A januári nemlétező beszerzések

Akárcsak 2015-ben, 2017-ben is egy nullás hónappal kezdem az évet, azaz nem szereztem be és nem is kaptam könyvet.

Nem mondom, hogy nem csábított semmi, de hagytam érlelődni, mi is az, amire most igazán vágyok. A héten le is adtam egy rendelést, de azt már csak februárban fogom átvenni. Emellett előrendeltem Neil Gaimantől az Északi mitológiát, amire a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul is.

Az olvasással egészen jól haladtam. Befejeztem Elizabeth Gilberttől a Big Magic-et, ami nem mondom, hogy meg fogja változtatni az életem, de egy-két gondolata velem marad és minden művészi ambícióval bíró embernek ajánlanám az olvasását.

Aztán jöttek a várólista-csökkentő könyvek. Nem terveztem, hogy ez a hónap ezekről fog szólni, de aztán sorban kívántam rá a listán szereplő könyvekre. Először a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot olvastam, ami egy itthon töltött hétvége kellemes társa lett, megállapítottam, hogy még mindig szeretem a levélregényeket. Aztán jött Gaimantől a Sosehol, amivel eleinte nehezen barátkoztam meg, de utána szerencsére jóban lettünk. Végül még mindig folyamatban van Virginia Woolftól a Mrs. Dalloway, ami egy remek könyv, de elég nehezen haladok most vele, a héten nem is nagyon erőltettem inkább az olvasását. Lehet kis pihentetés után fogok visszatérni hozzá, de semmiképp sem szeretném félbehagyni.

Saját kép a Picadilly Circus-ről

Egyébként érdekesség a három várólista-csökkentő könyvben, hogy mindhárom részben vagy egészben Londonban játszódik. Egyáltalán nem volt ez tudatos a részemről, hogy ilyen regényeket olvassak, viszont nagyon jó érzés a szavakon keresztül visszarepülni ebbe a városba, és rácsodálkozni a helyszíneknél, hogy: "Jé, hiszen én itt jártam!". Van egy kis 2017-es könyvjelzőnaptáram is, ami szintén Londonos, ezt úgy fogom használni, hogy mindig kiszedem az aktuális hónapot és legalább egy olvasmányomban benne lesz.

Mondjátok, csak én éreztem nagyon hosszúnak ezt a januárt? Ez az elhúzódó hideg teljesen kikészített, alig várom, hogy 0 fok fölött legyen a hőmérséklet. Amúgy programok terén ne lehet panaszom, amit kiemelnék, az az Óz, a csodák csodája a Vígszínházban, amin mi nagyon jól szórakoztunk, valamint a Kaliforniai álom, amivel kapcsolatban voltak fenntartásaim, de kellemesen csalódtam, és már rongyosra hallgattam a zenéjét.

A február szerencsére már sokkal rövidebb, hosszabbodnak a nappalok, és minden héten lesz valami, amit érdemes lesz várni. A könyvkiadás is be fog indulni, jönnek az izgalmasabbnál izgalmasabb megjelenések, és egyszer csak eljön még a tavasz is. Addig meg még élvezni kell a forralt borozást és agyonhordani az új kedvenc csizmámat.

kép forrása