Sorozatok vonzásában, avagy az első kötetnél megakadás királynőjének vallomása

A februári Témázásban arról mesélünk, hogy ki hogyan olvasunk sorozatokat. Egy szuszra elolvassuk őket, vagy inkább szünetet hagyunk? És az írói életműveket halogatjuk vagy igyekszünk mihamarabb befejezni?

Nos, szerintem a címből is sejthetitek, hogy én sajnos alapvetően azok közé tartozom, akik mindenféle sorozatokba, trilógiákba belekezdek, utána pedig megakadok sokszor még akkor is, ha megfogott magának az első kötet. Régen volt egy olyan elvem, hogy nem szeretem egymás után olvasni egy sorozat részeit, sőt, ugyanolyan műfajú könyveket sem veszek szívesen kézbe. Utóbbi még azért mindig él bennem, az előbbit pedig próbálom leküzdeni.

Mert hiába tetszik egy regény, ha záros határidőn belül nem olvasom a folytatását (már ha az elérhető), akkor általában éve múlva már nincs is kedvem kezembe venni. Hány olyan trilógia állt/áll a polcomon, amire teljesen rálelkesedtem, az első kötetet szerettem is, de azóta évek teltek el és csak állnak olvasatlanul a további részek... Ilyen például A varázslók, vagy a Pengék városa, vagy ott vár a Bronzkirályság további két része is, és még persze sorolhatnám.

Ami nálam kicsit megtörte azt, hogy ne olvassak részeket egymás után, az J. D. Barkertől a Négy Majom-trilógia volt, amelynek a részeit egymás után olvastam el és mennyire jó volt, hogy így tettem! Így nem kellett attól tartanom, hogy az első oldalakon csak zavartan vakarom a fejemet, hogy mi a fene is volt az előző részekben és egyáltalán kik ezek a szereplők? Azóta jobban az van a fejemben, hogy a már meglévő trilógiákra inkább egyben kerítsek sort.

A sok részes sorozatoknál viszont kicsit más a helyzet. Például Robert Galbraith Strike sorozatának az eddigi négy részét szépen elolvastam és most nagyon várom az ötödiket. Tavaly kezdtem bele Jo Nesbø Harry Hole-sorozatába, abból eddig két kötetet olvastam el, és ott úgy vagyok, hogy szép lassan akarok majd évente 1-2 kötetet olvasni belőle, vagy amennyi éppen jól fog esni.
Ezeknél inkább az szokott lenni a probléma, hogy X rész után egyszerűen kifulladnak, vagy rájuk unok. Így jártam a korábbi bejegyzésemben emlegetett J. R. Wardnál vagy az Anita Blake-sorozatnál. Ez egyébként azért tud dühítő lenni, mert az ember már megvette a köteteket, belefektetett egy csomó energiát és pénzt és úgymond már hiába. Mondjuk az még a jobbik eset, ha az éppen aktuális résznél jövök rá, hogy a többit már nem szeretném olvasni, mint amikor megveszek kompletten egy sorozatot és kiderül, hogy nem is érdekel. Így jártam a True Blooddal, a 12 könyvből a hatodik után rájöttem, hogy ez nekem ennyi volt, utána pedig adhattam el az egész sorozatot. Mostanában pont ezért igyekszem arra figyelni, hogy csak az éppen aktuálisan következő kötetig szerezzem be ezeket akkor is, ha már mondjuk akár az összes rész kint van.

Ami az írói életműveket illeti, ha abban aztán nálam nincs semmi következetesség. Akkor olvasok egy írótól, amikor éppen kedvem tartja, nincs olyan, hogy most XY könyveit fogom olvasni, mert mindentől sorra akarok most azonnal keríteni tőlük. Nem is túl sok író van igazából, akinek minden könyve meglenne, ilyenek Zafón, Ferrante valamint Brandon Hackett azon könyvei, amik a Poszthumán döntéstől kezdve jelentek meg. Ebből is látszik, hogy vannak olyan írók, akiknek minden egyes könyvére ugrom, viszont bőven akadnak olyanok, akiktől ha valaminek annyira nem tetszik a témája, akkor inkább kihagyom. Tehát én kevésbé ragaszkodom egy-egy szerzőhöz, főleg, hogy a legtöbb írói életműben azért szoktam hullámvölgyek, kevésbé jól sikerült kötetek is lenni.

Hosszabb távon egyébként az lenne a célom, hogy minden egyes sorozatban/trilógiában, ami a polcomon vár, utolérjem magam, de nem tudom, el fogom-e érni valaha ezt az utópisztikusnak tűnő állapotot. Addig is igyekszem megfontoltabban válogatni, kétszer meggondolni, belekezdjek-e egy hosszabb sorozatba és reménykedni, hogy azért még maradnak bőven egy-két kötetes könyvek, amelyekkel nem kell túl hossztávra elkötelezni magam.

Akik szintén vallanak a sorozatokhoz fűződő viszonyukról:
Anett: zakkantolvas.hu 
Szofisztikált Macska: https://szofisztikaltmacska.hu/

Megjegyzések

  1. "Az első kötetnél megakadás királynője" - ez nagyon jó! :D
    Barkert tényleg nagyon egyben nyomtad le, szerintem ritkán akad ilyen, ami ennyire visz mindenkit. :)
    Szerencsére nem sok sorozatnál futottam bele abba, hogy megvettem mindet, és csak utána jöttem rá, hogy mégsem elég jó, vagy nagyon kifulladt, és már nem akartam olvasni, de ez valóban elég dühítő... Óvatos duhaj voltam a True Blooddal, csak 4 részt szereztem be - de abból is csak egyet olvastam a mai napig... - és azt SzJG-vel is, abból is csak 3 részt szereztem be előre - és nullánál járok eddig :D -, és nem az összes epizódot.
    Nekem összességében eléggé sikerült lecsökkenteni a futó sorozatokat, nem is szívesen kezdek újba, és inkább olyanok vannak, ahol elmaradt egy-két kötet a végéről, de sajnos túl régi már a kezdés emléke, és újrázni kéne hozzá... na meg az épp aktuális sorik, pl Strike, ami még nem zárult le és sorban haladunk vele, ahogy megjelenik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, valamiért ez jutott eszembe rögtön címnek. :D
      Szerintem Barkert így érdemes olvasni, eléggé összefügg a három rész.
      Én is igyekszem már kevesebb sorozatba belekezdeni, kétszer meggondolom, mit veszek meg ilyen téren is.
      Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem a True Bloodért már nem fogsz rajongani :D, az SZJG viszont jó kis nosztalgia. :)

      Törlés
    2. Nem keserítesz amúgy, a True Blood nagyon perifériára került, én sem hiszem, hogy nagy rajongás lenne belőle, abban sem vagyok biztos, hogy elolvasom valaha ami megvan, vagy az elsőt esetleg újra... (az nagyon tetszett akkor).
      SZJG hamarosan!!! :)

      Törlés
  2. Anno egy csomó VP sorozatba belekezdtem, de egy kötet után elég jól le tudtam szűrni, hogy mi az, amire érdemes odafigyelni, és mi az, ami inkább felejtős. Most már tudatosabban válogatom össze a sorozatokat, meg hát eleve sokkal kevesebb sorozatrészt is olvasok úgy összességében. :)

    Nekem a Cormoran Strike egy picit kakukktojás, még a negyedikkel nem értem utol magam, de azért többnyire próbáltam tartani az ütemet a hazai kiadásokkal. Ilyen szempontból nem is olyan rossz az elcsúsztatott megjelenés, bőven van idő arra, hogy behozzuk a lemaradást. :) Csak hát az a sok megjelenés, az ne nehezítené meg ennyire a dolgokat! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen, tényleg, azokról nem is írtam, én is mennyi VP-nek olvastam csak az első részét.... Én is ugyanígy. :) Meg előnyben részesítem a trilógiákat, aminek látni a végét.
      Igen, az ember szeretne minden sorozatával up to date lenni, de esélytelen. :D

      Törlés
  3. Most már - vagyis már néhány éve rájöttem :D - hogy nem szabad betárazni sokféle könyvet, hogy jaj majd el fogom olvasni. Ezekből lesznek a várólista veteránok :D Már bánom én is, hogy sok könyvet megvettem, amiből jó néhány landolt az eladó polcomon, és olvasatlanul adtam tovább őket. A sorozatoknál is ritkán merem megvenni előre a részeket, csak a kimondottan kedvenc íróknál és erős sorozatkezdő köteteknél.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te csinálod jól, Dóri. :) Én is azért már jóval kevesebb könyvet veszek, mint régen, mondjuk nekem a könyvtár az, ami nagy csábítás, mondjuk azzal spórolok is. :)

      Törlés
  4. Imádom ezt a titulust, amit a címben írtál :))
    Oh ne is mondd, nekem is ott a csomó megkezdett sorozat, voltak amik nagyon, voltak, amik kevésbé tetszettek, de aztán első vagy második kötetnél elhasaltak. Pl Katherine Arden trilógiáját majd szeretném folytatni, mert imádtam az első részt, aztán úgy maradt az olvasás... ezt elégge sajnálom, majd valamikor újraolvasom az elsőt szerintem, mert már kevés dologra is emlékszem belőle.
    Oh és igen, ez nekem is kezdő könyvmoly hiba volt , hogy előre betáraztam bizonyos sorozatokból meg életművekből, amik aztán évek múlva már nem is érdekeltek. És huh főleg ilyen hosszú sorozatokat eladni mint a TB, hát nem könnyű. Meg úgy általában sorozatokat szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :)
      Arden trilógiájának én is csak az első részét olvastam, úgy láttam, többen megakadtak ott...
      Nekem azért szerencsére eddig nagyjából sikerült eladnom sorozatokat, de tény, hogy nehezebb, mint egy könyvet. Szóval már kétszer meggondolom, mibe vágok bele.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy 2023-as évzárás

A nagy 2022-es évzárás

J. J. Abrams - Doug Dorst: S.