Mit várok még az év hátralévő részében?

2020 sok szempontból nem olyan év volt, mint vártuk. A könyves szakma rettentően megszenvedte a járványt, elmaradt a Könyvfesztivál, a Könyvhét, tavasszal még a boltoknak is be kellett zárnia. Szinte minden kiadó tervei borultak, rengeteg könyv megjelenése halasztásra került. Azért most ősszel már szerencsére sok újdonságot a kezünkbe foghattunk, és bízzunk benne, hogy az év végi tervek is megvalósulhatnak.

Gondoltam összeszedem nektek ebben a posztban, mik azok a megjelenések, amelyek november-decemberben engem még nagyon foglalkoztatnak, és ebből akár már ajándékötleteket is tudtok csemegézni. Szerintem most eléggé fontos, hogy aki csak teheti, vásároljon és ajándékozzon könyveket, ezzel is támogatva a könyvkiadókat.

Christelle Dabos: Visszaverődések viharában (A tükörjáró 4.)

Végre érkezik az utolsó része A tükörjáró sorozatnak, már nem is nagyon mertem remélni, hogy még idén kézbe foghatjuk. Lehet a karácsonyt a harmadikkal és ezzel a résszel fogom tölteni.

Fülszöveg: A népszerű fantasyregény befejező részében Ophelie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. A szilánkok aprózódása ugyanis tovább folytatódik, és Bábelen kívül már Sarkot és Animát sem kíméli. Ahhoz, hogy megállítsák az eróziót, meg kell találniuk a Másikat. A szilánkokon átívelő hajszában a visszaverődések, múlt és jelen összejátszásai segítik őket a rejtvény megoldásában.

Bár történetünk a képzelet világában játszódik, a könyvsorozat által felvetett problémák az összes létező világban és minden időben megoldásra várnak. A másság elfogadása, az egyéni felelősségvállalás és az általános nyitottság a változásra olyan szuperképességek, amelyek minden közösséget jobbá tesznek.

J. D. Baker: Szíve helyén sötétség

A nyár elején olvastam el A négy majom trilógiát Bakertől, és mivel az nagyon tetszett, ez a regénye is
érdekel, aminek már a borítója megvett magának.

Fülszöveg: Jack ​Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.
Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.
Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.
A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással.
A Szíve helyén sötétség mesteri alkotás, hamisítatlan Barker. Stílusa a korai Stephen Kinget és Dean R. Koonz-t idézi. Felejthetetlen történet, ami bekúszik az ember bőre alá, és késő éjszakáig olvastatja magát.

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Az idei év kedvenc novelláskötete eddig nálam A papírsereglet és más történetek, így izgatottan várom Liu további novelláit. A borító itt is csodálatos!

Fülszöveg: Ken Liu a szépirodalom eszköztárát használó, modern science fiction egyik legnagyobb hatású alkotója. Művei számos nyelvre lettek lefordítva, és már több novelláját adaptálta Hollywood. Legújabb, Az istenekkel nem lehet végezni című kötetében tizennyolc lenyűgöző történet olvasható, melyek korunk legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak, legyen szó migrációról, klímaváltozásról vagy emberi mivoltunk megértéséről. Liu rendre elmélkedik a haza és otthon, a család és szeretet fogalmain, írásainak általános célja, hogy tőlünk távolinak, idegennek tűnő közegbe helyezzen nagyon is létező, jól ismert dilemmákat, kérdéseket. A novellák megjelenítik a 21. századi ember világát, mindennapjait, vágyait és küszködését, sokszor a technológiához való kapcsolatán keresztül. Noha sok történet a jövőben játszódik – vagy holnap, vagy évszázadokkal később –, az üzenetük állandó érvényű. Ritkán lehet részünk ennél különlegesebb olvasmányélményben.

Kleinheincz Csilla (szerk.) - Roboz Gábor (szerk.): Az év legjobb magyar sicence fiction és fantasy novellái 2020

Maradva a novelláknál, immár harmadszor jelenik meg a Gabo SFF sorozat válogatása az év magyar sci-fi és fantasy művei közül. Bevallom, még nem olvastam el az előző évieket sem, de ott vár a polcomon és jövőre szeretném utolérni magam vele.

Fülszöveg: A Naprendszeren átzakatoló vonat, rendhagyó kísértetház, furcsa emberkísérlet, népi boszorkányság, nyomozás egy űrállomáson, félbehagyott teremtés és a világ helyreállítása: a tavalyelőtt indult antológiasorozat idei kötetében tizennyolc különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

Jonathan Strahan: Az év legjobb science fiction novellái 2020

Strahan antológiája is megjelenik idén, annyi változással, hogy most már csak sc-fi novellákat tartalmaz, fantasy-t már nem.

Fülszöveg: A magyar olvasók körében is évek óta ismert Jonathan Strahan az alábbi kötettel új sorozatba kezd: a fantasztikus műfajok neves szakértője mostantól minden évben összegyűjti az elmúlt év legjobbnak ítélt science fiction-novelláit. Ebben a könyvben már befutott és még csak pályakezdő szerzők 2019-ben megjelent írásait olvashatjuk, amelyek nemcsak a zsáner legkiválóbb képviselőinek fantáziájáról tanúskodnak, hanem izgalmas látleletet is kínálnak korunkról.

Andrzej Sapkowski: Narrenturm (Huszita-trilógia 1.)

A Gabo idén elég jó tempóban megjelentette az összes Vaják regényt, de emellett megismerkedhetünk Sapkowski egy másik világával is. Én nagyon kíváncsi leszek!

Fülszöveg: "Cinikusan szellemes, remek történet, amelyet szinte
szétfeszít a szex, a halál, a mágia és az őrület.” – Joe Abercrombie
A legendás VAJÁK-sorozat szerzőjének vadonatúj történelmi fantasytrilógiája a huszita háborúk idején játszódik.
Bielaui Reinmart, a sarlatánt, akit Reynevannak is neveznek, rajtakapják egy lovag feleségével, és menekülni kényszerül a Sterza fivérek és az Inkvizíció elől. Miközben a husziták és katolikusok között nő a feszültség, és különös, misztikus erők gyűlnek az árnyak között, Reynevan a Narrenturmban, a Bolondok Tornyában találja magát, abban a középkori őrültekházában, ahová a másként gondolkodókat és lázadókat zárják.
Reynevan számára megszökni a toronyból, kikerülni a csávából és megőrizni az ép elméjét nehezebbnek bizonyulhat, mint valaha is hitte…

J. K. Rowling: Az Ickabog

Igen, bevallom, én is azok közé tartozom, akiknek Rowling nevével nagyon sok mindent, ha nem is mindent lehet eladni. De ez a mesekönyv ígéretesnek tűnik, szerintem elég sokaknak fog ez landolni a fa alatt.

Fülszöveg: Akkora, ​mint két ló. A szeme tűzgolyó. A karmai borotvaélesek. Vigyázz, mert jön az Ickabog… Duskáldia egykor a világ legboldogabb országa volt. Bővelkedett aranyban, egy pompázatos bajszú király uralkodott rajta, és olyan fenséges kolbászok, sajtok és sütemények készültek városaiban, hogy aki csak megkóstolta őket, táncra perdült örömében! Birodalomszerte minden szép és jó volt, kivéve a ködös északi részt, Lápföldét, ahol egy régi rege szerint a szörnyűséges Ickabog tanyázott. Minden épeszű ember tudta, hogy az Ickabog csak legenda, rossz gyerekek ijesztgetésére való. De a legendáknak megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogy néha önálló életre kelnek… Vajon egy mendemonda megbuktathatja a közkedvelt királyt, és térdre kényszerítheti az országát? Annyi biztos, hogy két bátor gyerek olyan kalandba sodródik miatta, amire maguktól sose vállalkoztak volna. A világ egyik legkiválóbb elbeszélőjének sajátos hangulatú meséjét a szereplők színes tárháza és a fantáziadús cselekmény teszi minden korosztály számára feledhetetlen olvasmánnyá.

Rene Denfeld: Hol vagy, Madison Culver?

Maga a könyv nem is keltette volna fel annyira a figyelmem, ha nem jövök rá, hogy Az elvarázsoltak

írónője írta. Innentől viszont kötelező olvasmány!

Fülszöveg: Az ​ötéves Madison Culver Oregon állam vad és zord téli erdejében tűnt el, amikor a szüleivel karácsonyfáért indultak. Bár a hatóságok semmire sem jutnak, a szülők nem adják fel, és felfogadják az eltűnt gyerekek előkerítésére szakosodott magánnyomozót, Naomi Cottlet. Ő az utolsó reményük.

Naominak mintha valamilyen különleges képessége lenne: mintha valamilyen rendkívüli lelki kötelék kapcsolná őt össze a kiszolgáltatott, eltűnt gyerekekkel. Hiszen ő maga is volt: elveszett lélek, aki hivatásában keres megnyugvást.

Az ambíciózus detektív elszántan veti bele magát a nyomozásba, hogy a kiszámíthatatlan hóviharok és halállal fenyegető gleccserek ellenére a kislány nyomára bukkanjon. Az erdő titkot rejt, és Naomi meg akarja fejteni ezt a titkot, hiszen minden alkalommal, amikor valakit sikerül megmentenie, a saját lelkéből is megment egy darabot…

Rene Denfeld regénye egyszerre érdekfeszítően izgalmas és szívszaggatóan fájdalmas. Ahogy a New York Times írta róla: Grimm-mesékbe illően sötét és komor erdők mélyén szembesülünk azzal, milyen élmény szembenézni a halállal, és miként jelentheti a túlélést a képzelőerő és a fantázia.

Naominak mintha valamilyen különleges képessége lenne: mintha valamilyen rendkívüli lelki kötelék kapcsolná őt össze a kiszolgáltatott, eltűnt gyerekekkel. Hiszen ő maga is volt: elveszett lélek, aki hivatásában keres megnyugvást.

Az ambíciózus detektív elszántan veti bele magát a nyomozásba, hogy a kiszámíthatatlan hóviharok és halállal fenyegető gleccserek ellenére a kislány nyomára bukkanjon. Az erdő titkot rejt, és Naomi meg akarja fejteni ezt a titkot, hiszen minden alkalommal, amikor valakit sikerül megmentenie, a saját lelkéből is megment egy darabot…

Rene Denfeld regénye egyszerre érdekfeszítően izgalmas és szívszaggatóan fájdalmas. Ahogy a New York Times írta róla: Grimm-mesékbe illően sötét és komor erdők mélyén szembesülünk azzal, milyen élmény szembenézni a halállal, és miként jelentheti a túlélést a képzelőerő és a fantázia.

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Nem olvastam még Kepestől semmit, de ez a könyv már a címével felkeltette az érdeklődésem, a fülszöveg pedig végképp meggyőzött, hogy nekem ezt olvasnom kell. Nagyon érdekel ugyanis az a kérdés, amit körbejár mindenféle oldalról.

Fülszöveg: „Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, pozíciókra tör, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, cinikus öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, megértő és derűs lesz, s minden a helyére kerül.”

Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál.