Pages

2020. szeptember 30., szerda

A szeptemberi könyvhalom

Van az úgy, hogy az embernek még szeptemberben is szülinapja van, pedig júliusban született, és hogy könyvheti megjelenéseket zsákmányol Könyvhét nélkül. Ez egy igazi paradox év, mint már megszokhattuk.

Beszerzések

 

Összesen 11 könyv került hozzám ebben a hónapban. Először Miskolcon megvettem H. P. Lovecraft újabb zsebkönyvmegjelenését, az Árnyék Innsmouth fölött című novellagyűjteményt. Utána következett a megkésett szülinapi ünneplés, ami szuper volt, és megkaptam a Dűnét az új kiadásban, Sarah Addison Allentől Az első fagyot, ami A csodálatos Weaverly-kert folytatása, Kiss Noémitől a Balatont, Marilynne Robinsontól a Háztartást, és Ferrantétól A felnőttek hazug életét. Valamint egy isteni diótortát. :)
Az Agave Könyvek könyvheti megjelenéseiből az Aranybirodalom és az Eldobható testek papír alapon, a Piranesi és a Szörnyvidék pedig e-könyvként került hozzám. Végül pedig Egerben egy kis emlékként megvettem a Poket automatából az Édes Anna új kiadását.

Olvasások


Túlzás lenne azt állítani, hogy szeptemberben túl jól haladtam volna az olvasással, de azért csak lecsúszott két regény, egy novelláskötet, egy emberölő méretű képregény és egy harmadik regényt is nemsokára befejezek. Lucy Strange-től A fülemüle erdő titkára a Popkult, csajok, satöbbi podcast miatt kívántam rá, és nem bántam meg, hogy elolvastam. Egy nagyon egyedi ifjúsági regény, amelyet jó kézbe fogni. Marc-Uwe Klingtől a Qualitylandet e-könyvként olvastam, nem mert bevállalni a rózsaszín delfinvibrátort a borítón. :) Na jó, nem csak ezért, hanem mert az e-könyv bővebb tartalmú, mint a papír alapú. Egyébként korrekt disztópia, főleg az első felén nagyon jót szórakoztam, nekem a vége már kicsit erőltetett volt.
Kiss Noémitől a Balaton című novelláskötet nagyon mást tartogat, mint amire a borító alapján gondolnánk. Nagyon furcsa írások vannak benne, nem volt jó olvasni őket, de ettől még még nem baj, hogy a kezembe került. Alan Moore gigászi képregénye, A pokolból igazi önvédelmi eszköz, mellette pedig egy zseniális képregény arról, vajon hogyan is történhettek Hasfelmetsző Jack bűntényei és miért. Végül pedig Kazuo Ishigurotól olvasom most a Napok romjait, ami egy lassan csordogáló, de gyönyörűen megírt és nagyon szép történet. Lehet még ma este be is fejezem.


Mit néztem szeptemberben

A barátommal befejeztük a Love, Death + Robots sorozatot, amelynek bár nem minden része ugyanolyan színvonalú, de abszolút csak ajánlani tudom, zseniális történetek is vannak benne. Belekezdtünk a Dan Simmons regénye alapján készült sorozatba, a Terrorba is, még csak két részt láttunk belőle, meglátjuk hova fog kifutni.
Sajnos a héten egy betegség miatt itthon ragadtam, viszont akkor már kihasználtam az időt és megnéztem két filmet is. Az egyik a Múlt karácsony, ami nekem nagyon tetszett, nagyon kis egyedi film, végre nem a szokásos romantikus kliséhalmazt láthatjuk. A másik pedig a frissen megjelent Enola Holmes, ami Sherlock Holmes húgának a története. Kedves kis film, szép a látványvilága és csodálatos a zenéje, viszont elég kis lagymatag a története, sok helyen nagy lukakkal, szóval számomra egyszerű nézhető és könnyen felejthető.

Milyen volt a szeptember


Igazi hullámvasút. Voltak nagyon jó pillanatai, mint a miskolctapolcai út barátokkal, valamint az egri kiruccanásunk a barátommal, vagy amikor az Egyetem térre kiülve napsütésben élveztem a Pumpkin Spice lattémat. De a járvány felfutása, egy barát megbetegedése, az ősz hideg és esős fele már nem esik annyira jól a lelkemnek. Ráadásul én szomorú vagyok a Könyvhét elmaradása miatt is, szerintem meg lehetett volna biztonságosan tartani, de bízzunk benne, hogy jövő áprilisban találkozhatunk majd a Könyvfesztiválon.

Igazán nem tudom, mit várhatok az októbertől, de igyekszem belőle majd a lehető legtöbbet kihozni. Szeretném elérni az ötvenedik olvasásomat, valamint lecsökkenteni a telefon bámulását és átváltani olvasásra. És remélem kapunk még abból az igazi simogató, napsütéses őszből is.


2020. szeptember 28., hétfő

A könyvhörcsögségről, avagy így halmozunk mi

A Témázás mostani körében arról fogunk vallani, ki hogy áll a könyvek felhalmozásával, a gyűjtögetéssel, avagy ki mekkora könyvhörcsög. Ezt a témát én sem hagyhattam ki, ugyanis van mit mesélnem róla.

Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban, olyan egyetemista éveimig nem volt túl sok saját könyvem.


Mindig is sokat olvastam, de az érdi könyvtárból kölcsönöztem mindent, nagyon-nagyon ritkán vettem meg bármit. Aztán az egyetemi évek alatt és a könyvesbloggerkedéssel, valamint a moly.hu tagsággal párhuzamosan megindult a könyvek felhalmozása is, amikor már nem volt elég a könyvtár, mindent is a polcomon akartam tudni. Eleinte leginkább a Libriben vásároltam, utána viszont elkezdtem Könyvfesztiválra, Könyvhétre járni 2010-től kezdve, egyre közvetlenebb lett a kapcsolatom a kiadókkal, így tőlük is kaptam recenziós példányokat, valamint egy-egy ilyen eseményről elég szép könyvhalmokkal tértem haza.

Ebben a kezdeti fázisban még nem igazán számított, hány könyv van a várólistámon, már csak azért sem, mert akkor még az egyetem mellett simán összejött akár 90 olvasás is. Aztán ahogy elkezdtem dolgozni, egyre inkább fogyott az időm, a helyem is, az összeharácsolt könyvek súlyát pedig akkor értettem meg igazán, amikor először elköltöztem otthonról. Szerintem nem fog nagy meglepetést okozni, ha elárulom, hogy a köteteim java része még mindig a szüleim házában található meg.

Szerintem a 2010-es évek elején még volt olyan, hogy egy év alatt több, mint 100 könyvet gyűjtöttem össze. Nem igazán válogattam, ami megtetszett/ajánlották/nagyon olcsó volt, az már jött is velem haza. Mondanom sem kell, ezeknek a java része a mai napig is olvasatlanul áll, és így 5-10 év elteltével már nem is biztos, hogy valaha a kezembe fogom venni őket. Persze adtam el belőlük, amit csak tudtam, rengeteg könyvtől szabadultam meg, de még így is maradt bőven olyan, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni.


Az elmúlt pár évben már egy kicsit visszafogottabbak ahhoz képest a beszerzéseim, de még mindig évente 70 könyv körül mozgok, amit soknak tartok, de ez alá a szám alá még nem sikerült menni. Egyrészt azért bőven jelennek meg még könyvek, amelyek érdekelnek annyira, hogy a polcaimon tudjam őket, másrészt szívesen támogatom a kedvenc kiadóimat, harmadrészt szerintem oda soha nem fogok eljutni, hogy ne vegyek könyveket. Nekem az olvasás az egyik fő hobbim, sőt, maguknak a könyveknek a beszerzése, gyűjtése is annak mondható, és erről nem is szeretnék lemondani. 

Viszont egyre inkább a tudatosság előtérbe kerül nálam, vagyis próbálok olyan köteteket megvenni, amiről úgy gondolom, hogyha tetszeni fog, később is szívesen újraolvasom majd. Persze ez valamilyen szinten lutri, és simán melléfog az ember, de ami nem tetszik, attól igyekszem még időben megválni. Ráadásul szeretném, hogyha a beszerzéseim sokkal nagyobb arányát tennék ki az e-könyvek, ugyanis azzal nincsenek tárolási gondok, és én azok közé tartozom, akiknek a Kindle-ön való olvasás nem nyújt kevesebb élményt, mint a papírkönyv olvasása.

Az idei évben eddig 48 kötetet szereztem be, ráadásul ennek a negyedét ebben a hónapban, ugyanis most lett bepótolva a szülinapom és a kiadók is az ismét elmaradt, de eredetileg szeptemberre időzített Könyvhét miatt rengeteg megjelenést időzítettek mostanra. Addig 37 beszerzésnél tartottam, ami szerintem teljesen vállalható 8 hónap alatt. 

 



Egyébként nemrég vettem észre, hogy a magánkönyvtáram lassan eléri az 1000 példányt, ami nagyon durva számnak tűnik így leírva, hát még tárolva. :) Igazából a szüleimnél lévő könyvek java részét el kéne adnom/adozmányoznom/vinnem valahova, de ehhez idő és ráadásul autó is kéne, jelenleg meg egyikből sincs annyira sok. Lehet a jövő tavasz egyik feladatának kéne szánnom, hogy rendet vágok a könyveim között, és tényleg csak azokat megtartani, amit biztosan szeretnék olvasni/újraolvasni, vagy amelynek azt érzem, valamiért ott kell lennie a polcomon. Ez nagy vállalkozás egy igazi könyvszerető számára, de így legalább nem nyomasztana azoknak a súlya, amelyek tudom, csak porosodnak nálam.

Meséljetek, ti mennyire vagytok könyvfelhalmozók?


És akik témáznak és vallanak hörcsögségükről:

Dóri: ittvalahol.blogspot.hu
Sister: https://jesuisesztelle.blogspot.com/
Anett: http://www.zakkantolvas.hu/
Nima: http://kemenyfedel.blogspot.com/
Heloise: https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/
Cloudbookatlas: http://cloudbookatlas.blogspot.com/
Szofisztikált Macska: https://szofisztikaltmacska.hu/
PuPilla: pupillaolvas.blogspot.hu 

2020. szeptember 2., szerda

Augusztusi zárás

Itt van az ősz, itt van újra, és én nagyon vártam már, hogy a harminc fokokat újra felváltsa a kellemesebb idő. Na de még mielőtt belemerülnék a szeptemberbe, nézzük meg, milyen is volt az augusztus.

Beszerzések





Mindössze két könyv került hozzám, az egyik ráadásul egy színező Jason Momoával, amit barátnőmtől kaptam a szülinapomra, természetesen poénból. Jókat derültünk a színezők melletti szövegeken, már ezért megérte. Magamnak pedig egyetlen könyvet vásároltam, a Lovecraft földjént, amit pont augusztus 31-én még sikerült is befejeznem. Azt hiszem ez is ritka, hogy amit veszek, mindent el is olvassak abban a hónapban - ez szeptemberben már most látom, hogy nem fog sikerülni.

Olvasmányok

Augusztusban egy novelláskötetet és három regényt sikerült elolvasnom, a sok esemény mellett ennek a számnak nagyon örülök. Ken Liutól A papírsereglet és más történetekbe még július végén kezdtem bele, de a múlt hónap elején sikerült befejezni, és versenyben van az év egyik legjobb olvasmánya címéért. Lori Gottlieb Akarsz róla beszélni? című regényére nagyon kíváncsi voltam, szerencsére sikerült könyvtárban lecsapni rá, és annyira jól esett olvasni! Könnyed, de mégis tele van megfontolandó gondolatokkal, és én amúgy is szeretek belesni a kulisszák mögé, itt pedig megtudhatjuk, mi is történik egy pszichológusnál Amerikában.
Deborah Feldman Unortodox című könyvére azóta kíváncsi vagyok, mióta láttam a belőle készült sorozatot. A könyv egészen más, de nem bántam, mert engem nagyon érdekelt ez a zárt világ. Úgy látszik, ez a hónap arról szólt, hogy olyan helyekre "lessek be", ahova amúgy az emberek nem nagyon tudnak.
Végül pedig ahogy fentebb írtam, elolvastam a Lovecraft földjént, ami bár nem volt közel sem tökéletes, de olvastatta magát, a Molyon végül 4 csillagot adtam rá, de még ki kell érlelnem róla az értékelésemet.

Milyen volt az augusztus?



Sűrű, programokkal és utazásokkal teli. Jártam Döröskén, ami egy pici falu az ország szélén, a Balatonnál töltöttem a hosszú hétvégét és egy napra még Bécsbe is kijutottam, hogy meglátogassam egy barátomat. Ha már ott jártam, megnéztük a Belvedere-palotát, valamint nagyot sétáltunk a Duna-part mentén. Voltam könyvklubban és végre fél év után moziban is, a Tenet néztük meg, ami nagyon jó kis visszatérés volt a filmek világába. Remélem ősszel is járthatunk majd moziba, akár csak ha szigorú szabályok mellett is.

Sajnos a szeptemberi Könyvhét ismételten elmarad, így úgy néz ki, idén már nagyobb könyves esemény nélkül maradunk. Azért bízom benne, hogy a járvány ellenére is szép őszünk tud majd lenni, ez az egyik kedvenc évszakom, nem szeretném, ha elvennék tőlem teljesen, mint a tavaszt. Mindesetre a kiadók szerencsére sok olvasmánnyal készülnek, így ha mégis be kell zárkóznunk, legalább lesz mit olvasni. Vigyázzatok magatokra! 



2020. július 31., péntek

Júliusi napos beszerzések

Megjött a nyár, úgy-ahogy, te azért most már jutott néhány kánikulai nap és fürdés a Balatonban. A könyvpiacon uborkaszezon van, de szerencsére van mit olvasnom (már betelt a harmadik Ikeás könyvespolc is...).

Beszerzések



Összesen három könyv került hozzám ebben a hónapban. Ebből az első egy e-könyv, Marc-Uwe Klingtől a Qualityland, amit úgy döntöttem, célszerűbb lesz ebben a formátumban beszerezni.
Én sem tudtam ellenállni a csodálatos borítójú Familiárisoknak, így kuponnal és törzsvásárlói pontokkal megvettem. Végül pedig a Régikönyvektől kaptam értesítést, hogy meg tudom venni náluk a Katalin utcát abban a kiadásban, amit most igyekszek begyűjteni. Már csak Az őz és Az Ókút hiányzik!
A képen látható Bookdepository-s könyvjelző meg egy barátomtól került hozzám, aki rendszeresen rendel tőlük és félrerakja nekem a könyvjelzőket.

Olvasások

3 regényt, egy képregényt és egy novelláskötet felét olvastam el júliusban. Az első regény Octavia E. Butlertől az Átváltozások volt, amely nekem kicsit csalódás volt a Hajnal után, de természetesen elolvasom a trilógia harmadik részét is.
Ezek után kezdtem bele Alice Walkertől a Bíborszínbe, ami gyanús, hogy az év végi értékelésemnél is még elő fog kerülni. Szívszorító, de egyben nagyon szép regény. Miközben ezt olvastam, egy estére még becsúszott az első Stranger Things képregény, amitől én nem különösebben ájultam el.
Antoine Lauraintől A piros noteszt a könyvtárból vettem ki, főleg Pupilla barátném ajánlása miatt. Nagyon kellemes kis történet, mélyebb nyomott nem hagyott bennem, de tökéletesen kielégítette lelkem rózsaszín felét.
Végül pedig most Ken Liu A papírsereglet és más történetek című novelláskötetét olvasom, amit nagyon élvezek, tényleg csodálatosak ezek az írások.

Minden más

Könyves szempontból az egyik legjobb hír volt, hogy újranyitott a könyvtár! Nagyon jó érzés volt egyrészt visszavinni a hónapok óta nálam lévő köteteket és újakat hozni helyettük. Végre megint tudok építeni a kölcsönzésre, ráadásul most ingyenesek az előjegyzések, ami még meg is könnyíti a dolgomat.
A másik pedig, hogy újra lehetett tartani élőben könyves találkozókat, így volt újra sci-fi és fantasy sörözés, valamint molyklub is. Remélem ezeket ősszel is tudjuk tovább folytatni.

Ami még nagyon meghatározó volt a hónapom szempontjából, hogy elkezdtem egy online jógakurzust, amivel hetente háromszor jógázom. Egyrészt saját magamat is megleptem, mennyire kitartó vagyok benne, tegnap este is még este negyed10-kor nekiálltam az órának. Eddig csak egyetlen alkalmat hagytam ki, mikor tényleg nem tudtam egyszerűen belepréselni az időmbe a mozgást, de már kétszer a Balatonon a kertben is jógáztam. :) Másrészt tényleg jót tesz testemnek-lelkemnek. Ezek a tanfolyamok 8 hetesek, és annyira megszerettem a mostanit, hogy a szeptember közepén induló nyolc hétre is befizettem.

A Halas lépcsőnél Tapolcán

Sajnos a külföldre utazás részemről még mindig kimaradt, de szerencsére kétszer is voltam a Balatonnál, ami bőven kárpótolt. Meglátogattam egy számomra eddig kimaradt várost is, Tapolcát, ahol megnéztük a Tavasbarlangot és egy jót sétáltunk a Malom-tó partján. 

Az augusztus is izgalmasnak ígérkezik, akkor már a kiadók is elkezdenek ébredezni. Szeptemberben meg már zokogni fog megint a pénztárcánk, de addig is élvezzük még ki az utolsó nyári hónapot!

2020. július 6., hétfő

Féléves összegzés 2020

Úgy gondolom, ez egy olyan félév volt, amiről megéri összegzést írni. Szerintem mióta élek, sosem voltak még mögöttem ennyire furcsa hónapok, és szerintem ezzel közel sem vagyok egyedül. Olyan alapdolgok rendültek meg az életemben, amiket teljesen biztosnak éreztem. Ez kihatott az olvasásra is, hetekig csak nyűglődtem a könyvekkel, nem tudott semmi lekötni, csak görgettem a híreket és veszettül szorongtam. Szerencsére ez mára elmúlt, ismét visszataláltam a könyvekhez és most még inkább örülök, hogy van egy olyan hobbim, aminek köszönhetően kicsit el tudok távolodni a valóságtól és akkor is bejárhatok csodás tájakat, ha éppen otthon vagyok.

De jöjjenek a kérdések és válaszok! Én magam utoljára 2018-ban töltöttem ki a taget, de a kérdéseket most Lobo Olvasónaplója friss féléves összegzéséből vettem át.

1. A legjobb 2020-es olvasmányod

Összesen 31 könyvet olvastam el az első félévben, nem egyszerű ebből egyet kiválasztani. De legyen Az utazó macska krónikája, mert jó volt Japán utazni képzeletben és nagyon velem maradt a történet hangulata. Meg hát macska!



2. A legjobb folytatás, amit 2020-ban olvastál

Ezért a címért több könyv is versenyzik, de legyen Christelle Dabostól a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, ami teljesen elvarázsolt.



3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Most leginkább az év legextrémebb borítójú könyve, a Qualityland birizgálja a fantáziámat legjobban. Azt hiszem, e-könyvben fogom megvenni. :)



4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Elena Ferrante új könyve, a Felnőttek hazug élete. Kíváncsi leszek, mit alkot a Nápoly-trilógia után az írónő (?).



5. Legnagyobb csalódás

Egyértelműen Carlos Ruiz Zafóntól A Köd Hercege. Nagyon gyermeteg történet, amire ráfért volna az átdolgozás.



6. Legnagyobb meglepetés

A négy majom-trilógia. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog és hogy egyben el fogom olvasni a három részt.



7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Bár korábban már olvastam tőle, de mivel csak ifjúsági regényét, a felnőtt Szabó Magdát én újdonságnak számítóm. Az ajtó számomra is egy új ajtót nyitott meg.



8. Legújabb könyves szerelem

Ide is Szabó Magdát hoznám, ezen belül is azt, hogy egy bizonyos Európa kiadást vadászok most a könyveiből. Igazi kincskeresés ez, hogy megtaláljak belőle minden könyvét, ami megjelent. 

9. Legújabb kedvenc karakter

Nem nagyon avattam most új kedvencet, de talán A négy majom-trilógiából Nash és Clair nyomozók.

10. Egy könyv, amin sírtál

Az utazó macska krónikája végén elmorzsoltam pár könnycseppet.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

A Nimona volt talán a leginkább az, ami az első félévben megmosolyogtatott.



12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Egyetlen adaptációt láttam idén eddig, ez pedig az Unortodox minisorozat, amit szerettem is, a könyvet is beszereztem.



13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Iszonyatosan kevés értékelést írtam idén, erre nyomta rá leginkább az első félév a bélyegét. Remélem a második félév ilyen szempontból is jobb lesz. Azért van egy értékelés, amit eléggé szeretek, mégpedig amit A Nap Magjáról írtam a Molyra.



14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)

Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc című könyve gyönyörűséges.



15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Leginkább azokat, amiket idén eddig megvásároltam, nem szeretném őket sok évig a polcomon aszalni.

16. Kiket jelölsz?

Jelölni nem jelölök semmit, de remélem többen is kitöltik majd, imádok féléves/éves összefoglalókat olvasni. Akik eddig kitöltötték: Lobo, Anett, Dóri.


2020. július 2., csütörtök

Júniusi zivataros zárás

Június volt az a hónap, amire csak akkor eszméltem rá, hogy milyen hamar eltelt, amikor pislogva néztem a naptárra, hogy egyszercsak július lett.

Beszerzések



Annak ellenére, hogy nem volt Könyvhét, mégiscsak sikerült nyolc könyvet beszereznem. Elsőként jött hozzám a Monstress 3. része, aminek nem volt kérdés, hogy a polcomon a helye. Majd Szabó Magda Az ajtó című olvasmányának köszönhetően úgy döntöttem, hogy nekem kell több könyv is az írónőtől, és egy bizonyos Európa kiadásba szerettem bele, ezeket vadászom most. A Danaidákat sikerült egy mollyal elcserélnem, a másik 4 antikváriumból került hozzám. Végül pedig nem tudtam ellenállni annak, hogy egyszerre több kupont is be lehetett váltani a Librinél, és voltak törzsvásárlói pontjaim is, így egy nagyon baráti összegért jött hozzám az Unortodox és az Ezerarcú Japán. És olyan jó érzés ezekre a könyvekre nézni, mert tényleg mindegyik nagyon vágyott volt! Ezt az érzést szeretném egész évben megtartani.

Olvasások

Június első hetében szabadságon voltam, ami nagyon jót tett az olvasásaim számának. 6 regényt és egy kis mesekönyvet vettem kezembe az előző hónapban.
Először is befejeztem az Énekesmadarak és kígyók balladáját, ami nekem abszolút kellemes csalódás volt. Régóta birizgálta a fantáziámat Mucha Dorka Puncsa, amit a hintaágyon a teraszon ringatózva kb. egy nap alatt el is olvastam. Vegyesek az érzéseim, megértem, miért szeretik és miért nem szeretik. Én valahol a kettő között mozgok.
Utána pedig olyat csináltam, amit még szerintem sohasem: egyben kiolvastam egy trilógiát. Általában az az elvem, hogy sorozatok részei között időt hagyok, de most egyrészt rendelkezésemre állt mindhárom rész, másrészt pedig annyira jó volt a történet, hogy nem is akartam szünetet hagyni. Ez pedig nem más volt, mint J. D. Bakertől A negyedik majom-trilógia, amit abszolút csak ajánlani tudok, mert egy nagyon csavaros, kegyetlen és végtelenül izgalmas történet.
Szabó Magdától Az ajtó mint írtam fent, eléggé nagy rajongást váltott ki belőlem. Nagyon régen olvastam az Abigélt, utána egyszerűen nem mertem tőle olvasni, mert féltem, mi van, ha nem tetszik? Szerencsére alaptalan volt a félelmem, nagyon jóban lettünk, és mint a fenti képen látható, lesz mit olvasnom az írónőtől.
Végül egy ismerősöm vett az unokájának egy Tüskés Tóni mesekönyvet, kb. 5 perc alatt elolvastam, cuki volt.

Milyen volt a június?



Esős. Na jó, de ezen túl igazából a járvány óta ez volt az első hónapom, ami már nagyon hasonlított a március előtti életemre. Végre találkoztam hónapok óta nem látott barátokkal, jártam a Balatonon, voltam squasholni és még egy teljesen új helyre is eljutottam országon belül. Két barátommal felkerekedtünk és meg sem álltunk Sárospatakig, ahol a város felfedezése mellett ellátogattunk a Megyer-hegyi tengerszemhez, ami régóta bakancslistás volt nálam. Nagyon szuper hétvégét töltöttünk el a Zemplén lábánál, csak ajánlani tudom nektek belföldi utazáshoz. 
Külön most sorozatos részt nem hoztam, mert csak a már megkezdett sorozatokat fejeztük be, de júliusban jó lenne valami újba is belekezdeni.




2020. június 26., péntek

Könyvsorozatok színvonala, avagy meddig érdemes olvasni őket?

Meghívást kaptam a mostani Témázásra, amelyben a "Hullámzás - sorozatkötetek egyenetlen színvonaláról"témát vesézzük ki ezúttal.

A Moly nyilvántartása szerint 215 sorozatba kezdtem bele, és mindössze 40 van, amit befejeztem. Sok oka lehet annak, hogy az ember nem fejez be egy sorozatot: időhiány, az, hogy túl sok az olvasnivaló, vagy hogy egyszerűen időközben elveszíti az érdeklődését a történet iránt.




Én régen elkövettem azt a hibát, hogy hiába nem tartott még csak mondjuk az első vagy második kötetnél csak egy sorozatban, de már jó előre megvettem a köteteket azzal a felkiáltással, hogy úgyis el fogom olvasni. Mondanom sem kell, jópár ilyen végezte úgy, hogy eladtam végül vagy csak áll olvasatlanul a polcon.

Szerintem azért a legtöbb sorozatról általában kijelenthetjük, hogy az első kötet(ek) erősebbek, a közepe felé ugyanolyanok vagy gyengülnek, és azért általában a végére vagy beerősödik, vagy végleg kudarcba fullad a történet. Azért ez alól akad bőven szerencsére kivétel. Rögtön Karen Marie Moningtól a Tündérkrónikák jut eszembe, amelynek az alap 5 része szerintem kötetről kötetre jobb, és pont, hogy nem az első a legjobb benne, és a harmadik-negyedik kötet a legerősebb. Vagy mondhatnám a Csodaidőket, amely szintén csak egyre zseniálisabb lesz. 

Viszont sajnos akadnak bőven sorozatok, amelyek az ígéretes kezdet után nálam csúnyán befürödtek. Ilyen a True Blood, amelynek a 13 részéből a hatodik után adtam fel, és mondtam azt, hogy köszönöm szépen, ebből nekem ennyi elég volt. Mondanom sem kell, addigra már ott volt mind a polcomon, de végül megszabadultam tőlük.
A legnagyobb csalódás ilyen téren az Anita Blake-sorozat volt, amely nekem a kapudrog volt a vámpíros fantasy-k meg úgy általában is a fantasy világába. Az első kilenc kötetet nagyon szerettem, élveztem, aztán jött a tizedik kötet, amikor is Laurell K. Hamilton úgy gondolta, jó ötlet a történetet kidobni a kukába és pornóval helyettesíteni. Nem volt az. Ezek után még A Harlekin című kötetig kitartottam, hogy hátha, hátha mégis visszatér az, amit úgy szerettem, de ez nem történt meg, így Anitával elváltak útjaink.



Bevallom, ezek a csalódások engem abba az irányba tereltek, hogy most már leginkább belátható végű sorozatokba szeretek belekezdeni, vagyis leginkább trilógiába vagy tetralógiába. A három vagy négy rész alatt is lehet persze csalódni, de itt mégsem arról van szó, hogy megveszek 10 könyvet, amiből a hatodiknál rájövök, hogy már nem is szeretem az egészet. Ráadásul lássuk be, ma már sokszor azért terveznek alapból sorozatokat, mert a pénz nagy motiváció. Minél több kötet, annál több bevétel. Ennél már csak az rosszabb, mikor valaki elkezd egy trilógiát, amit aztán a végtelenségig elnyújt, hogy lehessen belőle még több rész, és egyszerűen érzed, hogy izzadtságszagú az egész.
Ami például kivétel, és nem bánom, hogy még nem látom a végét, az a Cormoran Strike sorozat, de szerencsére annak eléggé egyenletes a színvonala ahhoz, hogy ki is tartsak még mellette.

Sajnos én sokszor csalódok abban is, amikor mindenféle előzményeket/sok évvel később játszódó folytatásokat írnak sorozatokhoz. Erre tökéletes példa a Harry Potter és az elátkozott gyermek, amiben kb. semmi nincs meg abból, amit a HP világából szeretek. Minden megszeretett karakter teljesen máshogy viselkedik, nincs benne semmi új, talán egy-két jelenet van, ami felvillant abból valamit, amiért az ember megszerette ezt a világot, de amúgy egy borzalom, ami jobb, ha soha nem is született volna meg. Egyébként ez engem rettentően tud bántani, mikor érzem, hogy valaki csak a pénz miatt hozzányúl egy olyan sorozathoz, amihez nagyon nem kellene.

Az, hogy hány kötetnyi esélyt adok egy sorozatnak, nagyon változó. Nagyon sok olyan megkezdett széria van, aminek csak az első kötetét olvastam, és úgy vagyok vele, hogy majd talán egyszer folytatom, ha olyan kedvem van. Van, amit már az első résznél elkaszálok és van, amit akkor adok fel, mikor már érzem, hogy kifulladt. Hagytam már abba trilógiát is úgy, hogy az csak az utolsó részt nem olvastam el, mert rájöttem, hogy már abszolút nem érdekel a végkifejlet, akkor minek kínozzam magam vele. 

Én ahogy fentebb is említettem, mostanában inkább a trilógiákat, tetralógiákat részesítem előnyben, vagy az olyan sorozatokat, amelyet mondjuk bármikor abba tudok hagyni, mert nem függenek össze a részek. De sokszor már annak örülök a legjobban, ha látom valamiről, hogy önálló kötet.

Meséljetek, ti milyen sorozatokat szerettek? Mennyi ideig tartotok ki mellettük? 

Akik még Témáznak: