2018. május 15., kedd

Útinapló: Napsütötte Toszkána

Ez volt az ötödik alkalom, hogy Olaszországban jártam, ráadásul egy éven belül a negyedik olasz utam volt, és most már bátran kimondhatom, hogy ezt az országot nem lehet megunni.

Tavaly szeptemberben a déli régiót vettük célba, most viszont északon kalandoztunk, Toszkána volt az úticél. Szerencsére Pisába hamar el lehet jutni repülővel, mi is ide érkeztünk. Maga Pisa sokkal szebb, mint gondoltam volna, szerencsére nem csak a ferde toronyból áll, és szerdai napon különösen jó volt, mert nem volt tele a város. Az Arno folyó környéke különösen tetszett. Persze a ferde tornyot sem hagytuk ki, élőben amúgy sokkal lenyűgözőbb volt számomra, mint képeken, főleg a templommal és a keresztelőkápolnával együtt. Persze itt már nagyobb volt a tömeg, de mivel elég nagy a tér, teljesen elviselhető volt.



Viszont nem maradtunk Pisában akkor még, La Spezia felé vettük az irányt, ugyanis nem csak Toszkánát, hanem Cinque Terrét és a környékét is meg szerettük volna nézni. A második napot az öt kis halászfalura szántuk, és azt kell mondjam, életem egyik legszebb külföldön töltött napja volt ez. Egyrészt nagy szerencsénk volt, mert nem volt nagy tömeg így március végefelé még Cinue Terrénél, viszont gyönyörű napsütéses időnk volt. Jó volt csak leülni egy sziklára, hallgatni a tengert és élvezni a napsütést. Egy nap alatt kényelmesen meg lehet nézni mind az öt falut, különösen nagy élmény volt, hogy Monte Rossóhoz már naplemente környékén érkeztünk, eszméletlen színek voltak a tengeren.





Harmadik napunkon megnéztük La Speziát, itt a legjobban a tengerparti rész és a rengeteg narancsfa tetszett. Utána pedig Santa Margeritha Ligure és Portofinó felé vettük az irányt. Portofinótól nem igazán tudtam, mit várjak, de igazi Cinque Terre érzést áraszt, ráadásul itt ettem életem egyik legfinomabb pizzáját. Kár, hogy nem hajókáztunk végül, igazán megérte volna, de leülni az öbölben egy olasz fagyival a kezükben sem volt épp rossz érzés.



A harmadik estén visszatértünk Pisában, onnantól itt volt a szállásunk, innen jártuk be a többi toszkán tájat. Már vonatozni is egy élmény errefele, képeslapra illő tájakat lehet látni a vonatból. A negyedik napon izgatottan ébredtünk, ugyanis várt ránk Firenze! Nem meglepő módon itt voltak a legtöbben, sajnos a tömeg miatt a dómba nem is sikerült bejutni, de annyira gyönyörű kívülről is, hogy számomra már így is nagy élményt jelentett látni. Azért szerencsére meg tudtunk bár dolgot belülről is nézni, például a Palazzo Vecchiot és az Ötszázak termét, az Orsanmichele-t, ahol maga Michelangelo alkotott, a Sante Croce templomot, ahol Michelangelo mellett Galilei is nyugszik, valamint a csodálatos és hatalmas Boboli-kertet. Átsétáltunk természetesen a Ponte Vecchion is, de az kívülről nézve sokkal szebb.
Firenzében igazából nekem az tetszett a legjobban, hogy olyan, mintha megelevenedne a reneszánsz, amely korszakot én nagyon szeretek. Hihetetlen, micsoda művészek éltek és alkottak itt. Amit egyébként még ajánlani tudok, az a központi piac, igazi színkavalkáddal találkozhatunk itt, mi innen szereztük be az ebédünket is, egyáltalán nem bántuk meg.




Az utolsó úticélunk az ötödik napon Siena volt. Ez a város olyan, mintha egy időutazáson vennél részt, itt a középkori Itália tárul fel előtted. Mikor sétálsz be a város központjába, már az útközben mindenhol lengedező zászlók megadják az alaphangulatot. A főtér és a sienai katedrális pedig nagyon különleges és gyönyörű, de csak random sétálgatni az utcákon is megéri. Siena több dombra épült, érdemes a fő látnivalókkal szembeni másik részre is átmenni, ott szinte nincs is turista és csodálatos látvány tárul a város szívére.




Muszáj szót ejtenem arról, hogy Toszkána igazi cicaparadicsom, mindenhol macskák vannak, akik módfelett élvezik, ha a turisták kényeztetik őket. A leglehetetlenebb helyeken is lehet velük találkozni, nem röstellnek akár egy csónakba is beszállni - persze csak ha a szárazon maradhatnak vele.



Természetesen rengeteg mindent meg lehetett volna még nézni, San Giminano, Lucca, Volterra is kimaradt, de mindig úgy vagyok vele, hogy legalább volt miért visszatérni. Engem Toszkána teljesen megnyert magának, imádtam, hogy tiszta és rendezett városokat láthattam. Ráadásul jó volt, hogy az utunk felét a tengernél, a másik felét pedig városokban töltöttünk, így több arcát is láttuk ennek a régiónak. 
Legközelebb jövőre tervezünk csak Olaszországba menni, addig pedig a környező országokba teszünk majd látogatást, szeptemberre pedig egy szigetre tervezünk utazni, de erről majd a maga idejében fogok mesélni.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése