Decemberi zárás

Komolyan, úgy érzem magam, mint a maratoni futó, aki azt hitte, sosem ér már be a célba. Na de sikerült, és tudom, hogy attól még, hogy 2021 lesz, nem változik meg egycsapásra minden, de bennem akkor is feléleszti a reményt. No de most még beszéljünk a decemberről, 2020-at majd egy másik posztban fogom lezárni.

Beszerzések

Összesen 9 könyv került hozzám, ami elég visszafogott az előző évhez képest, de sajnos a baráti karácsonyok nem tudtak ugyanúgy lezajlani, mint eddig. Azért így is került hozzám három könyv ajándékba, a Hol vagy, Madison Culver? egy baráti húzás során, a Visszaverődések viharában-t egy barátnőmtől kaptam, a Narrenturmot pedig édesapámtól.
A maradék hat könyvvel pedig úgy döntöttem, meglepem magam. :) A Book24-nél volt egy 30%-os akció, ezt kihasználva került hozzám a Macskaszem, az Ősz, Az Ickabog, A Delfin, és A boldog hülye és az okos depressziós. Az Ickabogot már el is olvastam ezek közül.

Olvasások

5 könyvet sikerült decemberben befejeznem, ezzel a mennyiséggel teljesen ki vagyok békülve. Sarah Andersentől a Macskapásztor újraolvasás volt, idén mind a három képregényét újraolvastam a Sarah-nak és még mindig piszkosul élveztem őket. Kosztolányi Dezsőtől az Édes Anna szintén újraolvasás, ezúttal a Poket kiadást olvastam, és rá kellett jöjjek, hogy szinte semmire nem emlékeztem belőle.
Christelle Dabostól a Bábel emlékezete csalódás volt, és sajnos ahogy látom, a negyedik rész sem igazán váltotta be sokak hozzá fűzött reményét...
Agatha Christie ritkán okoz nekem csalódást, az Adventi krimik bár nem nagyon voltak ünnepi hangulatúak, de jó volt őket olvasni. Megint rájöttem, miért is szeretem annyira a krimi királynőjét.
Végül, de nem utolsósorban Az Ickabogot olvastam el, ami engem a feléig rettentően nyomasztott, ami engem is meglepett. Azért ez egy elég kegyetlen mese, persze azért a végére színesebb és vidámabb lesz, de Rowling megint megmutatta, hogy igazán egyedi történeteket tud alkotni.
Végül még belekezdtem a Jane Eyre-be, amit viszont már biztos, hogy csak 2021-ben fogok befejezni.

Filmek és sorozatok

Ebben a hónapban elég sok tartalmat fogyasztottam. A barátommal közös sorozatnézések során befejeztük A koronát és a Mandaloriant, valamint belekezdtünk az Alien Worlds-be. Előbbieket én nagyon szerettem, az utóbbival kapcsolatosan vegyes érzéseim vannak, de ha megnéznétek egy nem hagyományos dokumentumfilmet, amit ajánlok. 

Egyedül néztem újra a Dash&Lily-t, amit ugyanúgy imádtam, mint elsőre. Megnéztem a Sugar Rush Christmas mindkét évadát, ami tökéletes kikapcsolódást nyújt és azok a sütemények, te jó ég! A hónap abszolút kedvence viszont a Home for Christmas című dán sorozat volt, ami egyszerűen zseniális! Én most néztem meg egyben a két évadot, és nagyon jók benne a színészek, a történet, a zenék, meg hát Norvégia! Engem teljesen megvett magának, biztosan újranézős.
Filmek közül a Popkult, csajos, satöbbi podcast csapatával néztük meg Netflix Party keretében a Tőrbe ejtvét, ami teljesen szórakoztató volt, így közösen nézve meg méginkább. Természetesen nem maradhatott ki karácsonykor az Igazából szerelem újranézése sem, bár most kicsit már kezdem azt érezni, hogy telítődtem vele, de valamint nem lehet kihagyni, na. 
Kivételesen a barátommal is néztünk közösen filmet, ritkán szoktunk, mert ő inkább a sorozatokat kedveli. Most viszont a családi karácsonyukon náluk szóba került a Kung Pow című vígjáték, amit én még nem láttam. Teljesen elborult a jó értelemben, igazi vígjáték, ami egy percig sem veszi komolyan magát. A másik amit láttunk, az a Death to 2020, amelyet a Black Mirror készítői forgattak, és egy áldokumentarista végjáték. Nézzétek meg, érdemes.

A korlátozások és a Covid ellenére azért sikerült decemberben online és szabad téren is barátokkal karácsonyozni, a családomhoz is végül aggodalom nélkül haza tudtam menni és egy hetet pihenni Marci cica társaságában. Azért remélem, hogy jövőre megint adventi vásárokban és baráti forgatagban tölteni a heteket, de azért így is kihoztam a hónapból a legtöbbet, amit lehetett.