2018. január 6., szombat

Útinapló: Brugge, a meseváros

A tavalyi év utazásai javarészt Olaszországról szóltak, amit egyáltalán nem bánok, mert úgy érzem, az az ország az, ahova bármikor vissza tudok menni, hogy újabb és újabb részeit fedezzem fel. De azért szeretek teljesen új országokat is felfedezni, és egyáltalán nem tiltakoztam, mikor a barátnőm feldobta, hogy télen elutazhatnánk Brugge-be.

Voltam már adventi időszakban Bécsben és Pozsonyban, de mindig csak egy-egy napot, így kimondottan örültem, hogy Brugge-re kicsit több idő jutott. Szombat este érkeztünk, és mivel aznap elég esős idő volt, szinte alig voltak a városkában, amit mi nagyon élveztünk, mert így egy egészen más arcát láthattuk. Volt olyan utca, amelyen csak mi jártunk, és olyan volt, mintha visszautaztunk volna az időben, és a középkorban járnánk éppen egy nyugalmas éjszakán. Erre csak ráerősített, amikor a macskaköveken felhangzott a paták dobogása, nagy divat Brugge-ben is a turistákat lovaskocsival furikázni.





Bevallom, előzetesen nem sokat tudtam Belgiumról, de az a része, amit én tapasztaltam, láttam, abszolút pozitív csalódás volt. Nagyon érezni lehetett, hogy Nyugat-Európában járunk, és ami nekem különösen tetszett, hogy amikor vonattal vagy busszal utaztunk, rengeteg-rengeteg zöld mezőt, erdőt és szélerőműveket láttunk. A szállásunk nem Brugge-ben, hanem Oostende-ben volt, amely körülbelül 20 kilométerre található tőle, de vonattal mindössze 15 perc az út. Oostende-től igazából nem nagyon vártunk semmit, ehhez képest nagyon helyes házakat láttunk, van egy szép tengerpartja, egy csodás gótikus temploma és egy nagyon hangulatos kikötője. És ráadásul itt vettük egy kis pékségben a nénitől a világ legfinomabb vajas croissant-ját.





Brugge-ről meg nem is tudom, mit mondhatnék. Én rajongok azért az építészeti stílusért, amit ezek a házak képviselnek, szóval én teljesen el voltam varázsolódva, de szerencsére az útitársam is. Az ember nem győzi tátani a száját, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy két méterenként van egy édesség-vagy csokoládébolt, amibe egyszerűen muszáj bemenni. Elég nehéz úgy kijönni, hogy az ember ne kóstoljon vagy vegyen valamit, nekem a 3 nap alatt masszívan csokimérgezésem lett. És hát a híres waffelt is meg kellett kóstolni, amit ráadásul az adventi vásárban vettem. Brugge-ben két adventi vásár volt, az egyik egy kisebb, a másik valamivel nagyobb, egy elég klassz kis korcsolyapályával a főtéren. 

Tényleg nem túlzás a meseváros kifejezés erre a helyre: láthatjátok a képeken is, hogy nagyon különleges, egészen elvarázsolt hely. Abszolút nem csodálkoztam volna, ha mindenféle manók rohangáltak volna az utcán, persze azért ez nem történt meg. A főtér is varázslatos, meg a csatornák és az azon átívelő hidak. A hajókázás nekünk kimaradt végül, de én már annak is örültem, hogy a víz mellett sétálgattunk, nézelődtünk. Voltunk olyan több emeletes boltban, ahol annyiféle sör volt, hogy külön útmutató volt hozzájuk, láttunk sörfalat is, és természetesen annyiféle- és fajta csokoládét, hogy napesti sorolhatnám. Belgium nem kedvez a diétának, az biztos.





Két múzeumba látogattunk el az utunk során, ezek a Historium, azaz a helyi történeti múzeum és a Choco Story volt, ami a nevéből kitalálható, hogy csokimúzeum. Az előbbit úgy ajánlották nekem, és abszolút nem bántam meg, hogy bementünk, semmihez sem hasonlítható élményt nyújt. A digitális technikát kihasználva filmszerűen ismerhetjük meg egy inas történetén keresztül a középkorú Brugge-t. A csokimúzeumban pedig azon kívül, hogy megismerhetjük a kakaóbab és csokoládé történetét, hogyan változott a készítése, végignézhetünk egy bemutatót, hogyan is készülnek a bonbonok, és annyi csokit ehetünk, amennyi belénk fér, hiszen mindenhol all you can itt kis automaták vannak. Még a belépő mellé is csoki jár, maga a mennyország!

De egyébként ha valaki elmegy Brugge-be, és egyszerűen csak sétálgat az utcákon, az is egy igazi élmény tud lenni. Nem nagyon tudom más városhoz hasonlítani, ahol jártam már, teljesen egyedi hangulata van. Örülök, hogy pont az adventi időszak kezdetén voltunk, amikor a kivilágítás és a vásárok megvoltak, de még nem volt elviselhetetlen tömeg.





Szerintem egy hétvégi kiruccanás tökéletes helyszíne lehet Brugge, akármelyik évszakban. Én majd szeretnék visszatérni egyszer tavasszal, hogy megnézzem, olyankor hogy fest a város. Van egy olyan érzésem, hogy ekkor sem fog csalódást okozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése