Könyvgalaxis

Be kell valljam, a mai napig nagyon szeretem, ha elvarázsolnak. Régen és még ma is szívesen megnézem a magyar meséket és népmeséket, és amikor meghallottam, hogy László Zoltán ez utóbbit fogja regénye egyik fő motívumaként használni, nagyon megörültem. Zoltán sci-fi-jei, A keringés és a Nulla pont is elnyerte tetszésemet, így nem alaptalanul reméltem, hogy így lesz ez az Egyszervolttal is. Főhősünk Karsa Harlan, aki egy hullaházban dolgozik, és az egyik esti randevúján után arra ébred, hogy furcsa dolgok kezdenek történni vele. Feltűnik egy rémisztő hivatalnok, a porcelánok megmozdulnak, és mindenféle emberek és lények kezdik el üldözni. Ha életben akar maradni, el kell fogadni a mogorva nyomozónő segítségét, és fel kell fedeznie Budapest a legtöbbek számára rejtett oldalát. Sajnos azt kell mondjam, túl nagyok voltak az elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Nem volt a legjobb ötlet Gaimanhez hasonlítani, akinek bár nem minden műve ugyanolyan színvonalú, mégis van egy egyedi hangja,...