Pages

2020. július 31., péntek

Júliusi napos beszerzések

Megjött a nyár, úgy-ahogy, te azért most már jutott néhány kánikulai nap és fürdés a Balatonban. A könyvpiacon uborkaszezon van, de szerencsére van mit olvasnom (már betelt a harmadik Ikeás könyvespolc is...).

Beszerzések



Összesen három könyv került hozzám ebben a hónapban. Ebből az első egy e-könyv, Marc-Uwe Klingtől a Qualityland, amit úgy döntöttem, célszerűbb lesz ebben a formátumban beszerezni.
Én sem tudtam ellenállni a csodálatos borítójú Familiárisoknak, így kuponnal és törzsvásárlói pontokkal megvettem. Végül pedig a Régikönyvektől kaptam értesítést, hogy meg tudom venni náluk a Katalin utcát abban a kiadásban, amit most igyekszek begyűjteni. Már csak Az őz és Az Ókút hiányzik!
A képen látható Bookdepository-s könyvjelző meg egy barátomtól került hozzám, aki rendszeresen rendel tőlük és félrerakja nekem a könyvjelzőket.

Olvasások

3 regényt, egy képregényt és egy novelláskötet felét olvastam el júliusban. Az első regény Octavia E. Butlertől az Átváltozások volt, amely nekem kicsit csalódás volt a Hajnal után, de természetesen elolvasom a trilógia harmadik részét is.
Ezek után kezdtem bele Alice Walkertől a Bíborszínbe, ami gyanús, hogy az év végi értékelésemnél is még elő fog kerülni. Szívszorító, de egyben nagyon szép regény. Miközben ezt olvastam, egy estére még becsúszott az első Stranger Things képregény, amitől én nem különösebben ájultam el.
Antoine Lauraintől A piros noteszt a könyvtárból vettem ki, főleg Pupilla barátném ajánlása miatt. Nagyon kellemes kis történet, mélyebb nyomott nem hagyott bennem, de tökéletesen kielégítette lelkem rózsaszín felét.
Végül pedig most Ken Liu A papírsereglet és más történetek című novelláskötetét olvasom, amit nagyon élvezek, tényleg csodálatosak ezek az írások.

Minden más

Könyves szempontból az egyik legjobb hír volt, hogy újranyitott a könyvtár! Nagyon jó érzés volt egyrészt visszavinni a hónapok óta nálam lévő köteteket és újakat hozni helyettük. Végre megint tudok építeni a kölcsönzésre, ráadásul most ingyenesek az előjegyzések, ami még meg is könnyíti a dolgomat.
A másik pedig, hogy újra lehetett tartani élőben könyves találkozókat, így volt újra sci-fi és fantasy sörözés, valamint molyklub is. Remélem ezeket ősszel is tudjuk tovább folytatni.

Ami még nagyon meghatározó volt a hónapom szempontjából, hogy elkezdtem egy online jógakurzust, amivel hetente háromszor jógázom. Egyrészt saját magamat is megleptem, mennyire kitartó vagyok benne, tegnap este is még este negyed10-kor nekiálltam az órának. Eddig csak egyetlen alkalmat hagytam ki, mikor tényleg nem tudtam egyszerűen belepréselni az időmbe a mozgást, de már kétszer a Balatonon a kertben is jógáztam. :) Másrészt tényleg jót tesz testemnek-lelkemnek. Ezek a tanfolyamok 8 hetesek, és annyira megszerettem a mostanit, hogy a szeptember közepén induló nyolc hétre is befizettem.

A Halas lépcsőnél Tapolcán

Sajnos a külföldre utazás részemről még mindig kimaradt, de szerencsére kétszer is voltam a Balatonnál, ami bőven kárpótolt. Meglátogattam egy számomra eddig kimaradt várost is, Tapolcát, ahol megnéztük a Tavasbarlangot és egy jót sétáltunk a Malom-tó partján. 

Az augusztus is izgalmasnak ígérkezik, akkor már a kiadók is elkezdenek ébredezni. Szeptemberben meg már zokogni fog megint a pénztárcánk, de addig is élvezzük még ki az utolsó nyári hónapot!

2020. július 6., hétfő

Féléves összegzés 2020

Úgy gondolom, ez egy olyan félév volt, amiről megéri összegzést írni. Szerintem mióta élek, sosem voltak még mögöttem ennyire furcsa hónapok, és szerintem ezzel közel sem vagyok egyedül. Olyan alapdolgok rendültek meg az életemben, amiket teljesen biztosnak éreztem. Ez kihatott az olvasásra is, hetekig csak nyűglődtem a könyvekkel, nem tudott semmi lekötni, csak görgettem a híreket és veszettül szorongtam. Szerencsére ez mára elmúlt, ismét visszataláltam a könyvekhez és most még inkább örülök, hogy van egy olyan hobbim, aminek köszönhetően kicsit el tudok távolodni a valóságtól és akkor is bejárhatok csodás tájakat, ha éppen otthon vagyok.

De jöjjenek a kérdések és válaszok! Én magam utoljára 2018-ban töltöttem ki a taget, de a kérdéseket most Lobo Olvasónaplója friss féléves összegzéséből vettem át.

1. A legjobb 2020-es olvasmányod

Összesen 31 könyvet olvastam el az első félévben, nem egyszerű ebből egyet kiválasztani. De legyen Az utazó macska krónikája, mert jó volt Japán utazni képzeletben és nagyon velem maradt a történet hangulata. Meg hát macska!



2. A legjobb folytatás, amit 2020-ban olvastál

Ezért a címért több könyv is versenyzik, de legyen Christelle Dabostól a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, ami teljesen elvarázsolt.



3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Most leginkább az év legextrémebb borítójú könyve, a Qualityland birizgálja a fantáziámat legjobban. Azt hiszem, e-könyvben fogom megvenni. :)



4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Elena Ferrante új könyve, a Felnőttek hazug élete. Kíváncsi leszek, mit alkot a Nápoly-trilógia után az írónő (?).



5. Legnagyobb csalódás

Egyértelműen Carlos Ruiz Zafóntól A Köd Hercege. Nagyon gyermeteg történet, amire ráfért volna az átdolgozás.



6. Legnagyobb meglepetés

A négy majom-trilógia. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog és hogy egyben el fogom olvasni a három részt.



7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Bár korábban már olvastam tőle, de mivel csak ifjúsági regényét, a felnőtt Szabó Magdát én újdonságnak számítóm. Az ajtó számomra is egy új ajtót nyitott meg.



8. Legújabb könyves szerelem

Ide is Szabó Magdát hoznám, ezen belül is azt, hogy egy bizonyos Európa kiadást vadászok most a könyveiből. Igazi kincskeresés ez, hogy megtaláljak belőle minden könyvét, ami megjelent. 

9. Legújabb kedvenc karakter

Nem nagyon avattam most új kedvencet, de talán A négy majom-trilógiából Nash és Clair nyomozók.

10. Egy könyv, amin sírtál

Az utazó macska krónikája végén elmorzsoltam pár könnycseppet.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

A Nimona volt talán a leginkább az, ami az első félévben megmosolyogtatott.



12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Egyetlen adaptációt láttam idén eddig, ez pedig az Unortodox minisorozat, amit szerettem is, a könyvet is beszereztem.



13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Iszonyatosan kevés értékelést írtam idén, erre nyomta rá leginkább az első félév a bélyegét. Remélem a második félév ilyen szempontból is jobb lesz. Azért van egy értékelés, amit eléggé szeretek, mégpedig amit A Nap Magjáról írtam a Molyra.



14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)

Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc című könyve gyönyörűséges.



15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Leginkább azokat, amiket idén eddig megvásároltam, nem szeretném őket sok évig a polcomon aszalni.

16. Kiket jelölsz?

Jelölni nem jelölök semmit, de remélem többen is kitöltik majd, imádok féléves/éves összefoglalókat olvasni. Akik eddig kitöltötték: Lobo, Anett, Dóri.


2020. július 2., csütörtök

Júniusi zivataros zárás

Június volt az a hónap, amire csak akkor eszméltem rá, hogy milyen hamar eltelt, amikor pislogva néztem a naptárra, hogy egyszercsak július lett.

Beszerzések



Annak ellenére, hogy nem volt Könyvhét, mégiscsak sikerült nyolc könyvet beszereznem. Elsőként jött hozzám a Monstress 3. része, aminek nem volt kérdés, hogy a polcomon a helye. Majd Szabó Magda Az ajtó című olvasmányának köszönhetően úgy döntöttem, hogy nekem kell több könyv is az írónőtől, és egy bizonyos Európa kiadásba szerettem bele, ezeket vadászom most. A Danaidákat sikerült egy mollyal elcserélnem, a másik 4 antikváriumból került hozzám. Végül pedig nem tudtam ellenállni annak, hogy egyszerre több kupont is be lehetett váltani a Librinél, és voltak törzsvásárlói pontjaim is, így egy nagyon baráti összegért jött hozzám az Unortodox és az Ezerarcú Japán. És olyan jó érzés ezekre a könyvekre nézni, mert tényleg mindegyik nagyon vágyott volt! Ezt az érzést szeretném egész évben megtartani.

Olvasások

Június első hetében szabadságon voltam, ami nagyon jót tett az olvasásaim számának. 6 regényt és egy kis mesekönyvet vettem kezembe az előző hónapban.
Először is befejeztem az Énekesmadarak és kígyók balladáját, ami nekem abszolút kellemes csalódás volt. Régóta birizgálta a fantáziámat Mucha Dorka Puncsa, amit a hintaágyon a teraszon ringatózva kb. egy nap alatt el is olvastam. Vegyesek az érzéseim, megértem, miért szeretik és miért nem szeretik. Én valahol a kettő között mozgok.
Utána pedig olyat csináltam, amit még szerintem sohasem: egyben kiolvastam egy trilógiát. Általában az az elvem, hogy sorozatok részei között időt hagyok, de most egyrészt rendelkezésemre állt mindhárom rész, másrészt pedig annyira jó volt a történet, hogy nem is akartam szünetet hagyni. Ez pedig nem más volt, mint J. D. Bakertől A negyedik majom-trilógia, amit abszolút csak ajánlani tudok, mert egy nagyon csavaros, kegyetlen és végtelenül izgalmas történet.
Szabó Magdától Az ajtó mint írtam fent, eléggé nagy rajongást váltott ki belőlem. Nagyon régen olvastam az Abigélt, utána egyszerűen nem mertem tőle olvasni, mert féltem, mi van, ha nem tetszik? Szerencsére alaptalan volt a félelmem, nagyon jóban lettünk, és mint a fenti képen látható, lesz mit olvasnom az írónőtől.
Végül egy ismerősöm vett az unokájának egy Tüskés Tóni mesekönyvet, kb. 5 perc alatt elolvastam, cuki volt.

Milyen volt a június?



Esős. Na jó, de ezen túl igazából a járvány óta ez volt az első hónapom, ami már nagyon hasonlított a március előtti életemre. Végre találkoztam hónapok óta nem látott barátokkal, jártam a Balatonon, voltam squasholni és még egy teljesen új helyre is eljutottam országon belül. Két barátommal felkerekedtünk és meg sem álltunk Sárospatakig, ahol a város felfedezése mellett ellátogattunk a Megyer-hegyi tengerszemhez, ami régóta bakancslistás volt nálam. Nagyon szuper hétvégét töltöttünk el a Zemplén lábánál, csak ajánlani tudom nektek belföldi utazáshoz. 
Külön most sorozatos részt nem hoztam, mert csak a már megkezdett sorozatokat fejeztük be, de júliusban jó lenne valami újba is belekezdeni.




2020. június 26., péntek

Könyvsorozatok színvonala, avagy meddig érdemes olvasni őket?

Meghívást kaptam a mostani Témázásra, amelyben a "Hullámzás - sorozatkötetek egyenetlen színvonaláról"témát vesézzük ki ezúttal.

A Moly nyilvántartása szerint 215 sorozatba kezdtem bele, és mindössze 40 van, amit befejeztem. Sok oka lehet annak, hogy az ember nem fejez be egy sorozatot: időhiány, az, hogy túl sok az olvasnivaló, vagy hogy egyszerűen időközben elveszíti az érdeklődését a történet iránt.




Én régen elkövettem azt a hibát, hogy hiába nem tartott még csak mondjuk az első vagy második kötetnél csak egy sorozatban, de már jó előre megvettem a köteteket azzal a felkiáltással, hogy úgyis el fogom olvasni. Mondanom sem kell, jópár ilyen végezte úgy, hogy eladtam végül vagy csak áll olvasatlanul a polcon.

Szerintem azért a legtöbb sorozatról általában kijelenthetjük, hogy az első kötet(ek) erősebbek, a közepe felé ugyanolyanok vagy gyengülnek, és azért általában a végére vagy beerősödik, vagy végleg kudarcba fullad a történet. Azért ez alól akad bőven szerencsére kivétel. Rögtön Karen Marie Moningtól a Tündérkrónikák jut eszembe, amelynek az alap 5 része szerintem kötetről kötetre jobb, és pont, hogy nem az első a legjobb benne, és a harmadik-negyedik kötet a legerősebb. Vagy mondhatnám a Csodaidőket, amely szintén csak egyre zseniálisabb lesz. 

Viszont sajnos akadnak bőven sorozatok, amelyek az ígéretes kezdet után nálam csúnyán befürödtek. Ilyen a True Blood, amelynek a 13 részéből a hatodik után adtam fel, és mondtam azt, hogy köszönöm szépen, ebből nekem ennyi elég volt. Mondanom sem kell, addigra már ott volt mind a polcomon, de végül megszabadultam tőlük.
A legnagyobb csalódás ilyen téren az Anita Blake-sorozat volt, amely nekem a kapudrog volt a vámpíros fantasy-k meg úgy általában is a fantasy világába. Az első kilenc kötetet nagyon szerettem, élveztem, aztán jött a tizedik kötet, amikor is Laurell K. Hamilton úgy gondolta, jó ötlet a történetet kidobni a kukába és pornóval helyettesíteni. Nem volt az. Ezek után még A Harlekin című kötetig kitartottam, hogy hátha, hátha mégis visszatér az, amit úgy szerettem, de ez nem történt meg, így Anitával elváltak útjaink.



Bevallom, ezek a csalódások engem abba az irányba tereltek, hogy most már leginkább belátható végű sorozatokba szeretek belekezdeni, vagyis leginkább trilógiába vagy tetralógiába. A három vagy négy rész alatt is lehet persze csalódni, de itt mégsem arról van szó, hogy megveszek 10 könyvet, amiből a hatodiknál rájövök, hogy már nem is szeretem az egészet. Ráadásul lássuk be, ma már sokszor azért terveznek alapból sorozatokat, mert a pénz nagy motiváció. Minél több kötet, annál több bevétel. Ennél már csak az rosszabb, mikor valaki elkezd egy trilógiát, amit aztán a végtelenségig elnyújt, hogy lehessen belőle még több rész, és egyszerűen érzed, hogy izzadtságszagú az egész.
Ami például kivétel, és nem bánom, hogy még nem látom a végét, az a Cormoran Strike sorozat, de szerencsére annak eléggé egyenletes a színvonala ahhoz, hogy ki is tartsak még mellette.

Sajnos én sokszor csalódok abban is, amikor mindenféle előzményeket/sok évvel később játszódó folytatásokat írnak sorozatokhoz. Erre tökéletes példa a Harry Potter és az elátkozott gyermek, amiben kb. semmi nincs meg abból, amit a HP világából szeretek. Minden megszeretett karakter teljesen máshogy viselkedik, nincs benne semmi új, talán egy-két jelenet van, ami felvillant abból valamit, amiért az ember megszerette ezt a világot, de amúgy egy borzalom, ami jobb, ha soha nem is született volna meg. Egyébként ez engem rettentően tud bántani, mikor érzem, hogy valaki csak a pénz miatt hozzányúl egy olyan sorozathoz, amihez nagyon nem kellene.

Az, hogy hány kötetnyi esélyt adok egy sorozatnak, nagyon változó. Nagyon sok olyan megkezdett széria van, aminek csak az első kötetét olvastam, és úgy vagyok vele, hogy majd talán egyszer folytatom, ha olyan kedvem van. Van, amit már az első résznél elkaszálok és van, amit akkor adok fel, mikor már érzem, hogy kifulladt. Hagytam már abba trilógiát is úgy, hogy az csak az utolsó részt nem olvastam el, mert rájöttem, hogy már abszolút nem érdekel a végkifejlet, akkor minek kínozzam magam vele. 

Én ahogy fentebb is említettem, mostanában inkább a trilógiákat, tetralógiákat részesítem előnyben, vagy az olyan sorozatokat, amelyet mondjuk bármikor abba tudok hagyni, mert nem függenek össze a részek. De sokszor már annak örülök a legjobban, ha látom valamiről, hogy önálló kötet.

Meséljetek, ti milyen sorozatokat szerettek? Mennyi ideig tartotok ki mellettük? 

Akik még Témáznak:


2020. június 8., hétfő

Májusi záporos zsákmányok

A májusra nagyon igaz volt az, hogy azt éreztem, csak úgy elrobogott felettem, és mire észbe kaptam, június lett. Szerencsére azért ez már jobb hónap volt, mint az előzőek.

Beszerzések

Hugó cica, akire vigyázni szoktam,
ismerkedik a zsákmánnyal

Májusban elég rendesen kihasználtam az akciókat, így 9 könyv került hozzám. Először az Európa Kiadótól rendeltem egy csomagot, amelyben benne volt egy friss megjelenés, Fonda Lee-től a Jádeváros, egy klasszikus, Bulgakovtól a Mester és Margarita, az utolsó hiányzó Zafónom magyarul, a Lelkek labirintusa, és két Celeste Ng regény, az Amit sohase mondtam el és a Kis tüzek mindenütt
Ezután jött a Bookline 1+1 akciója, és beszereztem a hiányzó Atwood-köteteket az új kiadásban a MadAddam-trilógiából, a Guvat és gazellát és Az özönvíz évét. 
Majd végül az Agave Kiadótól érkezett hozzám az Éhezők Viadala előzményregénye, az Énekesmadarak és kígyók balladája, és mellé még megrendeltem az éppen akciós Letűnt világokat, ami régóta érdekelt.

Olvasások

A május még mindig nem volt erős hónap olvasások terén, de azt hiszem elengedtem azt, hogy túl szigorú legyek magammal ilyen téren. Szeretnék többet olvasni, de ha nem megy, akkor nem megy. Azért így is volt 4 olvasmányom. Noelle Stevensontól a Nimona nagyon kellemes meglepetés volt, még annál is jobban tetszett ez a képregény, mint vártam. Raana Raas-tól a Csodaidők újraolvasás volt, és rájöttem, hogy 10 év alatt kb. mindent elfelejtettem belőle. Zafóntól A Köd Hercege sajnos számomra csalódás volt, nagyon érződik, hogy ez még az első próbálkozása volt regényírás terén. A negyedik pedig az Énekesmadarak és kígyók balladája, Amelyet júniusban fejeztem csak be, de a java részét még májusban olvastam. Ez is nagyon betalált nálam, igyekszem róla blogbejegyzést hozni.

Sorozatok

Mivel mostanában egyre több sorozatot nézek, arra gondoltam, hogy amikor lesz miről írnom, akkor
berakom egy külön pontban a zárásába. 
Májusban is folytattam A korona című sorozat nézését, amely II. Erzsébet királynő uralkodását és a királyi család életét mutatja be. Már a harmadik évadot nézzük a barátommal, lassan a végére érünk, és kimondottan sajnálom, hogy még nincs kész a negyedik évad. Nem egy túl pörgős sorozat, de én nagyon szeretem, érdekes és olyan történelmi eseményeket mutat be, amelyekről vagy nem hallottam vagy nem ismertem pontosan a hátterét.
Két új sorozatot is megnéztem az előző hónapban, az egyik az Unortodox volt, ami egy négy részes Netflix sorozat az azonos című könyv alapján. Nagyon érdekes volt, főleg közösséget bemutató részek, mindenképp szeretném olvasni a könyvet is.
Sajnos voltam egy pár napot táppénzen, de ez tökéletes alkalom volt arra, hogy egy barátnőm ajánlására ledaráljam a Kilátástalan éttermek kilátással című reality-t, amely arról szól, hogy csodálatos fekvésű, de rosszul menő éttermeket újít fel egy három tagú csapat. Nem vagyok oda a reality-kért, de nagyon szép helyeken játszódik és a helyi kultúrából is megismerhetünk egy szeletet, így én még a százwattos műmosolyok ellenére is tudtam élvezni.
Végül pedig belekezdtünk egy dokumentumsorozatba, amely a History 101 címet viseli, magyarul Történelmi gyorstalpalóként találjátok meg szintén Netflixen. 10 része van egyelőre és 20 percben mutat be olyan témákat, mint az űrverseny vagy az olaj szerepe az elmúlt évtizedekben. Archív felvételekből és infografikákból állnak össze az epizódok, amely így külön érdekessé teszi őket. 

Minden más

Májusban végre egy kicsit fellélegezhettünk, elkezdték oldani a korlátozásokat és szép lassan újraindult az élet. Mondjuk ezzel együtt rajtam most jött ki az előtte lévő két hónap minden problémája és baja, így a hónap vége arról szólt, hogy lelkileg kicsit helyrehozzam magam. Mert persze sokan írják, hogy a járvány elhozta a lassítást, nyugalmat, de nekem azért sajnos rengeteg problémát és stresszforrást hozott. De bízom benne, hogy most már tényleg kicsit megnyugodhatunk.
Nagyon programokról nem meglepő módon nem tudok beszámolni, de ami feldobta a hónapot, hogy elhoztuk a szüleim új cicáját, Marcit. Úgy érzem, sok szeretet és mosolyt fog nekünk hozni ő. A másik pedig a hónap végi Balcsizás, ami egész múlt héten is tartott, ezért is született meg csak most ez a blogbejegyzés. Nagyon kellett már ez a kicsit több, mint egy hét feltöltődés.

Bízzunk benne, hogy a június megint jó olvasmányokat és jó élményeket fog tartogatni.


2020. május 1., péntek

A furcsa április zsákmányai

Az április egyszerre tűnt úgy, mintha elszáguldott volna és mintha ólomlábakon cammogott volna. Furcsán telik valahogy most az idő, mintha kizökkent volna a világ. Ennek persze vannak előnyei és hátrányai is, de inkább térjünk rá a könyvekre.

A beszerzések egy része

Összesen hét könyv került ebben a hónapban hozzám. Először is egy előrendelés, ami várhatóan sajnos egy jó ideig az utolsó új Agave-megjelenés lesz, a Mesék a hurokból Simon Stalenhagtól. Ezt még áprilisban el is olvastam, nem tetszett annyira, mint az Elektronikus állam, de rossznak sem mondanám és a képek továbbra is csodálatosak.
Szintén előrendelés volt Margaret Atwoodtól Az ehető nő, amelyhez még hozzácsaptam az új Zafónt, A Köd Hercegét, valamint Donna Tartt-tól A kis barátot. Mind a háromra nagyon kíváncsi vagyok, de még várniuk kell kicsit a sorukra.
Végül a hónap végére bejött még egy rendelés, amelyben F. Várkonyi Zsuzsától a Férfiidők lányregényét, Elizabeth Gilberttől a New York lányait és Noelle Stevensontól a Nimonát vettem meg. Utóbbit pont ma olvastam el, de majd csak májusban mesélek róla, hisz ma már elseje van.

Olvasás terén azért valamivel jobban haladtam, mint márciusban, de még most sem értem el a szokásos tempómat. Még mindig van, hogy akkora a szorongásszintem, hogy a telefont tudom csak nyomkodni. De azért a fent említett Mesék a hurokból mellett befejeztem Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sorsot, amely bár sok újat nem adott, de voltak benne érdekességek. Végre sorra kerítettem Elena Ferrante Nápoly-ciklusának a befejező részét, aminek faltam minden egyes oldalát. Már most tudom, hogy ezt a sorozatot még sokszor újra fogom olvasni.
Hiro Arikawától Az utazó macska krónikája megadta azt, amit én a Ha a macskák eltűnnék a világból-tól vártam. Csak ajánlani tudom, nekem megmelengette a lelkem. A hónap végére pedig jutott még egy újraolvasás is. Raana Raastól a Csodaidők - Az ogfák vörösét olvasom, és rá kellett jönnöm, hogy egyrészt teljesen elfelejtettem, másrészt pedig ugyanúgy be tud rántani, mint régen.

Muszáj itt az olvasásnál megemlítenem, hogy hosszabb idő után több magazint is kézbe vettem és elolvastam. Régen nagy magazinfogyasztó voltam, aztán ahogy bejött az életembe a blogposztok olvasása, a Youtube és az Instagram, úgy már csak néha-néha vettem újságot a kezembe, leginkább repülőre vittem magammal. Most viszont elolvastam az Elle és a Marie Claire aktuális számát, valamint sikerült beszereznem a National Geographic legutóbbi Traveler kiadását. Ezek közül főként az Elle-t nagyon ajánlom, baromi érdekes és értelmes cikkek vannak benne. A Marie Claire sem rossz, de nem fogott meg annyira, a National Geographic pedig már nem kapható az újságosoknál.



Nem meglepő módon nagyon programokról nem tudok beszámolni, még nem néztem meg egyetlen online könyvbemutatót vagy ilyesmit sem. Nagyon sajnáltam, hogy a Könyvfesztivál elmaradt, azért mégis csak élőben a legjobb hallgatni a beszélgetéseket és megnézni az újdonságokat. De ami pozitív, hogy felértékelődtek az olyan egyszerű dolgok, mint egy nagy séta, mint amikor a Tóth Árpád sétányon 40 percen át csodáltam a virágzó cseresznyefákat. Bár jobb lett volna társasággal, de így egyedül is abszolút megvolt a varázsa. Innen van egy nagyon kedves emlékem, mikor láttam egy hölgyet, aki teljesen egyedül, mindenféle fényképezés nélkül csak sétált, csodálta a fákat és látszott az arcán az az igazi, színtiszta boldogság, hogy ezt a szépséget ő most így láthatja.

A májussal kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim, szeretném, ha többször lenne olyan a lekiállapotom, hogy tudjak olvasni, elmerülni a sorok között, és hát már most látom, hogy mivel vannak jó akciók, a következő hónapban is lesz miről beszámolnom. Addig is vigyázzatok magatokra és olvassatok, amennyit jól esik.

2020. április 19., vasárnap

Kabátkönyvek, amelyekbe jó beleburkolózni

Ismét meghívást kaptam a Témázásra, a mostani téma nem is lehetne aktuálisabb, ugyanis a kabátkönyvekről fogunk nektek írni. 

Kép forrása: Pinterest
Hogy mi is az a kabátkönyv? Amadea alkotta meg még jópár éve ezt a kifejezést, amely azokra a könyvekre vonatkozi, amelyek olyanok, mint egy kabát, amelybe jó beleburkolózni, amely meleget és komfortérzetet ad. Lehetnek ezek olyan művek, amiket bármikor boldogan leveszel újra a polcra, de olyanok is, amelyekről már az olvasás előtt tudod, hogy ezt az érzést fogják adni neked.

Én úgy is szoktam hívni egyes esetekben ezeket a könyveket, hogy a lelkem rózsaszín felének a megetetése. Ugyanis nekem a legtöbbször a kabátkönyvek olyan, amelyek könnyeddek, nem terhelik meg a lelkemet, és persze nem kell felhőtlenül vidámnak lenniük, de ne legyenek végtelenül nyomasztóak. Szóval nekem leginkább az ilyen romantikus vagy vidám, vagy nagyon pörgős, akciódús, de mégis kellemes regények tartoznak ide.

Amikor egyetemista voltam, rengeteget szorongtam a vizsgáim miatt. Mindig is izgulós típus voltam, aki nem hitt a képességeiben és tanulhattam akármennyit, akkor is azt hittem, hogy nem is tudok semmit. Na az ilyen időszakokban iszonyat nehezen ment sokszor az olvasás, és ilyenkor jól esett valami olyat elővenni, amit tudtam, hogy szeretni fogok. Az egyik ilyen sorozat a Vámpírakadémia volt Richelle Meadtől, amit ma már nem biztos, hogy újraolvasnék, mert sokat változott azóta az ízlésem, de az egyetem alatt az egyik megmentőm volt. 
A másik ilyen pedig Karen Marie Moningtól a Tündérkrónikák volt. Mac és Barrons kalandjai mindig kikapcsoltak, szórakoztattak, összeszorították azért a szívemet is, de mindig jó érzéssel tettem le a köteteket. Ezt például még ma is újraolvasnám, lehet idén sort is kéne keríteni rá.

És ha már újraolvasós sorozat, természetesen nem hagyhatom ki a Harry Pottert. Van egy olyan érzésem, hogy ez sokunknál fog szerepelni. Bár én még csak egyszer olvastam újra az első négy kötetet, de valahogy jó érzés, hogy tudom, bármikor levehetem őket a könyvespolcról és ugyanúgy el tudok majd merülni benne, mint az első alkalommal.


Van egy írónő is, akit fejben azonnal a kabátkönyvekhez kötök, ez pedig nem más, mint Sarah Addison Allen. Az ő regényei olyanok, hogy mindig kis könnyeddek, van bennünk hol egy kisebb, hol egy nagyobb csipet mágikus realizmus, és úgyis tudjuk, hogy a végén mindig megkapjuk a happy endet. Főleg A csodálatos Weaverly-kertet és a Sugar Queent szeretem tőle, a másik két regénye, amit én még olvastam, már gyengébb volt, de azért azok is megmelengettek. De az előbbi kettőt abszolút tudom nektek ajánlani.

Még két regény ugrott be rögtön ehhez a témához. Az egyik a Jessica Brockmole-tól a Levelek Sky szigetéről. Én amúgy is nagyon szeretem a levélregényeket, de ez egy külösen kedves kis regény, amelyben egy gyönyörű tájra juthatunk el képzeletben. 

Forrás: Pinterest

A másik pedig Mary Ann Shaffer és Annie Barrows közös műve, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, amelyről annak idején ezt írtam a molyos értékelésemben: "Ez már nem is kabátkönyv, hanem egy igazi nagy paplan, amibe bele tudod csavarni a lelkedet, ha egy kis melegségre van szükséged." Emlékszem, hogy egy nagyon hideg januári hétvégén olvastam el, mikor kint repkedtek a mínuszok, én pedig az ágyamban feküdtem és faltam az oldalakat. Imádtam a  történetet, a szereplőket és nagyon vágytam rá, hogy én is egy hasonló irodalmi társaság tagja lehessek. Azóta már ez megvalósult, ugyanis járok a Budapesti Molyklubba. :)

Egyébként nem kell feltétlenül a kabátkönyvnek romantikusnak vagy könnyednek lennie, például egy jó krimi is hosszhatja azt az érzést, hogy hú, ebben most milyen jó is benne lenni. Ilyen nekem a Cormoran Strike sorozat, amelyben bár mindig van egy gyilkosság vagy inkább gyilkosságok, de valahogy mégis az emberi sorsok és London van a középpontban. Ezért én ezekben a könyvekben is teljesen el tudok merülni, el tudom feledni velük a hétköznapok problémáit. Ajtót nyitnak nekem, amelyen belépve egy kényelmes, minden jóval felszerelt szobában találom magam, ahol nincs is más dolgom, mint lazítani.

Remélem a bejegyzéssel nektek is tudtam esetleg ötleteket adni, hogy mit is érdemes levenni most a polcotokról. Meséljetek, számotokra mik az igazi kabátkönyvek?

A többi Témázó: