2013. augusztus 25., vasárnap

László Zoltán: Egyszervolt

Be kell valljam, a mai napig nagyon szeretem, ha elvarázsolnak. Régen és még ma is szívesen megnézem a magyar meséket és népmeséket, és amikor meghallottam, hogy László Zoltán ez utóbbit fogja regénye egyik fő motívumaként használni, nagyon megörültem. Zoltán sci-fi-jei, A keringés és a Nulla pont is elnyerte tetszésemet, így nem alaptalanul reméltem, hogy így lesz ez az Egyszervolttal is.

Főhősünk Karsa Harlan, aki egy hullaházban dolgozik, és az egyik esti randevúján után arra ébred, hogy furcsa dolgok kezdenek történni vele. Feltűnik egy rémisztő hivatalnok, a porcelánok megmozdulnak, és mindenféle emberek és lények kezdik el üldözni. Ha életben akar maradni, el kell fogadni a mogorva nyomozónő segítségét, és fel kell fedeznie Budapest a legtöbbek számára rejtett oldalát.

Sajnos azt kell mondjam, túl nagyok voltak az elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Nem volt a legjobb ötlet Gaimanhez hasonlítani, akinek bár nem minden műve ugyanolyan színvonalú, mégis van egy egyedi hangja, ami csak rá jellemző. László Zoltán mintha ebben a regényben nem találta volna meg a sajátját. A karakterek nem kellően kidolgozottak, én például egyáltalán nem tudtam sem Harlanért, sem a nyomozónőért, sem a másik főhősnőért, Tótfalusi Rékárt izgulni. A történet képtelen volt magába szippantani, végig kívülállónak éreztem magam, pedig egy ilyen könyvnél az embernek egynek kéne éreznie magát a szereplők közül.

A magyar népmesei elemek kihasználása sem sikerült tökéletesen sajnos, bár voltak elemek, amelyek tetszettek (a Westend vízesésére már nem tudok ugyanúgy tekinteni :) ), mégis kevésnek éreztem ezt. A vége felé pedig a sci-fi szál behozását kifejezetten erőltetettnek éreztem. Nem voltam megelégedve a lezárással sem, bár tény, hogy izgalmasabb volt, mint a könyv többi része.

Szerintem az Egyszervolton lehetett volna még mit alakítani, mert így egy nagyon jó alapötlet veszett kárba. Ennek ellenére továbbra is jó írónak tartom László Zoltánt, reménykedem, hogy a következő regényében több örömömet fogom lelni.

A könyvért köszönet az Agave Kiadónak!

Ui: A borítót viszont imádom, az idei év egyik kedvence nálam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu