2019. február 28., csütörtök

A rövid február lezárása

Nem tudom, hogy csak a kevesebb napnak, vagy a jobb időjárásnak köszönhető, de a februárt sokkal gyorsabbnak éreztem, mint a vánszorgó januárt.


Saját kép

Egészen a hónap közepéig azt hittem, hogy nullás hónapot fogok zárni, aztán végül három könyvet mégis sikerült beszerezni. Az egyik Michelle Obamától az Így lettem, ami addig-addig piszkálta a csőrömet, hogy a kosaramba került. Beszereztem a Vaják-sorozat második részét is, mivel az első az utóbbi idők legjobb fantasy olvasmánya volt számomra. Végül pedig egy antikvárium-túrának köszönhetően került hozzám Andersentől a Mesék kötet, amely gyönyörűen illusztrált és annyira jó áron adták, hogy nem hagyhattam ott.

Olvasni nem sikerült annyit, mint januárban, de szerintem a hat olvasás sem számít éppen rossznak. A hónapot megint két kuflimesével kezdtem, mind A kuflik a hóban, mind A kuflik és a mohamanyi kellemes perceket okozott. Andrzej Sapkowskitól Az utolsó kívánság pedig visszadta a hitemet a fantasy-ben, szóval már csak ezért is odaadhatom neki a hónap olvasmánya-címet.
Ezután olvastam Donnie Eichartól a Halálhegyet, ami eléggé megfogott, elég sok embernek meséltem róla és többször eszembe jut a történet azóta is. Alastair Reynolds-tól a Lassú lövedékek részemről egy korrekt, de nem túl mély nyomot hagyó sci-fi volt. Kár, hogy a Gabo SFF zsebkönyv sorozata úgy néz ki, nem folytatódik, szívesen olvasnék még ilyen kisregényeket. Végül pedig Helen Hoangtól A szerelem egyenlete került sorra, ami elég szirupos romantikus olvasmány, de azért vannak benne olyan elemek, amelyek miatt megérte elolvasni.
Két olvasmányom van jelenleg folyamatban, Hararitól a Sapiens, ami eddig tetszik, csak nem nagyon tudtam mostanság koncentrálni rá, valamint Ian McDonaldtól a Luna - Újhold, aminek nagyon az elején járok még.

A február egy elég zsúfolt és izgalmas hónap volt, jártam többek között Corvina kiállításon, a megújult Szépművészeti Múzeumban, láttam két színházi darabot, az Urániában közvetítve a Lear királyt, és Budaörsön a színházban Az arab éjszakát, mindkettőt maximálisan ajánlani tudom csak. Utazni most nem utaztam, csak egy napot voltam egy barátnőméket meglátogatni Csányban. 

Saját kép


Márciusban már jobban be fog indulni a könyvkiadás, lehet készülődni lassan a Könyvfesztiválra is. Utazás szempontjából is mozgalmas hónap várható, a Balaton mellett Bécsbe is készülök ellátogatni. És már nincs olyan messze az év első hosszabb utazása sem Barcelonába, ami régóta óriási álmom. Addig is remélem a márciusi hónapba is belefér jópár maradandó olvasmány.

2019. február 22., péntek

Alapművek, divatkönyvek - kínos-e, ha nem olvastad?

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Témázós csapat meghívott engem, hogy csatlakozzak a mostani témájukhoz, ami a Kínos vallomások - kimaradt "alapművek" vagy épp divatkönyvek címet viseli. Mivel érdekel ez a kérdéskör, úgy döntöttem, csatlakozom és megírom a véleményemet.

Először is szögezzük le, hogy szerintem senkinek nem kell szégyellnie magát, ha valamit olvasott vagy éppen nem olvasott. Én bevállalom, hogy 20 éves koromban olvastam az Alkonyat-tetralógiát és szerettem a könyveket, még ha ma már nem is venném kézbe őket újra. Az ember ízlése változik, és attól még, hogy valami nem népszerű vagy trendi fikázni, nem szégyen, ha te szereted vagy olvastad.

A világ top 10 legolvasottabb könyve
De először beszéljünk az alapművekről! Igazából szerintem ez mindenkinek mást jelent, attól is függ, hogy szépirodalomról vagy zsánerirodalomról beszélünk, de még az önsegítő könyvek világában is más számít alapnak. Persze sokan az iskolai kötelezőkről gondolják azt, hogy azokat tényleg mindenképp mindenkinek olvasnia kell.
Részemről a kötelezők nagy része megvolt, de kevésnél érzem azt, hogy gáz lenne, ha kimaradt volna. Inkább azt mondanám, hogy sajnálnám, ha például nem olvastam volna az Anna Kareninát vagy a Vörös és Feketét, mert ezeket például őszintén szerettem. Számomra a kötelezők olvasásának még annyi értelme volt, hogy képet kaptam, mi az, ami fekszik nem, és mi nem, valamint a gimnáziumi érettségin megdicsértek a választékos beszédemért, amit azért részben ezeknek a műveknek köszönhetek.

Viszont például sokak számára alapműnek számít a Gyűrűk Ura, vagy A Mester és Margarita, ezek nekem teljesen kimaradtak, és úgy vagyok velük, hogy majd egyszer talán elolvasom őket. Amivel viszont nagyon sokat szoktam találkozni, az az, hogy az emberek valahogy úgy gondolják, hogy amiket ők alapműnek gondolnak, azokat másik is biztosan olvasták már. Többször volt, hogy beszélgetés közben előjött egy könyv, én meg közöltem, hogy nem olvastam, amin a másik ember meglepődött, mert ő úgy gondolta, én azon már régen túl vagyok. De talán ez mindannyiunkban működik, főleg, ha mondjuk egy hasonló korú molytársunkkal beszélgetünk, feltételezzük, hogy ugyanazokat a műveket vettük már a kezükbe.

Ami a divatkönyveket illeti, itt nincs olyan állandóság, mint a kötelezők terén. Trendek jönnek-mennek, ha belegondoltok, 15 éve a történelmi könyvek mentek nagyon, 10 éve a vámpíroknak volt divatja, pár éve a YA és NA könyvek vitték a piacot. Persze ezek részben fennmaradnak, de már nem akkora tömegben, mint a divathullám elején. 
Én ebben a kategóriában abszolút nem érzem azt, hogy kínos lenne, ha nem olvastál valamit. Inkább az emberben egyfajta "kimaradás" érzése lehet. Például ha nem olvastad vagy láttad a Harry Potter, rengeteg internetes mémet, utalást nem fogsz érteni. De ugyanezt elmondható például a Trónok harcáról vagy olyan regényekről, amelyek szélesebb körben ismertek lesznek. 
Szerintem ezeknél csak az kéne számítson, hogy érdekel-e az adott téma vagy sem. Ha utálod az erotikus könyveket, felesleges elolvasnod a Szürke ötven árnyalatát, ha nem bírod a fantasy-t, miért olvasnád a Trónok harcát, ha pedig az életmódkönyvek nem neked valók, valószínűleg kár a kezedbe venned Marie Kondo vagy Elizabeth Gilbert könyveit. Persze ez sincs kőbe vésve, hiszen lehet, hogy pont egy ilyen felkapott könyv fogja meghozni valaki kedvét ahhoz, hogy egy adott műfajba sokkal jobban beleássa magát, amit még nem ismert.

Én a divatos könyveknek azt a pozitívumát látom, hogy egyrészt az olvasás általuk fókuszba kerülhet, és nem kell már azt érezned, hogy kínos az, hogy egyáltalán olvasol. A másik az, amit fent is említettem, hogy új műfajokkal, új történetekkel ismerkedhetsz meg. Mondjuk én azt is meg tudom érteni, akik kimondottan irtóznak az ilyen könyvektől, mert túl felkapottak lesznek, túl sokat beszélnek róla. De azért nem kell bezárkózni az elefántcsonttoronyba sem, ha úgy érzed, valami érdekel, csak azért ne mondj le róla, mert sokan olvassák. És az ellenkezője is igaz, neked nem kell felülnöd a "hype-vonatra", ha valamit abszolút nem érzel a magadénak.

Azért néha így érzem magam :D

Részemről nem tagadom, hogyha valamiről sokat beszélnek, vagy még inkább ha olyanok beszélnek róla, akiknek adok a véleményére, akkor könnyen lehet, hogy el fogom olvasni. Legutóbb például a sok pozitív ajánlás hatására A tél jegyeseit vettem meg, remélem nem fogok befürödni vele. De ha belegondolok, nekem is jól esik, mikor valaki azért vesz egy művet a kezébe, mert én dicsértem. Ráadásul nem minden divatkönyv feltétlenül gagyi, lehet köztük is simán gyöngyszemeket találni, amelyekért méltán rajonganak sokan. Ha meg rosszat fogunk ki, akkor persze szívjuk a fogunkat, de az sem árt viszonyítási pontnak, hogy tudjuk, mi az, amit szeretünk, és mi az, amit inkább elkerülünk.

A többiek is témáznak:
Dóri
Nikkincs
Anett
Pupilla
Absractelf
Nima

Utóvéd, avagy a később csatlakozók:
Sister
Mandi
Vicky

2019. február 1., péntek

A hosszú január beszerzései

Eddig mindig azt éreztem, hogy a hónapok csak úgy rohannak, elkezdődik, és már véget is ér, amiben vagyunk. Na a január több dolog miatt sem volt ilyen, azt éreztem, hogy csak vánszorognak előre a hetek. Hiába írunk ma már februárt, még mindig olyan, mintha még hetekig január várna ránk.



De beszéljünk inkább a könyvekről! A január általában visszafogott hónap szokott lenni, most azért a szokásosnál több könyv került hozzám. Egyrészt két karácsonyi ajándék átadása átcsúszott, így Az év magyar science fiction és fantasy novelláit és Emmi Itarantától A teamesternő könyvét a múlt hónapban kaptam meg, és nagyon örültem nekik. És mivel karácsonyra kaptam ajándékutalványt, így én magam is vásároltam: velem jött Adrian Tchaikovsky-tól a Hadállat, Joe Hilltől a Locke&Key luxuskiadása és Christelle Dabostól A tél jegyesei. A Lock&Key-t már olvastam angolul, de magyarul kellett a polcomra; a Hadállatról és A tél jegyeseiről meg annyi jót hallottam, hogy úgy döntöttem, adok nekik egy esélyt.

Az olvasások terén nem lehet panaszom, 10 olvasmány jutott januárra, és egy tizenegyediknek a felénél járok. Még december végén kezdtem bele Elena Ferrantétól Az új név történetébe, amit egyszerűen imádtam, a folytatását még tartogatom, de még idén sorra fog kerülni. Utána belekezdtem a várólistacsökkentésbe, és két regényt is befejeztem ennek keretén belül, mégpedig Gulyás Pétertől Az örök térségek hallgatását és Sarah Addison Allentől A varázslat tavát. Előbbi elég súlyos olvasmány volt, így utána jót tett az utóbbi könnyebbsége, de tény, hogy az írónőnek vannak ennél sokkal jobb regényei is. A harmadik vcs-s könyvet még most is olvasom, ez pedig Andrej Zapkowskitól Az utolsó kívánság, amit eddig nagyon szeretek. 
Ezek mellett elolvastam még négy kuflis mesekönyvet, már csak három van, amit nem olvastam, és annyira jól szórakozom rajtuk, remélem, sikerül a kimaradtakat is levadászni könyvtárból. Valamint elolvastam három képregényt: a Blacksad eddigi utolsó részét, az Amarillót, ami sokkal jobban tetszett, mint a kicsit gyengébb negyedik rész; a Batman: A nevető ember/Arkham elmegyógyintézetből A nevető embert már olvastam korábban, akkor is tetszett, az Arkham viszont új volt, de bevallom, nekem sem a rajzolása, sem a sztorija nem tetszett különösebben. Végül pedig pont sikerült január 27-én, a Holokauszt áldozatainak emléknapján elkezdenem Art Spiegelmantól A teljes Maust, ami eléggé letaglózott. Bár a képregényforma egy kicsit talán enyhít rajta, de így is eléggé nyomasztó, viszont nagyon jól megírt és és fontos történet.


A január azért is tűnt nekem hosszú hónapnak, mert sajnos az első felét végigbetegeskedtem, hol dolgoztam, hol nem, és ez eléggé rányomta mindenre a bélyegét. Szerencsére a második fele már sokkal jobb volt, az év első külföldi utazása is megvolt: egy napra mentünk barátokkal Semmeringre, ami gyönyörű hely, ráadásul egész nap havazott, így abszolút megvolt a téli csodaország hangulata. Újra és újra rájövök, hogy engem még ezek az egy napok is nagyon ki tudnak kapcsolni és fel tudnak tölteni, valamint utána olyan jó visszagondolni rá.

A február mozgalmas hónapnak ígérkezik, de remélem jut azért időm olvasásra is. Most már a könyvkiadók is egyre több izgalmas megjelenést jelentenek be, igyekszem majd ezeket egy posztban összegyűjteni.

A többiek januárja
Nikkincs
Sister
Heloise
Dóri

2019. január 25., péntek

A könyves világ sem tökéletes, avagy dolgok, amik irritálnak

Alapvetően törekszem arra, hogy a jó dolgokat lássam meg, de lássuk be, igenis mindig lesznek olyan emberek, kijelentések, akár írók/könyvek, akik zavarnak, idegesítenek minket. Nézzük csak, nálam mi, az ami ki tudja verni a biztosítékot! A poszt ötletét Pupilla bejegyzése adta. 
Kép forrása

A könyv jobb volt!

Az adaptáció nem egyszerű műfaj, elsülhet nagyon jól és nagyon rosszul is, legyen szó filmről, színházi darabról, hangjátékról, akármiről. De egyetemesen kijelenteni, hogy a könyv minden esetben jobb, nem lehet. Persze ha a könyv az eredeti, akkor bármilyen feldolgozásnak nehéz dolga lesz, de vannak, akik ezt teljesen jól megoldják. Legutóbb a C. B. Strike sorozat harmadik évadát néztem meg, ami Robert Galbraith-tól a Gonosz pályából készült, és teljesen elégedett voltam.

Az olvasói hiszti

Tudjátok, vannak azok, akiknek semmi sem jó. Ha megjelenik e-könyvben a könyv, miért olyan drága, ha nem jelenik meg, miért nem. De jó, akció van, de van szállítási díj, akciós a szállítás, de miért ilyen drága a könyv? Ezek azok, akik minden egyes kiadói bejelentés alá odamennek siránkozni valamiért, ami senkit sem érdekel. Persze nem azt mondom, hogy nem lehet jelezni egy kiadónak, ha problémánk van, de akit már csak maga a panaszkodás éltet, attól részemről kitépem a hajam.

Akkor írj jobbat! 

A személyes kedvencem. Mikor jön a Rajongó a negatív értékelésed alá, hogy már pedig ez a világ legjobb könyve, és ha neked nem tetszik, akkor írj ennél jobbat. Nem, nem kell ahhoz valami jobbat alkotnom, hogy kijelenthessem egy könyvről, hogy nekem tetszik vagy sem. Ahogy ha beülök egy étterembe, attól még nem kell, hogy ízletesnek találjam az ételt, mert én nem tudok olyat főzni. Nem író vagyok, hanem olvasó, megvannak egy egyéni preferenciáim, ízléseim. Nem kell velem egyet érteni, de nem is kell senki számára semmit bizonyítanom.

Az írói hiszti

Ez leginkább a Molyon, de máshol is valamennyire megfigyelhető, mikor egy író egyszerűen nem tudja elviselni, ha kritizálják a művét. Ilyenkor a legrosszabb, amit tehet, hogy az értékelés/blogposzt/vélemény alá odakommentel, és kifejti, miért is nincs igaza az olvasónak, vagy elmondja mindennek a véleményezőt. Ennél már csak az a szebb, mikor ezt a saját Facebook oldalára is kirakja, majd jönnek a Rajongók, akik megvédik a kedvencüket.
Szerintem a legjobb, amit egy író tehet, hogy vagy szépen csöndben telesírja a kispárnáját, vagy megköszöni a véleményt, vagy csak elolvassa, levonja a következtetéseket, és szépen alkot tovább.


