nyaralását, ami eddig váratott magára. Várni rám a tengerpart! :) Azért az elutazás előtt még reményeim szerint fogok nektek rendes posztot is írni. Addig is olvassatok és blogoljatok sokat! :)


E L James: A szürke ötven árnyalata

2012. augusztus 11., szombat

A szürke ötven árnyalatával még akkor találkoztam, amikor még meg sem jelent külföldön. Már akkor botrány - és sikerkönyvnek jósolták meg, ami végül be is jött. Akkor még a címe és a borítója alapján azt hittem, valami Amerikai psycho beütésű könyv lesz. Nem kicsit lőttem ezzel mellé, mint később kiderült.

Az alaptörténetet szerintem szinte mindenki ismeri, de azért leírom. James eredetileg Alkonyat fanfic-nek szánta ezt a történetet, de végül úgy döntött, megalkotja belőle saját trilógiáját, amiben azért elég sok Twilight elem fellelhető. Anastasia egy meglehetősen naiv, a főiskolán frissen végzett leányzó, aki barátnőjét helyettesíti, amikor meginterjúvolja Christian Greyt, a sikeres, ám rejtélyes üzletembert. Az interjú után képtelen lesz a férfit elfelejteni, aki pedig elkezdi Anát ostromolni. Aztán szép lassan kiderül, hogy Greynek furcsa szexuális szokásai vannak, és a partnereitől is érdekes, szinte már vállalhatatlan dolgokat kér. Vajon Ana belemegy a játékba, vagy nem ér meg számára Christian ennyit?

Erre a könyvre már a létező összes jelzőt ráragasztották: Alkonyat-másolat, mamipornó (személy szerint ezt utálom a legjobban), botránykönyv, a BDSM könyve (általában a BDSM megnevezést használják minden olyan, elsősorban szexuális tevékenységre (sokszor nem kizárólag szexről van szó, ennél sokkal összetettebb a dolog), ahol az egyik fél a fölérendelt, a másik az alárendelt szerepet játssza.- forrás: http://valakimas.transindex.ro/index.php?p=501), erotikus ponyva stb. Óriási hisztéria és hírverés kerekedett körülötte, amelynek köszönhetően rengetegen el szeretnék olvasni E L James könyvét. És sokan itt követnek el hibát.

Ugyanis ez a könyv tényleg egy erotikus ponyva, amely nem túl sok magvas gondolatot tartalmaz, inkább a szórakoztatásra megy rá. Akinek pedig ez a műfaj teljes mértékben nem jön be, az ezt a könyvet se fogja szeretni. Innentől csak arra lesz jó az olvasása, hogy ő is beállhasson a szidalmazók közé, mert az ugyebár olyan menő, össze lehet kacsintani a többi pocskondiázóval, hogy mi milyen jó fejek is vagyunk. Természetesen nem mindenki ilyen, szokás szerint tisztelet a kivételnek, de sajnos sokan vannak ilyenek is. A kedvenceim azok, akik el sem olvassák a könyvet, de máris szidalmazzák. Erre csak ráerősítenek a manapság megjelenő bugyutábbnál bugyutább cikkek, amelyek olyanokat hirdetnek, mely szerint a könyv miatt több nő kölcsönöz magának férfi partnert, meg több játékszert vesznek, sőt, egyenesen a könyv miatt fog több gyerek születni!

Na már most én úgy állok vele, hogy a könyv elolvasása után se kívánom megostorozni kicsit a párom, más férfit sem fogok kölcsönözni, és nem támadt hirtelen kedvem hármasikreket szülni. Egyszerűen csak én részemről jól szórakoztam a könyvön, főleg az e-mail váltásokon, és engem magába tudott annyira szippantani, hogy érdekeljenek a folytatások. Nem állítom, hogy ez a könyv tökéletes lenne, mert közel sem az, de nem is szabad tőle elvárni dosztojevszkiji magaslatokat. Sajnos a nagy hírverés irreálisan magas elvárásokat állít fel, amit nem kéne, mert a könyv az emberek többségénél ezt nem képes megugrani.

Bár úgy tűnhet, védőbeszédet írtam a könyvnek, nem állt szándékomban, csak le akartam írni, mit gondolok erről az egész felhajtásról, ami A szürke ötven árnyalatát körbeveszi. Szóval a fentiek megfontolását ajánlom mindenkinek, mielőtt kezébe venné a regényt. Utána már csak annyit mondhatok: én szóltam. :)

Ian McDonald: A dervisház

Lassan teljes mértékben igaz lesz az, hogy az Ad Astra Kiadó neve egyenlő a minőségi olvasmányokkal. A felhúzhatós lány és a Zoo City után A dervisház lett tőlük a következő olvasmányom, már csak azért is, mert a könyvbemutató, amely még a Könyvhéten volt, elég rendesen felcsigázta az érdeklődésemet iránta. Ráadásul annak ellenére, hogy Törökország valamennyire Európához tartozik, számomra akkor is egzotikus térségnek számít.

A regény hat ember öt napját mutatja be, hétfőtől péntekig, akik mind az Adam dede téri dervisházban laknak, Isztambulban, ebben a különleges atmoszférájú városban. Köztük van a nagy üzletre készülő tréder, a felesége, aki műkincskereskedő, és a mézzé vált embert keresi; a marketing végzettségű lány, aki egy feltörekvő nanocégnek igyekszik segíteni, akiknek a találmánya egy egészen újfajta embert hozhat létre; a görög bevándorló, aki terrorcselekményeket jósol meg; a múltja terhét viselő és a bátyjával lakó férfi, aki egy villamosan történő bombarobbantás után dzsinneket kezd el látni; és a 9 éves kisfiú, akinek a szíve nem bírja a hangos zajokat, ezért füldugót kell viselnie, és csak a robotjával képes felfedezni a körülötte lévő világot. Az ő sorsuk fonódik össze szépen lassan 2027 Isztambuljában, miután Törökország csatlakozott az EU-hoz.

Ian McDonald el se tudom képzelni, mennyit kutatott ehhez a könyvhöz, vagy hogy alapvetően mennyi ismerettel rendelkezik, de hihetetlen, mennyi minden megtalálható ebben a regényben. A nanotechnológiától kezdve a valláson át a tőzsdei ügyletekig bezáróan millió és millió témát érint, ráadásul nem csak felületesen, hanem mélyen, de azért nem annyira belemenve, hogy az olvasó ne követhesse azt, miről is van szó. Nekem a kedvenc a mézzé lett ember története lett, ahogy folyamatosan feltárul előttünk Ayse kutatása során. Remekül ötvöződnek benne a szinte már meseszerű elemek és a török kultúra jellegzetességei.

Egy nagyon összetett történetről van szó, amelynek igyekezni kell odafigyelni minden részletére, hogy összeállhasson a nagy kép, mindemellett felhőtlenül lehet élvezni a jövő Isztambuljának pezsgő hangulatát. Miután elolvastam a könyvet, kíváncsi lettem, hogy a valóságban vajon úgy fest-e egy dervisház, mint ahogy én elképzeltem magamnak. Sikerült is találnom egy Isztambulban lévőt, amely fedi nagyjából az elképzeléseimet, ezt láthatjátok a lenti képen, a jobb oldali pedig egy boszniai dervisház, amely egészen más, de nekem nagyon tetszik.














Ian McDonald regényét bátran ajánlom azok számára, akik érdeklődnek a török kultúra iránt, és a sci-fi sem áll távolt tőlük, de azoknak is, akik csak vágynak egy egzotikusabb, igazán jó regényre. Remélem olvashatunk még más regényt is az írótól magyar nyelven.

Köszönte a könyvért az Ad Astra Kiadónak!

Ui.: Ennek a regénynek is gyönyörűséges a borítója, ráadásul minél többet nézi az ember, annál több apró, addig észre sem vett részlet tárul fel rajta.

A könyveken túl - Trónok harca

2012. augusztus 8., szerda

Arra gondoltam, egy új rovatot indítok a blogomban. Még nem tudom, mennyire fog rendszeresen jelentkezni, de azért igyekszem majd havi 1-2 posztot összehozni. A rovat ihletője egy külföldi bloggerina, Lisa, a Read. Breath. Relax blog írója, aki szokott néha olyan bejegyzéseket írni, amelyben könyvekhez vagy írókhoz kapcsolódó ékszereket, tárgyakat vagy ételeket szed össze.
Szóval ki fogok választani minden alkalommal egy könyvet vagy könyvsorozatot, és azzal kapcsolatosan szép és érdekes ékszereket és tárgyakat fogok nektek hozni. Kezdésnek nézzük pár, George R. R. Martin Trónok harca regényciklusához kapcsolódó dolgot.

Először néhány ékszert mutatok be. Itt van rögtön egy karkötő, amelyen a különböző házak jelképei találhatóak meg:



Ha valaki inkább a házak jelmondatait aggatná magára, azt is megteheti eme nyaklánc formájában:



Nagyon népszerűek a Daeneryshez kapcsolódó ékszerek, rögtön itt van egy Khaleesi-s medál és egy sárkányos gyűrű:





Végül egy olyan ékszer, amely Westeros térképének egy szeletét mutatja:


Ezek után pedig nézzünk néhány különlegesebb tárgyat! Ugyanis nem csak pólókat és posztereket lehet kapni, hanem például sárkánytojásokat:



Ha valaki arra vágyik, hogy még evés-ivás közben is közelében legyen kedvenc könyvsorozata, beszerezhet Trónok harca poharakat is:



Egyáltalán nem meglepő módon a Vastrónt is lehet szerezni, mindössze 10 000 dollárt kell kicsengetni érte:



Ha valaki viszont nem kíván ennyi pénzt kiadni érte, olcsóbban is megúszhatja ezzel a matricával, megteremtve saját trónusát:


Végül pedig álljon itt néhány nagy szép könyvjelző, amelyek illeszkednek a könyv világához:



Szeretném, ha kommentben megírnátok, mi a véleményetek a rovatról, erről a bejegyzésről, és hogy szeretnétek-e, hogy folytassam.

A képek mind az etsy.com-ról származnak, a képekre kattintva eljuthattok a tárgyak adatlapjára.



Larissa Ione: Csábítás - Daemonica 1.

2012. augusztus 6., hétfő

Mostanában eléggé szkeptikus lettem a paranormális - és a paranormális-erotikus regényekkel kapcsolatban. Mikor ezek berobbantak Magyarországra, még szinte mindegyik új sorozatba belevetettem magam, és rengeteg csalódás ért. Ma már csak Wardtól, Kenyontól és Frosttól található meg több regény a polcaimon. Nem is értettem hát teljesen, mi is vonz engem annyira Larissa Ione Daemonica sorozatában. A borító, az, hogy démonok a szereplők, vagy csak a melegtől van? Mindenesetre amint megkaptam az első részt, alig vártam, hogy belekezdhessek.

Tayla, akinek az a feladata, hogy démonokra vadásszon, egy félresikerült harc után egy démonkórházban köt ki, ahol Eidolon, a seminus démon ápolja őt. Tayla azt hiszi, minden tud a démonokról, a leglényegesebb pedig úgyis az, hogy meg kell ölnie őket. De Eidolonnal való találkozás megkérdőjelez mindent, amiben eddig hitt. Vajon van ezután visszaút még a régi nélkülöző, vadász életébe, és vissza akar egyáltalán még térni oda?

Szerencsére elmondhatom, hogy engem teljes mértékben pozitív csalódás ért. A Csábítás egy végig izgalmas, érdekes regény, amely nem nélkülözi a humort és a meglepő fordulatokat is. Ami különösen tetszett, hogy nem csak egy szereplő szempontját ismerhetjük meg, így több karakter sorsát is nyomon követhetjük. Ezek közül is persze a legérdekesebb a három démon testvéré, ugyanis Eidolonnak van még két testvére, Shade és Lidérc. Érdekes, hogy nem az édesanyjuk, hanem az édesapjuk volt ugyanaz, mégis szinte édestestvérekként szeretik és utálják egymást.

Természetesen azért a regény nem nélkülözi a szexet és a romantikus nyáladzást sem, de ezek mértéke számomra még tűréshatáron belül volt. Ione regényét leginkább Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatához tudnám hasonlítani, vannak hasonlóságok, mégsem éreztem szerencsére azt, hogy valamiféle klónnal lenne dolgom. Ráadásul nekem Ione stílusa sokkal jobban tetszik, mint Kenyoné, ő már az első résszel el tudta nálam érni azt, amit Kenyon csak a negyedik regényével, mégpedig azt, hogy azt mondjam, hogy igen, ide nekem a folytatásokat is!

A sorozattal kapcsolatban megosztanék egy érdekességet is, amelyet az Egmont Dark sorozat Facebook oldalán olvastam. A sorozat eredeti címe Demonica, és az egyik olvasó rákérdezett, hogyhogy ez magyarul megváltozott. A kiadó ezt a választ adta: "A szó gyökere a görög daimón, ebből ered angolosan a Demonica, latinos írásmóddal pedig a Daemonica. Jó okunk volt rá, hogy a latinosat válasszuk: ha emlékszel, az első kötetben (Csábítás) Tayla leveszi Eidolon polcáról a démonvilág vallási rendszerét megalapozó, számukra nagyon fontos könyvet. Ennek címe az eredetiben is latinul szerepel: "Daemonica".
Így hát, mivel már a szerző is használta a latinos kifejezést, a magyar olvasó számára pedig úgyis mindkettő idegenül cseng, a kultúrkörünkbe történelmileg pedig kicsit jobban illik a latin, emellett döntöttünk." Én ezt nagyon szimpatikus válasznak találom.

A kiadó ráadásul rögtön a sorozat első két részét jelentette meg itthon, így akinek a Csábítás tetszett, már szerezheti is be az Elszabadult vágyakat, amely Shade történetét mutatja be. Nekem biztosan a polcomon a helye.

A könyvet köszönöm az Egmont Kiadónak!

Ui: Örülök, hogy nem a német borító nyert a szavazáson, hanem az amerikai, sokkal szebb és jobban is illik a történethez.

33 dolog, amit tudni akartál rólam - vagy nem

2012. augusztus 2., csütörtök



Theodora, Nokedli és Nima is úgy gondolta, megérdemli a blogom, hogy megkapjam a Liebster Awardot, és ezzel együtt tizenegy kérdést, amire válaszolnom kell. Elvileg kéne 11 dolgot mondanom magamról, de mivel 3 kérdéssorozatra is válaszolok most, ezt inkább kihagynám. :)

Íme Theodora kérdései és a válaszaim:


1. Jelenleg melyik az a könyv, amit mindenkivel elolvastatnál? 
A Rém hangosan és irtó közel, mert szerintem nagyon jó és tanulságos regény.
2. Milyen filmet vársz most a legjobban?
Jelenleg A Hobbit első részét várom, meg hogy az Éhezők Viadala kijöjjön dvd-n, mert sajnos nekem moziban kimaradt.
3. Ki a kedvenc énekesed/bandád?
A két fő kedvenc bandám a Skillet és a Three Days Grace, kedvenc énekesem Ákos.
4. Mi volt a legjobb élményed a blogoddal kapcsolatban?
Minden visszajelzés jól esik, különösen örülök, mikor valaki elmeséli, hogy az én blogom inspirálta arra, hogy ő is nekikezdjen a sajátjának.
5. Szoktál olvasni buszon/vonaton?
Igen, mindig, utazás közben olvasok a legtöbbet szerintem. :)
6. Melyik íróval találkoznál (élő vagy holt)?
J. R. Warddal szívesen sütiznék egyet, Agatha Christie-vel meg teáznánk. :)
7. Hangoskönyvek - igen vagy nem? Szereted, ha nem miért nem?
Próbálkoztam már vele, novellákat hallgattam, de nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valahogy még mindig inkább magam olvasom a könyveimet, de nem tartom kizártnak, hogy változik majd a véleményem.
8. Mit tanulsz jelenleg (ha egyetemista vagy) - ill. milyen szakmád van?
Éppen álláskeresésben vagyok, remélem sikerül a közigazgatás berkeiben találnom valamit. :)
9. Elmennél külföldre dolgozni?
Szívesen kipróbálnám magam külföldön, igen.
10. Mik a kedvenc tv-sorozataid?
Jelenleg a The Vampire Diaries, a Supernatural és a Homeland.
11. Tudsz/szeretsz sütni-főzni?
Sütni jobban tudok és jobban is szeretek, mint főzni, a főzésben még gyerekcipőben járok, de már csináltam csilisbabot. :)

Következzenek Nokedli kérdései:


1. Előfordult-e valaha, hogy az éppen olvasott könyv szereplőjével álmodtál?
Nem emlékszem konkrét példára, de mintha már lett volna ilyen. Sorozattal már biztosan álmodtam.
2. Volt olyan, hogy olvasás közben kedvet kaptál egy helyszín bejárásához, s aztán be is jártad azt?
Nagyon szívesen elmennék Barcelonába, A szél árnyéka miatt is, de sajnos még nem volt szerencsém eljutni oda.
3. Ha egy könyv szereplője lennél, milyen lennél? (amazontermészetű, vadromantikus, élőhalott, másegyéb)
Boszorkány lennék, aki éppen felfedezi a képességeit, és a határait feszegeti.
4. Hangulatolvasó vagy, vagy valamiféle terv/lista szerint haladsz?
Inkább hangulatolvasó. Nézegetem a polcokat, és aszerint keresek, hogy akkor éppen könnyedebbre vágyom, vagy súlyos mondanivalóra, nevetni szeretnék vagy meghatódni, szórakoztató irodalmat vagy szépirodalmat olvasni.
5. Ha már lista: mit gondolsz ezekről a mostanság divatos listákról? (1001 könyv, 303 könyv, satöbbi)
Nem rosszak ezek, én annak idején a Nagy Könyv 100-as listájának köszönhetően kaptam kedvet a Vriágot Algernonnan című könyvhöz, és nem bántam meg. Amúgy meg elolvasom őket, de nem kezdek bele módszeresen a listán szereplő könyvek elolvasásába.
6. Egyszerre egy könyvet olvasol, vagy többet?
Általában egyet, maximum kettőt. Ez legtöbbször akkor fordul elő, ha valamit angolul olvasok, vagy ha nagyon hosszú könyv kerül a kezembe, és közbeiktatok pihenésképpen valami rövidebbet.
7. Ha befejeztél egy könyvet, még morfondírozol az olvasottakon egy darabig, vagy rögtön ugrasz a következőért?
Ez nagyban a könyvtől függ. Van olyan, amiről simán átváltok egy másikra, de van, ami után egy ideig még nem vagyok képes mást olvasni, mert ott motoszkál a fejemben.
8. Mi volt a legnagyobb könyves csalódásod? (akár jó, akár rossz értelemben)
Pont most történt meg, és sajnos negatív értelemben csalódtam, mégpedig a Dorian Gray arcképében. Azt hittem, nagyon fogom szeretni, nem sikerült.
9. Bárkinek szívesen kölcsönzöl könyvet, vagy csak néhány kiválasztottnak?
A környezetemből szinte bárkinek, és bloggereknek, molyoknak is gyakran felajánlom. Akiben viszont csalódom, annak legközelebb nem szívesen adom oda a könyvem.
10. Egy indiszkrét kérdés: tanulóként bedugtad a tankönyvet éjszaka a párnád alá, hogy alvás közben fejedbe szálljon a Tudás? :)
Nem, inkább maradtam a hagyományos verziónál: próbáltam nappal megtanulni. :)
11. Egy még indiszkrétebb kérdés: mi a kedvenc nassod?
Sajnos nagyon szeretem az édességeket, ha egyet kell megneveznem, akkor legyen a marcipán. :)

És végül, de persze nem utolsó sorban Nima kérdései:


1. Szoktál a felhőkbe alakokat képzelni? Mit látsz a leggyakrabban?
Igen, szoktam, ha hosszú autóúton unatkozom, akkor leginkább. Legtöbbször állatokat vagy emberalakokat látok a felhőkben, például teknőst vagy boszorkányt. :)
2. Ha könyvtárból veszel ki könyvet, azt igyekszel gyorsan elolvasni, vagy üldögélsz rajta és hosszabbítasz?
Ez nálam teljesen változó, de elég sokszor hosszabbítok.
3. Ha választhatsz, hogy egyetlen íróval eltölthetsz egy hónapot egy lakatlan szigeten, kit vinnél magaddal? (írót, nem könyvet)
Bear Gryllst, ugyanis ő tudná, hogyan vészeljük át azt az egy hónapot. :D
4. Ha könyvet írnál, miről szólna?
Biztos nem lenne teljesen hétköznapi, lenne benne vagy valami mágikus, vagy valami túlvilági, esetleg mindkettő. :)
5. Olvasol evés közben?
Néha, de nem igazán szeretek, jobb az evésre teljesen odakoncentrálni, ahogy az olvasásra is.
6. Milyen környezet a legideálisabb neked az olvasás teljes kiélvezéséhez?
Lehet, hogy ez furcsán fog hangzani, de például a vonatút nekem tökéletes az olvasásra. Amikor úton vagyok, az valahogy köztes állapot, és nem kell semmi másra figyelnem, csak az olvasásra.
7. Meg tudsz győzni másokat arról, hogy olyan könyvet olvassanak el, amit először nem akartak?
Igen, bár én nem meggyőzni próbálom az embereket, inkább csak ajánlok nekik, ha tudom, hogy valami tetszene nekik szerintem.
8.Tudsz főzni?
Lásd fentebb. :)
9. Milyen emlék fűz a legkedvesebb könyvedhez?
Annyi kedves könyvem van. :) De hogy írjak valamit, a Durell könyvek számomra mindig a nyárhoz, a meleghez, a nyaraláshoz kötődnek, szerintem idén az Istenek kertje utazik majd velem Horvátországba. :)
10. 300 évvel ezelőtt még nem volt ennyi könyv. Mivel ütötted volna el az idődet?
Valószínűleg zongoráztam és varrogattam volna, és ha gazdag családba születtem volna, az összes létező könyvet megpróbáltam volna megszerezni. :)
11. Ha időutazhatnál, melyik korba térnél vissza?
Szívesen ellátogatnék a 18. század végére- 19. század elejére, hogy lássam élőben, hogyan festettek a városok, és néhány elegánsabb kastélyban lévő puccos bálra is szívesen bekukkantanék. :)

Köszönöm nektek a díjat és a kérdéseket!





Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS