Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2017

A januári nemlétező beszerzések

Kép
Akárcsak 2015-ben, 2017-ben is egy nullás hónappal kezdem az évet, azaz nem szereztem be és nem is kaptam könyvet. Nem mondom, hogy nem csábított semmi, de hagytam érlelődni, mi is az, amire most igazán vágyok. A héten le is adtam egy rendelést, de azt már csak februárban fogom átvenni. Emellett előrendeltem Neil Gaimantől az Északi mitológiá t, amire a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul is. Az olvasással egészen jól haladtam. Befejeztem Elizabeth Gilberttől a Big Magic-et, ami nem mondom, hogy meg fogja változtatni az életem, de egy-két gondolata velem marad és minden művészi ambícióval bíró embernek ajánlanám az olvasását. Aztán jöttek a várólista-csökkentő könyvek. Nem terveztem, hogy ez a hónap ezekről fog szólni, de aztán sorban kívántam rá a listán szereplő könyvekre. Először a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot olvastam, ami egy itthon töltött hétvége kellemes társa lett, megállapítottam, hogy még mindig szeretem a levélregényeket. Aztán jött Gaiman

Írói várólista, avagy kiktől kéne még olvasni?

Kép
Katacita bejegyzése megihletett, és úgy gondoltam, én is összeszedem azokat az írókat, akiktől még nem olvastam semmit, de szeretnék, vagy akikkel már megismerkedtem, de jó lenne más műveiket is megismerni. Randizni kéne már velük Új szerzőket felfedezni mindig jó dolog, még ha végül arra is jutsz, hogy valaki nem neked ír. Legalább tudod, merre ne keresgélj tovább. Persze ez még jobb, ha egymásra találtok egy íróval. Nézzük csak, kik várnak arra, vajon új kedvencek lesznek-e: David Mitchell: A Felhőatlasz ezer éve a várólistámon van, tavaly pedig Londonban hirtelen felindulásból beszereztem tőle a Slade House-t is. Szerintem utóbbival fogok kezdeni, ha már lúd, legyen kövér alapon. Jonathan Franzen: A Javítások már vár rám, mindenképp ezt szeretném először olvasni tőle, aztán meglátjuk, rákívánok-e másra is. Bill Bryson: Bryson nagyon érdekes könyveket ír, a Majdnem minden rövid történetére sokáig vágytam, az idei évre be van tervezve, csak le kell győznöm a rettegé

Vendégposzt - Adam Christopher: Dishonored - A képmások ura

Kép
A blog történetében először kerül sor arra, hogy valaki más bejegyzése jelenjen meg az oldalon. Timberwolfes a Dishonored című könyvről írt nektek nagy lelkesedéssel, fogadjátok szeretettel a sorait! Figyelem Dunwall polgárai! 2016-ban az Agave Könyvek elhozta nekünk az utóbbi évek egyik leghangulatosabb játékát könyv formátumban. A Dishonored is azon regények közé tartozik, amelyek egy játékon alapulnak, mint az Assassin's Creed vagy a Gears of War. Sőt, az előbbiből már film is készült, amit tavaly mutattak be itthon is. Reméljük a Dishonored is egyszer eljut arra a szintre, hogy moziban is élvezhessük. Adam Christopher egy nem igazán ismert író, utána olvasva láthatjuk korábban már jelent meg pár saját története, főleg novellák, és egy jelenleg is futó képregénynek is írója. 1978-ban született Új-Zélandon, jelenleg Angliában él. A tervezet szerint a Dishonored részeit átkötő regénye trilógia lesz és 2017-ben folytatása (még eddig cím nélküli) várható.  Merész és

Things I Love Thursday #2

Kép
Kicsit megkésve bár, de azért hozom a csütörtöki kedvenceket. A Nemzeti Színház csillárja Végre sikerült idén először eljutni jógára, a hátam hálás volt érte. A hétvégét a hideg miatt itthon töltöttem, hogy nehogy lebetegedjek. Sikerült végre igazán kipihennem magam. Voltam a Nemzeti Színházban, az Apám ablakában című darabot néztük meg. Az utána való közönségtalálkozót Grecsó Krisztián vezette, és újra megállapítottam, hogy Szabó Balázst élvezet hallgatni, ahogy beszél. Egy jó kis koktélozás egy rég látott barátnővel. Ráadásul megkésett karácsonyi ajándékot is kaptam! Csütörtök reggel jó volt kilépni a friss hóba. Vettem zumbabérletet, amivel motiválom magam arra, hogy rendszeresen eljárjak. Nálatok mik voltak a legjobb dolgok?

Jenny Lawson: Őrülten boldog

Kép
A tavalyi évről a legnagyobb adósságom, hogy írjak erről a könyvről. Mindig ott volt bennem, hogy na, ma leülök, és megírok róla mindent, aztán mindig csak halasztgattam. Jenny Lawson nem kevesebbet próbál meg, mint a mentális betegéseket a vicces oldalukról bemutatni. Ő maga a depresszión túl rengeteg mindentől szenved, amiből persze az következne, hogy teljesen el kéne zárkóznia a világtól és ki se lépni a négy fal közül. De ő úgy döntött, nem ez lesz az ő útja, inkább megpróbálja a legtöbbet kihozni abból, ami neki jutott. Könyveket ír, igyekszik segíteni a hozzá hasonló helyzetben lévők számára és közben elutazik például Ausztráliába - természetesen koalajelmezben. Amikor először hallottam az ötletről, hogy valaki humorosan ír a depresszióról, felhúztam a szemöldököm. Lehet erről úgy viccesen írni, hogy közben azért ne sértsd meg azokat, akik ezzel szenvednek? Tudja-e az író, hol húzódik a határa a gunyorosnak, nevetségesnek? Szerencsére az én olvasatomban Jenny mindezek

Things I Love Thursday #1

Kép
Meglepetés! :) Igen, úgy döntöttem, belevágok én is abba, hogy megmutassam nektek csütörtökönként, mi is tett engem igazán boldoggá, mik voltak az elmúlt 7 nap legjobb percei. Nem ígérem, hogy minden héten írni fogom ezt a listát, de igyekszem minél többször jelentkezni vele. Lássuk akkor az elsőt!     Virágzik az orchideám! Minden nap feldob a munkahelyen, ha ránézek. Apuékkal megnéztük a Star Wars 7. részét otthon, nekem jól esett újranézni, ők pedig élvezték az első alkalmat. Nagyon jól sikerült a szilveszter, barátokkal házibuliztunk, semmi erőltetettség nem volt benne, játszottunk és élveztük egymás társaságát. Valami isteni a Frei tiramisus kávéja, aminek nem ez a hivatalos neve, de azt képtelen voltam megjegyezni. :) Sherlock 4. évad! A Westworld jól meglepett a hetedik részben, rég kaptam ekkora jó értelemben vett sokkot sorozattól. Remélem szeretni fogjátok ezt a rovatot. :) Meséljetek, nektek mik voltak a múlt hét legjobb élményei?