Januári zárás tevékkel

Akik olvasták az év végi összegzésemet, talán emlékezhetnek, hogy ott azt tűztem ki magam elé, hogy az év eleje könyvvásárlás nélkül és inkább olvasással teljen. Lássuk, sikerült-e ez!

Jelentem, igen. Egyetlen darab könyvet sem vásároltam vagy kaptam januárban, ellenben visszairatkoztam a könyvtárba, ahol minden könyv, amit szerettem volna, bent volt, és ez ugyanolyan boldogságot okozott, mintha vásároltam volna. Februárban már nem fogok nullás hónapot zárni, egy novelláskötet és egy képregény biztosan jön velem haza, de túlzásokba nem szeretnék esni.

A könyvtári zsákmány

Olvasás terén elég erősen kezdem az évet. Összesen 7 olvasmányom volt, ebből két regény, a nagyon különleges A Nap Magja Johanna Sinisalótól, valamint Christelle Dabostól a Rejtélyes eltűnések a Holdvilág-ban, amit talán még jobban szerettem, mint A tél jegyeseit. Sarah Baxtertől a Szent helyek egy nagyon érdekes könyv, amely különböző népek szakrális helyeit mutatja be gyönyörű illusztrációkkal. Ez egy tökéletes évindító olvasmány volt.

Sorra kerítettem még az Info+grafika sorozatból a Frida Kahloról szóló részt, mindenképp szeretném az Einsteinről szólót is elolvasni. Már hagyomány, hogy a Star Wars aktuális részéhez érkező képes útmutatót is kezembe veszem, nem volt ez másképp a kilencedik részhez kapcsolódóan sem, de sajnos ez egy eléggé túlnyújtott és számomra inkább felesleges plusz információkat adó kötet lett.
Ezeken kívül pedig két képregényt olvastam el, a Batman: White Knightot, ami febuárban érkezik magyarul is, és abszolút csak ajánlani tudom, az egyik legjobb Joker történet, amit olvastam. A másik pedig Neil Gaimantől az 1602, aminek az az alapvetése, hogy mi történt volna, hogyha a szuperhősök már a középkorban megjelentek volna? Eleinte csak kapkodtam a fejem, de aztán szépen összeállt a cselekmény és egy nagyon érdekes élménnyel gazdagodtam.

Folyamatban van még egy regény és egy novelláskötet olvasása, az egyik Jo Nesbo-től a Denevérember, amit a repülőgépen olvastam Marokkóba oda majd vissza, és Philip K. Dicktől az Elektronikus álmok, amely az évben az első várólista-csökkentő olvasmányom.

A januárom abszolút csúcspontja azon kívül, hogy végre úgy érzem, eleget olvastam és kifosztottam a könyvtárat, a marokkói utam volt. Sosem jártam még Európán kívül, így ez egy nagyon különleges utazásnak ígérkezett már eleve. Azt kell mondjam, hogy rengeteg élmény ért a 4 és fél nap alatt, amit ott töltöttem, és örülök, hogy ez lett az első arab ország, amit meglátogattam. Imádtam a kerteket, az Atlasz-hegységet, a sivatagot, a cuki tevéket, a finom, nem megterhelő ételeket és a nagyon kedves embereket. Még szerencse, hogy ma elég kellemes idő van, de azért így is fáj egy kicsit a szívem a 20 fokos napsütötte napokért. Felőlem márciusban már jöhet a tavasz!

Saját kép

Saját kép

A február egy elég nyugis hónapnak ígérkezik, majd csak márciustól indul be igazán az élet, szóval remélem lesz időm megint sokat olvasni, filmezni, kihasználni még az év eleji lassultságot. Meg azt hiszem még pár napig szeretnék csak a marokkói élményeimre emlékezni, főzni egy mentateát és mélyen átérezni, milyen szerencsés vagyok, hogy utazhatok.