Pages

Ernest Cline: Ready Player One

2013. január 6., vasárnap

Ernest Cline első és eddigi egyetlen regénye a Ready Player One 2011-ben jelent meg, és a Warner Bros. már a megjelenés másnapján lecsapott a jogaira. Az Agave Kiadó pedig 2012 végére jelentette meg a könyvet, rendhagyó formátumban, ez ugyanis sokkal kisebb méretű lett, mint az eddig megjelentek.

A történet Wade Wattsról szól, egy 2044-ben élő átlagos gimnazistáról. 2044-ben, amikor a világ kezd teljesen szétesni, és az emberek többsége egy OASIS nevezetű virtuális valóságba menekül, ahol bárki és bármi lehet. Wade sem tesz másként, ő ráadásul nyest, aki az OASIS egyik létrehozójának, James Hallidaynek az örökségére pályázik, mint sok más millió felhasználó is. Amikor számára is meglepő módon elsőként fejti meg Halliday rejtvényét, és megleli a Rézkulcsot, hirtelen egy óriási kaland közepén találja magát, amelynek során barátok és ellenségek is segítik és hátráltatják mind a valóságban és az OASIS-ben is.

Be kell, hogy valljam, kedves olvasóim, hogy nem vagyok valami nagy geek. A számítógépekhez is csak nagyon alap szinten értek, és minden, a DVD írásnál komolyabb dolgot inkább egy hozzá jobban értő személyre bízok. Ráadásul a nyolcvanas évek végén születettem, így a könyvben említett zenék sem igazán voltak ismerősek, szerencsére a filmek már inkább. Ennek ellenére is nagyon tudtam élvezni a könyvet, ugyanis Cline képes a saját lelkesedését másokra is ráragasztani.

Az író több, már ma is égető kérdéssel foglalkozik. Ezek egyike az, hogy hogyan romboljuk le a körülöttünk lévő világot, a másik a virtuális valóságba való menekülésünk. Bár a Second Life nem szippantott annyi embert magába, de elég csak a WoW-ra, a Facebookra és az egyéb oldalakra gondolnunk, és beláthatjuk, ma már rengetegen függenek az internettől. Egyesek rosszul vannak a gondolattól is, hogy ne legyenek folyton elérhetőek és online, és egy nap után Facebook-elvonási tüneteik lesznek. Bár ma még ez inkább viccek tárgya, hamarosan eljön az idő, amikor az internetes függés egyre komolyabb problémákat fog okozni.

Ernest Cline volt nekem az első, aki igazán tudta érzékeltetni azt, hogy mennyire össze tud folyni a valóság és a számítógép nyújtotta környezet. Hajlamos voltam elfelejteni, hogy a szereplőink épp az OASIS-ben vannak, és sokkal megfoghatóbbnak tűnt ez a világ, mint a kinti. Wade és társai is ugyanígy éreznek, félelmetes volt olvasni, hogy akár hónapokig sem lépnek ki a lakásukból, és ennek nem is érzik hiányát.

A regény végig gördülékeny és izgalmas, egyedül a befejezés tűnt nekem egy kicsit túl idealisztikusnak, de valahogy még ezt is el tudom neki nézni. El tudom képzelni, ha én rettentően élveztem, mennyire szeretheti egy olyan ember, akinek a '80-as évek a kedvenc időszaka. Remélem sok jó regénnyel fog még minket Ernest Cline megörvendeztetni.

A könyvért köszönet az Agave Kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS