Pages

Útinapló: Milánó és a Comói-tó

2017. július 8., szombat

Vannak utazások, amiket hosszan tervez az ember, és vannak, amelyek spontán születnek meg. A milánói utam az utóbbi kategóriába tartozik. Májusban támad fel bennem a vágy, hogy valahova külföldre is el kéne utazni a nyáron, akár csak pár napra. Milánó és Prága járt a fejemben, végül az előbbihez sikerült két útitársat is találnom, ráadásul kiegészítettük a tervet a Comói-tóval is.

Úgy fest, utazás szempontjából az idei év Olaszországról szól. A csodálatos római út után igazán kíváncsi voltam, mi vár rám Milánóban. Előre lelövöm a poént: a két város közel sem ugyanolyan, Milánó azért jóval modernebb, nagyvárosiasabb, de nekem ugyanúgy átjött az az igazi olasz hangulat, amit én szeretek.

Szerda kora reggel szállt fel a repülőnk és szombat délután jöttünk vissza. A szerdai és a pénteki napot töltöttük Milánóban, a csütörtöki nap pedig a Comói-tóé volt. Szombat délelőtt inkább már pihentünk, kellemesen megreggeliztünk a szállásunk imádni való teraszán, aztán már indultunk is a reptérre. Akkor még nem tudtuk, hogy egy órával később fog felszállni a gépünk és hogy egy elég rázós leszállás várt ránk Budapesten, szóval jobb is, hogy rápihentünk.









Milánóban persze az ember rögtön elsőre a dómot környékét veszi célba, mi is így tettünk. Engem teljesen lenyűgözött a Gallerie Vittorio Emanuele, ami gyakorlatilag egy fedett bevásárlóutca, de gyönyörűen van kivitelezve, nem is tudom, mihez tudnám hasonlítani a hangulatát. Az üzletek nem a mi pénztárcánkra vannak szabva, de nem is amiatt megy be az ember.
Aztán ahogy kiléptünk a Gallerie-ből, rögtön szembetaláltuk magunkat a dómmal, ami engem élőben nagyon meglepett, még sokkal szebb, mint a képek alapján reméltem. Órákig el lehetne nézni a sok-sok apró részletét. Pénteken a tetejére is felmentünk, azt semmiképp sem érdemes kihagyni, valamint belül is grandiózus. Fel kell készülni, hogy többszöri sorbanállás vár az emberre, először a jegyért, majd külön a tetejére és a dómba, de minden várakozást megér szerintem a látvány. Amikor fent vagy a tetején, kicsit úgy érzed magad, mintha a világ tetején lennél, mintha innen bárhova elláthatnál.

Amit még semmiképp sem szabad kihagyni Milánóban, az a Sforza kastély, számomra teljesen középkori hangulata volt, van egy hatalmas parkja egy diadalívvel, kellemes ott sétálgatni. Érdemes este is ellátogatni kívülről megnézni, az előtte lévő szökőkúttal együtt csodálatosan ki van világítva.

Természetesen most is adóztunk az olasz gasztronómiának, finomabbnál finomabb fagyikat ettünk, a pizza és a tészta sem maradhatott el, és végre megkóstoltam a tiramisut és a panna cottát is. A tiramisut ráadásul a dóm mellett vettük és a dómra néző kilátással fogyasztottuk el, miközben esett az eső. Volt egy hangulata, mit ne mondjak.






Előre is elnézést kérek, de a Comói-tóról szóról részben még ennél is maximálisabb áradozás várható. Előzetesen bevallom, nem sokat tudtam a tóról azon kívül, hogy George Clooney-nak is van itt nyaralója, valamint hogy George Lucas itt forgatta a Star Wars második részének egyes jeleneteit. Most már megértem maximálisan mindkettőjüket, miért is választották ezt a helyet. Elképesztően gyönyörű, miközben hajókázol rajta, azt se tudod, hova kapkodd a fejed, merre nézzél, annyi látnivaló van. Szavak nincsenek rá, mennyire szép, hogy az egész tavat hegyek veszik körül, amelyeknek a lábánál helyesebbnél helyesebb települések terülnek el.

Mi három városkát néztünk meg, az egyik Lenno, ami számomra teljesen idilli kis nyaralóhelynek tűnt. Itt található a Villa Balbianello, melynek a kertjében forgott a Star Wars. A neten fellelhető képek alapján sejtettem, hogy ez sem lesz éppen egy csúnya hely, de ilyen gyönyörűségre nem számítottam. Szó szerint lélegzetelállító a kert és onnan a kilátás. Pálmafák, virágok, csodásan burjánzó növényzet mindenütt, ami karban is van tartva. Ez egy olyan hely, ahol én is szívesen örök hűséget esküdnék valakinek.

A második város  Belaggio volt, amely egy kis gyöngyszem, szűk meredek utcákkal, hangulatos kis boltokkal és szintén szép kilátással. Sajnos erre már nem jutott sok időnk, de azért kellemeset sétáltunk itt is. Amit viszont a legjobban élveztem, az az oda- és visszaút hajóval. Így láthatsz a legtöbbet a tóból, így lehet igazán átvenni a hangulatát és megcsodálni. Nem olcsó mulatság, de minden fillért megér.

Végül visszatérünk Comóba, ahonnan indultunk, itt pont sikerült elkapnunk egy siklót, amely felvitt minket Brunatéba, amely a hegy tetején lévő picike kis település, ahonnan van valamennyi kilátás a tóra, de igazából maga a siklózás az, ami nagyon megéri. Majd még maradt annyi időnk, hogy a comói dómot is megnézzük kívül-belül, aztán sajnos már ideje volt visszatérnünk Milánóba. Mindenképp szeretnék még visszatérn a Comói-tóhoz, úgy érzem, itt akár heteket is el tudnék tölteni.









Nekem tökéletes volt ez az egyensúly, hogy láttunk egy igazi olasz nagyvárost és egy kicsit a természetet is megcsodáltuk. Igazából ez az, amit nagyon szeretek Olaszországban, hogy mindent megtalálhatsz egy országon belül és az olasz konyhával én egyszerűen nem tudok betelni. Egyébként az egyik kedvenc emlékem, mikor Lennóban a tóparton ebédeltünk, ittuk az Aperol Sodánkat és közben nem volt más dolgunk, mint a tóban és a hegyekben gyönyörködni.

Alig várom, hogy visszatérhessek ebbe a csodás országba, ami elárulok, nem is olyan sokára lesz. Addig pedig még nagy élvezettél nézem a képeket és merülök el a milánói emlékekben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS