2017. október 9., hétfő

Útinapló: Dél-Olaszország, avagy Nápoly és környékének meghódítása

Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan évem, mikor háromszor is útra kelek  Olaszországba. 2017-ben ez mégis így alakult, és bevallom, egyáltalán nem bánom. Olaszországban minden megvan, ami számomra kell: szép tájak, csodás városok, tenger, kellemes klíma és isteni ételek.

Ezt a dél-olasz utat már februárban megterveztük, meg is vettük a repjegyet, szóval ez nem olyan hirtelen felindulásból született ötlet volt, mint Milánó. Nagyon kíváncsi voltam, milyen is a híres-neves Nápoly, de már előre lelövöm a poént, hogy legkevésbé ez a város fogott meg azok közül, ahol jártunk.

Nápoly
Sorrento
Mind az érkezésünkkor, mind a távozásunkkor ömlött az eső Nápolyban. Mondta az egyik olasz vendéglátónk, hogy egész nyáron nem láttak ennyi esőt, mint ami az első napunkon leesett. De szerencsések voltunk, ott tartózkodásunk java részében 27 fok körüli hőmérséklet volt és még a tengerben is tudunk fürödni. Nem bántam, hogy nem jutott ki a párás 34 fokból, amit Milánóban kaptunk meg júniusban.

Nápolyban igazából csak két délutánt, egy estét és egy délelőttöt töltöttünk. Az ötödik percben, miután megérkeztünk a Garibaldi pályaudvarra, már megpróbáltak meglopni minket, ami azért nem alapozta meg a jó viszonyomat a várossal. Amúgy Nápolyt én egy igazi kihagyott ziccernek érzem, amely sokkal, de sokkal szebb lehetne, ha pénzt és időt fordítanának rá. Tele van impozánsabbnál impozánsabb épületekkel, templomokkal, de a többség nagyon elhanyagolt állapotban van. Viszont azt is biztos, hogy van egy hangulata a városnak, ahogy a szűk utcákon bolyongsz, ahogy kisétálsz a tengerpartra, és látod a Vezúvot, ahogy figyeled a káoszos, mégis működő közlekedésüket. És a lazaságukat mindig is irigyelni fogom, ahogy énekelgetnek az utcán vagy a pasast, aki lazán feküdt a függőágyában a nyitott ablaknál.

Capri

Ahol nem citrom, ott lime van

A Caprin való kikötés után ez a látvány fogadott minket
A nyaralás java részét viszont Sorrentóban és környékén töltöttük. Sorrento az a hely, ahol akár heteket is el tudnék tölteni, nekem a tökéletes olasz városka, tele citrommal, pálmafákkal, limoncellóval, macskával és gyönyörű tengeri kilátással. Imádtam csak úgy sétálgatni este az utcáin, leülni egy padra egy téren, hogy megvacsorázzunk, a tengerből nézni fel a sziklafalra, amire a város felépült. Ráadásul egy nagyon kedves olasz hölgynél, Carlánál szálltunk meg, ahol minden reggel és este az erkélyen vacsoráztunk a citromfák mellett.

Sorrentóból jártuk be a környéket, jártunk Caprin, Pompei-ben, Amalfin, Positanóban és felmentünk a Vezúv csúcsára is. Ezek közül Capri nekem azért volt nagy élmény, mert most jártam először olyan szigeten, amelyet csak hajóval lehet megközelíteni. Mondjuk az odavezető úton kifogtuk a tenger kevésbé békés arcát, és egy darabig nem is akarok hajókázásra gondolni, de azt mondom, a látvány, ami ott fogadott, megérte ezt a kellemetlen utat. Caprin annyit színe van a tengernek, hogy az ember képtelen betelni vele. Ráadásul nagyon rendezett, gyönyörűen karban tartott az egész sziget.

Pompei egyik utcája

A Vezúv krátere

Kilátás a Vezúv tetejéről
Pompei-ben azon döbbentem le, mekkora város volt, valahogy sokkal kisebbnek képzeltem el. Ráadásul ahhoz képest egész szép állapotban maradt meg, egészen különleges élmény az utcáin sétálgatni. Amikor onnan láttam a Vezúvot, még nem tudtam elképzelni, hogy egészen a tetejéig fogok feljutni, ahonnan belátni szinte az egész Nápolyi-öblöt, és egészen közel lehet menni a kráteréhez. Még azt is láttuk, hogy egy icipicit füstölt az egyik része, lúdbőrözős élmény volt.

Amalfi és Positano közül engem az utóbbi nyűgözött le jobban, de Amalfin is gyönyörű a templom. Ha busszal megy az ember, fel kell készülni, hogy egyrészt végig szerpentines az út, másrészt sokszor csak épphogy el tudnak menni a buszok más járművek mellett, így elég lassan lehet haladni. Viszont közben olyan tájak tárulnak a szemünk elé, hogy egyik ámulatból esünk a másikba. Positanóban pedig különösen nagy élmény, hogy először fentről pillantod meg, majd szép lassan ereszkedsz le, hogy aztán a tenger felől lásd a házak színes kavalkádját. 

Amalfi

Positano

A feledhetetlen sorrentoi kilátás
Amikor az utolsó napunkat töltöttünk Sorrentóban, akkor még elmentünk mégegyszer a kedvenc parkunkba, ahonnan látni a tengert és a Vezúvot. És bevallom, megkönnyeztem, hogy el kell hagynom ezt a paradicsomi helyet. Itt elkapott az a ritka érzés, hogy na igen, itt tudnék élni. Persze utána olvastam, hogy Sorrentóban élni közel sem olyan, mint turistaként ott lenni, nekem mégis nagyon a szívemhez nőtt ez a város. Nem csodálkozom, hogy sokan rendszeresen visszatérnek ide, mi is azt mondtuk Carlának, hogy visszajövünk még.

Igazából nagyon nehéz írásban visszaadni, mennyire is csodálatos volt ez a hat nap, amit ott töltöttünk, és hogy mennyire nehéznek éreztem a visszatérést utána Budapestre. Mindig az olasz épületeket kerestem, a két ház között kifeszített ruhaszárító köteleket, a limoncellóval és citromos szappannal telezsúfolt üzleteket... És talán senki nem lepődik meg, ha azt írom, jövő évre már tervezés alatt van a következő olasz út. Mert ebből az országból sosem lehet elég.

2017. október 2., hétfő

Szeptemberi beszerzések

Mikor ezt a posztot írom, este hét óra van és már sötét. Na ez az, amit eléggé kevéssé szeretek az őszben, még a hideget is jobban elviselem, mikor világos van. De hát ez a természet rendje, és legalább legálisan lehet már ilyenkor is magunkra húzni a takarót.

De beszéljünk inkább a beszerzésekből, ugyanis annak köszönhetően, hogy volt, akikkel csak most sikerült találkozni, elég szép kis kupacom lett. Az ajándékok között volt két Neil Gaiman, a Coraline és a Tükör és füst, így már szépen alakul a gyűjteményem. Megkaptam még Emma Cline-tól A lányokat, ami érdekes és felkavaró olvasmánynak ígérkezik, és ha már lányok, A hóleány pont jó lesz a téli időszakra olvasmánynak. Robert Jackson Bennettől A lépcsők városával én eléggé jóban voltam, kíváncsi vagyok, A pengék városa mit tud nyújtani. Végül pedig két vízzel kapcsolatos című regényt is kaptam, az egyik A tenger, a másik pedig A varázslat tava.
Magamnak egyetlen könyvet vettem, ez pedig Joanne Harris-től A St. Oswald fiúiskola. Az Urak és játékosok atmoszférája engem megfogott, így alig várom, hogy újra visszatérhessek bele.

Ami az olvasást illeti, szégyentelenül lassan haladtam szeptemberben is a könyvekkel. Csak Gerald Durelltől A halak jellemét és egy két részben kiadott Batman képregényt, a Hosszú Halloweent olvastam el, valamint belekezdtem Matt Haig Miért érdemes élni? című írásába. Durrelltől bár nekem a Korfu-trilógiát semmi sem múlja felül, azért A halak jelleme is kellemes perceket tartogatott. A Hosszú Halloween szerintem egy remek Batman képregény, amelynek van mélysége is, mivel két szép vaskos kötetről van szó, ezért van lehetőség kifejteni a történetet. A Miért érdemes élni?-nek még csak az elején vagyok, még nem nyilatkoznék róla, de kétlem, hogy ez az írás változtatná majd meg az életem.

Háttérben Capri híres sziklái
Ami egyébként a szeptembert illeti, elég rendesen hullámzó hónapom volt, jóból-rosszból kijutott egyaránt. De beszéljünk a jó dolgokról! A hónap elején 6 csodálatos napot töltöttem Dél-Olaszországban, aminek mindenképp szeretnék majd egy külön bejegyzést szánni. Biztos vagyok benne, hogy vissza kell még térnem erre a környékre, több hétig is el tudtam volna még lenne ott. Volt két emlékezetes koncertem is, amin mindkettő alatt végig vagy majdnem végig szakadt az eső, találkozhattam egy dedikálás és egy kép erejéig az egyik kedvenc bandámmal, az Anna and the Barbies-zal, és még Sarah Andersen is Budapestre látogatott. Ráadásul utóbbi nem csak aláírással, hanem rajzzal is megörvendeztette a rajongóit.

Sarah Andersen épp nekem rajzol
Az október egyelőre az új kezdetek időszakának tűnik, reméljük ezek pozitív változásokat hoznak az életembe. Az olvasást is szeretném magasabb fokozatba kapcsolni, főleg, hogy jobbnál jobb regények megjelenését jelentették be a kiadók. A könyvtárba is visszairatkoztam, szóval motiváció van bőven, már csak egy kis időt kell keríteni hozzá. :)