Augusztusi könyvtermés

Szóval itt vagyunk, újra szeptembert mutat a naptár. Furcsa, mert úgy érzem, mintha csak most lett volna június eleje, amikor már nagyban nézegettem a naptárt, mikor is megyek már Londonba, vagy mikor lesz egy jó kis szabadtéri koncert. Nem mondom, hogy ősszel megáll az élet, mert közel sem, de szép lassan rövidülnek a nappalok. De most még inkább beszéljünk az augusztusról!

Az augusztus megint szép könyvtermést hozott, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a legtöbb barátommal ekkor ünnepeltük a szülinapomat. Venni csak egy Isztria útikönyvet vettem, emellett Benyák Zoltán írótól kaptam egy dedikált példány A nagy illúzió című legutóbbi regényéből, minden más ajándék volt.

Először megtartottuk az ötös fogattal az immár hagyományosnak számító, Amadeával közös szülinapi bulinkat, ami nálunk tortából, sörből, szóviccekből és persze rengeteg könyvből és némi körömlakkból áll össze. Itt lett enyém a Nagyrészt halott, a Más dalok, a Törékeny holmik és Az Égett-hegyi könyvtár. Mindegyik nagyon érdekel, remélem idén sikerül még rájuk sort keríteni.

Ezután Lilla barátnőm lepett meg a Túszok a tárgyalóasztalnál című non fictionnel, ami a konfliktuskezelésről szól és a fülszövege alapján nagyon érdekesnek tűnik.

Végül pedig az ötös fogat egy részével és a vidéki molyok társaságában tartottunk még egy társaspartival egybekötött szülinapozást. Mivel Amadeának lelkiismeret-furdalása volt, hogy a Könyvhéten picit leöntötte két könyvemet meggysörrel (szerintem semmi bajuk nem lett, csak kicsit színesebbek lettek), ezért kaptam tőle még egy könyvet, a Novecentót, amit egy este alatt el is olvastam és szerencsére nagyon szerettem. Került még hozzám egy Napok romjai és A Rudnay-gyilkosságok, valamint Erika galád módon még egy Dél-Afrika útikönyvvel is meglepett. Bár egyelőre nincs tervben ez az ország, de ki tudja, mit hoz az élet, amúgy meg egy nagyon igényes National Geographic kiadványról van szó.

Bárcsak azt mondhatnám, az olvasással is olyan jól haladok, mint a beszerezésekkel, de azért ez nincs így. Azért többet sikerült olvasni, mint a múlt hónapban, köszönhetően annak, hogy újrázok a Harry Potter kötetekkel, és az első három résszel már végeztem is. Emellett befejeztem Baráth Katitól az Arkangyal éjjelt, ami egy piszkosul erős könyv volt, valamint belekezdtem A Rudnay-gyilkosságokba.

Mindemellett igyekeztem kihasználni a nyár utolsó hónapjának minden egyes percét, szerintem

A balatonfüredi kikötő

sikerült is. Minden hétvégére adódott valami program, és a hétköznapok sem teltek unalmasan. Voltam Tatán, Balatonon és Győrben is egy napot, valamint végre sikerült kilátogatni a Szigetre is, amiről nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, és fontolgatom, hogy jövőre több napon is kilátogatok. Eljutottam továbbá végre a Savaria Karneválra is, egy egész hétvégét töltöttem Szombathelyen és rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, ráadásul még Theodorával is sikerült találkozni. Voltam Szabó Balázs Bandája és Spencer&Hill koncerten is, utóbbin első alkalommal, de biztos nem utoljára.

Egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy bár olvasás terén gyatrán állok, ez volt életem egyik legmozgalmasabb és legszebb nyara, tele új élményekkel, tájakkal. Olyan percekkel lettem gazdagabb, amikre évek múlva is szívesen emlékezem vissza.

És hát itt van az ősz, itt van újra. Igazából a szeptember-októbert még kedvelni szoktam, mikor még élvezhetjük a vénasszonyok nyarát, mikor még azért zöld a természet, nincsenek nagy fagyok és a nap is süt még. Ráadásul szeptemberben még el is szökök kicsit a nyárba, ugyanis pár napot Horvátországban fogok tölteni. A tenger az én egyik nagy szerelmem, alig várom, hogy újra láthassam. Emellett vár még rám több koncert is, egy krimivacsora és bloggertalálka is. 

A könyvkiadók is szép lassan magukhoz térnek, egyre több megjelenést jelentenek be, én pedig bevallom, kezdem várni, hogy bespájzolhassak néhány új szépséget. Hátha szép lassan az olvasási tempóm is visszaáll a megszokottra.