Könyvgalaxis

2009. március 27-én gondoltam egyet, és a Freeblogon létrehoztam a Könyvgalaxist. Előtte is volt már egy blogom, de ott vegyesen foglalkoztam mindenféle sci-fit érintő témával. Viszont úgy éreztem, szeretnék többet mesélni az olvasmányaimról. Akkor még nem voltam fent Facebookon, se Molyon, Instagramom sem volt, így a blog tűnt erre a legjobb felületnek.  Nem bántam meg ezt a döntésemet, rengeteg szuper olvasmányt, barátot és jó ismerőst köszönhetek a blogomnak, sőt, a mostani lakótársamat is a blognak köszönhetően ismertem meg. :) Sajnos mióta dolgozom, jóval kevesebb időm jut rá, meg sokszor más platformok elveszik tőle az időt, de akkor is itt van nekem ez a hely, ahova akkor térek be, amikor csak szeretnék. Köszönöm azoknak, akik az elmúlt tíz évben velem voltak, biztattak, olvastak, kommenteltek. Miattatok is éri meg csinálni ezt az egészet. Remélem a következő években is velem lesztek. Kép forrása 

Nem tudom, hogy csak a kevesebb napnak, vagy a jobb időjárásnak köszönhető, de a februárt sokkal gyorsabbnak éreztem, mint a vánszorgó januárt. Saját kép Egészen a hónap közepéig azt hittem, hogy nullás hónapot fogok zárni, aztán végül három könyvet mégis sikerült beszerezni. Az egyik Michelle Obamától az Így lettem , ami addig-addig piszkálta a csőrömet, hogy a kosaramba került. Beszereztem a Vaják-sorozat második részét is , mivel az első az utóbbi idők legjobb fantasy olvasmánya volt számomra. Végül pedig egy antikvárium-túrának köszönhetően került hozzám Andersentől a Mesék kötet , amely gyönyörűen illusztrált és annyira jó áron adták, hogy nem hagyhattam ott. Olvasni nem sikerült annyit, mint januárban, de szerintem a hat olvasás sem számít éppen rossznak. A hónapot megint két kuflimesével kezdtem, mind A kuflik a hóban, mind A kuflik és a mohamanyi kellemes perceket okozott. Andrzej Sapkowskitól Az utolsó kívánság pedig visszadta a hitemet a fantasy-ben, szóval már...

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Témázós csapat meghívott engem, hogy csatlakozzak a mostani témájukhoz, ami a Kínos vallomások - kimaradt "alapművek" vagy épp divatkönyvek címet viseli. Mivel érdekel ez a kérdéskör, úgy döntöttem, csatlakozom és megírom a véleményemet. Először is szögezzük le, hogy szerintem senkinek nem kell szégyellnie magát, ha valamit olvasott vagy éppen nem olvasott. Én bevállalom, hogy 20 éves koromban olvastam az Alkonyat-tetralógiát és szerettem a könyveket, még ha ma már nem is venném kézbe őket újra. Az ember ízlése változik, és attól még, hogy valami nem népszerű vagy trendi fikázni, nem szégyen, ha te szereted vagy olvastad. A világ top 10 legolvasottabb könyve De először beszéljünk az alapművekről! Igazából szerintem ez mindenkinek mást jelent, attól is függ, hogy szépirodalomról vagy zsánerirodalomról beszélünk, de még az önsegítő könyvek világában is más számít alapnak. Persze sokan az iskolai kötelezőkről gondolják azt, hogy azok...

Eddig mindig azt éreztem, hogy a hónapok csak úgy rohannak, elkezdődik, és már véget is ér, amiben vagyunk. Na a január több dolog miatt sem volt ilyen, azt éreztem, hogy csak vánszorognak előre a hetek. Hiába írunk ma már februárt, még mindig olyan, mintha még hetekig január várna ránk. De beszéljünk inkább a könyvekről! A január általában visszafogott hónap szokott lenni, most azért a szokásosnál több könyv került hozzám. Egyrészt két karácsonyi ajándék átadása átcsúszott, így Az év magyar science fiction és fantasy novelláit és Emmi Itarantától A teamesternő könyvét a múlt hónapban kaptam meg, és nagyon örültem nekik. És mivel karácsonyra kaptam ajándékutalványt, így én magam is vásároltam: velem jött Adrian Tchaikovsky-tól a Hadállat, Joe Hilltől a Locke&Key luxuskiadása és Christelle Dabostól A tél jegyesei . A Lock&Key-t már olvastam angolul, de magyarul kellett a polcomra; a Hadállatról és A tél jegyeseiről meg annyi jót hallottam, hogy úgy döntöttem, adok neki...

Alapvetően törekszem arra, hogy a jó dolgokat lássam meg, de lássuk be, igenis mindig lesznek olyan emberek, kijelentések, akár írók/könyvek, akik zavarnak, idegesítenek minket. Nézzük csak, nálam mi, az ami ki tudja verni a biztosítékot! A poszt ötletét  Pupilla bejegyzése  adta.  Kép forrása A könyv jobb volt! Az adaptáció nem egyszerű műfaj, elsülhet nagyon jól és nagyon rosszul is, legyen szó filmről, színházi darabról, hangjátékról, akármiről. De egyetemesen kijelenteni, hogy a könyv minden esetben jobb, nem lehet. Persze ha a könyv az eredeti, akkor bármilyen feldolgozásnak nehéz dolga lesz, de vannak, akik ezt teljesen jól megoldják. Legutóbb a C. B. Strike sorozat harmadik évadát néztem meg, ami Robert Galbraith-tól a Gonosz pályából készült, és teljesen elégedett voltam. Az olvasói hiszti Tudjátok, vannak azok, akiknek semmi sem jó. Ha megjelenik e-könyvben a könyv, miért olyan drága, ha nem jelenik meg, miért nem. De jó, akció van, de van sz...

Fejben még abszolút 2018-ban járok, de a naptár már azt mutatja, eljött 2019. Nekem ilyenkor még kell pár nap-hét, amíg átállok arra, hogy már új évet írunk, és hogy lezárjam az előző évet. Ebben az egyik első lépés szokott lenni, hogy megírom ezt a bejegyzést. Olvasás Forrás A 2017-es év gyászosan kevés olvasása után azért a tavalyi évben már sikerült egy kicsit javítanom a számokon. A Moly alapján 2018-ban 64 könyvet olvastam el, ami összesen 13 264 oldalt jelent. Darabszámban 28 %-ot, oldalszámban 33 %-ot javítottam, és tudom, hogy nem elsősorban a mennyiség számít, azért én örülök, hogy sikerült többet olvasnom.  29 regényt, 8 verseskötetet, 25 képregényt és 2 mesekönyvet sikerült sorra kerítenem. Annak nagyon örülök, hogy a verseskötetek és a képregények ilyen szép számot képviselnek, annak kevésbé, hogy ennyire kevés regényt sikerült elolvasni. Ezen mindenképp szeretnék idén javítani. Ami a kihívásokat illeti, egyet sikerült teljesítenem, a Goodreads Read...

A december mindig erős hónap nálam könyvbeszerzések terén, főleg természetesen az ajándékok miatt, de arra azért én sem számítottam, hogy 15 kötettel fog bővülni a könyvtáram. A hónap elején még én magam szereztem be három művet, egyrészt a kilencedik Poket zsebkönyvet, ami Bohumil Hrabaltól a Gyöngéd barbárok . A második még egy májusi előrendelésem, ami végül nagy nehezen csak megjelent még az idén, Art Spiegelmantól A teljes Maus . Mostanában eléggé rákaptam a képregényekre, remélem ez is jó lesz. Végül pedig megjelent Elena Ferrantétól a Nápolyi-regények harmadik kötete, az Aki megszökik, és aki marad , amit természetesen nem hagyhattam ki. A karácsonyra kapott könyvek , kivéve Szentesi Évát Aztán pedig jöttek a baráti karácsonyozások, ahol tíz szépséggel leptek meg a többiek. Kavagucsi Tosikadzutól a Mielőtt a kávé kihűl ígéretes olvasmánynak tűnik; Almási Kittitől a Bátran élnire már nagyon kíváncsi vagyok; Naomi Aldermantól az Engedetlenség remélem lesz olyan jó,...