A hosszú január beszerzései
Eddig mindig azt éreztem, hogy a hónapok csak úgy rohannak, elkezdődik, és már véget is ér, amiben vagyunk. Na a január több dolog miatt sem volt ilyen, azt éreztem, hogy csak vánszorognak előre a hetek. Hiába írunk ma már februárt, még mindig olyan, mintha még hetekig január várna ránk.
De beszéljünk inkább a könyvekről! A január általában visszafogott hónap szokott lenni, most azért a szokásosnál több könyv került hozzám. Egyrészt két karácsonyi ajándék átadása átcsúszott, így Az év magyar science fiction és fantasy novelláit és Emmi Itarantától A teamesternő könyvét a múlt hónapban kaptam meg, és nagyon örültem nekik. És mivel karácsonyra kaptam ajándékutalványt, így én magam is vásároltam: velem jött Adrian Tchaikovsky-tól a Hadállat, Joe Hilltől a Locke&Key luxuskiadása és Christelle Dabostól A tél jegyesei. A Lock&Key-t már olvastam angolul, de magyarul kellett a polcomra; a Hadállatról és A tél jegyeseiről meg annyi jót hallottam, hogy úgy döntöttem, adok nekik egy esélyt.
Az olvasások terén nem lehet panaszom, 10 olvasmány jutott januárra, és egy tizenegyediknek a felénél járok. Még december végén kezdtem bele Elena Ferrantétól Az új név történetébe, amit egyszerűen imádtam, a folytatását még tartogatom, de még idén sorra fog kerülni. Utána belekezdtem a várólistacsökkentésbe, és két regényt is befejeztem ennek keretén belül, mégpedig Gulyás Pétertől Az örök térségek hallgatását és Sarah Addison Allentől A varázslat tavát. Előbbi elég súlyos olvasmány volt, így utána jót tett az utóbbi könnyebbsége, de tény, hogy az írónőnek vannak ennél sokkal jobb regényei is. A harmadik vcs-s könyvet még most is olvasom, ez pedig Andrej Zapkowskitól Az utolsó kívánság, amit eddig nagyon szeretek.
Ezek mellett elolvastam még négy kuflis mesekönyvet, már csak három van, amit nem olvastam, és annyira jól szórakozom rajtuk, remélem, sikerül a kimaradtakat is levadászni könyvtárból. Valamint elolvastam három képregényt: a Blacksad eddigi utolsó részét, az Amarillót, ami sokkal jobban tetszett, mint a kicsit gyengébb negyedik rész; a Batman: A nevető ember/Arkham elmegyógyintézetből A nevető embert már olvastam korábban, akkor is tetszett, az Arkham viszont új volt, de bevallom, nekem sem a rajzolása, sem a sztorija nem tetszett különösebben. Végül pedig pont sikerült január 27-én, a Holokauszt áldozatainak emléknapján elkezdenem Art Spiegelmantól A teljes Maust, ami eléggé letaglózott. Bár a képregényforma egy kicsit talán enyhít rajta, de így is eléggé nyomasztó, viszont nagyon jól megírt és és fontos történet.
A január azért is tűnt nekem hosszú hónapnak, mert sajnos az első felét végigbetegeskedtem, hol dolgoztam, hol nem, és ez eléggé rányomta mindenre a bélyegét. Szerencsére a második fele már sokkal jobb volt, az év első külföldi utazása is megvolt: egy napra mentünk barátokkal Semmeringre, ami gyönyörű hely, ráadásul egész nap havazott, így abszolút megvolt a téli csodaország hangulata. Újra és újra rájövök, hogy engem még ezek az egy napok is nagyon ki tudnak kapcsolni és fel tudnak tölteni, valamint utána olyan jó visszagondolni rá.
A február mozgalmas hónapnak ígérkezik, de remélem jut azért időm olvasásra is. Most már a könyvkiadók is egyre több izgalmas megjelenést jelentenek be, igyekszem majd ezeket egy posztban összegyűjteni.
A többiek januárja
Nikkincs
Sister
Heloise
Dóri
Szép olvasós hónapot zárhattál! Gulyás Péter hogy tetszett? Már többször rácsodálkoztam a polcon a könyvtárban, de nem tudom eldönteni kell-e nekem. :) A február remélem jobban fog telni, remélem találkozunk is :))))
VálaszTörlésGulyás Péter tetszett, de nagyon fura regényről van szó, nem tudom, tetszene-e neked.
TörlésA febuár már jobban telik, és én is remélem. :)