Dolgok, amik a könyvekben zavarnak
  • ocsmány borító: Tudom, hogy a belbecs a lényeg, de engem igenis zavar, mikor valamihez kimondottan ronda borító készül, vagy olyan, ami teljesen félrevezeti az olvasót.
  • rengeteg helyesírási, gépelési hiba: Én az egy-egy elütést, hibát teljes mértékben el tudom nézni, de mikor oldalanként egy vagy több hibát is találok, az már zavarni tud.
  • a magyar cím elrejtése: Kövezettek meg, de engem igenis bánt, hogyha egy magyar nyelvű könyvön az angol cím van óriásiban, a magyart pedig éppenhogy nagyítóval lehet látni. Nincs bajom azzal, ha feltüntetik az eredeti címet, de könyörgöm, azért ha már magyar nyelvű olvasnivalóról beszélünk, hadd lehessen ezt első ránézésre látni.
  • spoileres fülszöveg: Szerintem erről nem is kell többet írnom. Maga szeretném felfedezni a csavarokat, köszi!
  • túl szoros kötés: Rettentően tud zavarni, mikor azért nem tudok egy könyvet normálisan olvasni, mert alig lehet anélkül kinyitni, hogy attól kéne félni, hogy csúnyán megtöröm a gerincét vagy hogy atomjaira esik, ha kicsit erősebben próbálkozom.

Meséljetek, titeket mi tud zavarni a legjobban?

2019. január 1., kedd

Ilyen volt 2018

Fejben még abszolút 2018-ban járok, de a naptár már azt mutatja, eljött 2019. Nekem ilyenkor még kell pár nap-hét, amíg átállok arra, hogy már új évet írunk, és hogy lezárjam az előző évet. Ebben az egyik első lépés szokott lenni, hogy megírom ezt a bejegyzést.

Olvasás

Forrás
A 2017-es év gyászosan kevés olvasása után azért a tavalyi évben már sikerült egy kicsit javítanom a számokon. A Moly alapján 2018-ban 64 könyvet olvastam el, ami összesen 13 264 oldalt jelent. Darabszámban 28 %-ot, oldalszámban 33 %-ot javítottam, és tudom, hogy nem elsősorban a mennyiség számít, azért én örülök, hogy sikerült többet olvasnom. 

29 regényt, 8 verseskötetet, 25 képregényt és 2 mesekönyvet sikerült sorra kerítenem. Annak nagyon örülök, hogy a verseskötetek és a képregények ilyen szép számot képviselnek, annak kevésbé, hogy ennyire kevés regényt sikerült elolvasni. Ezen mindenképp szeretnék idén javítani.

Ami a kihívásokat illeti, egyet sikerült teljesítenem, a Goodreads Reading Challenge-t, amelyen 52 olvasást lőttem be magamnak, amit szerencsére simán meglett. Sajnos a várólista-csökkentést, valamint az Amit főztél, eddig meg-kihívást, vagyis hogy elolvasom az összes azévben beszerzett könyvemet, nem sikerült abszolválni, de egy ideje elengedtem az ezen való aggódást. 

Top 3 kedvenc és top 3 csalódás

A kedvencek
  1. Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van - Még tavaly év elején olvastam el Eleanor történetét, és már akkor éreztem, hogy itt lesz a helye az év végi kedvencek között. Így is lett.
  2. Elena Ferrante: Briliáns barátnőm - Ferrante ezzel a regényével teljesen megnyert magának. Még év végén belekezdtem a második részbe, ami szerencsére ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint az első. Nápoly, szegény és gazdag családok élete, és két lány barátsága, akik mernek a Telepen nagyot álmodni.
  3. Brandon Hackett: Xeno - Sajnos tavaly nem olvastam elég sci-fit, ezen is szeretnék változtatni, már csak azért is, mert a Xeno például teljesen magába tudott szippantani. Remélem sok ilyen regényt olvashatunk még Hackett-től.
A csalódások
  1. J. K. Rowling: Az élet dolgai - Nem tudom, mit vártam egy 60 oldalas kis kötettől, de biztos nem azt, amit kaptam. Részemről teljesen feledhető olvasmány, már meg is szabadultam tőle. 
  2. Tisza Kata: Aki nem sírnak rendesen - Tisza Katának a Facebook-oldalán megosztott gondolatait nagyon kedvelem, de ezzel a kötettel nem találtuk a közös hangot, nyűglődtem vele.
  3. Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit - A szép borító és a baromi érdekes fülszöveg elcsábított - nem kellett volna. Bár az elején még jól indult, a Minden szív kaput nyit tipikusan annak a példája, mikor egy írónak van egy remek ötlete, utána pedig baromira nem tudja, mit is kezdjen vele. 


Beszerzések


Úgy alakult, hogy 2018-ban kereken 70 könyv került hozzám. Tavaly ez a szám 71 volt, szóval nem könyvelhető el túl nagy változás, de szerintem ez még egy kezelhető szám, főleg, hogy ezt is eléggé megdobták idén a képregények. 45 darab volt saját beszerzés, 24 kaptam ajándékba, egyet pedig nyertem. A beszerzett könyvekből összesen 22 darabot olvastam, ezt nem tartom túl jó aránynak, határozottan javítani szeretnék rajta.

2018 nem könyves szempontból

Szerintem 2018-ra az a legjobb kifejezés, hogy hullámvasút. Voltam nagyon fent és nagyon lent. De az biztos, hogy rengeteget tanultam ebben az évben önmagamról, arról, hogy merjem sokkal jobban felvállalni azt, ki vagyok. Nem mondom, hogy már tökéletesen megy, még egy hosszú út elején állok, de az első kis lépéseket megtettem. Remélem, ez a fejlődés 2019-ben is folytatódik majd.
Sajnos sokszor kis hazánk és a nagyvilág hírei is tettek róla, hogy elmenjen az életkedvem. Nem tudom, fog-e ez valamit is változni, de én bízom benne, hogy több pozitív hír lesz vagy csak én jobban tudok majd ezekre figyelni.

Utazás, programok szempontjából egy szuper évet zártam, hétszer jártam külföldön, ezek az alkalmak pedig mindig feltöltöttek és igazán jó visszagondolni rájuk. Remélem idén is hasonló számokkal zárok majd, idénre egyelőre egy út biztos, egy másik pedig már határozottan körvonalazódik, valamint remélem, sikerül megint eljutni Svédországba Eszti barátnőmhöz. :)

A blogolás sajnos megint nem úgy ment, ahogy szerettem volna, csak eggyel született több bejegyzés, mint tavaly, szám szerint 27. Mondjuk ezeknek a megírását viszont igazán élveztem, és ez fontos, de szeretném motiválni magam arra, hogy azért ennél aktívabban visszatérjek a blogolás útjára.

Tervek 2019-re 

Tudom, hogy mostanában divatos azt hangoztatni, ki mennyire nem szeret tervezni, meg élvezetből kell olvasni stb. Én azért igenis szeretek valamennyire tervezni, de fenntartom a jogát, hogy ne tartsam be a terveimet, és ne szabjak magamnak túl szigorú feltételeket. 

Pont mikor ehhez a részhez értem, úgy döntöttem, csak két kihíváson fogok részt venni ebben az évben. Az egyik a Goodreads Reading Challenge, amire idénre 65 könyvet lőttem be, hogy tényleg legyen benne azért kihívás. A másik pedig Lobo várólista-csökkentése, amit bár még egyszer sem sikerült teljesíteni, de már hagyomány, hogy jelentkezem, és azért mindig sikerül rá pár könyvet elolvasnom, amik amúgy lehet feledésbe merültek volna.

Van egy saját kis kihívásom ezek mellett, mégpedig szeretném megszerezni a Molyon a sci-fi rajongó plecsnit, amihez 200 darab sci-fi elolvasása szükséges. Én ettől a számtól már csak 9 könyvnyire járok.

Nagyon szeretnék jobban a saját magánykönyvtáramra koncentrálni, és azokat a könyveket olvasni, amik itt várnak a polcon, és amiket olyan lelkesen szereztem be. Persze emellett nem fogok tudni lemondani a könyvtárról és a kölcsönkérésről (még csak elseje van, de már ma hazahoztam egy kölcsönkönyvet).

Sajnos rám is igaz az, amit úgy láttam, már a többiek is megtapasztaltak, hogy a fáradtság és az internet nagyon le tudja csökkenteni az ember olvasásra szánt idejét. Én is mostanában előbb rakok be egy Youtube-videót vagy pörgetem végig az Instát, minthogy kezembe fogjak egy könyvet. Ezen viszont határozott szándékomban áll változtatni, hogy a netes töltelékidőt lecsökkentsem.

Azt hiszem, én lassan le is zárom itt ezt a bejegyzést. Azt kívánom nektek, hogy akár vannak terveitek, akár nincsenek, legyen jó olvasmányokban gazdag és igazán szép boldog új évetek!

Forrás

2018. december 30., vasárnap

Decemberi könyvzuhatag

A december mindig erős hónap nálam könyvbeszerzések terén, főleg természetesen az ajándékok miatt, de arra azért én sem számítottam, hogy 15 kötettel fog bővülni a könyvtáram.

A hónap elején még én magam szereztem be három művet, egyrészt a kilencedik Poket zsebkönyvet, ami Bohumil Hrabaltól a Gyöngéd barbárok. A második még egy májusi előrendelésem, ami végül nagy nehezen csak megjelent még az idén, Art Spiegelmantól A teljes Maus. Mostanában eléggé rákaptam a képregényekre, remélem ez is jó lesz. Végül pedig megjelent Elena Ferrantétól a Nápolyi-regények harmadik kötete, az Aki megszökik, és aki marad, amit természetesen nem hagyhattam ki.

A karácsonyra kapott könyvek , kivéve Szentesi Évát

Aztán pedig jöttek a baráti karácsonyozások, ahol tíz szépséggel leptek meg a többiek. Kavagucsi Tosikadzutól a Mielőtt a kávé kihűl ígéretes olvasmánynak tűnik; Almási Kittitől a Bátran élnire már nagyon kíváncsi vagyok; Naomi Aldermantól az Engedetlenség remélem lesz olyan jó, mint A hatalom volt; Imogen Hermes Gowartól A hableány és Mrs. Hancock az év egyik legszebb könyve; Zachary Maisontól a Void Star és Kim Stanley Robinsontól a Vörös Hold fel kellett kerüljön a polcomra, szóval örülök, hogy megkaptam őket; a 444 jó hely Budapesten a Mesélő Budapest után tovább bővítheti majd a tudásom, mit érdemes felkeresni a fővárosban; Joanne Harristól a Partvidékiek ha minden igaz, teljessé tette a Harris-regényeim sorát; Tim Marshalltól A földrajz fogságában egyszer már majdnem a kosaramba került, szóval különösen örülök neki, hogy ezt is megkaptam; Lev Grossmantól A varázsló birodalmával meg teljes lett A varázslók-trilógiám.

Ezen kívül még karácsony előtt sikerült a Menő Könyvektől megnyernem az Egy feminista nem jár rózsaszínben - És egyéb hazugságok című esszékötetet, amiről már többfelől hallottam, remélem lesznek benne érdekes gondolatok. Végül pedig édesapám lepett meg az első Szentesi Éva könyvemmel, a Pedig olyan szépen éltekkel, amit még szenteste el is olvastam, valamikor januárban szeretnék is írni róla.

A decemberi karácsonyra készülődés és egyebek eléggé maga alá temettek engem is, és sajnos közel sem olvastam annyit, mint szerettem volna. Tittel Kinga Mesélő Budapestjét fejeztem be, elolvastam az első Alias képregényt, valamint amint fent említettem, Szentesi Éva regényét. Emellett belekezdtem Ed McDonaldtól az Éjszárnyba, valamint Elena Ferrantétól Az új név történetébe, de ezeket szerintem idén már nem fejezem be.



Az év utolsó hónapja még sokkal sűrűbb volt, mint gondoltam volna, ami egyrészt sok szuper programot is jelentett, viszont a hónap, és az év végre eléggé elfogyott az energiám, így sajnos karácsonyra sikerült lebetegednem. Azért így sem sikerült rosszul az ünnep szerencsére, de megvallom őszintén, már alig várom, hogy 2019 legyen, és egy új kihívásokkal teli évbe foghassak bele. Szeretem, hogy ilyenkor kicsit úgy érzem, tiszta lapot nyithatok, hogy új lendületet vehetek ahhoz, hogy megvalósíthassam a céljaimat. Már csak egy időnyerőre lenne szükségem, másra nem is. :)

Az egész év összefoglalásáról és a jövő évi tervekről majd egy külön évzáró bejegyzésben fogok írni, és bevallom, alig várom, hogy elseje környékén olvashassam majd másokét is.

A többiek decembere

2018. december 2., vasárnap

Novemberi zárás

A novemberrel együtt az egész őszt is le kell zárjam, hiszen most már hivatalosan is eljött a tél, és az időjárás is ennek megfelelően viselkedik végre. November 1-jén még simán teraszon ebédeltem, szóval még kaptunk egy kis időt abból az igazi szép őszből.


 


Ebben a hónapban nem estem túlzásba a beszerzés terén, csak két könyv vándorolt a magánkönyvtáramba. Stílusosan november 5-én jelent meg Alan Moore képregény, a V mint vérbosszú, aminek mivel imádom a filmváltozatát, az eredetijének is a polcomon a helye. A másik Robin Norwood Women Who Loves Too Much című írása, amelyet e-könyvben vettem meg az Amazonon. Nagyon érdekes pszichológiai esetek vannak benne, bár nem egyszerű angolul olvasni, de a magyar verziót nem ajánlották belőle, amit nem csodálok azután, hogy a 90-es évek elején jelent meg, és a szerzőt Robinról Robertre keresztelték át... 

Olvasások terén nem ez volt a legerősebb hónapom, viszont jó könyvek kerültek a kezembe. Befejeztem Brandon Hackettől a Xenót, ami az év egyik kedvenc sci-fije lett számomra. Kölcsönben járt nálam Mathias Énardtól a Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról, ami nagyon megfogott a hangulatával, elbeszélésmódjával. Amúgy is mióta Firenzében jártam, rajongok mindenért és mindenkiért, aki a reneszánsz Itáliához kötődik, így szívesen olvastam Michelangelóról is.
Szintén kölcsönkaptam Simon Mártontól a Rókák esküvőjét. Érdekes kötet volt, nem éreztem teljesen magaménak, de azért volt egy-két vers, ami betalált. Két könyv van most folyamatban nálam, a Women Who Loves Too Much, valamint Tittel Kingától a Mesélő Budapest, ami segít abban, hogy kicsit máshogy lássam a várost, ahol élek.

A november nagyon sűrű és izgalmas hónap volt. A csúcspontja a hónap eleji Tátrában tett 3 napos út
volt, aminek minden pillanatát imádtam, segített igazán feltöltődni, kikapcsolni. Idén ez volt az utolsó külföldi utam, és azt kell mondjam, méltó zárás volt. Elég sokat voltam moziban ebben a hónapban, a Bohém rapszódiát kétszer is láttam például. De természetesen nem maradt ki a Legendás állatok folytatása sem, aminek bár a sztorijába bele lehet kötni, nekem mégis jobban tetszett, mint az első rész. Életemben először pedig voltam egy medencés szülinapi buliban, ami még sokkal jobban sikerült, mint vártam volna.

És akkor elérkeztünk a decemberhez. Az első három hete már most látom, hogy nagyon sűrű lesz, de remélem karácsonyra sikerül kicsit lelassulnom, és tudom majd a maga teljességében élvezni az ünnepet. Karácsony alatt és a két ünnep között remélem olvasni is jut majd elég időm, és arra is, hogy találkozzak azokkal, akik fontosak számomra. Nyugalom és együttlét: én ezeket kérném idén karácsonyra.

A többiek novembere:

Heloise
Pupilla
Amadea
Dóri
Sister
Nikkincs