Pages

2020. január 27., hétfő

Jó-e a könyveket és a könyvekről hallgatni? - hangoskönyvek és podcastek

A Témázás ebben a hónapban a Fülbevalók - hangoskönyvek és podcastek rejtelmeit járja körül. Most én is csatlakozom hozzájuk, bár majd meglátjátok, hogy inkább a podcastes rész miatt.

Ugyanis én nem hallgatok hangoskönyveket. Ennek nagyon egyszerű oka van: nem igazán van mikor
lehetőségem rá. Amikor BKV-n utazom, akkor olvasok, amikor meg otthon teszek-veszek, takarítok, akkor vagy zenét hallgatok, vagy Youtube-videót vagy podcastet teszek be.

Régebben volt még probálkozásom amúgy a hangoskönyvek terén, amikor nyertem egyszer tagságot az Érdi Zenei Könyvtárba, ahol voltak többek között hangoskönyvek is. Többet is kikölcsönöztem, végül csak egy Philip K. Dick novellát hallgattam meg, de bevallom, annyira félelmetesen adta elő Rudolf Péter, hogy este a sötétben hallgatva kicsit féltem, és nem is folytattam. Persze ez már sok éve volt, ma már valószínűleg nem váltaná ki belőlem ezt a hatást, de azóta sem próbálkoztam.

Hogy a hangoskönyvhallgatás olvasásnak számít-e, az jó kérdés. Szerintem részben igen, hiszen egy történetet teszel ugyanúgy magadévá, amelyet neked kell elképzelned. Nem hiszem, hogy kiváltaná az olvasást, viszont tökéletes kiegészítője lehet annak, ha be tudod illeszteni az életedbe.

A podcastek témáját már inkább testhezállónak érzem, hiszen tavaly engem is beszippantott ez a műfaj. Ezt a Párnacsata podcastnek köszönhetem, melyben a lányok legtöbbször mindannyiunkat érintő tabutémákról beszélgetnek. Az ő farvizükön pedig feledeztem más podcasteket is, amelyeket általában hétről hétre meghallgatok.

Könyves podcastek közül jelenleg három az, amelyet rendszeresen követek. Az egyik a Lapozz a 99-re! Szabados Ágival, amelyet szerintem a többségetek már ismerthet. Ági hozta létre a Nincs Időm Olvasni Kihívást, a podcastjében pedig minden alkalommal először egy adott témáról vagy könyvről beszélget a vendégéről. Volt itt már szó krimiről, alvásról, a Harry Potter könyvekről stb. Aztán egy híres embert kérdez meg arról, hogy mi a kedvenc könyve és mikor olvas. Végül pedig Ági maga ajánl egy könyvet a könyvespolcáról. 
Bevallom őszintén, eleinte sokkal lelkesebben hallgattam ezt a podcastet. Mostanra egy kicsit egysíkúvá vált ez az állandó műsormenet, és nem mindig olyan érdekes a riportalanyok sem. De azért egy fix pont nálam továbbra is a Lapozz a 99-re!.

A második a LibrAmore, akiknél pont a változatosságot szeretem. Nagyon szívesen hallgatom, mikor
a két lány csak kettesben beszélget, de általában ha van vendégük, az is érdekes szokott lenni. Például a Témázásban rendszeresen résztvevő Dóri is volt már náluk. Egyedül ami náluk nem tetszik, vagy inkább nem értem, miért kell, az az adásokba beleszúrt zeneszámok.

Végül, de nem utolsó sorban pedig Lobo és Brigi Popkult, csajok satöbbije az, amit megszerettem az utóbbi időben. Különösen bírom, ahogy Brigi tud lelkesedni mindenféle különböző téma után, és jó, hogy például a lányok nem csak feltétlenül könyvekről, hanem filmekről, sorozatokról vagy épp a környezetvédelemről beszélgetnek. 

Ezekben a podcastekben én azt szeretem, hogy sokszor olyan könyvekre hívják fel a figyelmemet, amelyekről vagy nem is hallottam még, vagy nem keltették fel elsőre az érdeklődésem. Ráadásul ezek a podcastek lehetnek akár egy óra hosszúságúak is, így bőven van idő egy vagy több műről is részletesebben beszélgetni.

Van még néhány nem könyves podcast is, amelyet a figyelmetekbe ajánlanék: a Párnacsatán kívül ott
van Via Lecsó podcastje, amely különböző életmódbeli és életvezetési tanácsokat ad; tőle és a férjétől, Ádámtól a Kiköltöztünk, amely az angliai életüket mutatja be; a Garázsmenet podcastben Martin és Dóri, két huszonéves beszélget egy garázsban mindenféle őket érdeklő témákról; néha pedig ha engem érdeklő filmről beszélnek, meghallgatom Puzsérral A Jó, a Rossz és a Nézhetetlent is.

Érdemes szerintem mindenkinek megtalálni azt a hallgatnivalót, amely belevág az érdeklődésébe. A hazai podcastkínálat is egyre szélesebb, a külföldiekről ne is beszéljünk, mert ott aztán tényleg mindenféle témára épülve hallgathatjuk azt, amihez éppen kedvünk van. Egyébként én általában Spotify-on szoktam legtöbbször podcastezni (LibrAmore légyszi, kerüljetek fel oda is!), vagy pedig a telefonomon használom a Google Podcastet.

Meséljetek, ti szoktatok hangoskönyvet hallgatni? Podcastek közül mik a kedvenceitek?

A többiek is témáznak:


2020. január 1., szerda

Ilyen volt 2019

Imádom az év végi zárásokat, mind a másokét olvasni, mind a sajátomat írni. Jó ilyenkor visszanézni kicsit, hogyan telt könyves és nem könyves szempontból az előző év, és mit is várok a mostanitól.

Avagy meddig fogok vajon még 2019-et mondani/írni? (kép forrása)


Olvasás, avagy jöjjenek a számok!

2019-ben 57 könyvet olvastam el, ami darabszámra héttel kevesebb, mint az előző évben, viszont oldalszámra 22%-kal több, összesen 16 018 oldal a Moly statisztikája szerint. Sikerült sokkal több hosszabb lélegzetvételű könyvet elolvasnom, aminek nagyon örülök, szóval egyáltalán nem bánom, hogy a darabszám nem lett annyi, mert így is többet olvastam.
Az 57 olvasásból 9 származott csak magyar író tollából, ráadásul ezek java része kuflimesék voltak. Sikerült 13 képregényt is elolvasnom és 7 darab 500 oldal feletti regényt is sorra kerítettem.

Az előző évi zárásomban 3 nagyobb kihívás elé állítottam magamat. Az egyik a Goodreads Challenge volt, amelyet először 65 könyvre lőttem be, de bevallom, végül mérsékeltem 55 könyvre és ezt sikerült is teljesíteni. A második a sci-fi plecsni megszerzése volt, amelyhez 200 elolvasott mű volt szükséges, és még ha jól emlékszem, az év első felében sikerült is ezt teljesíteni. Végül pedig ott volt az én nagy mumusom, a várólista-csökkentés, amin a kezdete, 2011 óta minden évben indultam, de sose sikerült teljesítenem, most viszont igen! Ennek örültem a legjobban, főleg, hogy elég jó kis könyveket olvastam a teljesített 12 között.

Beszerzések

Összesen 71 könyv került hozzám 2019-ben, ami 4 darabbal több, mint a korábbi évben, de azt mondom, szerintem ez még teljesen belefér (igazából 72 könyv lenne, de a Normális embereket az olvasása után gyorsan el is adtam). Ebből 19 volt ajándék, 3 recenziós példány és 49 darabot vásároltam magamnak. A beszerzésekből 19 darabot sikerült idén elolvasnom, ami gyalázatosan kevés, ezen még mindig van mit javítanom.

A kedvencek

Úgy döntöttem, itt most csak azokról a könyvekről fogok megemlékezni, amelyeket igazán szerettem, a csalódásokat fedje jótékony homály. A sorrend időrendi javarészt, nem nagyon tudnék ezek közül dönteni, melyiket szerettem jobban.

  1. Elena Ferrante: Az új név története és Az aki megszökik és aki marad - Még mindig nagyon szeretem a Nápolyi-regényeket, sajnos már csak az utolsó rész vár rám, de megnyugtat a tudat, hogy bármikor újraolvashatom őket.
  2. Art Spiegelman: Maus - A legerősebb képregény, amit idén olvastam. Egerekkel és macskákkal meséli el a nácik történetét, de így rettentően szívbemarkoló és maradandó élmény.
  3. Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság - Én még csak a tavalyi évben ismerkedtem meg a Vaják történetével, de az első novelláskötet nagyon megnyert magának, nemsokára tervezem olvasni a folytatást.
  4. Octavia E. Butler: Hajnal - Az idei egyik kedvenc sci-fim, ami egy olvasási válságból rántott ki, és amely remekül bemutatja azt, milyen is lenne, ha az emberiségnek el kéne hagynia az otthonát és egy teljes másik faj iránymutatásával kéne új életet kezdenie.
  5. Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl - Ez egy igazi keserédes történet, amelynek a mai napig fel tudom idézni a hangulatát. Újraolvasós!
  6. Madeline Miller: Akhilleusz dala - Imádom a történelmi regényeket, amelyekben azért a fikció is nagy szerepet játszik. Miller regénye abszolút betalált nálam, szerettem Partoklosz és Akhilleusz történetét olvasni.
  7. Marjorie Lu: Monstress 1-2. - Az év legszebb képregényei voltak ezek, amellett, hogy a
    történet is nagyon érdekes. Éljenek a többfarkú macskák!
  8. Adrian Tchaikovsky: Hadállat és Az idő gyermekei - Tchaikovsky az idei év egyik nagy felfedezettje számomra, a regényei abszolút betaláltak nálam, 2020-ban is folytatom a vele való ismerkedést.
  9. Moskát Anita: Irha és bőr - Ezt a regényt egyszerre imádtam és utáltam, utóbbit csak azért, mert folyamatosan összetörte a szívem. Nem haladtam vele túl gyorsan, emésztenem kellett, de nem is bánom, több ilyen magyar fantasy regényt a piacra!
  10. Christelle Dabos: A tél jegyesei - Tartottam tőle kicsit, mivel eléggé felkapott regénysorozatról van szó, de szerencsére engem is megfogott, már olvasom a második részt és a harmadik is a polcomon vár.


Filmek és sorozatok

Mivel ebben az évben sokkal több sorozatot láttam, mint bármikor máskor, és volt maradandó filmélményem is, úgy gondoltam, ennek is szánok egy pár sort.

Sorozatok közül amit nagyon szerettem, az a Black Mirror, aminek én idén pótoltam be mind az öt évadát, és hú, hát főleg az első három évad eléggé kikészített, az utolsó kettő már kevésbé, de várom a folytatását. Nagyon szerettem még a Narcost, a Csernobilt, a The Mandaloriant, az Évek alattot és a Dextert is. A Witchernek is megnéztük már az első öt részét, és bár nem vagyok vele maradéktalanul elégedett, pont ma beszéltük a párommal, hogy már várjuk, hogy folytassuk.

18 filmet láttam csak 2019-ben, ezek közül a pálmát természetesen a Joker vitte, amit már összesen ötször láttam, és biztos vagyok benne, hogy 2020-ban is jópárszor elő fogom venni. Remélem az amerikai idő szerint vasárnap este nyolckor kezdődő Golden Globe-on bezsebel pár díjat, aztán jöhet az Oscar!
Szerettem még A két pápát, a Házassági történetet, a Bosszúállók: Végjátékot, a Tökéletesen idegeneket és a Fehér éjszakákat is.

2019 nem könyves szempontból

2019 kissé hullámvasút volt, de sokkal-sokkal jobb évem volt, mint akár 2017-ben, akár 2018-ban. Bár el kellett költöznöm az előző albérletemből, de két hét alatt találtam másikat és azóta is szeretek itt lakni. A barátom egész évben mellett volt és támogatott, ami nagyon-nagyon sokat számított és egyszerűbbé tette még a nehéz helyzeteket is.

A munkámban most érzem először igazán, hogy mind emberileg, mind anyagilag is megbecsült vagyok. Voltak azért nagyon nehéz időszakok egy borzasztó főnökkel megspékelve, több kolléga is elment, de azért az év végére nagyjából kialakultak a dolgok, és reméljük bírni fogjuk majd 2020 kihívásait.

Utazások szempontjából megint szuper évet zártam: jártam háromszor Ausztriában, ebből egyszer Semmeringen, kétszer Bécsben; lehúzhattam a bakancslistámról Barcelonát; egy hetet töltöttem Pugliában, Dél-Olaszországban a tengernél, és még mindig imádom azt az országot; végül pedig még a Tátrába is visszatértem három napra. Belföldön is szuper helyeken jártam, többször voltam a Balatonnál, jártam Tatán, kisebb falvakban, mint Döröske vagy Nagyszékely, és a Tisza-tónál Sarudon is pihentem pár napot.

Ostuni, a fehér város
Azért elég rendesen elfáradtam az év végre, kellett a hosszabb szabadság és pihenés, amikor is sikerült eleget aludni, filmeket, sorozatokat nézni és olvasni is.

2020-as tervek

Az első igazából nem is csak teljesen terv, hanem kihívás magamnak: januárban és februárban nem fogok könyvet vásárolni, hogy a tavalyi évi olvasatlanokat apasszam, valamint a várólista-csökkentéssel haladjak. Remélem sikerül betartani, de most elég elszántnak érzem magam rá.

Kihíváson csak a várólista-csökkentésen fogok részt venni, másra nem is érzek igényt. A Goodreads Challenge-en 60 könyvet állítottam be magamnak, amit reális célnak tartok.

Jó lenne több magyar írótól olvasni, szeretném jobban megismerni Szabó Magdát, Grecsó Krisztiánt, Szécsi Noémit és másokat is.

Szeretnék több könyves programon, eseményen részt venni, ugyanis egyre több van belőle Budapesten, és főleg 2019 utolsó hónapjaiban sokról lemaradtam, amin szívesen részt vettem volna.

Utazások terén szerint iszonyú izgalmas évem lesz, főleg, hogy már most, januárban utazom, és életemben először el fogom hagyni a kontinenst, hogy felfedezzem Marokkót. Márciusban pedig vár rám Párizs, szintén régi bakancslistás város, amit szintén izgatottan várok. Tervben van még pár hely, de ezeknél még semmi sem biztos, de úgyis az év során olvashatjátok majd a havi zárásokban, merre is járok.

És akkor itt ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkinek nagyon boldog, jó könyvekben gazdag 2020-as évet kívánjak! Váljanak valóra az álmaitok, legyenek azok nagyon vagy csak egészen kicsik.



2019. december 30., hétfő

A decemberi rekordszámú könyvbeszerzés

Sejtettem, hogy a december nem egy nullás hónap lesz könyvek terén, de ez a két torony még engem is meglepett. Nézzük csak, hogy is jött ez össze!



Összesen 20 könyv került hozzám, ebből 11-et kaptam ajándékba, 9-et pedig én szereztem be. Rögtön a hónap első napján heten karácsonyoztunk, és hat könyv került hozzám, a Hurok, az Árva Brooklyn, A lány a toronyban, Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019, Az epertolvaj és A halál vége. Barátoktól még négy könyv érkezett hozzám ezután, Az éjszaka fénye, a Kotnyeles kölykök, a Jótét lelkek és az Egyenlítői Magyar Afrika. Az egyik legszebb könyvet pedig édesapámtól kaptam, a Párizst.
Magamnak is szereztem be könyveket: A tél jegyesei folytatásait, mert nagyon szerettem az első részt. A Harry Potter hugrabugos kiadása is a polcomra került magyarul, jövőre szerintem újra is olvasom. A Fumax Kiadóban tettem egy látogatást, akkor velem jött a Monstress 2. része, a Locke&Key 3. része és A pusztulás gyermekei. Még novemberre vártam, de végül karácsony előtt pár nappal jött meg az Ezüstkéz. Végül pedig most az év végén még kihasználtam a Libri akcióját, és féláron velem jött a Szent helyek, a törzsvásárlói pontjaimat felhasználva pedig Az utazó macska krónikáit vettem még meg.

Olvasás terén nem zárok már ennyire szépen, de nagyon rosszul sem: három regényt olvastam el, egy negyedikbe belekezdtem, valamint lecsúszott egy képregény is. Andy Weirtől az Artemis egynek elment, Eowyn Ivey-tól A hóleány viszont már sokkal jobban tetszett. Szerintem utóbbi tökéletes téli olvasmány, újraolvasós lesz. A harmadik regény Margaret Atwoodtól a Testamentumok, aminek szerintem szánok majd egy külön bejegyzést. A negyedik pedig A tél jegyeseinek a folytatása, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, amiből még nem sokat olvastam, de már most nagyon élvezem, méltó az első részhez.
A képregény pedig a Monstress 2. része, amit talán még szebb képi világgal rendelkezik, mint az első, és végre egyre több mindent megtudunk a háttérvilágról és a szereplőkről is.

A december elég sűrűre sikerült, főleg a különböző karácsonyozások miatt, 3 hétig nem igazán volt megállás. Amit részben nem bántam, mert szuper találkozóim, programjaim voltak, másrészt viszont utána nagyon kellett az a másfél hét, amikor leginkább csak pihentem, olvastam, a családdal és a párommal voltam. 
Ami könyves vonalat érint, megnéztem A két pápa című filmet, ami az év egyik legnagyobb pozitív csalódása, igazi kis feelgood-film, amit nagyon élveztem nézni. Nagyban nézzük a barátommal a Vajákot is, már csak három rész van, és bár nem vagyok maradéktalanul elégedett vele, azért élvezem, és imádtam, hogy az ötödik rész szinte végig a tatai várnál játszódott. :)

Az éves összegzésre majd egy külön posztot szánok, ami vagy holnap, vagy elsején fog kikerülni a blogra, annyit viszont elárulhatok, hogy szeretnék egy nagyobb lélegzetvételű könyvvásárlási stopot tartani, hogy azokat a könyveket élvezzem és olvassam, amik a polcon várnak rám. Valamint most már januárban sor fog kerülni az év első utazására, amit nagyon várok, ugyanis életemben először el fogom hagyni a kontinenst. Szóval 2020 izgalmasan fog indulni!


2019. december 6., péntek

És mondd csak, te mikor olvasol?

A Témázás csapata novemberben azt a kérdést járta körbe, hogy kinek mikor jut ideje az olvasásra. Úgy döntöttem, én is csatlakozom a lányokhoz, mert szerintem ez egy olyan téma, ami mindig újra és újra felmerül egy könyvmoly életében.

Ugye vannak ezek a frázisok, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szán, amit szeretsz, úgyis belefér az életedbe stb. Ezekkel részben egyetértek, részben viszont tényleg lehet olyan időszak az ember életében, amikor tényleg nem tudsz a hobbijaidra annyi időt szánni, mint amennyit szeretnél. Vagy ami nálam gyakrabban előfordul, hogy egyszerűen erőm nem marad már az olvasásra, mikor végre időm lenne is.
Én leggyakrabban reggel és este olvasok, ugyanis reggel sokat utazom a munkahelyemre, és ha szerencsésen le tudok ülni, akkor egy fél óra is jut akár ilyenkor a könyvemre. Valamint este, amikor hazaértem, megcsináltam mindent, amit aznap akartam, akkor szoktam még elővenni az aktuális olvasmányom. Na és ilyenkor tud az leginkább közbeszólni, hogy van-e még erőm ténylegesen az olvasáshoz. Sajnos vannak olyan napok, amikor egészen egyszerűen csak a telefonomat van agyam görgetni, még ha tudom, hogy az időrabló tevékenység, de valamikor ez kapcsol ki.
Viszont mostanában elkezdtem törekedni rá, hogyha nagyon fáradtnak érzem magam, akkor is legalább egy fejezetet olvassak el, mert utána mindig rájövök, hogy ez milyen jól is esett, és még könnyebben el is alszom. Míg ha internetezek lefekvés előtt, akkor nagyon sokáig tud még pörögni az agyam.

Novemberben beszereztem Szabados Ági olvasónaplóját, amely december 1-jétől indul, és olvasásmérőt is tartalmaz, amit egyelőre szorgalmasan töltögetek. Nagyon remélem, hogy ez is egyfajta motivációt fog nekem jelenteni, hogyha pár oldalra is, de igenis vegyem kezembe a könyvemet a fárasztóbb időszakokban is.

Egyébként érdekes, hogy tőlünk, könyvmolyoktól kérdezik csak meg, mikor jut időnk a hobbinkra. Nem szokták megkérdezni például a sorozatfüggőktől, hogy mikor jut időd sorozatot nézni? Vagy a metálrajongóktól, hogy mikor jut időd koncertre járni? Furcsa, hogy ez mindig az olvasáshoz kapcsolódik, és valahogy az a sejtésem, hogy akik ezt megkérdezik, sokszor lelkifurdalásuk van, hogy ők maguk nem olvasnak, és a legkönnyebb ezt az időhiányra fogni. Persze tudom, hogy van, aki tényleg krónikus időhiányban szenved, mert a család-munka-háztartás-barátok mellett kell még a hobbikra is időt szakítani.

Ahogy többen is írták, az olvasás tényleg szenvedély és egy szuper kikapcsolódási mód. Az olvasás mellett nehezebben kalandozik el a figyelmed, nem jár ezer fele az agyad, csakis arra koncentrálsz, ami a lapokon szerepel. Olyankor nem nyomasztanak a számlák, az idióta főnök vagy más napi gondok, csak te és a könyved vagytok. Az egyik legjobb stresszoldó tevékenység besétálni egy másik világba a lapokon keresztül.

Forrás

Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember felállítsa a saját kis prioritási listáját, hogy mi az, ami bele kell férjen az életébe, és mi az, ami elhagyható, mi az, amivel időt tud felszabadítani. Meg hogy éppen egy bizonyos időszakban éppen mire van szüksége a lelkének. Télen kevesebb jobb dolog van, mint bebújni a vastag paplan alá és csak olvasni úgy, hogy maximum csak a bal oldalamról fordulok át a jobbra és ki sem kelek egy-két órán át.

Meséljetek, és ti mikor olvastok?

A többiek bejegyzése a témában:

2019. november 30., szombat

Novemberi beszerzések

A november utolsó napja még napfényes, de megjött az a fajta hideg, amitől nekem már tél érzetem van. De most még beszéljünk inkább az ősz utolsó hónapjáról.



Beszerzések terén meglehetősen visszafogott voltam: mindössze négy könyvet vásároltam magamnak (annál többet ajándékba). Pontosabban hármat, ugyanis a Rézkirályság recenziós példányként érkezett hozzám. Az Átváltozás és a Testamentumok előrendelés volt, Szabados Ágitól pedig a Van már időd olvasni? olvasónaplót az Írók Boltjában szereztem be. Utóbbit már el is kezdtem kicsit töltögetni, holnaptól pedig elkezdem használni az olvasásmérőt is benne. Egyelőre nem bántam meg, hogy beszereztem szerencsére. A Testamentumok pedig úgy tervezem, december első olvasmánya lesz, mert már nagyon kíváncsi vagyok rá. 

Olvasás terén elég gyenge hónapot zárok. John Banville-től A tenger várólista-csökkentős könyv, és amilyen rövid, ahhoz képes elég sokáig olvastam. Bevallom, nem igazán azt kaptam tőle, amit vártam, eléggé szenvedtem vele, de a végére azért összeállt a kép, és azért úgy már elégedettebben tettem le, de nem lesz életem olvasmánya.
Ezzel ellentétben Christelle Dabostól A tél jegyesei sokkal jobban tetszett, mint vártam. Annyira, hogy nemsokára átveszem a két folytatását is. A főszereplőnk korán kívül nem is igazán mondanám ifjúsági regénynek, inkább fantasy-nek mondanám, és abból is az a fajta, amiben el tudsz veszni, ami tényleg teljesen kiszakít a valóságodból. 
Végül Andy Weirtől az Artemis-be kezdtem bele, ami szintén várólista-csökkentős, és még elég vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban így 100 oldal után. Az biztos, hogy sajnos annyira nem lesz kedvenc, mint A marsi volt.

Egyébként izgalmas hónap volt ez a november, kétszer is utaztam, a hónap elején 3 napot töltöttem a Tátrában, a hónap közepén pedig Bécsben néztem meg pár dolgot, amit eddig még nem, és visszalátogattam ismerős helyekre is. Ráadásul utóbbiban végre először életemben jártam egy külföldi könyvtárban, mégpedig az Osztrák Nemzeti Könyvtárban, annak is az egyik hatalmas dísztermes könyvtárszobáiban, hát egyszerűen elképesztő látvány volt! Mindkettő nagyon jó élmény volt, és megerősítette bennem azt, hogy nem kell mindig messzire utazni ahhoz, hogy szép dolgokat lássunk.
Könyves programokból végül csak a szokásosakra sikerült eljutnom, decemberben viszont bloggerlányokkal szeretnénk megnézni a PIM karácsonyi könyvvásárát, valamint remélem jövőre több mindenre sikerül eljutnom, ugyanis egyre jobb és több szerveződik mostanában.



Novemberben is töretlen maradt a Joker-rajongásom, elmentem negyedszerre is megnézni a filmet, és az ötödik megnézés is csak betegség miatt maradt el. Emellett végre belekezdtem két sorozatba, amire nagyon kíváncsi voltam: a The Mandalorian eddig megnyert magának, a Watchmennel kapcsolatban kicsit vegyesek az érzéseim, de mindenképp végignézem az évadot. Decemberben remélem sikerül pár karácsonyi filmet megnézem a Netflixen, valamit tervbe van véve Az ír megnézése is, valamint néhány Batman újrázása.

A december egyelőre nagyon sűrű hónapnak ígérkezik, és hát könyves beszerzések terén is úgy érzem, ez a hónap fog rekordot dönteni. Nagyon remélem, hogy egy igazán emlékezetes és szép év-és évtizedzárás lesz. 

2019. október 31., csütörtök

Októberi könyvhalom

Csodálatos volt ez az október. A fények, a színek, a csodás idő, imádtam az egészet. Csak kapkodom a fejem a könyves megjelenések és programok kapcsán, és számomra az év filmjét is ebben a hónapban mutatták be.



Könyves szempontból ez a hónap nem tűnik annyira visszafogottnak, de a beszerzések java részét ajándékba kaptam. Amit magamnak vettem, az a Margó Fesztiválon a Ha a macskák eltűnnének a világból és A sziget, mindkettőt olvastam már, előbbi elég nagy csalódás, utóbbit viszont szerettem. A harmadik saját szerzemény pedig Elena Ferrante Nápoly-regényeinek az utolsó része, amit viszont tartogatok még kicsit, lehet majd a karácsonyi szabi alatt fogom elolvasni.
Mindemellett voltak olyan barátok, akikkel még csak most sikerült szülinapot ünnepelni, tőlük kaptam az Orkavárost, a Láthatatlan bolygókat, az Űroperát és a Menny és pokol trilógiát. Mindegyiknek nagyon örülök, de különösen az utolsónak, A sziget után szívesen olvasok még izlandi irodalmat.

Olvasás terén sem lehet panaszom. Elolvastam életem első Lovecraft novelláskötetét, az Onnan túlról-t, ami ha nem is lett kedvenc, de kellemes csalódás volt. Közben belekezdtem Joanne Harris-tól A St. Oswald fiúiskolába, ami nekem nem érte el az első rész színvonalát, de jó volt kicsit visszatérni a St. Oswaldba. Ezek után két havi beszerzést olvastam, ahogy fentebb is írtam, a Ha eltűnnének a macskák nekem csalódás, A sziget viszont sokkal jobban tetszett, mint vártam. Végül még belekezdtem a 10. várólistacsökkentős regényembe is, John Banville-től A tengerbe.

Erre a hónapra végre jutottak könyves programok is, a szokásos sci-fi sörözésen és könyvklubon kívül jártam a Margó Fesztiválon, ahol a Próza Nostra által tartott, a kínai sci-firől szóló beszélgetésen vettem részt, ami nagyon-nagyon tetszett. Vettem ugye két könyvet is, találkoztam barátokkal, ismerősökkel is. Sajnos több napon nem tudtam menni, pedig nagyon erős programja volt a Margónak, és azt kell mondjam, hogy kinőtte magát a rendezvény.
Forrás: Pinterest

Ami nekem még a hónap legje volt, az a Joker film. Sejtettem, hogy tetszeni fog, de azt nem, hogy
ennyire. Már háromszor láttam moziban, rengeteg videót, cikket, fanartot megnéztem róla, és amikor ezt a bejegyzést írom, akkor is épp a zenéje szól. Nekem amúgy is a Batman az egyik kedvenc képregényvilágom, ha szuperhősökről van szó, Joker meg aztán abszolút a kedvenc karakteremmé nőtte ki magát. Most épp azon szurkolok, hogy jelenjen meg valami könyv a filmről, szívesen olvasnék kulisszatitkokat a forgatásról, a történetről.

Holnap pedig indulok a Tátrába, hogy még kihasználjam az ősz maradékát. Bár már hamarabb sötétedik és kezd egyre hidegebb lenni, még nem hullottak le teljesen a levelek, így még lehet gyönyörködni a természetben. Aztán pedig jöhetnek a kuckózós-olvasós téli esték.

2019. október 25., péntek

A könyvtárak és én - avagy a lány, aki még könyvtárhasználati versenyre is járt

A Témázás csapata a Mit rejtenek a polcok? - könyvtárakról és könyvtárhasználatról témát választotta ebben a hónapban, és úgy gondoltam, csatlakozok hozzájuk és én is kifejtem a véleményem.

A könyvtár már gyerekkorom óta része az életemnek. Általános iskolásként és középiskolásként is az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtárba jártam. A könyvtár épülete sajnos elég kis rozoga, ráadásul képesek voltak a vasút mellé betenni, ennek ellenére mindig szerettem odajárni. Náluk külön épületben van a gyerek-és a felnőttrészleg. Először természetesen csak az előbbibe jártunk barátnőmmel, a romantika részlegen kb. mindent elolvastunk, amit csak lehetett. :) Meg persze a kötelezőket is, de abból elég sok mindent megvettek nekem a szüleim.


Utána idősödve fedeztem fel a felnőtt könyvtárat, ahol nem csak magamnak, hanem a szüleimnek is mindig zsákmányoltam könyveket. Ahhoz képest, hogy eléggé kevés hely van az érdi könyvtárban, mindig igyekeznek beszerezni az újdonságokat, van folyóirat rész is, valamint 100 Forintos polc is. Én részemről szerettem odajárni, a könyvtárosok kedvesek voltak, és sok mindent olvastam onnan.

Ráadásul nekem van egy olyan kötődésem is a könyvtárhoz, hogy jártam könyvtárhasználati versenyre is! Nem tudom, hallottatok-e erről, de nekem jó buli volt, és kétszer eljutottam a megyei versenyre is, sőt, egyszer harmadik helyet lettem. Ez még akkor volt, mikor csak kartotékrendszer volt, számítógépes nem, és ezekben is ki kellett ismerned magad, valamint a lexikonok, folyóiratok és a számozások világában is.

Később persze a gimis és az egyetemi könyvtárba is jártam, sőt, az egyetemen két könyvtárba is, de egy nagy áttörés az volt, amikor elkezdtem szakdolgozatot írni, és amit beiratkoztam a Központi Szabó Ervin Könyvtárba. Emellett még a CEU könyvtárába is jártam, de ott csak helyben lehetett olvasni, viszont ott volt egyedül fellelhető egy, a szakdogám témájába vágó angol nyelvű könyv.
De visszatérve a Szabó Ervinre, egészen ledöbbentett, mekkora választék van ott, hogy mennyi csodát rejt az a könyvtár. Imádom csodálni a bölcseleti olvasótermet, nagyon szuper a gyerekkönyvtár is, a böngészde és a szabadpolcos rész pedig a leggyakrabban látogatott helyeim az épületen belül. Itt találkoztam először azzal, hogy önkiszolgálóan kölcsönzöm ki a könyveket és hogy interneten nagyon egyszerűen tudok hosszabbítani.

Viszont az utóbbi években már eléggé kevés dolgot vettem ki a könyvtárból, mert amik igazán nagyon érdekelnek, abból beszerzek saját példányt. Leginkább az útikönyvek és képregények azok, amelyeket a leggyakrabban kölcsönzök, utóbbiból egyre jobb a gyűjtemény, aminek különösen örülök. Most legutóbb szeptemberben járt le az olvasójegyem, azóta még nem hosszabbítottam, de novemberben tervezem, hogy újabb egy évre könyvtárhasználó legyek, ugyanis egyre többször jut eszembe, hogy ezt vagy azt ki kéne kölcsönözni, és szomorúan jut eszembe, hogy épp nincs érvényes beiratkozásom.


A könyvtárak nekem ahhoz is kötődnek, hogy több, általuk szervezett eseményen is részt vettem már, például író-olvasó találkozón, könyvbemutatón és tematikus sci-fis rendezvényen is. Ezeket mind-mind nagyon szerettem, annyira örülök, amikor van pénz és kapacitás erre. Ugyanis sajnos az tudvalevő, hogy a legtöbb könyvtár anyagi gondokkal küzd, sokszor nincs pénz könyvre, vagy az épület javítására, arról meg ne is beszéljünk, milyen nevetséges fizetést kapnak a dolgozók. Ráadásul ahogy ismerősöktől hallom, leginkább a gyerekesek és az idősek járnak könyvtárba, valamint az egyetemisták szakirodalomért. A többség inkább letölti az e-könyveket, vagy megveszi, kölcsönkéri őket, valamint be kell látnunk, hogy bár sok olvasásnépszerűsítő kezdeményezés van, rengetegen még mindig nem olvasnak el akár évente egy könyvet sem.

Könyvtárba járni szerintem szuper dolog, ugyanis sokat lehet vele spórolni, ha meg valami igazán a szíved csücskévé válik, akkor még mindig megveheted magadnak az adott könyvet. Én nagyon szeretek csak úgy nézelődni a polcok között, akár azt is megfigyelni, mások miket olvasnak, miket kölcsönöznek ki. Többször volt már, hogy ismerőssel is összefutottam ott, és szerencsére nekem olyan baráti köröm van, ahol nem ciki egyáltalán könyvtárba járni. Ugyanis ebbe is belefutottam nem egyszer: gyerekként gúnyoltak érte minket barátnőmmel, egyetemen pedig még az egyik oktatóm is rácsodálkozott, hogy én nem csak szakirodalomért járok oda.

Ez egy osztrák apátság könyvtára

Amúgy mindig nyálcsorgatva nézem a képeket, mennyire hatalmas és gyönyörű könyvtárak is
vannak külföldön. Nem azt mondom, szerencsére itthon is vannak szépek, de azért lenne még hova fejlődnünk. Be kéne vonzani a fiatalabb korosztályt is a könyvtárba, segíteni nekik, hogy mit is olvassanak, és nem csak a kötelezőket lenyomni a torkukon. Kedvet kelleni csinálni az olvasáshoz és a könyvtárba járáshoz, hogy senki ne legyen ciki vagy furcsa azért, ha van olvasójegye.

Akik a témázásban részt vesznek:

Pupilla, Dóri, Anett, Sister, Nikkincs, Czenema