2019. október 3., csütörtök

Madarat tolláról - könyvet borítójáról?

Még augusztus végén volt a Témázzunk csapatnak egy borítós témája, amelynek az volt a lényege, hogy válasszunk ki szerintünk nem olyan jól sikerült borítókat és tervezzük újra. Sajnos éppen betegeskedtem akkor, de nagyon érdekelt a téma, szóval úgy döntöttem, most csatlakozom. Tervezni sajnos nem tudok, de megmutatom, hogy én mely külföldi borítót választottam volna inkább a magyar helyett.

Az első választottam Scott Hawkinstól Az Égett-hegyi könyvtár. Ezt a könyvet különösen sajnálom, mert a borítója miatt mindenki egy 90-es évekből származó bugyuta kalandregénynek gondolhatja, miközben egyáltalán nem az! Egy nagyon érdekes, izgalmas, összetett regény, de sajnos nagyon-nagyon félrevezető a külseje. Mondjuk ebben az esetben nekem az eredeti borító sem tetszik, viszont találtam a Redditen egy olyan borítót, ami elvileg a kínai kiadásé és váó! Na ez már borító, kérem szépen. 



A második választottam Marina és Szergej Gyacsenkótól az Andrej és a Föld Zarándokai. Már az Alexandra és a Teremtés növendékeinek sem volt túl szerencsés a borítóválasztása, hiába szép az a borító, köze nincs a történethez. Itt meg hiába egy történetbeli esemény van rajta, egyszerűen botrányosan ocsmány. Ha nem szeretném annyira Gyacsenkóékat, soha nem vettem volna a kezembe. Itt is akkor inkább már a külhoni borító.




A harmadik a Gólem és a dzsinn, aminek a magyar borítója engem valami gyászkeretre emlékeztet, ráadásul a szereplők is nagyon furcsán vannak megrajzolva. Ehhez képest az egyik külföldi kiadás borítója annyival szebb és misztikusabb! 




A negyedik Oscar Wilde-tól a Dorian Gray arcképe, amely már több kiadást is megért magyarul, és nekem a csodálatos bal oldali kiadásban van meg, ami szerintem egész egyszerűen visszataszító. Az már csak a hab a tortán, hogy én a történetet sem szerettem. A jobb oldali kiadás viszont szerintem már sokkal-sokkal szebb.



Végül az ötödik pedig legyen Brandon Hackettől Az ember könyve. Bár ez egy elég furcsa regény, amihez gondolom furcsa borító dukált, de ez sajnos nem a jó értelemben vett furcsa. Szerencsére az Agave ritkán hibázik, ha borítóról van szó, de itt eléggé sikerült mellélőniük. Ehelyett a beteges kinézetű alak helyett valami más, kicsit művészibb figurát tudtam volna elképzelni.



Akik témáztak még:
Dóri (nála szuper alternatív borítókat találtok, amelyeket ő maga álmodott meg!)
Anett (aki rengeteg példát hoz jó és rossz borítókra egyaránt)

2019. szeptember 30., hétfő

Szeptemberi zárás

Itt van az ősz, itt van újra, és én nagyon élvezem, hogy ma is kellemes 24 fok és napsütés van. Nincs már túl meleg, de nem is fagysz meg napközben, ez nagyon nekem való. 



De beszéljünk inkább a könyvekről! Erre a hónapra 4 beszerzés jutott. Egészen másfél hónapig nem is vettem könyvet, szeptemberben viszont kedvet kaptam a Helikon Zsebkönyveim számát bővíteni. Így kerület hozzám H. P. Lovecrafttől az Onnan túlról, aminek pont ma kezdtem el az olvasását. Hazajött még velem Babits Mihálytól A gólyakalifa, amire már régóta kíváncsi vagyok, valamint Mária Sándortól az Eszter hagyatéka, amiről már sok jót hallottam. A 3 könyv 2500 Ft-ba került, szóval a költségvetésemet sem sodorták veszélybe. :) 
Ezen kívül egy előrendelésem jött még meg, mégpedig R. F. Kuangtól a Mákháború, ami egy nagyon ígéretes fantasy-nek tűnik. Még az ősszel szeretném is elolvasni.

Az olvasás sajnos elég nehezen ment szeptemberben, hála egy elhúzódó kötőgyulladásnak, amivel nem igazán volt komfortos könyvet venni a kezembe. De azért így is befejeztem Terry Pratchett-től A mágia színét, ami egy teljesen agyament fantasy. Utána egy képregényt kerítettem sorra, mégpedig Albert Camus - Jacques Ferrandez Az idegen című művét, amely Camus azonos című regényén (ami eredetileg a Közöny címen jelent meg először) alapszik. Én az eredeti könyvet nem olvastam, a képregényt viszont eléggé tetszett és kedvet is csinált hozzá.
A hónap második felében sorra került Delila Owenstől az Ahol a folyami rákok énekelnek, amit én kifejezetten szerettem olvasni. Nem életem könyve, de ez elég jó olvasmány, amely végig le tudott kötni. Ahogy fentebb írtam, Lovecraft novelláskötetébe is belekezdtem, de ennek java része már októberre fog tolódni.

Szeptemberben sajnos a betegségem és más körülmények miatt nem tudtam részt venni semmilyen könyve programon, a szokásos havi események és az Olvasás Éjszakája is kimaradt. Viszont a hónap első hetét Dél-Olaszországban töltöttem, ami azért eléggé kárpótol még a betegségért is. Csodálatos egy hét volt rengeteg tengerben fürdéssel, jó ételekkel, városnézéssel, pihenéssel.
Viszont eljutottam egy nagyon könyves helyre, a Massolit Books&Café-ba, ahol angol nyelvű könyveket lehet javarészt beszerezni, de emellett beülhetsz csak beszélgetni egy jót is egy kávé/kakaó/tea mellé. Mi ez utóbbit tettük egy barátnőmmel, hangulatos volt a polcok között beszélgetni, igazi kis könyvmoly búvóhely. Ezen kívül részt vettem egy kedves blogger barátnőm esküvőjén is a mi kis blogger csapatunkkal (bloggersquad!), akikkel a könyvek szeretetének köszönhetjük, hogy megismertük egymást.

Ostuniban ilyen hangulatos fehér utcák vannak

Októberben szeretnék több könyves eseményre eljutni, jó sokat olvasni és eléggé izgalmas megjelenések is várhatóak. Remélem lesznek még jó kis napsütéses hétvégék, amikor el lehet menni valahova sétálni, kirándulni is.

2019. augusztus 31., szombat

Augusztusi zsákmány

Tudom, közhely, de mégis le kell írnom, hogy ez a nyár annyira gyorsan elszáguldott mellettem, hogy fel sem fogtam, hogy holnap már szeptember. Mondjuk még pár napig 30 fok felett van a hőmérséklet, szóval nem paplanba csavarba búcsúztatom még a meleget, sőt, csak ventilátor mellett tudok megmaradni a lakásban.



Az augusztusi beszerzéseim nem valami izgalmasak, ugyanis egyetlen könyvet sem vettem, csak Amadea barátnémtól kaptam meg Naomi Novik Ezüstfonását a szülinapomra, aminek nagyon örülök. :) Néha eszembe jutott, hogy de jó lenne venni valamit, aztán ez valahogy mindig elmúlt, meg most jobban motivál az, hogy az itthoni olvasatlan könyveket fogyasszam. A várlólista-csökkentéssel is elég jól állok például, már a nyolcadik könyvet olvasom, szerintem idén végre teljesíteni is fogom.

Az augusztus egészen olvasós hónapra sikeredett, ahogy reméltem, hat könyvet sikerült befejeznem. Először is Karin Tidbeck novelláskötetét olvastam el, a Rénszarvashegy és más történetek a peremlétről egy elég nyugtalanító, furcsa kötet, bár nálam nem érte el Veres Attila szintjét. Mondjuk ennek az is lehet az oka, hogy a magyar flórklórt jobban ismerem, mint a skandinávokét. 
A döröskei nyaralásomon kezembe került egy újabb kuflik kötet, amin jól szórakoztam. Tudom, sokan, furának tartják Dániel András meséit, de én jókat nevetek rajtuk. Ezalatt a nyaralás alatt még elolvastam Victor LaValle-tól a Fekete Tom balladáját, ami kellemes csalódás volt. Ha nem is életem olvasmánya, de egynek határozottan nem volt rossz.
Moskát Anitától az Irha és bőrt még július utolsó napján kezdtem el, de a 90%-át augusztusban olvastam el. Nem csak azért olvastam két hétig, mert 610 oldal, hanem mert hagyni akartam érlelődni, ülepedni magamban a történetet. Abszolút a hónap, de valószínűleg az év egyik legjobbja is. 
Alessandro Barricotól a Mr. Gwyn várólista-csökkentős olvasás volt, és bár nagyon berántott a hangulata, maradéktalanul nem vagyok elégedett vele. Talán ez a Baricco tetszett eddig a legkevésbé, mégis úgy döntöttem, szeretném az egész eddigi életművét elolvasni.
De nem ez volt a hónap legnagyobb csalódása, hanem sajnos Sally Rooney-tól a Normális emberek. Annyira vágytam erre a könyvre, annyira reméltem, hogy jó lesz, de sajnos nem tudtam megszeretni. Ettől még a 21. Század Kiadónak továbbra is rettentően színvonalasak a kiadványai, egy élmény kézbe venni őket.
Még Terry Prattchettől A mágia színébe kezdtem bele, ez a nyolcadik váróslistacsökkentős könyvem, de erről majd szeptemberben mesélek bővebben.

A döröskei tó

Azt kell mondjam, az augusztus hónapom igazán jól sikerült. Az öt hétvégéből 3 hétvégén elutaztam, sokat találkoztam barátokkal, nagyon tartalmas heteim voltak. Bár a munkahelyen egy nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, aminek talán még nincs teljesen vége, a munkán kívüli dolgok kárpótoltak ezért. 

Az ősz pedig nagyon izgalmasnak ígérkezik, jövő héten Olaszországba utazom, valamint vár még rám Németország és a Tátra is. Eközben beindul az élet a könyvkiadóknál, valamint újra lesznek olyan könyves események, mint az Olvasás éjszakája vagy a Margó Fesztivál. Szóval részemről jöhet az új évszak!

A többiek havi zárása:
Dóri
Pupilla
Nikkincs
Amadea
Heloise

2019. augusztus 13., kedd

Őszi megjelenések, amelyek érdekelnek

Pupilla posztja meghozta a kedvemet hozzá, hogy én is összeszedjem egy bejegyzésbe, milyen könyveket is várok, amelyek ősszel fognak megjelenni. Megmondom őszintén, magát az őszt is eléggé várom már, olyankor sokkal jobban felpezsdül a könyves élet és több utazás is vár rám. De nézzük a könyveket! (A könyvcímekre kattintva elolvashatjátok a fülszövegüket.)

F. R. Kuang: Mákháború (Agave Könyvek)

Egyre jobban érdekelnek azok a művek, amelyeket nem európai vagy amerikai szerzők írtak. F. R. Kuang kínai írónő és nagyon izgalmas történetű művet rakott le az asztalra. Szerencsére az Agave gyönyörű keményfedeles kiadásban hozza el számunkra.




A Bronzvárost én nagyon szerettem olvasni, így nem kérdés, hogy a folytatása is kell. Ennek a borítója is csodálatos!




Egy jó kis történelmi regényt hoz el számunkra az Agave, amely a 19. század végén játszódik és az elektromos fény megszületése körüli háborút kíséri figyelemmel.




Atwood úgy döntött, folytatja A szolgálólány meséjét. Bár kicsit tartok tőle, hogy nem fogja elérni az első rész színvonalát, de számomra minden Atwood-könyv beszerzendő, valamint azért remélem, nem csak a felhajtás miatt született meg ez a mű, hanem van még a témában mondanivalója az írónőnek.




A Csokoládé immáron negyedik része jelenik meg most ősszel, aminek kivételesen nincs csoki a címében. A harmadik részét a sorozatnak még nem olvastam, de ez jó motiváció lesz hozzá.



Cixin Liu: A halál vége (Európa Kiadó)

A Háromtest-trilógia harmadik része is napvilágot lát. Az első részt én kimondottan szerettem, a második még vár az olvasásra, de hamarosan belevetem magam, hogy utána megtudhassam, hogyan is zárul ez a kínai sci-fi történet.




A medve és a csalogány bár nem volt tökéletes, de nálam betalált annyira, hogy a folytatása is érdekeljen. Pont jól fog esni ősszel egy kis mesés fantasy-t olvasni.



Elena Ferrante: Az elveszett gyermek története (Park Könyvkiadó)

Jön a Nápolyi-regények negyedik, egyben befejező része is, amit egyrészt nagyon várok, mert iszonyú kíváncsi vagyok a lányok történetének végére, másrészt sajnálom is, hogy nem kalandozhatok majd tovább Lináékkal. Mondjuk az újraolvasás szerencsére mindig ott lesz nekem.




A 21. század is egy nagyon érdekes regényt, amelynek eléggé szürreálisan hangzik a története, pont ezért hangzik izgalmasan. És hát macskák! 




Meséljetek, ti mit vártok a legjobban?

2019. július 31., szerda

Napsütötte július

Ha július, akkor meleg, Balaton, olvasás, szülinapozás. Szerencsére idén ezek mind meg is tudtak valósulni a hónapban.



A beszerzéseket nem vittem túlzásba, mindössze két könyv került hozzám. A Normális emberekre egyszercsak rákívántam, ezért a Book24-en nagyon jó áron az e-könyv verziójával együtt beszereztem. Karin Tidbeck novelláskötetét pedig Moskát Anita és Veres Attila ajánlja, így nem volt kérdés, hogy ennek a vékonyka és csodaszép borítójú kötetnek a polcomon a helye.

Bár számra nem olvastam sokat ebben a hónapban, én mégis elégedett vagyok, mert a három elolvasott könyvem közel 1500 oldalt tesz ki. Elena Ferrantétől az Aki megszökik és aki marad hozta a szokásos színvonalat szerencsére. Frances Mayes-től a Napsütötte Toszkána bár nem tökéletes, de mégis egy kicsit visszarepültem vele Toszkánába, és a hangulatot, valamint a tájleírásokat, az ételeket nagyon élveztem. A hónap csúcsa pedig egyértelműen Adrian Tchaikovsky-tól Az idő gyermekei, ami szerintem az év végi toplistámba is bekerült. Valamint folyamatban van Jenny Hantól A fiúknak, akiket valaha szerettem olvasása, és lehet amúgy még ma be is fogom fejezni, mert nagyon könnyed és gyorsan olvasható regényről van szó. Pont jó így a 32 fokban.



A július általában nem bővelkedik könyves eseményekben, én magam is csak a már megszokott sci-fi sörözésen és a Budapesti Molyklub ülésén vettem részt. De volt két utazásom is, ahol sikerült nagyon jól kikapcsolódni és sokat olvasni. Az egyik hely, ahol jártam egy barátnőméknél, Nagyszékely volt, és egyszerűen imádok arra visszagondolni, ahogy a csodálatos kertre nézve ültem a fonott bútoron a teraszon, és a Napsütötte Toszkánát olvastam. A másik hely pedig a Balaton volt, ahol a szülinapomat töltöttem, oda pedig Tchaikovsky pókjai jöttek velem.

Augusztusban egyelőre nem tervezek könyvet venni, de hát mint tudjuk, a könyvmoly bármikor rá tud kívánni valamire. De nem is baj, mert annyi klassz megjelenést jelentettek már be őszre, hogy jobb, ha az ember tartalékol rá egy kicsit. :) 

2019. július 8., hétfő

Júniusi könyvkánikula

Kicsit megkésve bár, de itt van az én júniusi zárásom. Sajnos a július hónap eleje nem a legjobban indult számomra, remélem ennél csak jobb dolgokat tartogat számomra a nyár.



Na de most még beszéljünk a júniusról, ami ráadásul a Könyvhét hónapja volt. Természetesen nem is zártam nullás hónapot, viszont magamhoz képest visszafogott voltam, hét könyvet vettem és egyet kaptam. Először a Gabótól érkeztek meg a rendeléseim, a Farkasországra és az Öröknyárra is nagyon kíváncsi vagyok. Majd a a Könyvhét csütörtökjén vettem meg a Locke&Key luxuskiadás második részét, amit nemrég el is olvastam, és még annál is jobb volt, mint amire emlékeztem. Ezen a napon jött még velem kíváncsiságból a Jelenkortól Egressy Zoltántól a Holdon, amiről sajnos azóta elég rossz kritikákat olvastam, de nem baj, maximum tanulságnak jó lesz.
Az Agave Könyvektől két könyvet vásároltam, az egyik az Elektronikus állam, amit még a Könyvhét alatt elolvastam és biztos a kezembe fogok még venni. A másik pedig Okorafortól A halálmegvető, amire nagyon kíváncsi leszek, mennyire tetszik majd.
Végül pedig Delia Owens-től az Ahol a folyami rákok énekelnek jött velem haza, aminek a címe, a borítója és a fülszövege is annyira megfogott, hogy nem hagyhattam ott. Valamint a hónap végén még Szilmariel barátnőm meglepett Rusvai Mónikától a Tündöklővel (ez az egy könyv hiányzik a képről).

Olvasás terén abszolút nem panaszkodhatok erre a hónapra. Regények terén befejeztem Robert Galbraith-től a Halálos fehéret, S. A. Chakraborty-tól a Bronzvárost és Szvetlana Alekszijevicstől a Csernobili imát. Ezek közül a Bronzvárost szerettem a legjobban, a Halálos fehér picikét csalódás volt, de még így is ez a kedvenc krimisorozatom, a Csernobili ima meg eléggé padlóra tett, szeretnék majd írni róla, de iszonyatosan nehéz.
Képregény-képes regény fronton Stan Lee fantasztikus életéről olvastam, erről már fent is van a bejegyzés a blogon. A fent említett Elektronikus államot és Locke&Key második kötetet is sorra kerítettem. Ezen kívül tőlem szokatlan módon egy drámát olvastam még el, mégpedig a Tizenkét dühös embert, mégpedig azért, mert a Budapesti Molyklubban július hónapban a drámákkal fogunk foglalkozni.
Ezen kívül belekezdtem még Elena Ferrantétől az Aki megszökik és aki maradba, ami a Nápolyi-regények harmadik része.

Június hónapban persze a fő esemény a Könyvhét volt, bár oda most inkább az ismerősök, barátok és a hangulat miatt mentem, mint a programokért. De voltam még Budapesti Molyklubban, ahol nagyon jól éreztem magam, valamint a szokásos havi sci-fi sörözés sem maradt el. Emellett pedig ismét meghívtak a Témázásba, amiben arról kellett vallanunk, ki milyen témákról nem olvas szívesen. Nagyon érdekes volt a többiek válaszát olvasni, hogy akit az egyik témakör vonz, a másikat taszítja, de azért közös pontokat is találtunk bőségesen.

Júliusban eléggé uborkaszezon van könyves téren, ilyenkor próbálja az ember olvasás terén behozni magát. Én is ezt tervezem, remélem jobbnál jobb könyvek fogják kísérni ezt a hónapomat is.

2019. június 24., hétfő

Témázunk: Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk

A Témázás csapata ismét felkért, hogy csatlakozzak hozzájuk, én pedig mivel izgalmasnak és elgondolkodtatónak találtam a témát, igent mondtam. Ebben a hónapban arról vallunk, hogy mely témák azok, amelyekről nem szívesen olvasunk a könyvekben, amiket elkerülünk.

Nálam csak kisebb részben vannak azok a témák, amiktől kimondottan félnék és ezért nem szívesen olvasok róluk. Nálam ezek amúgy a horrorok: nem olvasok és nem is nézem őket. Ennek az az oka, hogy tizenévesként egy időben nagyobb mennyiségben néztem őket, és egyszercsak elkezdtek rémálmaim lenni akár még a legkevésbé félelmetes horroroktól is. Azóta egy-két kivételtől eltekintve inkább nem erőltetem ezt a műfajt.



Én inkább azoktól a témáktól menekülök, amik egyszerűen nem érdekelnek vagy unom őket. Ilyenek például a klasszikus romantikus regények vagy az NA-k: egyszerűen ha a központi téma csak az, szereplőink hogy jönnek össze egy csomó nyűglődés meg szex után, nem tud lekötni. Ráadásul azokat a történeteket meg kimondottan nem szeretem, aminek az a mondanivalója, hogy az általában női főszereplő egyszerűen nem tud élni a szerelme nélkül. Szerintem ez amúgy nagyon káros példát is mutat, a "meghalok, ha elhagysz" hozzáállás egyszerűen taszít. Nem csak a párkapcsolat és a szerelem létezik az ember életében, ott a család, a barátok, a hobbik, egy csomó minden, ami miatt akkor is érdemes élni, ha valaki valamilyen okból elveszíti a párját.

Egy időben párat elolvastam, de ma már rettentően nem érdekelnek az erotikus romantikus regények. Főleg azok, amelyekben bunkó gazdag palik jönnek össze naiv főhősnőkkel, és persze mindenki lelkileg sérült, meg a bunkó nem is bunkó ám, csak terrorizálták gyerekkorában. Aha, még reklámozzuk meg népszerűsítsük is a bántalmazó kapcsolatokat! Na az ilyenektől én rosszul vagyok.

Igazából engem a ma nagyon divatos női thrillerek sem tudnak megérinteni, ezekből is olvastam egyet-kettőt, de valahogy abszolút nem vonzanak be. Lehet, hogy ezzel kihagyok pár izgalmas olvasmányt, de azért van így is bőven könyv, amit olvashatok. Emellett valahogy engem a skandináv krimik sem tudtak annyira beszippantani, hogy faljam őket.



Amiről amúgy nem szívesen vagy nehezen olvasok, az az, amikor állatok vagy emberek szenvednek. Utóbbin főleg értem a nagyobb háborúkat, népirtásokat vagy például Csernobilt. Utóbbiról most olvasom a Csernobili imát, de lassan haladok vele, nehezen veszem kézbe, mert rettentően fájdalmas látni, mennyit szenvedtek ezek az emberek. De azt is tudom, hogy ez fontos téma és igenis tudni és olvasni kell róla.

Emellett ami még nagyon kimaradt az életemből, azok a szerepjátékokhoz kapcsoló regények, kézikönyvek. Sosem RPG-ztem élőben, online is csak nagyon keveset, így a Dungeons&Dragons meg a Mágus és társai számomra nem jelentenek vonzó tényezőt

Ezek azok a fő irányvonalak, amelyek most eszembe jutottak. Meséljetek, ti milyen könyveket kerültök el?

A többiek vallomásai, mitől is menekülnek:

Pupilla:http://pupillaolvas.blogspot.com/2019/06/thanks-but-no-thanks.html