2019. január 1., kedd

Ilyen volt 2018

Fejben még abszolút 2018-ban járok, de a naptár már azt mutatja, eljött 2019. Nekem ilyenkor még kell pár nap-hét, amíg átállok arra, hogy már új évet írunk, és hogy lezárjam az előző évet. Ebben az egyik első lépés szokott lenni, hogy megírom ezt a bejegyzést.

Olvasás

Forrás
A 2017-es év gyászosan kevés olvasása után azért a tavalyi évben már sikerült egy kicsit javítanom a számokon. A Moly alapján 2018-ban 64 könyvet olvastam el, ami összesen 13 264 oldalt jelent. Darabszámban 28 %-ot, oldalszámban 33 %-ot javítottam, és tudom, hogy nem elsősorban a mennyiség számít, azért én örülök, hogy sikerült többet olvasnom. 

29 regényt, 8 verseskötetet, 25 képregényt és 2 mesekönyvet sikerült sorra kerítenem. Annak nagyon örülök, hogy a verseskötetek és a képregények ilyen szép számot képviselnek, annak kevésbé, hogy ennyire kevés regényt sikerült elolvasni. Ezen mindenképp szeretnék idén javítani.

Ami a kihívásokat illeti, egyet sikerült teljesítenem, a Goodreads Reading Challenge-t, amelyen 52 olvasást lőttem be magamnak, amit szerencsére simán meglett. Sajnos a várólista-csökkentést, valamint az Amit főztél, eddig meg-kihívást, vagyis hogy elolvasom az összes azévben beszerzett könyvemet, nem sikerült abszolválni, de egy ideje elengedtem az ezen való aggódást. 

Top 3 kedvenc és top 3 csalódás

A kedvencek
  1. Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van - Még tavaly év elején olvastam el Eleanor történetét, és már akkor éreztem, hogy itt lesz a helye az év végi kedvencek között. Így is lett.
  2. Elena Ferrante: Briliáns barátnőm - Ferrante ezzel a regényével teljesen megnyert magának. Még év végén belekezdtem a második részbe, ami szerencsére ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint az első. Nápoly, szegény és gazdag családok élete, és két lány barátsága, akik mernek a Telepen nagyot álmodni.
  3. Brandon Hackett: Xeno - Sajnos tavaly nem olvastam elég sci-fit, ezen is szeretnék változtatni, már csak azért is, mert a Xeno például teljesen magába tudott szippantani. Remélem sok ilyen regényt olvashatunk még Hackett-től.
A csalódások
  1. J. K. Rowling: Az élet dolgai - Nem tudom, mit vártam egy 60 oldalas kis kötettől, de biztos nem azt, amit kaptam. Részemről teljesen feledhető olvasmány, már meg is szabadultam tőle. 
  2. Tisza Kata: Aki nem sírnak rendesen - Tisza Katának a Facebook-oldalán megosztott gondolatait nagyon kedvelem, de ezzel a kötettel nem találtuk a közös hangot, nyűglődtem vele.
  3. Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit - A szép borító és a baromi érdekes fülszöveg elcsábított - nem kellett volna. Bár az elején még jól indult, a Minden szív kaput nyit tipikusan annak a példája, mikor egy írónak van egy remek ötlete, utána pedig baromira nem tudja, mit is kezdjen vele. 


Beszerzések


Úgy alakult, hogy 2018-ban kereken 70 könyv került hozzám. Tavaly ez a szám 71 volt, szóval nem könyvelhető el túl nagy változás, de szerintem ez még egy kezelhető szám, főleg, hogy ezt is eléggé megdobták idén a képregények. 45 darab volt saját beszerzés, 24 kaptam ajándékba, egyet pedig nyertem. A beszerzett könyvekből összesen 22 darabot olvastam, ezt nem tartom túl jó aránynak, határozottan javítani szeretnék rajta.

2018 nem könyves szempontból

Szerintem 2018-ra az a legjobb kifejezés, hogy hullámvasút. Voltam nagyon fent és nagyon lent. De az biztos, hogy rengeteget tanultam ebben az évben önmagamról, arról, hogy merjem sokkal jobban felvállalni azt, ki vagyok. Nem mondom, hogy már tökéletesen megy, még egy hosszú út elején állok, de az első kis lépéseket megtettem. Remélem, ez a fejlődés 2019-ben is folytatódik majd.
Sajnos sokszor kis hazánk és a nagyvilág hírei is tettek róla, hogy elmenjen az életkedvem. Nem tudom, fog-e ez valamit is változni, de én bízom benne, hogy több pozitív hír lesz vagy csak én jobban tudok majd ezekre figyelni.

Utazás, programok szempontjából egy szuper évet zártam, hétszer jártam külföldön, ezek az alkalmak pedig mindig feltöltöttek és igazán jó visszagondolni rájuk. Remélem idén is hasonló számokkal zárok majd, idénre egyelőre egy út biztos, egy másik pedig már határozottan körvonalazódik, valamint remélem, sikerül megint eljutni Svédországba Eszti barátnőmhöz. :)

A blogolás sajnos megint nem úgy ment, ahogy szerettem volna, csak eggyel született több bejegyzés, mint tavaly, szám szerint 27. Mondjuk ezeknek a megírását viszont igazán élveztem, és ez fontos, de szeretném motiválni magam arra, hogy azért ennél aktívabban visszatérjek a blogolás útjára.

Tervek 2019-re 

Tudom, hogy mostanában divatos azt hangoztatni, ki mennyire nem szeret tervezni, meg élvezetből kell olvasni stb. Én azért igenis szeretek valamennyire tervezni, de fenntartom a jogát, hogy ne tartsam be a terveimet, és ne szabjak magamnak túl szigorú feltételeket. 

Pont mikor ehhez a részhez értem, úgy döntöttem, csak két kihíváson fogok részt venni ebben az évben. Az egyik a Goodreads Reading Challenge, amire idénre 65 könyvet lőttem be, hogy tényleg legyen benne azért kihívás. A másik pedig Lobo várólista-csökkentése, amit bár még egyszer sem sikerült teljesíteni, de már hagyomány, hogy jelentkezem, és azért mindig sikerül rá pár könyvet elolvasnom, amik amúgy lehet feledésbe merültek volna.

Van egy saját kis kihívásom ezek mellett, mégpedig szeretném megszerezni a Molyon a sci-fi rajongó plecsnit, amihez 200 darab sci-fi elolvasása szükséges. Én ettől a számtól már csak 9 könyvnyire járok.

Nagyon szeretnék jobban a saját magánykönyvtáramra koncentrálni, és azokat a könyveket olvasni, amik itt várnak a polcon, és amiket olyan lelkesen szereztem be. Persze emellett nem fogok tudni lemondani a könyvtárról és a kölcsönkérésről (még csak elseje van, de már ma hazahoztam egy kölcsönkönyvet).

Sajnos rám is igaz az, amit úgy láttam, már a többiek is megtapasztaltak, hogy a fáradtság és az internet nagyon le tudja csökkenteni az ember olvasásra szánt idejét. Én is mostanában előbb rakok be egy Youtube-videót vagy pörgetem végig az Instát, minthogy kezembe fogjak egy könyvet. Ezen viszont határozott szándékomban áll változtatni, hogy a netes töltelékidőt lecsökkentsem.

Azt hiszem, én lassan le is zárom itt ezt a bejegyzést. Azt kívánom nektek, hogy akár vannak terveitek, akár nincsenek, legyen jó olvasmányokban gazdag és igazán szép boldog új évetek!

Forrás

2018. december 30., vasárnap

Decemberi könyvzuhatag

A december mindig erős hónap nálam könyvbeszerzések terén, főleg természetesen az ajándékok miatt, de arra azért én sem számítottam, hogy 15 kötettel fog bővülni a könyvtáram.

A hónap elején még én magam szereztem be három művet, egyrészt a kilencedik Poket zsebkönyvet, ami Bohumil Hrabaltól a Gyöngéd barbárok. A második még egy májusi előrendelésem, ami végül nagy nehezen csak megjelent még az idén, Art Spiegelmantól A teljes Maus. Mostanában eléggé rákaptam a képregényekre, remélem ez is jó lesz. Végül pedig megjelent Elena Ferrantétól a Nápolyi-regények harmadik kötete, az Aki megszökik, és aki marad, amit természetesen nem hagyhattam ki.

A karácsonyra kapott könyvek , kivéve Szentesi Évát

Aztán pedig jöttek a baráti karácsonyozások, ahol tíz szépséggel leptek meg a többiek. Kavagucsi Tosikadzutól a Mielőtt a kávé kihűl ígéretes olvasmánynak tűnik; Almási Kittitől a Bátran élnire már nagyon kíváncsi vagyok; Naomi Aldermantól az Engedetlenség remélem lesz olyan jó, mint A hatalom volt; Imogen Hermes Gowartól A hableány és Mrs. Hancock az év egyik legszebb könyve; Zachary Maisontól a Void Star és Kim Stanley Robinsontól a Vörös Hold fel kellett kerüljön a polcomra, szóval örülök, hogy megkaptam őket; a 444 jó hely Budapesten a Mesélő Budapest után tovább bővítheti majd a tudásom, mit érdemes felkeresni a fővárosban; Joanne Harristól a Partvidékiek ha minden igaz, teljessé tette a Harris-regényeim sorát; Tim Marshalltól A földrajz fogságában egyszer már majdnem a kosaramba került, szóval különösen örülök neki, hogy ezt is megkaptam; Lev Grossmantól A varázsló birodalmával meg teljes lett A varázslók-trilógiám.

Ezen kívül még karácsony előtt sikerült a Menő Könyvektől megnyernem az Egy feminista nem jár rózsaszínben - És egyéb hazugságok című esszékötetet, amiről már többfelől hallottam, remélem lesznek benne érdekes gondolatok. Végül pedig édesapám lepett meg az első Szentesi Éva könyvemmel, a Pedig olyan szépen éltekkel, amit még szenteste el is olvastam, valamikor januárban szeretnék is írni róla.

A decemberi karácsonyra készülődés és egyebek eléggé maga alá temettek engem is, és sajnos közel sem olvastam annyit, mint szerettem volna. Tittel Kinga Mesélő Budapestjét fejeztem be, elolvastam az első Alias képregényt, valamint amint fent említettem, Szentesi Éva regényét. Emellett belekezdtem Ed McDonaldtól az Éjszárnyba, valamint Elena Ferrantétól Az új név történetébe, de ezeket szerintem idén már nem fejezem be.



Az év utolsó hónapja még sokkal sűrűbb volt, mint gondoltam volna, ami egyrészt sok szuper programot is jelentett, viszont a hónap, és az év végre eléggé elfogyott az energiám, így sajnos karácsonyra sikerült lebetegednem. Azért így sem sikerült rosszul az ünnep szerencsére, de megvallom őszintén, már alig várom, hogy 2019 legyen, és egy új kihívásokkal teli évbe foghassak bele. Szeretem, hogy ilyenkor kicsit úgy érzem, tiszta lapot nyithatok, hogy új lendületet vehetek ahhoz, hogy megvalósíthassam a céljaimat. Már csak egy időnyerőre lenne szükségem, másra nem is. :)

Az egész év összefoglalásáról és a jövő évi tervekről majd egy külön évzáró bejegyzésben fogok írni, és bevallom, alig várom, hogy elseje környékén olvashassam majd másokét is.

A többiek decembere

2018. december 2., vasárnap

Novemberi zárás

A novemberrel együtt az egész őszt is le kell zárjam, hiszen most már hivatalosan is eljött a tél, és az időjárás is ennek megfelelően viselkedik végre. November 1-jén még simán teraszon ebédeltem, szóval még kaptunk egy kis időt abból az igazi szép őszből.


 


Ebben a hónapban nem estem túlzásba a beszerzés terén, csak két könyv vándorolt a magánkönyvtáramba. Stílusosan november 5-én jelent meg Alan Moore képregény, a V mint vérbosszú, aminek mivel imádom a filmváltozatát, az eredetijének is a polcomon a helye. A másik Robin Norwood Women Who Loves Too Much című írása, amelyet e-könyvben vettem meg az Amazonon. Nagyon érdekes pszichológiai esetek vannak benne, bár nem egyszerű angolul olvasni, de a magyar verziót nem ajánlották belőle, amit nem csodálok azután, hogy a 90-es évek elején jelent meg, és a szerzőt Robinról Robertre keresztelték át... 

Olvasások terén nem ez volt a legerősebb hónapom, viszont jó könyvek kerültek a kezembe. Befejeztem Brandon Hackettől a Xenót, ami az év egyik kedvenc sci-fije lett számomra. Kölcsönben járt nálam Mathias Énardtól a Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról, ami nagyon megfogott a hangulatával, elbeszélésmódjával. Amúgy is mióta Firenzében jártam, rajongok mindenért és mindenkiért, aki a reneszánsz Itáliához kötődik, így szívesen olvastam Michelangelóról is.
Szintén kölcsönkaptam Simon Mártontól a Rókák esküvőjét. Érdekes kötet volt, nem éreztem teljesen magaménak, de azért volt egy-két vers, ami betalált. Két könyv van most folyamatban nálam, a Women Who Loves Too Much, valamint Tittel Kingától a Mesélő Budapest, ami segít abban, hogy kicsit máshogy lássam a várost, ahol élek.

A november nagyon sűrű és izgalmas hónap volt. A csúcspontja a hónap eleji Tátrában tett 3 napos út
volt, aminek minden pillanatát imádtam, segített igazán feltöltődni, kikapcsolni. Idén ez volt az utolsó külföldi utam, és azt kell mondjam, méltó zárás volt. Elég sokat voltam moziban ebben a hónapban, a Bohém rapszódiát kétszer is láttam például. De természetesen nem maradt ki a Legendás állatok folytatása sem, aminek bár a sztorijába bele lehet kötni, nekem mégis jobban tetszett, mint az első rész. Életemben először pedig voltam egy medencés szülinapi buliban, ami még sokkal jobban sikerült, mint vártam volna.

És akkor elérkeztünk a decemberhez. Az első három hete már most látom, hogy nagyon sűrű lesz, de remélem karácsonyra sikerül kicsit lelassulnom, és tudom majd a maga teljességében élvezni az ünnepet. Karácsony alatt és a két ünnep között remélem olvasni is jut majd elég időm, és arra is, hogy találkozzak azokkal, akik fontosak számomra. Nyugalom és együttlét: én ezeket kérném idén karácsonyra.

A többiek novembere:

Heloise
Pupilla
Amadea
Dóri
Sister
Nikkincs

2018. október 31., szerda

Októberi zárás

Az időjárás alapján lazán írhattam volna azt is, hogy áprilisi zárás, de ragaszkodjunk azért a naptárhoz.



Nem vittem októberben túlzásba a könyvbeszerzést, mindössze három szépség került hozzám. Az Éjszárny recenziós példány az Agave Könyvektől, az Isten gépeinek megvan a korábbi kiadása, de kellett az új, és a CDFűben tartott könyvbemutatójára is elmentem. Végül a Mondoconon hirtelen felindulásból még Lokit is hazahoztam, sajnos csak képregény formájában.

Az október eléggé sűrű hónapra sikerült, így olvasásra megint nem jutott túl sok idő. Befejeztem Katherine Ardentől A medve és a csalogányt, amiről nemsokára jön a cikkem az Ekultúrára. Marlen Haushofertől A fal a hónap egyik kedvenc olvasmánya volt, szerettem esténként az Alpokban keringeni a főhősnőnkkel. Anne Frank naplóját 14 éves koromban olvastam, most pedig sorra kerítettem a belőle készült képregényt. Anne-t most már egy kissé elviselhetetlen kamasznak tartom, de még mindig megrendítő a sors, ami neki és a családjának jutott. A Lokit még a beszerzés napján elolvastam, érdekes volt Thor szemszöge helyett egy kicsit az ő sorsába belelátni. Folyamatban van még Brandon Hackett-től a Xeno olvasása is, ami egy remek regény, remélem nemsokára sikerül annyi időt szánnom rá, hogy befejezhessem.

Aki ismer személyesen vagy követi a blogomat, az már tudhatja, hogy eléggé intenzív szociális életet élek, szeretek jönni-menni, mindenféle kulturális programokon részt venni. Az ősz tökéletes időszak erre, már nem csorog minden lépésnél rólam az izzadtság, és jobbnál jobb programok érik egymást Budapesten. Elég sok könyves eseményen vettem most részt, Brandon Hackett könyvbemutatóján, a Margó Fesztiválon, egy, a Leányrablás Budapestenhez köthető kultúrsétán és a Cosmopolitan Blogger Dayen is volt egy előadás a 12 hónap, 12 könyv kihívásról. Ezek mellett életemben először eljutottam Mondoconra is, valamint jót kirándultam a Királyréten is.



Novemberben annyi klassz megjelenés várható, hogy mindenki bőven megtöltheti a még szabad könyvespolcait. Én igyekszem visszafogni magam, csak három előrendelésem van, utána már a karácsonyra gyúrok. :) Ráadásul rögtön a hónap elején utazom is, a hosszú hétvégét a Tátrában töltöm, alig várom, hogy egy pár napig csodálatos hegyek és erdők vegyenek körbe. Az oda-vissza vonatútra pedig természetesen nem indulok el könyv nélkül. 

A többiek októberi áprilisa:
Nikkincs
Amadea
Pupilla
Dóri
Heloise
Sister

2018. október 9., kedd

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Ritkán fordul elő, hogy a blogra egy újraolvasásról írjak, de egyrészt most kedvem támadt, másrészt még nem meséltem itt A kis hercegről.

Ha emlékezetem nem csal, 18 éves koromban találkoztam először a történettel, és bár akkor nem lett kedvencem, kedves olvasmány volt számomra. Most, hogy 30 évesen újraolvastam, már bátran nyomtam rá a Molyon a Kedvencem gombot.

Viszkok Fruzsi mondta azt az egyik videójában, hogy A kis herceg az a történet, amit bármikor is olvasol, biztosan találsz benne egy olyan mondatot, amely az adott élethelyzetedben úgy érzed, neked szól. És ez teljesen így van, én is megtaláltam benne azt, ami szíven ütött. Egy szakítás után egészen mást fogsz belőle kiolvasni, mint amikor éppen fülig szerelmes vagy.

Eredetileg A kis herceg 1943-ban született meg, és benne maga az író találkozik a kis herceggel, ami egy másik bolygóról jött, és aki elmeséli neki, miért is indult útnak, és miket tapasztalt az útja során. Érdekes, hogy alapvetően a történet meseként van besorolva, és lehet akként is élvezni, de van egy nagyon erős mondanivalója a felnőttek számára is. Valószínűleg ennek köszönhető a töretlen népszerűségét, hogy minden korosztálynak szól, tényleg megtalálhatja mindenki benne azt, amitől szerethetővé válik számára.

Nekem most A kis herceg és a rózsa kapcsolata volt a könyvben domináns, ez az, ami leginkább
Kép forrása
megfogott. Mint egy molytársamtól megtudtam, a rózsa Exupéry feleségét szimbolizálja, akivel az író se veled-se nélküled kapcsolatban volt. Furcsa teremtmény az ember, hogy sokszor csak akkor értékelünk valamit vagy valakit, amikor már éppen elveszítenénk vagy amikor elveszítjük. Magamon is észre szoktam venni, hogy nehezemre esik annak örülni, ami van, és nem azt nézni, hogy mi az, ami éppen hiányzik az életemből. Pedig nem szabadna, hogy a hiányaink határozzanak meg minket, és igenis látnunk kell, mik azok a dolgok, amikért hálásak lehetünk.

A másik, amit érdekes megfigyelni, hogy a regény sajnos mit sem veszített az aktualitásából. Akikkel a különböző bolygókon találkozik a kis herceg, a király, akinek nincs is kin uralkodnia, az alkoholista, az ember, aki azt hiszi, övé a csillagok, a mai társadalmunkban is megtalálhatóak, sőt. Egyre többen igyekeznek elmenekülni ilyen-olyan módon a valóságból, részegülnek meg vélt vagy valós hatalmuktól, és érzik magukat feljebb valónak a többieknél, mert mondjuk egy cég arctisztító készüléket ad nekik. Közben meg pont a lényeg sikkad el, amitől tényleg tartalmassá és széppé válik az emberi élet.

Biztos vagyok benne, hogy pár évente újra elő fogom még venni Exupéry művét. Kíváncsian várom, akkor vajon majd mit fog jelenteni és adni nekem.
Egyébként aki szeretné, most a POKET automatákból is be tudja szerezni a könyvet, nekem a Helikon zsebkönyvek kiadásában van meg. 

2018. szeptember 30., vasárnap

Szeptember végén

Sajnos az ősz nem igazán úgy indult, ahogy szerettem volna, ez meglátszik az olvasásaim és a beszerzéseim számán is. Szerencsére azért a végére egész jól alakult, és még könyves programra is sikerült eljutnom.



Szám szerint három kötetet szereztem végül csak be a hónapban. A 2050-et egy kedves blogger barátnőmtől vettem meg, már el is olvastam, és sokkal jobb volt, mint vártam. A Book24-nek pedig egy akcióját kihasználva megrendeltem a Bíborszínt és A falat, szeretnék még mindkettőre októberben sort keríteni, mindkettőre nagyon kíváncsi vagyok.

Szeptemberben sajnos nem igazán ment az olvasás. A hónap első felében csak A kis herceget olvastam újra, valamint belekezdtem A medve és a csalogányba, amit még nem fejeztem be. Ahogy fentebb írtam, a 2050 novelláskötetet már sorra is kerítettem, ezen kívül a Vissza a jövőbe képregényt vettem még kézbe. Volt ebben a hónapban egy félbehagyásom is: sajnos Sarah Perry Az essexi kígyójával most nem találtuk meg a közös hangot, de szeretnék még később adni neki egy esélyt.
Aminek viszont nagyon örülök, hogy sikerült elérnem, sőt, túl is lépnem az ötven olvasást, és a Goodreads-kihívásomat, mely szerint 52 könyvet elolvasok, is sikerült már szeptember elején teljesíteni.

Nem nagyon írnék arról, lelki szempontból milyen is volt ez a szeptember, beszéljünk a pozitív eseményekről, mert szerencsére azért az is akadt.
Összesen hat koncerten voltam ebben az időszakban, ráadásul ebből 4 teljesen ingyenes volt. Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni, mikor teljesen eláztam a szeptember elsejei Halott Pénz koncerten. :) Sikerült a bloggerlányokkal is egy találkát összehoznunk, voltam szülinapon, retró bulin és eljutottam idén újra az Olvasás Éjszakájára. Három programon vettem részt, ebből a legjobban a bloggertalálkozó és Zakkant beszélgetése Rácz-Stefán Tiborral tetszett.

A hónap abszolút csúcspontja pedig a svédországi utam volt. Az országban most jártam már harmadszor, de életemben először utaztam egyedül repülőgéppel, ami szerencsére sokkal jobban ment, mint vártam. Kint egy nagyon kedves barátnőm és a párja vártak rám, csodás hétvégét töltöttem el náluk, sokat beszélgettünk, jókat ettünk, és persze meglátogattunk jó pár helyet, Stockolhmot, Sigtunát, a Sklokolster kastélyt és Uppsalát is. Nagyon-nagyon jót tett a lelkemnek ez a pár nap, olyan belső békét éltem ott át, amiből elég kevés jutott ki a hónapban.



Remélem az október olyan szép napos lesz végig, mint amilyen a mai nap volt, és lesz majd lehetőség kirándulni és nagyokat sétálni is. A könyvkiadók meg ebben a hónapban végképp el fognak árasztani minket megjelenésekkel, csak győzzük megvenni és olvasni őket.

A többiek szeptembere:
Amadea
Nikkincs
Pupilla
Sister
Heloise
Dóri

2018. szeptember 18., kedd

Őszi tervek

Pupilla, Nikkincs és Sister bejegyzései megihlettek, és megpróbálom én is megtervezni, miket is szeretnék az ősszel elolvasni és mik is vannak az őszi bakancslistámon. 

Ősz olvasmánytervek

A várólistámon a Moly szerint 290 könyv csücsül, ami elég tekintélyes mennyiség. Az otthoni olvasatlanok számát kéne csökkenteni, így most innen válogattam be 5 könyvet.

  1. N. K. Jemisin: Az obszidiánkapu és a Megkövült égbolt - Na jó, itt csalok egy kicsit, ez két könyv, de úgy döntöttem, megvárom a második rész olvasását a harmadik megjelenésével.
  2. Elena Ferrante: Az új név története - Mivel az első részt imádtam, és szerencsére nemsokára jön a harmadik, így alap, hogy a második részre szeretnék most már sort keríteni.
  3. Andrzej Sapkowski: Vaják - Még a tavalyi Könyvfesztiválon szereztem be a sorozat első részét a dedikálás miatt, aztán valahogy elmaradt az olvasása. Úgy érzem, az őszhöz jól passzolna ez  regény.
  4. Tittel Kinga: Mesélő Budapest - Szeretném jobban megismerni azt a várost, ahol élek, és úgy érzem, ez a tökéletes könyv hozzá.
  5. Frances Mayer: Napsütötte Toszkána - Mert jó lesz magamat újra elképzelni a napsütötte Olaszországba, remélem sok ilyen emléket ébreszt majd bennem ez a regény.
Őszi bakancslista

Szeretem, hogy a nyári punnyadás után az ősz megint tele van rendezvényekkel, pezsgéssel, jó programokkal. Valahogy 20-25 fokban nagyobb a kedvem is ezekhez, mint 30 fokban.


  • Kirándulni az őszi erdőben: Jó lenne a friss levegőn is időt tölteni, valamint a millió őszi színt a természetben is látni, nem csak a városban.
  • Sütőtököt sütni: Még sosem sütöttem magam, már csak azért is, mert eddig nem rajongtam érte különösebben, de az elmúlt évben megbarátkoztam vele, így idén szeretném a saját szám íze szerint elkészíteni.
  • Színházba menni: Szerencsére már van is jegyem több színdarabra. Tavaly rengeteg darabot láttam, azt a mennyiséget már nem fogom utolérni, de nem bánom, ha helyette igazi minőségi darabokat látok.
  • Eljutni a Balatonhoz: Ha már nyáron nem sikerült, akkor ősszel szeretnék lemenni a Balatonhoz. Úgysem voltam még ebben az évszakban és szerintem ilyenkor is remek programokat lehet ott találni.
  • Belekezdeni egy sorozatba: Egy jó ideje egyáltalán nem nézek semmilyen sorozatot, jó lenne ezen változtatni, és este a telefonnyomogatás helyett nézni valamit.
Meséljetek, nektek milyen olvasmány-és egyéb terveitek vannak az őszre?