Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Ritkán fordul elő, hogy a blogra egy újraolvasásról írjak, de egyrészt most kedvem támadt, másrészt még nem meséltem itt A kis hercegről.

Ha emlékezetem nem csal, 18 éves koromban találkoztam először a történettel, és bár akkor nem lett kedvencem, kedves olvasmány volt számomra. Most, hogy 30 évesen újraolvastam, már bátran nyomtam rá a Molyon a Kedvencem gombot.

Viszkok Fruzsi mondta azt az egyik videójában, hogy A kis herceg az a történet, amit bármikor is olvasol, biztosan találsz benne egy olyan mondatot, amely az adott élethelyzetedben úgy érzed, neked szól. És ez teljesen így van, én is megtaláltam benne azt, ami szíven ütött. Egy szakítás után egészen mást fogsz belőle kiolvasni, mint amikor éppen fülig szerelmes vagy.

Eredetileg A kis herceg 1943-ban született meg, és benne maga az író találkozik a kis herceggel, ami egy másik bolygóról jött, és aki elmeséli neki, miért is indult útnak, és miket tapasztalt az útja során. Érdekes, hogy alapvetően a történet meseként van besorolva, és lehet akként is élvezni, de van egy nagyon erős mondanivalója a felnőttek számára is. Valószínűleg ennek köszönhető a töretlen népszerűségét, hogy minden korosztálynak szól, tényleg megtalálhatja mindenki benne azt, amitől szerethetővé válik számára.

Nekem most A kis herceg és a rózsa kapcsolata volt a könyvben domináns, ez az, ami leginkább

Kép forrása

megfogott. Mint egy molytársamtól megtudtam, a rózsa Exupéry feleségét szimbolizálja, akivel az író se veled-se nélküled kapcsolatban volt. Furcsa teremtmény az ember, hogy sokszor csak akkor értékelünk valamit vagy valakit, amikor már éppen elveszítenénk vagy amikor elveszítjük. Magamon is észre szoktam venni, hogy nehezemre esik annak örülni, ami van, és nem azt nézni, hogy mi az, ami éppen hiányzik az életemből. Pedig nem szabadna, hogy a hiányaink határozzanak meg minket, és igenis látnunk kell, mik azok a dolgok, amikért hálásak lehetünk.

A másik, amit érdekes megfigyelni, hogy a regény sajnos mit sem veszített az aktualitásából. Akikkel a különböző bolygókon találkozik a kis herceg, a király, akinek nincs is kin uralkodnia, az alkoholista, az ember, aki azt hiszi, övé a csillagok, a mai társadalmunkban is megtalálhatóak, sőt. Egyre többen igyekeznek elmenekülni ilyen-olyan módon a valóságból, részegülnek meg vélt vagy valós hatalmuktól, és érzik magukat feljebb valónak a többieknél, mert mondjuk egy cég arctisztító készüléket ad nekik. Közben meg pont a lényeg sikkad el, amitől tényleg tartalmassá és széppé válik az emberi élet.

Biztos vagyok benne, hogy pár évente újra elő fogom még venni Exupéry művét. Kíváncsian várom, akkor vajon majd mit fog jelenteni és adni nekem.

Egyébként aki szeretné, most a POKET automatákból is be tudja szerezni a könyvet, nekem a Helikon zsebkönyvek kiadásában van meg.