Szántó Dániel: Egy pap vallomása

Őszinte leszek, mostanában egyre ritkábba fogadok el recenziós példányokat, ugyanis eléggé sok könyvem felhalmozódott otthon olvasatlanul és nem akarok abba a hibába esni, hogy folyton csak határidőre olvassak.

Viszont Szántó Dániel nagyon szimpatikus volt, amikor megkeresett, a könyve is felkeltette az érdeklődésem, így mikor megkérdezte, adhat-e egy példányt belőle, igent mondtam. Volt olyan kedves, hogy még a munkahelyemre is elhozta személyesen, amiért külön hálás vagyok neki.

A történet szerint Budai Viktor és Losonci Barbara két különleges egységet vezetnek a rendőrségnél, akik rivalizálnak egymással. Amikor egy pap leveleket kezd küldözgetni, majd személyesen is megjelenik, hogy azt a vallomást tegye, elásott élve két embert, akkor a két osztály munkája összefonódik és együtt kell versenyt futniuk az idővel, hogy megmentsék a két elrabolt embert. De a szálak ennél sokkal mélyebben futnak és messzebbre vezetnek. 

Az Egy pap vallomása alapvetően krimi, de nagyon sokat foglalkozik a szereplők lelki világával, magánéletével is. Bevallom, az én ízlésemnek talán kicsit túl sokat is, egyszerűen nehezen hihető, hogy minden szereplőnek van valami eltitkolta kapcsolata/családtagja stb. Viszont a vége felé azért kezdtem megérteni, miért is kell az ennyire részletes bemutatás, valamint én csak a plusz kis beleolvasóból értesültem, hogy egy trilógia első kötetét tartom a kezemben.

Ami nagyon nagy erőssége a regénynek, az a főszereplő, Budai Viktor személye. Magyar krimikben ritkán találkozni ennyire önfejű, határozott szereplővel, aki folyton a saját haragjával és dühével küzd. Néha eszembe jutott róla Harry Hole, csak Viktor nem iszik annyit. Az ő karaktere nagyon-nagyon sokat dob a könyvön, az ő részeit élveztem leginkább.
A többi szereplővel eléggé vegyes volt a viszonyom, nem mindenkinek értem még a pontos helyét a történetben, de gondolom idővel ki fog derülni. Aki kimondottan irritált, az Losonci Barbara és Budai Viktor fogadott fia, Olivér, aki ráadásul tesz valami olyat a könyv végén, ami engem különösen szíven ütött. Aki olvasta, azt szerintem érteni fogja, mire gondolok.

A krimi szál maga érdekes, főleg a felütése, hogy a pap maga tesz vallomást, és hogy tudjuk, ki követett el és mit, de nem tudjuk, hol, és ráadásul utána már a mit is egyre inkább érdekes lesz. Ráadásul egy igazi bűnhálózat alapjait is megismerjük, azokat a részeket is élveztem, mikor ezekről a magyar gengszterekről olvashattunk.
Ahogy fentebb írtam, nekem viszont krimihez képest túl sokat tudtunk meg a szereplők magánéletéről, és kicsit olyan szájbarágósan, meg hogy tényleg itt mindenkinek van valami problémája, nyűgje,az nekem már túlzás volt. Természetesen nem baj, ha megismerjük a szereplők hátterét, életét, de én azt szeretem, mikor ezek belesimulnak a történetbe, esetlegesen mozgatórugóként is működhetnek, de mégis inkább a krimi rész maradjon az előtérben.

Összességében azt mondom, aki szereti a műfajt és szeretne egy tehetséges magyar íróval megismerkedni, annak bátran ajánlom a könyvet. Bízom benne, hogy a folytatásoknál még csiszolódik a történet, én mindenképp olvasni szeretném őket.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyertek hozzám könyvespolcot nézni!

A nagy 2020-as összegzés

Novemberi book tag