A zombikat lelövik, ugye?

Bár lehet, hogy ezt nagyképűség kijelenteni, de azt kell mégis mondjam, hogy ez a bejegyzés az egyik kedvencem lett a sajátjaim közül. Tavaly március 5-én jelent meg a konyvgalaxis.freeblog.hu-n, és kijelenthetem, hogy elég nagy népszerűségre tett szert. Azóta sem vesztett az aktualitásából, sőt, mivel pont most jelent meg a Warm Bodies regény magyarul, Eleven testek címen, amelyet hamarosan követ a film is, aktuálisabb nem is lehetne.

A vámpírok, angyalok és tündérek után egy olyan lény került az ifjúsági irodalom kereszttüzébe, amelyre nem gondoltunk volna: a zombik.

Mihez is vagyunk szokva zombik terén? Hogy ők lélek nélküli élőhalottak, akiket csak az éhség és a túlélés

hajt. Nem nyújtanak éppen vonzó látványt, hiszen oszlanak-foszlanak, rothadnak is, és általában vér borítja őket, szóval a tisztálkodás sem erősségük. Nem támadnak tőlük az embernek éppenséggel romantikus gondolataik. Mostanáig.

Ugyanis a csillogó, szerelmes vámpírok, és a szenvedő vérfarkasok után érkeznek a szerelmes, érző zombik! Akik csak kicsikét rohadnak, mert hát valahogy csak vonzónak kell majd lenniük a lánykák szemében. Az első ilyen könyv, amibe belefutottam, az Lia Habeltől a Dearly, Departed, amelyről Lobo blogjában olvastam. A sztori egy lány történetét meséli el, aki egy katonába szeret bele, aki nem mellesleg két éve halott. Idézet Lobo bejegyzéséből: "A lány egy olyan táborba kerül, ahol a hadsereg gerincét zombik adják, akiket egy jól képzett orvoscsoport tart kordában, mert azt felfedezték, hogy nem mindenkiből lesz emberevő mozgó hulla, hanem vannak akikben megmarad az emberiesség, s a bomlásuk is féken tartható. Nora eleinte fél és undorodik, aztán fokozatosan megkedveli Bram-et, majd a csapatát és végül még szerelmes is lesz a fess, de halott fiúba." Nagyon romantikusan hangzik, nem? :P

Aztán a következő könyv, amibe belefutottam, az a Isabelle Kruger Undead című műve. Ez egy 18 éves lányról szól, aki zombik ellen harcol, míg egy nap találkozik Aidennel, aki félig ember, félig zombi. Hoppá-hoppá, ez aztán a kombináció! Itt nem tér rá ki a fülszöveg, hogy egymásba szeretnének, de a történet adja magát. Persze azért itt is van emberiség megmentése, meg világbéke, hehe.

A legújabb őrület pedig, amire Hálivúd is lecsapott, az a Warm Bodies. Bár a címről egy melegfilm juthatna

eszünkbe, nem erről van szó, ez annál sokkal jobb! R ugyanis egy fiatal srác, akinek nincsenek emlékei, pulzusa, persze zombi, de álmai vannak. Bár csak néhány szótagot képes beszélni (rohadó nyelvvel ugyebár macera a kommunikáció), de a lelki világa nagyon színes. "Élete" akkor változik meg, amikor egy tinisrác emlékeit megtapasztalja, miközben elfogyasztja annak agyát (!), és hirtelen felébred benne a védelmező ösztön, hogy megvédje az áldozat barátnőjét. Persze aztán innentől itt is van szerelmi történet... Már nem azért, de ha valaki kiszívná a barátom agyát, nem hiszem, hogy azzal a zombival tartanék, főleg ha még el sem tudja mondani, hogy bocsi, nem személyes a dolog, csak éhes voltam... Nem hogy még bele is szeressek. Persze nem olvastam a könyvet, de a fülszövegre azért erősen ráncolom a szemöldököm.

Szóval itt állunk, ahol a part szakad: elözönlik a piacot a szerelmes zombik, és mi semmit sem tehetünk ellenük. Részemről itt van az a pont, amikor azt mondom, ez már túlzás. Érző vámpírok: ok, Anne Rice megmutatta, lehet ezt szépen művelni. Érző farkasok, tündérek satöbbi: legyen. De érző élőhalottak? Számomra nem szimpatikus az ötlet. Azért lehet, hogy a Warm Bodiesnak (remélem nem Meleg testek lesz a címe, mert akkor sírok) adok egy esélyt. De csak a könyvnek, a filmverzió már az első képek után heveny rángást vált ki belőlem.