2018. május 30., szerda

Májusi hónapzárás

A Könyvfesztiválos habzsi-dőzsi után a május egy nagyon mértékletes hónapra sikerült. Inkább szólt az olvasásról, mint a beszerzésekről, amit én közel sem bánok.

Mindössze két könyv került hozzám, az egyik ráadásul egy jó vaskos képregény. Craig Thompsontól a Blankets-Takarókat nemrég el is olvastam, egy este alatt lecsúszott a 600 oldal. Gyönyörű rajzolású és történetű képregény. A másik pedig China Miéville-től A város és a város között, amibe meg szerintem ma fogok belekezdeni. Érkezik belőle sorozat is, lehet abba is belenézek majd.

Kicsit vaskos példány, de könnyen csúszik (saját fotó)
Az olvasások száma hétre rúg, mondjuk ezeknek a java része képregény volt, valahogy ezekhez volt most inkább hangulatom. A Blankets-en kívül sorrakerült egy Batman, egy angol nyelvű képregény, a The Black Monday Murders első része, valamint a Marvel-képregénygyűjtemény első része, a Pókember-Hazatérés. Amíg a postán vártam, elolvastam egy aranyos kis mesekönyvet egy sünről, a frappáns Süni címmel. 
Azért két regényre is sorra került, az egyik Ross Kingtől A Brunelleschi kupolája. Miután megjártam Firenzét, kedvet kaptam, hogy többet megtudjak róla és ez a könyv kapóra jött. Nem csak a kupola építését ismerhetjük meg belőle, hanem a reneszánsz korszak kezdetét is Itáliában. A másik pedig Elena Ferrantétól a Briliáns barátnőm, ami a hónap legjobbja és azonnali kedvenc lett. Teljesen magába szippantott, nem tudok eléggé örülni, hogy még három részt olvashatok belőle.

Ami magát a hónapot illeti, egy jó kis sűrű, izgalmas hónap volt. Minden héten voltam legalább egy koncerten, de volt, hogy kettőn is. Immár harmadik alkalommal részt vettem a tatai Patara Fesztiválon, ami még mindig az egyik kedvencem, kevesebb jobb dolog van, mint egy pohár ciderrel és némi vásárkajával üldögélni a tóparton. Ebben a hónapban sikerült mozogni is rendszeresen, és az idő is egyre jobb, végre lehet hordani a nyári ruhákat.

Kacsacsalád a tatai Öreg-tavon (saját fotó)

A június pedig egy őrületes hónapnak ígérkezik. Kezdődik a Könyvhéttel, a hónap vége pedig az utazásokról fog szólni. Ugyanis először Csehországba megyek majd pár napra, majd pedig egy régi vágyam teljesül azzal, hogy láthatom a Plitvicei-tavakat. És ha minden jól alakul, utána szeptemberben fogok hosszabb útra kelni, de mivel az még nincs lefoglalva, nem kiabálnám el.

A többiek zárása:
Amadea
Sister
Dóri
Nikkincs
Heloise
Pupilla

2018. május 15., kedd

Útinapló: Napsütötte Toszkána

Ez volt az ötödik alkalom, hogy Olaszországban jártam, ráadásul egy éven belül a negyedik olasz utam volt, és most már bátran kimondhatom, hogy ezt az országot nem lehet megunni.

Tavaly szeptemberben a déli régiót vettük célba, most viszont északon kalandoztunk, Toszkána volt az úticél. Szerencsére Pisába hamar el lehet jutni repülővel, mi is ide érkeztünk. Maga Pisa sokkal szebb, mint gondoltam volna, szerencsére nem csak a ferde toronyból áll, és szerdai napon különösen jó volt, mert nem volt tele a város. Az Arno folyó környéke különösen tetszett. Persze a ferde tornyot sem hagytuk ki, élőben amúgy sokkal lenyűgözőbb volt számomra, mint képeken, főleg a templommal és a keresztelőkápolnával együtt. Persze itt már nagyobb volt a tömeg, de mivel elég nagy a tér, teljesen elviselhető volt.



Viszont nem maradtunk Pisában akkor még, La Spezia felé vettük az irányt, ugyanis nem csak Toszkánát, hanem Cinque Terrét és a környékét is meg szerettük volna nézni. A második napot az öt kis halászfalura szántuk, és azt kell mondjam, életem egyik legszebb külföldön töltött napja volt ez. Egyrészt nagy szerencsénk volt, mert nem volt nagy tömeg így március végefelé még Cinue Terrénél, viszont gyönyörű napsütéses időnk volt. Jó volt csak leülni egy sziklára, hallgatni a tengert és élvezni a napsütést. Egy nap alatt kényelmesen meg lehet nézni mind az öt falut, különösen nagy élmény volt, hogy Monte Rossóhoz már naplemente környékén érkeztünk, eszméletlen színek voltak a tengeren.





Harmadik napunkon megnéztük La Speziát, itt a legjobban a tengerparti rész és a rengeteg narancsfa tetszett. Utána pedig Santa Margeritha Ligure és Portofinó felé vettük az irányt. Portofinótól nem igazán tudtam, mit várjak, de igazi Cinque Terre érzést áraszt, ráadásul itt ettem életem egyik legfinomabb pizzáját. Kár, hogy nem hajókáztunk végül, igazán megérte volna, de leülni az öbölben egy olasz fagyival a kezükben sem volt épp rossz érzés.



A harmadik estén visszatértünk Pisában, onnantól itt volt a szállásunk, innen jártuk be a többi toszkán tájat. Már vonatozni is egy élmény errefele, képeslapra illő tájakat lehet látni a vonatból. A negyedik napon izgatottan ébredtünk, ugyanis várt ránk Firenze! Nem meglepő módon itt voltak a legtöbben, sajnos a tömeg miatt a dómba nem is sikerült bejutni, de annyira gyönyörű kívülről is, hogy számomra már így is nagy élményt jelentett látni. Azért szerencsére meg tudtunk bár dolgot belülről is nézni, például a Palazzo Vecchiot és az Ötszázak termét, az Orsanmichele-t, ahol maga Michelangelo alkotott, a Sante Croce templomot, ahol Michelangelo mellett Galilei is nyugszik, valamint a csodálatos és hatalmas Boboli-kertet. Átsétáltunk természetesen a Ponte Vecchion is, de az kívülről nézve sokkal szebb.
Firenzében igazából nekem az tetszett a legjobban, hogy olyan, mintha megelevenedne a reneszánsz, amely korszakot én nagyon szeretek. Hihetetlen, micsoda művészek éltek és alkottak itt. Amit egyébként még ajánlani tudok, az a központi piac, igazi színkavalkáddal találkozhatunk itt, mi innen szereztük be az ebédünket is, egyáltalán nem bántuk meg.




Az utolsó úticélunk az ötödik napon Siena volt. Ez a város olyan, mintha egy időutazáson vennél részt, itt a középkori Itália tárul fel előtted. Mikor sétálsz be a város központjába, már az útközben mindenhol lengedező zászlók megadják az alaphangulatot. A főtér és a sienai katedrális pedig nagyon különleges és gyönyörű, de csak random sétálgatni az utcákon is megéri. Siena több dombra épült, érdemes a fő látnivalókkal szembeni másik részre is átmenni, ott szinte nincs is turista és csodálatos látvány tárul a város szívére.




Muszáj szót ejtenem arról, hogy Toszkána igazi cicaparadicsom, mindenhol macskák vannak, akik módfelett élvezik, ha a turisták kényeztetik őket. A leglehetetlenebb helyeken is lehet velük találkozni, nem röstellnek akár egy csónakba is beszállni - persze csak ha a szárazon maradhatnak vele.



Természetesen rengeteg mindent meg lehetett volna még nézni, San Giminano, Lucca, Volterra is kimaradt, de mindig úgy vagyok vele, hogy legalább volt miért visszatérni. Engem Toszkána teljesen megnyert magának, imádtam, hogy tiszta és rendezett városokat láthattam. Ráadásul jó volt, hogy az utunk felét a tengernél, a másik felét pedig városokban töltöttünk, így több arcát is láttuk ennek a régiónak. 
Legközelebb jövőre tervezünk csak Olaszországba menni, addig pedig a környező országokba teszünk majd látogatást, szeptemberre pedig egy szigetre tervezünk utazni, de erről majd a maga idejében fogok mesélni.

2018. május 5., szombat

Áprilisi könyvespolcnyi beszerzés

A cím egyáltalán nem túlzás, mint azt a képen is láthatjátok. A Könyvfesztivál előtt mindössze hat könyvet szereztem be az év elején, amire elég büszke voltam, de valahogy sejtettem, hogy az év egyik legnagyobb könyves rendezvényéről nem távozhatok üres kézzel.



Áprilisban összesen 14 könyvet sikerült beszerezni, aminek a java része tervezett volt, másik része be kell valljam, hogy impulzusvásárlás, remélem nem fogom őket megbánni. Elsőként Naomi Aldermantól A hatalom érkezett meg hozzám, ami az év eddigi egyik legjobb olvasmánya lett nálam, nemsokára érkezik róla bejegyzés. Utána pedig a POKET automatát próbáltam ki. Aki esetleg nem hallott volna róla, a POKET zsebkönyvek április 11-én indult, a város több pontján tudunk klasszikusokat beszerezni kis méretben automatából. Hozzám Csáth Gézától az Egy elmebeteg nő naplója került, amire már amúgy is kíváncsi voltam. Szerencsére a kezdeményezés nagyon sikeres, három hét alatt elfogyott a zsebkönyvek 90%-a, így a jövőben is várható, hogy sok más könyvet is be tudunk szerezni ilyen formátumban.



Aztán pedig jött a Könyvfesztivál, és elszabadult a könyves pokol. Mivel elég nehéz napokon voltam túl, így bevallom, nem is nagyon akartam visszafogni magam vásárlás terén, egyfajta terápia volt ez nekem, meg természetesen recenziós példányok is érkeztek hozzám. A legtöbb könyvet a Fumaxtól szereztem be, jött tőlük Sarah Andersentől a Macskapásztor, a Minden szív kaput nyit, A D.O.D.O. felemelkedése és bukása és a Vellitt Boe álom-utazása. Ezekből a D.O.D.O-n kívül mindent olvastam már, elég vegyesek az érzéseim, de terveim szerint mindegyikről olvashattok majd írást az Ekultúrán és a blogon.
Ami tervezetten jött még hozzám, az Ken Liutól A papírsereglet és más történetek, a két Jim Butcher könyv, J. K. Rowlingtól Az élet dolgai, és bár nem a Fesztiválon szereztem be, de akkor jutottam hozzá egy kedves ismerős segítségével a Mesélő Budapesthez. Három könyvre meg egyszerűen helyben rákívántam, ez volt a Brunelleschi kupolája, ha már nemrég láttam élőben, Az elveszett tárgyak őrzője és az Extensa. Remélem egyik beszerzést sem fogom megbánni, jó olvasmányélményeket várok tőlük.

Ami magát a hónapot illeti, végre megjött az igazi jó idő, beindult a kinti élet is, nem kell már a lakásban üldögélni (mondom ezt én, aki télen is folyton pörög). Voltam sörfesztiválon, arborétumban, a Füleki várnál, Hollókőn, Pilicsabán is, és ezek csak a szabadtéri programok. Sajnos egy hét a betegeskedésről szólt, de akkor legalább kicsit belehúztam az olvasásba. A szüleimnél ráadásul van terasz, így végre hódolhattam a szabadban olvasásnak, mikor már jobban éreztem magam.

Hollókő

A május is elég sűrű hónapnak ígérkezik, beindul a koncertszezon, amit már 2-3 éve mindig izgatottan várok, újra lesz Tatán Patara Fesztivál is, amire most már harmadik éve kijárok, és hát májusban már lélekben készülök a júniusra, ami a Könyvhét mellett nekem két külföldi utat is fog tartogatni, de ezekről majd jövő hónapban mesélek. Addig is olvassatok sokat a szabadban és szép májust!