Pages

2021. január 2., szombat

A nagy 2020-as összegzés

Szerintem már ezerszer leírtam, de imádok évösszegző bejegyzést írni és másokét olvasni is. Az év eleje legjobb része, mikor ezek a posztok kijönnek és láthatom, hogyan is telt mások (könyves) éve. De lássuk, milyen is volt az enyém!


Olvasások

2020-ban végül 63 könyvet sikerült befejeznem, amelyek összesen 18134 oldalt tettek ki. 2019-hez képest sikerült darabszámra és oldalszámra is többet olvasni annak ellenére, hogy azért volt olvasási mélyrepülésem.
A 63 olvasmányból 17 volt magyar, ami a tavalyi évi 9-hez képest majdnem a duplája. Angol nyelven  csak egyetlen képregényt olvastam el, ezen mindenképp szeretnék majd idén javítani. A legtöbb könyvet januárban olvastam, összesen nyolcat, a legkevesebbet pedig nem márciusban, mindössze hármat.

Mindössze két kihívást vállaltam tavaly, az egyik a Goodreads Reading Challenge, amelyen 60 könyv olvasását vállaltam és amit sikerült is teljesíteni. A másik pedig a várólista-csökkentés, azon viszont csúnyán elhasaltam, 2 könyvet fejeztem csak be róla. Sajnos erre nagyon rányomta a bélyegét a tavalyi év, nem nagyon akartam lista szerint olvasni, méginkább hangulatfüggő volt, mit vettem le a polcról.

Beszerzések

2020-ban 67 könyv került hozzám, ebből viszont egyet eladtam, így 66 könyv maradt az év végére.
Ezek közül egyet cseréltem, hetet kaptam ajándékba, két recipéldányom volt és 56 könyvet magamnak vásároltam. Tavaly 19 kötetet kaptam ajándékba, látszik, hogy idén kevesebbet lehetett olyanokkal találkozni, akikkel könyvet szoktunk egymásnak adni.

A 66 könyvből 16-ot olvastam el, ami tavalyhoz hasonlóan elég alacsony szám, ezen idén mindenképp javítani szeretnék. 

 

 

A legjobbak legjobbjai, avagy a TOP 5 idei könyv

Tavaly 10 kedvencet választottam, de most úgy döntöttem, a legjobb 5 könyvet fogom rangsorolás nélkül kiválasztani nektek az olvasmányaim közül.

1. Johanna Sinislao: A Nap Magja - Tavaly januárban olvastam ezt a nagyon különleges történetet,
amelynek a hangulata a mai napig velem van, így helyet kellett kapjon ezen a listán. Sajnos így 2021 elején visszatekintve rá, 2020 fényében a nők helyzetét illetően, még inkább félelmetes, hogy egyszer nehogy eljussunk oda, amit a könyv ábrázol.

2. Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban - A csalódást keltő harmadik rész előtt még volt egy csodálatos második rész, ami teljesen magába tudott szippantani és amit imádtam! Szerintem ebben a kötetben tudott kiteljesedni a világ, a szereplők, és sajnálom, hogy ezt a vonalat nem tudta tovább vinni az írónő. (Bocsi Nima!)

3. J. D. Baker: A Négy Majom-trilógia - Mivel itt egymás után olvastam a köteteket és nagyon összefüggenek, így ezt csak egyben tudom itt feltüntetni. Baker egyszerűen zseniális, folyamatosan fenntartja a feszültséget, remek karaktereket alkot, és az utolsó pillanatig nem tudod, hova is fog kilyukadni a történet.

4. Szabó Magda: Az ajtó - Az Abigél után ez volt az első "felnőtt" Szabó Magda, amit a kezembe vettem. Kicsit tartottam tőle, hogy nem leszünk jóban, de egyáltalán nem ez történt. Ezután a regénye után jópár könyvét beszereztem antikváriumból és csere útján, így biztos fel fog kerülni valamelyik az idei olvasmánylistámra is.


5. Susanne Clarke: Piranesi -
Ha azt mondanák nekem, muszáj egy darab kedvencet választanom, akkor a Piranesit választanám. Rövid, de minden benne van, ami kell. Olyan hangulata van, ami engem teljesen körbefont és még a vége után sem eresztett egy darabig. Remélem kapunk még hasonló csodákat az írónőtől.

Filmek és sorozatok

Szerintem életemben nem néztem annyi sorozatot, mint 2020-ban, nem véletlen, hogy elkezdtem róluk írni a hó végi zárásaimban is, és úgy láttam, ez titeket is szokott érdekelni. A snitt alapján 213 epizódot és 19 filmet láttam összesen. Ráadásul milyen jókat!

A tavalyi évben néztük meg a The Crown mind a négy évadát, különösen a negyedik évadot nagyon szerettem, így alig várom az ötödiket. Az Our Planet a tavaszi karantén alatt a tökéletes menekülést jelentette a világ elől a gyönyörű felvételeivel. A Mindhunter a nagyon különleges hangulatával és a sorozatgyilkos tematikával kilóra megvett magának, a Love, Death + Robots is kellemes pillanatokat okozott.
Volt egyetlen sorozat, amit kétszer is megnéztem, ez a Dash&Lilly volt, de ha már karácsony, nagyon bírtam a Home for Christmas-t is. Valamint szerettem egyedül olyan reality-ket, vagy minek nevezzem őket, nézni mint a Restaurants on the Edge vagy a Sugar Rush Christmast.

A 19 filmből nem meglepő módon csak hármat láttam moziban, ezek közül a Jojo Rabbit és a Tenet voltak igazán kiemelkedőek, az 1917 nekem felejthető volt. Az itthon megnézett filmekből nagyon szerettem a Klaust, az Élősködéket és a Múlt karácsonyt, valamint így év végére tökéletes összefoglaló volt a Death to 2020.

Milyen év volt 2020?

Mit is mondhatnék? A világnak borzalmas, számomra pedig elég vegyes. Nem ez volt közel sem életem
legrosszabb éve, de ahogy megnéztem a 2019-es összefoglalóban a terveimet, hát, annak a java részét elvitte a korona. De szerintem ezzel közel sem vagyok egyedül, valamint hála istennek még tavaly januárban sikerült eljutni Marokkóba, megmaradt az állásom, egészséges vagyok, a szeretteim is jól vannak és egyelőre ezek a legfontosabbak. 

Ami nagy pozitívuma volt 2020-nak, hogy sokkal többet utaztam belföldön, mint bármelyik évben. Sok csodás természeti látnivalót és városokat fedeztem fel, többek között csónakáztam tavas barlangban és elkirándultam a Megyer-hegyi tengerszemhez is. Ezeket az utazásokat mindenképp szeretném idén is folytatni.

 

2021-es tervek

Tervezni jó és tervezni kell is! Maximum ha úgy alakul, újratervezünk. :) 

Könyves kihívások terén nem fogok tudni sok újdonságot mondani, ugyanúgy a Goodreads Reading Challange-en indulok, amelyen most 65 könyv elolvasását tűztem ki célul, valamint a már hagyománynak számító várólista-csökkentést is jó lenne idén teljesíteni. Idén szerintem elég jó könyveket válogattam a listára, így bízom a legjobbakban.

Ami biztos, hogy ebben az évben megint költözni fogok, most viszont azért, mert a barátommal fogunk összeköltözni. :) Tervben van az is, hogy elkezdem a jogsit, szeretnék valami kézműves hobbiba belekezdeni és nagyon-nagyon remélem, hogy helyreáll annyira a világ, hogy lehessen külföldre is utazni. Van repjegyünk Lisszabonba júniusra, nagyon bízom benne, hogy ennek már nem kell visszakérni az árát, valamint a nyár végére egy nagy bakancslistás úticélom is remélem sorra kerülhet.

És ezúton szeretnék nektek egy sokkal boldogabb és remek olvasmányokban gazdag új évet kívánni! Remélem idén is velem tartotok.



2020. december 31., csütörtök

Decemberi zárás

Komolyan, úgy érzem magam, mint a maratoni futó, aki azt hitte, sosem ér már be a célba. Na de sikerült, és tudom, hogy attól még, hogy 2021 lesz, nem változik meg egycsapásra minden, de bennem akkor is feléleszti a reményt. No de most még beszéljünk a decemberről, 2020-at majd egy másik posztban fogom lezárni.

Beszerzések


Összesen 9 könyv került hozzám, ami elég visszafogott az előző évhez képest, de sajnos a baráti karácsonyok nem tudtak ugyanúgy lezajlani, mint eddig. Azért így is került hozzám három könyv ajándékba, a Hol vagy, Madison Culver? egy baráti húzás során, a Visszaverődések viharában-t egy barátnőmtől kaptam, a Narrenturmot pedig édesapámtól.
A maradék hat könyvvel pedig úgy döntöttem, meglepem magam. :) A Book24-nél volt egy 30%-os akció, ezt kihasználva került hozzám a Macskaszem, az Ősz, Az Ickabog, A Delfin, és A boldog hülye és az okos depressziós. Az Ickabogot már el is olvastam ezek közül.

Olvasások

5 könyvet sikerült decemberben befejeznem, ezzel a mennyiséggel teljesen ki vagyok békülve. Sarah Andersentől a Macskapásztor újraolvasás volt, idén mind a három képregényét újraolvastam a Sarah-nak és még mindig piszkosul élveztem őket. Kosztolányi Dezsőtől az Édes Anna szintén újraolvasás, ezúttal a Poket kiadást olvastam, és rá kellett jöjjek, hogy szinte semmire nem emlékeztem belőle.
Christelle Dabostól a Bábel emlékezete csalódás volt, és sajnos ahogy látom, a negyedik rész sem igazán váltotta be sokak hozzá fűzött reményét...
Agatha Christie ritkán okoz nekem csalódást, az Adventi krimik bár nem nagyon voltak ünnepi hangulatúak, de jó volt őket olvasni. Megint rájöttem, miért is szeretem annyira a krimi királynőjét.
Végül, de nem utolsósorban Az Ickabogot olvastam el, ami engem a feléig rettentően nyomasztott, ami engem is meglepett. Azért ez egy elég kegyetlen mese, persze azért a végére színesebb és vidámabb lesz, de Rowling megint megmutatta, hogy igazán egyedi történeteket tud alkotni.
Végül még belekezdtem a Jane Eyre-be, amit viszont már biztos, hogy csak 2021-ben fogok befejezni.

Filmek és sorozatok

Ebben a hónapban elég sok tartalmat fogyasztottam. A barátommal közös sorozatnézések során befejeztük A koronát és a Mandaloriant, valamint belekezdtünk az Alien Worlds-be. Előbbieket én nagyon szerettem, az utóbbival kapcsolatosan vegyes érzéseim vannak, de ha megnéznétek egy nem hagyományos dokumentumfilmet, amit ajánlok. 
Egyedül néztem újra a Dash&Lily-t, amit ugyanúgy imádtam, mint elsőre. Megnéztem a Sugar Rush Christmas mindkét évadát, ami tökéletes kikapcsolódást nyújt és azok a sütemények, te jó ég! A hónap abszolút kedvence viszont a Home for Christmas című dán sorozat volt, ami egyszerűen zseniális! Én most néztem meg egyben a két évadot, és nagyon jók benne a színészek, a történet, a zenék, meg hát Norvégia! Engem teljesen megvett magának, biztosan újranézős.
Filmek közül a Popkult, csajos, satöbbi podcast csapatával néztük meg Netflix Party keretében a Tőrbe ejtvét, ami teljesen szórakoztató volt, így közösen nézve meg méginkább. Természetesen nem maradhatott ki karácsonykor az Igazából szerelem újranézése sem, bár most kicsit már kezdem azt érezni, hogy telítődtem vele, de valamint nem lehet kihagyni, na. 
Kivételesen a barátommal is néztünk közösen filmet, ritkán szoktunk, mert ő inkább a sorozatokat kedveli. Most viszont a családi karácsonyukon náluk szóba került a Kung Pow című vígjáték, amit én még nem láttam. Teljesen elborult a jó értelemben, igazi vígjáték, ami egy percig sem veszi komolyan magát. A másik amit láttunk, az a Death to 2020, amelyet a Black Mirror készítői forgattak, és egy áldokumentarista végjáték. Nézzétek meg, érdemes.


A korlátozások és a Covid ellenére azért sikerült decemberben online és szabad téren is barátokkal karácsonyozni, a családomhoz is végül aggodalom nélkül haza tudtam menni és egy hetet pihenni Marci cica társaságában. Azért remélem, hogy jövőre megint adventi vásárokban és baráti forgatagban tölteni a heteket, de azért így is kihoztam a hónapból a legtöbbet, amit lehetett. 

2020. december 7., hétfő

Szántó Dániel: Egy pap vallomása

Őszinte leszek, mostanában egyre ritkábba fogadok el recenziós példányokat, ugyanis eléggé sok könyvem felhalmozódott otthon olvasatlanul és nem akarok abba a hibába esni, hogy folyton csak határidőre olvassak.

Viszont Szántó Dániel nagyon szimpatikus volt, amikor megkeresett, a könyve is felkeltette az érdeklődésem, így mikor megkérdezte, adhat-e egy példányt belőle, igent mondtam. Volt olyan kedves, hogy még a munkahelyemre is elhozta személyesen, amiért külön hálás vagyok neki.

A történet szerint Budai Viktor és Losonci Barbara két különleges egységet vezetnek a rendőrségnél, akik rivalizálnak egymással. Amikor egy pap leveleket kezd küldözgetni, majd személyesen is megjelenik, hogy azt a vallomást tegye, elásott élve két embert, akkor a két osztály munkája összefonódik és együtt kell versenyt futniuk az idővel, hogy megmentsék a két elrabolt embert. De a szálak ennél sokkal mélyebben futnak és messzebbre vezetnek. 

Az Egy pap vallomása alapvetően krimi, de nagyon sokat foglalkozik a szereplők lelki világával, magánéletével is. Bevallom, az én ízlésemnek talán kicsit túl sokat is, egyszerűen nehezen hihető, hogy minden szereplőnek van valami eltitkolta kapcsolata/családtagja stb. Viszont a vége felé azért kezdtem megérteni, miért is kell az ennyire részletes bemutatás, valamint én csak a plusz kis beleolvasóból értesültem, hogy egy trilógia első kötetét tartom a kezemben.

Ami nagyon nagy erőssége a regénynek, az a főszereplő, Budai Viktor személye. Magyar krimikben ritkán találkozni ennyire önfejű, határozott szereplővel, aki folyton a saját haragjával és dühével küzd. Néha eszembe jutott róla Harry Hole, csak Viktor nem iszik annyit. Az ő karaktere nagyon-nagyon sokat dob a könyvön, az ő részeit élveztem leginkább.
A többi szereplővel eléggé vegyes volt a viszonyom, nem mindenkinek értem még a pontos helyét a történetben, de gondolom idővel ki fog derülni. Aki kimondottan irritált, az Losonci Barbara és Budai Viktor fogadott fia, Olivér, aki ráadásul tesz valami olyat a könyv végén, ami engem különösen szíven ütött. Aki olvasta, azt szerintem érteni fogja, mire gondolok.

A krimi szál maga érdekes, főleg a felütése, hogy a pap maga tesz vallomást, és hogy tudjuk, ki követett el és mit, de nem tudjuk, hol, és ráadásul utána már a mit is egyre inkább érdekes lesz. Ráadásul egy igazi bűnhálózat alapjait is megismerjük, azokat a részeket is élveztem, mikor ezekről a magyar gengszterekről olvashattunk.
Ahogy fentebb írtam, nekem viszont krimihez képest túl sokat tudtunk meg a szereplők magánéletéről, és kicsit olyan szájbarágósan, meg hogy tényleg itt mindenkinek van valami problémája, nyűgje,az nekem már túlzás volt. Természetesen nem baj, ha megismerjük a szereplők hátterét, életét, de én azt szeretem, mikor ezek belesimulnak a történetbe, esetlegesen mozgatórugóként is működhetnek, de mégis inkább a krimi rész maradjon az előtérben.

Összességében azt mondom, aki szereti a műfajt és szeretne egy tehetséges magyar íróval megismerkedni, annak bátran ajánlom a könyvet. Bízom benne, hogy a folytatásoknál még csiszolódik a történet, én mindenképp olvasni szeretném őket.

2020. december 1., kedd

Novemberi ködös zárás

Nem a novembert fogom az idei évben a kedvenc hónapomként elkönyvelni. A sok ködös nap, a korlátozások mind a kedvemre, mind az olvasási tempómra rendesen rányomták a bélyeget.

Beszerzések


Az előző hónapban eléggé mértékletes voltam, ami a könyvvásárlást illeti (bezzeg magyar alkotóktól minden mást bevásároltam). Csak Ken Liutól Az Istenekkel nem lehet végezni került papír alapon a könyvtáramba, valamint recenziós példányként megkaptam e-ben Barkertől a Szíve helyén sötétséget, amelyet szeretnék még decemberben sorra is keríteni.

Olvasmányok

Nagyon nyögvenyelősen ment novemberben az olvasás, inkább a rövidebb lélegzetvételű dolgok csúsztak jobban. Ilyen volt a Meseország mindenkié, A nagyhatalmú sündisznócska, amit egy barátnőm kisfiának olvastam, Sarah Andersentől a Puha, boldog puffancs, valamint az Ezerarcú Japán, amitől azonnal utazhatnékom támadt.
Regények terén Szántó Dánieltől az Egy pap vallomása volt a hónapom egyik leghosszabb olvasmánya, és sokkal jobban tetszett, mint vártam, tervezek majd külön is írni róla. A Dash és Lily - Kihívások könyve újraolvasás volt a hónapban, a Netflixes sorozat hatására. Megint nagyon hamar elolvastam és még mindig szeretem ezt a történetet, a hétvégén a sorozatot is újra szeretném nézni. 
Végül még belekezdtem a Tükörjáró-sorozat harmadik részébe, a Bábel emlékezetébe, de alig haladtam vele, ez decemberre fog átcsúszni.

Sorozatok, filmek

Novemberben végre két kedvenc sorozat is folytatódott, A korona és The Mandalorian, mindkettőt a barátommal nézzük, előbbit igyekszünk beosztani, hogy sokáig tartson, de decemberben sajnos be fogjuk fejezni. Ezt a negyedik évadot még talán jobban is szeretem, mint a harmadikat. Belekezdtünk a The Alienistbe is, amit én már könyv formájában olvastam, de egyelőre az előbb említett sorozatok miatt még nem folytattuk. 
Amit egyedül néztem meg, az nem meglepő módon a Dash és Lily volt, amit egyszerűen imádtam és annyira jót tett a lelkemnek, hogy nem véletlenül szeretném újrázni. Emellett egy film is sorra került, mégpedig a Holidate, ami kellemes szórakozás volt, de részemről a felejthető kategória.

Milyen volt ez a hónap

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én most kezdem azt érezni, hogy kezdenek erre az évre elfogyni
az erőtartalékaim. A kijárási tilalom, az étterembezárások, az, hogy az utcán is maszkot kell hordani, a korai sötétség nem segítenek sajnos ezen. Azért próbálom most is megtalálni azt, ami fel tud dobni, sokat társasozunk, igyekszem olvasni, lélekmelengető filmeket nézni. A hónap egyik kedvenc programja pedig a mézeskalácsdíszítés volt egy barátnőmmel (aki már túl van a koronán), jó volt egy kicsit kézzel alkotni, ez hiányzott mostanában az életemből.

És elérkeztünk ennek az egyszerre rövidnek és nagyon hosszúnak tűnő év utolsó hónapjához, ami más, mint amit megszoktunk, de szerencsére van, ami állandó, nálam is lesz év végi zárás mindenféle érdekes statisztikákkal és alig várom, hogy a többiekét is olvassam. 


A többiek hónapzárása:

Dóri
Heloise
Amadea
Pupilla

2020. november 12., csütörtök

Novemberi book tag

Dórinál találtam ezt a kérdéssort, amit Avilda ötlött ki, és mivel rég volt már ilyen a blogon, gondoltam kitöltöm. Annyiban csavarok egyet a dolgon, hogy az idei olvasmányaimból fogok választani.

Köd - Sétálsz az utcán, de a ködtől nem látod a végét.
1. Egy könyv, amelynek csattanójára egyáltalán nem számítottál


J. D. Barker Négy majom-trilógiájának meglepett a vége, nem számítottam rá, hogy oda fogunk kilyukadni, ahova végül sikerült

A köd olykor megnyugtató is lehet, van egy varázslatos bája, jólesik, ahogy körbeölel.
2. Egy könyv, amely hibáit elsőre nem láttad a rózsaszín köd miatt


Joanne Ramos-tól nagyon vártam A Farmot, és eleinte még úgy is éreztem, hogy annak ellenére, hogy nem azt kaptam, amit vártam, hogy rendben lesz ez. A végére viszont beláttam, hogy nekem ez a könyv csalódás lett.

Eső - Hiába van nálad esernyő, elázol, az éles cseppek az arcodba vágnak, idegesítenek, bárcsak vége lenne már!
3. Egy könyv, ami miatt a legtöbbet szekálnak/amiről a legtöbbször olvasol negatív véleményt, pedig te szereted


Suzanne Collinstól Az énekesmadarak és kígyók balladájáról elég vegyes véleményeket olvastam, de én azok közé tartozom, akik elégedettek voltak ezzel az előzménnyel.

Az eső miatt csúsznak az utak, előfordulhat, hogy kicsúszik az ember lába alól a talaj.
4. Egy könyv, aminek a fülszövege teljesen más ígért, és csak pislogni tudtál a történet előrehaladtával


Kazou Ishigurotól a Napok romjainál valami romantikusabb regényre számítottam, erre kiderült, hogy inkább egy kegyetlen, a munkájának mindent beáldozó ember és egy elmúlt kor szereplői és történései bomlanak ki előttünk.

Hideg és Várakozás -  Kabát, sál, talán már sapka is, csizma, pulóverek a lehűlés ellen.
5. Egy könyv, amitől kiráz a hideg


Ide szerintem több idei olvasmányom is beillene, de talán Alan Moore képregénye, A pokolból mutatja be London azon oldalát, amit nem bánom, hogy nem ismerhettem meg személyesen.

November 29-én első advent, elkezdődik a karácsonyi készülődés, mindenki nagyon várja.
+ 1 Egy könyv, aminek nagyon várod a (novemberi) megjelenés


Nagyon örülök, hogy Ken Liutól újabb novelláskötet jelenik meg, Az istenekkel nem lehet végeznit már elő is rendeltem. És még a borítója is csodás!

Ha van kedvetek, töltsétek ki ti is akár kommentben vagy a blogotokon a kérdéssort!



2020. november 6., péntek

Mit várok még az év hátralévő részében?

2020 sok szempontból nem olyan év volt, mint vártuk. A könyves szakma rettentően megszenvedte a járványt, elmaradt a Könyvfesztivál, a Könyvhét, tavasszal még a boltoknak is be kellett zárnia. Szinte minden kiadó tervei borultak, rengeteg könyv megjelenése halasztásra került. Azért most ősszel már szerencsére sok újdonságot a kezünkbe foghattunk, és bízzunk benne, hogy az év végi tervek is megvalósulhatnak.

Gondoltam összeszedem nektek ebben a posztban, mik azok a megjelenések, amelyek november-decemberben engem még nagyon foglalkoztatnak, és ebből akár már ajándékötleteket is tudtok csemegézni. Szerintem most eléggé fontos, hogy aki csak teheti, vásároljon és ajándékozzon könyveket, ezzel is támogatva a könyvkiadókat.

Christelle Dabos: Visszaverődések viharában (A tükörjáró 4.)

Végre érkezik az utolsó része A tükörjáró sorozatnak, már nem is nagyon mertem remélni, hogy még idén kézbe foghatjuk. Lehet a karácsonyt a harmadikkal és ezzel a résszel fogom tölteni.

Fülszöveg: A népszerű fantasyregény befejező részében Ophelie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. A szilánkok aprózódása ugyanis tovább folytatódik, és Bábelen kívül már Sarkot és Animát sem kíméli. Ahhoz, hogy megállítsák az eróziót, meg kell találniuk a Másikat. A szilánkokon átívelő hajszában a visszaverődések, múlt és jelen összejátszásai segítik őket a rejtvény megoldásában.

Bár történetünk a képzelet világában játszódik, a könyvsorozat által felvetett problémák az összes létező világban és minden időben megoldásra várnak. A másság elfogadása, az egyéni felelősségvállalás és az általános nyitottság a változásra olyan szuperképességek, amelyek minden közösséget jobbá tesznek.



J. D. Baker: Szíve helyén sötétség

A nyár elején olvastam el A négy majom trilógiát Bakertől, és mivel az nagyon tetszett, ez a regénye is
érdekel, aminek már a borítója megvett magának.

Fülszöveg: Jack ​Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.
Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.
Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.
A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással.
A Szíve helyén sötétség mesteri alkotás, hamisítatlan Barker. Stílusa a korai Stephen Kinget és Dean R. Koonz-t idézi. Felejthetetlen történet, ami bekúszik az ember bőre alá, és késő éjszakáig olvastatja magát.

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Az idei év kedvenc novelláskötete eddig nálam A papírsereglet és más történetek, így izgatottan várom Liu további novelláit. A borító itt is csodálatos!

Fülszöveg: Ken Liu a szépirodalom eszköztárát használó, modern science fiction egyik legnagyobb hatású alkotója. Művei számos nyelvre lettek lefordítva, és már több novelláját adaptálta Hollywood. Legújabb, Az istenekkel nem lehet végezni című kötetében tizennyolc lenyűgöző történet olvasható, melyek korunk legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak, legyen szó migrációról, klímaváltozásról vagy emberi mivoltunk megértéséről. Liu rendre elmélkedik a haza és otthon, a család és szeretet fogalmain, írásainak általános célja, hogy tőlünk távolinak, idegennek tűnő közegbe helyezzen nagyon is létező, jól ismert dilemmákat, kérdéseket. A novellák megjelenítik a 21. századi ember világát, mindennapjait, vágyait és küszködését, sokszor a technológiához való kapcsolatán keresztül. Noha sok történet a jövőben játszódik – vagy holnap, vagy évszázadokkal később –, az üzenetük állandó érvényű. Ritkán lehet részünk ennél különlegesebb olvasmányélményben.

Kleinheincz Csilla (szerk.) - Roboz Gábor (szerk.): Az év legjobb magyar sicence fiction és fantasy novellái 2020

Maradva a novelláknál, immár harmadszor jelenik meg a Gabo SFF sorozat válogatása az év magyar sci-fi és fantasy művei közül. Bevallom, még nem olvastam el az előző évieket sem, de ott vár a polcomon és jövőre szeretném utolérni magam vele.

Fülszöveg: A Naprendszeren átzakatoló vonat, rendhagyó kísértetház, furcsa emberkísérlet, népi boszorkányság, nyomozás egy űrállomáson, félbehagyott teremtés és a világ helyreállítása: a tavalyelőtt indult antológiasorozat idei kötetében tizennyolc különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

Jonathan Strahan: Az év legjobb science fiction novellái 2020

Strahan antológiája is megjelenik idén, annyi változással, hogy most már csak sc-fi novellákat tartalmaz, fantasy-t már nem.

Fülszöveg: A magyar olvasók körében is évek óta ismert Jonathan Strahan az alábbi kötettel új sorozatba kezd: a fantasztikus műfajok neves szakértője mostantól minden évben összegyűjti az elmúlt év legjobbnak ítélt science fiction-novelláit. Ebben a könyvben már befutott és még csak pályakezdő szerzők 2019-ben megjelent írásait olvashatjuk, amelyek nemcsak a zsáner legkiválóbb képviselőinek fantáziájáról tanúskodnak, hanem izgalmas látleletet is kínálnak korunkról.


Andrzej Sapkowski: Narrenturm (Huszita-trilógia 1.)

A Gabo idén elég jó tempóban megjelentette az összes Vaják regényt, de emellett megismerkedhetünk Sapkowski egy másik világával is. Én nagyon kíváncsi leszek!

Fülszöveg: "Cinikusan szellemes, remek történet, amelyet szinte
szétfeszít a szex, a halál, a mágia és az őrület.” – Joe Abercrombie
A legendás VAJÁK-sorozat szerzőjének vadonatúj történelmi fantasytrilógiája a huszita háborúk idején játszódik.
Bielaui Reinmart, a sarlatánt, akit Reynevannak is neveznek, rajtakapják egy lovag feleségével, és menekülni kényszerül a Sterza fivérek és az Inkvizíció elől. Miközben a husziták és katolikusok között nő a feszültség, és különös, misztikus erők gyűlnek az árnyak között, Reynevan a Narrenturmban, a Bolondok Tornyában találja magát, abban a középkori őrültekházában, ahová a másként gondolkodókat és lázadókat zárják.
Reynevan számára megszökni a toronyból, kikerülni a csávából és megőrizni az ép elméjét nehezebbnek bizonyulhat, mint valaha is hitte…


J. K. Rowling: Az Ickabog

Igen, bevallom, én is azok közé tartozom, akiknek Rowling nevével nagyon sok mindent, ha nem is mindent lehet eladni. De ez a mesekönyv ígéretesnek tűnik, szerintem elég sokaknak fog ez landolni a fa alatt.

FülszövegAkkora, ​mint két ló. A szeme tűzgolyó. A karmai borotvaélesek. Vigyázz, mert jön az Ickabog… Duskáldia egykor a világ legboldogabb országa volt. Bővelkedett aranyban, egy pompázatos bajszú király uralkodott rajta, és olyan fenséges kolbászok, sajtok és sütemények készültek városaiban, hogy aki csak megkóstolta őket, táncra perdült örömében! Birodalomszerte minden szép és jó volt, kivéve a ködös északi részt, Lápföldét, ahol egy régi rege szerint a szörnyűséges Ickabog tanyázott. Minden épeszű ember tudta, hogy az Ickabog csak legenda, rossz gyerekek ijesztgetésére való. De a legendáknak megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogy néha önálló életre kelnek… Vajon egy mendemonda megbuktathatja a közkedvelt királyt, és térdre kényszerítheti az országát? Annyi biztos, hogy két bátor gyerek olyan kalandba sodródik miatta, amire maguktól sose vállalkoztak volna. A világ egyik legkiválóbb elbeszélőjének sajátos hangulatú meséjét a szereplők színes tárháza és a fantáziadús cselekmény teszi minden korosztály számára feledhetetlen olvasmánnyá.


Rene Denfeld: Hol vagy, Madison Culver?

Maga a könyv nem is keltette volna fel annyira a figyelmem, ha nem jövök rá, hogy Az elvarázsoltak
írónője írta. Innentől viszont kötelező olvasmány!

Fülszöveg: Az ​ötéves Madison Culver Oregon állam vad és zord téli erdejében tűnt el, amikor a szüleivel karácsonyfáért indultak. Bár a hatóságok semmire sem jutnak, a szülők nem adják fel, és felfogadják az eltűnt gyerekek előkerítésére szakosodott magánnyomozót, Naomi Cottlet. Ő az utolsó reményük.
Naominak mintha valamilyen különleges képessége lenne: mintha valamilyen rendkívüli lelki kötelék kapcsolná őt össze a kiszolgáltatott, eltűnt gyerekekkel. Hiszen ő maga is volt: elveszett lélek, aki hivatásában keres megnyugvást.
Az ambíciózus detektív elszántan veti bele magát a nyomozásba, hogy a kiszámíthatatlan hóviharok és halállal fenyegető gleccserek ellenére a kislány nyomára bukkanjon. Az erdő titkot rejt, és Naomi meg akarja fejteni ezt a titkot, hiszen minden alkalommal, amikor valakit sikerül megmentenie, a saját lelkéből is megment egy darabot…
Rene Denfeld regénye egyszerre érdekfeszítően izgalmas és szívszaggatóan fájdalmas. Ahogy a New York Times írta róla: Grimm-mesékbe illően sötét és komor erdők mélyén szembesülünk azzal, milyen élmény szembenézni a halállal, és miként jelentheti a túlélést a képzelőerő és a fantázia.
Naominak mintha valamilyen különleges képessége lenne: mintha valamilyen rendkívüli lelki kötelék kapcsolná őt össze a kiszolgáltatott, eltűnt gyerekekkel. Hiszen ő maga is volt: elveszett lélek, aki hivatásában keres megnyugvást.
Az ambíciózus detektív elszántan veti bele magát a nyomozásba, hogy a kiszámíthatatlan hóviharok és halállal fenyegető gleccserek ellenére a kislány nyomára bukkanjon. Az erdő titkot rejt, és Naomi meg akarja fejteni ezt a titkot, hiszen minden alkalommal, amikor valakit sikerül megmentenie, a saját lelkéből is megment egy darabot…
Rene Denfeld regénye egyszerre érdekfeszítően izgalmas és szívszaggatóan fájdalmas. Ahogy a New York Times írta róla: Grimm-mesékbe illően sötét és komor erdők mélyén szembesülünk azzal, milyen élmény szembenézni a halállal, és miként jelentheti a túlélést a képzelőerő és a fantázia.


Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós


Nem olvastam még Kepestől semmit, de ez a könyv már a címével felkeltette az érdeklődésem, a fülszöveg pedig végképp meggyőzött, hogy nekem ezt olvasnom kell. Nagyon érdekel ugyanis az a kérdés, amit körbejár mindenféle oldalról.

Fülszöveg: „Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, pozíciókra tör, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, cinikus öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, megértő és derűs lesz, s minden a helyére kerül.”
Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál.

2020. november 3., kedd

Susanna Clarke: Piranesi

Végre egy újabb könyves bejegyzéssel érkezem a blogra! Nem ígérem, hogy mostantól minden olvasmányomról újra írni fogok, de szeretném, ha az emlékezetesebb könyvekről nem csak az Instagramon vagy a Molyon, hanem a blogon is lenne vélemény.

A Piranesi pedig mindenképp egy olyan olvasmány, amire emlékezni szeretnék és biztos vagyok benne, hogy fogok is. Susanna Clarke-tól nekem ez az első olvasmányom, pedig A hollókirály is ott áll a polcomon, de eddig valahogy mindig halogattam az olvasását. Ha csak fele olyan jó, mint a Piranesi, akkor kár volt így tennem.

Nem szeretnék a történetről túl sokat elárulni, ugyanis ez is tipikusan az a regény, amiről minél kevesebbet tudsz, annál jobb. Úgyis Piranesivel együtt fogsz az oldalakon bolyongani, felfedezni a Házat, ami az egész világot jelenti, és természetesen annak titkait is. Érezni fogod a tenger illatát és erejét is, és együtt fogsz rácsodálkozni a rejtélyes szobrokra is. Amikor már azt hiszed, mindent értesz, akkor pedig Clarke még csavar egyet a történeten, hogy lásd, közel sem tudsz még mindent.

Mostanában eléggé szoktam szenvedni azzal, hogy a hosszabb regények nem csúsznak, folyton azt nézem, hány oldal van még belőlük, mennyit haladok már velük. A komfortzónáim a 2-300, max 400 oldalas regények lettek, amelynél érzem, hogy fogynak az oldalak. Tudom, hogy ez nem jó, de 2020 már így is kellően kibillentett a komfortzónámból, így az olvasásban igyekszem magamnak minél inkább engedni, hogy azt tegyem, ami jólesik.
A Piranesi a maga 220 oldalával simán belefér a határomba, itt viszont nem bántam volna, ha még a duplája vagy a triplája is lett volna a terjedelme. Konkrétan azért tartottam a fejezetek között pihenőt, hogy ne fogyjon el olyan hamar, de így is a java részét egy nyugodt, napos szombaton elolvastam. Teljesen magába szippantott a hangulata, a nyelvezete, a cselekménye. Rég olvastam olyan könyvet, aminek ennyire azt éreztem volna, hogy zamata van, hogy amikor még nem is fejeztem be, már akkor tudom, hogy ez most valami különleges. Ez a könyvek igazi varázslata.

Ha vágytok egy igazán különleges fantasy-re, ami viszont azért nem teljesen a tipikus elemekkel dolgozik, és szeretnétek kiszakadni abból, ami most körülöttünk folyik, akkor Clarke regényre erre tökéletes. Remélem még sok hasonló csodálatos művet fogunk tőle olvasni, és ezek után meg kell ismerkednem más regényeivel is.