Könyvgalaxis

Kettőt pislogtunk, és már el is telt az év első fele, így arra gondoltam, hogy én is csinálok egy kis félévösszegzést. Szerencsére kezd helyreállni az olvasási kedvem, és talán végre az életem is, remélem ez most már így is marad. 1. A legjobb 2018-as olvasmányok Ha hármat kéne az eddigiekből választanom, akkor az Eleanor Oliphant köszöni, jól van Gail Honeymantől, a Elena Ferrantétól a Briliáns barátnőm és Naomi Aldermantól A hatalom. 2. A legjobb folytatás, amit 2018-ban olvastál Nem igazán olvastam folytatásokat idén, de a tavaly elkezdett Blacksad sorozat köteteit élmény volt kézbe venni. 3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél A könyvheti zsákmányokat mind felsorolhatnám itt, de ha egyet kéne választanom, Cixin Liutól A sötét erdő kíváncsi vagyok, képes-e felülmúlni az első részt. 4. A legjobban várt friss megjelenés az év második felére Remélem megjelenik Hannu Rajaniemitől a Summerland magyarul, és az Agave Könyvek is elég ...

Már a megjelenése előtt felkaptam a fejem erre a könyvre, amelyről több helyről is azt hallottam, hogy minél több embernek kéne olvasnia napjainkban. És én ezzel csak egyetérteni tudok. Naomi Alderman regényében egyszer csak a nők rájönnek, hogy képesek elektromos áramot fejleszteni a testükkel, és ezt másokkal szemben alkalmazni. Több szereplő szemszögéből követhetjük végig, ez miként változtatja meg a világot, hogyan forgatja fel nem csak  nem szerepeket, hanem a mindent, amit ismerünk. Számomra a regény legnagyobb erénye az volt, hogy az események kialakulását egészen az elejétől követhetjük végig. Tehát nem egy kész világot kapunk, hanem ott vagyunk az első pillanattól kezdve, a szereplőinkkel együtt szembesülhetünk vele, mit is jelent a társadalomra, az emberiségre nézve ennek a képességnek a felbukkanása. Nem kell magyarázkodni, hiszen a szemünk előtt zajlik minden. Aki esetleg azt hinni, ez egy szimpla feminista regény, az kellemesen csalódni fog az olvasás so...

A június számomra egy iszonyú izgalmas hónap volt több szempontból is, főleg az utazások terén. De szerencsére könyves szempontból sem unatkoztam. Egyedül a Halál hiányzik a képről Ebben a hónapban mi másról szóltak volna a beszerzéseim, mint a Könyvhétről? Bár végül nem mindent a Vörösmarty téren szereztem be, mert sok mindent előrendeltem, azért onnan se távoztam üres kézzel. Ott vettem meg Neil Gaimantől a Death képregényt, amin sokat vacilláltam, hogy kell-e nekem. Végül nagyon örülök, hogy az enyém lett, már el is olvastam és nagyon élveztem. Jött még velem Frances Mayes-től a Napsütötte Toszkána, a márciusi olasz után kívántam erre rá, valamint Lőrinczy Judittól az Elveszett Gondvána, amihez főkét a júniusi ViTa-est hozta meg a kedvem.  Emellett történt velem még egy nagyon klassz dolog, a Book a Sloth Club csapatától nem is egy, hanem rögtön két dobozt nyertem a Fumax-szal közös Schwab dobozukból, amiből az egyiket jótékony célra fordítok, a másik pedig az enyém le...

Kép forrása Régóta gondolkodom rajta, hogy le kéne írnom a bakancslistámat, hogy lássam egyben, mi azt, amit szeretnék még megvalósítani. És itt nem csak az utazós listámról lesz szó, vannak más élmények is, amiket szeretnék átélni. 10-10 pontot fogok nektek felsorolni  két kategóriára osztva, remélem tetszeni fog! Utazás Eljutni egy másik kontinensre: elsősorban Ázsia vagy Amerika érdekelne, de ha megdobtok egy repjeggyel Ausztráliába, nem fogok tiltakozni. :) Barcelona: Talán ez a város az, ahova most a legjobban vágyom. Spanyolország amúgy is a szívem csücske, hiszen 5 és fél évig tanultam spanyolt, viszont még nem sikerült sajnos eljutnom ide. Szeretném, ha Barcelona lenne az első spanyol hely, ahova beteszem a lábam. Rajkai Péter fotója Lisszabon: Portugáliához is egyre jobban megjön a kedvem, bejön nekem a mediterrán rész.  Lisszabon képek és beszámolók alapján a legszimpatikusabb, de Porto és Faro is szóba jöhetne, vagy a gyönyörű Azori...

Még alig hevertük ki a Könyvfesztivált, jövő hét csütörtökön már kezdődik is a Könyvhét. Június 7-től 11-ig egy rakás könyvőrült lepi el a Vörösmarty teret, hogy minél szebb zsákmányokat szerezzen be magának. Bevallom őszintén, én most javarészt előrendeltem a vágyott könyveket, de azért van, amit élőben szeretnék megnézni és eldönteni, megveszem-e vagy sem.  De nézzük akkor konkrétan, mit válogattam én ki a megjelenés-dömpingből. Margaret Atwood: A vak bérgyilkos (Jelenkor) Jót tett Atwoodnak, hogy A szolgálólány meséjéből és az Alias Grace-ből is sorozat lett, így más könyvei is megjelenhetnek. Most egy újrakiadást vehetünk kezünkbe, aminek én különösen örülök, mert ez a könyv amúgy beszerezhetetlen volt eddig. Fülszöveg: Családi ​titkok, testvérféltékenység, politikai fondorlatok és társadalmi feszültségek, ígéretek és árulások, „veszteség és fájdalom, emlékezés és sóvárgás” kavarognak Atwood nagyszerű új regényében, amelynek egyik cselekményszála az első v...

A Könyvfesztiválos habzsi-dőzsi után a május egy nagyon mértékletes hónapra sikerült. Inkább szólt az olvasásról, mint a beszerzésekről, amit én közel sem bánok. Mindössze két könyv került hozzám, az egyik ráadásul egy jó vaskos képregény. Craig Thompsontól a Blankets-Takarókat nemrég el is olvastam, egy este alatt lecsúszott a 600 oldal. Gyönyörű rajzolású és történetű képregény. A másik pedig China Miéville-től A város és a város között , amibe meg szerintem ma fogok belekezdeni. Érkezik belőle sorozat is, lehet abba is belenézek majd. Kicsit vaskos példány, de könnyen csúszik (saját fotó) Az olvasások száma hétre rúg, mondjuk ezeknek a java része képregény volt, valahogy ezekhez volt most inkább hangulatom. A Blankets-en kívül sorrakerült egy Batman , egy angol nyelvű képregény, a The Black Monday Murders első része, valamint a Marvel-képregénygyűjtemény első része, a Pókember-Hazatérés . Amíg a postán vártam, elolvastam egy aranyos kis mesekönyvet egy sünről, a frap...

Ez volt az ötödik alkalom, hogy Olaszországban jártam, ráadásul egy éven belül a negyedik olasz utam volt, és most már bátran kimondhatom, hogy ezt az országot nem lehet megunni. Tavaly szeptemberben a déli régiót vettük célba, most viszont északon kalandoztunk, Toszkána volt az úticél. Szerencsére Pisába hamar el lehet jutni repülővel, mi is ide érkeztünk. Maga Pisa sokkal szebb, mint gondoltam volna, szerencsére nem csak a ferde toronyból áll, és szerdai napon különösen jó volt, mert nem volt tele a város. Az Arno folyó környéke különösen tetszett. Persze a ferde tornyot sem hagytuk ki, élőben amúgy sokkal lenyűgözőbb volt számomra, mint képeken, főleg a templommal és a keresztelőkápolnával együtt. Persze itt már nagyobb volt a tömeg, de mivel elég nagy a tér, teljesen elviselhető volt. Viszont nem maradtunk Pisában akkor még, La Spezia felé vettük az irányt, ugyanis nem csak Toszkánát, hanem Cinque Terrét és a környékét is meg szerettük volna nézni. A második napo...