Én és a komfortzónám
Zenka és még néhány blogger belekezdett a Témázgatásba, azaz meghatározott témákról posztolnak ugyanabban az időpontban. Az első témájuk a komfortzóna, a második pedig az, hogy kit mit idegesít egy könyvben. Én most mint utólagos csatlakozó írok nektek az elsőről.
 |
| Kép forrása |
Nemcsak az olvasásban, hanem az élet különböző területein is megvannak a magam komfortzónái. Nem vagyok egy túlzottan spontán egyéniség, szeretem előre tudni, melyik nap mit fogok csinálni, mi fog történni. Van, hogy több hétre előre tudom, mik is lesznek az elfoglaltságaim. De azért nem vagyok teljesen rugalmatlan sem, rá lehet arr avenni, hogy ne az X helyre menjünk, hanem az Y és hasonlók, de azért a túlzott határfeszegetés nem az én műfajom. Mondjuk ilyen szempontból jót tesz nekem a jóga, ahol az oktatóm mindig hangsúlyozza, hogy próbáljuk meg kicsit túllépni a határainkon, de persze ott is vigyázunk arra, hogy ne legyen sérülés a vége.
Az olvasásban is megvannak a magam bevált műfajai, írói, kiadói, akiktől nagyjából tudom, mire számíthatok, és bár az esély is így is megvan, hogy mellényúlok, mégis kevesebb, mint egy számomra feltérképezetlen irodalmi terület esetén. A fantasy, a sci-fi, a szórakoztató irodalom általában az, ahol a leginkább otthonosan érzem magam. Szépirodalom is be-becsúszik, de ott is inkább a határon álló regények közül válogatok, amelyről nehéz megállapítani egyértelműen, hova is tartoznak.
 |
| Kép forrása |
No de nem lehet mindig a komfortzónában üldögélni, tudom ezt én is, így hát egyre inkább meg van bennem az igény arra, hogy új műfajokat fedezzek fel. Lássuk csak, mivel próbálok kikerülni én a biztonsági zónámból!
- Mesék: Természetesen gyerekkoromban nekem is olvasott fel anyukám meséket, de kamaszkorom óta a filmeket leszámítva távol kerültek tőlem a mesék, csak érintőlegesen tudom, mi is zajlik az irodalmi élet ezen részén. Ebben az évben viszont úgy alakult, hogy több gyerekeknek szóló mű is a kezembe került, például a Lea és a viharbanyák, az Emil denevért szeretne vagy az Egy kupac kufli. Ráadásul nekem jópár klasszikus mese kimaradt, ezeket mindenképp szeretném pótolni.
- Posztmodern irodalom: A posztmodern irodalom valahol a Godot-ra várvánál vágta el magát nálam. Sajnos régebben és még ma is hajlamos voltam/vagyok arra, hogyha egy mű nem tetszett, akkor inkább az egész műfajt messziről elkerülöm. Viszont van egy baráti köröm, a sokat emlegetett ötös fogat, akinek tagjai közül többen is olvasnak ebben a műfajban, és rendszeresen dicsérik is eme műveket. Ennek hatása alól persze én sem vonhatom ki magam, ráadásul érzem is, hogy lehet valami jóból maradok ki. Vár is már rám a polcon az Elszúrt idő nyomában és a New York trilógia, amelyek remélem arra sarkalnak majd, hogy még többet csemegézzek a posztmodern irodalomból.
- Kortárs magyar szépirodalom: Itt is eléggé nagy adósságaim vannak. Amúgy is keveset olvasok magyar szerzőktől, de ha olvasok is valamit, az is inkább szórakoztató irodalom. Pedig jó lenne megismerni Grecsót, Tóth Krisztinát, Tóth Olgát, Parti Nagy Lajost...
- Klasszikus magyar szépirodalom: Én azok közé tartoztam az általános iskolában, akik szinte minden kötelező olvasmányt elolvastak, és ezekre nem is tekintettek teherként. Bár nem szerettem az összes kötelezőt, de voltak, akiket kimondottan megkedveltem. Ennek ellenére is iskolás korom óta nem olvastam se Móriczot, se Mikszáthot, se egy Molnár Ferencet... Márpedig az értékelésekből is látom, hogy ezek között is nem egy gyöngyszem akad. Le kéne szokni arról, hogy mindig az újabb regények csábítsanak el, és több teret adni a régieknek.
- Humoros regények: Ezt a műfajt főleg azért sorolom itt fel, mert olyan írók maradtak ki nekem, mint Rejtő Jenő vagy P. G. Woodhouse. Ha nem is az egész életművüket, de néhány regényüket mindenképp el szeretném olvasni.
- Versek: Bár az interneten néha belefutok versekbe, sőt, van, hogy az aktuális hangulatomhoz keresek is egyet, ami igazán kifejezi az érzéseimet, mégsem szoktam versesköteteket a kezembe venni. Pedig ott van Amadea, aki mindig olyan lelkesen tud írni egy-egy kötetről, hogy megfogadom, én is veszek majd ki párat a könyvtárból, aztán ez valahogy mindig elmarad. Legközelebb le kell vadászni egyet a könyvtárban!
Hirtelen ezek jutottak eszembe, de ezeken kívül is biztos van még olyan műfaj, amelyet méltatlanul elhanyagolok. Még egy nagy tartozásom van: keveset olvasok angolul. Itt állnak a polcokon a Bookdepository-ról rendelt könyvek, a Fannira is fel van töltve nem is egy regény, de ezeknek az olvasását is mindig halogatom. Mindig az ijeszt el, hogy sokkal lassabban haladok az angolul olvasással, mint a magyarral, ami természetes is, hiszen nem beszélem anyanyelvi szinten. Viszont ahhoz, hogy ne felejtsem el teljesen, nagy szükség lenne arra, hogy olvassak angolul.
Ha bungee jumpingra nem is nevezek be (na az aztán nagy ugrás lenne a komfortzónából, minden értelemben :) ), de azért a pár éves tervemben benne van a fenti lista regényeinek felfedezése. Viszont azt muszáj hangsúlyoznom, hogy erőltetni nem fogok semmit, mert a kényszerolvasás nem igazán az én kenyerem. Majd meglátjuk, mit hoz az élet, na meg persze az olvasási kedv. :)
Jó hogy végül írtál! :) :)
VálaszTörlésVersekkel kapcsolatban egyetértünk nagyon, nekem sem az asztalon, később sem fogok verseskötetekkel a fotelban ücsörögni.... ez van. :)
A humorosak közül, és főleg Rejtők közül ajánlom a Vesztegzár a Grand Hotelbent, meg a Piszkos Fred, a kapitányt. :)
A posztmodern irodalom nekem elég homály, egyáltalán olvasok én olyat? Szerintem nem. Sok sikert hozzá :) Az elszúrt idő nyomában érdekelt egy darabig, de aztán hallottam hogy ilyen zenés-zenélős talán, na én az olyanoktól menekülök, már attól kivagyok ha slágereket vagy előadókat emlegetnek könyvekben - lehet hogy ezt a dühítős posztba is beleírhattam volna :D
Hajrá az angolul olvasással! :)
:))
TörlésÉn még ki tudja, lehet megbarátkozom velük, még kiderül. :)
Köszi, megnézem majd, van itthon pár Rejtőnk, hátha ezek pont megvannak. :)
:D Nem hiszem, vagyis nekem nem rémlik nálad ilyen olvasmány, de tény, hogy néha elég érdekes, mely művekre sütik rá ezt a címkét.
Mondjuk én se vagyok egy nagy zenés, kíváncsi leszek. :))
Köszi, most már a Scar után tényleg angolul fogok valamit olvasni. :))
Az angolul olvasást én is ebben a posztban fogadtam meg, és érdemes volt, már imádom! Igaz, kezdetként olyan könyveket olvasok, amelyek magyarul már megvoltak, de kezdek egyre jobban belejönni, szóval hajrá-hajrá!:)
VálaszTörlésA versekkel én is bajban vagyok, vagyis nem vagyok bajban, csak igazából nem érdekelnek, nem akarok velük foglalkozni, olvassa őket az, akinek jól esik, nekem nem, ennyi :)
Szerintem egy csomó mindenre rásütik a posztmodern bélyeget, én különben még nem jöttem rá, hogy mitől az egy-egy regény. Pl. az Elszúrt idő nyomában voltak érdekes megoldások, de nem akasztott ki ez egyáltalán, szerintem nyugodtan próbálkozz ezzel is meg Austerrel is (igaz, szerintem van jobb könyve, mint a NY trilógia, pl a Holdpalota vagy Az orákulum éjszakája).
Én meg már olvastam angolul jó pár könyvet, de mostanában megint abbamaradt, idén talán kettőt, ha olvastam. Szóval bele kell húznom. :)
Törlés:D Én szeretem őket, de valahogy az kevésbé megy, hogy egy komplett verseskötetet elolvassak.
Egyébként én sem tudom, mi számít annak... Austerrel meg még teljesen szűz vagyok, de már a NY trilógiát megvettem, azt mindenképp elolvasom, és ha bejött, akkor jöhet más is, köszi az ajánlásokat. :)
Rejtőt tényleg ne hagyd ki, nincs nála jobb szerző arra, hogy teljesen lelazítsa az agyadat. :D Én talán négy-öt könyvet olvastam tőle, amik közül egyértelműen a Piszkos Fred, a kapitány volt kiemelkedő, de a Vesztegzár a Grand Hotelban is jó, A szőke ciklont vagy A három testőr Afrikábant is tudom ajánlani. :)
VálaszTörlésÉn is a magyar szerzőkkel állok hadilábon, a kortársakkal egyáltalán nem vagyok képben, hogy ki mit is ír, és mit lenne érdemes elolvasni. :D Talán majd javul a helyzet. A klasszikusokra meg hosszú várólistám van, és ritkán kerülnek sorra.
Egyedül a Néma Revolverek Városát láttam színházban, de emlékeim szerint az annyira nem tetszett... De a könyveknek mindenképp adok egy esélyt. :)
TörlésÉn néhány fontosabb szerzőt ismerek, de csak mert az ismerőseim olvassák őket. Ó, nekem a várólistám mindenből hosszú, ezért is nehéz választani. :)