2015. január 23., péntek

Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Matthew Quick, a Napos oldal írójának új regénye egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek. A végletekig izgalmas regény komoly témákat jár körbe, a feszültség szinte tapintható, a végkifejlet pedig mondhatni epikus. Tarts velünk a blogturné során, ahol az értékelések és extrák mellett a könyvet is megnyerheted!



Matthew Quick első regénye, a Napos oldal, melyből film is készült Jennifer Larence és Bradley Cooper főszereplésével, engem teljesen megnyert magának, így nem is volt kérdés, hogy a Bocsáss meg, Leonard Peacockot is el fogom olvasni, még ha egy teljesen más műfajba is tartozik.

A Bocsáss meg, Leonard Peacock! ott kezdődik, hogy Leonard a reggelinél épp élete utolsó napjára készül, amikor is a számára kedves néhány embernek ajándékokat tervez adni, a volt legjobb barátját és önmagát pedig fejbe készül lőni. Ahogy végigkövetjük a napját, szép lassan kibomlik, mi is áll a tette hátterében, és a mai fiatalok problémáival és az iskolarendszer tehetetlenségével ezekkel kapcsolatban is szembesülhetünk.

Csak ebben az évben már három ifjúsági könyvet olvastam, amelyben problémás fiatalok a főszereplők, akiket a szülei elhagytak, elhanyagolnak vagy családon belüli erőszak és szexuális zaklatás áldozatai. Sajnos egy nagyon jól mutatja ezt, mekkora problémát okoz ez napjainkban, főleg az, hogy ezek a fiatalok egyszerűen sehol sem kapnak segítséget. Leonard sem érzi úgy, hogy elmondhatná bárkinek is, mi is történt vele, amitől zárkózott és furcsa kamasz lett. Az apja elhagyta őket, az anyja a saját karrierjét építi, az iskolai tanácsadó azt hiszi, hogy a kólás nyalóka mindent megold, a kortársak pedig elfordulnak tőle.

Mindig furcsállva hallgatom egy-egy iskolai lövöldözés után a szomszédok és a szülők nyilatkozatát arról, hogy már pedig a Pisti milyen egy áldott jó gyerek volt! Csöndes, szófogadó, hát senki se gondolta volna, hogy ilyet tenne! Valójában mindig vannak jelek, csak az emberek inkább homokba dugják a fejüket, mint hogy észrevegyék ezeket. Pedig hány és hány fiatalt meg lehetne menteni, ha időben szakszerű segítséget kapnának!

A Bocsáss meg, Leonard Peacock egy nagyon furcsa hangulatú regény. A mentálisan zavarodott Leonard gondolatai ide-oda csaponganak, amit néha nehéz követni, főleg, hogy sokszor lábjegyzetben fejti a véleményét egy-egy témáról vagy személyről, így tesz megjegyzéseket rájuk. Kicsit azt a torokszorítást éreztem az olvasása közben, mint a Beszélnünk kell Kevinről esetén, de itt azért talán enyhébb formában.
A kedvenc részeim a jövőbeli levelek voltak, amelyeket Leonard önmagának ír egy iskolai feladat keretében úgy téve, mintha a leendő családtagjai írnának neki. Szívszorító olvasni, amint ezekkel próbálja önmagát megmenti. A másik kedvencem az volt, amikor Leonard ellóg az iskolából, öltönybe öltözik és úgy tesz, mintha ő maga is dolgozni menne, így figyeli meg a felnőtteket. Ő azt a következtetést vonja le, hogy a felnőttek elfelejtik, hogyan is kell boldognak lenni, és mindennel csak a boldogtalanságukat táplálják. Én még mindig próbálok benne hinni, hogy ez nem így van.

Matthew Quick ember regénye nálam nem éri utol a Napos oldalt, de az biztos, hogy egy fontos olvasmányról van szó. Amit abszolút nem értek, hogy hogy kerülhetett ez a könyv a Vörös Pöttyös kategóriába, ugyanis abszolút nem egy nyálas tinitörténetről van szó, hanem egy nagyon komoly kérdéseket boncolgató, nehezen emészthető regényről.


Nyereményjáték

A Bocsáss meg, Leonard Peacock! főhőse egy zavarodott, súlyos lelki problémákkal küzdő tinédzser fiú, akit állandó zaklatás ér a közvetlen környezetétől. Sajnos sok esetben előfordul az, hogy a zaklatott tini az öngyilkosság mellett dönt.A mostani Blogturné során az ő emlékükre szeretnénk felhívni a figyelmet. Minden állomáson találtok pár információt egy-egy fiatalról, aki sajnos nem kapott megfelelő segítséget. A nevüket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, és megnyerhetitek a három példány egyikét!

Lelaah Alcorn Joshua Ryan Alcorn néven látta meg a napvilágot. Ez a fiú a saját Tumblr blogján tette közzé, hogy öngyilkosságot fog elkövetni, és azt írta, reméli, hogy a tette segíthet azon, hogy meginduljon a társadalomban egy párbeszéd a transzneműek diszkriminációjáról, zaklatásáról és a támogatásuk hiányáról.
Leelah egy szigorúan katolikus családban nőtt fel. Már elég fiatalon rájött, hogy ő belül lánynak érzi magát, hiába született fiúnak. 14 évesen ezt közölte a szüleivel is, akik képtelenek voltak ezt elfogadni, egy keresztény angolul "conversation therapy"-nak nevezett terápiára íratták be, amelynek lényege, hogy a homoszexuálisokat visszatereljék a heteroszexuális útra, a transzneműeket pedig rávegye, hogy elfogadják a nemi identitásukat.
Ő ennek ellenére sem változott meg, 16 évesen műtétnek akarta alávetni magát, hogy lánnyá válhasson, de a szülei természetesen ehhez nem járultak hozzá. Miután az iskolában bevallotta az osztálytársainak, hogy a fiúkhoz vonzódik, a szülei kiíratták és az online felületekről is letiltották, ahol szintén őszintén vállalta identitását.
Leelah végül tavaly december 28-án lett öngyilkos, autó elé lépett egy forgalmas főúton.


 
a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
01.15: Media Addict
01.17: Bibliotecha Fummie 
01.19.: Roni olvas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu