Pages

2020. május 1., péntek

A furcsa április zsákmányai

Az április egyszerre tűnt úgy, mintha elszáguldott volna és mintha ólomlábakon cammogott volna. Furcsán telik valahogy most az idő, mintha kizökkent volna a világ. Ennek persze vannak előnyei és hátrányai is, de inkább térjünk rá a könyvekre.

A beszerzések egy része

Összesen hét könyv került ebben a hónapban hozzám. Először is egy előrendelés, ami várhatóan sajnos egy jó ideig az utolsó új Agave-megjelenés lesz, a Mesék a hurokból Simon Stalenhagtól. Ezt még áprilisban el is olvastam, nem tetszett annyira, mint az Elektronikus állam, de rossznak sem mondanám és a képek továbbra is csodálatosak.
Szintén előrendelés volt Margaret Atwoodtól Az ehető nő, amelyhez még hozzácsaptam az új Zafónt, A Köd Hercegét, valamint Donna Tartt-tól A kis barátot. Mind a háromra nagyon kíváncsi vagyok, de még várniuk kell kicsit a sorukra.
Végül a hónap végére bejött még egy rendelés, amelyben F. Várkonyi Zsuzsától a Férfiidők lányregényét, Elizabeth Gilberttől a New York lányait és Noelle Stevensontól a Nimonát vettem meg. Utóbbit pont ma olvastam el, de majd csak májusban mesélek róla, hisz ma már elseje van.

Olvasás terén azért valamivel jobban haladtam, mint márciusban, de még most sem értem el a szokásos tempómat. Még mindig van, hogy akkora a szorongásszintem, hogy a telefont tudom csak nyomkodni. De azért a fent említett Mesék a hurokból mellett befejeztem Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sorsot, amely bár sok újat nem adott, de voltak benne érdekességek. Végre sorra kerítettem Elena Ferrante Nápoly-ciklusának a befejező részét, aminek faltam minden egyes oldalát. Már most tudom, hogy ezt a sorozatot még sokszor újra fogom olvasni.
Hiro Arikawától Az utazó macska krónikája megadta azt, amit én a Ha a macskák eltűnnék a világból-tól vártam. Csak ajánlani tudom, nekem megmelengette a lelkem. A hónap végére pedig jutott még egy újraolvasás is. Raana Raastól a Csodaidők - Az ogfák vörösét olvasom, és rá kellett jönnöm, hogy egyrészt teljesen elfelejtettem, másrészt pedig ugyanúgy be tud rántani, mint régen.

Muszáj itt az olvasásnál megemlítenem, hogy hosszabb idő után több magazint is kézbe vettem és elolvastam. Régen nagy magazinfogyasztó voltam, aztán ahogy bejött az életembe a blogposztok olvasása, a Youtube és az Instagram, úgy már csak néha-néha vettem újságot a kezembe, leginkább repülőre vittem magammal. Most viszont elolvastam az Elle és a Marie Claire aktuális számát, valamint sikerült beszereznem a National Geographic legutóbbi Traveler kiadását. Ezek közül főként az Elle-t nagyon ajánlom, baromi érdekes és értelmes cikkek vannak benne. A Marie Claire sem rossz, de nem fogott meg annyira, a National Geographic pedig már nem kapható az újságosoknál.



Nem meglepő módon nagyon programokról nem tudok beszámolni, még nem néztem meg egyetlen online könyvbemutatót vagy ilyesmit sem. Nagyon sajnáltam, hogy a Könyvfesztivál elmaradt, azért mégis csak élőben a legjobb hallgatni a beszélgetéseket és megnézni az újdonságokat. De ami pozitív, hogy felértékelődtek az olyan egyszerű dolgok, mint egy nagy séta, mint amikor a Tóth Árpád sétányon 40 percen át csodáltam a virágzó cseresznyefákat. Bár jobb lett volna társasággal, de így egyedül is abszolút megvolt a varázsa. Innen van egy nagyon kedves emlékem, mikor láttam egy hölgyet, aki teljesen egyedül, mindenféle fényképezés nélkül csak sétált, csodálta a fákat és látszott az arcán az az igazi, színtiszta boldogság, hogy ezt a szépséget ő most így láthatja.

A májussal kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim, szeretném, ha többször lenne olyan a lekiállapotom, hogy tudjak olvasni, elmerülni a sorok között, és hát már most látom, hogy mivel vannak jó akciók, a következő hónapban is lesz miről beszámolnom. Addig is vigyázzatok magatokra és olvassatok, amennyit jól esik.

2020. április 19., vasárnap

Kabátkönyvek, amelyekbe jó beleburkolózni

Ismét meghívást kaptam a Témázásra, a mostani téma nem is lehetne aktuálisabb, ugyanis a kabátkönyvekről fogunk nektek írni. 

Kép forrása: Pinterest
Hogy mi is az a kabátkönyv? Amadea alkotta meg még jópár éve ezt a kifejezést, amely azokra a könyvekre vonatkozi, amelyek olyanok, mint egy kabát, amelybe jó beleburkolózni, amely meleget és komfortérzetet ad. Lehetnek ezek olyan művek, amiket bármikor boldogan leveszel újra a polcra, de olyanok is, amelyekről már az olvasás előtt tudod, hogy ezt az érzést fogják adni neked.

Én úgy is szoktam hívni egyes esetekben ezeket a könyveket, hogy a lelkem rózsaszín felének a megetetése. Ugyanis nekem a legtöbbször a kabátkönyvek olyan, amelyek könnyeddek, nem terhelik meg a lelkemet, és persze nem kell felhőtlenül vidámnak lenniük, de ne legyenek végtelenül nyomasztóak. Szóval nekem leginkább az ilyen romantikus vagy vidám, vagy nagyon pörgős, akciódús, de mégis kellemes regények tartoznak ide.

Amikor egyetemista voltam, rengeteget szorongtam a vizsgáim miatt. Mindig is izgulós típus voltam, aki nem hitt a képességeiben és tanulhattam akármennyit, akkor is azt hittem, hogy nem is tudok semmit. Na az ilyen időszakokban iszonyat nehezen ment sokszor az olvasás, és ilyenkor jól esett valami olyat elővenni, amit tudtam, hogy szeretni fogok. Az egyik ilyen sorozat a Vámpírakadémia volt Richelle Meadtől, amit ma már nem biztos, hogy újraolvasnék, mert sokat változott azóta az ízlésem, de az egyetem alatt az egyik megmentőm volt. 
A másik ilyen pedig Karen Marie Moningtól a Tündérkrónikák volt. Mac és Barrons kalandjai mindig kikapcsoltak, szórakoztattak, összeszorították azért a szívemet is, de mindig jó érzéssel tettem le a köteteket. Ezt például még ma is újraolvasnám, lehet idén sort is kéne keríteni rá.

És ha már újraolvasós sorozat, természetesen nem hagyhatom ki a Harry Pottert. Van egy olyan érzésem, hogy ez sokunknál fog szerepelni. Bár én még csak egyszer olvastam újra az első négy kötetet, de valahogy jó érzés, hogy tudom, bármikor levehetem őket a könyvespolcról és ugyanúgy el tudok majd merülni benne, mint az első alkalommal.


Van egy írónő is, akit fejben azonnal a kabátkönyvekhez kötök, ez pedig nem más, mint Sarah Addison Allen. Az ő regényei olyanok, hogy mindig kis könnyeddek, van bennünk hol egy kisebb, hol egy nagyobb csipet mágikus realizmus, és úgyis tudjuk, hogy a végén mindig megkapjuk a happy endet. Főleg A csodálatos Weaverly-kertet és a Sugar Queent szeretem tőle, a másik két regénye, amit én még olvastam, már gyengébb volt, de azért azok is megmelengettek. De az előbbi kettőt abszolút tudom nektek ajánlani.

Még két regény ugrott be rögtön ehhez a témához. Az egyik a Jessica Brockmole-tól a Levelek Sky szigetéről. Én amúgy is nagyon szeretem a levélregényeket, de ez egy külösen kedves kis regény, amelyben egy gyönyörű tájra juthatunk el képzeletben. 

Forrás: Pinterest

A másik pedig Mary Ann Shaffer és Annie Barrows közös műve, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, amelyről annak idején ezt írtam a molyos értékelésemben: "Ez már nem is kabátkönyv, hanem egy igazi nagy paplan, amibe bele tudod csavarni a lelkedet, ha egy kis melegségre van szükséged." Emlékszem, hogy egy nagyon hideg januári hétvégén olvastam el, mikor kint repkedtek a mínuszok, én pedig az ágyamban feküdtem és faltam az oldalakat. Imádtam a  történetet, a szereplőket és nagyon vágytam rá, hogy én is egy hasonló irodalmi társaság tagja lehessek. Azóta már ez megvalósult, ugyanis járok a Budapesti Molyklubba. :)

Egyébként nem kell feltétlenül a kabátkönyvnek romantikusnak vagy könnyednek lennie, például egy jó krimi is hosszhatja azt az érzést, hogy hú, ebben most milyen jó is benne lenni. Ilyen nekem a Cormoran Strike sorozat, amelyben bár mindig van egy gyilkosság vagy inkább gyilkosságok, de valahogy mégis az emberi sorsok és London van a középpontban. Ezért én ezekben a könyvekben is teljesen el tudok merülni, el tudom feledni velük a hétköznapok problémáit. Ajtót nyitnak nekem, amelyen belépve egy kényelmes, minden jóval felszerelt szobában találom magam, ahol nincs is más dolgom, mint lazítani.

Remélem a bejegyzéssel nektek is tudtam esetleg ötleteket adni, hogy mit is érdemes levenni most a polcotokról. Meséljetek, számotokra mik az igazi kabátkönyvek?

A többi Témázó:

2020. április 1., szerda

A sarkaiból kifordult március beszerzései

Szerintem nem lepődik meg senki, ha azt mondom, a március nem igazán úgy sikerült, ahogy vártam, de ezzel közel sem vagyok egyedül. Sokunknak fenekestül fordult fel az élete, az új helyzethez való alkalmazkodás pedig időt és sok türelmet igényel. Én szerencsésnek érzem magam, hogy megvan a munkám továbbra is, a szeretteim jól vannak, most többet nem nagyon kívánhatok.



Azért ez a hónap sem maradt beszerzések nélkül. Még pont sikerült személyesen átvennem egy Agave előrendelést az Álomgyár Könyvesboltban, amely a Octavia E. Butlertől a Hibrideket és Cory Doctorow-tól a Radiákolisokat tartalmazta. Az Európa Könyvkiadónak volt egy 40%-os akciója, ennek keretében pedig beszereztem két Szécsi Noémi könyvet, A budapesti úrinő magánéletét és A modenr budapesti úrinőt, valamint Elif Shafaktól a 10 perc 38 másodpercet. Remélem mindegyik olyan jó lesz, mint várom tőle.
Végül pedig kihasználtam a Galaktika ingyen e-könyv akcióját, és beszereztem Jo Waltontól a Mások közöttet, amiről már annyit jót hallottam.

Az olvasással még március elején egészen jól haladtam, azóta viszont nagyon nehezen tudok könyvekre koncentrálni. Caren Maria Machadotól pár nap alatt még elolvastam A női test és más összetevőket, ami nem volt rossz, de nem is lett a kedvencem, valahogy mást vártam tőle. Joanne Ramostól A Farm sem egészen az volt, mint aminek bereklámozták, viszont így is határozottan tetszett és elgondolkodtató volt. Ezek mellett még egy kuflik mesét sikerült elolvasni, valamint amikor épp rá tudom venni magam, akkor Orvos-Tóth Noémitől olvasom az Örökölt sorsot. Pár oldalt olvastam még Kate Quinn Alice hálózata című könyvéből, de mivel nem igazán csúszott, egyelőre pihentetem.

A hónap legnagyobb vesztesége az volt számomra, hogy nem tudtam elutazni Párizsba. Még február végén is reménykedtem, hogy nem is lesz itt akkora gond, simán le tudunk utazni, de az út előtt két-három héttel szomorúan törődtem bele, hogy Párizsnak még várnia kell rám. Egyelőre áttettük az utat szeptemberre, nagyon bízom benne, hogy akkor már tényleg a Shakespeare és Company-ben fogok bóklászni.

Ha esetleg ti is olvasási válsággal küzdötök, akkor azt tudom tanácsolni, hogy vagy engedjétek kicsit el a dolgot, és nézzetek videókat, közvetítéseket, sorozatokat, vagy csináljatok olyamit, ami jól esik. Vagy vegyetek elő régi kedvenceket, olyan írókat, akikről tudjátok, hogy teljesen bele tudok merülni az írásáiba. Én mindkét módszert fogom alkalmazni, de ha most nem fogok havi 5-6 könyvet elolvasni, mint eddig, akkor sem történik semmi. 
Viszont azokat se bántsátok, akik meg rengeteget olvasnak most. Mindenkinek más jelenti a menekülést, mindenkinek más ajtókat kell most kinyitnia és bezárnia ahhoz, hogy ne szorongja végig az egész napot. A lényeg, hogy vigyázzatok magatokra és tegyetek olyan dolgokat, amelyek jól esnek a lelketeknek.

Sajnos az áprilisi Könyvfesztivál elmarad, a könyvkiadók többsége eltolta a megjelenéseit is, szóval most nem hiszem, hogy nagy rablást fogok rendezni, bár igyekszem rendelni azoktól, akiket szívesen támogatok, ma is adtam le egy Book24-es rendelést és kiadótól közvetlenül is várok könyvet. Ha megtehetitek, ti is szerezzetek be rég vágyott kedvenceket a kedvenceitektől, hogy amikor véget ér ez a helyzet, akkor is legyen még, aki kiad számunkra csodásabbnál csodásabb könyveket. 

2020. február 29., szombat

Februári zsákmányok

Ahogy azt már előre sejtettem, a február nem maradt könyvbeszerzések nélkül. Viszont egészen február 20-áig nem vettem semmit, szerintem ez új személyes rekordom és a tudatosság egy új lépcsőfoka.



3 könyv került hozzám ebben a hónapban végül. Az első Carmen Maria Machadotól A női test és más összetevők, amit nagyon vártam már. Bele is kezdtem, érdekes olvasmány, nem a megszokott szemszögből mutatja be a nőket. 
A következő a Batman - Fehér lovag képregény, amit én januárban olvastam angolul, és annyira tetszett, hogy végül beszereztem magyarul. Végül pedig velem jött még A Farm, amiről nem tudom biztosan, tetszeni fog-e, de a fülszöveg és a borító együtt meggyőzőtt, hogy adjak neki egy esélyt.

Szerencsére az olvasással is elég jól haladtam, 7 könyv került sorra, valamint folyamatban van egy nyolcadik is. Két januári olvasmányot is februárban fejeztem be, az egyik Philip K. Dick novelláskötete, egyben az első várólista-csökkentő olvasmányom, az Elektronikus álmok. Ez még a vártnál is jobban tetszett, több írását kéne olvasnom Dicknek. A másik pedig Jo Nesbø-től a Denevérember, amit bár nem tartok hibátlannak, úgy olvastam, hogy a sorozatnak a leggyengébb kötete, és hogy innentől csak jobbak lesznek, mégis megfogott a hangulata. Ráadásul Harry Hole már most nagyon szimpatikus, és érződik, hogy Nesbø tud írni.
Végre elolvastam Marjane Satrapi kultikus képregényét, a Persepolis-t, amely egy iráni kamaszlány sorsán keresztül mutatja be, mit is jelent egy olyan országban felnőni, ahol folyton változnak az uralkodó ideák és ahol a háború valóság, nem csak fenyegetés. Mindenkinek csak ajánlani tudom, tanulságos olvasmány.
Grecsó Krisztián már régóta a radaromon van, de most jutott el csak odáig, hogy kézbefogjam tőle a Vera című regényét. Meglepően tetszett, bár a végével már voltak problémáim, de nagyon szerettem olvasni, jöhet tőle más is.
Edith Eva Egertől A döntésről elég sokat lehetett egy időben hallani. Most, hogy elolvastam, maximálisan értem, miért. Itt nem csak maguk az auschwitzi események vannak a középpontban, hanem azok feldolgozása. Ez lesz az a könyv, amiből több mindent is magammal fogok vinni és szeretnék én is úgy élni és gondolkodni, mind Edith.
Albert Einsteinről szerintem mindenki hallott már, de szerintem sokan nem tudjuk, a relativitáselméleten kívül mi is fűződik még a nevéhez. Az Info+grafika sorozat második kötetéből az ő életét és munkásságát ismerhetjük meg. Hozzám a Frida kötet közelebb állt, valószínűleg azért is, mert a festészet jobban érdekel, mint a fizika, de jó volt összefoglalóan látni, miért is választotta a Time magazin Einsteint a múlt évszázad emberének.
Belekezdtem még A női test és más összetevőkbe, de szerintem azt már csak márciusban fogom befejezni.

Egyébként ez a februári hónap eléggé vegyes volt, sajnos több rosszat hozott nekem és a környezetemnek, mint jót. Konkrétan alig várom, hogy márciusra váltson a naptár, egyrészt mert így közeledik végre a tavasz, másrészt márciusban nagyon jó kis programok várnak rám. Azért persze ebben a hónapban is történtek jó dolgok, jártam egy napot Tatán, ami az egyik kedvenc városom, és ami ugye most már a Vajákhoz is erősen kötődik. Ha már Vaják, voltam egy a Vaják világávól foglalkozó workshopon is, amit egy barátnőm, a biblioterapeuta Rudolf Panka tartott, és ami egy egészen új szempontból mutatta meg, hogyan lehet egy irodalmi szöveget feldolgozni. 
Kipróbáltam egy nemrég nyílt új éttermet, a Twentysix-et, ami egy belvárosi kis dzsungel, valamint egy híres gyros-ost, a Kerkyra Gyrost. Az előbbi kicsit csalódás volt, az utóbbi viszont nagyon kellemes meglepetés. 
Jártam moziban is, a Jojo Nyuszi egy egyszerre nagyon vidám és szívszorító történet, akár több Oscart is érdemelt volna.

A Twentysix belső tere
Ahogy fentebb írtam, a márciustól sok jót remélek, és ha minden úgy alakul a világban, akkor végre eljutok álmaim egyik városába, Párizsba is. Bízom benne, hogy a pánik elül, a tavasz új szeleket hoz és én pedig a következő zárásban már a Shakespeare and Coban beszerzett zsákmányomat is megmutathatom. 

2020. február 1., szombat

Januári zárás tevékkel

Akik olvasták az év végi összegzésemet, talán emlékezhetnek, hogy ott azt tűztem ki magam elé, hogy az év eleje könyvvásárlás nélkül és inkább olvasással teljen. Lássuk, sikerült-e ez!

Jelentem, igen. Egyetlen darab könyvet sem vásároltam vagy kaptam januárban, ellenben visszairatkoztam a könyvtárba, ahol minden könyv, amit szerettem volna, bent volt, és ez ugyanolyan boldogságot okozott, mintha vásároltam volna. Februárban már nem fogok nullás hónapot zárni, egy novelláskötet és egy képregény biztosan jön velem haza, de túlzásokba nem szeretnék esni.

A könyvtári zsákmány

Olvasás terén elég erősen kezdem az évet. Összesen 7 olvasmányom volt, ebből két regény, a nagyon különleges A Nap Magja Johanna Sinisalótól, valamint Christelle Dabostól a Rejtélyes eltűnések a Holdvilág-ban, amit talán még jobban szerettem, mint A tél jegyeseit. Sarah Baxtertől a Szent helyek egy nagyon érdekes könyv, amely különböző népek szakrális helyeit mutatja be gyönyörű illusztrációkkal. Ez egy tökéletes évindító olvasmány volt.
Sorra kerítettem még az Info+grafika sorozatból a Frida Kahloról szóló részt, mindenképp szeretném az Einsteinről szólót is elolvasni. Már hagyomány, hogy a Star Wars aktuális részéhez érkező képes útmutatót is kezembe veszem, nem volt ez másképp a kilencedik részhez kapcsolódóan sem, de sajnos ez egy eléggé túlnyújtott és számomra inkább felesleges plusz információkat adó kötet lett.
Ezeken kívül pedig két képregényt olvastam el, a Batman: White Knightot, ami febuárban érkezik magyarul is, és abszolút csak ajánlani tudom, az egyik legjobb Joker történet, amit olvastam. A másik pedig Neil Gaimantől az 1602, aminek az az alapvetése, hogy mi történt volna, hogyha a szuperhősök már a középkorban megjelentek volna? Eleinte csak kapkodtam a fejem, de aztán szépen összeállt a cselekmény és egy nagyon érdekes élménnyel gazdagodtam.

Folyamatban van még egy regény és egy novelláskötet olvasása, az egyik Jo Nesbo-től a Denevérember, amit a repülőgépen olvastam Marokkóba oda majd vissza, és Philip K. Dicktől az Elektronikus álmok, amely az évben az első várólista-csökkentő olvasmányom.

A januárom abszolút csúcspontja azon kívül, hogy végre úgy érzem, eleget olvastam és kifosztottam a könyvtárat, a marokkói utam volt. Sosem jártam még Európán kívül, így ez egy nagyon különleges utazásnak ígérkezett már eleve. Azt kell mondjam, hogy rengeteg élmény ért a 4 és fél nap alatt, amit ott töltöttem, és örülök, hogy ez lett az első arab ország, amit meglátogattam. Imádtam a kerteket, az Atlasz-hegységet, a sivatagot, a cuki tevéket, a finom, nem megterhelő ételeket és a nagyon kedves embereket. Még szerencse, hogy ma elég kellemes idő van, de azért így is fáj egy kicsit a szívem a 20 fokos napsütötte napokért. Felőlem márciusban már jöhet a tavasz!

Saját kép

Saját kép

A február egy elég nyugis hónapnak ígérkezik, majd csak márciustól indul be igazán az élet, szóval remélem lesz időm megint sokat olvasni, filmezni, kihasználni még az év eleji lassultságot. Meg azt hiszem még pár napig szeretnék csak a marokkói élményeimre emlékezni, főzni egy mentateát és mélyen átérezni, milyen szerencsés vagyok, hogy utazhatok.

2020. január 27., hétfő

Jó-e a könyveket és a könyvekről hallgatni? - hangoskönyvek és podcastek

A Témázás ebben a hónapban a Fülbevalók - hangoskönyvek és podcastek rejtelmeit járja körül. Most én is csatlakozom hozzájuk, bár majd meglátjátok, hogy inkább a podcastes rész miatt.

Ugyanis én nem hallgatok hangoskönyveket. Ennek nagyon egyszerű oka van: nem igazán van mikor
lehetőségem rá. Amikor BKV-n utazom, akkor olvasok, amikor meg otthon teszek-veszek, takarítok, akkor vagy zenét hallgatok, vagy Youtube-videót vagy podcastet teszek be.

Régebben volt még probálkozásom amúgy a hangoskönyvek terén, amikor nyertem egyszer tagságot az Érdi Zenei Könyvtárba, ahol voltak többek között hangoskönyvek is. Többet is kikölcsönöztem, végül csak egy Philip K. Dick novellát hallgattam meg, de bevallom, annyira félelmetesen adta elő Rudolf Péter, hogy este a sötétben hallgatva kicsit féltem, és nem is folytattam. Persze ez már sok éve volt, ma már valószínűleg nem váltaná ki belőlem ezt a hatást, de azóta sem próbálkoztam.

Hogy a hangoskönyvhallgatás olvasásnak számít-e, az jó kérdés. Szerintem részben igen, hiszen egy történetet teszel ugyanúgy magadévá, amelyet neked kell elképzelned. Nem hiszem, hogy kiváltaná az olvasást, viszont tökéletes kiegészítője lehet annak, ha be tudod illeszteni az életedbe.

A podcastek témáját már inkább testhezállónak érzem, hiszen tavaly engem is beszippantott ez a műfaj. Ezt a Párnacsata podcastnek köszönhetem, melyben a lányok legtöbbször mindannyiunkat érintő tabutémákról beszélgetnek. Az ő farvizükön pedig feledeztem más podcasteket is, amelyeket általában hétről hétre meghallgatok.

Könyves podcastek közül jelenleg három az, amelyet rendszeresen követek. Az egyik a Lapozz a 99-re! Szabados Ágival, amelyet szerintem a többségetek már ismerthet. Ági hozta létre a Nincs Időm Olvasni Kihívást, a podcastjében pedig minden alkalommal először egy adott témáról vagy könyvről beszélget a vendégéről. Volt itt már szó krimiről, alvásról, a Harry Potter könyvekről stb. Aztán egy híres embert kérdez meg arról, hogy mi a kedvenc könyve és mikor olvas. Végül pedig Ági maga ajánl egy könyvet a könyvespolcáról. 
Bevallom őszintén, eleinte sokkal lelkesebben hallgattam ezt a podcastet. Mostanra egy kicsit egysíkúvá vált ez az állandó műsormenet, és nem mindig olyan érdekes a riportalanyok sem. De azért egy fix pont nálam továbbra is a Lapozz a 99-re!.

A második a LibrAmore, akiknél pont a változatosságot szeretem. Nagyon szívesen hallgatom, mikor
a két lány csak kettesben beszélget, de általában ha van vendégük, az is érdekes szokott lenni. Például a Témázásban rendszeresen résztvevő Dóri is volt már náluk. Egyedül ami náluk nem tetszik, vagy inkább nem értem, miért kell, az az adásokba beleszúrt zeneszámok.

Végül, de nem utolsó sorban pedig Lobo és Brigi Popkult, csajok satöbbije az, amit megszerettem az utóbbi időben. Különösen bírom, ahogy Brigi tud lelkesedni mindenféle különböző téma után, és jó, hogy például a lányok nem csak feltétlenül könyvekről, hanem filmekről, sorozatokról vagy épp a környezetvédelemről beszélgetnek. 

Ezekben a podcastekben én azt szeretem, hogy sokszor olyan könyvekre hívják fel a figyelmemet, amelyekről vagy nem is hallottam még, vagy nem keltették fel elsőre az érdeklődésem. Ráadásul ezek a podcastek lehetnek akár egy óra hosszúságúak is, így bőven van idő egy vagy több műről is részletesebben beszélgetni.

Van még néhány nem könyves podcast is, amelyet a figyelmetekbe ajánlanék: a Párnacsatán kívül ott
van Via Lecsó podcastje, amely különböző életmódbeli és életvezetési tanácsokat ad; tőle és a férjétől, Ádámtól a Kiköltöztünk, amely az angliai életüket mutatja be; a Garázsmenet podcastben Martin és Dóri, két huszonéves beszélget egy garázsban mindenféle őket érdeklő témákról; néha pedig ha engem érdeklő filmről beszélnek, meghallgatom Puzsérral A Jó, a Rossz és a Nézhetetlent is.

Érdemes szerintem mindenkinek megtalálni azt a hallgatnivalót, amely belevág az érdeklődésébe. A hazai podcastkínálat is egyre szélesebb, a külföldiekről ne is beszéljünk, mert ott aztán tényleg mindenféle témára épülve hallgathatjuk azt, amihez éppen kedvünk van. Egyébként én általában Spotify-on szoktam legtöbbször podcastezni (LibrAmore légyszi, kerüljetek fel oda is!), vagy pedig a telefonomon használom a Google Podcastet.

Meséljetek, ti szoktatok hangoskönyvet hallgatni? Podcastek közül mik a kedvenceitek?

A többiek is témáznak:

2020. január 1., szerda

Ilyen volt 2019

Imádom az év végi zárásokat, mind a másokét olvasni, mind a sajátomat írni. Jó ilyenkor visszanézni kicsit, hogyan telt könyves és nem könyves szempontból az előző év, és mit is várok a mostanitól.

Avagy meddig fogok vajon még 2019-et mondani/írni? (kép forrása)


Olvasás, avagy jöjjenek a számok!

2019-ben 57 könyvet olvastam el, ami darabszámra héttel kevesebb, mint az előző évben, viszont oldalszámra 22%-kal több, összesen 16 018 oldal a Moly statisztikája szerint. Sikerült sokkal több hosszabb lélegzetvételű könyvet elolvasnom, aminek nagyon örülök, szóval egyáltalán nem bánom, hogy a darabszám nem lett annyi, mert így is többet olvastam.
Az 57 olvasásból 9 származott csak magyar író tollából, ráadásul ezek java része kuflimesék voltak. Sikerült 13 képregényt is elolvasnom és 7 darab 500 oldal feletti regényt is sorra kerítettem.

Az előző évi zárásomban 3 nagyobb kihívás elé állítottam magamat. Az egyik a Goodreads Challenge volt, amelyet először 65 könyvre lőttem be, de bevallom, végül mérsékeltem 55 könyvre és ezt sikerült is teljesíteni. A második a sci-fi plecsni megszerzése volt, amelyhez 200 elolvasott mű volt szükséges, és még ha jól emlékszem, az év első felében sikerült is ezt teljesíteni. Végül pedig ott volt az én nagy mumusom, a várólista-csökkentés, amin a kezdete, 2011 óta minden évben indultam, de sose sikerült teljesítenem, most viszont igen! Ennek örültem a legjobban, főleg, hogy elég jó kis könyveket olvastam a teljesített 12 között.

Beszerzések

Összesen 71 könyv került hozzám 2019-ben, ami 4 darabbal több, mint a korábbi évben, de azt mondom, szerintem ez még teljesen belefér (igazából 72 könyv lenne, de a Normális embereket az olvasása után gyorsan el is adtam). Ebből 19 volt ajándék, 3 recenziós példány és 49 darabot vásároltam magamnak. A beszerzésekből 19 darabot sikerült idén elolvasnom, ami gyalázatosan kevés, ezen még mindig van mit javítanom.

A kedvencek

Úgy döntöttem, itt most csak azokról a könyvekről fogok megemlékezni, amelyeket igazán szerettem, a csalódásokat fedje jótékony homály. A sorrend időrendi javarészt, nem nagyon tudnék ezek közül dönteni, melyiket szerettem jobban.

  1. Elena Ferrante: Az új név története és Az aki megszökik és aki marad - Még mindig nagyon szeretem a Nápolyi-regényeket, sajnos már csak az utolsó rész vár rám, de megnyugtat a tudat, hogy bármikor újraolvashatom őket.
  2. Art Spiegelman: Maus - A legerősebb képregény, amit idén olvastam. Egerekkel és macskákkal meséli el a nácik történetét, de így rettentően szívbemarkoló és maradandó élmény.
  3. Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság - Én még csak a tavalyi évben ismerkedtem meg a Vaják történetével, de az első novelláskötet nagyon megnyert magának, nemsokára tervezem olvasni a folytatást.
  4. Octavia E. Butler: Hajnal - Az idei egyik kedvenc sci-fim, ami egy olvasási válságból rántott ki, és amely remekül bemutatja azt, milyen is lenne, ha az emberiségnek el kéne hagynia az otthonát és egy teljes másik faj iránymutatásával kéne új életet kezdenie.
  5. Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl - Ez egy igazi keserédes történet, amelynek a mai napig fel tudom idézni a hangulatát. Újraolvasós!
  6. Madeline Miller: Akhilleusz dala - Imádom a történelmi regényeket, amelyekben azért a fikció is nagy szerepet játszik. Miller regénye abszolút betalált nálam, szerettem Partoklosz és Akhilleusz történetét olvasni.
  7. Marjorie Lu: Monstress 1-2. - Az év legszebb képregényei voltak ezek, amellett, hogy a
    történet is nagyon érdekes. Éljenek a többfarkú macskák!
  8. Adrian Tchaikovsky: Hadállat és Az idő gyermekei - Tchaikovsky az idei év egyik nagy felfedezettje számomra, a regényei abszolút betaláltak nálam, 2020-ban is folytatom a vele való ismerkedést.
  9. Moskát Anita: Irha és bőr - Ezt a regényt egyszerre imádtam és utáltam, utóbbit csak azért, mert folyamatosan összetörte a szívem. Nem haladtam vele túl gyorsan, emésztenem kellett, de nem is bánom, több ilyen magyar fantasy regényt a piacra!
  10. Christelle Dabos: A tél jegyesei - Tartottam tőle kicsit, mivel eléggé felkapott regénysorozatról van szó, de szerencsére engem is megfogott, már olvasom a második részt és a harmadik is a polcomon vár.


Filmek és sorozatok

Mivel ebben az évben sokkal több sorozatot láttam, mint bármikor máskor, és volt maradandó filmélményem is, úgy gondoltam, ennek is szánok egy pár sort.

Sorozatok közül amit nagyon szerettem, az a Black Mirror, aminek én idén pótoltam be mind az öt évadát, és hú, hát főleg az első három évad eléggé kikészített, az utolsó kettő már kevésbé, de várom a folytatását. Nagyon szerettem még a Narcost, a Csernobilt, a The Mandaloriant, az Évek alattot és a Dextert is. A Witchernek is megnéztük már az első öt részét, és bár nem vagyok vele maradéktalanul elégedett, pont ma beszéltük a párommal, hogy már várjuk, hogy folytassuk.

18 filmet láttam csak 2019-ben, ezek közül a pálmát természetesen a Joker vitte, amit már összesen ötször láttam, és biztos vagyok benne, hogy 2020-ban is jópárszor elő fogom venni. Remélem az amerikai idő szerint vasárnap este nyolckor kezdődő Golden Globe-on bezsebel pár díjat, aztán jöhet az Oscar!
Szerettem még A két pápát, a Házassági történetet, a Bosszúállók: Végjátékot, a Tökéletesen idegeneket és a Fehér éjszakákat is.

2019 nem könyves szempontból

2019 kissé hullámvasút volt, de sokkal-sokkal jobb évem volt, mint akár 2017-ben, akár 2018-ban. Bár el kellett költöznöm az előző albérletemből, de két hét alatt találtam másikat és azóta is szeretek itt lakni. A barátom egész évben mellett volt és támogatott, ami nagyon-nagyon sokat számított és egyszerűbbé tette még a nehéz helyzeteket is.

A munkámban most érzem először igazán, hogy mind emberileg, mind anyagilag is megbecsült vagyok. Voltak azért nagyon nehéz időszakok egy borzasztó főnökkel megspékelve, több kolléga is elment, de azért az év végére nagyjából kialakultak a dolgok, és reméljük bírni fogjuk majd 2020 kihívásait.

Utazások szempontjából megint szuper évet zártam: jártam háromszor Ausztriában, ebből egyszer Semmeringen, kétszer Bécsben; lehúzhattam a bakancslistámról Barcelonát; egy hetet töltöttem Pugliában, Dél-Olaszországban a tengernél, és még mindig imádom azt az országot; végül pedig még a Tátrába is visszatértem három napra. Belföldön is szuper helyeken jártam, többször voltam a Balatonnál, jártam Tatán, kisebb falvakban, mint Döröske vagy Nagyszékely, és a Tisza-tónál Sarudon is pihentem pár napot.

Ostuni, a fehér város
Azért elég rendesen elfáradtam az év végre, kellett a hosszabb szabadság és pihenés, amikor is sikerült eleget aludni, filmeket, sorozatokat nézni és olvasni is.

2020-as tervek

Az első igazából nem is csak teljesen terv, hanem kihívás magamnak: januárban és februárban nem fogok könyvet vásárolni, hogy a tavalyi évi olvasatlanokat apasszam, valamint a várólista-csökkentéssel haladjak. Remélem sikerül betartani, de most elég elszántnak érzem magam rá.

Kihíváson csak a várólista-csökkentésen fogok részt venni, másra nem is érzek igényt. A Goodreads Challenge-en 60 könyvet állítottam be magamnak, amit reális célnak tartok.

Jó lenne több magyar írótól olvasni, szeretném jobban megismerni Szabó Magdát, Grecsó Krisztiánt, Szécsi Noémit és másokat is.

Szeretnék több könyves programon, eseményen részt venni, ugyanis egyre több van belőle Budapesten, és főleg 2019 utolsó hónapjaiban sokról lemaradtam, amin szívesen részt vettem volna.

Utazások terén szerint iszonyú izgalmas évem lesz, főleg, hogy már most, januárban utazom, és életemben először el fogom hagyni a kontinenst, hogy felfedezzem Marokkót. Márciusban pedig vár rám Párizs, szintén régi bakancslistás város, amit szintén izgatottan várok. Tervben van még pár hely, de ezeknél még semmi sem biztos, de úgyis az év során olvashatjátok majd a havi zárásokban, merre is járok.

És akkor itt ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkinek nagyon boldog, jó könyvekben gazdag 2020-as évet kívánjak! Váljanak valóra az álmaitok, legyenek azok nagyon vagy csak egészen kicsik.