2017. október 9., hétfő

Útinapló: Dél-Olaszország, avagy Nápoly és környékének meghódítása

Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan évem, mikor háromszor is útra kelek  Olaszországba. 2017-ben ez mégis így alakult, és bevallom, egyáltalán nem bánom. Olaszországban minden megvan, ami számomra kell: szép tájak, csodás városok, tenger, kellemes klíma és isteni ételek.

Ezt a dél-olasz utat már februárban megterveztük, meg is vettük a repjegyet, szóval ez nem olyan hirtelen felindulásból született ötlet volt, mint Milánó. Nagyon kíváncsi voltam, milyen is a híres-neves Nápoly, de már előre lelövöm a poént, hogy legkevésbé ez a város fogott meg azok közül, ahol jártunk.

Nápoly
Sorrento
Mind az érkezésünkkor, mind a távozásunkkor ömlött az eső Nápolyban. Mondta az egyik olasz vendéglátónk, hogy egész nyáron nem láttak ennyi esőt, mint ami az első napunkon leesett. De szerencsések voltunk, ott tartózkodásunk java részében 27 fok körüli hőmérséklet volt és még a tengerben is tudunk fürödni. Nem bántam, hogy nem jutott ki a párás 34 fokból, amit Milánóban kaptunk meg júniusban.

Nápolyban igazából csak két délutánt, egy estét és egy délelőttöt töltöttünk. Az ötödik percben, miután megérkeztünk a Garibaldi pályaudvarra, már megpróbáltak meglopni minket, ami azért nem alapozta meg a jó viszonyomat a várossal. Amúgy Nápolyt én egy igazi kihagyott ziccernek érzem, amely sokkal, de sokkal szebb lehetne, ha pénzt és időt fordítanának rá. Tele van impozánsabbnál impozánsabb épületekkel, templomokkal, de a többség nagyon elhanyagolt állapotban van. Viszont azt is biztos, hogy van egy hangulata a városnak, ahogy a szűk utcákon bolyongsz, ahogy kisétálsz a tengerpartra, és látod a Vezúvot, ahogy figyeled a káoszos, mégis működő közlekedésüket. És a lazaságukat mindig is irigyelni fogom, ahogy énekelgetnek az utcán vagy a pasast, aki lazán feküdt a függőágyában a nyitott ablaknál.

Capri

Ahol nem citrom, ott lime van

A Caprin való kikötés után ez a látvány fogadott minket
A nyaralás java részét viszont Sorrentóban és környékén töltöttük. Sorrento az a hely, ahol akár heteket is el tudnék tölteni, nekem a tökéletes olasz városka, tele citrommal, pálmafákkal, limoncellóval, macskával és gyönyörű tengeri kilátással. Imádtam csak úgy sétálgatni este az utcáin, leülni egy padra egy téren, hogy megvacsorázzunk, a tengerből nézni fel a sziklafalra, amire a város felépült. Ráadásul egy nagyon kedves olasz hölgynél, Carlánál szálltunk meg, ahol minden reggel és este az erkélyen vacsoráztunk a citromfák mellett.

Sorrentóból jártuk be a környéket, jártunk Caprin, Pompei-ben, Amalfin, Positanóban és felmentünk a Vezúv csúcsára is. Ezek közül Capri nekem azért volt nagy élmény, mert most jártam először olyan szigeten, amelyet csak hajóval lehet megközelíteni. Mondjuk az odavezető úton kifogtuk a tenger kevésbé békés arcát, és egy darabig nem is akarok hajókázásra gondolni, de azt mondom, a látvány, ami ott fogadott, megérte ezt a kellemetlen utat. Caprin annyit színe van a tengernek, hogy az ember képtelen betelni vele. Ráadásul nagyon rendezett, gyönyörűen karban tartott az egész sziget.

Pompei egyik utcája

A Vezúv krátere

Kilátás a Vezúv tetejéről
Pompei-ben azon döbbentem le, mekkora város volt, valahogy sokkal kisebbnek képzeltem el. Ráadásul ahhoz képest egész szép állapotban maradt meg, egészen különleges élmény az utcáin sétálgatni. Amikor onnan láttam a Vezúvot, még nem tudtam elképzelni, hogy egészen a tetejéig fogok feljutni, ahonnan belátni szinte az egész Nápolyi-öblöt, és egészen közel lehet menni a kráteréhez. Még azt is láttuk, hogy egy icipicit füstölt az egyik része, lúdbőrözős élmény volt.

Amalfi és Positano közül engem az utóbbi nyűgözött le jobban, de Amalfin is gyönyörű a templom. Ha busszal megy az ember, fel kell készülni, hogy egyrészt végig szerpentines az út, másrészt sokszor csak épphogy el tudnak menni a buszok más járművek mellett, így elég lassan lehet haladni. Viszont közben olyan tájak tárulnak a szemünk elé, hogy egyik ámulatból esünk a másikba. Positanóban pedig különösen nagy élmény, hogy először fentről pillantod meg, majd szép lassan ereszkedsz le, hogy aztán a tenger felől lásd a házak színes kavalkádját. 

Amalfi

Positano

A feledhetetlen sorrentoi kilátás
Amikor az utolsó napunkat töltöttünk Sorrentóban, akkor még elmentünk mégegyszer a kedvenc parkunkba, ahonnan látni a tengert és a Vezúvot. És bevallom, megkönnyeztem, hogy el kell hagynom ezt a paradicsomi helyet. Itt elkapott az a ritka érzés, hogy na igen, itt tudnék élni. Persze utána olvastam, hogy Sorrentóban élni közel sem olyan, mint turistaként ott lenni, nekem mégis nagyon a szívemhez nőtt ez a város. Nem csodálkozom, hogy sokan rendszeresen visszatérnek ide, mi is azt mondtuk Carlának, hogy visszajövünk még.

Igazából nagyon nehéz írásban visszaadni, mennyire is csodálatos volt ez a hat nap, amit ott töltöttünk, és hogy mennyire nehéznek éreztem a visszatérést utána Budapestre. Mindig az olasz épületeket kerestem, a két ház között kifeszített ruhaszárító köteleket, a limoncellóval és citromos szappannal telezsúfolt üzleteket... És talán senki nem lepődik meg, ha azt írom, jövő évre már tervezés alatt van a következő olasz út. Mert ebből az országból sosem lehet elég.

4 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, Caprira sosem fogok eljutni :D Nem lehetett túl kellemes az az út!
    Viszont az Amalfi-part állati szép lehet, Sorrentót is beleértve, én a legutóbbi úton ezt nem akartam gyorsan egy nap alatt kipipálni, de előbb-utóbb szeretnék egy hosszabb tartózkodást csak erre a részre.
    Nekem mondjuk Nápoly is nagyon tetszett, de megértem, hogy a körülmények miatt nektek annyira nem jött be, a szakadó eső nekem is vette már el a kedvem várostól, az ilyen lepukkantabb jellegű helyek meg még lepukkantabbnak tűnnek ilyenkor.
    Nápolyban egyébként pont a düledező házak tetszettek, az, hogy mindennek ellenére egészen modern, haladó városnak éreztem, és bár nem bírnék ekkora káoszban élni, pár napig érdekes volt ebbe belekóstolni.

    Nem csodálom, hogy nehezedre esett hazajönni... Mi lesz a következő úticél? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem volt az, de szerencsére hazafele már sima volt. :)
      Nem is érdemes egy nap alatt végigrohanni, több napot kell rászánni.
      Igen, meg lehet ha több időt töltöttünk volna ott, jobban elkap a hangulata, de így nálam az Amalfi-part nyert. :)

      Még nem biztos, de Olaszországon belül Pisa és környékét tervezzük jövőre felfedezni. :)

      Törlés
  2. Gyönyörű ország, gyönyörű vidék. Ezek közül mi is mindent bejártunk, felejthetetlen élmény volt! Sajnos minket ki is raboltak. A strandon. Telefonokat, fényképezőgépet és kevéske pénzt. Így jártunk. És olaszok voltak a tolvajok... Amíg a vízben voltunk akkor vitték el a cuccainkat... NÁPOLY mellett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos ez így van, tengerparton nem szabad értéket elől hagyni, mert könnyen lába kél. De azért örülök, hogy így is jó élmény maradt Nektek. :)

      Törlés