A recik és a blogírás diszkrét bája
Lobo és Nima bejegyzése indította el azt a hullámot, melynek következtében a bloggerek a blogjukhoz és a recenziós könyvekhez való viszonyukat mesélik el. Ez a téma engem is érdekel, szóval úgy gondoltam, én is megosztok pár gondolatot.
Annak idején a bloggerkedést nem könyves bloggerként, hanem a sci-fi témájában kezdtem el még az SFblogon. Az akkori barátom ott bloglot, és kedvem támadt nekem is bejegyzéseket írni. Ott még elég vegyes témákról írtam, ha könyv került szóba, általában sci-firől írtam természetesen.
Aztán egy idő után ezt kevésnek éreztem. 2008 végén, 2009 elején annyira sok más műfajú könyvet olvastam, amiről szívesen megosztottam volna a véleményem, hogy úgy döntöttem, nyitok egy új blogot. Így született hát meg a Könyvgalaxis, majd ez a blog és a moly.hu-hoz való csatlakozásom egy egész más világot nyitott meg előttem. Csak úgy tobzódtam a könyvekben, mindent faltam szinte gondolkodás nélkül, ami az utamba került.
Ma már sokkal jobban megválogatom, mit olvasok el, mit szerzek be. Egyrészt anyagilag sem lehet bírni ezt a rengeteg könyvet, másrészt pedig az ember a csalódásaiból elég sokat tanul. Szóval ma már kétszer is meggondolom, kell-e, tetszene-e az adott regény, és nem csuklóból vásárolok.
Igyekszem ezt az elvet a recikönyveknél is betartani. Nem szeretnék soha odáig eljutni, mint a külföldi bloggerek, akik zsákszámra kapják a könyveket, amelyből egy csomót el sem olvasnak. Szerintem így elveszik a könyv megszerzésének élvezete, és könnyű megfeledkezni arról, hogy ezek mégsem ingyen könyvek, el kell olvasni őket és írni róluk, amely nem hangzik nehéznek, sok esetben nem is az, de azért mégis munka van benne.
Nima írt arról, és nálam is ez a helyzet áll fent, hogy amikor elkezdtem blogolni, még nem is álmodtam róla, hogy én majd kiadóktól fogok kapni könyveket. Sokáig csak ámultam azokon, akik reciket kaptak, talán egy kicsit irigykedtem is. Ma már én is több kiadótól kaptam már könyveket, több kiadóval is tartom a kapcsolatot.
Sokszor megkérdezték már, hogy nem rossz, hogy olyan könyveket is rád sóznak, amelyek nem érdekelnek, és el kell olvasnod őket? Én ilyenkor mindig megmagyarázom, hogy általában én kérek konkrét könyvet/könyveket a kiadóktól, persze van, hogy megkeresnek, elolvasnám-e ezt meg ezt, de csakis akkor kérek valamit, ha tényleg érdekel. Nem akarok abba a hibába esni, hogy minden szart elfogadok válogatás nélkül, csak azért, mert nem kell érte fizetnem. A könyvvásárlással is így vagyok: hiába nagyon olcsó valami, ha tudom, hogy úgyis csak ott fog állni a polcomon évekig, és hozzá sem fogok nyúlni, inkább nem veszem meg.
Engem amúgy egyáltalán nem zavar, ha valaki reciket olvas, még az sem feltétlenül, ha csak azt olvas, bár olyankor az emberben felmerül, hogy nincs egyáltalán más, amit a kezébe fogna? Vagy egyszerűen annyi könyvet kap, hogy másra nincs is ideje? Én azért szeretem a magam által bezsákmányolt könyveimet is olvasni, ráadásul a recik általában mindig friss megjelenések, és azért attól is be tud sokallni az ember, ha mindig csak az újdonságok kerülnek a kezébe. Olyankor kezd el egy akár csak pár éve megjelent könyv után sóvárogni, hogy egy kicsit mást olvasson.
Ahogy már Amadea bloggerinával is megtárgyaltuk többször, ha lenne elég pénzünk, nem is kérnék recenziós példányokat. Nem mintha nem értékelném, hogy a kiadók adnak nekünk a regényeikből, mert ez egy nagyon támogatandó gesztus, de azért az ember sokkal kötetlenebb akkor, ha csak a saját könyveit kell olvasni, határidők nélkül.
Annak idején a bloggerkedést nem könyves bloggerként, hanem a sci-fi témájában kezdtem el még az SFblogon. Az akkori barátom ott bloglot, és kedvem támadt nekem is bejegyzéseket írni. Ott még elég vegyes témákról írtam, ha könyv került szóba, általában sci-firől írtam természetesen.
Aztán egy idő után ezt kevésnek éreztem. 2008 végén, 2009 elején annyira sok más műfajú könyvet olvastam, amiről szívesen megosztottam volna a véleményem, hogy úgy döntöttem, nyitok egy új blogot. Így született hát meg a Könyvgalaxis, majd ez a blog és a moly.hu-hoz való csatlakozásom egy egész más világot nyitott meg előttem. Csak úgy tobzódtam a könyvekben, mindent faltam szinte gondolkodás nélkül, ami az utamba került.
Ma már sokkal jobban megválogatom, mit olvasok el, mit szerzek be. Egyrészt anyagilag sem lehet bírni ezt a rengeteg könyvet, másrészt pedig az ember a csalódásaiból elég sokat tanul. Szóval ma már kétszer is meggondolom, kell-e, tetszene-e az adott regény, és nem csuklóból vásárolok.
Igyekszem ezt az elvet a recikönyveknél is betartani. Nem szeretnék soha odáig eljutni, mint a külföldi bloggerek, akik zsákszámra kapják a könyveket, amelyből egy csomót el sem olvasnak. Szerintem így elveszik a könyv megszerzésének élvezete, és könnyű megfeledkezni arról, hogy ezek mégsem ingyen könyvek, el kell olvasni őket és írni róluk, amely nem hangzik nehéznek, sok esetben nem is az, de azért mégis munka van benne.
Nima írt arról, és nálam is ez a helyzet áll fent, hogy amikor elkezdtem blogolni, még nem is álmodtam róla, hogy én majd kiadóktól fogok kapni könyveket. Sokáig csak ámultam azokon, akik reciket kaptak, talán egy kicsit irigykedtem is. Ma már én is több kiadótól kaptam már könyveket, több kiadóval is tartom a kapcsolatot.
Sokszor megkérdezték már, hogy nem rossz, hogy olyan könyveket is rád sóznak, amelyek nem érdekelnek, és el kell olvasnod őket? Én ilyenkor mindig megmagyarázom, hogy általában én kérek konkrét könyvet/könyveket a kiadóktól, persze van, hogy megkeresnek, elolvasnám-e ezt meg ezt, de csakis akkor kérek valamit, ha tényleg érdekel. Nem akarok abba a hibába esni, hogy minden szart elfogadok válogatás nélkül, csak azért, mert nem kell érte fizetnem. A könyvvásárlással is így vagyok: hiába nagyon olcsó valami, ha tudom, hogy úgyis csak ott fog állni a polcomon évekig, és hozzá sem fogok nyúlni, inkább nem veszem meg.
Engem amúgy egyáltalán nem zavar, ha valaki reciket olvas, még az sem feltétlenül, ha csak azt olvas, bár olyankor az emberben felmerül, hogy nincs egyáltalán más, amit a kezébe fogna? Vagy egyszerűen annyi könyvet kap, hogy másra nincs is ideje? Én azért szeretem a magam által bezsákmányolt könyveimet is olvasni, ráadásul a recik általában mindig friss megjelenések, és azért attól is be tud sokallni az ember, ha mindig csak az újdonságok kerülnek a kezébe. Olyankor kezd el egy akár csak pár éve megjelent könyv után sóvárogni, hogy egy kicsit mást olvasson.
Ahogy már Amadea bloggerinával is megtárgyaltuk többször, ha lenne elég pénzünk, nem is kérnék recenziós példányokat. Nem mintha nem értékelném, hogy a kiadók adnak nekünk a regényeikből, mert ez egy nagyon támogatandó gesztus, de azért az ember sokkal kötetlenebb akkor, ha csak a saját könyveit kell olvasni, határidők nélkül.
előfordulhat, hogy az ember annyi könyvet kap, hogy a sajátjaira már nem is jut idő.:)) bár hogy sose, az furcsa, akkor az azt jelenti, hogy mindent elfogad válogatás nélkül. de nem baj ez, nagy kedvencek kijöhetnek ezekből is.
VálaszTörlésén temérdek könyvet vettem, amellett, hogy kaptam is reciket, csak ilyenkor jött elő az, hogy amit nem vettem meg, mert nem tudtam milyen, azt inkább reciben kértem, úgyhogy nálam ez nem áll, hogy ha sok pénzem lenne, nem kérnék.:D de jobb ez így, hogy inkább azokra koncentrál az ember, amik egyébként is közel állnak hozzá.
Mondjuk most én is kicsit telítve vagyok, de még nem vészes. :)
TörlésÉn inkább bevállalnám, hogy megveszek olyat is, ami necces, akkor max elpasszolnám a molyon. :) De így inkább csak olyat veszek már meg mostanság, ami tuti érdekel, többi reci és könyvtár.
Szia kedves Nita!
VálaszTörlésNekem egy kérdésem lenne: Te hogy szoktál recikönyveket szerezni? Kapod őket vagy kéred azokat, amik felkeltik az érdeklődésed?