Októberi könyvhalom

Csodálatos volt ez az október. A fények, a színek, a csodás idő, imádtam az egészet. Csak kapkodom a fejem a könyves megjelenések és programok kapcsán, és számomra az év filmjét is ebben a hónapban mutatták be.

Könyves szempontból ez a hónap nem tűnik annyira visszafogottnak, de a beszerzések java részét ajándékba kaptam. Amit magamnak vettem, az a Margó Fesztiválon a Ha a macskák eltűnnének a világból és A sziget, mindkettőt olvastam már, előbbi elég nagy csalódás, utóbbit viszont szerettem. A harmadik saját szerzemény pedig Elena Ferrante Nápoly-regényeinek az utolsó része, amit viszont tartogatok még kicsit, lehet majd a karácsonyi szabi alatt fogom elolvasni.

Mindemellett voltak olyan barátok, akikkel még csak most sikerült szülinapot ünnepelni, tőlük kaptam az Orkavárost, a Láthatatlan bolygókat, az Űroperát és a Menny és pokol trilógiát. Mindegyiknek nagyon örülök, de különösen az utolsónak, A sziget után szívesen olvasok még izlandi irodalmat.

Olvasás terén sem lehet panaszom. Elolvastam életem első Lovecraft novelláskötetét, az Onnan túlról-t, ami ha nem is lett kedvenc, de kellemes csalódás volt. Közben belekezdtem Joanne Harris-tól A St. Oswald fiúiskolába, ami nekem nem érte el az első rész színvonalát, de jó volt kicsit visszatérni a St. Oswaldba. Ezek után két havi beszerzést olvastam, ahogy fentebb is írtam, a Ha eltűnnének a macskák nekem csalódás, A sziget viszont sokkal jobban tetszett, mint vártam. Végül még belekezdtem a 10. várólistacsökkentős regényembe is, John Banville-től A tengerbe.

Erre a hónapra végre jutottak könyves programok is, a szokásos sci-fi sörözésen és könyvklubon kívül jártam a Margó Fesztiválon, ahol a Próza Nostra által tartott, a kínai sci-firől szóló beszélgetésen vettem részt, ami nagyon-nagyon tetszett. Vettem ugye két könyvet is, találkoztam barátokkal, ismerősökkel is. Sajnos több napon nem tudtam menni, pedig nagyon erős programja volt a Margónak, és azt kell mondjam, hogy kinőtte magát a rendezvény.

Forrás: Pinterest

Ami nekem még a hónap legje volt, az a Joker film. Sejtettem, hogy tetszeni fog, de azt nem, hogy

ennyire. Már háromszor láttam moziban, rengeteg videót, cikket, fanartot megnéztem róla, és amikor ezt a bejegyzést írom, akkor is épp a zenéje szól. Nekem amúgy is a Batman az egyik kedvenc képregényvilágom, ha szuperhősökről van szó, Joker meg aztán abszolút a kedvenc karakteremmé nőtte ki magát. Most épp azon szurkolok, hogy jelenjen meg valami könyv a filmről, szívesen olvasnék kulisszatitkokat a forgatásról, a történetről.

Holnap pedig indulok a Tátrába, hogy még kihasználjam az ősz maradékát. Bár már hamarabb sötétedik és kezd egyre hidegebb lenni, még nem hullottak le teljesen a levelek, így még lehet gyönyörködni a természetben. Aztán pedig jöhetnek a kuckózós-olvasós téli esték.