2018. október 31., szerda

Októberi zárás

Az időjárás alapján lazán írhattam volna azt is, hogy áprilisi zárás, de ragaszkodjunk azért a naptárhoz.



Nem vittem októberben túlzásba a könyvbeszerzést, mindössze három szépség került hozzám. Az Éjszárny recenziós példány az Agave Könyvektől, az Isten gépeinek megvan a korábbi kiadása, de kellett az új, és a CDFűben tartott könyvbemutatójára is elmentem. Végül a Mondoconon hirtelen felindulásból még Lokit is hazahoztam, sajnos csak képregény formájában.

Az október eléggé sűrű hónapra sikerült, így olvasásra megint nem jutott túl sok idő. Befejeztem Katherine Ardentől A medve és a csalogányt, amiről nemsokára jön a cikkem az Ekultúrára. Marlen Haushofertől A fal a hónap egyik kedvenc olvasmánya volt, szerettem esténként az Alpokban keringeni a főhősnőnkkel. Anne Frank naplóját 14 éves koromban olvastam, most pedig sorra kerítettem a belőle készült képregényt. Anne-t most már egy kissé elviselhetetlen kamasznak tartom, de még mindig megrendítő a sors, ami neki és a családjának jutott. A Lokit még a beszerzés napján elolvastam, érdekes volt Thor szemszöge helyett egy kicsit az ő sorsába belelátni. Folyamatban van még Brandon Hackett-től a Xeno olvasása is, ami egy remek regény, remélem nemsokára sikerül annyi időt szánnom rá, hogy befejezhessem.

Aki ismer személyesen vagy követi a blogomat, az már tudhatja, hogy eléggé intenzív szociális életet élek, szeretek jönni-menni, mindenféle kulturális programokon részt venni. Az ősz tökéletes időszak erre, már nem csorog minden lépésnél rólam az izzadtság, és jobbnál jobb programok érik egymást Budapesten. Elég sok könyves eseményen vettem most részt, Brandon Hackett könyvbemutatóján, a Margó Fesztiválon, egy, a Leányrablás Budapestenhez köthető kultúrsétán és a Cosmopolitan Blogger Dayen is volt egy előadás a 12 hónap, 12 könyv kihívásról. Ezek mellett életemben először eljutottam Mondoconra is, valamint jót kirándultam a Királyréten is.



Novemberben annyi klassz megjelenés várható, hogy mindenki bőven megtöltheti a még szabad könyvespolcait. Én igyekszem visszafogni magam, csak három előrendelésem van, utána már a karácsonyra gyúrok. :) Ráadásul rögtön a hónap elején utazom is, a hosszú hétvégét a Tátrában töltöm, alig várom, hogy egy pár napig csodálatos hegyek és erdők vegyenek körbe. Az oda-vissza vonatútra pedig természetesen nem indulok el könyv nélkül. 

A többiek októberi áprilisa:
Nikkincs
Amadea
Pupilla
Dóri
Heloise
Sister

2018. október 9., kedd

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Ritkán fordul elő, hogy a blogra egy újraolvasásról írjak, de egyrészt most kedvem támadt, másrészt még nem meséltem itt A kis hercegről.

Ha emlékezetem nem csal, 18 éves koromban találkoztam először a történettel, és bár akkor nem lett kedvencem, kedves olvasmány volt számomra. Most, hogy 30 évesen újraolvastam, már bátran nyomtam rá a Molyon a Kedvencem gombot.

Viszkok Fruzsi mondta azt az egyik videójában, hogy A kis herceg az a történet, amit bármikor is olvasol, biztosan találsz benne egy olyan mondatot, amely az adott élethelyzetedben úgy érzed, neked szól. És ez teljesen így van, én is megtaláltam benne azt, ami szíven ütött. Egy szakítás után egészen mást fogsz belőle kiolvasni, mint amikor éppen fülig szerelmes vagy.

Eredetileg A kis herceg 1943-ban született meg, és benne maga az író találkozik a kis herceggel, ami egy másik bolygóról jött, és aki elmeséli neki, miért is indult útnak, és miket tapasztalt az útja során. Érdekes, hogy alapvetően a történet meseként van besorolva, és lehet akként is élvezni, de van egy nagyon erős mondanivalója a felnőttek számára is. Valószínűleg ennek köszönhető a töretlen népszerűségét, hogy minden korosztálynak szól, tényleg megtalálhatja mindenki benne azt, amitől szerethetővé válik számára.

Nekem most A kis herceg és a rózsa kapcsolata volt a könyvben domináns, ez az, ami leginkább
Kép forrása
megfogott. Mint egy molytársamtól megtudtam, a rózsa Exupéry feleségét szimbolizálja, akivel az író se veled-se nélküled kapcsolatban volt. Furcsa teremtmény az ember, hogy sokszor csak akkor értékelünk valamit vagy valakit, amikor már éppen elveszítenénk vagy amikor elveszítjük. Magamon is észre szoktam venni, hogy nehezemre esik annak örülni, ami van, és nem azt nézni, hogy mi az, ami éppen hiányzik az életemből. Pedig nem szabadna, hogy a hiányaink határozzanak meg minket, és igenis látnunk kell, mik azok a dolgok, amikért hálásak lehetünk.

A másik, amit érdekes megfigyelni, hogy a regény sajnos mit sem veszített az aktualitásából. Akikkel a különböző bolygókon találkozik a kis herceg, a király, akinek nincs is kin uralkodnia, az alkoholista, az ember, aki azt hiszi, övé a csillagok, a mai társadalmunkban is megtalálhatóak, sőt. Egyre többen igyekeznek elmenekülni ilyen-olyan módon a valóságból, részegülnek meg vélt vagy valós hatalmuktól, és érzik magukat feljebb valónak a többieknél, mert mondjuk egy cég arctisztító készüléket ad nekik. Közben meg pont a lényeg sikkad el, amitől tényleg tartalmassá és széppé válik az emberi élet.

Biztos vagyok benne, hogy pár évente újra elő fogom még venni Exupéry művét. Kíváncsian várom, akkor vajon majd mit fog jelenteni és adni nekem.
Egyébként aki szeretné, most a POKET automatákból is be tudja szerezni a könyvet, nekem a Helikon zsebkönyvek kiadásában van meg.