Susanna Clarke: Piranesi

Végre egy újabb könyves bejegyzéssel érkezem a blogra! Nem ígérem, hogy mostantól minden olvasmányomról újra írni fogok, de szeretném, ha az emlékezetesebb könyvekről nem csak az Instagramon vagy a Molyon, hanem a blogon is lenne vélemény.

A Piranesi pedig mindenképp egy olyan olvasmány, amire emlékezni szeretnék és biztos vagyok benne, hogy fogok is. Susanna Clarke-tól nekem ez az első olvasmányom, pedig A hollókirály is ott áll a polcomon, de eddig valahogy mindig halogattam az olvasását. Ha csak fele olyan jó, mint a Piranesi, akkor kár volt így tennem.

Nem szeretnék a történetről túl sokat elárulni, ugyanis ez is tipikusan az a regény, amiről minél kevesebbet tudsz, annál jobb. Úgyis Piranesivel együtt fogsz az oldalakon bolyongani, felfedezni a Házat, ami az egész világot jelenti, és természetesen annak titkait is. Érezni fogod a tenger illatát és erejét is, és együtt fogsz rácsodálkozni a rejtélyes szobrokra is. Amikor már azt hiszed, mindent értesz, akkor pedig Clarke még csavar egyet a történeten, hogy lásd, közel sem tudsz még mindent.

Mostanában eléggé szoktam szenvedni azzal, hogy a hosszabb regények nem csúsznak, folyton azt nézem, hány oldal van még belőlük, mennyit haladok már velük. A komfortzónáim a 2-300, max 400 oldalas regények lettek, amelynél érzem, hogy fogynak az oldalak. Tudom, hogy ez nem jó, de 2020 már így is kellően kibillentett a komfortzónámból, így az olvasásban igyekszem magamnak minél inkább engedni, hogy azt tegyem, ami jólesik.
A Piranesi a maga 220 oldalával simán belefér a határomba, itt viszont nem bántam volna, ha még a duplája vagy a triplája is lett volna a terjedelme. Konkrétan azért tartottam a fejezetek között pihenőt, hogy ne fogyjon el olyan hamar, de így is a java részét egy nyugodt, napos szombaton elolvastam. Teljesen magába szippantott a hangulata, a nyelvezete, a cselekménye. Rég olvastam olyan könyvet, aminek ennyire azt éreztem volna, hogy zamata van, hogy amikor még nem is fejeztem be, már akkor tudom, hogy ez most valami különleges. Ez a könyvek igazi varázslata.

Ha vágytok egy igazán különleges fantasy-re, ami viszont azért nem teljesen a tipikus elemekkel dolgozik, és szeretnétek kiszakadni abból, ami most körülöttünk folyik, akkor Clarke regényre erre tökéletes. Remélem még sok hasonló csodálatos művet fogunk tőle olvasni, és ezek után meg kell ismerkednem más regényeivel is.

Megjegyzések

  1. Tegnap kezdtem el, nagyon fura eddig, de remélem megszeretem, illetve kérek abból a cuccból, amit Susanna Clark szív/szed/iszik. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem szeretni fogod. És igen, én is megkérdezném tőle, minek a hatására sikerült ezt alkotnia. :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyertek hozzám könyvespolcot nézni!

A nagy 2020-as összegzés

Novemberi book tag