Csalódást okozó könyvek: Leviatán ébredése - A soha határa - Egy felejthetetlen hölgy

És akkor térjünk vissza a könyves posztok világába!

Mivel nagyon sok könyvről nem írtam mostanság, így arra gondoltam, hozok pár ömlesztett posztot, amiben több regényről is fogok értékelést írni. Első körben jöjjenek azok, amelyek csalódást okoztak nekem.

James S. A. Corey: Leviatán ébredése

A Leviatán ébredését mind a kiadó, mind az olvasók többsége dicsérte, ráadásul az borítón George R. R. Martin méltatása áll, ezért elég magasak voltak az elvárásaim vele szemben. Egy igazi tökös űroperára vágytam, ami annyira feldob, hogy rögtön ki akarjak utazni az űrbe miatta. Sajnos nem kaptam ezt meg.

A legtöbben a karaktereket dicsértek, pedig pont, hogy szerintem ez a regény leggyengébb része. Az élő legenda Fredet leszámítva az összes többi karakter felejthető. Hiába van két nézőpontunk, Holdené és Miller nyomozóé, egyáltalán nem lehet érzékelni a különbséget, legtöbbször el is felejtettem, kinek a fejezeténél járunk. Zavaró volt, hogy Holden szinte csak egy síkon, a "jaj-mindenkinek-meg-kell-tudni-mindent-azonnal-gondolkodni-meg-minek" képes létezni, és egyáltalán nem volt hiteles számomra. Ami meg Miller nyomozót illeti, az ő gondoltai, képzelgései a regény mélypontjai. Annyira betegesen megszállott ez a karakter, és annyira nem tudtam átéreznie a motivációit, hogy a könyv végére azt se bántam volna, ha véletlenül szkafander nélkül kilöki valaki az űrbe.

A cselekmény úgy a történet feléig le tudott kötni, de utána úgy éreztem, a szerzőpáros már túl sokat akart markolni, túl nagyszabású akart lenni, és engem már nem tudott magának megtartani. Olyannyira nem, hogy én részemről a folytatásra sem vagyok vevő.

Azért hogy lássátok a másik végletet is, itt elolvashatjátok Hanna írását a regényről, akinek adok a véleményére, most mégis nagyon más ítéletet alkottunk.

J. A. Redmerski: A soha határa

Ennek a regénynek a borítója és a címe is rögtön delejes vonzást váltott ki belőlem, így nagyon örültem, mikor megkaptam a születésnapomra. Nemsokára el is olvastam, hogy aztán keserű szájízzel tegyem le.

A történet első fele azt kell mondjam, hogy igazán jó volt. Imádtam Camryn és Andrew szópárbajait, az utazás hangulatát, a kalandokat, amiket átéltek, és ahogy kezdték felfedezni az egymás iránt való érzéseiket. Nem volt túl nyálas, igazán életszagúnak tűnt az egész.

Sajnos amikor megérkezett a pár Andrew városába, onnantól elindul a lejtmenet. Kiderül a nagy titok, ami már közhelyesebb nem is lehetne, és az egész regény egy rózsaszín unikornisokat is megszégyenítő nyáladzásba csap át. Kár érte, mert a NA (azaz New Adult) műfaj egyik kiemelkedő regénye lehetne. Itt sem hiszem, hogy a folytatást a kezembe fogom venni.


Jessica Bird (J. R. Ward): Egy felejthetetlen hölgy

Ez volt az első e-könyv, amit az én drága Fannimon olvastam. Fanninak hívják ugyanis az e-könyv olvasómat, aki valójában egy Kindle 5-ös, és pár hónapja van a birtokomban. Eddig még nem sokat használtam, de vettem neki szép piros ruhát, vettem már rá jó pár regényt, szóval a lehetőség adott, csak túl sok papírkönyvem van, amely jelenleg elcsábít, de eljön majd Fanni ideje is. :)

A regényre visszatérve, Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatát nagyon szeretem, így gondoltam adok egy esélyt a Jessica Bird néven írt romantikus regényeinek is. Ezek közül elsőként jelent meg itthon az Egy felejthetetlen hölgy, amelynek sztorija első hallásra egyértelműen a Több, mint testőrre hajaz. Ciki, nem ciki, ezt a filmet én nagyon szerettem régebben. :)

Mivel a cím is elárulja, itt sincs happy end, legalábbis nem számomra: egy Romana történet stílusában megírt, faék egyszerűségű történetről van szó, amiben szinte semmi meglepő vagy érdekes pillanat nincs. Férfinak megtetszik nő, nőnek is férfi, de nem jöhetnek össze, hüpp-hüpp, aztán ungabunga, és a végén úgyis mindenki boldog lesz. Mindezt kb. nulla humorral, ami legalább kicsit feldobná a történetet. Örülök, hogy végül csak akciósan, és csak e-ben szereztem meg.