Mark Lawrence: Tövisek hercege

Tövisek. Megsebeznek, lerántanak, nem eresztenek. A szeretet tövise, a harag tövise, a bosszú tövise... Jorg ezek elől a tövisek elől menekül el 10 évesen, hogy beteljesítse anya és testvére gyilkosa elleni bosszúját. De vajon képes-e a bosszú útját járni? Egyáltalán mit tehet egy tíz éves fiú? Mint kiderül, nagyon is sokat...

Amikor megkerestem a kiadót, hogy engem érdekelne ez a  regény, azt a kérést kaptam tőlük, hogy ne adjam fel az elején, a brutális részeknél, ugyanis a női olvasók ott szokták letenni a könyvet. Erre csak annyit reagáltam, hogy az Amerikai psychót is végigolvastam, annál rosszabb nem lehet. :) Tényleg nem volt rosszabb, de az biztos, hogy kell hozzá gyomor. Ugyanis Jorg és rablóbandája semmit se kímél, hullanak a fejek, omlanak a belek. De a regénynek nem ez a lényege.

Furcsa volt belegondolni, hogy a főszereplőnk egy 14 éves fiú, ugyanis egyáltalán nem olyan a gondolkodása, nem olyanok a tettei. És ez veti fel az egyik legfőbb kérdést, hogy hogy juthat el egy gyermek odáig, hogy több embert öljön meg, mint ahány évet számol? Egyértelmű, hogy Jorgban megtört valami az édesanyja és testvére halálakor, ráadásul az apja sem törődik vele. De vajon ez elég lenne egy gyereknek? Vagy valami amúgy is ott lappangót hozott fel belőle a tragédia? Szerintem Jorgnak mindenképp történt volna valami az életében, ami kihozta volna belőle a gyilkost, de azért a környezete is jelentősen hibáztatható.

Maga a világ, amiben a regény játszódik, leginkább a középkorra emlékeztet engem, de több utalás is van arra, hogy nem a középkorban járunk, hanem a távoli jövőben. Itt újra zajlanak a harcok a kiskirályok között a terültekért, folyik a vér, és senki nem ismer kegyelemet. A mágia újra a mindennapok részévé válik, és az uralkodókat boszorkányok segítik, vagyis inkább befolyásolják.
Ebben a korban a rablóbandák a legrettegettebbek, és ezek közül egynek válik a vezérévé Jorg. De ő nem csak egyszerű vezér, akinek alárendeltjei vannak, hanem a bandatagok a testvérei, a családja helyett a családjává válnak, még ha ezt ő vonakodik is beismerni. Érdekes, hogy ezek a rablók, akik kegyetlen gyilkosok, tolvajok, sokkal többet képesek adni neki, mint a saját apja, a király...

Ami a legjobban tetszett a regényben a fent vázoltakon kívül, az a nyelvezete. Ugyanis tényleg igaz, hogy szinte szépirodalmi a stílusa, de mégsem érződik például ez erőltetettnek a rablók nyelvezetén, azért ők nem úri kisasszonyokként beszélnek. :) A regény utolsó fejezete pedig az egyik legjobban megírt fejezet, amit valaha olvastam. Annyira szépen lezárja a történetet, és vezeti fel a következő részt, mint arra csak nagyon kevés regény képes.

Amit még muszáj kiemelnem, amitől megdobbant a szívem a történet olvasása közben, azok a Gépnarancs-utalások. Lawrence-t a Gépnarancs inspirálta, ami nemcsak a főszereplő személyén és magán a történet elemein érződik, hanem konkrét kikacsintások is vannak. De ezeket inkább nem lőném le, találja meg mindenki maga, úgy az izgalmas. :)

Megkérdezték tőlem, hogy a Tövisek hercege más-e, mint a többi fantasy, tud-e valami újat nyújtani a fantasy világában. Erre a válaszom, hogy igen, mert az eddig megismert fantasy elemeket és újakat is képes úgy vegyíteni, hogy azzal valami teljesen mást képes adni az olvasónak, mint a többi regény.
Mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy merüljön el a Tövisek hercege világában, ismerje meg Jorgot, és merüljön el sakkjátszmában, melyet mér évezredek óta játszanak az emberek....

A könyvet köszönöm a Fumax Kiadónak!

Ui: A bejegyzés írása után jöttem rá, milyen jó érzés is visszagondolni erre a könyvre.