Pages

2020. április 1., szerda

A sarkaiból kifordult március beszerzései

Szerintem nem lepődik meg senki, ha azt mondom, a március nem igazán úgy sikerült, ahogy vártam, de ezzel közel sem vagyok egyedül. Sokunknak fenekestül fordult fel az élete, az új helyzethez való alkalmazkodás pedig időt és sok türelmet igényel. Én szerencsésnek érzem magam, hogy megvan a munkám továbbra is, a szeretteim jól vannak, most többet nem nagyon kívánhatok.



Azért ez a hónap sem maradt beszerzések nélkül. Még pont sikerült személyesen átvennem egy Agave előrendelést az Álomgyár Könyvesboltban, amely a Octavia E. Butlertől a Hibrideket és Cory Doctorow-tól a Radiákolisokat tartalmazta. Az Európa Könyvkiadónak volt egy 40%-os akciója, ennek keretében pedig beszereztem két Szécsi Noémi könyvet, A budapesti úrinő magánéletét és A modenr budapesti úrinőt, valamint Elif Shafaktól a 10 perc 38 másodpercet. Remélem mindegyik olyan jó lesz, mint várom tőle.
Végül pedig kihasználtam a Galaktika ingyen e-könyv akcióját, és beszereztem Jo Waltontól a Mások közöttet, amiről már annyit jót hallottam.

Az olvasással még március elején egészen jól haladtam, azóta viszont nagyon nehezen tudok könyvekre koncentrálni. Caren Maria Machadotól pár nap alatt még elolvastam A női test és más összetevőket, ami nem volt rossz, de nem is lett a kedvencem, valahogy mást vártam tőle. Joanne Ramostól A Farm sem egészen az volt, mint aminek bereklámozták, viszont így is határozottan tetszett és elgondolkodtató volt. Ezek mellett még egy kuflik mesét sikerült elolvasni, valamint amikor épp rá tudom venni magam, akkor Orvos-Tóth Noémitől olvasom az Örökölt sorsot. Pár oldalt olvastam még Kate Quinn Alice hálózata című könyvéből, de mivel nem igazán csúszott, egyelőre pihentetem.

A hónap legnagyobb vesztesége az volt számomra, hogy nem tudtam elutazni Párizsba. Még február végén is reménykedtem, hogy nem is lesz itt akkora gond, simán le tudunk utazni, de az út előtt két-három héttel szomorúan törődtem bele, hogy Párizsnak még várnia kell rám. Egyelőre áttettük az utat szeptemberre, nagyon bízom benne, hogy akkor már tényleg a Shakespeare és Company-ben fogok bóklászni.

Ha esetleg ti is olvasási válsággal küzdötök, akkor azt tudom tanácsolni, hogy vagy engedjétek kicsit el a dolgot, és nézzetek videókat, közvetítéseket, sorozatokat, vagy csináljatok olyamit, ami jól esik. Vagy vegyetek elő régi kedvenceket, olyan írókat, akikről tudjátok, hogy teljesen bele tudok merülni az írásáiba. Én mindkét módszert fogom alkalmazni, de ha most nem fogok havi 5-6 könyvet elolvasni, mint eddig, akkor sem történik semmi. 
Viszont azokat se bántsátok, akik meg rengeteget olvasnak most. Mindenkinek más jelenti a menekülést, mindenkinek más ajtókat kell most kinyitnia és bezárnia ahhoz, hogy ne szorongja végig az egész napot. A lényeg, hogy vigyázzatok magatokra és tegyetek olyan dolgokat, amelyek jól esnek a lelketeknek.

Sajnos az áprilisi Könyvfesztivál elmarad, a könyvkiadók többsége eltolta a megjelenéseit is, szóval most nem hiszem, hogy nagy rablást fogok rendezni, bár igyekszem rendelni azoktól, akiket szívesen támogatok, ma is adtam le egy Book24-es rendelést és kiadótól közvetlenül is várok könyvet. Ha megtehetitek, ti is szerezzetek be rég vágyott kedvenceket a kedvenceitektől, hogy amikor véget ér ez a helyzet, akkor is legyen még, aki kiad számunkra csodásabbnál csodásabb könyveket. 

2020. február 29., szombat

Februári zsákmányok

Ahogy azt már előre sejtettem, a február nem maradt könyvbeszerzések nélkül. Viszont egészen február 20-áig nem vettem semmit, szerintem ez új személyes rekordom és a tudatosság egy új lépcsőfoka.



3 könyv került hozzám ebben a hónapban végül. Az első Carmen Maria Machadotól A női test és más összetevők, amit nagyon vártam már. Bele is kezdtem, érdekes olvasmány, nem a megszokott szemszögből mutatja be a nőket. 
A következő a Batman - Fehér lovag képregény, amit én januárban olvastam angolul, és annyira tetszett, hogy végül beszereztem magyarul. Végül pedig velem jött még A Farm, amiről nem tudom biztosan, tetszeni fog-e, de a fülszöveg és a borító együtt meggyőzőtt, hogy adjak neki egy esélyt.

Szerencsére az olvasással is elég jól haladtam, 7 könyv került sorra, valamint folyamatban van egy nyolcadik is. Két januári olvasmányot is februárban fejeztem be, az egyik Philip K. Dick novelláskötete, egyben az első várólista-csökkentő olvasmányom, az Elektronikus álmok. Ez még a vártnál is jobban tetszett, több írását kéne olvasnom Dicknek. A másik pedig Jo Nesbø-től a Denevérember, amit bár nem tartok hibátlannak, úgy olvastam, hogy a sorozatnak a leggyengébb kötete, és hogy innentől csak jobbak lesznek, mégis megfogott a hangulata. Ráadásul Harry Hole már most nagyon szimpatikus, és érződik, hogy Nesbø tud írni.
Végre elolvastam Marjane Satrapi kultikus képregényét, a Persepolis-t, amely egy iráni kamaszlány sorsán keresztül mutatja be, mit is jelent egy olyan országban felnőni, ahol folyton változnak az uralkodó ideák és ahol a háború valóság, nem csak fenyegetés. Mindenkinek csak ajánlani tudom, tanulságos olvasmány.
Grecsó Krisztián már régóta a radaromon van, de most jutott el csak odáig, hogy kézbefogjam tőle a Vera című regényét. Meglepően tetszett, bár a végével már voltak problémáim, de nagyon szerettem olvasni, jöhet tőle más is.
Edith Eva Egertől A döntésről elég sokat lehetett egy időben hallani. Most, hogy elolvastam, maximálisan értem, miért. Itt nem csak maguk az auschwitzi események vannak a középpontban, hanem azok feldolgozása. Ez lesz az a könyv, amiből több mindent is magammal fogok vinni és szeretnék én is úgy élni és gondolkodni, mind Edith.
Albert Einsteinről szerintem mindenki hallott már, de szerintem sokan nem tudjuk, a relativitáselméleten kívül mi is fűződik még a nevéhez. Az Info+grafika sorozat második kötetéből az ő életét és munkásságát ismerhetjük meg. Hozzám a Frida kötet közelebb állt, valószínűleg azért is, mert a festészet jobban érdekel, mint a fizika, de jó volt összefoglalóan látni, miért is választotta a Time magazin Einsteint a múlt évszázad emberének.
Belekezdtem még A női test és más összetevőkbe, de szerintem azt már csak márciusban fogom befejezni.

Egyébként ez a februári hónap eléggé vegyes volt, sajnos több rosszat hozott nekem és a környezetemnek, mint jót. Konkrétan alig várom, hogy márciusra váltson a naptár, egyrészt mert így közeledik végre a tavasz, másrészt márciusban nagyon jó kis programok várnak rám. Azért persze ebben a hónapban is történtek jó dolgok, jártam egy napot Tatán, ami az egyik kedvenc városom, és ami ugye most már a Vajákhoz is erősen kötődik. Ha már Vaják, voltam egy a Vaják világávól foglalkozó workshopon is, amit egy barátnőm, a biblioterapeuta Rudolf Panka tartott, és ami egy egészen új szempontból mutatta meg, hogyan lehet egy irodalmi szöveget feldolgozni. 
Kipróbáltam egy nemrég nyílt új éttermet, a Twentysix-et, ami egy belvárosi kis dzsungel, valamint egy híres gyros-ost, a Kerkyra Gyrost. Az előbbi kicsit csalódás volt, az utóbbi viszont nagyon kellemes meglepetés. 
Jártam moziban is, a Jojo Nyuszi egy egyszerre nagyon vidám és szívszorító történet, akár több Oscart is érdemelt volna.

A Twentysix belső tere
Ahogy fentebb írtam, a márciustól sok jót remélek, és ha minden úgy alakul a világban, akkor végre eljutok álmaim egyik városába, Párizsba is. Bízom benne, hogy a pánik elül, a tavasz új szeleket hoz és én pedig a következő zárásban már a Shakespeare and Coban beszerzett zsákmányomat is megmutathatom. 

2020. február 1., szombat

Januári zárás tevékkel

Akik olvasták az év végi összegzésemet, talán emlékezhetnek, hogy ott azt tűztem ki magam elé, hogy az év eleje könyvvásárlás nélkül és inkább olvasással teljen. Lássuk, sikerült-e ez!

Jelentem, igen. Egyetlen darab könyvet sem vásároltam vagy kaptam januárban, ellenben visszairatkoztam a könyvtárba, ahol minden könyv, amit szerettem volna, bent volt, és ez ugyanolyan boldogságot okozott, mintha vásároltam volna. Februárban már nem fogok nullás hónapot zárni, egy novelláskötet és egy képregény biztosan jön velem haza, de túlzásokba nem szeretnék esni.

A könyvtári zsákmány

Olvasás terén elég erősen kezdem az évet. Összesen 7 olvasmányom volt, ebből két regény, a nagyon különleges A Nap Magja Johanna Sinisalótól, valamint Christelle Dabostól a Rejtélyes eltűnések a Holdvilág-ban, amit talán még jobban szerettem, mint A tél jegyeseit. Sarah Baxtertől a Szent helyek egy nagyon érdekes könyv, amely különböző népek szakrális helyeit mutatja be gyönyörű illusztrációkkal. Ez egy tökéletes évindító olvasmány volt.
Sorra kerítettem még az Info+grafika sorozatból a Frida Kahloról szóló részt, mindenképp szeretném az Einsteinről szólót is elolvasni. Már hagyomány, hogy a Star Wars aktuális részéhez érkező képes útmutatót is kezembe veszem, nem volt ez másképp a kilencedik részhez kapcsolódóan sem, de sajnos ez egy eléggé túlnyújtott és számomra inkább felesleges plusz információkat adó kötet lett.
Ezeken kívül pedig két képregényt olvastam el, a Batman: White Knightot, ami febuárban érkezik magyarul is, és abszolút csak ajánlani tudom, az egyik legjobb Joker történet, amit olvastam. A másik pedig Neil Gaimantől az 1602, aminek az az alapvetése, hogy mi történt volna, hogyha a szuperhősök már a középkorban megjelentek volna? Eleinte csak kapkodtam a fejem, de aztán szépen összeállt a cselekmény és egy nagyon érdekes élménnyel gazdagodtam.

Folyamatban van még egy regény és egy novelláskötet olvasása, az egyik Jo Nesbo-től a Denevérember, amit a repülőgépen olvastam Marokkóba oda majd vissza, és Philip K. Dicktől az Elektronikus álmok, amely az évben az első várólista-csökkentő olvasmányom.

A januárom abszolút csúcspontja azon kívül, hogy végre úgy érzem, eleget olvastam és kifosztottam a könyvtárat, a marokkói utam volt. Sosem jártam még Európán kívül, így ez egy nagyon különleges utazásnak ígérkezett már eleve. Azt kell mondjam, hogy rengeteg élmény ért a 4 és fél nap alatt, amit ott töltöttem, és örülök, hogy ez lett az első arab ország, amit meglátogattam. Imádtam a kerteket, az Atlasz-hegységet, a sivatagot, a cuki tevéket, a finom, nem megterhelő ételeket és a nagyon kedves embereket. Még szerencse, hogy ma elég kellemes idő van, de azért így is fáj egy kicsit a szívem a 20 fokos napsütötte napokért. Felőlem márciusban már jöhet a tavasz!

Saját kép

Saját kép

A február egy elég nyugis hónapnak ígérkezik, majd csak márciustól indul be igazán az élet, szóval remélem lesz időm megint sokat olvasni, filmezni, kihasználni még az év eleji lassultságot. Meg azt hiszem még pár napig szeretnék csak a marokkói élményeimre emlékezni, főzni egy mentateát és mélyen átérezni, milyen szerencsés vagyok, hogy utazhatok.

2020. január 27., hétfő

Jó-e a könyveket és a könyvekről hallgatni? - hangoskönyvek és podcastek

A Témázás ebben a hónapban a Fülbevalók - hangoskönyvek és podcastek rejtelmeit járja körül. Most én is csatlakozom hozzájuk, bár majd meglátjátok, hogy inkább a podcastes rész miatt.

Ugyanis én nem hallgatok hangoskönyveket. Ennek nagyon egyszerű oka van: nem igazán van mikor
lehetőségem rá. Amikor BKV-n utazom, akkor olvasok, amikor meg otthon teszek-veszek, takarítok, akkor vagy zenét hallgatok, vagy Youtube-videót vagy podcastet teszek be.

Régebben volt még probálkozásom amúgy a hangoskönyvek terén, amikor nyertem egyszer tagságot az Érdi Zenei Könyvtárba, ahol voltak többek között hangoskönyvek is. Többet is kikölcsönöztem, végül csak egy Philip K. Dick novellát hallgattam meg, de bevallom, annyira félelmetesen adta elő Rudolf Péter, hogy este a sötétben hallgatva kicsit féltem, és nem is folytattam. Persze ez már sok éve volt, ma már valószínűleg nem váltaná ki belőlem ezt a hatást, de azóta sem próbálkoztam.

Hogy a hangoskönyvhallgatás olvasásnak számít-e, az jó kérdés. Szerintem részben igen, hiszen egy történetet teszel ugyanúgy magadévá, amelyet neked kell elképzelned. Nem hiszem, hogy kiváltaná az olvasást, viszont tökéletes kiegészítője lehet annak, ha be tudod illeszteni az életedbe.

A podcastek témáját már inkább testhezállónak érzem, hiszen tavaly engem is beszippantott ez a műfaj. Ezt a Párnacsata podcastnek köszönhetem, melyben a lányok legtöbbször mindannyiunkat érintő tabutémákról beszélgetnek. Az ő farvizükön pedig feledeztem más podcasteket is, amelyeket általában hétről hétre meghallgatok.

Könyves podcastek közül jelenleg három az, amelyet rendszeresen követek. Az egyik a Lapozz a 99-re! Szabados Ágival, amelyet szerintem a többségetek már ismerthet. Ági hozta létre a Nincs Időm Olvasni Kihívást, a podcastjében pedig minden alkalommal először egy adott témáról vagy könyvről beszélget a vendégéről. Volt itt már szó krimiről, alvásról, a Harry Potter könyvekről stb. Aztán egy híres embert kérdez meg arról, hogy mi a kedvenc könyve és mikor olvas. Végül pedig Ági maga ajánl egy könyvet a könyvespolcáról. 
Bevallom őszintén, eleinte sokkal lelkesebben hallgattam ezt a podcastet. Mostanra egy kicsit egysíkúvá vált ez az állandó műsormenet, és nem mindig olyan érdekes a riportalanyok sem. De azért egy fix pont nálam továbbra is a Lapozz a 99-re!.

A második a LibrAmore, akiknél pont a változatosságot szeretem. Nagyon szívesen hallgatom, mikor
a két lány csak kettesben beszélget, de általában ha van vendégük, az is érdekes szokott lenni. Például a Témázásban rendszeresen résztvevő Dóri is volt már náluk. Egyedül ami náluk nem tetszik, vagy inkább nem értem, miért kell, az az adásokba beleszúrt zeneszámok.

Végül, de nem utolsó sorban pedig Lobo és Brigi Popkult, csajok satöbbije az, amit megszerettem az utóbbi időben. Különösen bírom, ahogy Brigi tud lelkesedni mindenféle különböző téma után, és jó, hogy például a lányok nem csak feltétlenül könyvekről, hanem filmekről, sorozatokról vagy épp a környezetvédelemről beszélgetnek. 

Ezekben a podcastekben én azt szeretem, hogy sokszor olyan könyvekre hívják fel a figyelmemet, amelyekről vagy nem is hallottam még, vagy nem keltették fel elsőre az érdeklődésem. Ráadásul ezek a podcastek lehetnek akár egy óra hosszúságúak is, így bőven van idő egy vagy több műről is részletesebben beszélgetni.

Van még néhány nem könyves podcast is, amelyet a figyelmetekbe ajánlanék: a Párnacsatán kívül ott
van Via Lecsó podcastje, amely különböző életmódbeli és életvezetési tanácsokat ad; tőle és a férjétől, Ádámtól a Kiköltöztünk, amely az angliai életüket mutatja be; a Garázsmenet podcastben Martin és Dóri, két huszonéves beszélget egy garázsban mindenféle őket érdeklő témákról; néha pedig ha engem érdeklő filmről beszélnek, meghallgatom Puzsérral A Jó, a Rossz és a Nézhetetlent is.

Érdemes szerintem mindenkinek megtalálni azt a hallgatnivalót, amely belevág az érdeklődésébe. A hazai podcastkínálat is egyre szélesebb, a külföldiekről ne is beszéljünk, mert ott aztán tényleg mindenféle témára épülve hallgathatjuk azt, amihez éppen kedvünk van. Egyébként én általában Spotify-on szoktam legtöbbször podcastezni (LibrAmore légyszi, kerüljetek fel oda is!), vagy pedig a telefonomon használom a Google Podcastet.

Meséljetek, ti szoktatok hangoskönyvet hallgatni? Podcastek közül mik a kedvenceitek?

A többiek is témáznak:

2020. január 1., szerda

Ilyen volt 2019

Imádom az év végi zárásokat, mind a másokét olvasni, mind a sajátomat írni. Jó ilyenkor visszanézni kicsit, hogyan telt könyves és nem könyves szempontból az előző év, és mit is várok a mostanitól.

Avagy meddig fogok vajon még 2019-et mondani/írni? (kép forrása)


Olvasás, avagy jöjjenek a számok!

2019-ben 57 könyvet olvastam el, ami darabszámra héttel kevesebb, mint az előző évben, viszont oldalszámra 22%-kal több, összesen 16 018 oldal a Moly statisztikája szerint. Sikerült sokkal több hosszabb lélegzetvételű könyvet elolvasnom, aminek nagyon örülök, szóval egyáltalán nem bánom, hogy a darabszám nem lett annyi, mert így is többet olvastam.
Az 57 olvasásból 9 származott csak magyar író tollából, ráadásul ezek java része kuflimesék voltak. Sikerült 13 képregényt is elolvasnom és 7 darab 500 oldal feletti regényt is sorra kerítettem.

Az előző évi zárásomban 3 nagyobb kihívás elé állítottam magamat. Az egyik a Goodreads Challenge volt, amelyet először 65 könyvre lőttem be, de bevallom, végül mérsékeltem 55 könyvre és ezt sikerült is teljesíteni. A második a sci-fi plecsni megszerzése volt, amelyhez 200 elolvasott mű volt szükséges, és még ha jól emlékszem, az év első felében sikerült is ezt teljesíteni. Végül pedig ott volt az én nagy mumusom, a várólista-csökkentés, amin a kezdete, 2011 óta minden évben indultam, de sose sikerült teljesítenem, most viszont igen! Ennek örültem a legjobban, főleg, hogy elég jó kis könyveket olvastam a teljesített 12 között.

Beszerzések

Összesen 71 könyv került hozzám 2019-ben, ami 4 darabbal több, mint a korábbi évben, de azt mondom, szerintem ez még teljesen belefér (igazából 72 könyv lenne, de a Normális embereket az olvasása után gyorsan el is adtam). Ebből 19 volt ajándék, 3 recenziós példány és 49 darabot vásároltam magamnak. A beszerzésekből 19 darabot sikerült idén elolvasnom, ami gyalázatosan kevés, ezen még mindig van mit javítanom.

A kedvencek

Úgy döntöttem, itt most csak azokról a könyvekről fogok megemlékezni, amelyeket igazán szerettem, a csalódásokat fedje jótékony homály. A sorrend időrendi javarészt, nem nagyon tudnék ezek közül dönteni, melyiket szerettem jobban.

  1. Elena Ferrante: Az új név története és Az aki megszökik és aki marad - Még mindig nagyon szeretem a Nápolyi-regényeket, sajnos már csak az utolsó rész vár rám, de megnyugtat a tudat, hogy bármikor újraolvashatom őket.
  2. Art Spiegelman: Maus - A legerősebb képregény, amit idén olvastam. Egerekkel és macskákkal meséli el a nácik történetét, de így rettentően szívbemarkoló és maradandó élmény.
  3. Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság - Én még csak a tavalyi évben ismerkedtem meg a Vaják történetével, de az első novelláskötet nagyon megnyert magának, nemsokára tervezem olvasni a folytatást.
  4. Octavia E. Butler: Hajnal - Az idei egyik kedvenc sci-fim, ami egy olvasási válságból rántott ki, és amely remekül bemutatja azt, milyen is lenne, ha az emberiségnek el kéne hagynia az otthonát és egy teljes másik faj iránymutatásával kéne új életet kezdenie.
  5. Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl - Ez egy igazi keserédes történet, amelynek a mai napig fel tudom idézni a hangulatát. Újraolvasós!
  6. Madeline Miller: Akhilleusz dala - Imádom a történelmi regényeket, amelyekben azért a fikció is nagy szerepet játszik. Miller regénye abszolút betalált nálam, szerettem Partoklosz és Akhilleusz történetét olvasni.
  7. Marjorie Lu: Monstress 1-2. - Az év legszebb képregényei voltak ezek, amellett, hogy a
    történet is nagyon érdekes. Éljenek a többfarkú macskák!
  8. Adrian Tchaikovsky: Hadállat és Az idő gyermekei - Tchaikovsky az idei év egyik nagy felfedezettje számomra, a regényei abszolút betaláltak nálam, 2020-ban is folytatom a vele való ismerkedést.
  9. Moskát Anita: Irha és bőr - Ezt a regényt egyszerre imádtam és utáltam, utóbbit csak azért, mert folyamatosan összetörte a szívem. Nem haladtam vele túl gyorsan, emésztenem kellett, de nem is bánom, több ilyen magyar fantasy regényt a piacra!
  10. Christelle Dabos: A tél jegyesei - Tartottam tőle kicsit, mivel eléggé felkapott regénysorozatról van szó, de szerencsére engem is megfogott, már olvasom a második részt és a harmadik is a polcomon vár.


Filmek és sorozatok

Mivel ebben az évben sokkal több sorozatot láttam, mint bármikor máskor, és volt maradandó filmélményem is, úgy gondoltam, ennek is szánok egy pár sort.

Sorozatok közül amit nagyon szerettem, az a Black Mirror, aminek én idén pótoltam be mind az öt évadát, és hú, hát főleg az első három évad eléggé kikészített, az utolsó kettő már kevésbé, de várom a folytatását. Nagyon szerettem még a Narcost, a Csernobilt, a The Mandaloriant, az Évek alattot és a Dextert is. A Witchernek is megnéztük már az első öt részét, és bár nem vagyok vele maradéktalanul elégedett, pont ma beszéltük a párommal, hogy már várjuk, hogy folytassuk.

18 filmet láttam csak 2019-ben, ezek közül a pálmát természetesen a Joker vitte, amit már összesen ötször láttam, és biztos vagyok benne, hogy 2020-ban is jópárszor elő fogom venni. Remélem az amerikai idő szerint vasárnap este nyolckor kezdődő Golden Globe-on bezsebel pár díjat, aztán jöhet az Oscar!
Szerettem még A két pápát, a Házassági történetet, a Bosszúállók: Végjátékot, a Tökéletesen idegeneket és a Fehér éjszakákat is.

2019 nem könyves szempontból

2019 kissé hullámvasút volt, de sokkal-sokkal jobb évem volt, mint akár 2017-ben, akár 2018-ban. Bár el kellett költöznöm az előző albérletemből, de két hét alatt találtam másikat és azóta is szeretek itt lakni. A barátom egész évben mellett volt és támogatott, ami nagyon-nagyon sokat számított és egyszerűbbé tette még a nehéz helyzeteket is.

A munkámban most érzem először igazán, hogy mind emberileg, mind anyagilag is megbecsült vagyok. Voltak azért nagyon nehéz időszakok egy borzasztó főnökkel megspékelve, több kolléga is elment, de azért az év végére nagyjából kialakultak a dolgok, és reméljük bírni fogjuk majd 2020 kihívásait.

Utazások szempontjából megint szuper évet zártam: jártam háromszor Ausztriában, ebből egyszer Semmeringen, kétszer Bécsben; lehúzhattam a bakancslistámról Barcelonát; egy hetet töltöttem Pugliában, Dél-Olaszországban a tengernél, és még mindig imádom azt az országot; végül pedig még a Tátrába is visszatértem három napra. Belföldön is szuper helyeken jártam, többször voltam a Balatonnál, jártam Tatán, kisebb falvakban, mint Döröske vagy Nagyszékely, és a Tisza-tónál Sarudon is pihentem pár napot.

Ostuni, a fehér város
Azért elég rendesen elfáradtam az év végre, kellett a hosszabb szabadság és pihenés, amikor is sikerült eleget aludni, filmeket, sorozatokat nézni és olvasni is.

2020-as tervek

Az első igazából nem is csak teljesen terv, hanem kihívás magamnak: januárban és februárban nem fogok könyvet vásárolni, hogy a tavalyi évi olvasatlanokat apasszam, valamint a várólista-csökkentéssel haladjak. Remélem sikerül betartani, de most elég elszántnak érzem magam rá.

Kihíváson csak a várólista-csökkentésen fogok részt venni, másra nem is érzek igényt. A Goodreads Challenge-en 60 könyvet állítottam be magamnak, amit reális célnak tartok.

Jó lenne több magyar írótól olvasni, szeretném jobban megismerni Szabó Magdát, Grecsó Krisztiánt, Szécsi Noémit és másokat is.

Szeretnék több könyves programon, eseményen részt venni, ugyanis egyre több van belőle Budapesten, és főleg 2019 utolsó hónapjaiban sokról lemaradtam, amin szívesen részt vettem volna.

Utazások terén szerint iszonyú izgalmas évem lesz, főleg, hogy már most, januárban utazom, és életemben először el fogom hagyni a kontinenst, hogy felfedezzem Marokkót. Márciusban pedig vár rám Párizs, szintén régi bakancslistás város, amit szintén izgatottan várok. Tervben van még pár hely, de ezeknél még semmi sem biztos, de úgyis az év során olvashatjátok majd a havi zárásokban, merre is járok.

És akkor itt ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkinek nagyon boldog, jó könyvekben gazdag 2020-as évet kívánjak! Váljanak valóra az álmaitok, legyenek azok nagyon vagy csak egészen kicsik.



2019. december 30., hétfő

A decemberi rekordszámú könyvbeszerzés

Sejtettem, hogy a december nem egy nullás hónap lesz könyvek terén, de ez a két torony még engem is meglepett. Nézzük csak, hogy is jött ez össze!



Összesen 20 könyv került hozzám, ebből 11-et kaptam ajándékba, 9-et pedig én szereztem be. Rögtön a hónap első napján heten karácsonyoztunk, és hat könyv került hozzám, a Hurok, az Árva Brooklyn, A lány a toronyban, Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019, Az epertolvaj és A halál vége. Barátoktól még négy könyv érkezett hozzám ezután, Az éjszaka fénye, a Kotnyeles kölykök, a Jótét lelkek és az Egyenlítői Magyar Afrika. Az egyik legszebb könyvet pedig édesapámtól kaptam, a Párizst.
Magamnak is szereztem be könyveket: A tél jegyesei folytatásait, mert nagyon szerettem az első részt. A Harry Potter hugrabugos kiadása is a polcomra került magyarul, jövőre szerintem újra is olvasom. A Fumax Kiadóban tettem egy látogatást, akkor velem jött a Monstress 2. része, a Locke&Key 3. része és A pusztulás gyermekei. Még novemberre vártam, de végül karácsony előtt pár nappal jött meg az Ezüstkéz. Végül pedig most az év végén még kihasználtam a Libri akcióját, és féláron velem jött a Szent helyek, a törzsvásárlói pontjaimat felhasználva pedig Az utazó macska krónikáit vettem még meg.

Olvasás terén nem zárok már ennyire szépen, de nagyon rosszul sem: három regényt olvastam el, egy negyedikbe belekezdtem, valamint lecsúszott egy képregény is. Andy Weirtől az Artemis egynek elment, Eowyn Ivey-tól A hóleány viszont már sokkal jobban tetszett. Szerintem utóbbi tökéletes téli olvasmány, újraolvasós lesz. A harmadik regény Margaret Atwoodtól a Testamentumok, aminek szerintem szánok majd egy külön bejegyzést. A negyedik pedig A tél jegyeseinek a folytatása, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, amiből még nem sokat olvastam, de már most nagyon élvezem, méltó az első részhez.
A képregény pedig a Monstress 2. része, amit talán még szebb képi világgal rendelkezik, mint az első, és végre egyre több mindent megtudunk a háttérvilágról és a szereplőkről is.

A december elég sűrűre sikerült, főleg a különböző karácsonyozások miatt, 3 hétig nem igazán volt megállás. Amit részben nem bántam, mert szuper találkozóim, programjaim voltak, másrészt viszont utána nagyon kellett az a másfél hét, amikor leginkább csak pihentem, olvastam, a családdal és a párommal voltam. 
Ami könyves vonalat érint, megnéztem A két pápa című filmet, ami az év egyik legnagyobb pozitív csalódása, igazi kis feelgood-film, amit nagyon élveztem nézni. Nagyban nézzük a barátommal a Vajákot is, már csak három rész van, és bár nem vagyok maradéktalanul elégedett vele, azért élvezem, és imádtam, hogy az ötödik rész szinte végig a tatai várnál játszódott. :)

Az éves összegzésre majd egy külön posztot szánok, ami vagy holnap, vagy elsején fog kikerülni a blogra, annyit viszont elárulhatok, hogy szeretnék egy nagyobb lélegzetvételű könyvvásárlási stopot tartani, hogy azokat a könyveket élvezzem és olvassam, amik a polcon várnak rám. Valamint most már januárban sor fog kerülni az év első utazására, amit nagyon várok, ugyanis életemben először el fogom hagyni a kontinenst. Szóval 2020 izgalmasan fog indulni!


2019. december 6., péntek

És mondd csak, te mikor olvasol?

A Témázás csapata novemberben azt a kérdést járta körbe, hogy kinek mikor jut ideje az olvasásra. Úgy döntöttem, én is csatlakozom a lányokhoz, mert szerintem ez egy olyan téma, ami mindig újra és újra felmerül egy könyvmoly életében.

Ugye vannak ezek a frázisok, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szán, amit szeretsz, úgyis belefér az életedbe stb. Ezekkel részben egyetértek, részben viszont tényleg lehet olyan időszak az ember életében, amikor tényleg nem tudsz a hobbijaidra annyi időt szánni, mint amennyit szeretnél. Vagy ami nálam gyakrabban előfordul, hogy egyszerűen erőm nem marad már az olvasásra, mikor végre időm lenne is.
Én leggyakrabban reggel és este olvasok, ugyanis reggel sokat utazom a munkahelyemre, és ha szerencsésen le tudok ülni, akkor egy fél óra is jut akár ilyenkor a könyvemre. Valamint este, amikor hazaértem, megcsináltam mindent, amit aznap akartam, akkor szoktam még elővenni az aktuális olvasmányom. Na és ilyenkor tud az leginkább közbeszólni, hogy van-e még erőm ténylegesen az olvasáshoz. Sajnos vannak olyan napok, amikor egészen egyszerűen csak a telefonomat van agyam görgetni, még ha tudom, hogy az időrabló tevékenység, de valamikor ez kapcsol ki.
Viszont mostanában elkezdtem törekedni rá, hogyha nagyon fáradtnak érzem magam, akkor is legalább egy fejezetet olvassak el, mert utána mindig rájövök, hogy ez milyen jól is esett, és még könnyebben el is alszom. Míg ha internetezek lefekvés előtt, akkor nagyon sokáig tud még pörögni az agyam.

Novemberben beszereztem Szabados Ági olvasónaplóját, amely december 1-jétől indul, és olvasásmérőt is tartalmaz, amit egyelőre szorgalmasan töltögetek. Nagyon remélem, hogy ez is egyfajta motivációt fog nekem jelenteni, hogyha pár oldalra is, de igenis vegyem kezembe a könyvemet a fárasztóbb időszakokban is.

Egyébként érdekes, hogy tőlünk, könyvmolyoktól kérdezik csak meg, mikor jut időnk a hobbinkra. Nem szokták megkérdezni például a sorozatfüggőktől, hogy mikor jut időd sorozatot nézni? Vagy a metálrajongóktól, hogy mikor jut időd koncertre járni? Furcsa, hogy ez mindig az olvasáshoz kapcsolódik, és valahogy az a sejtésem, hogy akik ezt megkérdezik, sokszor lelkifurdalásuk van, hogy ők maguk nem olvasnak, és a legkönnyebb ezt az időhiányra fogni. Persze tudom, hogy van, aki tényleg krónikus időhiányban szenved, mert a család-munka-háztartás-barátok mellett kell még a hobbikra is időt szakítani.

Ahogy többen is írták, az olvasás tényleg szenvedély és egy szuper kikapcsolódási mód. Az olvasás mellett nehezebben kalandozik el a figyelmed, nem jár ezer fele az agyad, csakis arra koncentrálsz, ami a lapokon szerepel. Olyankor nem nyomasztanak a számlák, az idióta főnök vagy más napi gondok, csak te és a könyved vagytok. Az egyik legjobb stresszoldó tevékenység besétálni egy másik világba a lapokon keresztül.

Forrás

Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember felállítsa a saját kis prioritási listáját, hogy mi az, ami bele kell férjen az életébe, és mi az, ami elhagyható, mi az, amivel időt tud felszabadítani. Meg hogy éppen egy bizonyos időszakban éppen mire van szüksége a lelkének. Télen kevesebb jobb dolog van, mint bebújni a vastag paplan alá és csak olvasni úgy, hogy maximum csak a bal oldalamról fordulok át a jobbra és ki sem kelek egy-két órán át.

Meséljetek, és ti mikor olvastok?

A többiek bejegyzése a témában: