2013. március 16., szombat

Sylvia Day: Hozzád kötve

Most már senki sem kételkedhet abban, hogy a vámpírláz után, amelyet a Twilight indított el, az erotikus regények korát éljük. A szürke ötven árnyalata hatalmas sikere (amiről lehet persze vitatkozni, hogy jogos-e vagy sem) megnyitotta a könyvpiacot a többi hasonszőrű mű előtt.
Slyvia Day első romantikus-erotikus regényei már 2006-ban megjelentek, de a Crossfire-trilógia volt az első nagy sikere. Van egy olyan érzésem, hogyha E L James nem robbant ekkorát A szürkével, Dayre sem figyelt volna fel senki.

A történet szerint Eva, a karcsú, hosszú szőke hajú, szürke (!) szemű, mindenki által bombázónak tartott lány, a Crossfire vállalatnál kapja meg első munkáját, és még a munkakezdése előtt belefut egy rejtélyes, lélegzetelállító kinézetű idegenbe, akitől persze másodpercek alatt benedvesedik, mert ez már csak így szokott menni. Mint később kiderül, nem másba botlott bele, mint Gideon Crossba, a vállalat főigazgatójába. Eva próbálja magát távol tartani a férfitól, de nem tud ellenállni a vonzásnak, és hamar a karjaiban találja magát, veszélyes szenvedélynek kitéve lelkét.

Nem úgy hangzik, mint egy rossz Romana történet? És nem csak úgy hangzik, hanem véleményem szerint az is. Egy regény, amelyben minden szerepül eszeveszettül jól néz ki: Gideon, Eva, Eva biszexuális lakótársa, Eva édesanyja, Gideon családtagjai... Egyetlen csúnya vagy legalább átlagos kinézetű szereplővel sem találkozunk a könyv lapjain, ami véleményem szerint erősen hajaz a brazil szappanoperákra.
Ráadásul a karakterek egytől-egyig végtelenül idegesítőek. Evát legszívesebben többször is megpofoztam volna, hogy te komolyan gondolod magadat? Egy limuzinban szinte semmi ismeretség után szexel Gideonnal, majd rá két órára már azt várja el, hogy a férfi komolyan vegye, 2 nap múlva pedig már hisztizik azon, hogy őt is ugyanúgy meri kezelni, mint bármelyik más nőjét. Mert hát Evával nem lehet így bánni, ő különleges, de hogy mitől, az az olvasó számára egyáltalán nem derül ki. Persze, ott van a sötét múltja, de az rettenetesen erőltetett, és érződik, hogy csak muszáj alapon került bele a történetbe.

Aztán itt van Gideon, akibe elvileg az összes nő első látásra belezúg. Na már most én részemről csak egy egoista frátert láttam benne, aki hozzászokott, hogy mindenki elsőre a lábai elé omlik. Evával úgy beszél a regény elején, mint egy utolsó kutyával, akinek annyi a dolga, hogy széttárja neki a lábát, mert hát ő a nagy Gideon Cross! Szoknyát, bugyit le, ha ő jön a közeledbe! Én ebben semmi vonzót nem találok, de lehet bennem van a hiba.

Aztán ott van Eva utcán nevelkedett, zűrös kamaszkorral megvert lakótársa, akinek már a nevét is elfelejtettem (ez azért sokat elárul...). Róla leginkább azt tudjuk meg, hogy férfiként nem veti meg sem a férfi, sem a női nemet, és majdnem minden este mással kamatyol. Az összes létező kapcsolatát elbarmolja, kivéve az Evához fűződő barátságát, de annak se sok híja van, hogy tönkretegye. Ő az, akinek annyi a szerepe, hogy legyen egy pasi, akire Gideon alaptalanul féltékeny legyen, mert hát a lakótársa fotómodell, és mint írtam, ő is irtó jól néz ki, nanáhogy!

Ezen kívül még feltűnik Eva meleg főnöke, akinek csak annyi a dolga, hogy meleg legyen, mindemellett néha megdorgálja és figyelmezteti Evát, hogy mégse kéne összejönni a főnökkel, meg leszopni őt az irodában, irgum-burgum, na jó, azért nem rúgunk ki, mert annyira hiperszuper munkaerő vagy! Hogy miért, arról se tudunk meg túl sokat, biztos a szürke szemekben rejlik a titok nyitja.

Szóval itt vannak ezek a csodálatos kinézetű de rettenetesen buta és egysíkú szereplők, akiket sikerült ráadásul egy nagyon bugyuta történetbe belehelyezni, ahol az a lényeg, ahogy én kivettem, hogy minden ötödik oldalon lehessen ábrázolni egy szexjelenetet. Gideon és Eva kapcsolata, akár csak Ana és Christian Grey kapcsolata, egy rakás hisztiből és félreértésből áll. Mindemellett mint említettem, Eva azt hiszi, csak azért, mert lefeküdt egy pasival, máris kizárólagos jogot formálhat rá, annak rögtön be kell avatnia élete minden egyes részletébe, mert neki ez a minimum, ami jár.

Valahogy így foghattam a fejem olvasás közben
Talán a bejegyzés hangneméből is érződik, mennyire sikerült ennek a könyvnek felidegesítenie. Mindemellett az a vicces, hogy nagyon hamar el lehet olvasni, falni lehet a lapokat, miközben azért szívesen ki is tépnénk őket, ha nem szeretnék azért ennél sokkal jobban a könyveket, még a rossz könyveket is.
Amúgy félreértés ne essék, nekem alapvetően nem az erotikával van bajom, és nem is vagyok egy prűd leányzó. A Ward könyveket, amiben azért rendesen van szex is, nagyon szeretem, mert ott erős lábakon áll a történet, ami a Hozzád kötvéről nem mondható el. Ráadásul mindenáron azt akarja elhitetni az ember lányával, hogy egy pasit a lábunk széttárásával kell megfogni, majd pedig hisztivel és érzelmi zsarolással megtartani. Ráadásul a külsőségek sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint a belső tulajdonságok. Én nem állítom azt, hogy a kinézet nem számít, hogyne számítana, egy kapcsolathoz szükség van arra, hogy szexuálisan vonzódjunk a másikhoz. De az egy embernek csak kis szelete, a legkülső réteg, ami magában még nem ér semmit. Egy kivételes személyiség sokkal nagyobb vonzerőt tud jelenteni számomra, mint egy helyes külső. Sokakat a belső tulajdonságaik, a kisugárzásuk tesz szebbé.

Én ezek után biztos, hogy nem vagyok vevő a trilógia folytatásaira, és jó alaposan meg fogom gondolni, az erotikus-romantikus vonal mely regényeit vegyem kézbe. Nem jelentem ki azt, hogy nem olvasok ebben a műfajban, mert biztos lehet itt is jó történetek találni, csak erősen meg kell rostálni a kínálatot. De azt hiszem, egy ideig ódzkodni fogok a szürke borítójú regényektől.


2 megjegyzés:

  1. Egy újabb könyv, amit nem fogok elolvasni :) A szürkén végigszenvedtem magam, de úgy látom ez is naggyon hasonló (főnök-beosztott kapcsolat). Vajon ki másolt kit?

    (Szép a blog új ruhája :) )

    VálaszTörlés
  2. Annyit mondok, A szürke jóval előbb született meg, mint a Hozzád kötve, és 2011-ben lett kiadva, míg az utóbbi 2012-ben.

    Köszönöm. :)

    VálaszTörlés

Pages - Menu