Pages

Akkor zárjuk le ezt a 2016-ot!

2016. december 31., szombat

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem ezeket az év végi zárásokat, írni és olvasni is. Segít abban, hogy végigtekintsek az elmúlt éven, és hogy megfogalmazódjon bennem, mit is várok a következőtől.

Statisztika

Kép forrása
Természetesen jöjjenek először a számok! Idén végül 55 könyvet olvastam el, és egy van még folyamatban. Ez jóval kevesebb, mint az előző években, inkább olyan 80-90 körül szoktak mozogni az olvasásaim. Akik év közben is olvastak, tudhatják, hogy ennek több oka is van, most az olvasás egy kicsit háttérbe szorult az életemben. Ráadásul idén szerintem rekord számú könyvet hagytam félbe. Egyszerűen nincs kedvem és időm ahhoz, hogy olyan könyvekkel szenvedjek, amelyek nem érdekelnek annyira, és persze az is előfordult, hogy egy könyv pont nem megfelelő időszakban került a kezembe.

Az 55 elolvasott könyvből mindössze 6 származott magyar szerző tollából, a többi mind külföldiektől volt, javarészt amerikai és angol íróktól. Az olvasásaim elég vegyes képet mutattak idén, de azért még mindig a sci-fi és fantasy vezet. De például olvastam non fictionöket is, mint a Lány a sötétben, a Modern románc vagy az Őrülten boldog. 


Ami a beszerzéseket illeti, hogyha nem veszem bele az útikönyveket és a más kiadásban beszerzett könyveket, akkor 71 könyvet tudhatok magaménak. Ebből 37-et vettem, 10-et kaptam recenzióra, 24 pedig ajándékként került hozzám. Én úgy vélem, idén azért sikerült megvalósítanom azt, hogy jóval tudatosabban vásárolok, már nem csábít el minden akció, minden 500 Ft-os könyv. Azért teljesen a könyvvásárlást nem fogom soha megtagadni magamtól, valami élvezet kell az életben. :)

És akkor jöjjön a kedvenc részem, érkezzenek 2016 kedvencei és csalódásai!

Top 3 kedvenc
  1. Jenny Lawson: Őrülten boldog - Szégyen és gyalázat, hogy a blogra még nem írtam arról a könyvről, ami igen mély benyomást tett rám. Jövőre pótolni kell!
  2. Ted Chiang: Életed története és más novellák - Nagyon vártam ennek a kötetnek a megjelenését, és szerencsére nem kellett csalódnom. Chiang egy zseni, a Bábel tornya pedig az egyik legjobb novella, amit valaha olvastam.
  3. Robert Galbraith: Gonosz pálya - Rowling krimije kötetről kötetre jobb lesz, én legalábbis így érzem, a Gonosz pálya pedig engem nagyon megtalált magának. Valószínűleg az is közrejátszik, hogy idén eljutottam Londonba, és sokkal jobban el tudtam képzelni a helyszíneket, de maga a történet alakulása, a karakterek sorsa is teljesen leköti az embert.


Top 3 csalódás

  1. Sylvain Neuvel: Alvó óriások - Mennyire vártam ezt a könyvet, mennyire szerettem az első felét, aztán mekkorát csalódtam a másodikban! Nekem ez a regény egy igazi kihagyott ziccer.
  2. Dodie Smith: Enyém a vár - Ez egy olyan jó kis olvasmány lehetett volna, a lelkem rózsaszín felét kielégítő, ehhez képest sajnos inkább volt idegesítő.
  3. Brian K. Vaughan: Saga Volume Five - Ez a képregény az elején annyira megfogott a látványával és a világával, ehhez képest a negyedik kötettől valami olyan lejtmenet van a történetében, amit én egyre kevésbé tudok tolerálni. A hatodik kötetet még szeretném elolvasni, de ha az is csalódást okoz, részemről véget fog érni ez a saga.

Ami a blogot illeti, elég gyengécskén muzsikáltam a számokat tekintve. Ez kereken a 30. bejegyzés idén, ami azt jelenti, hogy még a heti egyet sem sikerült bőven tartani. A blogger statisztikája szerint a három legnépszerűbb bejegyzés:
  1. J. J. Abrams - Doug Dorst: S  Úgy látszik, ez a különleges regény nem csak engem érdekelt nagyon.
  2. Hogy van ennyi időd olvasni? A kérdés, amit minden olvasó ember megkap egyszer az életében, és ezzel kapcsolatban írtam meg a véleményem.
  3. A város, amit egyszer mindenkinek látnia kell: London - A londoni út az évem egyik csúcspontja volt, természetesen nem hagyhattam ki, hogy írjak róla.
2017-es tervek

És akkor kezdjünk el beszélni 2017-ről! Hogy mik a terveim? Az, hogy minél kevesebb tervem legyen. :) Egyetlen egy kihívásra jelentkeztem eddig, az pedig Lobo Várólista-csökkentése, amivel úgy vagyok, hogy jó lenne már egyszer teljesíteni, de ha nem jön össze, akkor sem dől össze a világ. Szeretnék minél többet csak a saját pillanatnyi hangulatom szerint olvasni, és rájöttem arra is, hogy akkor sem történik tragédia, ha nem veszek olyan sok könyvet a kezembe. Még így is majdnem heti egy könyvet olvastam el idén, ami szerintem egyáltalán nem rossz arány, ha jövőre is ennyi jön össze, akkor már boldog leszek.
Viszont az biztos, hogy szeretném megtartani a tudatosságot a könyvbeszerzésekben, lassan tényleg teljesen tele van már a szobám. És jó lenne a Kindle-t is többet a kezembe venni, most már egyre több kiadó könyvei kaphatóak e-könyvben is, ki kéne ezt használni.

Személyes rész

Végül pedig jöjjön egy kis személyes évértékelés. Gondolkodtam, hogy szánjak-e ennek egy külön bejegyzést, de végül úgy döntöttem, nem akarom túl bő lére ereszteni a mondanivalóm. 
Akik olvasták a havi zárásaimat, azok végigkövethették, mennyi minden is történt velem idén. Az év eleje biztatóan kezdődött, a svédországi utazás és az otthonról való elköltözés ígéretes kezdet volt. Aztán sajnos egyszer csak májusban minden összeomlott körülöttem, és kénytelen voltam hazaköltözni. Baromi nehéz időszak volt, de szerencsés vagyok, mert a családom és a barátaim végig mellettem álltak és segítettek. Úgy érzem, ennek köszönhetően erősödött meg jó pár barátságom, és sokan bizonyították nekem újra, hogy mennyire csodálatos emberek.
Ezek után a nyárral viszont beindult az életem, folyamatosan koncertekre jártam, utaztam, csatangoltam. Csodálatos élményekkel lettem gazdagabb, mint a Tisza-tavon való hajókázás, a Temze partján való sétálás, a Szigeten való tombolás vagy amikor ültünk a barátnőmmel a tatai Öreg-tó partján egy pohár borral és csak élveztük, hogy ott lehetünk.
Az ősz és a tél továbbra is pörgős volt, de mind a munkahelyen, mind a magánéletben nagy hullámvölgyeket éltem át, ráadásul a környezetemben élők közül is jópáran nehéz időszakon mentek keresztül. Hol lelki támaszként funkcionálok, hol én magamnak van szükségem lelki támaszra.

Emlékezzünk a jó pillanatokra
Szóval nagyon vegyesre sikerült ez a 2016-os év, és tegnap már azt mondtam barátnőmnek, hogy azt kívánom, legyen vége, és hadd kezdjünk bele 2017-be, ami egy új reményt hozhat. Igyekszem pozitívan állni a következő évhez, vannak terveim, álmaim, amiket szeretnék megvalósítani. Babonából ezekről most nem írnék sokat, csak annyit, szeretnék Budapestre költözni, a munka területén és a magánéletben is helyrerakni a dolgaimat. Ami biztató, hogy már most van 3 koncertjegyem, 2 színházjegyem és egy repjegyem 2017-re. És tudjátok mit: kezdetnek ez is megteszi. :)

Végül azzal zárnám soraimat, hogy minden olvasómnak és bloggertársamnak egy sokkal boldogabb, békésebb és természetesen jó olvasmányokban gazdag új évet kívánok! Remélem jövőre is velem tartotok. :)


Decemberi könyves zárás

2016. december 30., péntek

Gondolom senki sem fog meglepődni, ha azt írom, nem éppen nullás hónapot zártam. A karácsony és a jó fej barátok tesznek róla, hogy a fa alatt sok könyv álljon, és ezt én egyáltalán nem bánom.

Magamnak csak egyetlen könyvet vettem, Donna Tartt-tól Az Aranypintyet. Tudtam, hogy A titkos történet után ez kötelező beszerzés, még úgy is, hogy kicsit szíven ütött a mérete. Egy barátnőmnek köszönhetően még egész emberi áron is jutottam hozzá. 
Ezen kívül pedig 12 könyvet kaptam ajándékba. Elizabeth Gilberttől a Big Magic kezdte a sort, aztán jött a szokásos, most már hetes fogat karácsony, amit két etapban valósítottunk meg. Ezektől a drága emberektől kaptam meg John Willamstől az Augustust, Bariccotól a Mr. Gwynt, és Amadea még egy Színezd ki Magyarországot! színezőt is hozzácsapott ehhez a kettőhöz. :D Kaptam még Mark Lawrence-től az Úti testvéreket, Ben H. Winterstől az Igazság határánt, Cixin Liutól A Háromtest-problémát, Anita Diamanttól A vörös sátort és az idei karácsonyi olvasmányomat, a Dash és Lily - Kihívások könyvét. Mondanom se kell talán, hogy egyiknek jobban örültem, mint a másiknak.

A karácsonyi könyveim és én :)
Aztán még volt egy kis karácsonyozásunk Szilmariel barátnőmmel is, tőle megkaptam Böszörményi Gyulától a Beretva és tőrt valamint Mark Lawrence-től Az Osheimi Kerék is hozzám került. Végül pedig még egy SFF karácsonyozáson a húzómtól Katherine Addisontól A koboldcsászár lett az ajándékom, amit szerintem nemsokára sorra is kerítek.

Decemberben úgy gondoltam, jól belehúzok majd az olvasásba, de ez nem igazán jött össze. Így is azért 4 könyvet kiolvastam és egy még folyamatban van. Benyák Zoltán megint nem okozott csalódást, A nagy illúzió egy nagyon különleges regény. A karácsonyi ajándékok közül A Háromtest-problémát, a Dash és Lily-t és az Úti testvéreket már sorra is kerítettem, ezek közül A Háromtest-probléma lett a kedvencem. Végül még, hogy megalapozzam a jövő évet, belekezdtem a Big Magic-be. Már most találtam benne nagyon érdekes gondolatokat, ha az életemet nem is forgatja fel fenekestül, de biztos, hogy tanulni fogok belőle.

És hogy milyen hónap volt ez a december? Kb. mint egész 2016: nagyon vegyes. Persze szokás szerint nem unatkoztam, voltam koncerten, bulizni, karácsonyozni, eltöltöttem egy napot Pozsonyban barátokkal, moziban és étteremben is. Nagyon jó kis találkáim voltak, az biztos, hogy ebben az évben azért vagyok a leghálásabb, hogy ilyen csodálatos barátaim vannak. Sajnos akadtak problémák is, ezek inkább magánéletiek voltak, szerencsére a java részén már túl vagyok, de persze az év végére is akad átrágni való.

Ennél többet most nem írnék, tervezek még ma vagy holnap egy évértékelő bejegyzést is. Még meglátom, lesz-e külön könyves és minden másról szóló, vagy egybevonom a kettőt. Az biztos, hogy van mit mesélni 2016-ról.

Január általában uborkaszezon szokott lenni könyves téren, remélem én kihasználhatom arra ezt az időszakot, hogy apasszam a várólistámat. Van emellett már két színházjegyem és egy bulimeghívásom is januárra, szóval a pezsgés nem ér véget. :)

Kép forrása

Karácsony

2016. december 23., péntek

Bárcsak azt írhatnám nektek, hogy 100%-osan átszellemülten várom már a karácsonyt, de azért ez sajnos így nem teljesen igaz. Tegnap történt egy olyan esemény, aminek végül is sokkal jobb lett a kimenetele, mint először hittük, de a családi hangulatra kicsit rányomta a bélyegét.

Azért igyekszem örülni az ünnepnek és a karácsonynak, amennyire lehet. Most én annak örülök a legjobban, hogy eltölthetek itthon pár napot nyugiban, mi nem megyünk most rokonokhoz, csak hozzánk jönnek a nagybátyámék, és ezt abszolút nem is bánom. Annyira elfáradtam így az év végére, hogy nagy szükségem van erre a pihenésre. 

Jó lenne minél többet olvasni, tavaly az S kitöltötte az egész karácsonyom, most lehet, hogy Harry Potter fog majd előkerülni és folytatom az újraolvasást. De ma még várnak rám is azért teendők, takarítás, sütisütés és társai. A halászlé és a húsleves mindjárt kész, bár be kell valljam, az anyukám érdeme, nem az enyém. 

Szerencsére a pozsonyi advent jól sikerült a barátokkal

Egyébként idén a barátaimtól 12 könyvet kaptam karácsonyra, meg még egy csomó más mindent, Yamuna csomagtól a csokin át a Snoopy-s bögréig mindenfélét, nagyon jól esik, hogy ennyien megajándékoztak és gondoltak rám. De van olyan is, akitől csak azt kértem, hogy üljünk be valahova, és beszélgessünk egy jót, nekem az is tökéletes. És persze van olyan, akit majd csak januárban látok, de neki akkor is ugyanúgy fogok örülni.

Nem akarok még belefogni évösszegzésbe, arról majd lesz külön bejegyzés vagy bejegyzések, de azért az ember így karácsony környékén önkéntelenül is elgondolkodik, milyen évet tudhat maga mögött és vajon mi fog várni még rá. Mögöttem elég nehéz időszak van most, 2016 rendesen feladta a leckét, lesz mit átgondolni és tenni 2017-ben. Azért remélem, hogy az az egy hét még jól fog telni, ami hátra van ebből az évből.

Remélem nektek, az olvasóimnak és a bloggertársaimnak már teljes a karácsonyi hangulata és alig várjátok a következő napokat! :) Én mindenesetre nagyon boldog, békés és könyvekben gazdag karácsonyt kívánok nektek! 



Novemberi könyvszállingózás

2016. november 29., kedd

Bár nekem idén még nem sikerült hóesést látnom (Érden még véletlenül sem esett, mikor Pesten igen), azért a könyvek ebben a hónapban szépen szállingóztak hozzám.

Ted Chiang épp kölcsönben van, ő nem tudott részt venni a fotózáson
Összesen hat könyv lopakodott be az életembe. Az első az Őrülten boldog volt, amelyet már el is olvastam, és csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Szeretnék majd önálló posztot róla, mert jó lenne, ha minél többen megismernék ezt a remek és fontos írást.
Ted Chiangtól akkor is beszereztem volna az Életed története és más novellákat, ha nem került volna vászonra az Érkezés. Így viszont nem csak egy remek gyűjtemény olvasásával, hanem az év egyik legjobb filmjének élményével is gazdagabb lehettem. 
Az Európa akció általában veszélyes szokott rám lenne, mert egyszerűen mindig találok valamit a kínálatukban, amit szívesen látnék a polcomon. Carlos Ruiz Zafón könyveinek új kiadásába pedig teljesen beleszerettem egy könyvesbolti nézelődés során, így nem volt kérdéses, hogy mindhárom könyvet beszerzem, amint feltűnik a bűvös 40% kedvezmény.
Az utolsó könyv pedig minden szempontból meglepetés volt. Van két barátom, akik sajnos nem tudtak eljönni júliusban, mikor megünnepeltük a szülinapom, aztán valahogy az ajándékozás el is felejtődött, majd egyszer csak most novemberben megkaptam Jeffrey Archertől a Megmondjuk az elnöknek? című könyvet, ami nyár óta arra várt, hogy hozzám kerüljön. Az íróról hallottam már, de sose olvastam tőle semmit, így különösen érdekel, mit tartogathat ez a regény számomra.

Ilyen szépségesek az új Zafónok (a fotó az Instagram oldalamról származik, @nitagalaxis néven megtaláltok)
Ami az olvasást illeti, úgy fest, folytatódik az októberi tendencia. Végre megint haladok a könyvekkel, és én ennek annyira örülök! Pont annyi kötetet olvastam el, mint amennyit zsákmányoltam, szóval az egyensúly megvan. :) Elsőként a Kegyetlen szépséget olvastam el, amiről nemrégiben posztot is írtam nektek. Korrekt ifjúsági regény, nekem sokkal jobban tetszett, mint gondoltam.
Az Őrülten boldog a hónap egyik kiemelkedő olvasmánya volt. Sejtettem, hogy szeretni fogom, de azt nem, hogy ennyire, és hogy erőt is fog nekem adni. Az újraolvasás garantált!
Scott Hawkins-tól Az Égett-hegyi könyvtár nagyon meglepett. Senkit ne távolítson el a borító, ez az utóbbi évek egyik legérdekesebb és legegyedibb fantasy regénye, amit a kezembe fogtam.
Folytattam a Harry Potter-újraolvasást is, most a negyedik kötet, a Tűz Serlege került terítékre. Az újraolvasás után is ez az egyik kedvenc részem.
Mint fent említettem, Ted Chiang novellagyűjteményét mindenképp el szerettem volna olvasni, mert a Galaktika 200-ban megjelent írása engem teljesen lenyűgözött. Zseniális ez a Chiang, bár sajnos egy újabb novelláskötetére egészen 2018-ig kell várnunk - remélem magyarul is olvashatjuk majd.
Végül Claudia Gray-től olvastam el a Vérvonalat. Gray tavaly az Elveszett csillagokkal engem meggyőzött, hogy tud Star Wars regényt írni, a mostanival pedig felülmúlta még azt a kötetet is. Rettentően izgalmas, fordulatos történet, amelyből ráadásul sok mindent megtudunk, mi is történt Az ébredő Erő előtt.

Sajnos a november nem teljesen úgy alakult, ahogy szerettem volna. Amúgy sem ez a kedvenc
Egy mágikus pillanat a koncertről
hónapom, de most egy elég makacs betegség is megkeserítette a napjaimat, amiből több, mint 2 hét volt kivergődnöm (éljen, mikor az ember nem kapja meg időben a megfelelő gyógyszert!). De nem akarok nagyon negatívnak tűnni, azért ebben a hónapban is történtek jó dolgok. Háromszor is jártam moziban, ráadásul mindhárom film remek volt. Voltam egy klassz kis baráti ebéden egy remek étteremben, ahol életemben először ettem rament, és megkóstoltam egy újabb fajta kézműves burgert. Egy barátommal igyekszünk minél több budapesti burgert kipróbálni, most a Burger House-ban voltunk, legközelebb jöhet a Bamba Marha. :)
A hónap egyik csúcspontja pedig az Anna and the Barbies koncertje volt, ami a Fővárosi Nagycirkuszban kapott most helyet, és még sokkal jobb volt, mint vártam. Anna egyszerűen zseniális, mind színpadi show, mind ének tekintetében, és cirkusz artistái és egyéb művészei pedig lenyűgöző teljesítményt nyújtottak. Ez az este még sokáig velem marad.

Alig hiszem el, hogy vége lassan 2016-nak, és már a december jön. Lesz miről írni az év végi összegzésben, az biztos! Életem egyik legmozgalmasabb, legtöbb klassz programmal teli, de lelkileg meg az egyik legnehezebb évét tudhatom magam mögött. Remélem a december csupa jót, igazi karácsonyi hangulatot és sok boldogságot tartogat még nekem. Tudjátok mit szeretnék a legjobban? Minél több időt tölteni azokkal, akiket szeretek és sokat olvasni. :) Persze ebben a hónapban sem maradhat el a koncert, mozi, baráti találkák, karácsonyi vásározás és egyebek, a szokás baráti egy napos advent pedig most Pozsonyban lesz.


Rosemund Hodge: Kegyetlen szépség

2016. november 20., vasárnap

A Kegyetlen szépség volt az a könyv, amit az elmúlt években rengeteget láttam külföldi bloggereknél Instagramon és Facebookon. Nem tudtam, hogy csak a külcsín miatt fotózzák ennyit, vagy a belbecs miatt is szeretik, de a fülszöveg elolvasása után úgy gondoltam, adok egy esélyt ennek a regénynek. Nem bántam meg.

Bár a történetet A Szépség és a Szörnyeteghez hasonlítják, és talán van benne közös vonás, azért csak nagy vonalakban lehet egyezést találni. Nüxnek az a küldetése, hogy elpusztítsa a Kegyes Urat, akit az apja ígért oda még gyerekkorában feleségnek ehhez a démonhoz, aki a Királyság jelenlegi uralkodója, és aki elzárta népét a többi országtól a pergamenég alá. Nüx neveltetésének ez volt az egyetlen célja, szeretet csak húgától kapott. Az esküvő után a démon házában meg kell találja a Szíveket, amelynek segítségével elpusztíthatja annak gazdáját és persze önmagát is fel kell így áldoznia. De vajon ez az egyetlen út, hogy megmentse Árkádiát?

Eleinte nem nagyon tudtam belerázódni a regénybe, furcsa volt a világa, és Nüx is ellenszenves volt a rengeteg hisztijével. Azt gondoltam, a fenébe, megint egy tipikus nyavalygós YA főhősnőt kaptunk. Aztán ahogy haladunk előre a történetben, szerencsére egyre több minden kiderül a lány múltjából, hogy miért is viselkedik úgy, ahogy, és kiderül, hogy inkább a gyűlölet és a harag a mozgatója, mint bármi más. És ez egy baromi ritka vonás az ilyen főhősnőkben, hogy egy írója bevállalja, hogy igenis ő egy elcseszett ember, akit szeretet nélkül, csak egy célra nevelték fel, és emiatt eltorzult a személyisége, nem egy tipikus Disney-hercegnő karakter.

A démonról is persze egyre több mindent tudunk meg, ahogy a cselekmény egyre jobban
Pinterest képmontázs a könyvhöz
kibontakozik, és természetesen nem lehet olyan egyszerűen elintézni őt, hogy jaj, ő a nagy gonosz karakter. Szerencsére ennél összetettebb, és különösen tetszett, mikor elmagyarázta Nüxnek, hogy lehet, hogy ő úgy látja, az általa kötött alkuk tisztességtelenek, de valójában jobban meg kell csak nézni, hogy mennyire is ártatlanok azok, akik hozzá fordulnak, hogy megkössék ezeket az egyességeket. És mint tudjuk, áldozat nélkül sosincs eredmény.

Ami nekem legjobban tetszett a történetben, az a maga a ház, ahol a Kegyes Úr él, természetesen élen a könyvtárszobával. Egy filmben biztos nagyon jól meg lehetne jeleníteni a különböző szobákat.
Emellett engem Árkádia története érdekelt még, hogy hogyan is jutottak el idáig, hogyan is halt meg az utolsó herceg és miért is szakadt el ez az ország teljesen a többitől? Hogyan hajtották igába a démonok? Természetesen a regény végefelé szinte minden kérdésünkre megkapjuk a választ, de van, amit az író a fantáziánkra bíz.

Vannak persze a Kegyetlen szépségben nagyon kiszámítható fordulatok, meg tipikus "alig-ismerjük-de-már-szeretjük-egymást" szerelem is, de azért ezeket is egészen szépen árnyalja a végére az írónő, és van, amin még én is meglepődtem. Ráadásul a végén már alig tudtam letenni a regényt, annyira izgultam a főhőseink sorsáért, ez pedig mindenképp piros pont nálam.

Nem írnám azt, hogy Rosemund Hodge műve megváltaná a műfajt, de a YA irodalom egyik üde színfoltja, amelynél nem érzi az ember, hogy utána ki kéne kaparnia az agyvelejét, és vannak benne egészen új elemek is. 

A könyvet köszönöm a Menő Könyveknek!

Témázás: A szex vajon mi?

2016. november 1., kedd

A bloggerlányok legújabb körükben a TABUTÉMA? - a felvilágosítókönyvektől a mamipornókig témáról írták meg a véleményüket, és annyira tetszettek a bejegyzéseik, hogy úgy döntöttem, én is csatlakozom.

A szex is azon témák közé tartozik, ami bizonyos szempontból túlságosan is szem előtt van, más szempontból viszont agyon van hallgatva. Mert a reklámokból, a filmekből, a sorozatokból, az erotikus regényekből ömlik az erotikus tartalom, a másik oldalon a legtöbb fiatal meg úgy veszíti el a szüzességét és kezd neki a testiségnek, hogy fogalma sincs, egyáltalán mit csinál. Hosszan belemehetnénk abba, hogy milyen felelőssége van a szülőnek, a környezetnek, az iskolának ebben, de ez túl messzire vinne el.

Az biztos, hogy akár beszélünk róla, akár nem, a szex, a szexualitás igen is fontos része a mindennapoknak, a párkapcsolatnak. Ha nincs, vagy ha csak kevés vagy rossz minőségű van, az kihat az ember egész lényére. Persze kérdezhetitek, mit csináljon az, akinek nincs például párkapcsolata, de erre csak azt tudom mondani, hogy az önkielégítés nem bűn, és igenis sokat segíthet, hogy az ember jobban érezze magát. 

Na de térjünk rá az irodalmi vonatkozásra! Sajnos az esetek többségében itt is a végletekkel találkozunk: vagy túlságosan is részletes dugásokról olvashatunk, amiben vajmi kevés szerepe van például az érzelmeknek, vagy pedig olyan szintű elkendőzés van, mintha ez valami tiltott vagy bűnös dolog lenne. Én magam is olvastam erotikus regényeket, a legtöbbel az volt a bajom, hogy egyrészt rosszul voltak megírva a szexjelenetek, másrészt pedig túlságosan is ezek voltak a középpontban számomra. Nem akarok csak arról olvasni, John és Jane hogyan tették össze, amijük van, hanem szeretném tudni, hogyan jutottak mondjuk el odáig, hogy megtegyék ezt. Szóval én annak a híve vagyok, hogy legyen valami sztori, és abban persze lehetnek jó kis szexjelenetek.

Ahogy mások is írták, nagy probléma az, hogy valahogy a magyar nyelvben csak vagy nagyon idióta
Bocsánat, de ezt muszáj volt betennem :D
megnevezések vannak a nemi szervekre és magára az aktusra, vagy pedig orvosi kifejezések, amelyek sterilek. Az, hogy "John beledugta péniszét Jane vaginájában" nem hangzik túl jól, de az sem, hogy "John beledöngölte ágaskodó farkát Jane pinájába". Bár lehet ez utóbbit többen kedvelik, nekem nem a vágyam, hanem a hányingerem támad fel tőle. Amikor meg olyanokat olvasok egy könyvben, hogy dugattyúzás, meg mint ördög a dobozból pattant ki a farka szegény szereplőnknek, hát, akkor inkább nevethetnékem támad.

Amit még nagyon furcsának tartok, az az, hogy a Young Adult könyvekben mennyire kerülik a szex témáját, és mennyire ritka, hogyha egy író mer arról írni, hogy két fiatal szeretkezik. Könyörgöm, elég csak ránézni a statisztikákra, egyértelműen kiderül, hogy egyre korábban vesztik el a fiúk és a lányok is a szüzességüket, és egyre többen néznek pornót is már kamaszként. Én örülnék neki, ha a YA regények felvállalnák ezt a témát, és nem játszanánk itt is szemellenzőset.

Miközben írom a bejegyzést, folyamatosan azon gondolkodom, mely könyvek voltak azok, ahol tisztességesen megírt erotikát olvastam. Nekem is Moning ugrott be példának, mint a többieknek, ő képes volt mindenféle alpáriság nélkül szexuális feszültséget teremteni a könyveiben. Ami még eszembe jutott, az Totth Benedektől a Holtverseny, ami pont hogy rávilágít, hogy a fiatalok egy részében mennyire eltorzult és eltárgyiasodott az erotika.

A felvilágosító könyvekről nem tudok nektek túl sokat írni, mert az én szüleim nem adtak ilyet a kezembe, valahogy nálunk ez elmaradt. Helyette vettem két könyvet is kamaszként a témában, az egyiknek csodás pink borítója volt, a másiknak piros, de egyikből sem emlékszem már egy szóra sem. Mindemellett barátnőmmel suttyomban olvasgattunk erdélyi pajzán meséket, na azokból viszont túl sokra is emlékszem... :D

Alapvetően én régimódi vagyok olyan szempontból, hogy úgy gondolom, hogy a szex akkor az igazi, ha két egymást szerető ember között jön létre. Akkor van meg az az igazi élmény, hogy úgy érzed, szinte beleolvadsz a másikba, és ez nem csak egy testi, hanem egy lelki kielégülést is képes okozni. De ne higgyétek, hogy vaskalapos lennék, nem ítélem el azt, aki csupán a vágyai után megy, és úgy szexel. Én is kipróbáltam, nekem nem vált be, sajnos vagy szerencsére túl érzelmes vagyok ehhez.

Egyébként meg kész vagyok leírni: szeretem a jó szexet és szívesen olvasnék a regényekben is jól megírt, igényes szexjeleneteket.

Booktóberi beszerzések

2016. október 30., vasárnap

Ezt a hónapot kineveztem booktóbernek, mert egyrészt jól hangzik, másrészt pedig mind a beszerzés, mind az olvasás terén szép számokat tudhatok magam mögött.



7 könyvet zsákmányoltam októberben, ezek mind-mind nagyon vágyott címek voltak. A Nyírd ki ezt a naplót leginkább a többi blogger miatt került a kosaramba, akik klasszabbnál klasszabb dolgokat hoztak ki belőle. Én magam bevallom, nem ájultam el annyira tőle, a feladatok egy része magával ragadott, de a másik része annyira távol áll tőlem, hogy nem is fejeztem be a teljes rongálást, csak amihez éppen kedvem volt.
A Barcelona útikönyv azért jött velem, mert jövőre szeretnék végre eljutni Spanyolországba, és első úticélnak ezt a várost tűztem ki. Az unokatesóm is nagyon fellelkesült, hogy jönne velem, remélem meg is valósul a vágyunk.
A Felnőni kiábrándítóról tudtam, hogy kötelező beszerzés, mert nagyon szeretem Sarah kis képregényeit, amelyeknek a java részében magamra ismertem. Egy délután alatt elolvasható és bármikor elővehető kis kötet ez.
Az Alvó óriások a borítójával és a fülszövegével fogott meg, azóta már el is olvastam, és bár az első felét csak úgy faltam és nagyon élveztem, sajnos a második fele csalódást okozott, így elég vegyes érzések maradtak meg bennem.
Dan Wells-től a Csak a holttesteden át dedikálva került hozzám, erről majd lentebb bőven is írok. 
A Harry Potter és az elátkozott gyermek tudtam, hogy a polcomon kell landoljon, mert bár nagyon vegyes kritikákat olvastam róla, mégis kíváncsi voltam, hogyan folytatódik a történet. Tegnap este ezzel is végeztem, sajnos ez is a csalódás kategóriába került, majd szándékozom egy külön blogbejegyzést is szánni neki.
Végül a Kegyetlen szépség recenziós példány, tegnap este bele is kezdtem, még ítéletet nem mondanék róla, én szurkolok, hogy jó legyen.

Én Ráckevén
És végre októberben rekord mennyiségű könyvet olvastam el, kereken nyolcat! Ilyen nagyon régen volt már, és örülök, hogy úgy fest, szép lassan visszatér az olvasási kedvem és haladok is az olvasmányokkal, nem csak húzom őket. Aminek különösen örülök, hogy ez e hónapban vett könyvekből a Nyírd ki ezt a naplót, a Felnőni kiábrándító, az Alvó óriások és a Harry Potter már sorra is került. Emellett befejeztem a Gonosz pályát, ami nekem eddig a legjobb Cormoran Strike regény lett, bár a Kakukkszó is örökké emlékezetes marad számomra. Paolo Bacigalupitól A vízvadász és Hilde Ostby-tól A vágyakozás enciklopédiája nem teljesen olyan volt, mint amire számítottam, de mindkét könyv kiérdemelte azért a négy csillagot. Végül pedig egy közös olvasás vett rá, hogy Merlin John A szexfarm kancái és szukái című csodaművét a kezembe vegyem. Nem is kívánok rá sok szót pazarolni, a Molyon olvasható idézetek és értékelések mindent elmondanak.

Írhatnám azt, hogy "Jaj, hova tűnt az október?", de mostanában minden hónapnál ezt érzem, hogy
Dan Wells és a kötelező cowboy kalap (fotó: Boldizsár Ottó)
alig kezdődött el, már vége is lett. Ez a hónap is nagyon izgalmasra sikeredett, wellnesseztem Ráckevén, részt vettem az Olvasás Éjszakáján, voltam Macskakiállításon és macskás kávézóban is, házibuliban, megnéztem moziban az Infernót, életemben először pszichológiai előadást hallgattam és Yann Tiersent koncerten is voltam. Ma még ráadásul vár rám egy érdekes nyomozós kiállítás, holnap pedig egy kis kirándulás és steampunk kocsmázás.

Ráadásul októberben Dan Wells is látogatás tett nálunk, aminek apropóján a Bem Moziban volt egy beszélgetés és dedikálás az íróval. Az előbbi nagyon jól sikerült, Wells nagyon közvetlen és baromi jó humora van, és a kérdések is jók voltak. Szerintem rég nevettem ennyit író-olvasó találkozón. Utána pedig bőszen dedikálta a rengeteg kötetet, én végül csak három könyvet vittem neki, és persze a közös fotó sem maradhatott el.

2016 lassan véget ér, de addig még két hónap hátra van. A november talán kevésbé lesz pörgős, mint az előző hónapok, de egyrészt nem árt néha pihenni, másrészt pedig unatkozni így sem fogok, ebben biztos vagyok. Lesz három mozipremier is, amit nagyon várok, tervbe van véve mozi, állatkert és mindenféle baráti találkozók, és szép lassan elindul a forralt bor és a karácsonyi vásárok szezonja is, én pedig ezt a két dolgot szeretem a legjobban a télben. Remélem, hogy többször sikerült eljutnom zumbára és jógára is, szeretném végre az életmódváltást megvalósítani. Mert változtatni nem csak év elején lehet.


A szeptember

2016. október 2., vasárnap

Mindig elkeseredek, mikor vége a nyárnak. Nekem az ősz a borús időt és az esőt jelentette, mióta az eszemet tudom. Idén viszont szerencsére a szeptember csodás volt, mind időjárás, mind egyéb szempontból.



Könyvbeszerzés terén nagyon jó kislány voltam, csak két vágyott könyv jött velem haza. A Föld alatti suttogásokat nem kérdés, hogy be kellett szereznem London után, Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016 pedig kötelező beszerzés volt nekem, ha már mindkét műfaj  kedves a számomra.

Olvasások terén még mindig maradt nálam a nyári pangás, két könyvet fejeztem csak be, de azok legalább igazán jók voltak. Szerb Antal Utas és holdvilága teljesen magával ragadott, pont jókor akadt a kezembe. Gerald Durrelltől A piknik és egyéb kalamajkákat nyaralós könyvnek szántam, aztán végül a nyaralás alatt egy sort sem olvastam belőle, itthon kerítettem végül rá sort, és nem bántam meg, nagyon jó kis novellák vannak benne. 
Elkezdtem még Böszörményi Gyulától A Rudnay-gyilkosságokat, de érdekes módon míg a Leányrablás Budapestent pár nap alatt befaltam, ez a könyv valahogy nem csúszik annyira, kicsit unom. Azért októberben szeretném befejezni. Cormoran Strike harmadik kalandját, a Gonosz pályát is olvasom, szerencsére azzal jóban vagyunk.

Amúgy a szeptember megint nagyon zsizsegősre sikeredett. Azt a pár napot leszámítva, amikor beteg voltam, szinte folyamatosan mentem valahova. Voltam két koncerten is, a Halott Pénzt és az Anna and the Barbies-t is a Budapest Parkban hallottam, és mindkettő nagyon nagy élmény volt. Maradtam utánuk még kicsit bulizni is, ami nagyon hiányzott már. Krimivacsorán is voltam életemben először, ami más volt, mint amire számítottam, de egy jó estét köszönhetek neki. Apukám 60. szülinapját egy nagyon kellemes, tavacskával is rendelkező étteremben ünnepeltük. Ezen kívül volt még egy baráti találka a bloggerlányokkal, amikor mindenféle jó kis csajos dolgot csináltunk.

A hónap fő eseménye pedig a horvátországi utazásom volt. Kétszer egy hetet még régebben eltöltöttem a tengerparton, de az Isztriai-félsziget eddig kimaradt. 4 napot voltam csak, de ezalatt 9 város láttam, és annyi szépséget, hogy még talán mostanra is alig fogtam fel. Olyan tájakon jártam, olyan városkákat fedezhettem fel! Életem egyik legsűrűbb utazása volt, de abszolúte megérte. Végre újra fürödtem a tengerben, és beleszerettem Rovinj városába, oda biztosan visszatérek még. A hónap legvégére még wellness-ezni is sikerült eljutni Ráckevére, szóval egy szavam nem lehet erre a hónapra.

És még alig fogtam fel, hogy elkezdődött a szeptember, de már is itt van az október. Izgalmas hónapnak nézek megint elébe, lesz itt házibuli, elkezdek zumbázni, megyek pszichológiai előadásra, érkezik Magyarországra Dan Wells és Yann Tiersen, előbbivel dedikáltatok, utóbbinak koncertjére megyek. Szeretnék eljutni moziba és kiállításokra is, és az utazás sem marad el: most Aradra megyünk egy baráti társasággal. Azért remélem ezek mellett most már tényleg sikerül kicsit belehúznom az olvasásba is: szerencsére a Gonosz pálya most nagyon csúszik. Szóval még a végén lehet, hogy megszeretem az őszt is? :)

Egy barátnőm küldte nekem, de én kérek elnézést



Ősszel is lesz mit várnunk

2016. szeptember 14., szerda

Avagy a nyári lustaság után újra beindul a magyar könyvkiadás, és nem győzzük majd kapkodni a fejünket az újdonságok láttán.

Ebben az évben igyekszem tudatosan beszerezni a könyveimet, tényleg azokat megvenni, amelyek igazán érdekelnek. Ez azt eredményezte, hogy idén szeptemberig 17 könyvvel kevesebbet vettem, mint tavaly ugyanekkor. De ez persze nem akadályoz meg abban, hogy csorgassam a nyálam az új megjelenésekre, még ha nem is biztos, hogy mindegyik a kosaramban landol.

Kezdjük azokkal a regényekkel, amiket biztos, hogy a polcomon szeretnék tudni:

Donna Tartt: Aranypinty

A titkos történet az egyik kedvenc regényem, szóval nem kérdés, hogy ez is kötelező beszerzés számomra. A történetről nem sok minden derül ki, de én bízom benne, hogy Tartt csak jót tud kiadni a kezéből.

Fülszöveg: „Olvastad ​​már az Aranypintyet?” – koktélpartik és baráti beszélgetések visszatérő kérdése volt ez a könyv megjelenése idején Amerikában. Tizenkét év hallgatás után jelentkezett új könyvvel az amerikai kortárs irodalom egyik legtitokzatosabb ikonikus figurája, és bebizonyította, hogy megérte a várakozást. 
A könyv páratlan módon rögtön a második helyen nyitott a The New York Times bestsellerlistáján, majd hamarosan első lett, és 40 héten át szerepelt a tíz legolvasottabb könyv között. A kritikusok Az év könyvének választották, és 2014-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. Ezzel egy időben megkezdte hódító útját a nemzetközi színtéren is: Finnországban, Franciaországban, Németországban és Olaszországban is bestseller lett, és eddig több mint 30 nyelvre adták el a jogokat, a megfilmesítésért pedig a legnagyobb hollywoodi stúdiók versengtek egymással. 
A történet főszereplője egy szerető anya és egy távol lévő apa fia, a tizenhárom éves Theo Decker. Csodálatos módon túlél egy katasztrófát, mely azonban szétrombolja az életét. Magára marad New Yorkban, irányvesztetten és teljesen egyedül, míg végül egy gazdag barát családja befogadja. Ám a Park Avenue jómódú és távolságtartó világában sehogy sem talál otthonra. Sóvárog az anyja után, és görcsösen ragaszkodik ahhoz a tárgyhoz, amely a leginkább rá emlékezteti: egy kis méretű, varázslatos festményhez, amely végül az alvilág felé sodorja. 
Az Aranypinty egy régen várt klasszikus történet veszteségről, megszállottságról, túlélésről és önmagunk megtalálásáról. Néhány oldal után magába szippant, nem hagy aludni, és nem engedi magát elfelejteni.

Sylvain Neuvel: Alvó óriások

A könyv, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem, amint az Agave Könyvek megtette a bejelentését,
hogy ki fogják adni nálunk magyarul. Valamit olyan érzésem van, hogy olyan élményt fog nyújtani, mint Az ötödik évszak, remélem jól jelez a radarom.

Fülszöveg: Deadwood, ​​Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…
A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.
Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…
Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?

Jenny Lawson: Őrülten boldog

Egy vicces könyv a depresszióról? Mivel a téma engem is érint, mindenképp érdekel, mit tud mondani a témában Jenny Lawson. A Molyon egyébként az angol kiadásánál Ross írt remek kritikát róla, szóval bizakodó vagyok.

Fülszöveg: Jenny Lawson, a The New York Times Bestseller listájának első helyezett írója, legújabb, ŐRÜLTEN BOLDOG című könyvében, az egész életét végigkísérő mentális betegséget járja körbe. Egy elképesztően vicces és kacagtató könyv a bénító depresszióról és a szorongásról? Ez aztán szörnyen rossz ötletnek tűnik. De Jenny épp ezekben a borzalmasan rossz ötletekben a legjobb. Az ŐRÜLTEN BOLDOG című könyv arról szó, hogy el kell fogadnunk mindazt, ami megkülönböztet minket a többi embertől – a szépet és a csúnyát – majd felhasználni arra, hogy lenyűgözően és felháborítóan boldogok legyünk.






Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Szerintem mindenki, aki már internetezik egy ideje, belefutott már Sarah rajzaiba. Egy részén csak jót
mosolyog az ember, egy részében pedig simán magára ismer. Örülök neki, hogy Fumaxék láttak benne annyi potenciált, hogy kiadják magyarul is az egyik gyűjteményes kötetét.

Fülszöveg: Úgy ​​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!
Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok!
A Felnőni kiábrándító a rajongók kedvenc képsorait tartalmazza tucatnyi új képregény mellett, amelyek csak ebben a kötetben olvashatóak. Sarah őszintesége, az olyan témáknál, mint pl. testkép, öntudat, introvertáltság, személyes kapcsolatok, és a melltartó-mosás gyakorisága, képregényeit elképesztően viccessé varázsolják – amellett, hogy mindenki magára ismerhet bennük.

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Tegnap az egyik kolléganőm meglepődve kérdezte tőlem, hogy tényleg van a Harry Potter folytatása? aztán elmagyaráztam neki ezt az egész színdarab dolgot és megállapítottuk, hogy ennek erőteljesen pénzszaga van. Ennek ellenére persze én is kíváncsi vagyok rá, hogy mit is alkotott most Rowling a két másik íróval közreműködve. A kritikák nagyon vegyesek, már csak ezért is magam szeretném eldönteni, nekem mit nyújt ez a "nyolcadik kötet".

Fülszöveg: Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskolás korú gyermek apjaként kell helyt állnia. 
Miközben Harry a múlttal viaskodik, ami nem hagyja magát eltemetni, legkisebb fiának, Albusnak meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

És akkor jöjjön még három olyan könyv, amire felkaptam a fejem, de még nem vagyok biztos a beszerzésükben.

Al Robertson: Égtörés

Furcsa, valahogy a sci-fi megjelenésekből mostanság elég kevés tud megmozgatni, amit szomorúan
konstatálok. Azért Al Robertson könyve nagyon biztatónak tűnik, meglátjuk, mit mondanak majd róla az első értékelések.

Fülszöveg: Amikor a Totalitás lázadó mesterséges intelligenciái legyőzték a Panteon vállalatait, az emberiség veszített igazán. A Föld már nem több mérgező pusztaságnál, a túlélők az Állomáson, a Panteon egyik iparosított aszteroidáján tengődnek. 
Jack Forster a Panteon alkalmazásában állt, az elméjébe épített harci MI-vel, Hugo Fisttel vadászott a Totalitáshoz átállni készülő MI-kre a Naprendszer peremén. Mocskos háború volt, a férfit megviselte, de Fist úgy élvezte, mint semmi mást. 
Miután visszatérnek az Állomásra, alig néhány hetük van kideríteni, ki ölte meg a legfontosabb embert Jack életében. Amikor ugyanis Fist licence lejár, átveszi gazdája testének irányítását, és ezzel a férfinak végleg vége.


Anita Diamant: A vörös sátor

A bloggerlányoknak köszönhetően figyeltem fel erre a könyvre, főleg Amadea örvendezett neki, hogy újra kiadják. A régi kiadás borítója finoman szólva is borzasztó, az új viszont nekem nagyon tetszik, és a történet is baromi különlegesnek hangzik.

Fülszöveg: Szerelem, árulás, szégyen. A legősibb szerelmi történet a Bibliából. A vörös sátor bibliai asszonyok könyve: Jákób feleségeinek és egyetlen életben maradt lányának, Dínának a története elevenedik meg lapjain. A vörös sátorban mesélték el egymásnak titkaikat a régi idők asszonyai. A holdtöltekor, a szülés és a gyermekágy idején együtt töltött napok során tárgyalták meg az élet nagy kérdéseit, osztották meg egymással az asszonyi tudást születés és halál, szerelem és szex, öröm és fájdalom dolgairól. A vörös sátor főszereplői: Lea, Ráhel, Zilpa, Bilha és a mesélő: Dína. Az ő szerelmeikről szól ez a regény, amelyet olvasva rádöbbenünk, hogy máig ugyanazok a kérdések és szenvedélyek határozzák meg életünket. A vörös sátorban minden együtt van, ami izgalmassá tehet egy könyvet: szerelmi örömök és csalódások, családi bonyodalmak, érzelmi viharok. Anita Diamant fordulatos történeteivel és elragadó stílusával szerte a világon meghódította az olvasók – különösen a hölgyek – szívét.

Charlei Lovett: Első benyomások

Úgy látom, Jane Austenről még nem sikerült elég bőrt lenyúzni, mindig újabb és újabb történetek
látnak róla napvilágot. A Becoming Jane című film után viszont eléggé nyitott lettem ezekre, az Első benyomások pedig egy egészen érdekes kérdést jár körül Jane-nel kapcsolatban.

Fülszöveg: Üdítő, izgalmas olvasmány Jane Austen-rajongóknak!
Jane Austen és Sophie Collingwood – két ugyancsak különböző ifjú nő, akiket csak a könyvek imádata kapcsol össze.
Jane éppen első regényét írja, amikor megismerkedik az idős tiszteletessel, Richard Mansfielddel. Nem is sejti, mennyi segítséget és bátorítást fog kapni rövid barátságuk alatt. Sőt lehet, hogy többet is kap: egy kész kisregényt. Első benyomások címen, amiből majd megszületik a Büszkeség és balítélet. 
Sophie könyvtárosként végzett Oxfordban, és most egy antikváriumban dolgozik Londonban, miközben Mansfield Allegorikus mesék kis könyve című, végtelenül unalmas történetfüzérének második kiadását hajszolja két érdeklődőnek is. De a hajsza végzetes lehet…
Plagizált-e Jane Austen? Megkerül-e a tiszteletes meséinek gyűjteménye? És Sophie megtalálja-e a szerelmet? Mennyire fontosak az első benyomások?
Charlie Lovett regényét minden Austen-imádónak csak ajánlani lehet.

Meséljetek, ti miket vártok idén ősszel?

Augusztusi könyvtermés

2016. szeptember 1., csütörtök

Szóval itt vagyunk, újra szeptembert mutat a naptár. Furcsa, mert úgy érzem, mintha csak most lett volna június eleje, amikor már nagyban nézegettem a naptárt, mikor is megyek már Londonba, vagy mikor lesz egy jó kis szabadtéri koncert. Nem mondom, hogy ősszel megáll az élet, mert közel sem, de szép lassan rövidülnek a nappalok. De most még inkább beszéljünk az augusztusról!



Az augusztus megint szép könyvtermést hozott, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a legtöbb barátommal ekkor ünnepeltük a szülinapomat. Venni csak egy Isztria útikönyvet vettem, emellett Benyák Zoltán írótól kaptam egy dedikált példány A nagy illúzió című legutóbbi regényéből, minden más ajándék volt.
Először megtartottuk az ötös fogattal az immár hagyományosnak számító, Amadeával közös szülinapi bulinkat, ami nálunk tortából, sörből, szóviccekből és persze rengeteg könyvből és némi körömlakkból áll össze. Itt lett enyém a Nagyrészt halott, a Más dalok, a Törékeny holmik és Az Égett-hegyi könyvtár. Mindegyik nagyon érdekel, remélem idén sikerül még rájuk sort keríteni.
Ezután Lilla barátnőm lepett meg a Túszok a tárgyalóasztalnál című non fictionnel, ami a konfliktuskezelésről szól és a fülszövege alapján nagyon érdekesnek tűnik.
Végül pedig az ötös fogat egy részével és a vidéki molyok társaságában tartottunk még egy társaspartival egybekötött szülinapozást. Mivel Amadeának lelkiismeret-furdalása volt, hogy a Könyvhéten picit leöntötte két könyvemet meggysörrel (szerintem semmi bajuk nem lett, csak kicsit színesebbek lettek), ezért kaptam tőle még egy könyvet, a Novecentót, amit egy este alatt el is olvastam és szerencsére nagyon szerettem. Került még hozzám egy Napok romjai és A Rudnay-gyilkosságok, valamint Erika galád módon még egy Dél-Afrika útikönyvvel is meglepett. Bár egyelőre nincs tervben ez az ország, de ki tudja, mit hoz az élet, amúgy meg egy nagyon igényes National Geographic kiadványról van szó.

Bárcsak azt mondhatnám, az olvasással is olyan jól haladok, mint a beszerezésekkel, de azért ez nincs így. Azért többet sikerült olvasni, mint a múlt hónapban, köszönhetően annak, hogy újrázok a Harry Potter kötetekkel, és az első három résszel már végeztem is. Emellett befejeztem Baráth Katitól az Arkangyal éjjelt, ami egy piszkosul erős könyv volt, valamint belekezdtem A Rudnay-gyilkosságokba.

Mindemellett igyekeztem kihasználni a nyár utolsó hónapjának minden egyes percét, szerintem
A balatonfüredi kikötő
sikerült is. Minden hétvégére adódott valami program, és a hétköznapok sem teltek unalmasan. Voltam Tatán, Balatonon és Győrben is egy napot, valamint végre sikerült kilátogatni a Szigetre is, amiről nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, és fontolgatom, hogy jövőre több napon is kilátogatok. Eljutottam továbbá végre a Savaria Karneválra is, egy egész hétvégét töltöttem Szombathelyen és rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, ráadásul még Theodorával is sikerült találkozni. Voltam Szabó Balázs Bandája és Spencer&Hill koncerten is, utóbbin első alkalommal, de biztos nem utoljára.
Egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy bár olvasás terén gyatrán állok, ez volt életem egyik legmozgalmasabb és legszebb nyara, tele új élményekkel, tájakkal. Olyan percekkel lettem gazdagabb, amikre évek múlva is szívesen emlékezem vissza.

És hát itt van az ősz, itt van újra. Igazából a szeptember-októbert még kedvelni szoktam, mikor még élvezhetjük a vénasszonyok nyarát, mikor még azért zöld a természet, nincsenek nagy fagyok és a nap is süt még. Ráadásul szeptemberben még el is szökök kicsit a nyárba, ugyanis pár napot Horvátországban fogok tölteni. A tenger az én egyik nagy szerelmem, alig várom, hogy újra láthassam. Emellett vár még rám több koncert is, egy krimivacsora és bloggertalálka is. 
A könyvkiadók is szép lassan magukhoz térnek, egyre több megjelenést jelentenek be, én pedig bevallom, kezdem várni, hogy bespájzolhassak néhány új szépséget. Hátha szép lassan az olvasási tempóm is visszaáll a megszokottra. 


A város, amit egyszer mindenkinek látni kéne: London

2016. augusztus 14., vasárnap

Pont ma egy hónapja annak, hogy valóra vált egy nagy álmom: 2016. július 14. és 18. között öt csodás napot töltöttem el Londonban, a városban, amely a bakancslistám elején szerepelt.

Az utunk eleinte nem kezdődött biztatóan, ugyanis csütörtök reggel hatalmas vihar volt, és a repülőnk
vagy egy fél óráig nem is szállt fel az időjárás miatt. Mire viszont Londonba értünk, nagyjából kitisztult az ég, és olyan szerencsénk volt, hogy az öt nap alatt egyszer sem esett, és szinte végig csodás időnk volt. Egyébként én most először hagytam el a kontinenst, most először voltam szigetországban, ami főleg a repülőről nézve volt nagyon érdekes és felfoghatatlan látvány. Európát még nem sikerült elhagyni, na de majd egyszer annak is eljön az ideje.

A legelső dolog, amit láttunk Londonban, az a Liverpool Station és környéke, a csodás Ledenhall Market és lesétáltunk természetesen a Towerig és a Tower Bridge-ig. Amikor megláttam az utóbbit, akkor értettem meg talán igazán, hogy igen, tényleg itt vagyok Londonban! Még egy kicsit meg is könnyeztem a látványt, hiszen évek óta vágytam ide, és alig akartam elhinni, hogy ez valóra vált. Egyébként szerencsére a híd élőben is csodálatos, a szombati napon fel is mentünk rá, én egyszerűen képtelen voltam betelni a látványával.
Ami még nagy benyomást tett rám, azok a felhőkarcolók, mert én most láttam először ilyen építményeket. Lenyűgözött, hogy mennyire magasak, főleg persze a The Shard, ami szinte felfoghatatlan, hogy 300 méter magas és ember építette. Szombaton a lábához is eljutottunk, így teljesen valójában is megcsodálhattam.

Az öt napból hármat két útitársammal töltöttem. Rengeteg mindent láttunk is csináltunk együtt, többek között bementünk a Towerbe, ahol láttuk a koronázási ékszereket; felmentünk a Tower Bridge-re, hogy aztán az üvegpadlón át láthassuk magunk alatt a Temzét; bementünk a híres-neves Madame Tussaud-ba; felültünk a London Eyre, ahol minden bátorságomat összeszedve egyszer még kimentem a fülke széléig, hogy megcsodálhassam az alattam elterülő Londont; elmentünk a Westminster Abbey-be, ahol többek között Newton és Darwin sírját is láttuk, és még rengeteg más mindent is.

De volt két nap, amit javarészt egyedül töltöttem. Soha nem volt még ilyenben részem, pláne nem külföldön, egy teljesen idegen városban. És azt kell mondjam, hogy csodás élmény volt! Persze én is úgy szeretek alapvetően utazni, ha van velem valaki, akivel együtt lehet rácsodálkozni az új dolgokra, akivel meg lehet osztani az élményeket. De egy egészen más élmény egyedül csatangolni és felfedezni. Olyankor persze magadra vagy utalva, de Londonban például elképesztően segítőkészek és kedvesek az emberek, minden jól ki van táblázva, és a magammal vitt útikönyv térképe is rengeteget segített.
Amikor egyedül vagy, nem kell igazodni senkihez, te magad döntöd el, mikor és mit nézel meg. Dönthetsz úgy, hogy a Regent's Parkban reggelizel, majd a British Museum előtt ebédelsz meg, hogy a Hyde-parkban csak a fele tavat sétálod körbe, mert már leszakad a lábad, hogy a Primarkban felpróbálod még a Game of Thrones-os pólót is. Persze egy megfelelő társsal is meg tudod mindezt tenni, de akkor is megvan a varázsa az egyedül kóborlásnak. Ráadásul utána milyen jól esik találkozni az útitársaddal és elmesélni azt a sok mindent, amit láttál!






Egyébként mindig benne van az emberben a félelem, hogy ha valamire ennyire vágysz, akkor amikor valóra válik, csalódást fog okozni. Hogy a Big Ben nem is annyira lesz szép, vagy hogy mindenhol túl sok ember lesz, és ez elveszi a kedved, vagy hogy az egyedül lévő napokon el fogsz keveredni. Nekem ezek a félelmek mind megvoltak az utazás előtt, de hál istennek egyik sem vált be. A Big Ben és az egész Parlament egyszerűen lenyűgöző, nem tudtam betelni vele, a tömeg nem volt vészes, egyedül az Oxford Streeten érzed azt, hogy te jesszus atyám, de az is túlélhető, egyedül pedig sokkal jobban boldogultam, mint vártam. 
London nem hogy csalódást okozott volna, hanem életem egyik legklasszabb utazása volt. Annyira színes és pörgő ez a város, hogy alig akarja elhinni az ember. A régi és a modern csodálatosan ötvöződik benne, az emberek rettentően kedvesek, udvariasak, a boltokban nem érzed úgy magad, mintha még neked kéne hálásnak lenned, hogy vásárolhatsz. A baloldali közlekedés egyszerre vicces és félelmetes, a híres piros buszokon való utazást pedig nem lehet megunni. A metróhálózat hatalmas és nem tudom hány nap lenne, amíg az ember végigutazik az összes vonalon. Ráadásul sok állomás díszítve is van, és bár néha az ember össze tud kicsit kavarodni, azért elég jól ki van írva minden és végül eltalálsz oda, ahova szeretnél.

Természetesen irodalmi vonatkozása is van dögivel a városnak. Láttam a King's Cross-on a 9 és 3/4-dik vágányt, ami nekem picit csalódás volt, de legalább elmondhatom, hogy jártam a pályaudvaron. Voltam a Westminster Abbey-nek azon a részén, amely a Harry Potterben a Roxfort udvarát és kerengőjét "játssza". Ez utóbbiban ráadásul megtalálható többek között a Bronte-nővérek és Jane Austen sírja is, az ő portréikat pedig meg lehet tekinteni a National Portait Gallery-ben. Bárhol Shakespeare szoborra bukkanhatsz, és ott van persze a Globe Theatre, amit én végül sajnos csak távolról láttam. A Primarkban nagyon klassz Harry Potteres és Trónok harcás pólókra bukkantam, a Waterstones könyvesboltnak meg még a kisebbik üzlete is teljesen lenyűgözött és alig tudtam eldönteni, mely könyvek térjenek velem haza.

Minden utazás más, minden utazás egy külön élmény. Mindegyik után valami más változik meg bennünk és más érzéseket, képeket hagy maga után. London után még inkább feltámadt az a vágyam, hogy minél többet lássak Európából és a világból. Erre az öt napra sikerült egy kicsit más világba betekintenem, ahonnan azt mondhatnám, hogy nagyon sokat tanulhatnánk. El tudjátok képzelni Budapesten azt, ami a Trafalgar Square-en van, hogy a zöld jelzés a gyalogosok lámpáján a különböző típusú párok jeleit mutassa? Vagyis együtt a férfi-női, a férfi-férfi, a női-női, valamint az LMBTQ jelét. Londonban láthatsz rózsaszín tütüben tüntető férfit, egymást átölve sétáló női párt, papot, akinek gyermeke hordozókendőben van a mellkasára kötve. A Hyde-parkban nem csak a fűben ejtőző családokat, barátokat, párokat láthatsz, hanem például táncoló görkorisokat.






Már most tudom, hogy vissza kell még térnem ebbe a városba, mert engem teljesen elvarázsolt. Sok mindent láttam, de közel sem mindent, és alig várom, hogy még több mindent felfedezhessek, még többet lássak belőle, még inkább magamba szívjam a hangulatát. Ezt hívják szerelemnek, nem?

Júliusi zárás

2016. július 31., vasárnap

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy számomra a július volt eddig az év legjobb hónapja. Javarészt ez nem az olvasásnak köszönhető, mert azzal lassan haladtam, de annyi minden történt velem, annyi vágyam vált valóra, hogy ezt nem is bánom annyira.


De kezdjük azzal, hogy meglepően sok lett a beszerzett könyvek száma, 8 darab, amire nem számítottam a Könyvhét után. Pedig a szülinapi ajándékaimnak csak egy részét kaptam meg még. :) A hónap egy régen várt megjelenéssel kezdődött, Robert Galbraith Gonosz pályája számomra kötelező beszerzés volt, mert nagyon szerettem az első két részét Cormoran Strike eseteinek, ráadásul részben a Kakukkszónak köszönhető, hogy el szerettem volna jutni Londonba.
Ezek után Sztimi barátném lepett meg a Leányrablás Budapestennel, amit múlt hónapban már olvastam, és kellemes élményként maradt meg, szóval kénytelen leszek beszerezni a folytatásokat is. :) Majd ezek után jött London, ahonnan természetesen nem térhettem haza könyv nélkül. A Waterstone akcióját használtam ki, miszerint ha veszel egy könyvet, mellé a másikat féláron kaphatod meg, így jött velem Jojo Mojes-tól az After You és David Mitchelltől a Slade House. Vicces, hogy a Libriben egy ugyanilyen akciót használtam ki itthon, csak ott az egyik könyv ment ajándékba, a másik, amit féláron adtak, A vágyakozás enciklopédiája pedig az én magánkönyvtáramat gazdagítja. 

Amit még magamnak szereztem be, az a Marco Polo Róma útikönyve. Ha minden jól alakul, ősszel vagy jövő tavasszal eljutok az Örök Városba, és mivel Londonban jó szolgálatot tett a Marco Polo útikönyve, úgy gondoltam, ezt is megveszem. Ráadásul egy számomra kedves személy szülinapomra meglepett még egy Róma útikönyvvel, amiben annyira fantasztikus képek vannak, hogy az utazás után emléknek is tökéletes lesz. Emellett Szilmariel barátnőmtől megkaptam az Árnyékszövetséget, így már teljes a Vének Háborúja sorozatom.

Ami az olvasást illeti, a júniusban elkezdett Variációk egy párra júliusban lett befejezve, majd még London előtt elkezdtem Ben Aaronovitch-tól a Soho felett a holdat, amit London után fejeztem be, és egészen más élmény volt úgy olvasni, hogy már ismertem a helyszíneket. Belekezdtem még Csernus Imrétől A kiútba, valamint tegnap Baráth Katalintól az Arkangyal éjjelbe.

A Tisza-tó este
Na de mit is csináltam júliusban olvasás helyett? Rengeteg mindent. :) Rögtön egy utazással kezdődött a hónap, az első hétvégét a Tisza-tónál töltöttem Poroszlón. Sose voltam még ezen a környéken, de elsőre elvarázsolt, főleg a péntek esti hajókázás a naplementében, az egyszerűen feledhetetlen, képeslapra illő tájakkal tarkított élmény volt. De jó volt az Ökocentrumot is felfedezni, meggysör mellett foci eb-t nézni és fürdeni is.
Voltam egy nagyon klassz koncerten is, a Paddy an The Rats lépett fel a Budapest Parkban. Én most hallottam őket először élőben, de remélem, nem utoljára. Július második hétvégéjén pedig Sztimi barátnőm vendégeskedett nálam Debrecenből, így most egy kicsit én is turistát játszottam Érden, és több olyan helyen is jártam, ahol még előtte soha. A minaret, a Duna-part, a Földrajzi Múzeum és a Poirot Belga Étterem is kimaradt eddig, de most sikerült bepótolni.


Alattam a Temze látható
Majd pedig ezután elérkezett a hónap csúcspontja: London! Tervezek egy külön posztot írni az utazásról, de azért pár dolgot itt is leírok. Most életemben először hagytam el a kontinenst és utaztam szigetországba. Tudtam, hogy London igazi nagyváros, de ezt csak akkor fogja fel az ember, amikor a saját szemével látja. Ráadásul sohasem alszik, örökké járnak az utcán a piros autóbuszok és a fekete taxik, és a belvárosban vasárnap este is teljes a nyüzsgés. Nehéz leírni, mit éreztem, mikor először megláttam a Tower Bridge-t vagy a Big Bent, hogy milyen furcsa, hogy egyik nap reggel a Regent's Parkban reggeliztem, majd a British Museum előtt ebédeltem, hogy aztán a Temze partján a Big Bent nézve vacsorázzak. Hogy mennyire megszerettem ezt a várost, és hogy már most tudom, hogy vissza kell még térnem, mert közel sem láttam mindent. Ráadásul a magyar vendéglátóim nagyon rendesek voltak, ők még pluszban színesítették az utazást.

Tihanyból a kilátás
Furcsa volt ezek után visszatérni Magyarországra, de szerencsére egy Star Trek mozizás és egy hosszú hétvége a Balatonon segített átvészelni a visszatérést. Ráadásul sok év után újra voltam Tihanyban, ami nagy élmény volt, szinte semmire nem emlékeztem már a környékből, de nagyon szépen kiépített, érdemes mindenképp tenni ott egy sétát. Ráadásul valahogy a Balaton vize mintha most lenne a legszebb, az az igazi már-már karibi zöld, aminek én nem tudok betelni a látványával.

A hónap végét pedig a szülinapom tette színesebbé, két baráti társasággal is ünnepeltem, ami ugyebár két tortát jelent. :) Persze még közel sincs vége az ünneplésnek, mivel sokkal csak augusztusban találkozom, ezért általában legalább egy hónapig tart a szülinapozás, amit persze én nem bánok.

Szerintem a beszámolómból is kiderül, hogy mennyire izgalmas és színes hónap áll mögöttem. Ráadásul szeptemberre befizettem egy körutazást Horvátországba, így a nyár még közel sem ért véget. De előtte még itt az augusztus, ahol mindenféle belföldi kalandozások várnak rám, egy napot Győrben, egy hétvégét pedig Szombathelyen fogok eltölteni. Megyek még életemben először a Szigetre is, és szerintem a szokásos baráti találkozók és mozik is meglesznek. Igyekszem a legtöbbet kihozni a nyárból, amennyire csak lehet, bár most így belegondolva, azért az őszöm sem ígérkezik unalmasnak. :)

Londonban még Benedicttel is össze lehet futni, ha csak bábuként is :)



Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS